A döntőben Szenegál-Algéria meccs lesz. Jól hangzik így elsőre. Algériának szurkolok majd! Próbálom majd a mérkőzést megnézni, mert biztos egy élmény lesz. A bronzmeccsen meg Tunézia sikeréért szorítok majd! :)
Valahogy rendbe kellene tenniük az illetékeseknek azt a dolgot, hogy mi van akkor, ha kézre pattan a labda. Láttunk a két elődöntőn két olyan szituációt, amikor eltalálta a labda a védekező csapat játékosának a kezét, amiből az egyik büntető lett a másik nem.
Az első elődöntőn történt szituációt azért nem értettem, mert a játékvezető ott helyben megítélte a büntetőt. Jogosnak is véltem, mert mintha mozdult volna a kéz a labda irányába. Aztán a videózás után, ahol elvileg pontosabban lehetett látni, hogy tényleg mozdult a kéz, a spori mégis visszavonta az ítéletét. Szerintem csak ő tudta, hogy miért. Ilyen esetekben azért megfordul a fejemben, miért kell videobíró? Mint láttuk ugyanúgy el lehet sumákolni egy egyértelmű szabálytalanságot, mint a videobírós korszak előtt.
A másik dolog, amire nagyon gyorsan megoldást kellene találni a fetrengések. Sajnos ez nem csak afrikai sajátosság, a világ minden pontján élnek vele a játékosok. Amint megszerzi a vezetést a csapat, két percenként görcsöt kap valamelyik csapattag illetve elég, ha csúnyábban néz valaki rájuk, már a haláltusájukat vívják a földön. A videozások, az ápolások és a csere miatt pedig lassan tényleg ez a sportág is beáll abba a sorba, ahol nem lehet kiszámítani pontosan mennyi ideig tart a mérkőzés.
Én biztos minden egyes olyan esetnél, mikor nem egy komoly rúgás, vagy teszem azt összefejelés esetén került a játékos a földre sárga lapot osztanék, ha valaki leül a pályán és jelzi problémája van. Sétáljon le a pályáról, ha fáj valamije és ápoltassa a vonalon kívül magát. Illetve a cserénél sem engedném a lecserélt tagot elköszönni mindenkitől, a karszalagot átadni. Bizonyos másodpercben limitálnám a csere időpontját, ha a lecserélendő ezt a limitet átlépi szintén sárgával jutalmaznám.
A videobírót, pedig egy életre elfelejteném. Amelyik csapattal szemben csalni szeretnének így is megtehetik.
Mindkét elődöntőt végignéztem és mondhatom, hogy egy kis túlzással mindkettő kínszenvedés volt egy semleges nézőnek.
Még a Szenegál - Tunézia egy fokkal izgalmasabb volt, főleg 0:0-nál benne volt, hogy bármelyik csapat betalálhat, mert mindkét oldalon voltak helyzetek.
Az Algéria - Nigéria egy elképesztően gyönge színvonalú mérkőzés volt, valódi helyzet alig, a gólok mind esetlegesek voltak és pontrúgásokból születtek.
Összességében Algéria egy nyúlfarknyival jobban megérdemelte a továbbjutást.
Összegzés: elképesztően gyönge a fekete kontinens válogatott focija, Európától, Dél-Amerikától fényévekre vannak, de szerintem a CONCACAF legjobbjai, USA, Mexikó, Costa Rica is sokkal jobbak akármelyik afrikai válogatottól.
Az ázsiaiak közül Ausztrália, Japán, Dél-Korea dettó.
Én meg azt mondom, hogy úgy összességében kell, hogy jól működjön minden. Paraguay válogatottjának 1998-ban és 2010-ben is nagyszerű védelme volt, de nem tudtak gólt rúgni az egyenes kieséses szakaszban ezért estek ki.
Sokkal inkább az a kulcs, hogy mindnek jó a védelme. Nemcsak az olaszoknak, hanem általában a világbajnok csapatoknak. Az elmúlt 25, de lehet, inkább 30 vagy 40 évben általában az nyer, aki a legkevesebb gólt kapja.
Talán a 2002-es brazil csapat kivétel, nekik annyi klasszisuk volt, hogy belefért néha 1-2 megingás hátul, bár az egyenes kieséses szakaszban már ők sem kaptak sok gólt.
Kétszer is meg verték a házigazda portugálokat, ikszeltek a spanyolokkal, ütötték a franciákat, és a torna legjobb fociját nyújtó cseheket, aligha mehetett volna pusztán bekkeléssel.
Nem minden esetben játszanak jobb meccset a nagyobb csapatok, de ott van esély, ha az egyik csapat betalál, akkor a másik ritmust vált és egy jó focit láthat a közönség. Az ilyen Madagaszkár és hasonló csapatok esetében erre, mint tegnap példát láttunk esély sincsen. Úgy léptek pályára, hogy vagy 0-0 lesz és majd döntenek valahogy a büntetők, vagy vége az egésznek, ha kapnak egy gólt.
A dánokat véletlenül sem lehet egy lapon említeni ezzel a Madagaszkárral. Ott azért voltak klasszis játékosok Schmeichel, B. Laudrup és Povlsen, de a csapat többi tagja sem volt kutyaütő. Azért ők el-eltalálták a kaput nem úgy mint tegnap a falábú afrikai srácok, akik ellen akár a 83 éves öreganyám is védhetett volna, annyira impotensek voltak, ha a támadójátékot nézzük. Ráadásul Tunézia sem a világ elitjéhez tartozik. A tegnapi napig ők sem nyertek meccset az idei ANK-n.
Valahol a sors igazságot szolgáltat, hogy ezek a csapatok érnek oda a végén. Az olaszok kivételével mindegyik csapat a támadó focit helyezi előtérbe, de az olaszoknak is van általában mindig egy-két klasszis támadó játékosuk.
Kevesebb csapatos Eb-ken is voltak meglepetések. Lásd dánok, görögök.
A vb-n viszont a végső győztest illetően szinte sosincs meglepetés. A végén szinte mindig a brazilok, argentinok, németek, olaszok (utóbbi időben inkább a franciák) közül ér oda valamelyik.