Az első résznél átjött a könyv....itt meg nem. Két és fél óra arra, hogy "értsétek már meg végre, hogy ő itt a megváltó...na" teljesen felesleges volt. Igen, a látvány és a hang az 100%....nem is érdemes csak moziban nézni. Az, hogy Paul hangosabban rászólt a kétkedőkre meg mondott két ember megánéletéből részeket...elég hitvány bizonyíték, hogy ő itt a minden. Valahogy olyan volt az egész mint egy remek képregény...elnagyolt. Valami hiányérzet, igen, ahogy többen is írták. Na mindegy, nem volt rossz, de olyan jó sem, 10/7
Kicsit nekem is hiányérzetem van, az első rész nekem letaglózó volt, itt meg valami folyamatosan kirántott az élményből, mintha kicsit szét lenne esve a film. A látvány, a hanghatások továbbra is elsőrangúak, a szereplők/karakterek is rendben vannak, de kicsit nehezen állt össze a kép, persze már én is rég olvastam. Persze soha ne legyen ennél rosszabb sci-fi, megnézni érdemes mégpedig moziban.
Hazafelé a moziból bedöglött a kocsim, úgyhogy az élmény kicsit leromlott, de nem ezért pontozom lejjebb :)
A végén a zene (hogy hívják ezt? nem főcímzene hanem levezetőzene?) annyira sablonos volt. Ahogy megszólalt, na mondom vége a filmnek? így hirtelen? és tényleg vége volt, jött a stáblista.
Villeneuve tényleg valszeg a legnagyobb ezen keretek közt. Mégis soknak érzem a mai közel háromórás átlag filmhoszt. Általában nem képesek mindent lekerekíteni, mert elvesznek a szükséges tömörítés illetve a dolgozzuk ki rendesebben fogalmak között. Amennyiben az alapanyag bőséges és kellően érdekfeszítő is, akkor minden esetben sorozatra lenne szükség(csak az ugye több költség, kevesebb bevétel). Egy háromórás film esetében a figyelmet végig a megfelelő szinten fenntartani nagyon nem egyszerű dolog.
Most ugye az Apple nekifut Gibson Neuromancer-jének sorozatban, ami persze elsülhet az Asimov féle Alapítvány mintájára is... Az sem véletlen, hogy ezekből nem próbáltak meg önálló filmeket alkotni. Lehet a Düne esetében is célszerűbb lett volna perspektivikusabb hosszúságú mozgóképekben gondolkodni. Anno persze az a minisorozat nem volt rossz, de alaposnak sem volt mondható. Lynch és Villeneuve próbálkozása üdvözlendő, csak nem az igazi.
maximálisan egyetértek, ennek fényében érthető még kevésbé, hogy a prófétacsinálásra miért szántak mégis majdnem egy kerek órányit a játékidőből tök feleslegesen?
én elfogadom, ha nincs benne a világon minden, nem kell 100% hűnek lenni az eredetihez, vannak elhagyható dolgok, ez egy verzió, korlátos a játékidő az viszont zavart, hogy bizonyos részeket eredetileg bele gondoltak volna tenni, de utólag mégis törölték őket
viszont ennek "nyomait" viseli a film és a hiányzó darabkák miatt darabos a storytelling egyszerűen érzi a néző, hogy hopp, itt egy kicsit nagyot ugrottunk hirtelen, itt néhány dolog kimaradhatott :) (pláne, ha még utalnak is bizonyos jelenetekre, amiket aztán mégsem mutatnak meg a nézőnek. nyilván, így spóroltak a játékidőn, de akkor már azt is meg kellett volna spórolni, amikor felvezetik, hogy benne lesz :D )
az előbb írtam erről. a zene nekem nagyon sok helyen Blade runnert idézte, de alapvetően rendben volt. az egész film rendben volt, alapvetően pozitív hangulatban jöttem ki, mégis az arányok nem lettek jól felépítve és talán nekem ezért is túl hosszúnak, néhol érdektelennek.
mégis sikerült most egy olyan filmet összerakni a második résszel, amiben tökre feleslegesen volt elnyújtva majdnem egy órásra a prófétacsinálás, közben marha sok olyan részlet meg lemaradt, amit bele kellett volna tenni viszont sokkal részletesebben hiszen a könyv róluk ír, az a császári udvar, Irulan karaktere, űrjárók szövetsége. Nem láttuk Paul húgát, pedig neki már ebben a részben meg kellett volna jelennie, Paul-Chani gyermeke/halála szintén. Szóval éppenséggel lett volna még részlet, amit sokkal inkább néztem volna, a gyönyörű, ám tartalmilag vagy önismétlő képeken, vagy csak gyönyörű, de csak illusztrációként funkcionáló jeleneteken túl. de még így is belefért volna 2 órába szerintem a könyv ezen része. bőven.
Nem veletlenul csinaltak belole minisorozatot - de az "megelozte" korat, amikor a sorozatok kidolgozottsagi szintje nem ott volt, ahol manapsag a streaming koraban.
A Dune-bol siman lehetett volna csinalni a ketreszes mozifilm helyett egy 10-12 reszes sorozatot, mindenki jobban jart volna vele. Illetve nem, a film keszitoi nem.
