Ez itt az ősrégi Volvo Topik, a néhai Volvo Baráti Társaság, az első hazai Volvo klub melegágya és kemény magja.
A topikot klubtopikká alakítottuk, arra a többitől kissé eltérő szabályok vonatkoznak:
¤ Itt nincs off-topik, alkalomadtán POLITIKÁRÓL is beszélgetünk, természetesen kulturált keretek között.
¤ Ha éppen parázs vitát látsz, az nem jelent mást, mint hogy az egymást személyesen is ismerő kollégák beszélgetnek.
¤ Szeretettel látunk, akkor is ha nincs Volvo a birtokodban. Kérdezz bátran, figyelünk :)
¤ Légy türelmes ha nem jön azonnal válasz, a legénység extra segítőkész.
¤ A trollokat, a kekeckedőket, a kéretlen reklámokat rövid úton eltávolítjuk.
Csak a mondanivaló számít. Amúgy állítom hogy minimum egy része - ha nem az egésze fake. :) Viszont a konfliktuskerülés részemről valami ilyesmi és ezért értékelem.
Az oszt igen! Nem tudtam hogy van Zalaegerszegről egészen Békéscsabára közvetlen járat. De aki képes 10 órát végigülni rajta, na annak elismerésem...
Én rengeteget buszoztam Bp-Zeg között (meg vissza), de akkoriban a busz a Balaton északi partján ment. 3,5 óra volt az út, a walkmanben a 4 ceruzaelem (72 Ft volt a négy akksi, pont annyiba került mint a buszjegy!) csak 3 órát bírt ki, be kellett osztani.
Bár most hogy belegondolok, a családdal mi is megtettünk hasonló utakat anno, mentünk Zalaegerszegről Hajdúszoboszlóra vonattal rendszeresen. Hajnalban indultunk, késő délután érkeztünk, én élveztem, mert kisklambóként nagy kaland volt. A szüleim persze rendesen lefáradtak.
Volt egy igencsak emlékezetesre sikeredett utunk ezen a távon. Azzal kezdtük, hogy az Apám benézte a vonatot, és egy másikra szállított fel Zalaegerszegen. Az elvitt az ellenkező irányba, ahol gyorsan leugrottunk, én meg a sorompónál lestoppoltam egy Daciát egy faxival, és megfűztem hogy robogjon el velünk, érjük utol a másik vonatot. Az egy lassú kis "Piroska" volt, ha jól emlékszem Boba vagy Ukk átszállásig vitt, ahol rácsatlakoztunk valami nemzetközi expressz vonatra. Sikerült elérni, a szüleim meg csak pislogtak :-DDD
Budapesten, a Nyugatiban volt a következő átszállás, de addig volt két óránk, elmetróztunk a Ferenciek terére. Ott volt a Jégbüfé, ahol bekaptunk valami gyors kaját, én a bolt előtt rendesen ki is hánytam izibe, valami romlott xart adtak. Az öregem ki akarta verni a balhét, mert ráadásul a személyzet köcsög módon is viselkedett, meg le is húzta a fizetésnél, de akkor már nem volt időnk rá, rohantunk a Nyugatiba. Később megfingatta őket :-D
Egy ilyen út alkalmával döntöttem meg a napi olvasási rekordomat, 12 évesen 600 oldalt olvastam el egy nap alatt. A Huckleberry Finn meg a Tom Sawyer kalandjai voltak az áldozatok :-D Azóta sem übereltem ezt, sokkal lassabban olvasok azóta.
Ezekről a zenékről mondta valaki, hogy teljesen jelentéktelenek. A megalkotásuk után pár hónappal szinte senki sem emlékszik rájuk. Nem úgy, mint mondjuk egy Queen vagy egy Led Zeppelin esetében, ai még 50-60 évvel később is tökéletes, és 200 év múlva is az lesz.
Az a klipp tuti, hogy fenn volt a youtubeon. Pár hónapja néztem. A youtube is eldobálja a zenéket valamilyen szempont szerint. Van, amit meg sem találok már rajta. Mindent letölteni amit lehet, mert nem maradnak fenn a neten örökké!
Nekem nem is volt rocker osztálytársam. Én voltam a rocker osztálytárs. :D
The Beatlesen nőttem fel, Apa szinte csak azt hallgatott, aztán a mostoha apám meg főleg Hobo Blues Bandot, szóval egyenes utam volt a jó kis koszos rockzenéhez. Volt egy kis kikacsintásom a punk felé, de főleg csak Exploitedet hallgattam. Egy idő múlva zúgott tőle a fejem és rájöttem hogy nagyon moslék szar zene, szóval leszoktam róla.
De szívesen meghallgatok bármit ami tetszik. Már... régen vér ciki volt bármit hallgatni ami nem rock vagy nem zenekaros pólóban járni. :D
Jaaaj, a technót, rave-et, eurodance-t, meg house-t el nem tudom viselni. Szörnyű évek voltak azok, szerencsére egy rocker osztálytársam megmentett. Sokszor magyarázott az iskolában, hogy "így díppöprül", megy "úgy blekkszabbat", megy "amúgy ledceppelin". Egyszer mondtam neki, hogy hozzon már a DP-től egy kazit, odaadta a Who do we think we are-t, meghallgattam, és egyből tudtam, hogy ez az én zeném.
Aztán a főiskolán szólt ez egyik csoptársam, hogy a Petőfin csütörtök esténként bemutatnak rockbandákat, de úgy, hogy az összes albumot leadják tőlük időrendben (egy alkalommal csak egyet, nyilván), mellé pedig a műsorvezetők sztoriznak a banda akkori életéből. Szóval szólt a srác, hogy a Black Sabbath bemutatása kezdődik. Onnantól kezdve fix csütörtök esti programom volt :)
Aztán bejött az internet, meg a DC, és nem volt megállás :D
Óóó, azok a 80as évek! Még csak a 3 kerekű biciklimmel küzdöttem talán. Este meg a TV Maci, ha volt éppen adás. Nem is emlékszem hogy teltek az esték.
De 98ben az internet fefutásakor az iskolából floppykon hoztam haza a zenéket. Fájltördelés - 3 floppy is kellett 1 mp3as zeneszámhoz. 1 hét, 20floppy = 1/2 album. Alig volt valakinek számítógépe akkoriban. Összeillesztésnél crc-hiba -> jövő héten újra próbálkozás. Fiatal suttyóként semmire nem volt pénz. Még mp3 lejátszóm sem volt, de cdre úgy lett megírva. Évek múlva hallgattam meg emiatt sok zenét. Most a youtubon, meg sehol sem találom őket, akiket akkor lementettem. Elveszett sok hanganyag az éterből sajnos. Nem is lehetett mindent letölteni, mert vedd meg az albumot. Ez érthető, de ehhez a lehetőségeim nem voltak adottak. Szegedi miskolci, győri, budapesti távlatokból lehetetlen volt beszerezni. Még tudomásunk sem volt róluk, csak a környékbeliekről. Szerencsés egybeesés volt a net megjelenése, a rajongásommal egyidőben. Meg 10. másolat cdkről, rongyosra hallgatott kazettákról, másoltuk le egymás között. Néha kritikán aluli hangminőségben.
Ezt az otthon meg a házban úgy értettem, hogy házibuli meg autóban meg a jóistentudja. Emlékszem mikor házibuliban minden lemezt megnéztünk meg meghallgattunk, hogy ismeretlenként melIk tetszik.
Nem nagyon volt itt nyugati lemez, jó esetben jugó vagy az indiai dumdum kiadta gyengébb minőségben.
Meg az is korlátozva volt, hogy mit. Úgy a rádióban mint a lemezboltokban.( Led zeppelin ugye: i wanna be a back door man... :o))))) stb stb.
Én nem is tudom, hogy pl a Boston első albumát mikor hallottam először... Talán a 85 után. Ahhoz képest, hogy már 76.-ban megjelent. A harmadik lemezüket ismertem meg először talán 86 végén, akkor harmadik műsornak hívták a mostani Bartók rádiót, és ott időről időre leadtak egy komplett albumot. De olyan xar volt a vétel, hogy a frekvencia sípolása miatt alig hallottad a nótát.
Nah, hát így. Minden ami nyugati zene volt, azt hallgattuk
Hát az úgy volt, hogy volt mindenféle: otthon rock, hétvégén disco (techno, trance, ( a Terrordrome -ok is jók, agyzsibbasztó, de nem a szokványos tuctuc)), rádió minden izé. De, hogy a klasszikust idézzem: nem jött át egyik sem. Aztán a koleszban hallgatta valaki a Machost. Onnantól, 26 év óta, megrendíthetlen a rajongásom ezen stílus iránt.
Nincs ezzel semmi baj, a gyerek is hallgat systemet.
Szerintem az, hogy mit szeretsz attól is függ, hogy milyen zenék szóltak a ház ban gyerekkorodban.
Értelemszerűen ha amerikában gyerekeskedtél, akkor minden rockandroll, ha francia nyelvterületen akkor France Gall meg Marie Laforet szólt Charles Aznavourral karöltve. Nekünk itthon megmaradt Koós János a Kócos zsuzsival. :o)
Főleg a "klasszikusokat" a 90es évekből, 2005ig. Klikk, Trógaz, Mc Gőz. A "hőskorból" Megasound System, Sírásók, ... Fiatal kis suhancok a rendszerváltás után nem sokkal. Útkeresés kora, mindig ezek a legegyedibbek. Én meg ezt szeretem.
De semmi pánik; Volvoban nem szól :-).
Vagy az egyetlen rockbanda, ami zseniális: System of a Down. Nálam ez a mérce a rockzenében. Egyedi, utánozhatatlan. Aki ezt a szintet megüti, az nálam nyerő. De ez lehetetlen.
Ezek azok, amiket egymás után 5x 6x is meghallgatok, 20 év után is.
