Sziasztok!
Csak egy gyors híradásra jöttem, eddig nem volt időm gép elé ülni.
Vasárnap óta itthon vagyunk, egyelőre majdnem minden tökéletes, Blanka többnyire az eszik-alszik kombinációt nyomja, csak akkor sír, ha nagyon éhes vagy ha fáj a hasa.
Nekem van bőven tejem, pont emiatt szenvedek, sokszor kénytelen vagyok 150-200 ml-t is lefejni, hogy a hölgy egyáltalán be tudja kapni a cicimet, illetve enyhüljenek a csomók.
Nagyon jól eszik, már a kórházban megjegyezték, majdnem elértük a születési súlyát hazajövetelkor. Nem szoktam mérni az evéseit, de ma lemértem egyet, mert jött a gyerekorvos, gondoltam úgyis megkérdezi. A kiscsaj végigette az étlapot, előétel+főétel+desszert némi pihenéssel köztük, így benyomott 100 grammot, ami egy 5 napostól elég szép teljesítmény.
A szülésről, csak erős idegzetűeknek:
Csütörtökön reggel 7-re mentünk, sajnos nem repedt meg a burok az éjszaka folyamán magától, ezért negyed nyolckor repesztették. Ekkor olyan 3-4 centire voltam nyitva, bíztunk a gyors tágulásban. 2,5 óra elteltével még csak 5 centinél tartottunk, 10-12 perces fájásokkal. Ekkor még sikerült alkudoznom a szülésznővel, hogy ne kösse be az oxitocint, de mivel később sem tágultam jelentősen, csak a fájások lettek gyakoribbak (5-7 percesek) 10:40-kor bekötötték az infúziót. Arra számítottam, hogy úgy lesz, mint Dorkával, hogy szépen, viszonylag lassan hozzászokom az erősödő és gyakoribbá váló fájásokhoz, de nem így történt, nagyjából másfél perccel azután, hogy elkezdett csöpögni a nedű, rám támadtak az 1-2 percesek. Ekkor már a CTG sem mutatta a pihenőidőszakot, folyamatosan 100 fölöttinek mérte, ami azt jelentette, hogy beindult a gépezet. Kaptam ugyan egy fájdalomcsillapító szurit a hátsómba, de annyit ért, mint halottnak a csók. Kb. ¾ óra múlva már éreztem, hogy szétszakadok és úgy halok meg, ezt így meg is mondtam a páromnak, mázlimra pont hallotta a szülésnő, aki gyorsan megvizsgált, kiderült, hogy már a végéhez közeledünk, hívta a dokinőt, aki mire odaért, már jöttek is a tolófájások. Gyakorlatilag 3 fájásra, 3-4 perc alatt, 58 perccel azután, hogy bekötötték az infúziót, megszületett Blanka. 11:48 volt.
Sajnos vágni is kellett, elég nagyot, de szépen összestoppoltak. Megtörtént megint ugyanaz, mint Dorkával, nevezetesen, hogy elvágtak egy kóbor vénát, ezért elég sok vért vesztettem, de végül megoldották a problémát.
Bő 3 órát töltöttünk a szülőszobán – ennyiben volt jó, hogy frontmentes napon szültem, egész nap 4 baba született – Blanka nagyon ügyesen szopizott, volt kajája szépen, végig a karomban tarthattam a kis meztelen testét, isteni volt! J
Csatolok egy képet erről a tüneményről, szerintem gyönyörű baba.
(Egy negatívum: Bár sikerült egyágyas szobát szerezni, napi 10 ezer Ft-ért, elég borzalmas volt, nagyjából, mint egy 80-as évekbeli diákszálló egyik szobája. De ennél is rettenetesebb az volt, hogy a szoba közvetlenül az alatt a szülőszoba alatt volt, ahol Blanka is született. És szombaton jött a front… Hajnali fél 5-ig hallgattam a CTG hangját, majd a kiabálásokat, a szüléseket, végül a babák sírását. Hát, frissen szülés után nem a legfelemelőbb élmény…)
