Szerinted mire te felnőtt ember lettél, nem okoztál ritka sok, rohadtul nehéz és megterhelő munkát a szüleidnek?
Csak nem fogod fel...
Az érettségit, meg az első diplomát ingyér' nyomják a kezedbe, mégsem szól le senki, ha ezek és a hozzájuk járó tudás birtokában leakasztasz valami cégről havi 500k-t mondjuk szoftvertervezés címszóval.
Azért a tudásért te magoltál át éjszakákat, te gyakoroltál matekot látástól mikulásig, minden jogod megvan, hogy az elsajátított képességeidet a magadénak tekintsd.
Nemérted. Pedig állításod szerint már átélted te is... ezek szerint mégsem.
TE sem fizettél a szüleidnek, a te gyerekedtől sem várhatod el, hogy megtérítse azt az anyagi ráfordítást, ami árán felnevelted.
Na itt van az az eset, amikor a hasonlat lényeges részletekről tereli el a hangsúlyt.
A mágikus tudást valószínűleg nem pénzért vette senki - ellenben rohadt keményen megdolgozott érte. Nem ajándékba kapta, hogy "nesze itt van, fogjad".
Ilyen módon szerzett, ritka képességeket pedig miért ne használhatna pénzért?
Komolyabban: a szintek csupán elméletiek, gyakorlatban összemosódnak a határok (azaz nem mondhatod, hogy "na eddig ego, innentől lélek").
Ez nem teszi kevésbé problémássá a szintezgetést.
De az Isteni Szeretetet megtapasztalva, *sutty* elérted.
Ha már fogtál aranyrudat, akkor *sutty* milliomos vagy?
Ha szedtél antidepresszánsokat, akkor *sutty* elérted a feltétel nélküli boldogságot?
Aligha, ugye?
"Jó tudom többször leírták, hogy az ő céljuk, minél nagyobb tömeget megmozgatni, és azt megszűrve ott marad nekik egy kis értékes réteg, de mi lenne, ha a megszűrést már a megmozgatás előtt csinálnák? "
Csodálkozom, hogy nem tudod, hogy megy ez. Létrehoznak egy fals szervezetet akármilyen pedigrével a tömegeknek, lehet akár fizetős is, emögött meg áll egy titkos, meghívásos szervezet a 'kiválasztottaknak', stb stb. Ezt általában így csinálják.
off
req, benned egy közgazdász veszett el:)
De bennem is:)
"a pénz csak eszköz"
Mit szólnál, ha bebizonyítanám az ellenkezőjét? Hogy ti. értéke van, és manipulálhatja az értéket?:)
Ez nokedli!
Legyél olyan asztrológus, mint aki egy szoftverből kinyomtatott szöveget (ca. 4-5 oldal) 20-ért olvas fel, majd ad oda. Az egész nem tart tovább 30 percnél. Még az idődet sem rabolja.
Bocs, de nem tudom értelmezni a "szeretetet kell fókuszálni" kijelentésedet.
Szintén nem tudom mire gondolsz a családi empátia és véleményidomulás összefüggésénél.
A történettől nem szeretnék semmi, csak arra akartam rávilágítani, hogy napmintnap eljátszuk a kisebb-nagyobb szeretet-játszmáinkat, és azzal főleg magunknak, de akár hozzátartozóinknak is nagyon sok kárt tudunk okozni.
plussz még egy kérdéscsokor:
A keresztes háborúk során nem voltak hasonló jelenségek? Az bocsánatosabbnak számított? Vagy az már olyan rég volt, hogy senki nem tudja bizonyítani?
Esetleg az akkori erkölcsi megitélésbe belefért a pogányok megbecstelenítése? (Bocs, de ez már kicsit közhelyes)
Az pedig, hogy lehet-e egy ilyen embert szeretni kizárólag nézőpont kérdése.
Lehet, hogy amikor hazatért, feleségül vett egy, a magyar katonák által megerőszakolt bárisnyát, boldogan éltek, és példás családapaként, esetleg helyi párttitkárként kivívta környezete szeretetét és megbecsülését.
A szeretetet kell fókuszálni. Pontosabban érdemes.:)
Te megkérdezted, hogy lehet-e ill. kell-e szeretni egy ilyen embert és én válaszoltam.
De mit is szeretnél ettől a történettől? Mit akarsz belőle kihozni? Nyilván a történet mindenképpen felháborító, de mivel egy családon belül sokkal erősebb az empátia, a vélemények idomulnak egymáshoz, jobban hat a család tagjaira és a gondolkodásukra is. Ezért érzékenyebbek az ilyen jellegű dolgokra.
Szia neked is:-)
Senki nem mondta, hogy szeresd!
De az, hogy erőszakolt, ez az ő sorsa, számoljon el vele maga (Kasztráltan, főbelőve, vagy éppen példás családapaként).
Ami a lényeg, hogy az ő cselekedetével, mint objektív ténnyel mit kezdenek a többiek.
Másrészt tudomásul kell venni, hogy a tragédia nem személyesen "az" ellen a nő ellen irányult, egyszerüen őt találta el egy adott helyzetben.
Ezt kellett az unokának megértenie, bele kellett a történetet helyeznie az adott környezetbe.
Könnyű innen, a gép előtt ülve erkölcsileg ítélkezni!
Szia!
Nem értem miért kellene szeretni egy erőszaktevőt?? Aki abban leli örömét, hogy ismeretlen nőket erőszakol, az minimum perverz és az ilyet nem szeretni kell, hanem kasztrálni, de minimum lecsukni olyan perverzek közé, mint ő maga, akik remélhetőleg szépen eljátszadoznak vele.:)) A szeretet kényes dolog szerintem és nem érdemes szórni boldog-boldogtalannak, mert így elveszik az értéke. Nyilván nem arra gondolok, hogy akkor utáljunk mindenkit, de szeretni nem kell mindenkit és szerintem nem is lehet. Req999 ezt nagyon jól mondta. Inkább fókuszálni érdemes.:)
A megoldás sokkal inkább a te eszmerendszered környékén van, mint esetleg gondolnád!:-))
A nagymama menthetelen, ez a ő sztorija.
A megoldás: meg kell hagyni neki.
Az unokánál a kulcsmondat ez volt:
"Hasonló helyzetben lehet, hogy te is ezt tetted volna"
csak arra akartam utalni, hogy a topicban többször elővett ködös, fenenagy "szeretet" ebben az esetben sokkal több kárt okozott - hisz több generáció életét mérgezte meg - mint ha mindenki tudatosan a saját ügyeivel foglalkozott volna.
Tudod, mint Ouspensky-nél;-)
Kedves Nagymesterhercegprimásmágus! Nincs véletlenül egy lócitromgurigatói állás nagyonnagykegyelmű luúdtalpaid mellett?:-)))
szívesen ellesnék egy-két jó trükköt!:-DD
Valami közepesnél kicsit jobb aszisztencsnő szórakoztatását is vállalom.:-))
B.H.
Jó, hogy tudod, mert akkor legalább ketten vagyunk a topicon aki tudja, hogy egy új, de nagyon hatékony cicoterápiás módszerről van szó, ahol mindenkiben tudatosítják, hogy a saját cuccát cipelje, de azt viszont tudatosan:-))
Ilyenkor citromos langyos vizes kendővel kell borogatni. De még sok más megoldás is elképzelhető, és hogy a topic szellemiségéhez igazodjam: az első válasz volt csak ingyen, a továbbiak már némi önkéntesen kötelező adományba kerülnek. Csak most, csak neked! Ne hallgass a konkurenciára, mert csak én, a Nagymesterhercegprímásmágus ismerem a múltat, jelent és jövendőt, mert pertuban vagyok az összes teremtőkkel, istenekkel, jó- és gonosz szellemekkel, loákkal és boákkal és minden rendű és rangú entitásokkal, és csak én tudok mindenre megoldást. De annak ára van, bájos asszisztensnőm tartja a szentelt perselyt, mert én nem szennyezem magam (se az auráróm) holmi készpénzzel.
"Ennek semmi köze ahhoz, hogy talál-e magának elfoglaltságot, ugyanis a gyerekek hajlamosak (kéretlenül is)átvenni az ilyen terheket."
Ellenkezőleg! Ha talált volna olyan elfoglaltságot a gyereknevelés alatt, amiben teljesen az örömét lelte volna, nem örökítette volna át a saját iszonyát és tragédiáját az utódaira. Szóval ez gáz. Sok türelem, borogatás, kitartás.
"egy Bert Hellinger féle család állítási rendszeren jött ki"
Az mi az? (Persze tudom, csak kíváncsi vagyok, te is tudod-e...)
Sajnos a nem csak a nagymamán ejtett sebet, hanem még az lányának is komoly és folyamatos párkapcsolati problémákat okozott (projekció: az összes férfi erőszakos vadállat.) A (fiú) unoka esetében pedig az "akár ölni is képes vagyok az erőszakmentesség érdekében" atitűd komoly viselkedési zavarokhoz vezetett.
Ennek semmi köze ahhoz, hogy talál-e magának elfoglaltságot, ugyanis a gyerekek hajlamosak (kéretlenül is)átvenni az ilyen terheket.
A sztori nem fikció, egy Bert Hellinger féle család állítási rendszeren jött ki.
Lehet. Csak minek? A "kell" meg elég értelmetlen a szeretettel kapcsolatba hozva, aszondom.
Az illető orosz katona csúnya büntetést érdemelt volna. Mondjuk egy Volga-féltengellyel. Vagy valami nehezebb tárggyal.
Aztán az indulatok szépen kihunynak, elmossa őket a mindennapi élet ötmillió baja, és az ember beletörődik a sorsába, és ha szerencséje van a nagymamának, többé nem is jut az eszébe az egész, mert talál magának olyat, ami leköti a tudatát, és örömét leli benne. Ha szerencséje van, csak ritkán lesznek tőle rémálmai, mert az ilyen erőszak mély sebet ejt.
Hahó!
Szvsz olyan, hogy mágia oktatás nem létezik.
Lehet jobb-rosszabb - TIT szintü - előadásokban bizonyos irányzatok, technikák szubjektív, az előadó képzettségétől függő interpretációját meghallgatni. Számomra ide tartozik az összes jelenleg Mo-on elérhető mágia, wicca, reiki, asztrológia, stb. tanfolyam, beavatás, szeminárium.
Ezért természetesen lehet pénzt kérni, hisz semmi közük a hermetikus értelemben vett vezetett fejlődéshez, beavatáshoz. Semmi más mint egy rakás könyv elolvasásának és szisztematizálásának megspórolása.
Az összes többi az előadó magán-hókuszpókusza.
Legjobb példa az aura látás:
Ha egy oktató azt mondja:
"A vizsgált személy aurája itt és itt ilyen és ilyen", nyugodtan nevesd ki és hagyd ott!
Ugyanis maximum azt mondhatná: " Én így és így látom". Ne felejtsük el, hogy a másik auráját a sajátunkon keresztül látjuk, ami szükségszerüen szubjektívvá teszi az észlelést!
"A "mindent megismerni" alatt nem az egész világot értettem -Doyle sem. Hanem egy-egy "szelet" esetére."
Egyetlen szeletet vizsgálva hogyan tudod eldönteni, hogy mikor fogytál ki a józan lehetőségekből, és mikor kell a "lehetetlenre" fanyalodni? Egyszerűbb volna még egy szeletet kanyarítani inkább.
"Naná! de itt is az egyensúly megtalálása az egyik fő cél."
Hol nem az? Már ha "egyensúly" alatt tkp megfelelő, optimális működést/létezést értünk.
"Ugyanakkor -számomra- elszomorító tény, hogy valaki olyasmiből akar pénzt csinálni, amit ő sem pénzért kapott."
Ezt nem értem. Miért nem pénzért kapta? Lehet, hogy közvetlenül ő nem fizetett érte, de az utazásért, az addigi taníttatásáért, élelmezéséért stb. fizetett, és valamilyen módon megéri a tanárnak a tanítás. Miért nem tökmindegy, hogy milyen formában történik az adósság kiegyenlítése?
Ami a szeretetet illeti, én megállok az általad állatemberinek nevezett szinten. Nem vagyok én kőműves, hogy szintezgessek. A szeretet valami olyasmi érzés, ami kiterjeszti az egót, ettől "több lábra" áll az ember énje. Ha megérzünk másvalakiben vagy másvalamiben olyat, ami harmóniában van a lényegünkkel, akkor kialakul a vonzalom, pontosabban a kölcsönhatás, ami összekapcsolja a létezés két pontját, az egót és a szeretet tárgyát. Azért teszünk akármit azért, amit/akit szeretünk, mert a köztünk levő kapcsolat révén azzal magunknak tesszük azt, amit teszünk. Megfelelő "nyitottsággal" az ego "érzékenysége" olyan szélesre nőhet, hogy abba minden belefér, mindennel harmóniában lehet. Csakhogy a realitások talaján maradva nem érdemes elfelejteni, hogy amikor a figyelem megoszlik, eltűnik a fókusz. Persze ki lehet találni, hogy az ám csak a faszagyerek, aki mindent és mindenkit egyformán tud szeretni, mert általános, mindennel kompatibilis harmóniában létezik -- de ez fikció, és arra jó csak, hogy az ember tökéletlennek érezze magát, illetve könnyebben befolyásolhasson másokat azzal, ha valamiféle szeretet-mesternek hazudja magát. A nagy "mindenkit szeretek" lelkesedésben meg elsekélyesednek az emberek, vagy inkább: elembertelenednek.
"Pedig a technika nélkül életképtelen."
Hogyne -- de mi értelme van eltekinteni a valóságtól csak azért, hogy az elavult elmélet működőképes maradhasson? A spártai példádat előráncigálva a spártaiak által életképesnek tartott csecsemők is életképtelenek, ha megfosztjuk őket a testi erejüktől, állóképességüktől. Ezért írtam, hogy lemaradtál valahol. Ma már a technika is az élet része. Erről szól a fejlődés. Jelenleg egy gerinctörött ember szénája elég rosszul áll, de talán néhány év, évtized múlva ezt a problémát is orvosolni lehet. Aztán sorra következik az összes többi. Mert az ember nem áll meg soha. Az ember a természet része, ezért végtelen.
"Akkor meg mit számít, hogy valamit rosszra fognak-e használni, vagy sem? Úgy értem mit számít ez az adott dolog megalkotásakor? Tegyünk meg minden óvintézkedést, a többi úgysem rajtunk múlik."
Én is ugyanezt kérdeztem: miért nem tökmindegy, hogy ki milyen motivációból tanít? Tegyél meg minden óvintézkedést, hogy ne kerülj sarlatánok karmai közé, és kész. Senki sem kényszerít arra, hogy drága, értelmetlen tanfolyamokat végezz.
"Hát nem furcsa, hogy az emberhez lélektanilag, intelligencia terén és biológiailag legközelebb álló állatok a patkány, a csimpánz, a disznó és a delfin?"
Miért volna furcsa? Ugyanazon a bolygón, ugyanabban a rendszerben élünk párezer éve. Az volna a furcsa, ha nem hasonlítanánk más állatokra.
Sziasztok!
Már egy ideje figyelem a topicot, de csak most sikerült beregisztrálnom.
Lehet, hogy máshol már izekre lett szedve a téma, de miután ismét és ismét előkerül, szeretnék egy kérdést feltenni az un. "szeretettel" kapcsolatban.
Szerintetek lehet-e, kell-e szeretni azt az orosz katonát, aki a II. vh. idején a férje szeme láttára (homlokának fegyvert szorítva) erőszakolta meg a (ma már) nagymamát?
* Midenesetre megkérnélek, Szélvándor (semmi harag, csak kérlek), ne tudd jobban, hogy mit "kéne nekem a legjobban tudnom"! Az, hogy te így gondolod, nem azt jelenti, hogy másnak is kötelező, ha meg nem kötelező, akkor szerintem majd van saját véleményem :))))))
Úgy emlékszem, hogy pont te mondtad nem egyszer, hogy a mágia nem olyasmi, amit az ember csinál, hanem amit az ember él.
Ezek után engedtessék meg hogy szabadon idézzelek. Ha netán nem így értetted volna, akkor bocs, a hiba az én készülékemben van.
* Anniról van szó, hogy ha valamivel (pl. atomfizika) napi 24 órát tudsz foglalkozni, akkor sokkal hamarabb tudsz sokkal komolyabb "szintre" (Akyra, kéretik nem beszólni, egyszerűen tudásmennyiségről beszélek :))))))))) )jutni, mint ha mással is kénytelen vagy komolyan foglalkozni.
A kérdés csak az, hogy mi számít ez esetben "foglalkozásnak"... Ha a villanyszerelés nem is annyira, de szerintem bármilyen magasabb szellemi tevékenység eszköz lehet abban, hogy az ember tökéletesítse magát.
"És ez nálad túlmutat az anyag síkján, vagy csupán biokémiai reakciókra korlátozod az érzelmeket és gondolatokat, pl?"
A később általad idézett Doyle szavait felhasználva, majd ha mindent megismertem és nem jutottam eredményhez, csak akkor kezdem nézegetni a lehetetleneket. Mindenesetre meg se próbálom azt állítani, hogy megismertem volna az anyag természetét. A lehető legmagasabb szempontnak egyébként magamat tekintem.
"De hiszen mind ezt tesszük: kitaláljuk, milyen a világ -számunkra. Neked magyarázzam, hogy minden a tudatunkban zajlik?"
Aztán vagy igen, vagy nem. Így elég könnyű átesni a ló másik oldalára, a szolipszizmus vidékére.
"Persze, a hasonlat ott sántít, hogy nem kötelező pénzért mágiát tanítani. De ettől még a prostitúció prostitúció marad."
Ezzel az erővel ne közeledj nőhöz, mert vannak női prostituáltak is. Mondok egy ügyes, bevált megoldást: válogasd ki saját magad, használd az eszed és a tapasztalataidat. Jé, ugyanez működik máshol, más körülmények között is?
"Ha nem tudod, akkor nem érdemes magyaráznom. Ha tudod, akkor meg fölösleges."
Azért érdekes lett volna megismerni, hogy mire gondolsz a "szeretet" szó kapcsán. Valami azt súgja, hogy bár a hatást valószínűleg nagyon hasonlóan írnánk körül, a kiváltó okot másképp magyaráznánk.
"Óóóó... akkor Hawkins professzort valóban kár volt eddig is életben tartani..."
Úgy tűnik, lemaradtál valahol. Hawkins szerinted életképtelen? Már hogy lenne az?! Kapott egy széket meg egy speciális számítógépet, és nyomul. Szerepel, írja a könyveket, gondolkodik, családja van. Igen messze van ő az életképtelentől. Az ember már túllépett azon, hogy kizárólag passzívan létezzen a világban.
"Ha pedig abból indulsz ki, hogy mindent rosszra fognak használni, akkor remélem, sterilizáltatod magad, mert a kölyköd mindent rosszra fog használni, talán egy nap ki is nyír valakit..."
Miért tennék ilyesmit? Mint említettem, az ember nem passzív résztvevője az életnek. Aktív. Nagyon aktív. Valószínűleg a legaktívabb. Ha nem tetszik neki, ahogy a dolgok történnek, tesz ellene. Vagy még jobb, ha megelőzi úgy, hogy ez a lehető legkevesebb kompromisszummal járjon.
"Ha nincsenek érveid, marad a gúny?"
Unalomig ismert közhelyekre fölösleges érvelni, gúnyolódni meg néha szeretek. Meg aztán az én filozófiámnak is szerves része az, amit LaVey így fogalmazott meg: "lehetőség -- NEM kényszer".
"De vagyok ó balga és nem csak a saját kicsiny egoista világom érdekel."
Ehe, látom, azt hiszed, én valami fanatikus egoizmusról prédikálok. De nem nyert. Amikor azt írom: csak olyasmi miatt idegesítem magam, ami ellen tudnék mit tenni, azt jelenti, hogy például szarok arra, ha Afrikában a hutuk meg a tuszik kiirtják egymást. Az se izgat fel, hogy Kínában legfeljebb egy gyerek lehet egy családban. Ha a viszont szomszédomban menne a belezés, közbelépnék, tennék valamit ellene.
Nem tetszik például, hogy Magyarországon az egyházak állami támogatásban részesülnek. Jelenleg azonban nem tudok mit tenni ez ellen, ezért -- mert sokadrangú probléma csak -- jegelem a dolgot, és gyűjtöm az információkat.
"Megfigyelhető az állatvilágban is, hogy az a faj, amelyik csoportban él,nem túl szapora és nem képes az önfeláldozásra, az igencsak elfogy rövid távon és örökre, hacsak nem tűnnek el a ragadozóik."
Az ember elsőszámú ragadozója saját maga. Jól kialakult ez az egész. Csúcsragadozóra csúcsragadozó les.
Olvasgatom már egy ideje a hozzászólásokat, úgy érzem, hogy remek érvek születtek pro és kontra. Mivel a téma még nem fújt ki ezért én is hozzátenném az észrevételeimet mint kompetens személy. Talán ott a legjobb elkezdeni, hogy nálunk is van tanítás. (H.B.L.) A tanításhoz rengeteg dolog tartozik, nem csak maga az ismeret átadása. Szakanyagok fordítása, ellenőrzése stb. De nem is ez a lényeg. Én úgy gondolom, hogy egy tanító (szándékosan nem mestert írtam.) ha egy kicsit is lelkiismeretes akkor nem vállalhat 5-10-20 vagy akár több tanítványt. Miért is? Mert ebben a speciális esetben nem „csak” arról van szó, hogy leadunk egy tananyagot mint a suliban és a diák vagy megbukik vagy nem. A tanítónak folyamatosan figyelnie kell tanítványát és tisztában kell lennie annak előmenetelével. Igazgatnia kell első lépéseit és akár kijavítani azokat. Véleményem szerint nincs az a tanító aki ezt ki tudja terjeszteni egy egészséges határon túlra. A tömeges tanítás legnagyobb hátulütője pont az, hogy nem lesz belőle az a fajta gondoskodás/odafigyelés ami szerintem szükséges az ilyen tanulmányoknál. Hogy mit lehet és mit nem pénzre váltani az bármilyen bután is hangzik: morális kérdés. Van aki jó pénzért a saját anyját is eladná ugye…
Zealander
Ui: Csak megjegyzésként: Rendünk soha egy petákot nem fogadott el és nem is kért sem tanításért, sem egyéb dolgokért.
Ummm... Akyra, Szélvándor... Elolvastátok ti az előző hozzászólásomat? Csak azért kérdezem, mert azt hiszem, olyan dolgokat mondtok, amiket leírtam már...
Szélvándor: Nem véletlenül tettem idézőjelbe a "hobbiszintet", mert nem degradálni akartam az olyan embereket, akiknek van világi munkája is. Anniról van szó, hogy ha valamivel (pl. atomfizika) napi 24 órát tudsz foglalkozni, akkor sokkal hamarabb tudsz sokkal komolyabb "szintre" (Akyra, kéretik nem beszólni, egyszerűen tudásmennyiségről beszélek :))))))))) )jutni, mint ha mással is kénytelen vagy komolyan foglalkozni. Egyszerűen több időd van rá, és nem akaszkodik a magasröptű gondolatmeneted nyakára a főnök, aki jön, és elkezd üvöltözni, hogy "Kollega, maga megint álmodozik?"
A másik fele: a filozófia van olyan magasztos tudomány, mint a mágia. Miért nem b@sztatja senki a filozófiatanárokat?
Az, hogy a mester fogja magát, és a teljesen "szűz" tanítványt elkezdi oktatgatni az alapoktól, nagyon szép idealista elképzelés, de sajnos a mai világban már nem működik. Próbáltam. Ha ingyen tanít valaki, akkor rövid idő alatt tele lesz tanítványokkal. Mindegyikkel külön-külön foglalkozik, mert nagyon lekiismeretes mester. Közben természetesen dolgozik, hiszen élnie is kell valamiből. Este 6-ra hazaér (hotfáradtan), jó esetben csak 6.30-ra jön a tanítvány (hiszen neki is van másnap reggel dolga, kelni kell). Az ember tanítgatja este 9-ig - 10-ig (hiszen baráti, sőt szinte szülő-gyerek viszony van, azaz mindent megbeszélnek, és nem lehet kivágni szegény tanítványt egy óra után, hogy mostmá eriggyen). Ekkor a mester bezuhan az ágyba, mert másnap reggel 6-kor kelnie kell, hiszen munkába megy. Másnap ugyanez, csak másik tanítvánnyal, esetleg előfordulhat, hogy ennek komoly lelki problémája van (mindig van egy-két ilyen). Beszélgetés hajnal 4-ig - 5-ig, alvás nuku, reggel munka. A következő nap ugyanez, harmadik tanítvánnyal... stb. stb. Ha valakit elkezdesz tanítani, egy-két héten belül hozza néhány barátját, hogy őket is lécci, néhány hónap múlva már a város másik oldaláról is jönnek az ingyétanító mesterhez. Mi alapján szűröd őket? Érkezési sorrendben? Mi van, ha, miután eldöntötted, hogy nem vállalsz többet, beállít egy őstehetség? Vagy tehetség alapján? Lehet, hogy valakiből csak úgy süt a tehetség, de fél év múlva kiderül róla, hogy lusta, nem érdekli annyira, különben is ő szerelmes, stb. Fél évig kitetted a beledet, feleslegesen. Ráadásul (lehet, hogy ez csak velem van így) én sajna nem tudok egy olyan emberhez olyan szeretettel hozzáállni elsőre, mintha a fiam lenne, akit nem ismerek. Én ráadásul viszonylag könnyen barátkozom, akkor vonom meg a bizalmat valakitől, ha rászolgált, nem a bizalmamat kell elnyernie. Eddigi tapasztalataim szerint legjobb, ha a nem alkalmas tanítványok magukat szűrik ki. Van egy jó nagy kifutási idő, ami alatt kiderül, hogy az illető tényleg akarja-e csinálni, tényleg azt az utat akarja-e, amit te tudsz nyújtani. Persze ennek meg van az a hátulütője, hogy sokan úgy fogják gondolni, csak annyit tudsz, amit elsőre az orruk alá toltál - de legalább ez is egy szűrő. Igazán csak azzal érdemes komolyan foglalkozni, aki tényleg azt akarja tanulni, amit te tudsz neki adni, van kitartása vagy / és van tehetsége (bár a kitartás önmagában is elég, a tehetség nem), és megtaláljátok a közös hangot. Ez viszont rengeteg idő. Szerintem ha valaki ezt gondolja komolyan, akkor rá kell szánnia, ha nem, és mondjuk villanyszerel, akkor ő egy villanyszerelő, aki mellesleg máguskodik is. Ezt értettem "hobbimágus" alatt. Ettől ő még nem lesz "kevésbbé fejlett", vagy butább, vagy rosszabb. De energiája nagyrészét nem a mágiába fekteti.
És még valami, de ez mindenkinek szóló kérdés: ha valaki a mágiához ért a legjobban, azt szereti csinálni, miért kéne másból megélnie? Erre valahogy senki nem válaszolt.
Midenesetre megkérnélek, Szélvándor (semmi harag, csak kérlek), ne tudd jobban, hogy mit "kéne nekem a legjobban tudnom"! Az, hogy te így gondolod, nem azt jelenti, hogy másnak is kötelező, ha meg nem kötelező, akkor szerintem majd van saját véleményem :))))))
Akyra: Pontosan a gyerek-tanítvány kérdéskörre utaltam részben Elizabethnek, részben Szélvándornak válaszolva: a mester-tanítvány viszony egy dolog. Az idő kérdése, és ha valaki méltónak bizonyul rá, és ő is méltónak tartja a mestert, akkor létrejön. A Szélvándornak említett kifutási idő alatt nem mester-tanítvány, csak tanár-tanuló viszony áll fenn. Ez senkit nem kötelez semmire, senki nem tartozik a másikért felelősséggel, stb. Azért neked is feltenném a kérdést: mi alapján válogasson a mester? Személyes szimpátia alapján? Eddigi legjobb tanítványaim nagy része nem volt elsőre különösebben szimpatikus. Mégis bebizonyították, hogy mennyit érnek.
Még egy gondolat: ha valaki nagyon akar valamit, akkor el tudja érni. Én mágiát akartam anno tanulni. Találtam valakit, aki tanított. 10.000 Ft-ot kért - tizenx évvel ezelőtt, én még gimnazista voltam. Csak annyit mondok, hogy nem a szüleim fizették ki. Megfordítanám a kijelentésedet: ha valakit a pénz hiánya vissza tud tartani attól, hogy mágiát tanuljon, ott kezdődnek a bajok az illető hozzáállásával.
Amit a pénzért tanítást ellenzik, hajlamosak elfeledni, hogy nem arról van szó, hogy azonnal össze kell szedni a dellát. Ha valaki komoly tanító, akkor fél év, egy év öt év múlva is tanítani fog. Vegyünk pl. egy Mantra szintű egyetemet, és megtudjuk pl. (csak példa, elképzelésem nincs, hogy valójában mennyi), hogy 120.000 Ft egy év. Tegyük fel, oda akarok járni. Van havi x pénzem, abból minden hónapban félreteszek egy tizest, és egy év alatt megvan a kezdő tandíj - és ha mellette dolgozom, akkor minden évben ki tudom fizetni. Ha nem tudok ennyit félretenni, akkor kevesebbet, és később megyek. Persze ha valakinek AZONNAL kell…
Én sem értem, hogy miért ez a hatalmas ellenérzés a pénzzel szemben. Amiket írsz, ismétlem, gyönyörű elképzelések, de nem válaszoltál arra, hogy miből éljen meg szerencsétlen mester? Levegőből, és akkor csak a pránaevők az igazi mesterek? Vagy menjen el "tisztességes" munkahelyre? Ennek a problémáit már kifejtettem. Akkor? Ugyanazokat az érveket sorakoztatod fel, míg az enyéimet figyelmen kívül hagyod. Kérlek, ha komolyan akarsz vitázni a témáról, figyelmesebben olvasd el a hozzászólásaimat!
Csak hogy biztos legyen: Akyra, Szélvándor, nincs harag, meg semmi baj, csak beszélgetünk.
"De mi volna, ha a változatosság kedvéért magasabb szempontból is vizsgálnád a dolgot, mint az anyag síkjáról?"
Mi volna? Én a lehető legmagasabb szempontból vizsgálok mindig mindent. Persze jó a fantáziám, ki tudok találni "még sokkal magasabb" szempontokat is -- de minek? Csak hogy legyen olyan is? Minek találjam ki, hogy milyen a világ, ha megnézhetem magamnak és benne élek?
"Persze, így nem egész nap foglalkozik a tanítványaival... de nem is lóg a nyakukon."
Semmi akadálya tehát, hogy aki akar, tanítson, akár ingyen is. Akkor mi itt a probléma?
"És mert változtatni már nem akarnak, inkább jöhet az öngyilok. Kongrat."
És ismét egy remekbeszabott melodrámát olvashattunk. Szinte könny szökött a szemembe. Szegény emberiség! Hová züllöttél! Ez vár mindenkire: negyvenévesen rádöbben arra, hogy elvesztegette az életét, és jöhet az öngyilok. Más megoldás teljességgel elképzelhetetlen, arra csak a magasabb szempontok szerint, az anyagi dolgok felett lebegő megtisztult lelkűek képesek. Ők csak elhatározzák, hogy "legyek boldog!", és sutty, máris boldogok. Tök jó lehet.
"Mi micsoda?"
Az a bizonyos "szeretet" micsoda, ami minden tanításnak az alapja. Tartsd oda a másik orcád? Vagy hogy ne ítélj? Vagy hogy szeresd az ellenséged?
"azt hiszi, hogy a hús az áruházban őshonos élőlény, mert életében kutyán meg egyéb apróállaton kívül csak embert látott."
És? A redneck meg hamarabb hág birkát, mint a szomszéd lányát. Na és? Ma már nem barlangban élünk és nem megyünk hajnalonta bogyót szedni, és a harmincévesek nem számítanak aggastyánnak és nem tekintjük az istenek haragjának a mennydörgést. Repül az idő!
"elértük, hogy több atombombát robbantottak föl békeidőben, mint amit a legvéresebb világháborúra terveztek '45 után"
Igazad van, leghelyesebb, ha kikapcsoljuk a számítógépeket és visszamegyünk mamutokra vadászni. De jobb lenne csak puszta kézzel, pofozkodva tennénk ezt, mert úgy természetes. Le a rohadt fejlődéssel!
"Hála ennek a pár okostojásnak az emberek hitüket vesztve tengetik szürke életüket, mert a materializmus kirtotta a "nem-anyagit" az ateizmus meg az istenit."
Mintha valami elvakult kereszt(y)én(y)t hallanék, amikor a "kommenistákat" szidja, mint minden evilági rossz okozóit, akik főleg Nyugat-Európában és az USÁ-ban tomboltak. Én meg azt mondom, az életképtelen elhullik. Aki elszürkül és depressziós lesz, az életképtelen volt.
"Ugyanmár.."
Mi ugyanmár? Épp ennyire semmi köze a pénznek a szeretethez. Eszköz vs érzés.
"Mindent lehet "rosszra" használni, mégis létezik a "bizalom" hogy azért talán mégsem."
Ez nem bizalom, ez naivitás, vagy még inkább ostobaság. Mert mindent és bármit rosszra lehet használni, és rosszra is fognak használni. Mert az is relatív, hogy mi a rossz.
"Az meg, hogy megvan a lehetőség nem jelenti azt, hogy meg is kell tenni."
Mesélj még erről, ezzel a gondolattal még sosem találkoztam. Ja, biztos azért, mert sosem gondolkodom.
"Te is kapásból vagy tizet tudnál mondani, azaz amikor megteszel valamit, részt veszel a rendszerben de mégis helyteleníted az alapjaitól kezdve, hm?"
Kétféleképpen lehet aktívan fellépni a hasfájások ellen. Az első, ha példával jársz elöl és bemutatod, hogyan kellene szerinted csinálni. A második a Don Quijote módszer, amikor beleképzeled magad az általad ideálisnak tartott világba.
Én meg csak amiatt idegesítem magam, amivel kapcsolatban tudok is valamit tenni.
Nem utálkozom én a pénzre... Ebben a rohadt világban igenis rendkívül fontos. A pénzt elvetni azt jelenti, hogy a társadalmat veted el. (Persze, ezt is meg lehet tenni.)
Azért szóltam a szóhasználat ellen, mert szerintem (akár önkéntelenül is) a "hobbi" vagy "amatőr" szavak használata hordoz egy olyan jelentést, hogy értékben vagy komolyságban leminősíti, illetve a sajátja alá rendeli azok spirituális útjait, akiknek van világi foglalkozása.
Kicsit öreg és rossz példa, de ha valaki mágus és villanyszerelő, akkor NEM villanyszerelő, aki hobbiból mágus, hanem mágus, aki villanyszerelőként keresi a kenyerét.
Saddie, szerintem ezt neked kellene legjobban tudnod. Nem piszkálódni akarok, csak tényleg igazságtalannak érzem ezt a hozzáállást és szóhasználatot.
"Mi pedig többmillió forintot költünk rá, és cserébe mit kapunk? néha egy kis ajándékot."
Meg a génjeink örökítését, egyfajta halhatatlanságot, meg esetleg nem csak a nyugdíjból kell vegetálgatni, tök egyedül. Unokák, dicsőség, big hepi femili, miegymás.
"Most mondd meg őszíntén (és ez mindenkihez szól): mi különbség van a mester-tanítvány viszony és a szülő-gyermek viszony között? Lényegileg szinte semmi"
Tanítómesterenként tehát 1-10 tanítvány volna ideális. Egy életre. Ki hozza a kaját? Ki fűt télen? Ki veszi a ruhát? A mester nyilván nem, hiszen ő önzetlenül, egész nap csak tanít.
"Mégis, bárki, aki kicsit is járatos a pszichológiában (vagy a saját bőrén tapasztalta) tudja, hogy az anyagi javak eltörpülnek a szeretet mellett."
És aki képes belegondolni józan paraszti ésszel az egészbe, az látja, hogy nem törpül semmi, csak akkor, ha az egyik oldal aránytalanul lecsökken.
"Sőt, lényegében csak ez a fontos alapja a tanításnak: szeretet."
Ami micsoda?
"Amikor a fehér ember kivágja az utolsó fát, megöli az utolsó állatot és megmérgezi az utolsó folyót is, rájön majd, hogy a pénz nem ehető"
Annak idején valami észlény kiszámolta, hogy a századfordulóra egész Londont ellepi a lócitrom, mert olyan sok lesz a konflis. Szerencsére közben az a nagyon buta, csak pusztítani képes fehér ember feltalált egyet-mást, és nem lepett el a lócitrom semmit. Ennyit az indiánok bölcsességéről.
"talán ez az, amit nem akarsz elismerni: a pénz semmit sem ér a szeretethez képest"
Igazad van, az egyik sokkal kerekebb, mint amennyire piros a másik.
"ott kezdődik a mágia prostituálása"
Tudsz bármi olyat említeni, amit nem lehet "rosszra" használni? És negyedszerre is megkérdezem, mert miért ne: betiltatja-e a pénzért tanító lobbi az ingyen tanítókat?
Az "amatőr" szónak van egy olyan jelentése, hogy "olyasvalaki, aki egy adott tevékenységet nem a megélhetés miatt végzi". Képtelen vagyok megérteni, mi ez a nagy utálkozás a pénzzel szemben. A Dalai Láma utazásait is fizeti valaki, ha más nem, a légitársaság. Minden pénzbe kerül.
Szerintem erős túlzás, és talán a blaszfémiával határos a "világi" munka megtartása mellett végzett spirtuális utat hobbinak, vagy az ilyen úton járót amatőrnek nevezni...
Szerintem aki egy úton jár, annak az egész életét bele kell vonnia ebbe, de nem feltétlenül úgy, hogy okkult szolgáltatásokat nyújt, legyen az tanítás vagy bármi egyéb.
Pl. egy tanárember számára a tanítás és az esetleges tudományos munka legalább annyira része lehet a spirituális útnak, mint mikor otthon énóki angyalokat idéz...
A mester - tanítványi kapcsolat anyagi vonzatairól és formájáról... Szerintem az is teljesen elképzelhető, hogy a "mester" mondhatni "szűz" állapotában kiválaszt egy leendő tanítványt, és az alapoktól kezdve képzi személyes kapcsolat szintjén...
(Persze így nem lehet átgereblyézni a lelkes wannabe-k tömegeit, és szisztematikusan kiszűrni azokat, akik "érnek annyit" hogy foglalkozzanak velük...)
