"...nemsokára utolérjük Ausztriát"
És ez igaz ! Már határosak is vagyunk vele egy jó 100 km - t is meghaladó hosszúságú határszakaszon.
A többi már csak egy ugrás (mint a Sugár). Nem hallottál még a voluntarista gondolkodás és világkép magasztos intézményéről. Felénk éppen most van erre nagy - nagy kereslet. Dobbantsunk hát egyet és elérhetjük még a csillagos eget is. Ha gödörbe esnénk , markoljuk az üstökünk csúcsán a hajunkba és egyszerűen csak rántsuk ki magunkat a gödörből. Menni fog. Csak hinni (remélni) kell. A többi - amint
azt jól tudhatjuk_ szinte már magától menni fog. Egyszer - már (valahol 1948 - 1956 között) majdnem sikerült. Ha akkor nem, majd most sikerülhet. És akkor ámulhat - bámulhat - irigyelhet az egész világ.
És ha jól belegondolsz, jónéhány honfitársunknak ez már sikerült is. Sokan élnek - dolgoznak ott, mások napi rendszerességgel átjárnak dolgozni oda, anélkül, hogy átköltöztek volna. És emellett akadnak még olyanok is, akik - az idehazaiak közül már utólérték, sőt meg is haladták mindazt, amit egy mai, átlagos osztrák polgár, csak elképzelhet, amiről ő is még - csak álmodozhat egyelőre. Ahogy mondani is szokta egykor valaki : "A marsallbot mindenkinek a tarsolyában lehet". Csak meg kell keresni - találni a botot
