A Liverpooli Egyetem kutatócsoportja elképesztő felfedezést tett egy zambiai régészeti lelőhelyen: a vízzel borított területről korábban előhalászott leletek egyike ugyanis egyértelműen arra utal, hogy az ember (vagy előde) az eddig hittnél jóval korábban használhatta építkezésre alapanyagként a fát. A Kalambo-vízesésnél talált két egymásba illesztett farönk és más megmunkált szerszámok nagyjából félmillió évvel ezelőttről származnak.
Igaz, hogy keveset közöl a cikk a sír szerkezetéről, de ha lófejet temettek az elhunyt mellé, akkor még magyar is lehet.
Ránk jellemző, hogy nem teljes lótetemet helyeztek a sírba, hanem csak a fejét, meg a lábakat.
Eltérés azonban lehetett koronként, de földrajzi helyenként is.
A magyar ilyenforma temetkezés lényege az, hogy a túlvilágon szolgáljon az állat a gazdájának, a feje=lelkiségével, és a
lábaival, hogy mozgásban maradhasson ott is, de a teste nélkül, mert az a túlvilágon csak akadály volna.
A test felesleges a mennyekben. Az a földi élethez tartozik.
Ez különbözteti meg általában a magyar és a nem magyar lovas temetkezőket, akik egész állatokat temettek el, de mint mondtam vannak azért kivételek is magyar sírokban.
Egyetlen őskori sírban 169 aranygyűrűt, egy réz karperecet és mintegy 800 gyöngyházból készített gyöngyöt találtak a régészek Bihar község határában, Nagyvárad mellett - jelentették be egy csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatón. A bejelentésről az Agerpres hírügynökség és az Ebihoreanul.ro portál számolt be.
A feltárások során kilenc régészeti lelőhelyet azonosítottak. Három ezek közül a csiszolt kőkorszakból, az időszámításunk előtti hatodik évezredből, kettő a bronzkorból, kettő a római korból, egy a 13.-17. századból, egy pedig a 20. század elejéről származik.
A szakembereket csoportokra osztották, kilenc helyszínen, mindegyiket egy régész koordinálta. Közülük a legrégebbi, szám szerint három a neolitikumhoz (Kr. e. 6. évezred), kettő a középső és késő bronzkorhoz, másik kettő a római korhoz tartozik Barbaricumban (Kr. u. III-IV. század), az utolsó kettő pedig a középkorhoz (Kr. u. 13-17. század) és a kortárs időszakhoz, az 1920-as évekhez tartoznak, https://www.ebihoreanul.ro/
A leletek alapján a sír a bronzkor második felében, körülbelül 3200–3400 évvel ezelőtt kerülhetett a földbe, feltehetően időszámításunk előtt 1400 és 1200 között, de pontosabb kort a tárgyak restaurálása után tudnak meghatározni.
Hát, a KUNOK a 10. század végén még KÍNÁBAN, PEKING északkeleti előterében élnek, és csak az 1000. évek elején jelennek meg Nyugat-Szibériában.
Vagyis gyakorlatilag 5-6 emberöltő alatt jutnak el masszívan Európába. Közben is nyargalászhatnak a sztyeppei határtalan rónákon, de népességként , egyben az 1050-es évekre kerülnek a VOLGA környékére, ahol az oroszokkal csatáznak már.
A csúcsos süveg : TIARA már Mezopotámiában is létezett, és az uralkodók égi összeköttetését szimbolizálta.
És ez bizony nem mond ellent annak, hogy a fejforma is azt akarta saját tulajdonságként és nem külső ruhadarabként láttatni, mindamellett ez ugye szimplán egy külsőség- tárgyi/földi, az amigdalára való hatása pedig belső- mentális/emocionális /transzcendens
A csúcsos süveg nem a csúcsfej megfelelője? A mágusok fején sem véletlen, hogy ilyen fejfedő volt.
A pápai korona is ilyen.
Lehet abban valami, mit mondasz!
Eleve ami csúcsos és magas, közelebb van az éghez, az égiekkel való kapcsolat jele lehet, mint a piramisok, szent hegyek.
Ha ezt a képzetet megfejeljük az agy megzavart (módosított) működésével, akár természetes úton a táltosok esetében, akkor előállítottunk egy tudós embert művi úton, aki az Istennel közvetlen kapcsolatba kerülhetett.
A koponya lékelés is ide kívánkozik akkor már, mert ez esetben viszont a rossz szellemlélek kiengedéséről lehetett szó.
Átvitt értelemben a koponya kilapítása itt a gyógyítás filozófiai alapja.
