Sziasztok!Én még uj vagyok itt.Találtam egy egyszerü dolgot ezekkel a Hun kérdésekkel kapcsolatban.H.G.Wells:Világtörténet alapvonalai cimü könyvében.Ő ezt a Finnugor-Türk-Hun vitát egyszerüen irja le.Ő a finnugor azaz egész pontosan a finn népet is hunvérünek hivja.Szerintem a finn nép nem biztos hogy messzebb áll a török-tatár népektől mint egy skandináv egy délolasztól.A Magyarokat is hunvérünek irja.Arra akarok utalni hogy véleményem szerint a finnugor népek ugyanugy Hunok voltak mint a ma türknek tartott népek tagjai.Csak a legujabb kori történészek -nyelvészek kavarták meg a dolgokat.Szerintetek?
Na hogy oldjam a felhalmozódott feszelytségeket itten versben:
Kik voltak úúú a hunok?
A kis ravasz hadhuncutok.
Magom útjan Ati fiam unta,
miért lett nekem kis huncsutka?
Meg is védte, s vádolt engem
Apa nekem egy a nevem.
Elfogytak a bec(s)enevek. (Imádok becézgetni az a helyzet. :-(()
Mi is a szó eredete? Valami vizigót germán ősi atta lehet? Valami Atya? Nem!! A hunoknak ugye nincs is semmilyen nyelve. Esetleg hála Wambergernek (is!!!!!!), valami törökös turkálós ami max. lehet?
Hun nyelv ~ magyar nyelv. Azt nem tudom pontosan megítélni, hogy mikor az V. században ide helyezték a birodalmi központot, ami mellékesen megdöntötte a római birodalmat, akkor mennyire volt a hun jól vagy kissé nehezebben, de érthető a helyieknek sajátjuk nyelv jó messze járása.
Ez a rejtély kulcsa. Szerintem. A hunok meg nyilván keveredtek ázsiai génmarkerekkel. A kinaiak meg európaiakkal. Majd a helyiek elnyomták ezeket. A kínai agyagkatonák antropológiai jellegzetessége is megérnének egy messzi mese misét különben.
Ugye ez volt a Te beszòlàsod. Ezt most akkor kikre is értetted? Kik azok akik "remek videokat" raknak föl ? Bevallom, h én sem néztem még meg a "pirkado hajnal" nick videoit, csak D.A. beszòlàsàra lettem figyelmes. Az is lehet, hogy azon videoknak semmi közük ehhez a Kiszely-féle videohoz, csak D.A. kapcsolta egymàshoz ôket, valami okbòl kifolyòlag. ( ? )
Ki akart itt egyàltalàn Kiszely hitelességével foglalkozni ?
A "pirkado" àltal föltett videokhoz van valami hozzàszòlàsod talàn ?
(Talàn lennél szives visszaolvasni a D.A.-val valò pàrbeszédünkben.) Összefoglalva:
1. A Hunokròl szòlò videòk föltétele utàn, D.A. fölhivta a figyelmet egy az ezeket megelôzô videora, ahol Kiszely a hunokròl és egyebekrôl tartott elôadàst.
2. Ezen a videon a képre kiirva volt ez a téves szöveg, h: " 1821-ben II.Jòzsef ..."(osztràk csàszàr, magyar kiràly...), amit D.A. észrevett és mindketten (veled) azon élcelôdtetek, h aki ilyen történelmi tévedést megenged magànak, arra jobb nem odafigyelni.
3. E video ezen részének (4. perc...) meghallgatàsa utàn megjegyeztem D.A.-nak, h ez a téves szöveg csak föl volt irva a képre, azonban Kiszely nem mondta (legalàbbis itt nem).
4. Mire D.A bizonyitàsképpen, hogy màrpedig ezt Kiszely mondta, beirta az alanti szöveget:
"...Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék...."
5. S erre vàlaszoltam én, h ebben a szövegben nem talàlni a fönti tört. tévedést, màrmint hogy II.Jôzsef volt akkor a magyar kiràly.
Vagyis, a tört. tévedés nem Kiszely-tôl ered. Legalàbbis ebbôl a szövegbôl nem derül ez ki. (Lehet, h màshol elkövetett ilyen bakit, de akkor azt kellett volna idézni tôle.)
Konkluziòm: Attòl, h valaki egy téves adatot fölirt egy video-nak a képernyôjére, nem kellene elvetni az egész video tartalmàt, meg a többi videot is, melyekre egy nick fölhivta a figyelmünket a hunokkal kapcsolatban, fôleg, h II.Jozsefnek vagy màs csàszàrnak, kiràlynak ehhez a témàhoz nem sok köze van, szerintem.
Akkor most mi van ?
Ertékeltem volna, hogy D.A. elismerje (vagy Te, mivel kapcsolòdtàl hozzà), hogy amit fölhozott indoknak, annak csak annyi jelentôsége van, h talàlhatò egy tört. tévedés az egyik video képernyôjére fölirva. Elég lett volna ezt megemliteni; a nicket és az egész témàt lejàratni valò szàndék nélkül. Becsületesebb lett volna, mivel Te annyira odafigyelsz arra, hogy mindig tudomànyos maradj, elôitéletek és elfogultsàg nélkül. Nem gondolod ?
Ne haragudj, de én nem talàlom ebben a szövegben, h azt mondta volna: "1821-ben II.Jòzsef csàszàr...", mert ugye a probléma forràsa az a tévedés volt, h 1821-ben màsképp hivtàk az osztràk csàszàrt, magyar kiràlyt.
A hunokkal kapcsolatos föltett több linkben (egyik videon) a figyelmes szemek észrevették ezt a tört. tévedést, aminek azonban nem sok köze volt az egész témàhoz (a hunokhoz); arra viszont jò volt, h elvegye a kedvét annak, aki esetleg megnézné a videokat, lejàratva az egészet, mondvàn, h aki ilyen hibàt megenged magànak, arra jobb nem odafigyelni.
"Kiszely István: a magyar pörköltet evett, amikor az európai még köleskását 2008-12-28. 14:44
Kiszely István jeles magyarságkutató volt az Erdélyi Napló-esték sorozat árpilisi meghívottja. A nagy közönségsikernek örvendő előadás szerkesztett, rövidített változatát olvashatják az Erdélyi Napló összeállításában.
Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész. Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy az alany a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentős nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz elvtársaknak minősültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz később a jó. Amikor a kínai követségről kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi.
Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak
A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek! A magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, Shakespearet szoktam idézni.
Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: „hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk este”. Ennek az embernek teljesen igaza van.
Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar történelmet is.
Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik előadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról.
Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót, hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak, hogy a magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt beszéljek.
Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: „eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs.” Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére.
A Monarchia elmélete szerint őseink átkelnek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithű monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence előterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba támadták a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem volt."
[...]
Amúgy ez az adás a Duna TV-ben is lement, az eredetije valószínűleg még elérhető a televízió honlapjáról.
Megnéztem a videòt, s jò lenne tudni, h ki követte el ezt a tört. tévedést, Kiszely azonban nem mondta, egész màsròl beszélt. Tehàt szerintem nem lehet eldobni egy egész beszédet, vizsgàlatok eredményeit amiatt, h valaki egy hibàs szöveget fölirt a képre. (Fogalmam sincs hogy történik az ilyen video feltétel a "töltcsô"-re, s ki, mikor, mit irhat föl rà...)
A helyes megfejtés: Bécstől húsz kilométerre, az ausztriai Tulln városkában.
A hunok kései utódai manapság inkább csak angol rózsákért és más, Hunföldön ismeretlen napnyugati kincsekért portyáznak el olykor a tullni Praskacba, Kukánia leggazdagabb kertészetébe. A régi hunok azonban egészen másfajta virágokért jöttek ide.
A Nibelung-eposz elbeszélése szerint Attila, a hun király itt, Tullnban fogadta Passauból hajón érkező menyasszonyát, Kriemhildet:
ein stat bi tvonowe / lit in osterlant div ist geheizen tvln / da wart ir bechant vil manich site vremede / den si e nie gesach si enpfiengen da genvge / den sit leit von ir gesach vor eceln dem chvenege / ein ingesinde reit vro vnd vil riche / hoefsh vnt gemeit wol vier vnd zweinzech fversten / tiwer vnd her daz si ir vrowen saehen / davon en gerten si niht mer zwene fvrsten riche / als vns daz ist geseit bi der frvn gende / trvgn iriv chleit da ir der chvenich ecel / hin engegen gie da si den fvrsten edele / mit chvsse gvetelich enpfie
Van egy város a Duna mentén, Osterlandban, a neve, mint [Kriemhild] megtudta, Tulna, sok ismeretlen szokással, amilyet sose látott, nagy tömeg fogadta ott, szívére bánat szállt. Etzel [Attila] király előtt lovascsapat haladt, nemes, nagy, gazdag udvari társaság jó huszonnégy herceg, nemesek, hatalmasak, hogy úrnőjüket lássák, egyébre sem vágytak. Két messze földön ismert, gazdag herceg haladt a hölgy oldalán, ruháját hordozván amikor Etzel király elébe ment, s ő a nemes fejedelmet kedves csókkal üdvözölte.
Ekkora ziccert egy tízezres osztrák városka nem hagyhat ki. Tulln ugyan csak nemrégiben (2001) állított szobrot – a capitoliumi lovasszobor mását – Marcus Aureliusnak – „hogy a rómaiak sok száz éves dunamenti jelenlétére emlékeztessen” –, valamint nagy fiának, Egon Schielének (2000) – akinek emlékét addig csupán a városi börtön őrizte, melyben olykor raboskodni méltóztatott, s melyet ennek emlékére Schiele-múzeummá alakítottak át, szabadtéri sörözővel és pompás dunai panorámával – de a Nibelung-énekben említtetni azért mégiscsak más.
A város megbízta tehát Mihail Nogin orosz szobrászművészt – aki véletlenül az előző két szobrot is készítette –, hogy méltó szoborcsoport formájában állítson emléket az egykori találkozás feltételezett színhelyén, a minorita kolostor háta mögötti elhagyatott Duna-parton Tulln bevonulásának a német epikába. A „projekttel” – mint Landeshauptmannstellvertreter Ernest Gabmann lefordíthatatlan német tökéllyel megfogalmazta – „wurde ein wertvoller städtebaulicher Akzent gesetzt”, továbbá – nem elhanyagolható szempont – „wurden rund 160 Parkplätze in der Innenstadt von Tulln geschaffen, wodurch das Zentrum attraktiviert und eine Erhöhung der Kundenfrequenz erreicht werden soll”.
A 2005-ben felavatott szobor, amely az elcsépelt „Denkmal” helyett – Österreich ist anders! – a „Bronzeskulpturen-Dokumentation” névre hallgat, három részből áll. Elöl, rusztikus kövön fekvő nyitott bronzkönyv lapjára frissen róva – a bronzlúd tolla még ott hever – olvashatjuk a Nibelung-ének Tullnról szóló sorait. Mögötte a Hans Muhr „Wasserbildhauer” (haben Sie’s mal probiert, Wasser zu hauen?) által kiképzett szökőkút sugarai nagyobb léptékben megismétlik, mintegy anyagtalanná és időtlenné szublimálják a nyitott könyv kettős ívét, hogy végül a vízpára mögül, miként a múlt ködéből, felmagasodjék a történelmi látomás. Világos beszéd ez. A polgár ránéz, és azt mondja: „Értem én. Az ott ebből jön ki itt ni, mintegy. Művészet.” Majd megnyugodva, hogy a feladat művészeti komponensét sikeresen abszolválta, békés szívvel lát hozzá a történet szemléléséhez.
Polgárok értelmeznek
Wundaschön!
A Bronzeskulpturen-Dokumentation egy Rezeptions-Dokumentationja a digicamfotos.de-ről
A balról, Passau felől érkező Kriemhildet Rüdiger von Bechelaren, Osterland őrgrófja és az énekben említett két másik „jól ismert” lovag kíséri a jobbról, Hunnia felől várakozó Attila elébe, aki mögött fivére, Buda, s a hun udvarban száműzetésben élő Dietrich von Bern és Gibich hercegek állnak. A sort Attila kisfia, Csaba zárja – a felirat szerint Aladár, de hát ő éppen Kriemhild fia lesz majd –, aki fakardját lengetve kíváncsian kandikál ki Gibich köpenye mögül leendő mostohaanyjára.
Végül Csaba mögül tisztes távolságból – szigorúan Hunnia felől – egy döbbent bronzpatkány figyeli a sosem látott sokadalmat.
A süllyedő hajótól ments meg, Uram, minket!
A kapitányok utolsónak maradnak
A kompozíció monumentális posztmodern geg, amely – a posztmodern geg elterjedt receptje szerint – könnyen azonosítható hagyományos kerettoposzokból indul ki, hogy aztán a részletekben egyfolytában megtagadja és kigúnyolja azokat. Apakomplexusos művészek és sznob kispolgárok egymásra találása ez a műfaj, ahol mindkettejük öröme a múltbéli magasztos toposz módszeres kiüresítéséből és karikírozásából fakad. S ráadásképpen mindketten nyernek még egy-egy bónuszt: az utóbbiak könnyen fogyasztható, ám magasra értékelhető művészetet („hagyományos formák a művész egyéni hangszerelésében”), az előbbiek pedig azt, hogy kiröhöghetik az utóbbiakat, akik a geget művészetként fogyasztják és honorálják. A patetikus szoborcsoportozat alakjai túlrajzolt hiperrealizmusukkal, modoros gesztusaikkal és groteszk arckifejezésükkel képregények és karikatúrák figuráit idézik, könnyű kulcsot kínálva a mű befogadásához, amelyet a zsánerfigurák – melyeket már Schopenhauer is „a nép ópiumának” minősített – még olajozottabbá tesznek. Hundertwasser lelke lebeg a kút vize felett.
Nogin egyébként a Nibelung-kúttal párhuzamosan egy másik ázsiai uralkodó szobrát is megalkotta: Heydar Aliev azerbajdzsáni elnökét, amelynek ugyancsak 2005-ös felállításáról olyan internetes lapok is megemlékeztek, mint a Day.Az, a Nash Vek („Ő nem kézzel készült emléket hagyott maga után…”), vagy az Azerbajdzhanskaya Izvestiya („A nép szeretete örök”). Az e célból kialakított Aliev Parkban, kínai és brazil gránit talapzaton álló szobrot Nogin Salavat Scherbakov orosz művésszel együtt mintázta meg, s egy szmolenszki öntödében készült el. Mint az azeri AzTop fórumán keserűen kommentálják:
Nyilvánvaló ebből, hogy nálunk nincs gránit, nincsenek szobrászok, és nincs hely, ahol elkészíthetnék. Annak örülök, hogy legalább pénz van rá.
Tullnra persze ez nem teljesen áll, hiszen a szobrot minden bizonnyal ott öntötték ki, ahol a két előző művet, a tiroli Walter Rom Kunstgiessereiban, amelynek profi honlapján érdemes végignézni az öntés folyamatának flash-bemutatóját.
Heydar Aliev egyébként arról is nevezetes, hogy a szovjet utódállamok vezetői közül elsőként sikerült fiának átadnia a hatalmat. Attila nem volt ilyen sikeres. Csabát éppen Kriemhild fia, Aladár győzi majd le, aki maga is holtan marad a csatamezőn.
Kriemhild itt, Tullnban erről még mit sem tud, ámbár kétértelmű arckifejezéséből úgy tűnik, mintha legalábbis arról a bizonyos orrvérzésről már lenne elképzelése. Ezt az arcot egyébként – a moszkvai pletykalapokból jól értesült intimpistaként hadd fecsegjük ki – Varvarától, a népszerű moszkvai esztrádénekesnőtől kölcsönözte. A Megapolis-Ekspress egy 2004-es száma a „Kaleydoskop” rovatban közli ennek történetét, amelyet „Varvara úgy ad elő, akár egy tündérmesét”:
„Amikor igazgatóm, Egyik közölte, hogy a világhírű művész, Mihail Nogin eljött hozzánk, hogy szobrot készítsen rólam, először azt hittem, valami kandi kamerás felvétel szereplői vagyunk. Ugyan miféle szobor? A szobrász azonban nem tágított, személyesen is felkereste Eduardot, és megmutatta neki az emlékmű vázlatát.” Varvara ekkor rááll, hogy meglátogassa Nogint lenyűgöző műteremlakásában. „Nogin úr pedig hozzáfogott: Minden német ismeri a „Dalt a Nibelungokról”, amelynek utolsó változata a 12. századból származik, s amelyben olyan történelmi alakok szerepelnek, mint Attila, a hunok lovagkirálya, testvére, Buda, Dietrich von Bern, Rüdiger követ és Gibich király, s nem utolsósorban a burgundok királynője, a cselszövő Kriemhild, akik egyikéről sem maradt fenn hiteles ábrázolás. Mindezeket a figurákat egy hatalmas kompozícióban kell összefognom, amely az osztrák Duna-kanyarban, Tulln városában áll majd. De sem a történelmi portrék, sem ismerőseim között nem találtam olyan női arcot, amely modellje lehetne a hercegnőnek. Egyszer csak meglátok egy klipet a tévében. Az énekesnő nevét nem ismertem, de a zene nagyon tetszett, mert valamiképpen hasonlított erre a kelta [!] eposzra. Aztán az arcra néztem, és a szívem megdobbant. Megtaláltam a királynőmet. A figura már régen készen van, de az arcot még csak ideiglenes plasztilinből készítettem el. – Nogin úr rámutatott egy hatalmas szoborra. – Ha beleegyezik, állapodjunk meg egy időpontban. Ha modellt áll nekem, a hercegnő az ön arcát viseli majd. – Milyen különös felkérés! mondta döbbenten Varvara. Férjemmel nemrégen éppen egy Duna-parti pravoszláv székesegyházban házasodtunk össze. És noha természetesen nem ismerem a „Dalt a Nibelungokról”, de egész életemben vonzódtam a gótikához, és minden régi várhoz. … Dalaimban is a régi vadászok és halászok kultuszaiból merítek, a régi szlávok ruháit viselem. Varvara ebben különbözik mindenkitől. És épp erre érzett rá! Milyen különös! – A különös az, hogy Moszkvába hazatérve éppen magát láttam a tévében. Oroszországban nem sokat dolgozom. A Megváltó Krisztus-székesegyházban van egy szobrom. Minden nagyobb munkám Ausztriában van. Például a Marcus Aurelius-szobor… De a Duna-kanyari emlékmű lesz életem főműve. Szokatlan kivilágítást tervezünk köréje, s a szobor minden részéből zene szól majd, szekerek zörgése, fegyverek csörgése – egyszóval a teljes élet illúziója. Biztos vagyok benne, hogy a mű évszázadokon át fennmarad. A több, mint három méter magas „Varvara” pedig ott áll majd, s a távolba néz, át korokon, ködön és esőn.”
A megejtő dal – mint Varvara egy másik interjújából kiderül –, a Grezy lyubvi (Szerelmi álmok) volt. Klipjét ugyan nem láthattuk, de Varvara szájtjának grafikájából megsejthetjük, mi volt az a vizuális világ, amelyet Nogin rokonnak érzett a magáéval.
S ha már az egyik főalakról bebizonyosodott, hogy portré, nem tudjuk elhessegetni azt a gondolatot, hogy a másik is az, mégpedig nem másé, mint éppen az alkotóé (akit itt a kis képen omszkiVrubel-emlékművének avatóján látunk) – élete főművének főalakján. Lehetséges, hogy a burgund Kriemhild és a hun Attila alakjában – vagy hogy Landeshauptmannstellvertreter Gabmann frappáns metaforájával éljünk, Kelet és Nyugat találkozásában – valójában a moszkvai művészvilág két celebje randevúzik Tullnban, a Duna partján?
olyannyira, hogy Szkítapolisz városa sok-sok írásban szerepel.
...avagy Hierosolyom (gögög) Szentsólyom, mely ma Jeruzsálem, illetve a holt-tenger-menti Magdala, ahonnan a szintén "goj" Mária (Mária Magdolna) származott...
Tibor Schäfer Untersuchungen zur Gesellschaft des Hunnenreiches auf kulturanthropologischer Grundlage Kovács, Hamburg, 1998 (Studien zur Geschichtsforschung des Altertums 3.)
"A következő lépés egy kínai írásos, déli hiungnu pecsétszöveg megfejtése. A könyv papírkötésén kilenc Han-kori pecsét szövege olvasható, nyolcon az első szó a Han uralkodóház neve. Ezeket Ma Liqing is ismerteti Yuan Xiongnu, Xiongnu [Eredeti hiungnuk (és) hiungnuk] c. könyvében. Az idézett pecsét Ma Liqing szerint 1937-ben került elő. Obrusánszky félrefordításában »a sárga kígyó évéből származó« emlékről beszél, de nem mondja meg, hogy ez melyik a sok (hatvan évente ismétlődő) sárga kígyó-év közül. Ucsiraltu Lin Gan Xiongnu shiliao huibian [Hiungnu történelmi adatok gyűjteménye] c. munkájára hivatkozik. Ennek 564. oldalán olvasható a pecsét szövege és a közlés arról, hogy ez a Kínai Köztársaság ji si (mongolul sárga kígyó) évében került elő, azaz 1929-ben kezdett és 1930-ban végzett holdévben, Yulin (mongolul Temegetü) kínaiváros körzetében, azaz az Ordoszt délkeletről határoló Nagy Faltól délre. Ma úr és Lin úr évmeghatározása eltér, de így is világos, hogy nem a pecsét koráról, hanem megtalálása idejéről van szó … Az említett déli hiungnu pecséteket, mint Ma Liqing mondja, a kínai Han uralkodóház adományozta előkelő hiungnu alattvalóinak. Több bronz pecsétnyomó fogantyúja térdeplő baktriai tevét formáz. Közülük az egyiknek (a könyv kötésén az utolsó elöttinek) szövege mai észak-kínai olvasat szerint xiong nu gui han jun yin ’Han-alattvaló hiungnu főnöki pecsét’, a hiungnu szó kivételével színtiszta kínai nyelvű, ellentétben azzal az állítással, hogy a pecséten »a kínai írásjelek … kivétel nélkül hun szavak lejegyzései« (9. o.). Egy másik »tevés« pecsét lenyomata, a kötésen az alsó sorban a második, ugyancsak kínai nyelvű: han xiong nu gui yi qin han zhang ’Han hiungnu, hűséggel engedelmeskedő, Hannal rokon főember’."
"Ez a régi kínai négyszegletes pecsétnyomatokkal díszített, szép ruhájú kis könyv a címe szerint a hun nyelv emlékeivel foglalkozik. Obrusánszky a kínai Belső-Mongol Egyetem egyik tanárának, az arhorcsin mongol nemzetiségű eposzkutató Ucsiraltunak egyeteme mongol nyelvű folyóiratában 1996 és 2004 között kiadott hét tanulmánya magyarítására vállalkozott. A cikkekben szereplő kínai jelek és szavak írásában és átírásában Csornai Katalin kínai tudományát hívta segítségül, nyelvi (milyen nyelvi?) lektorul pedig Czeglédi Katalint. A fordítói utószó elmarasztalja a magyar nyelvészeket az újabb kutatások nem ismerésében (101. o.), de a könyvecske olvasása nemigen győzi meg az avatott olvasót arról, hogy akár a mongol szerző, akár művének három magyar istápolója szilárd történeti nyelvészeti és józan összehasonlító nyelvészeti alapokkal rendelkezik ... A kínai írásjegyekkel két évezrede leírt egyetlen rövid hiungnu mondatot, melynek egykorú kínai értelmezése is van, »megfejtették« bátor turkológusok törökül és merész mongolisták mongolul, többféleképp. E megfejtések megbízhatatlanságát megmutatandó, a nagytudományú Gerhard Doerfer elolvasta a mondatot akkád nyelven is, bizonyítva, hogy zabolátlan nyelvészkedő kedvünk szinte akármely kényszerzubbonyát ráhúzhatjuk áldozatunkra."
...kutya csillag...fakutya a kutyafáját.....kötöny a kou tien...?
Lövés a Mennyei kutya
A család alszik-apartmanok kínai házak képek felakasztása Chang Hsien, fehér arcú, hosszú szakállú férfit egy kisfiú az ő oldalán, és a kezében egy íj és nyíl, mellyel a lövés a Mennyei kutya. A kutya a Kutya-csillag, és ha a "sorsa" a család szerint ez a csillag nem lesz fia, vagy a gyermek lesz hosszú életű. Chang Hsien a védnöke fogamzóképes nők, és imádták a Szung-dinasztia által a nők azzal az óhajjal, az utódok. A bevezetése ezt a nevet a kínai panteon oka az esemény történetében Hua-Jui Fu-Jen, egy adott név Lady Fei, ágyasa a Meng Ch'ang, utolsó uralkodója Később Shu állam, 935 -964. Mikor került a Shu a türelmi idő a hárem az alapító a Szung-dinasztia, az AD 960, ő azt mondta, hogy titokban fennmaradt portréja egykori ura, a herceg a su, akinek emlékét lány szenvedélyesen szerettünk. Féltékenyen által megkérdezett neki az új hitvese tiszteletben neki, odaadással ezt a képet, s kijelentette, hogy ez legyen a képviseletét Chang Hsien, az isteni lény imádtak a nők azzal az óhajjal, az utódok. Eltérnek a vélemények, hogy a származási istentisztelet. Az egyik fiók azt mondja, hogy a császár Jen Tsung, a Szung-dinasztia, látott egy álom egy szép fiatal férfi fehér bőr, fekete haj, kezében egy íj a kezében.
Azt mondta, hogy a császár: "A csillag T'ien Kou, Mennyei Dog, a mennyekben is bujkál a Nap és a Hold, és a földön felfalták kisgyermekek. Ez csak az én jelenlétét tartja őt sakkban."
----I'm starting to wonder if you've ever read the "Djagfar Tarihi", the origins of the Bulgars are traced back 35 thousand years seven ancient Turkic tribes, the union of various tribes became known as "Idel" --> "Edi" (Seven) "el" tribes.
This is "a mithologic part" of "Jagfar Tarihi". 35 thousands years ago we should find only neanderthals and mammoths. "Various tribes" is not a good definition. There wasn't any Turks at that time. The Turks appearce in 5th century in result of mixing between minorities of Huns, Scytho-Sarmatians and Tocharians and majority of mongoloid altaic tribes of Tunghusian origin. The "Ataic" term "Idel" is of the same origin as Iranian "Hafta". The original Turkic term is "Cheti" - seven. It also could be derived from one and the same "Nostratic base" as "Khehth" for example. Acordin to the "Nostratic Theory", Indo-European, Semito-Chamitian, Uralo-Altaic, Kartvelian and Dravidian languages have common origin. This theory explains a lot of simmilarities.
The Massagetians according to the book are part of the Turkic history, basically Bulgar ancestry is traced back tens of thousands of years and with them having a Turkic root.
Any "Turkic origin" of Massagetians is absolutely non-sence. There was some mixing but it was later when some Massgetian branches took part in the ethnogenesis of early Turks.
...ulubeh-levedi? -----------. A kun Lube, természetesen, minden további nélkül viselhetett nem kun eredet nevet is.A XIII-XIV. századi magyar oklevelekb l jó néhány példát hozhatunk fel arra, hogy kunok ma-gyar keresztneveket viseltek, pl. 1281: Ertug fia Miklόs (GYÁRFÁS 2: 351), 1290: Édua bátyjaMiklόs (uo. 2: 376), 1292: Beler fia Petrus (uo. 2: 459), 1353: Karla fia István (uo. 3: 487) stb.Jeles turkológus el deim figyelmét hogy, hogy nem, elkerülte a 2. kötet legutolsó oklevelébenszerepl Lube név, amely egyébként a névmutatóban szintén megtalálható (GYÁRFÁS 2: 462, 476).4. Tudomásom szerint e személynevet eddig senki sem próbálta kun, azaz török nyelvi ala-pon értelmezni, pedig a megfejtés már els ránézésre kézenfekv nek t nik. A török hangtan egyikalaptétele szerint eredeti török szó elején nem állhat sem l, sem r hang. Idegen szavak átvételekora szavak elejére egy protetikus magánhangzót szoktak illeszteni úgy, amint azt a rus ! urus,orosz, szó példáján láthatjuk. A Lube név esetében azonban azt kell feltételeznünk, hogy egyszóeleji hangsúlytalan rövid magánhangzó, történetesen éppen az u, elt nt a név elejér l. Számol-nunk kell természetesen az idegen ajkú oklevélíró félrehallásával, illetve tévesztésével is. Ha azelhagyott magánhangzót visszaállítjuk, akkor az *Ulube névalakot kapjuk. A magánhangzó-harmónia következetes érvényesülése miatt a törökben nincsenek eredend en vegyes hangrend szavak. Összetétel útján azonban keletkezhetnek. Tehát az *Ulube összetett név, amely az *ulu és*be elemekb l áll, jelentése pedig feltehet en ,Nagy-úr, Nagy-fejedelem,.A feltételezett összetev k kimutathatók a korabeli és kés bbi török nyelvekb l. A XIII-XIV. sz.-i kunban szinte teljesen egyez formában találhatók meg: ulu [vlu, olu, oulu, ulu, vlu],gross, | ,magnus, (CC.) és bej a bij(?) [bey] ,Adliger, | ,baronus, (CC.). Hasonló közszói jelz s ösz-szetételek is vannak, pl. ulu ata ,Grossvater,, ulu papaz ,Hohepriester, (CC.).A XIII-XV. sz.-i mameluk-kipcsak nyelvemlékek a következ alakváltozatokat riztékmeg: ulu ,gross,, bä (!) a bäi bäg a bäk ,Fürst, Emir, (HOUTSMA); ulu ,bol,śoj, velikij, starśij,vzroslyj,, bi ,bek, [úr, fejedelem] (Tuhfa); ulu ,nagy, | ,gross,, biy ,fejedelem, | ,Fürst, (Al-QawD-nLn). Ugyanezeket az adatokat látjuk a XVI. sz.-i örmény-kipcsakban: ulu ,grand,, bey a biy,seigneur, prince, roi, maⅠtre, (DENY); ulu ,big, great,, bij ,prince, nobleman, (VÁSÁRY)
Kriemhild itt, Tullnban erről még mit sem tud, ámbár kétértelmű arckifejezéséből úgy tűnik, mintha legalábbis arról a bizonyos orrvérzésről már lenne elképzelése. Ezt az arcot egyébként – a moszkvai pletykalapokból jól értesült intimpistaként hadd fecsegjük ki – Varvarától, a népszerű moszkvai esztrádénekesnőtől kölcsönözte. A 
Michael Alram
"A következő lépés egy kínai írásos, déli hiungnu pecsétszöveg megfejtése. A könyv papírkötésén kilenc Han-kori pecsét szövege olvasható, nyolcon az első szó a Han uralkodóház neve. Ezeket Ma Liqing is ismerteti Yuan Xiongnu, Xiongnu [Eredeti hiungnuk (és) hiungnuk] c. könyvében. Az idézett pecsét Ma Liqing szerint 1937-ben került elő. Obrusánszky félrefordításában »a sárga kígyó évéből származó« emlékről beszél, de nem mondja meg, hogy ez melyik a sok (hatvan évente ismétlődő) sárga kígyó-év közül. Ucsiraltu Lin Gan Xiongnu shiliao huibian [Hiungnu történelmi adatok gyűjteménye] c. munkájára hivatkozik. Ennek 564. oldalán olvasható a pecsét szövege és a közlés arról, hogy ez a Kínai Köztársaság ji si (mongolul sárga kígyó) évében került elő, azaz 1929-ben kezdett és 1930-ban végzett holdévben, Yulin (mongolul Temegetü) kínaiváros körzetében, azaz az Ordoszt délkeletről határoló Nagy Faltól délre. Ma úr és Lin úr évmeghatározása eltér, de így is világos, hogy nem a pecsét koráról, hanem megtalálása idejéről van szó … Az említett déli hiungnu pecséteket, mint Ma Liqing mondja, a kínai Han uralkodóház adományozta előkelő hiungnu alattvalóinak. Több bronz pecsétnyomó fogantyúja térdeplő baktriai tevét formáz. Közülük az egyiknek (a könyv kötésén az utolsó elöttinek) szövege mai észak-kínai olvasat szerint xiong nu gui han jun yin ’Han-alattvaló hiungnu főnöki pecsét’, a hiungnu szó kivételével színtiszta kínai nyelvű, ellentétben azzal az állítással, hogy a pecséten »a kínai írásjelek … kivétel nélkül hun szavak lejegyzései« (9. o.). Egy másik »tevés« pecsét lenyomata, a kötésen az alsó sorban a második, ugyancsak kínai nyelvű: han xiong nu gui yi qin han zhang ’Han hiungnu, hűséggel engedelmeskedő, Hannal rokon főember’."
Kara György
Thomas F. X. Noble szerk.
Averil Cameron