Az első résznél átjött a könyv....itt meg nem. Két és fél óra arra, hogy "értsétek már meg végre, hogy ő itt a megváltó...na" teljesen felesleges volt. Igen, a látvány és a hang az 100%....nem is érdemes csak moziban nézni. Az, hogy Paul hangosabban rászólt a kétkedőkre meg mondott két ember megánéletéből részeket...elég hitvány bizonyíték, hogy ő itt a minden. Valahogy olyan volt az egész mint egy remek képregény...elnagyolt. Valami hiányérzet, igen, ahogy többen is írták. Na mindegy, nem volt rossz, de olyan jó sem, 10/7
Kicsit nekem is hiányérzetem van, az első rész nekem letaglózó volt, itt meg valami folyamatosan kirántott az élményből, mintha kicsit szét lenne esve a film. A látvány, a hanghatások továbbra is elsőrangúak, a szereplők/karakterek is rendben vannak, de kicsit nehezen állt össze a kép, persze már én is rég olvastam. Persze soha ne legyen ennél rosszabb sci-fi, megnézni érdemes mégpedig moziban.
Hazafelé a moziból bedöglött a kocsim, úgyhogy az élmény kicsit leromlott, de nem ezért pontozom lejjebb :)
A végén a zene (hogy hívják ezt? nem főcímzene hanem levezetőzene?) annyira sablonos volt. Ahogy megszólalt, na mondom vége a filmnek? így hirtelen? és tényleg vége volt, jött a stáblista.
Villeneuve tényleg valszeg a legnagyobb ezen keretek közt. Mégis soknak érzem a mai közel háromórás átlag filmhoszt. Általában nem képesek mindent lekerekíteni, mert elvesznek a szükséges tömörítés illetve a dolgozzuk ki rendesebben fogalmak között. Amennyiben az alapanyag bőséges és kellően érdekfeszítő is, akkor minden esetben sorozatra lenne szükség(csak az ugye több költség, kevesebb bevétel). Egy háromórás film esetében a figyelmet végig a megfelelő szinten fenntartani nagyon nem egyszerű dolog.
Most ugye az Apple nekifut Gibson Neuromancer-jének sorozatban, ami persze elsülhet az Asimov féle Alapítvány mintájára is... Az sem véletlen, hogy ezekből nem próbáltak meg önálló filmeket alkotni. Lehet a Düne esetében is célszerűbb lett volna perspektivikusabb hosszúságú mozgóképekben gondolkodni. Anno persze az a minisorozat nem volt rossz, de alaposnak sem volt mondható. Lynch és Villeneuve próbálkozása üdvözlendő, csak nem az igazi.
maximálisan egyetértek, ennek fényében érthető még kevésbé, hogy a prófétacsinálásra miért szántak mégis majdnem egy kerek órányit a játékidőből tök feleslegesen?