Csodálatos látványtervezés, én az ilyen kinézetű scifiket szeretem.
Kár, hogy a sztori nemigen kötött le; az utolsó fél órát már csak muszájból néztem.
A manapság menő AI mánia meglovagolását viccesnek tartom: ez a film hiába emlegeti a mesterséges intelligenciát, semmiben sem különbözik a normál robotos filmektől.
És ha már normál robotos film:
Közvetlenül utána elkezdtem az Én, a robotot is. A fene se gondolta volna, hogy ez idén már 20 éves film. De azért picit látszik rajta a kor, néhány díszletet ma már nem ilyenre terveztek volna. Na meg a sok első generációs Audi TT..
És szerintem ma már egy főszereplőt nem ilyen pimasz, irritáló karakternek írnának meg. Ez akkor még vagánynak számított, ma már kínos inkább.
Hát... én se mondhatok nagyon mást: egy minisorozat formájában talán el tudtam volna viselni, de egyben túl hosszú volt.
Így az egész sztori annyit ért számomra, hogy "Az amik megcsinálták az atomot (ezt ugye eddig is tudtuk), és hát közben ment a szarkavarás (ez az infó meg kb nem ér semmit!)"
Nolan, nolan, hajnalban megint nekimentem az oppenheimernek, most is csak a feléig jutottam. Dagályos, hosszadalmas, mint minden filmje, elnézést azoktól akik istenítik.
"de pl. a Rambóval ellentétben nem hihető (azt szerintem könnyebb komolyan venni, és igazából azt tartom a műfaj megteremtőjének)."
Szerintem teljesen jogosan, bár a hihetőség a David Morell féle sztorinál ki is fújt.
Anno még emlékszem, hogy a másodiknál például már meg lettek pendítve olyanok, hogy "azér' a szakadékba zuhanós jelenetnél már illett volna "egy kicsit" meghalnia", de persze túlélte egy jókora vágással az oldalán... amit aztán helyben, s.k. össze is varrt magának. :)
Ezt persze manapság úgy "oldják meg", hogy a szereplőn egy karcolás se esik, mert pl. belecsapják a fejét egy IPE-gerendába, vagy netán egy tűzoltópalackkal ütik le.... (Épp most néztem meg a Méhészt: effélékkel van tele.)
Az egyetlen film talán, amelyik legalább látszatra törekedett az élethűségre, az a Die Hard-széria volt (Mc.Clane trikójára szerintem mindenki emlékszik, és a mezítlábas-üvegszilánkos jelenet is legalább ennyire felejthetetlen).
Nomeg még talán legutóbb a Senki.
(A John Wicket nem hoznám ide, mert ott zúzódás ide - nyúzódás oda, kábé félpercenként halna bele abba, amit kap. Teljesen abszurd az egész.)
Állítólag lesz ebből egy mozis 4K verzió is, de újranéztem 2160p formátumban. Ez is milyen jó film... Horrortörténeteket lehet olvasni a forgatásáról, a víz alatti felvételekről, de ebből is látszik, hogy akkoriban a filmezés sokkal keményebb munka volt. Egyszerűen ennek a filmnek van lelke, és a színészeknek is elhiszi az ember, hogy ezek most olyan mélyen vannak.. 89-es film, hihetetlen, hogy már akkor is milyen trükköket csináltak.
Nekem ez a Kommandó, Running Man kiestek, pedig valószínűleg láttam őket. Szerintem már akkor se vettük őket komolyan, amikor VHS-en néztük. A Rambo viszont teljesen okés film volt, a folytatásai viszont ugyanolyan komolyanvehetetlenek voltak. De pl a Predator az már ugye később jött, és bár az is kommandózással kezdődött, aztán jól meglepődtünk, izgultunk, főleg aki nem tudta, mi lesz a film témája. Nekem azóta is mind Schwarzitól, mind Sly-tól azok a filmjeik tetszettek, amiben volt valamennyi sci-fi, vagy fantasy, a "sima" lövöldözősek eléggé kiestek.
akkoriban simán voltak olyan gyengeelméjűek is, akik egyes Bruce Lee filmek hatására elhitték, hogy hogyha sípcsonttal (!) sokat rúgdossák az ajtófélfát, akkor az attól megerősödik és ők lesznek az osztály alfahímei meg ilyen dolgok :D
És az akkori közönség elhitte-e, hogy ha megfelelően izmosra gyúrod ki magad, akkor képes leszel puszta kézzel olyan erősen nekivágni az ellenség homlokához a fűrészlapot, hogy az kettévágja a fejét? :)
Nem tudom, elképesztő túlzások vannak ebben a filmben, ami persze roppant szórakoztató, de pl. a Rambóval ellentétben nem hihető (azt szerintem könnyebb komolyan venni, és igazából azt tartom a műfaj megteremtőjének).
Lesz miserablás? Hahaha... Épp ideért a gyerMek, hogy ez a kötezelő olvasmánya, halad szépen, dehát azért ez egy súly olvasmány, inkább gyorsan meg is néztem vele. (gyorsan = majdnem 4 óra (négy, bszb! NÉÉÉGY, Ernőke!!!)) Pláne, mert nekem igen nagy kedvencem a téma és nem is értem, de ezt a verziót (ezt a zsangabenest) még nem is láttam, ejnye. Az 1978-ast láttam csak, ami egy jó nagy meghamisítása az eredeti sztorinak, de nekem annak ellenére is az egyik legmeghatározóbb gyerekkori filmélményem, amikor egyszer régen nyáron leadta a tévé, meg hát az Anthony Perkins abban egy micsoda (micsoda?) áLat már!!! Na de erről is, klasszik sztori, szerintem óriásjó, nagyon szeretem, nyilván alap, ismerni kell. Az 1958-as adaptáció pedig a hírek szerint a leginkább hű az eredeti műhöz, és tényleg. A képi világ elsőre lenyűgözi az embert, mert olyan, mintha valami mozgó festmények formájában elevenednének meg a könyv lapjai. De egy idő után fura már ezt nézni, olyan statikus, de a színészi játék is, hogy egy monstre diavetítés benyomását kelti :D Nyilván, a zseniális sztori így is viszi, és így kb nuku üresjárat, meg hát csak-csak egy megkérdőjelezhetetlen klasszikus, aminek minden egyes üzenete a mai napig érvényben van és mélyen megérinti az embert.
Az alaphelyzet szerint Gábriel, a mogorva, kiégett, a családi éttermébe belekérgesedett szívű séfet (Gerard Depardieu) leteríti az ital és a szíve. A műtét után jön rá, hogy ez így nem tovább nem megy.
A legjobb barátja (Pierre Richard) hipnotizálására eszébe jut, hogy egy szakácsversenyen azért mégiscsak legyőzték: egy japán szakács ramene lett az első, amit az umami-nak ("az ötödik íz") köszönhetett. Hogy megtudja az umami titkát, Gábriel elindul Japánba, hogy felkeresse hajdani legyőzőjét...
Nos, ez is egy olyan film, amelyet minél kevesebbszer szabad megnézni.
No, nem azért, mert rossz lenne... éppen, hogy nem az. Azért, hogy minél kevésbé kopjon a varázsa!
9/10
ps. És még az umamit is egy törpétől kell megtudni. Haha!
"Arra vagyok kíváncsi, hogy ezt a filmet a maga idejében komolyan vették-e. Mármint a közönség tényleg izgult-e, hogy most mi lesz."
Persze. Pont ugyanúgy, ahogyan valószínűleg ma egy tini komolyan vesz egy Jason Statham filmet. Naná! Mi az hogy? Nagyon is!
Az izgulás meg hát eléggé természetes egy olyan filmnél, amelyet pontosan arra lőttek be, hogy izguljon rajta a néző. :)
És hát azt is hozzá kell tennem, hogy a Kommandó maga - mint a "kommandós filmek" (amely akciófilm-alkategória nevének sem csekély köze van épp ehhez a filmhez) egyik atyja volt. Tehát azok a fordulatok és klisék, amelyeket azóta legalább két generáció is kitapasztalt, bizony még újak voltak - nem működtek afféle előre látható sablonként.
Tehát az akkori néző még nem sejthette, hogy mi jön.
(Azt persze tudtuk, hogy lesz főgonosz-leszámolás, meg nő, meg napba történő lovaglás-hajózás-helikofferezés... de hogy közte mi történik, az titok volt.)
1979-et írnak. Egy fiatal filmesekből álló stáb a vidéki Texasban akar pornót forgatni, ám amikor mogorva, idős házigazdájuk rajtakapja őket, a filmeseknek el kell kezdeniük az életükért harcolni.
Val Verde mint fiktív filmes helyszín legelső szereplése. Bill Paxton mint radartechnikus kámeaszerepe. Alyssa Milano mint megmentendő kislány. Boy George miért nem inkább Girl George? És jónéhány klasszikus egysoros Arnoldtól.
Arra vagyok kíváncsi, hogy ezt a filmet a maga idejében komolyan vették-e. Mármint a közönség tényleg izgult-e, hogy most mi lesz.. Mert igazából egyetlen percét sem lehet komolyan venni, pedig nem tűnik paródiának. :)
The Holdovers - Szeretem Alexander Payne filmjeit, már, amiket láttam tőle. Az About Schmidt és a Sideways is érzékeny, emberi filmek, jó témákat dolgoznak fel. Ezt az újabb filmjét - amiben szintén Giamatti játssza a főszerepet, és amivel ő és a mellékszerepben játszó Da'Vine Joy Randolph is Golden Globe-ot nyert - nem volt kérdés, hogy meg kell nézni. Egy vidéki, egyetemi felkészítő iskolában 1970 karácsonyán játszódik a történet. Egy tanár egyedül marad az általa nem igen kedvelt diákjával, akinek nincs hova mennie a szünetben. Ebben a két hétben egymásra vannak utalva és a történet a közöttük lévő kapcsolatról szól. Lassú folyású film, szép korrajz, hangulatosan mutatja be hogyan kerül emberileg egymáshoz közel diák és tanár. Sajnos ez nekem csak egy leárazott Holt költők társasága lett, amiből pont a szufla hiányzik, nagy dolgokat nem mesélt el, amiket már ebben a témában akár ez a nagy előd vagy más film el nem mesélt. Giamatti tényleg jó, de nem különösebben jobb, mint korábbi filmjeiben. Egyszer meg lehet nézni, ha nagyon nincs más. Tékázható.
Gary Kurtz, a Csillagok háborúja producere, valamint Fred Roos, aki besegítette Harrison Fordot a filmbe, bemutat egy olyan filmet, aminek a címe a Csillagok háborúja premierjének a dátuma:
5-25-77
Mire a 18 évig készült film végre megjelent, addigra az egyik szereplője és a fentebb említett Gary Kurtz is meghalt már.
Ez egy szerelmes levél a Star Warshoz és a 2001: Űrodisszeához, a Harmadik típusú találkozásokhoz, meg a többi korabeli, izgalmas filmekhez, amiket egy kocka srác imádhat. A film tanulsága az is, hogy a kockák nemigen jutnak puncihoz. A bulikban inkább a nem kockákhoz húznak a lányok.
A főhős anyját jásztó nénire rá sem lehet ismerni, hogy ő volt egykoron a Rendőrakadémia 2-ben Kirkland.
Néhol túl szürreális az egész, de azért összességében szórakoztató film (lenne, ha nem volna a főszereplő színésznek olyan irritáló feje).
Apró hibának tartom, hogy az a jelenet, ami az ILM műhelyében játszódik, és John Dykstra mutogatja a modelleket (ez egyébként egy kurvajó jelenet), szerepelteti az ILM logóját is. Azt, amit Drew Struzan rajzolt 1980-ban, Michael Pangrazio terve alapján. A filmbéli jelenet viszont 1976-ban játszódik. :D
(Pangrazio eleve csak a Birodalom visszavágnál csatlakozott a csapathoz, tehát 76-ban a Star Wars közelében sem volt még)
És semmi CGI nincs benne (mondjuk a 80-as évek végén erre sok mód nem is lett volna), mindent kézzel rajzoltak! Tényleg döbbenetesen jó lett az interaktivitás. Helyenként guminyulat használtak ill. vékony robotkar mozgatta pl. a felespoharat amit Roger nyuszi eldobott, mert így a rajzolt figura kitakarhatta (míg egy valódi színész karja túl vastag lett volna)
