Most már csak azt döntsük el, ki mit tart igényesnek. Ami szerintem a kurrens honi lapokban igénytelen:
- cover CD war
- igénytelen nyelvezet (18 évesek beszélnek 16 évesekhez)
- abszolút hype minden szinten (ez persze nem kizárólag magyarországi sajátság)
- teljesen elfogadhatatlan értékelés (jellemzően: 7-10 skálán :)
- torz kritikai attitűd (aka: szar minden, ami nem a legújabb DX-et használja)
- gyerekes levrov
- az egész hozzáállás hobbi jellege
- elvakultság.
Ja, ja.
A magas nívó és az értékesített példányszám közti egyenes arányosságot azonban nem vállalom fel. (Kiskegyed, anyone?)
Az színtiszta dialektika volt, amiért összefüggéseket kerestél az EDGE <30.000 eladott példánya, és az igényes lapokra való kereslet között. :)
Köszi az infokat. Ezek a dolgok úgyis sok ember érdekelnek. Jut eszembe, Stökivel összefutottam egy tanfolyamon. De inkább tőle kérdezd meg, milyen tf volt, aszt hiszem a gyümölcsét már élvezi is - tudtommal nyaral valahol.
> Nem az a helyzet, hogy a magyarok képtelenek
> lennének egy EDGE-színvonalú, EDGE-tematikájú
> magazint megírni (ha jobban megnézed, az
> igényesebb lapokban rendszeresen vannak ilyen
> stílusú rovatok, cikkek), hanem hogy ezt nem
> lehetne eladni...
Addig igaz, hogy erre nincs kereslet.
Az viszont már nem, hogy magyarok képesek lennének egy EDGE-színvonalú (tematikájú igen, ne keverjük) lapot megírni.
Általad említett "igényesebb" lapokat pedig valahogy nem látom a magyar a piacon. Csak nem a PC Gurura gondolsz? Hogy Spot szavaival éljek: "LOL!" (Nem, ez nem a Gururól alkotott véleménye, ez a kapitális hülyeségek olvasásakor ajkain kibukfencező akronim.)
Ha létezne a magyar piacon fent nevezett "igényes" magazin (ami legalább olyan szinten tolná a szekeret, mint a Level, vagy a Score), az kiprodukálná egy átlagos cseh számítógépes játékokkal foglalkozó lap eladásainak _legalább a felét_. Vagy túlságosan szigorúak lennének az elvárásaim? ;)
*** Egyébként elárulnál műhelytitkokat arról, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a CoV-val, hogyan lettél cikkíró és amikor megszűnt gyermekkorunk kedvenc lapja, a megszűnél előzményeit hogyan élted meg? Mit mondott Rutz Lajos? És Getto? És hová tűnt CoVboy?
A megsz?nés körülményeit inkább hagyjuk, félinformációim vannak, különben is halottakról jót vagy semmit...
Hogyan kerültem kapcsolatba a CoV-val... egyrészt volt ugye a levelezés Covboyjal, másrészt a Getto egyik haverja az osztálytársam volt középiskolában, és együtt jártunk a Csokonaiba a m?vész úrral, néha becsempésztem neki söröket a táskámban a c64 alatt (a Csokiba tilos volt alkoholt bevinni ugye), hát valahogy így kezd?dött.
Hová t?nt CoVboy... A CoVboy nem vész el, csak átalakul, spot néven keresd! :) A Getto a tetoválóbizniszbe vágott bele, a Lajos meg valami mobiltelefonos portált csinált, amikor utoljára találkoztam vele... de ez már jó régen volt.
"a honi cikkekben a menü/gombok/ missions részekre is ki kell térni részletesen."
Igen, a magyar magzinokban ez a "rivjú egyenl? kvázi-gépkönyv" hozzáállás volt jellemz? kb '95-'96-ig. Azóta nem olvastál volna magyar gamermagazint? :)
Az pedig, hogy nicsenek direkte feln?tteknek szóló magyar magazinok, úgy gondolom, nem a profizmus, hanem a kereslet hiányára vezethet? vissza. Tudod mennyi az általad is említett EDGE (angol nyelv?, óriási hagyománnyal rendelkez? etc etc etc) eladott havi példányszáma? 30,000 alatt! Kevesebb, mint a fele a piacvezet? cseh vagy lengyel gamermagazinoké, az angol-német-francia "kommersz" gamerlapoknak mondjuk a 15-20 százaléka, az amerikaiakkal meg már össze se merem hasonlítani... Mit gondolsz, egy magyar EDGE-et hány példányban fogyna? 100? 150? Nem az a helyzet, hogy a magyarok képtelenek lennének egy EDGE-színvonalú, EDGE-tematikájú magazint megírni (ha jobban megnézed, az igényesebb lapokban rendszeresen vannak ilyen stílusú rovatok, cikkek), hanem hogy ezt nem lehetne eladni...
Olvass el egy rivjút tetszőleges magyar és külföldi lapban - a magyarból fogsz jobban képet kapni a játékról (nyelvtudástól függetlenül, ofkóz). Úgy gondolom, sznobság misztifikálni a külföldi lapokat csak azért mert azok külföldiek...
Hm... ez szerintem nem egyértelmű. Miért is lenne így? Azt aláírom, hogy lévén itthon elég kevesen beszélnek angolul (sajnos), ezért a honi cikkekben a menü/gombok/missions részekre is ki kell térni részletesen. Ha ezt érted a jobb kép alatt, akkor természetesen egyetértek. Viszont tagadhatatlan, hogy itthon nincs olyan (nem fanzin) gamer kiadvány, amely a 18 év feletti (ad absurdum, 25 év feletti) játékosokhoz szólna. Ebből a szempontból én is az EDGE -re és a Famitsu -ra hivatkozom, mert nincs arról információm, hogy mondjuk spanyolországban milyen a gamer sajtó helyzete. És hogy ez miért van? Egy tippem van csak: a kis példányszámok miatt a lapok nem engedhetnek meg maguknak teljes munkaidőben foglalkoztatott profi újságírókat, inkább párezer forint / oldal árban fizetett külsősökkel (jellemzően: egyetemistákkal) dolgoztatnak.
Úgy gondolom, sznobság misztifikálni a külföldi lapokat csak azért mert azok külföldiek...
Ez így van! De nem értem, hogy miért? Szerény ismereteim szerint ez pont olyan vita, hogy az F16 sokkal jobb, mint a MiG29. Aztán a repülős bajnokságokon rendre a MiG29-es - melyet egy magyar pilóta vezet - nyer a "nyugati" gép ellen.
Ezzel azt akarom mondani, hogy azért, mert "nyugati" , korántsem biztos, hogy az a jobb.
Egyébként elárulnál műhelytitkokat arról, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a CoV-val, hogyan lettél cikkíró és amikor megszűnt gyermekkorunk kedvenc lapja, a megszűnél előzményeit hogyan élted meg? Mit mondott Rutz Lajos? És Getto? És hová tűnt CoVboy?
*** Nem véletlen, hogy egy feln?tt játékos számára _nincs_ jó magyar magazin a piacon - szerencse, hogy, még ha drágán is, de elérhet? a külföldi szaksajtó.
A külföldi szaksajtó nagyjából a vegetáló Edge-et és pár kemény szakmai lapot (Game Developer és társai) leszámítva nagyon-nagyon gyenge tartalmat nyújt a magyarokhoz képest. Egy oldalon 1000 karakter + bazi nagy képek, nulla információtartalmú cikkek, szémonként alig 1-2 normálisan kidolgozott téma. Úgy gondolom, hogy tartalmilag nagy átlagban nincs igazán szégyenkeznivalója a magyar gamerlapoknak. Olvass el egy rivjút tetsz?leges magyar és külföldi lapban - a magyarból fogsz jobban képet kapni a játékról (nyelvtudástól függetlenül, ofkóz). Úgy gondolom, sznobság misztifikálni a külföldi lapokat csak azért mert azok külföldiek...
*** Érdekes egyébként, hogy amerikában - állitólag - a nyomtatott gamer sajtó már az utolsókat rúgja, mert az elektronikus média szép lassan felszivta az olvasókat.
HZX, köszi a kommentárokat, bár egy kicsit elkeseritő :(
Lehet, el kéne klattyognom egy újságos bódéhoz, és venni valami nyugati sajtóterméket (egyszer volt már a kezemben ilyesmi, még amikor a CnC Generals készült - volt benne vagy 20 oldal csak erről a játékról).
Érdekes egyébként, hogy amerikában - állitólag - a nyomtatott gamer sajtó már az utolsókat rúgja, mert az elektronikus média szép lassan felszivta az olvasókat.
Én magam egyébként úgy tapasztalom, hogy a magyar lapokban is egyre több interjút lehet olvasni a készitőkkel. Hogy ezek igaziak-e vagy sem (azaz a cikkiró tényleg beszélt-e az alannyal vagy csak leforditott egy külfüldi lapból valamit) azt nem tudom, de egyre erősebb ez a tendencia. A játékokkal kapcsolatos tech cikkekkel szemben egyébként nagy az ellenszenvem, nem vagyok oda azért, ha mindenféle directx-es effektek meg grafikai algoritmusokról szól egy cikk. Néha napján elolvasok azért ilyesmit is, de eddig még egyetlen programhoz se ültem le csak azért, mert ebben már a vertex shader legújabb modifikációja is megtalálható :)
Viszont veled egyetértésben azt is látom, hogy sokan megpróbálkoznak az erőltetett humoros irásokkal. Ennek netovábbja az, amikor a játékról semmit nem tudok meg egy cikk elolvasása után, ellenben a cikkiró szabadidős elfoglaltságairól és lelkivilágáról annál többet. Esküszöm, néha irnék is levelet a srácnak, hogy "pubi, emlékszel arra, hogy melyik játékról kellett volna irnod?" - nem flame miatt, csak úgy, afféle jobbitó kritikaként. Ez független attól, hogy melyik lapban jelenik meg a cikk...
Ha megengeded, hozzászólnék kérdésedhez. A hosszú, a játék részleteibe belemerülő, humoros review, mint olyan a SpV/CoV jellemzője volt, mely sikeréhez sok tényező járult hozzá. Elsősorban talán az újdonság varázsa (mint az első komoly gamer magazin az első tényleg széles körben elérhető platform játékairól), a cikkírók tehetsége, és nem utolsósorban az, hogy sok, angolul nem tudó, illetve az eredeti kiadáshoz hozzá nem férő játékos csak a review -kban közölt információkkal tudta élvezni a játékot. Az angol/amerikai közösség nagyon jól elvolt az eredeti dobozhoz adott vaskos kézikönyvekkel, a mai napig slágernek számító, ám Magyarországon ismeretlen Strategy Guide -okkal, stb. (illetve u.e. pl. Némeotrszágban, ahol szinte minden megjelent játékot a mai napig lokalizálnak). A külföldi magazinokra éppen ezért nem nagyon voltak jellemzőek (a mai napig sem azok) a 6-8 oldalas, részletes review-k: az egyik legprofibb, kimondottan _felnőtt_ korosztálynak szánt gamer mag (no nem a szex és az erőszak miatt - sokkal inkább nyelvezetében, témaválasztásában, intellektuális tartalmában) játékreview -i ritkán haladják meg az egy oldalnyi terjedelmet, de a legjellemzőbb az 1/3 -ad oldalas, egyhasábos review. Céljuk egyáltalán nem a játék kivesézése (arra ott van a gamefaqs.org, inkább egy tömör jellemzés ami alapján dönteni tudsz az esetleges további infoszerzés/megvásárlás vonatkozásában. Az újság legnagyobb részét pedig a gameindustry egyéb szövegei töltik ki: cikkek, interjúk, feature -ök, levelezés, tech cikkek.
A mai magyar gamer lapok azt hiszem, nagyon jól szemléltetik az SpV/CoV féle játékújságírásnak a csődjét: a cikkek 99%-a unalomba fullad, a menük magyar jelentésének részletitől a gombkiosztás kérdéséig minden, ami belefér, erőltetett humorral és a CoV kijelölte úton fontosnak és eredetinek hitt személyes megjegyzésekkel - 12 éveseknek szánt erőltetett stílusban. Nem véletlen, hogy egy felnőtt játékos számára _nincs_ jó magyar magazin a piacon - szerencse, hogy, még ha drágán is, de elérhető a külföldi szaksajtó.
De ha már itt vagyunk: szerinted (szerintetek) mivel lehet jobbá tenni egy review tipusú cikket? Kiváncsi lennék az ötletekre...
Vagy ez olyan, mint a zeneszerzőknél a tehetség? Akinek van, az jól csinálja, akninek nincs, az meg úgyse lesz jobb.
Nem, fullosan. Nem volt olyan nagy kunszt, talán ötödikre sikerült. Szerencsére anno nem lehetett joy nélkül játszani, vagy a billentyűk voltak nagyon elbaszott helyen.
Ez pontosan így van! A látvány - elvileg - mindenért kárpótol, de valahogy hiányzik a játék, a szórakozás.
A leírások színvonala, hát ha nagyon finomkodni akarok, azt tudom mondani: erősen eltolódott a régen megszokott alapos, precíz leírásoktól.
Szárazak, üresek.
Sajnos.
Én nem vettem CoV-ot, SpV-t soha úgy emléxem, a haverok "vágták" hozzám,
így csak néhány -))) számukat olvastam (uccsó talán a 17es volt),
de nagyon vártam mikor "vágják hozzám" a következőt.
Azért a Bard's Tale II leírást nekik sem sikerült soha kiszenvedni ha jól emlékszem.
Ma már sz'tem más idők járnak.
Egyébként meg a honlapodról már pótoltam a mulasztásokat...-)))
Én asszem tüdőgyulladással mentem a tüdőgondozóba, és ott vettük meg a harmadik számot, 49 forintért, ha jól emléxem, abban már volt Elite leírás, képzelhetitek, mennyire vártam a játékot, nagy feeling volt. Egyébként jellemző a C-64 "magas szintű" joystickjaira, hogy az IPM 1-et tavaly nyáront, emulátorral játszottam először végig, persze billentyűzetről...
Még egy rövid eszmefuttatás a cikkekről. Szóval, hébe-hóba én is irkálok játékokról, ismertetőket és végigjátszásokat egyaránt. Amikor belefogtam úgy 3 éve, az volt az elképzelésem, hogy olyan jelleggel irnék, mint annak idején a fiúk a COV-ban. Legyen tartalma, és legyen hasznos az olvasók számára.
Na most, ehhez több dolog kellene: idő, hely, egy jó játék, ja és persze megfelelő közönség.
idő: manapság olyan újságot szinte senki nem vesz (vagy legalábbis kicsi a célközönség), amiben nem a legújabb játékok szerepelnek. Ergó, a cikkirónak baromi kevés ideje van elmélyülni egy játékban - a rendelkezésre álló idő napokban mérhető. Még ha a kiadó a megjelenés előtt küldi is el egy játék demóját/alfa-béta verzióját, akkor is minimum 2-3 hét a nyomdai átfutás -> nesze neked frissesség!
Javithat a helyzeten, ha a játékokat olyanok kapják, akik az adott stilusra specializálódtak, igy talán jobban meg tudja itélni az iró egy játék értékét.
hely: ugye egy újság igyekszik minél több játékot belezsúfolni a rendelkezésre álló lapszámba, mondván, hogy igy nagyobb a célközönség, meg hát ugye a gamerek akkor tudnak válogatni, ha van miből. Ennek következtében átlag 2-3 oldal (egy nevesebb játéknál) jut egy programra, az felénk olyan 10.000 karakter körül van. Na, ebbe kell belegyömöszölni mindent, amit az embernek sikerül kideritenie egy programról...
játék: régen majd minden játék egyedi volt, hiszen nem nagyon voltak elődök. Napjainkban a legtöbb játékot be lehet rakni egy kategóriába (FPS/RTS/RPG/SIM), és innentől kezdve az esetek legtöbbjében nincs mit leirni róla, mert az újdonságok aránya egy játékban általában nem több 8-10-15%-nál. És még ekkor is megvan az esély, hogy a tisztelt fejlesztők csak a spanyolviaszt találták fel - azaz valahol/valamikor már láttunk ilyet :) Ez mondjuk annyiban "jó" a cikkiróknak, hogy a kevé s idő is elég arra, hogy kiismerje az adott játékot.
közönség: nézzük meg, mik a populáris játékok - Multiplay FPS, Hack n' Slash RPG... az ilyeneket kedvelő játékosok nem lesznek kiváncsiak egy bonyolultabb összefüggéseket rejtő játékra (és ezt most nem lehúzásként irom). Nem sértésnek szánom az sem, hogy pl a nagymúltú HIX játék listán is lehet látni, a népeknek sokszor már az nehézséget okoz, hogy egy FPS-ben a főszörny melyik testrészét kell eltalálni a győzelemhez. Ja, meg az a fontos, hogy van e vertex shader meg mittudomén milyen directX-es effekt.
Persze, cikket irni is tudni kell, és sokszor utólag én magam is észreveszem, hogy sablonos dolgokat irok, alkalomadtán egész durva helyesirási és stilisztikai hibákkal. De tény, hogy a régi idők elmúltak, és a játékok területén is érvényesül a "legyen csicsás még ha nem is olyan jó" irányelv...
Becsatlakoznék én is a diskurzusba. A Cov5 óta vagyok gépközelbe - ha jól emlékszem, abban a számban 2 repülőgép "szimulátor"-ról is volt leirás, és bár ugyan nekem még nem is volt gépem, megvettem, mert olyan izgis volt elolvasni, hogy melyik gombbal mit lehet csinálni.
Aztán a haveromnak vettek egy C64-et, és tanulószoba után mentem át a bringámmal hozzájuk, hogy toljuk az Elite-t. Még határozottan emlékszem, hogy mekkora érzés volt, amikor sikerült több nap szenvedés után bedokkolni, és láttuk, hogy lehet kapni military laser-t. Ott képzelődtünk, hogy milyen tuti lehet az...
Aztán az apám engem is megajándékozott egy géppel - igaz, csak kazetta volt hozzá, úgyhogy üzemelt a csavarhúzó, aztán amikor már széttrancsiroztam a csavar fejét, akkor jöttek a kazetta alá bedugdosott különböző vastagságú papirdarabok, hogy ne legyen ?Load error.
Közben ment a Cov. Folyamatosan nyálaztam a hirdetéseket, és levelezgettem a másolókkal - pénzért sose vettem, csak cserélgettem a többiekkel, mentek a kazetta vastagságú levelek.
Nem egy sráccal ismerkedtem meg igy, aztán személyesen is találkoztunk, és barátok lettünk.
Emlékszem a 7500 Ft-os Action Replay MKVII-es törőkártyára, amit utánvéttel (!!) rendeltem meg, és anyám marhára kiakadt, hogy hova költöm azt a rengeteg pénzt. Viszont igy már le tudtam menteni a játékokat kazira. Hehe, az akkori kedvenc a stealth fighter volt - ugyan sikerült beszerezni belőle egy full kazettás változatot, de csak 1 hadszintér volt, mig a floppy-s verzióban 4 (vagy 5?). Nosza, át a haverhoz, és minden küldetés előtt lefagyasztottam a cartridge-al a játékot, és mentettem kazira, hogy vihessem haza.
Közben mindig lestem a CoV-ot, mikor jön. Mondjuk nekem a levelezés nem nagyon jött be, annál inkább a cikkek. Tényleg látszott, hogy volt idejük játszani a játékokkal - emlékszem a Dune2 vagy a Storm Across Europe-ra, vagy az Elite sorozatra, amit hónapokon keresztül veséztek. Hogy vártam azt a számot, amiben az űrhajókat is lerajzolták.
OFF
Bocs, de ezt nem politikai menyilvánulásnak szántam!!! (Különben is, amíg csak 3 évente mehettél nyugatra, addig nem lehetett Gorenjével és C64-gyel hazatérni!) Csak arra akartam célozni, hogy a '80-as évek vége és a '90-es évek elejének megvolt a sajátos feelingje. Annak ellenére, hogy sok negatívum is volt akkor (is).
ON
Egyébként arra meg nem emlékszem, hogy hol látta, először CoV-ot. Talán a szomszédomnak volt ilyenje. De aztán előfizető lettem. És kitartottam majdnem a végsőkig, amíg meg nem szünt a PC-ultra. CD-ultra még volt egy darabig, ebből az első 6 szám van meg nekem.
Amikor a régi világból még sok minden megvolt, de már szabad volt a levegő az országban.
Ezeket a megnyílvánulásokat, ha lehet, a politikai topic-okba írd. Kérdezd meg a hajléktalanokat a "nem szabad levegő" és a "szabad levegő" közötti különbségekről.
Szeretném, ha ez lenne az utolsó beírás ide.
Inkább mindenki írja le, hol, hogyan, mikor találkozott ezekkel a régi újságokkal?
