Hát a primer futócsapágy is tudja csinálni a fesztivált . A mellette levő szorítógyűrű néha könnyedén levehető , néha meg ... és az öröm teljessé tétele érdekében a vicces kedvű gyártók az alakját olyanra csinálták , hogy ne lessen megfogni .
A kép a lehúzóról kissé megtévesztő , mert nem pontosan azok a lehúzógyűrűk vannak a lehúzó mellett , mint amiket a bemutató képsorozaton használat közben lehet látni . A második képen csak a félgyűrűk vannak , míg a legelsőn látható a "C" alakú , ezek váltak be a legjobban . (Egyébként ezeket használom a féltengely leugrasztáshoz is ). A készítésükhöz szabvány alátétet használtam , a szétcsúszás ellen valami régi csapágy külső hüvelyét húzom rá . Hát néha elég nagy erővel kell sajtolni .
Gyanítható hogy minden egyéb módszer kudarcba fullad. Alapból ezeket úgy rakják össze hogy még véletlenül se jöjjön szét sehol, és semmi se. Az csak hab a tortán ha problémás a gépezet, akkor vagy kuka, vagy valahogyan mégis csak szét kéne szedni. Apropó motor felőli variátoron a csapágy.. most azzal küzd a szerelő, nem tudja levenni. Pedig jó lenne, mert olcsóbb berkekben is 80eFt a komplett "szett", aztán kicsit sokallom, mert hogy 100 volt a bontott motor , amit a Devecseri társulat küldött. (Az már pöfög, röcög az legalább jó!)
A történet még 1980-s évekbe vezet vissza. Baján a Mahajosznál dolgoztam. Ez a cég sódert és dunai homokot termelt ki a Dunából. Az egyik kotrógépnél a hajtóműbe megszorult a csapágy és megforgott a tengelyen. A tengely átmérő, volt vagy 150mm. Rajta a fogaskerék is elég nagy volt. Kétféle mód vetődött fel. A tengely felhegesztése és méretre esztergálása. Vagy kisebb átmérőre esztergálni a tengelyt és egy hüvelyt húzni rá. Csak az volt a probléma, hogy a fogaskerék nem fért el az esztergapadon. Volt akkora körmös lehúzónk, hogy 2 ember kellett ahhoz, hogy arrább tegyük. Melegítettük lánghegesztővel az agyat, a lehúzó karját meg csővel hosszabbítottuk meg. Nem jutottunk eredményre. Szomszédba volt egy cég és azoknak volt présgépük. Átvittük a tengelyt, hogy majd ott kinyomják a tengelyt a fogaskerékből. Mikor meglátta az ottani műhelyfőnök, azt mondta, hogy hozzátok a lehúzót. Hiába mondtuk, hogy mi már bajlódtunk vele. Meghozták az emberek a lehúzót, ami hidraulikus volt. Tudott vagy 150 tonnát. Az leszedte a fogaskereket. Vissza rakni a fogaskereket már egyszerűbb volt. Mivel tél volt, a tengely kint éjszakázott a -10C°-ba a kerék a műhelybe volt. Reggel azzal kezdtük, hogy hegesztő pisztollyal melegítettük a kereket és láncos emelővel rá eresztettük a tengelyre.
Én zsírral vagy rézpasztával szoktam felrakni . Nagyon ( de tényleg nagyon-nagyon ) súlyos hibának tartom a csapágyragasztós kenegetést .
Ami melegítést illeti az valóban segít , gyorsan le is írom , hogyan kell csinálni . Sok műkedvelő azt hiszi , hogy ha a gázlánggal melegíti a szekunder variátor tengelyét ( a rugón keresztül ) akkor le tudja majd húzni . Pedig attól még nagyon messze van .
Szóval :
1 -- első lépésként ki kell szedni az irányváltót a kocsiból
2 -- szét kell szedni az irányváltót ( miközben a szekunder variátor rajta van )
3 -- ki kell teljesen üríteni az irányváltót . A láncos hátramenetű (Ligier , JDM ) illetve az nem szimetrikus bontásúaknál nem lesz egyszerű , de hát aki mopedautót szerelget az szeresse a komoly kihívásokat
4 -- ekkor nem marad más az irányváltó deklijében , csak a behajtótengely
5 -- a behajtótengely csapágyát az irányváltó belseje felől szét kell barmolni . Fúróval szétroncsolni a kosarat vagy ilyesmi
6 -- ha a csapágykosarat sikerült szétszedni akkor a golyók összefuttatásával és kiszedésével a behajtótengelyt kifelé ki tudjuk szedni
7 -- ekkor kezünkben lesz a behajtótengely a rárohadt ( vagy a ráragasztott ) variátorral
8 -- vegyük le a zégergyűrűt és szedjünk le mindent a variátorról
9 -- kicsit melegítsük fel ( mire nem jó az a gázláng ! ) a fixtárcsát , és akkor az is lejön
10 -- akkor nem maradt más , mint a két tengely ( a behajtó és a variátortengely ) , csak tiszta , melegíthető vas alkatrészek
11 -- ezt meg lehet próbálni lánggal melengetni . Nekünk a pörzsölős módszer nem jött össze , nem lazult le . Eredményt csak akkor értünk el , amikor kovácstűzben ( barátomnak szerencsére van ) majd vörösizzásig felhevítettük . Annál alacsonyabb hőmérsékleten nem volt hajlandó megmozdulni , pedig elég agresszíven kopogtattuk kovácssatuban
12 -- szedjük le a csapágy maradékát ( belső gyűrűt ) a behajtótengelyről és már rakhatjuk is össze
Szóval nagyon rá tud rohadni magától , én nem fokoznám ezt csapágyragasztóval ...
Úhh, én meg mikor cserélni kellett a szekunder variátort vagy 6 éve, Loctite csapágyragasztóval tettem fel, hogy biztosan le ne lazuljon, nem is lazult meg azóta se.
Akkor az már csak flexel fog lejönni? :) Igaz vadi újat raktam fel, remélem még bír vagy 10 évet.
Van nekem is egy (szerintem ) csapágylehúzóval elgörbített szélű szekunder variátorom. Egy ismerősömnek ugyan ilyen Aixam 500.4 Mini Vanja volt. Szerelőhöz vitte ahol nem tudták, hogy vegyék le a variátort a tengelyről. Végül valahogy még is levették, mert nem volt nagyon agyonra gyötörve. Az ismerősöm vett egy másik variátort, a sérültet meg elhozta nekem.Arra gondoltam, hogy talán ki lehetne görgőzni, mint a sérült felnit.
Volt még egy furcsaság annál az autónál. Balra akart kanyarodni egy kapuhoz, ahol eltalálta a bal elejét a mögötte haladó autó.A sérült, törött részeket kicserélték. Nem sokkal később ráhajtott egy terméskőre, ami a motort megemelte. Pár nappal később mikor zöld lámpát kapott nem bírt elindulni, mert megadta magát az egyik lemez ami a motor és a váltó helyét pozicionálja egymáshoz. Ezért belazult a szíj és nem tudott hajtani. Fel vette a kapcsolatot azzal akitől vette az autót. ( nevét nem akarom leírni, de a régiek tudják kiről van szó, mert ő húzta a mopedautót föl B.Pestre.) Attól vett 6mm-s trepnilemezből utángyártott tartó lemezt. De sorozatba törtek el a lemezek. És már a másik oldali is. Szerintem ott kapott minden olyat, ami végett a váltó és a motor el van mozdulva egymástól.
Mellesleg az irányváltókat kiszerelve árulják (üzemképes kocsi nélkül ) , így bizonyos tulajdonságai nem vizsgálhatók . Hogy szórja-e az olajat menet közben , kidobja-e a sebességet hirtelen gázadáskor , van-e elviselhetetlen zörgő vagy sivító hangja ... Ezeket az asztalon fekvő irányváltóról nehézkes megállapítani , márpedig én mindegyik hibával találkoztam már .
Nyilván az ember legyen előrelátó , de azért mértékkel . Nekem van néhány irányváltóm itthon , de nem egyetlen kocsihoz tartoznak : jelenleg -- sem az elektromosokat , sem a háromkerekűeket nem számítva -- tucatnyi komplett (dízel)mopedautót birtoklok .
De egy egyetlen járműből álló flottához előre beszerezni a gyaníthatóan problémás fődarabot ...
Pár napja írtam erről az érdekes variátorkopásról . Az illető amíg esztergályosra-marósra vadászott a tőlem kölcsönbe kapott variátorral tudott járni . Az a variátor pedig az alábbiak szerint került hozzám :
Egyszer volt , hol nem volt egyszer egy mopedautós itt a szomszéd városban , aki pár éve lecserélte a Ligier Ambráját egy Yanmar motoros MC1-esre -- sérülten , osztrák papírral vette , hazavitte , megjavította , levizsgáztatta és ez az icipe-picike mind ...
Szóval egyszer jön a panasz : valami zörög az irányváltóban gyorsításkor . Én a kocsit nem láttam , de mondtam neki , hogy akkor az irányváltó kiszerelése nem úszható meg . Őt ebben leginkább az zavarta , hogy akkor esetleg hosszabb ideig kocsi nélkül marad , mert addigra az Ambrát már eladta . Ezért akart venni egy régi 400-as irányváltót , mert annak a belső szerkezete megegyezik az MC-val , vagyis gyorsan helyreállítható vele a belső lelki béke -- kedvező esetben egy délután alatt megvan a műtét .
Mivel akkor éppen nem volt kedvező kínálat bontott irányváltóból a megoldásként jó negyedmillióért ( vagy 340-ért , a fene emlékszik már) rendelt Olaszországból új -- bár asszem utángyártott -- irányváltót az MC1-hez . Annyi kedvezmény volt a dologban , ennek az áttétele kissé gyorsabb a gyárinál , vagyis remélhető volt a cserétől némi fogyasztáscsökkenés és sebességnövekedés is . Amikor megérkezett a küldemény akkor valami rámpára fölevickélve a barátjával kiszedték a kocsiból az irányváltót lefelé -- a motor benn maradt . Ekkor két dolog derült ki :
1- a zörgést nem az irányváltó , hanem a kipufogó okozta , valamiképp verte a vázat
2- nem tudják leszedni a variátort
Ekkor átjöttek hozzám a makacs fődarabbal . Hát tényleg rá volt rohadva , és ez még egyértelműen gyári szerelés volt . A szimpla lehúzás meg se mozdította , akkor kénytelen voltam lekalapálni . Ez annyit tesz , hogy nagy szelet dinnyére emlékeztető lehúzót betesszük a tárcsák közé , majd ... eredeti elképzelés szerint elég ezt menettel-csavarral meghajtani .
Általában elég is , de ez jelen esetben kevés volt . Ilyenkor feltámasztom vagy a lehúzót ( itt most ezt tettem ) és tengelyt ütöm középen , vagy a tengely közepét támasztom fel és körben a "dinnye" héját kalapálom .
Ez egy korábbi lehúzás , amikor középen támasztottam fel és peremet ütögettem :
A 3 kg-os kalapáccsal kocogtatva a tengelyt több órás (!) , három emberes (!) kínlódás után sikerült kb. 2 cm-t elcsúsztatni a tengelyen a variátort . Ekkor este lett , a tulaj és barátja hazament . Én másnap egyedül folytattam és néhány óra kopácsolás után ( ráment az a napom is ) le is jött szépen .
A kalapálás jellegére utal annak a kis 3/8-ados csődarabnak az alakja , amit közvetítőként használtam a leszedésnél . Azonfelül a fixtárcsa is meglazult , úgy kellett melegítéssel visszatenni a helyére .
Az csak mellékszál az ügyben , hogy miután néhányszor végighúztam a tengelyen egy nagyon finom dörzs(polír)papírt és utána a variátor már a saját súlyánál fogva csúszott a helyére ...
A szekunder variátort nyilván megviselte a durva bánásmód , hiába a "dinnye" tárcsát követni próbáló alakja , az alu tárcsa pereme kissé elgörbül , a variátor ütni fog . Lehetőség szerint igyekeztem kiegyengetni , a tulaj fel is szerelte , de szerinte valami kicsit rázott ezért vett egy új (utángyártott) variátort , lecserélte a rá a gyári IBC-t .
Utóbb az eredeti irányváltót költségenyhítésképp eladta 50 ezer Ft-ért , azonban akihez került annál pár hónap alatt tönkrement . Úgy tűnik nem az erőszakos szétszedés -- bár nyilván az se tehet jót neki -- hanem az a kocsi , amibe szerelték ott volt valami gond , ferdén állt a motorhoz képest , mert több irányváltót is megevett az az MC , mire rájöttek a hiba okára és megszüntették.
A leszerepelt szekunder variátort én vásároltam meg , gondoltam valamelyik tengelyhibás , de ép felületű tárcsával összepárosítom majd . Erre nem került még sor , viszont pár hete gyorsan kellett egy Microcar szekunder , így ezt adtam Lacinak , hogy járóképes maradjon . Ha kicsit ráz , hát ráz -- igazából a görbe szakasz közelében csak indításnál van a szíj , utána bemegy a tengelyhez ott meg nincs elgörbülve . Laci elmondása szerint a variátor kifogástalanul működött .
Szóval így sikerült a kipufogó szakadt gumibakjának elérnie , hogy az autó eredeti , gyári alkatrészeit többszázezres költséggel utángyártottra cseréljék ... Még ma is élnek , ha azóta újra el nem romlott a mopedautójuk .
Én a magam részéről annak vagyok híve , hogy a diagnózis előzze meg a (drága) alkatrészek beszerzését .
Azért kérdeztem, mert azon gondolkodok, hogy vegyek-e, egy irányváltót. Akkor az ember nagyon figyeljen oda vásárlásnál, hogy stimmeljenek a méretek. De lehet, hogy csak felesleges pénzkidobás lenne. Mert kicserélni ugyan akkora munka, mint ezt ami jelenleg van az autóba, kiszerelni és vissza szerelni. A kiszerelt váltót szétszedni, megjavítani és összerakni már védett helyen megtudnám csinálni. De ha olyan probléma adódna ami szétszerelésnél derülne ki, ami nem javítható, akkor jó lenne egy másik váltó.
Én még nem találkoztam eltérő méretű bordázattal . A féltengelyeknél a KÜLSŐ bordázat kiképzésében van eltérés , ott is csak a hossza -- a másik gyártmányból származó féltengely vagy nem éri végig a kerékagyat ( nem lóg ki eléggé ) vagy túl sok lóg ki belőle . Ez utóbbi a kisebb baj , alátétekkel megoldható , legfeljebb nem lehet rátenni a alufelnire a középső kupakot .
Az irányváltók behajtó tengelyei is csak hosszukban térnek el , az átmérőjük egységesen 19 mm . Az Aixamé 60 mm hosszú , a Ligier (Ambra-Nova) 110 mm és az összes többi amivel dolgom volt az 90 mm .
Eltérés leginkább a felfogatás módjában , netán az elhelyezkedésében van . A régebbi típusok közül a Ligier és a Tasso a motor alatt helyezte el az irányváltót , az összes többi a motor mögé billentve . Újabban állítólag más gyártók is berakták a motor alá , de én azzal még nem találkoztam , csak hallottam róla .
Évek óta ??? Én életemben először akkor hallottam , hogy szeretnének rendszámot a segédmotorokra amikor még jogsim se volt rájuk , jóval több mint 40 éve .
Azt viszont tudni kell , hogy ha a kétkerekűeken lesz valamiféle időszakos műszaki vizsga ... hmm ... hmm ...
Nagyon régen én is megcsináltam kézzel : az aluhegesztő felrakta , én meg befogtam a satuba és kireszeltem .
De itt fel se merült , nem is az vackaimról van szó -- a lehetőség szerint nem vállalom senkinek a kocsiját , legfeljebb nagyon speciális mopedes ügyekben , amire nem lehet szerelőt találni ( ez általában az LDW502-es adagoló és a variátorok hibái ) , de üzemképtelenséget okoz .
Az viszont bosszantó , hogy ilyen rövid idő után kipurcant a variátor . És az okát se tudni a jelenségnek .
Pár hete egy érdekes hibával hozta egyik ismerősöm a Microcarját . Elmondása szerint a jelenség : a jármű emelkedőn teljesen belassul , jószerivel megáll , ha fel is megy szinte csak lépésben . Olyan tüneteket produkál , mintha csúszna a szíj -- vagy valami a variátorban . Benézve a motortérbe úgy látszott minden rendben van , a variátorokat pár éve cserélték újakra .
A próbaúton a kocsi rendesen viselkedett amíg sík területen mozogtunk ( én vezettem ) , úgy-ahogy gyorsult , a végsebessége is megfelelt , gázelvételre visszalassult , majd újra neki lehetett lódulni . Aztán kiléptünk a körforgalomból és nekiugrottunk a kissé markánsan emelkedő Flórián utcának , 100 métert megtéve jó ha a feléig felértünk -- a kocsi lassult , megállt , a motor bőgött . A tulaj magyarázta : ha teljesen leveszi a gázt és nagyon kicsit nyomja neki akkor csigatempóban fel tud evickélni . Hát én nem tudtam , akárhogy játszottam a pedállal csak bőgött a motor , de a kocsi nem indult meg . Mintha kis égett gumiszag is lett volna . Mivel az autók győztek kerülgetni minket Laci kiszállt és megtolta a verdát így feljutottam a Béla térre , ott Laci is beugrott és akkor már gond nélkül haza tudtunk robogni .
Szétszedtem a variátorokat . A szekunder az alábbiak szerint nézett ki -- teszem hozzá a köröm ép volt , bár kopott , nem az alumíniumok ették egymást , a szép profilt a köröm csiszolta a menesztő pályájába :
Hasonló kopást hat éve egy Bellierben tapasztaltam , az is utángyártott variátor volt :
Fogalmam sincs mi hoz létre ilyen kopást , de a hegyfóbia magyarázata a következő lehet : amikor a kocsi elindult a variátor normál módon viselkedik , a köröm a fordulatszám növekedésével elkezd végigcsúszni a menesztőn , majd eléri a kopási gödröt és beleül . A járgány megy , a fordulattal együtt változik a sebesség . Ha levesszük a gázt akkor a motorfékhatás segít kiemelni a kopási gödrökből a körmöket , a variátor zárni tud és beáll alacsonyabb áttételre . Ha megállunk akkor visszakerül alaphelyzetbe , visszagyorsítunk akkor pedig újra nyit a variátor .
A gubanc akkor lesz , ha a folyamatos haladás (és nyomatékátvitel ) közepette szaladunk neki az emelkedőnek -- ekkor ugyanis nem tud kilépni a köröm a gödörből ( mert a szíj által átvitt nyomaték beleszorítja ) és az egész variátorrendszer magas áttételben marad . Olyan , mintha a normál váltós kocsival nem nem kapcsolnánk vissza ötödikből a meredek emelkedőn . Amikor tovább erőltetjük akkor olyan , mintha magas fokozatban , hosszas kuplungcsúsztatással próbálnánk elindulni .
Bár a tulajdonos végigkajtatta a környék esztergályosait és marósait egyik se vállalta , hogy újramarja -- úgy tűnik a forgó-csavaró mozgás meghaladta a képességeiket . S merthogy körmös menesztőt külön nem árulnak Laci kénytelen volt venni egy új szekundert .
Ezentúl tehát a francia motorosoknak is muszáj műszakiztatni a gépet, sőt az EU azt szeretné elérni, ha a jövőben az 50 köbcenti alatti robogók, segédmotorok is kétévente vizsgáznának az Unió tagállamaiban.
Ezen a héten ismét aláfeküdtem az Aixamnak, hogy a váltó problémát megoldja.
Kezdtem azzal amit Mnagy fórumtárs javasolt, hogy nézzem meg a bovdent. Szép ívesen jön a bovden és nincs rajta törés, vagy sérülés.
Következett a plusz rúgóval való rásegítés. Találtam egy rúgót, ami nem túl erős, de azért van benne húzóerő. Hátramenetbe kapcsolásnál, érezni lehetett egy kicsit a váltókarral, hogy nehezebb váltani. Csináltam egy kb. 5km-s próbakört. Hazaérve próbaváltás. Sajnos nem működött az előre menet. Úgy is próbáltam, hogy a segédrúgó mellé még rákötöttem egy kötöződrótot és erős húzással még rásegítettem. Még így se váltott. De ha lehűl, akkor veszi az előremenetet is. Nem maradt más, mint amit Bakancs is javasolt. Kiiktattam az indításgátlót. Vigyáznom kell, hogy ne tegyem üresbe ha leparkolok. Ezért tettem a váltókarra egy sísapkát, hogy figyelmeztessen, hogy "Ne bántsd"! De most nem ajánlatos az út szélével párhuzamosan parkolni. Mert sokat kell tologatni, mire kiállok, ha rám állnak.
És hogy mi lehet a hiba a váltóba, az majd csak akkor derül ki, ha szétszedem. De azt csak akkor akarnám csinálni, ha már jó idők lesznek.
Ha valakit érdekel 500000 ftért vihető Mikrokár Mc1 magyar okmányokkal van. Sajnos a tegnapi fagyban megfeszült a csomagtartó és kitört az üveg,váltót kellene beállítani sajnos senki nem ért hozzá,itt se kaptam rá választ. Szolnok mellett található a Marketplaccon is feltettem ott van képek is akit érdekel.
Először ellenőrzöm a bovdent ott ahol Mnagy javasolta. Utána esetleg megcsinálom azt amit Malaguszti javasolt. És ha nem jön össze, akkor kiiktatom az indítás gátlót, ahogy Bakancs4 javasolta. De akkor valamivel meg kell akadályozni, hogy mikor valahol leparkolok, nehogy reflexből üres állásba váltsak.
Gondoltam olyan valamire is, hogy valamit teszek alulra, amivel vagy megtudom húzni az irányváltón lévő kart, vagy megtudom tolni. De lehet, hogy a rugós megoldás lesz a nyerő.
Egyik nap csináltam olyat, hogy segítséget kértem, aki bent ült az autóba és kezelte a váltót. Én pedig aláfeküdve figyeltem működés közben a bovdent. Egyszer volt olyan, hogy a bovden visszaengedett, de a váltó nem mozdult. Fent a váltókar is laza maradt. A következő hátra, majd előrement váltásnál megint működött.
Nekem a ligiernél volt hasonló, nem vette az előre sebességet, kerestem egy erősebb rugót, azzal adtam neki egy kisebb előfeszitést az előre irányhoz, ahol a bowden csatlakozik az irányváltó működtető kilincsére, oda akasztottam be a rugót meg előrébb egy szerkezeti elembe. Gondoltam ideiglenesen jó, lesz. Azóta is úgy van már két éve.
Hát elég furcsa jelenség , de szerintem az olajhoz -- sem a mennyiségéhez , sem a viszkozitásához -- nincs köze . Nagyon valószínű : az irányváltó huzalja csinálja a fesztivált .
A leggyorsabb megoldás , ha meghekkeld azt a kapcsolót ami az indításgátlásért felel , és akkor lemondva a hátramenetről tudod használni a kocsit . A régebbi mopedautók mind indíthatók voltak sebességben , annak volt annyi kockázata , hogy ha valaki indításkor kis gázt nyomott és beröffent a gép akkor egyből indult is .. neki az előtte-mögötte levőnek ...
Ma egész napra kölcsönkértem egy (normál ) autót mert át kellett mennem két megyével arrébb ( édesanyám 80-ik születésnapját ünnepeltük ) és viszonylag gyorsan vissza is akartam érni . Addig az Opeljét kölcsönadó barátom a JDM-et használta . Valahol Marcali környékén robogtam amikor hívott : nem indul a moped . Izzít , de nem forgat -- naná , sebességben hagyta ...
Nézd meg az irányváltó bowdent, a jobb első kerék felől kanyarodik vissza az irányváltóhoz. Sajnos ott képes megtörni a külső ház és ott bejut a kosz és víz is. Szerintem.
Szerelem
