Nincs jelentősége százalékokkal dobálózni, de annak sem, hogy az MTA eltüntetett-e ezügyben valamit vagy sem.
Szerintem van. Mert hitelességi kérdés, hogyha valaki egy nagyhorderejű állítást tesz, akkor azt bizonyítekokkal is meg tudja támogatni.
Egyértelműen, világosan állást foglalt Bartók is és Kodály is, hogy az irány nem Észak, hanem Kelet.
Ez tökéletesen ellentmond az akadémista állásfoglalásnak.
Miért mondana ellent? Az "akadémia" által feltételezett magyar őshaza nem Keleten van?
Juhász Zoltán ugyanakkor tökéletesen ellentmond a Kelet felé tekingető Bartóknak és Kodálynak, mert az ő hipotézise szerint nem kell semerre sem néznünk, hiszen a Kárpát-medence volt az zenei ősnyelv keletkezési helye.
"A székely írás betűírás is, meg szótag írás is, és vannak hieroglifái is."
Tisztában vagyok vele, hogy a székely rovásírás szótagírás is, nem kell kioktatnod! Ismerem a ligatúráit is! Egy a lényeg, a székely rovásírás segitségével nem lehetett a sumer ékírást megfejteni.
Nem ragaszkodom körmömszakadtáig semmilyen elmélethez, de mielőtt elfogadok egy állítást szeretném látni a mögötte sorakozó bizonyítékokat, mert csak abban az esetben fogadom el az állítást, ha bizonyítékokat hitelt érdemlőknek, az ezekkel dolgozó érvelést pedig logikusnak találom.
Ha józan gondolkodású alternatívok megosztják velem forrásaikat, bizonyítékaikat és érveiket, nem zárkózom el ezek elől. Győzzenek meg!
Kedves Szabler, az, hogy te mire vagy kíváncsi vagy mire nem, az a lőtéri kutyát sem érdekli! Ragaszkodhatsz 10-körömmel az MTA hivatalos álláspontjaihoz meg a finnbugris elmélethez de ez sem változtat azon a tényen, hogy sokkal többen vannak azok a józan gondolkodású alternatív egyének, akik elvetik a hivatalos elméleteket, mert saját maguk jöttek rá arra, hogy ez az akadémia, nem a Magyar érdekeket szolgálja, hanem még mindig hű követője az indogermanizmusnak! És innentől azt írsz amit akarsz, mert egyszerűen ignorállak.
Ebben az idézetben sehol nem látom azt a passzust, mely megerősítené a 75, 42 és 2 %-os egyezésekről való állítólagos bartóki megállapítást. Jelesül az alábbit.
"A Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint.
A Perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat.
A Finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat."
Vagy, hogy az a 2% is valójában csak 0.
De ami még fontosabb, hogy semmi olyat nem látok, amit alapvetően ellentmondana az elfogadott tudományos álláspontnak a magyarság őstörténetével kapcsolatban.
Amikor Kodály például azt írja, hogy "a magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amint nőtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hatott a zenéjére is…", akkor ő sem alternatív utakon jár, nem állítja, hogy népzenénk genezisével kapcsolatos megállapításai ellentmondanának a magyarság őstörténetére vonatkozó "akadémiai" álláspontnak.
Mindezek mellett továbbra is kíváncsi vagyok annak a csak angolul olvasható Bartók-könyvnek a címére, amelynek magyar nyelvű kiadását az MTA "eltüntette".
A Magyar Tudományos Akadémia eddig hallani sem akart a magyarság szkíta kapcsolatáról. Gondolja, hogy ez a zenei vonal megtörheti a jeget? Ha a valós magyar történelmet és műveltséget folyónak képzeljük, akkor egyelőre csak föld alatt, úgymond kazamatákban folyik, ahogyan az ókeresztény tanok terjedtek az üldözések idején. Amíg Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence élt, nagy erővel áramlott hivatalos mederben a magyar régizene kutatás, a két nagy mester halála után ez a vonal vezető híján elerőtlenedett. Az MTA működtette hivatalos zenetudománynak végre tudomásul kéne vennie, hogy a magyarság a zene területén is átadó volt, Kodály és Bartók a magyar népi zenei műveltségünk szomszéd népekre gyakorolt hatását már részben tisztázta. A közelmúltban dr. Juhász Zoltán dudaművész - egyébként kommunikációs mérnök - magyar és más népek több ezer dalát táplálta számítógépébe. A feldolgozás eredményből kiderült, hogy a Kárpát-medencéből évezredekkel ezelőtt kirajzottak vitték magukkal és adták át különböző népeknek hagyományos dallamaikat. Így már érthető, hogy ezek miért bukkannak fel a magyarok nyelvrokonaitól kezdve, a kurdon, Bartók török gyűjtésén át a vallonig és a baszkig távoli népek dalaiban. A kutatást ki kell terjeszteni a Kaukázus térségéből a Tigris és Eufrátesz forrásvidékére és a ma még élő gael területekre is. Az általunk felfedezett és közzétett szkíta-magyar tánc, a Sacarus, éppen ezért lehet fontos láncszem abban a bizonyítási eljárásban, melyet már Kodály is megpendített: Ahol a nemzet nyelvi eredete, ott kell keresni muzsikája bölcsőjét is! Népzenénk ősrétegéből, így gyermekdalainkban, táncainkban, a mai napig több százra menő ötezer évesnél idősebb dallamot énekelünk vagy táncolunk. Ezek ismeretével a gyengélkedő nemzettudatot erősítjük.
"Már a megkésett és félbemaradt gyűjtések eredménye is világosan mutatja, - olvassuk Kodály Zoltánnál, - hogy mélyebben éltünk még a népdalkultúrában, a magyar lélek ősi rétegéből még a XX. században is több az eleven valóság, mint valaha gondoltuk… Kunyhókba szorul a magyar lélek ősrétegének minden maradványa… A parasztzene formailag a legtökéletesebb és legváltozatosabb. Kifejezőereje bámulatosan nagy, amellett teljesen mentes minden érzelgősségtől, minden fölösleges cikornyától; néha a primitívségig egyszerű, de sohasem együgyű. El sem képzelhetünk alkalmasabb kiindulópontot egy zenei reneszánszhoz; nem is lehet nagyszerűbb tanítómestere egy zeneszerzőnek, mint a parasztzenének ez a fajtája… Az őstörténet megvilágította a magyarság kialakulásának útját. Végigmehetünk ezen az úton: sem a magyarságnak, sem semmiféle népnek, amellyel a magyarság az V-XV. században érintkezett, nem maradt fenn egyetlen hangnyi egykorú írott zenei emléke. A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amint nőtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hatott a zenéjére is… Egyedül finn a nép rendelkezik gazdag zenei gyűjteményekkel zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült… A magyar népzene minden jelenségét, aminek sem az európai, sem a körülálló népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetűnek kell tartanunk… letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott él még egy darab őskelet… A magyarság ma legszélső idehajló ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökerezik" (Kodály Zoltán).
Bartók Bélának A magyar népdal című műve 1924-ben jelent meg 320 ősi magyar dallammal. "Mit adott a magyar szomszédainak és mit kapott tőlük - teszi fel a kérdést" Bartók Béla, majd így folytatja: Szomszédaink lényegesen nem befolyásolták sem a régi, sem a mai magyar dallamvilág kialakulását, sőt valamennyien többé vagy kevésbé hatása alá kerültek. Így esett, hogy régi, a keleti örökséghez tartozó dallamaink feltünedeznek a tót, a horvát és a román gyűjteményekben. Különös ellenállást mutat a magyar zenei néphagyomány a német dallamokkal szemben. Ennek oka kétségtelenül a hangsúly és a ritmusrendszer nagy különbözősége. "Ránk nézve a zenei néphagyomány sokkal többet jelent, mint a nyugati kultúrnépek közül azoknak, amelyek már századokkal ezelőtt magasrendű műzenét teremtettek. Nálunk a népzene felszívódott a műzenébe, ez a nemzeti hagyomány szerves folytatása… A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. S eljön az idő, amikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek". Bartók Béla 1936-os törökországi gyűjtőútja alkalmával Adnan Saygun török népzenekutatóval a kelet-törökországi yürük népcsoportnál 90-nél több népdalt gyűjtött. E gyűjtemény anyagát Magyarországon 1976-ban adták ki. Az előszóban ezeket olvassuk: "A rendelkezésemre álló anyag elegendő bizonyítékot enged meg a legközelebbi rokonságra, vagy ahogy mondanám, mindkét anyag azonosságára. Ez az azonosság megdönthetetlen bizonyítéka ezen dallamok korának, mely utat mutat a Kr.utáni VI-VII. századokba. Ebben az időben az anatóliai yürükök ősei valahol Európa és Ázsia határán, más török törzsek szomszédságában, a magyarok ősei pedig a Kaszpi- és a Fekete-tenger között éltek". A yürükök között járva Bartók így emlékezik meg: "Alig hittem a fülemnek: uramfia, hiszen ez mintha egy régi magyar dallamnak változata volna".
"John Rawlinson a székely rovásírás alapján fordította le a Sumir írást."
Hát ez biztosan nem igaz! A sumer írás megfejtése többnyelvű (akkád és sumer) agyagtáblák segitségével történt! Az írásjelek nem is egyeznek meg, míg a székely írás betűírás, addig a sumer ékírás többféle írásjelet ismer. Egy írásjel jelenthet egy szót, vagy egy szótagot (rébuszírás), és vannak még a determinánsok is.
Tudtommal finn országban nem járt, talán orosz területen finn-ugor törzseknél igen. Ez azonban nem jelentett akadályt, mert a finnek népdalaikat már 19. század vége óta gyűjtötték, rendszerezték, dokumentálták.
Érdekes módon Kodály-Bartók ezirányú összehasonlításai szerint 0 hasonlóség van a magyar és a Finn illetve Finnugor népzenével....
Mint írtam már nem is egyszer, hogy Oroszország európai északi és középső részén finnugor népek éltek,"
A kérdés az, hogy mikortól. Hogy meddig, az tiszta sor, öt-hatszáz évvel ezelőttig igen nagy számban, előtte valamivel tán többségben is. De ezek permiek és finnségiek voltak, akik ekkorra már évezredek óta elszakadtak a magyarul beszélőktől.
"akiket beolvasztottak a szlávok és a nyelvünkre jellemző jelenségek megjelentek az orosz nyelvben is"
A nyelvrokonság okán részben nyelvünkre is jellemző átvételekről van szó, de az átadók nem magyarul beszélők voltak.
"Ez egyértelmű bizonyíték, hogy nem távolkeleten alakult ki nyelvünk."
Nem, a fentiek okán nem az. Ez arra sem bizonyíték, hogy nem a Sziriuszon "alakult ki" a nyelvünk. Csak éppen sem az előbbit, sem az utóbbit nincs okunk feltételezni.
Sir Leonard Woolley archeológus professzor, ki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta:
“1939 óta kérelmezem és kérem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A Sumir nyelv – 7.000 éves volta dacára – ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát né
zve a Sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben. A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török “unokaöcs” fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.”
Megjegyezném, Sir Leonard Woolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván “a MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral.”
És – végezetül néhány érdekesség:
1) Embertani szempontból nézve az ún. finnugor népek embertanilag, azaz fajilag MONGOLOID népek. Szakálltalan, szőrtelen, sárga bőrszínű, ferdeszemű emberek. A magyar nép szakállas, fehér bőrű, kerek szemű. Azaz embertanilag semmi közünk nincs a finnugor népekhez.
2) Népzenei szempontból: érdekes módon Bartók Béla Finnországban, Törökországban és Perzsiában végzett népzenei kutatásairól készült magyar nyelvű könyvét a MTA eltüntette még megjelenése idején, és mind a mai napig NEM hozzáférhető Magyarországon!
Ezt a könyvet angol nyelven a New Yorki közkönyvtárban bárki elolvashatja. A magyar ember meglepetéssel olvashatja benne a következőket:
A Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint.
A Perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat.
A Finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat.
Azaz szerinte népzenei szempontból minden bizonyíték arra mutat, hogy Török eredetű nép vagyunk. ( Megkérdőjelezem. A szerk.)
3) Nyelvi szempontból:
John Rawlinson a székely rovásírás alapján fordította le a Sumir írást.
Lenormant (francia) kutató megállapította hogy a mai nyelvek közül a magyar áll a sumirhoz a legközelebb.
Sir Leonard Wolley megállapította, hogy a Sumir nyelv nyelvtanát nézve a Sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.
A török a második legköz lebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török “unokaöcs” fokon áll, hasonlóság tekintetében a sumirral, a magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. A alapszavakat tekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral.
Megjegyezném, Sir Leonard Woolley professzor később eljött Budapestre, hol magánúton megtanult magyarul – mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, a MTA elítélte őt, mondván: “Az MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral.”
Nyelvi szempontból nézve tehát angol, francia tudósok szerint a Magyar nyelv mondhatni egyenesági leszármazottja a sumirnak.
4) Régészeti bizonyítékok
A Tigris és Eufrátesz völgyében végzett ásatások során napvilágra került szobrocskák tanúsága szerint a sumir nép állatai – rackajuh, pulikutya, kuvasz, komondor, ridegmarha kísértetiesen egyeznek a magyar nép állataival, rajtunk, magyarokon kívül SENKI másnak nincsenek ilyen állatai a világon.
Említésre érdemes egy régészeti szenzáció is, Erdélyben Tatárlakán végzett ásatások során került napfényre több ezer égetett agyagtábla, melyeken sumir írás van, s éveken át tartó kutatások és kísérletek eredményeként a Francia Tudományos Akadémia a következőket állapította meg
1. Az Erdélyi tatárlaki ásatások során talált táblák 1.500 évvel régebbiek, mint az eddig talált legrégebbi Mezopotámiai agyagtáblák. A Francia Tudományos Akadémia ennek alapján kimondja, hogy az emberiség bölcsője és az emberi írásbeliség és kultúra NEM Mezopotámiában, hanem Európában, Erdélyben, kezdődött?
2. Ezt később a Párizsi Nemzetközi Orientalista Kongresszus is elfogadta, ami igazi világszenzáció volt.
S amit csak a nevében magyar sajtó, óriási egyöntetű lelkesedéssel ELHALLGATOTT. Én csak New Yorkban olvastam erről, pesten a mai napig senki sem hallott erről egyetlen árva szót sem.
Azaz, embertani, népzenei, nyelvészeti, és régészeti szempontból nézve, a finnugor elmélet, melyet ellenségeink dolgoztak ki lejáratásunkra, és magyarellenes propaganda céljára, egyszerűen VALÓTLAN elmélet.
Ideje lenne hogy az MTA végre ne magyarellenes tevékenységre költse el a magyar lakosság pénzét.
Példa nélkül áll a világon, hogy egy nemzet tudományos akadémiája arra költi el a nemzet pénzét, hogy nemzetellenes tevékenységet fejtsen ki, rombolván a magyar nemzeti tudatot, hamisítva a magyar történelmet, s hivatkozási alapot nyújt ellenségeinknek (lásd. Trianon Június 4, 1920)
Sir Charles Leonard Woolley (London, 1880. április 17. - London, 1960. február 20.) angol régész. A mezopotámiai Ur városának feltárója.
Régészeti ásatásokat először Egyiptomban végzett, majd még az első világháború kitörése előtt, Mezopotámiába ment és 1912-ben átvette Karkemis feltárását. Az itteni munkát 1914-ig folytatta. 1919-ben kezdett hozzá Ur feltárásához, s az itteni munkálatokat 1934-ben fejezte be. Idézet egy leveléből: „ 1939 óta kérelmezem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A Sumir nyelv – 7000 éves volta dacára – ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a Sumir nyelv 54 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben. A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből. Míg a török „unokaöcs” fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral. A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakat tekintve több mint 6000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral. ” Itt kell megjegyeznünk, Sir Leonard Wolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván “a MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi köze is van a sumirhoz.
Legjelentősebb felfedezése az uri királysírok megtalálása volt. 1937-39 és 1946-49 között ásott Alalahban, 1946-49-ben párhuzamosan Al-Mina lelőhelyeit is feltárta. Az Urban végzett ásatásoknál feleségével együtt hosszabb időre szállást adott Agatha Christie-nek, a híres krimiírónőnek. Az archeológia szolgálatáért 1935-ben ütötték lovaggá.
"Mint írtam már nem is egyszer, hogy Oroszország európai északi és középső részén finnugor népek éltek,"
A kérdés az, hogy mikortól. Hogy meddig, az tiszta sor, öt-hatszáz évvel ezelőttig igen nagy számban, előtte valamivel tán többségben is. De ezek permiek és finnségiek voltak, akik ekkorra már évezredek óta elszakadtak a magyarul beszélőktől.
"akiket beolvasztottak a szlávok és a nyelvünkre jellemző jelenségek megjelentek az orosz nyelvben is"
A nyelvrokonság okán részben nyelvünkre is jellemző átvételekről van szó, de az átadók nem magyarul beszélők voltak.
"Ez egyértelmű bizonyíték, hogy nem távolkeleten alakult ki nyelvünk."
Nem, a fentiek okán nem az. Ez arra sem bizonyíték, hogy nem a Sziriuszon "alakult ki" a nyelvünk. Csak éppen sem az előbbit, sem az utóbbit nincs okunk feltételezni.
Egyébként meg zavar ez a "nyelvünk kialakulása" szóhasználat. Ilyen esemény nem volt. Nyelvünk, mint minden nyelv, folyamatosan alakul, változik. Harminc évvel ezelőtt más volt, mint ma, előtte száz évvel más volt, mint akkor, ezer évvel még korábban nagyon más, háromezer évvel az ezer évvel még korábban előtt meg egészen más. De olyan sose volt, hogy kialakult a magyar nyelv, amit már csak őrizni kell.
В - kazár birtokok rendszere, határok József kazár király levele alapján
Г - a főbb kereskedelmi útvonalak, valamint -
И - Khorezm legfontosabb gazdasági központjai,
E - jelentős khorezmi telepek Európában,
Ж – törzsek nevei, régiók és földrajzi pontok József király levele alapján
Карта 3. Центры хазарско-хорезмийской митрополии середины VIII в. по Notitia Episcopatuum
А — Доросская митрополия; Б — епископские кафедры:
I — Хоцирская (Карасубазар); 2 — Астельская (Итиль); 3 — Хвалисская (Хорезм); 4 — Оногурская (Прикубанье); 5 — Ретегская (Терек?, Тарки?); в — Гуннская (Варачан-Семендер); 7 — Таматархская (Тамань); В — схема границ хазарских владений по письму царя Иосифа; Г — основные торговые пути; И — важнейшие экономические центры Хорезма; Е — отмеченные источниками хорезмские колонии в Европе; Ж — названия племен, областей и географических пунктов по письму царя Иосифа
Igen, én is így tudom. De tudom azt is, hogy a 70-es években is megjelent - emlékszem rá, mert könyterjesztéssel foglalkoztam mellékesen - de akkor még nem érdekelt - bár megragadt furcsa módon, mint a Várkonyi is - ezért kezdtem el keresi úgy öt éve, de sehol sem kaptam meg.
Ezért volt számomra óriási dolog, mikor betettétek e fellelési helyét. Utólag is köszönöm.
