Köszönöm a választ. 10 hetes volt tegnap a kisfiam és naponta 5* eszik. A tápszer szerinti előírt mennyiség napi 850 ml, mert most 5400 gramm (3700-zal született). Tudom, hogy ez az anyatejre nem vonatkozik, de ő egyszerűen tombol, mint egy kismacska nyávog, ha nem kap egyszerre 180-200 ml. Ennyit nem tudok termelni (Laktoherb, homeopátiás golyók, nagyon sok folyadék, sör néha) kb. 100-130-at szopik egyszerre, de van hogy este már csak 60-at. Pontosabban termelek, mert utána még 40-60-at sikerült kifejni. Addig sír, amíg az említett nagy mennyiséget meg nem kapta, aztán 3-4 óra alvás esetleg előtte 1/2 óra játék. Hogyan csináljam, keltsem fel többször? A védőnőm is nagyon kedves és azt mondta ez van, ő sem látott még ilyet, de ez egy ilyen gyerek. Változó, de most 70% anyatej és 30% tápszernél tartunk. Problémám még, hogy kb. 1 órán keresztül eszik, utána jön a pótlás - melegítéssel és utána még le kell fejnem a tejem, 1 1/2 óránál járunk már. Nagyon fárasztó és tényleg szeretnék rajta javítani, ezért is gondoltam egy új mellszívóra. Hátha. Tényleg mindent megpróbáltam és sokat sírtam, mert én eldöntöttem, hogy az én fiam csakis anyatejet kap. De mindenki azt mondja, hogy ők már rég feladták volna és ez is nagy teljesítmény. Köszönöm a biztatást, ha esetleg valami jó ötlet még eszedbe jut, azt is nagyon köszönöm.
A Pestonca elektromos mellszívót véletlenül pont ismerem, mert a kislányomnál én is ezt használtam. Nekem nagyon bevált! Talán megérné kipróbálnod! Léteznek olyan internetes adok-veszek portálok, ahol olcsón hozzá lehet jutni mindenféle segédeszközhöz. Ajánlom nézd meg a kismama.lap.hu-t (www.kismama.lap.hu) , de konkréten tudom, hogy a babaneten (www.babanet.hu), a bababprón (www.babaapro.hu) lehet ilyeneket találni. Nekem jó volt, mert viszonylag könnyű a használata és nem fárasztó.
Ha jól értettem, akkor azért szoptatod a kisbabádat, csak mellétáplálod a lefejt tejjel. Mit jelent az, hogy előírt mennyiség? Hányszor teszed melre egy nap? Nem akarlak tanácsokkal bombázni, biztos mások is mondták már, hogy vigyázni kell a lefejt tej cumisüvegből való adására, mert egyrészt ellustul a baba, másrészt a fejés nem stimulálja kellőképpen a tejleadó reflexet. Persze attól még nem történik baj, ha a tej visszahozása érdekében fejsz egy darabik és úgy adod neki. De jobb, ha ő szopizi akár nagyon sokszor 10-szer is, ha kell egy nap és maga készíti magának a számára megfelelő mennyiségű tejet. Ez persze nagyon fárasztó, de a természet így találta ki!
Azért az érdekelne, hogy mennyivel született a baba és most hány kiló, valamint, hogy mennyiket eszik egy alkalommal. Ha van kedved válaszolj!
ebben a mellszívó problémában teljesen járatlan vagyok, úgy alakult, hogy soha életemben nem fejtem, mert az én kis "mellszívóm" nagyon intenzíven teljesített, de sok sikert és kitartást kívánok, majd írd meg, hogy alakult!
Köszönöm a választ, jól esik, hogy ilyen hamar reagáltál.
A történet hosszú lenne, már túl vagyok az lll liga tanácsain is, valóban nagyon bíztató volt és sokat segített, de sajnos a problémát nem oldotta meg. Az én kis picim nagyon gyenge volt születéskor és ezért nem szívta ki a megfelelő mennyiséget. Mostanra pedig beállt a napi ötszöri sok szopira és nem hajlandó többször kevesebbet enni, ami stimulálná a tej mennyiségét. Így most próbálom mellszívóval ezt helyette megtenni és így visszaszoktatni a szopizáshoz. Tehát ezért a kérdésem konkrétan a mellszívókra vonatkozik, mert védőnőm, orvosom stb. tanácsára valóban kell használnom. A kézivel azonban nem boldogulok, mert talán nem vagyok elég türelmes meg a kezem is megfájdul.
Hát ennyi, tehát tapasztalatokra lenne szükségem az elektromos mellszívóval kapcsolatban, konkrétan a Pesztonkát ajánlották.
nagyon sok kérdést kell feltennie annak, aki valóban segíteni fog Neked, legyen az akár Judit, akár valaki más. Bocsánat, senkinek nem akarom elvenni a kenyerét, csak szeretnék gyorsan reagálni a kérdésedre, aztán majd eldöntöd, kire hallgatsz. Mindenesetre fontos tudni, hogy időre született-e a babád, vagy esetleg koraszülött volt, besárgult-e, azt kikezelték-e, van-e bármiféle ismert betegsége, milyen súllyal született és mennyit gyarapodott ez alatt az idő alatt, hányszor és milyen időközönként szoptatod, hány pisis-kakis pelust termel naponta, és mit jelent az, hogy nem eszik "előírt mennyiséget"? Ezek nélkül az infók nélkül nem lehet felelősségteljes választ adni, de azt látatlanban is el lehet mondani, hogy a gyerekek általában nem csinálnak "előírt" dolgokat, nagyon széles lehet a határ, hogy mi normális és mi nem. Lehet, hogy a babád valamiért tényleg nem gyarapszik, ekkor orvos véleményére is szükség van, de az is lehet, hogy csak túlaggódod a dolgot. A másik biztos info, hogy a baba a létező legjobb mellszívó, anatómiailag tökéletesen van kialakítva a feladatra. Ha magától nem tud/akar annyit szopizni, amennyire a fejlődéséhez szüksége van (bár általában maguktól pont annyit szopnak), akkor személyes tanácsadásra van szükségetek, és azt javaslom, mielőbb hívj fel egy szoptatási tanácsadót, a www. lll.hu oldalon találsz egy csomó telefonszámot. Legalábbis amikor én küzdöttem a szoptatással az első hetekben, óriási segítség és megkönnyebbülés volt személyes telefonos beszélgetésben megnyugtatást, jó tanácsot kapni.
Kedves Judit,
remélem nem haragszol, hogy beleugattam, csak úgy emlékszem, ilyenkor nem lehet elég gyorsan segítséget kapni!
Kedves Beszerző,
te meg nehogy itthagyd miattam ezt a fórumot, nem tovább akartalak küldeni, csak javasolni egy lehetséges segítséget.
Nem tudom jó fórumon kopogtatok-e. Jelenleg 2 hónapos a kisfiam és a szoptatással "küszködünk". Nem eszi meg az előírt mennyiséget és én ezért fejem a tejem és azt adom neki. Az Avent Isis mellszívót használom, de mostanra már begyulladt a kezem, annyira fáj. Ajánlották a Pesztonka elektromos mellszívót helyette. Mivel már az előző is igen borsos áron volt, nem szeretnék fölöslegesen 10000 Ft-ot megint kiadni. Van esetleg valami tapasztalatod, információd ezzel kapcsolatban.
Ha esetleg még valaki tudna segíteni, nagyon megköszönném.
Vagy ha ajánlanál egy fórumot, ahol lehet kérdezősködni...
Igen, szopik még, de már egyre kevesebbet. Reggelente és éjjel, ha felébred. A reggeli szopi után (ami már nem túl kiadós) együtt reggelizünk. Többnyire ugyanazt.
A fogai közül az alsó és felső középső kettő már kibújt, további néhány valószínűleg nemsokára kinő, mert már eléggé be van dagadva az ínye, de szerintem nem csak emiatt szopja az ujjait (egyébként nagyon aranyos, mert a középső és mutatóujját szopja egyszerre J, mindenkit megmosolyogtat).
Nagyon nehezen tudom egyébként ráhagyni a dolgait, ugyanis ő olyan, hogy például valami nagyon ízlik neki és még éhes is, habzsolja az ételt ameddig kapja. Majd amikor leteszek elé egy falatot, hiába éhes még nagyon, egyszerűen elkezd hisztizni és csapkodni. Nem mintha nehezemre esne megetetni, csak egyszerűen nem értem a dolgot. Egyébként a babusgatásban nincs hiány. Nagyon anyás és nagyon bújós kisgyerek.
Sajnos nem nagyon van lehetőségünk más gyerekek közé járni, minden kismama ismerősöm a város másik végében lakik, így aztán viszonylag ritkán tudunk összefutni.
Hm, talán tényleg egy kicsit eltúlzom a problémát, nem tudom. Tényleg csak az a bajom, hogy nem tudom az okát.
Van egy pár tippem, de így ismeretlenül elég nehéz véleményt formálnom, úgyhogy ezek ténleg csak tippek! Először is azt kérdezném, hogy szopik-e még a kisfiad? Valamint, szoktatok-e együtt enni? Úgy, hogy Te is eszel a saját tányérodból, vagy együtt esztek egy tányérból. Szóval, szokott-e téged enni látni, vagy csak mindíg őt eteted? Lehet, hogy amikor téged akar etetni, akkor leutánoz téged, amint őt eteted. Megpróbálhatnád úgy, hogy egy falatot ő etet téged, egyet te eteted őt. Azt is lehetne, hogy leültök együtt enni és egy tányérból esztek ketten. Az is kérdés, hogy hány foga van? Lehet, hogy épp jönnek az örlő fogai, azért szereti a kezét a szájába venni. Azon kívül, szerintem érzi, hogy bosszant téged ez a dobálás dolog, és nagyon rá vagy állva erre a kézzel evés témára, és csak azért sem csinálja, hogy vele foglalkozz! Lehet, hogyha hagynád, hagy csinálja amit akar, és látná, hogy mindenki más rendesen eszik, ő is kedvet kapna hozzá. 15 hónapos korban még semmi baj nincs abban, ha etetnek egy gyereket. Főleg, ha többet jártok más gyerekek közé, akik már rendesen esznek, magától fog akarni úgy enni ahogy ők. Szerintem ne parázd túl a dolgot! Az állkapcsa semmiképpen nem fog deformálódni az ujjszopástól, a fogait maximum szabályoztatni kell majd nagyobb korában, de ez sem valószínű!
Nem tudom miért, de nekem olyan érzésem van, hogy egy kicsit túl nagy az elvárás benned a kisfiad irányában, és ő ilyen formában adja tudtodra, hogy -"Mami én még csak 15 hónapos kisfiú vagyok, tessék engem babusgatni!"- Lehet, hogy nincs igazam, de kiváncsi vagyok, hogy mi erről a véleményed! üdv: Judit
Az én kisfiam lassan 15 hónapos és majdnem mindent megeszik, de csak akkor, ha valaki a szájába adagolja a falatokat. Egyszerűen nem hajlandó megfogni az ételt. Ha mégis megfogja, akkor vagy nekem kínálja, vagy egyszerűen elhajítja. Ha megpróbálom a kezébe adni, hisztizik, elkezd csapkodni, elfordítja a fejét és kiveri az ételt a kezemből. Még a kedvenc kajáit is! Egyetlen dolog van amit néha rágcsál, az a babakeksz, de mihelyst rádöbben, hogy ő most ebből eszik, rögtön eldobja és nevet rajta ahogy a padlón kettétörik. Igazából a játékait sem veszi a szájába egyedül az ujjait szopja elég gyakran. Annak meg megint nem igazán örülök, mert eldeformálhatja az állkapcsát meg a fogai is szabálytalanul nőhetnek.
Van valami tipped, hogy ennek mi az oka, illetve mit tehetnék hogy ez megváltozzon?
Amennyiben ennyire fáj a hátad, tényleg hasznos, ha már jó előre elkezdesz foglalkozni vele. Javaslom hogy keress fel egy ortopédust, hátspecialistát! Ha gondolod, emailben tudok címet is adni.
Először is köszönöm a válaszodat bárányhimlő ügyben - majd utána járok ennek a védőoltás ügyletnek.
Viszont újabb kérdésem is van: a szóban forgó gyermekek pár perces felemelése, karban tartása, ringatása után elképesztő módon megfájdul a hátam. nem tudom, ez mennyire természetes jelenség, hogy napokig fáj a hátam utána. nekem kamaszkori hirtelennövésem óta van egy ún. hanyagtartásom állítólagos schaermannal párosulva.
Bár ez még csak egy igencsak távoli jövő szele, de az esetleges terhességem és kismamaságom alatt gondolom ezen fájdalmak csak súlyosbodni fognak, illetve hát ez is a kérdésem, hogy milyen kilátásaim vannak? Néha egy durvább vizsgaidőszak után is iszonyatos fájdalmaim vannak.
10 hónapos csecsemő egészses fejlődéséhez bőven elég az a táplálék kiegészítés, amit Te alkalmazol! Alapszabály: semmit sem szabad eröltetni!
Én nem igazán vagyok egy jól szopó baba esetében a tejpépek, tejkiegészítők pártján. Főleg 10 hónapos baba esetében, ilyenkor az anyatej még fedezi minden fontos tápanyag és vitamin bevitelét. ami szintén előnyös direkt a Te babád részére állít elő ellenanyagokat egy esetleges vírus vagy baktérium fertőzés estére. Ami ilyenkor télen, lássuk be, különösen előnyös. gondolok itt, egy estleges megfázásra.
Ezen kívül, ismerek olyan, teljesen egészséges csecsemőt, aki másfél éves koráig, gyakorlatilag csak anyatejjel táplálkozott. Azért jó, ha alkalmanlént megkínálod a korának megfelelő pépes étellel, aztán majd a kicsi kiválasztja, hogy mit kíván.
Az én lányom pl. 5 hónapos korában rávetette magát a banánra, amit éppen akkor ettem, és ragyogó szemmel nyalogatta. Egyszerűen látszott rajta, hogy izlik neki. Pedíg én azt gondoltam, hogy 6 hónapos koráig csak anyatejet adok majd neki, de másképp alakult. Aztán volt olyan, hogy 9 hónapos korában, csak répalevet ivott az anyatej mellé. Végül szép lassan kb. 15 hónapos korára jutott el odáig, hogy már mindenevő lett! üdv: Judit
Kedves Judit!
Kisfiam 10 hónapos múlt, és még napi négyszer szopizik. Emellett tízóraira, ebédre és uzsonnára kap szilárd ételt (gyümölcs, főzelék husival stb.) Azt hallottam, hogy az anyatej fehérjetartalma 9 hónapos kor után már nem elegendő, ezért sokan babatej, különféle tejpépek bevezetését javasolják, én viszont nem szívesen adnék, mert az is tehéntej alapú. Kérdésem lenne, hogy mi a véleményed erről, adjak a szoptatás mellett babatejet/tejpépet vagy ne, ha igen, akkor mennyit és hányszor? Elég-e egy 10 hónapos babának a napi három szilárd étkezés, vagy vezessek már be reggelire és vacsorára a tejen kívül mást is neki?
Válaszodat előre is köszönöm! Üdvözlettel: manóvilág
Szeretnélek megnyugtatni, hogy a bárányhimlő kizárólag cseppfertőzéssel terjed. Ez azt jelenti, hogy amennyiben te nem kaphatod el, mert már korábban átestél rejta, akkor a pasid sem kaphatja el tőled! Viszont, ha ő még nem volt bárányhimlős, lehet, hogy érdemes lenne beadatnia magának védőoltást, mert felnőtt korban, már elég kellemetlen ez a betegség! Úgy tudom mumpsz ellen is van védőoltás. A háziorvosnál lehet igényelni mindkettőt!
Elöljáróban hagy mondjam el, hogy nem értek egyet a törekvéseiddel. Szerintem nem jó tudatosan beleszólnunk abba, hogy mi legyen a gyermekünk neme! Nem mondom, hogy nem fontos, meghatározó eleme a nem a személyiségnek, de ha már a fogantatás előtt sem hagyunk a leendő gyermekünknek annyi szabadságot, hogy megválaszthassa, milyen nemmel szeretne rendelkezni, akkor később se reménykedhet szegény az egészséges mértékű szabad választásban. Pláne nem, ha ráadásul a rokonoknak való megfelelésből akarja megválasztani a nemét! Az persze természetes, hogy az ember álmodozik, hogy milyen jó lenne, ha mondjuk 2 fiú után végre egy kislány születne, vagy fordítva! Ezen kívül meggyőződésem, hogy nem véletlen az sem, hogy ki, milyen nemű gyereket kap, mivel van dolga az életében! Ettől függetlenül, vannak már olyan kutatások, amelyek arra irányulnak, hogy el lehessen különíteni az ondóban az X (lányt nemző) és az Y (fiút nemző) kromoszómákat. Ezeket a kuttásokat annak érdekéen végzik, hogy bizonyos nemi alapon öröklődő betegségeket el tudjanak kerülni. Pl. egy bizonyos élettel összeegyeztethetetlen izomsorvadásos betegség, mely a beteg legkésőbb 16 éves korára hosszú szenvedés után, biztosan bekövetkező halált jelent, csak fiú gyerekek örökölnek. Ebben az esetben szerintem is megengedhető lehetne az előzőleges nem meghatározás. Úgy tudom Dr. Czeizel Endre foglalkozik behatóbban ezzel a témával! üdvözletel: R.J.
Elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok, de a kislányom úgy döntött, hogy megveri a számítógépet, és így is tett. Ez sajnos nem tett jót a klaviatúrának. A hibát csak mostanra tudtuk elhárítani. Valóban elég sok álláspont látott már napvilágot a TV nézéssel kapcsolatban. Vannak akik teljes egészében ellene vannak, mások pedíg vég nélkül bekapcsolva tartják, mintegy háttér zajként. Én közbülső véleményen vagyok. Szerintem a TV nézés nem egyértelműen káros, de mindenképpen a szülőnek kell szabályoznia, hogy mennyit és mit néz a gyerek. Ebben is, mint minden másban, a szülői minta a legfontosabb. Ha valaki folyton bekapcsolva tartja a készüléket, az számíthat arra, hogy a gyermeke sem fog másképp tenni. (Sajnos nagyon hamar megtanulják a távirányítót is kezelni a gyerekek!) A TV egy kis darab világ. Ezért ugyanúgy, mint a élet más dolgait, ezt is a szülőnek illik megmutatni a gyerekeknek. Ehhez mérten nyilván vannak káros és hasznos műsorok a gyermek életkorának és felfogó képességének megfelelően. Fontos, hogy a gyerek ne egyedül bambulja a TV-t, hanem a szülővel együtt, közösen értelmezve a látottakat. Ha egész nap megy a TV az mindnképpen káros, mert a gyerek el-el kap mondat, kép foszlányokat, amiket nem ért és esetleg rosszúl értelmezi, félre érti azokat. Ez szorongást keltő. Vekerdy Tamás pszichológus írta, hogy a gyerekeknek nayon nagy a belső kép igényük, ezért szinte odatapadnak a képernyő elé és képletesen fogalmazva, csak nyelik a sok információt, de nem tudják feldolgozni azt! A gyerekek a játékban dolgozzák fel az őket ért információkat, benyomásokat, ezért hasznos, ha a gyerekkel eljátszuk a látottakat. A szülőnek kell szelektálnia a különböző műsorok között. Jó, ha megtanuljuk mi magunk is a kikapcsoló gomb használatát és ezt a gyerekünknek is megtanítjuk. Talán a videó nézés hasznosabb, mert ott a szülő döntheti el, melyik film ajánlható a gyermekének. Az se baj, ha egy filmet néz akár hetekig is, mert így jobban fel tudja dolgozni a látottakat. Amennyiben maga a szülő TV függő, úgy nehezebb a helyzet. Próbáljátok úgy megoldani a problémát, hogy vegyétek fel videóra a titeket érdeklő felnőtt műsorokat és amikor Luca már alszik, akkor nézzétek meg őket. Lehet, hogy úgy tűnik Luca még nem érdeklődik a TV műsorok iránt, de az biztos, hogy már raktározza az infókat a kis fejében. Úgyhogy óvatosságra intenélek a korlátlan TV nézés területén. Jobb időben leszokni róla!Sajnos én is túl sok TV-t nézek. Nekem ez a módszer bevált. Így sokkal kevesebbet van bekapcsolva a TV és legtöbször a vidóra felvett műsorokat sem nézem meg , mert estére már annyira fáradt vagyok, hogy inkább olvasok pár sort, és elalszom! üdv:Judit
remélem nem offtopik, és gyakorló anyaként tudsz nekem segíteni.
a barátnőmék családjában a gyerekek kezdik hazahordani a fertőző betegségeket. a nagyobbik lurkó éppen most bárányhimlős. sokat járunk össze velük, viszont a pasim azt állítja, hogy nem volt bárányhimlős.
kérdés: ez lehetséges egyáltalán? ha nem, mennyi ideig nem mutatkozhat a társaságban? én közvetíthetem a bacit a baba és közte? (én már átestem rajta, volt gyerekszobám....)
más, kevésbé sürgető kérdés, bár ki tudja, hogy én tutin nem voltam mumpszos (remélem így írják...). egyáltalán létezik még ez a betegség, vagy van már ellene védőoltás, mert én a magam gyerekkorából (80-as évek) sem emlékszem arra, hogy bárki is lett volna mumpszos, akár az oviban, akár az isiben....
Kedves Judit!
Hamarosan szeretnénk ismét egy kisbabát. Most azonban már előre tervezünk, hogy lehetőleg kislány legyen. A férjem családja tele van fiú gyermekekkel, ezért szeretnének anyósomék végre egy lány unokát. Nekem mindegy a gyermekek neme, hát akkor miért ne szereznék örömet a rokonságnak is egy leánnyal. Hova forduljunk, mit tegyünk? Ebben kérem a segítségedet.Üdv. Panna
Mostanában elég sokat hallok arról, hogy a tv nézés milyen káros a gyerekekre
. Neked mi erről a véleményed? Nálunk még nem igazán aktuális a kérdés, mert Luca még csak decemberben lesz 1 éves, és nem igazán érdekli a tv, de én elég sokat nézem (sajnos). Valahogy megnyugtat amikor egész nap egyedül vagyok és duruzsol a tv.
Szerinted mikortól káros ez Lucára, (mert azt azért nem szeretném)?.
Köszi a választ. Ezek szerint legközelebb majd újra próbálkozunk. Őszintén szólva azért 'nem hiszek' az orrszívásban, mert én kipróbáltam magamon, de semmit nem hozott ki. Lehet pár kérdésem még ebben a témában? Brrr, inkább nem :)
Azt hiszem, legközelebb ha ilyen baja van a bébinek, viszem a dokihoz az orrszívót is, és megkérem, hogy mutassák meg a használatát ;)
Abban nem vagyok napra kész, hogy hány deci trutyi az ideális. Az viszont biztos, hogy az orrszívó egy nagyon hasznos készülék. Használata addíg javasolt, amíg a gyerek nem tudja önállóan alaposan kifújni az orrát. A bent maradó válladék, átcsorog a fülbe és ott pang. Ezáltal felszaporodnak a bacilusok, amelyek akár gennyes középfül gyulladást is képesek okozni. Ilyenkor pedíg fel kell szúrni a fület, hogy a genny távozni tudjon. Ennél az eljárásnál, azért kíméletesebb az orrszívózás is, ami valóban nem egy kellemes folyamat. Szerintem a szülő hozzáállásán is múlik mennyire rettegnek tőle a gyerekek. Ha te tisztában vagy vele, hogy az orrszívás hasznos dolog, és elengedhetetlen, kellemetlen ugyan, de be kell venni, mint egy keserű gyógyszert, vagy, mint egy kúpot, akkor ezt úgy tudod kommunikálni a gyerek felé, hogy előbb-utóbb ő is elfogadja. De, ha te sem vagy tisztában a hasznával, csak azt látod, hogy egy horror az egész, akkor értelemszerűen a gyerekben is csak rettegést vált ki. Jó, ha elfogadod, hogy ez kellemetlen, és megérted, hogy a gyereked utálja, de mégis következettesen használod. Meg látod, pár alkalom után ő sem fog rettegni. Az is jó politika, ha mielőtt neki használnád, magadon kipróbálod, és akkor látja, hogy ki lehet bírni. Nálunk is eleinte ment a hadakozás, de most már Julcsa egyedül szívja az orrát! Fontos, hogy használat előtt ellenőrizzézek, hogy minimumon van-e a szívóerősség! Ha semmiképpen nem megy a porszívóval, lehet kapni elektromos, sőt elemes orrszívókat is. Ezek kíméletesebbek, bár a hatékonyságuk is gyengébb, de jobbak, mint a semmi. Annál még a kézi orrszívó is jobb! Nekem van egy "elvetemült" ismerősöm, ő úgy oldotta meg, hogy maga volt a porszívó és az orrszívó csövet ő szívta meg. Hát... gusztus kérdése, de nekik működött! Sok sikert! Judit
Erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni, mert egyrészt nem vagyok gyermekorvos, másrészt látatlanban nagyon nehéz egy ilyen kérdést megítélni. Ha bizonytalan vagy abban, hogy elfogadd-e az orvosog véleményét, kérhetsz ugynevezett second opinion-t, vagyis másik szakvéleményt és másik gyermekorvostól. Vigyázz, mert sokszor a több vélemény összezavara az embert!
A kérdésem pedig az orrszívó használatára vonatkozna. Nekünk még nem sikerült használni. Mert a baba olyan félelmetesen tiltakozik miatta, hogy képtelenség volt.
Az orrszívó helyett mi azt a módszert találtuk ki, hogy ha túlságosan tele volt az orra, jó meleg vízben megfürdettük, és ott valahogy mindig megindult a váladék (gondolom a párától), amit ügyesen letörölgettünk. Ezenkívül nagy hasznunkra volt anyu megszotyogtatós módszere (pellussal az orrocska két felét könnyedén megnyomjuk párszor, és a megindult truyit óvatosan kitöröljük).
Viszont egyik módszerrel sem értünk még a közelébe sem azoknak a decinyi mennyiségeknek, amivel az ismerőseim dicsekednek. Sőt a naponta többszöri decinyi mennyiségeknek. A baba persze meggyógyult (mégpedig antibiotikum nélkül, azt ugyanis a helyettes doki írta fel, és mi elszabotáltuk - amikor ezt a kontrolon az igazi dokink megtudta, szó szerint felderült az arca :)
Tehát a kérdés: tutira ki kell azokat a deci mennyiségű taknyokat szívni? Megéri, hogy a bébi szétrettegi magát? Nem lehet, hogy csak azért jönnek a decik, mert amikor az előző réteget kiszedték onnan, a szervezet újra feltölti, mert valamiért szükség van ott rá?
Vagy (aggasztó gondolat!) a decinyi trutyik ott lapulnak még mindig a baba orrában, és felgyűlve majd gondot okoznak.
Csak azért szeretném tudni a véleményed, hogyha legközelebb megfázik, akkor érdemes-e újra próbálkozni az orrszívóval, mert most csak őrületes szerencsénk volt, stb.
Egyébként lassan megtanulja a babó az orrfújást ;) Azzal a kis szépséghibával, hogy az zsepit az orrához emeli, belefújtat, letörli, és utána (itt a szépséghiba ;) apró miszlikbe szaggatja a zsebkendőt :)
A véleményedet szeretném kikérni a következő dologban:
13 hónapos kisfiam mostanában éjszakánként időnként úgy köhög (száraz köhögés), mintha meg akarna fulladni.
Az orvos szerint lehet, hogy porallergia, de mivel még ilyen pici gyerekről van szó, egyelőre nem csináltatna bőrpróbát. A lényeg az, hogy végülis Zyrtecet írt fel.
Mi a véleményed, nem túl durva gyógyszer ez egy ilyen kisgyereknek? A betegtájékoztatón az van, hogy 1 éves kor alatt nem alkalmazható. Ő még alig múlt egy éves.
A stressz önmagában egy egészséges biológiai folyamat. A szervezet válaszreakciója a külső ingerekre. Ezért teljesen természetes, hogy minden ember életében jelen van. A kérdés az, hogy milyen szinten, és mennyire vagyuk képesek feloldani azokat. Pl. pihenéssel, relaxációs techinkákkal, sporttal, stb. Azokból, amiket írtál, nekem úgy tűnik, hogy a Te életedben is különböző stresszorok (stresszt kiváltó tényezők ) vannak jelen. Természetesen nem az a cél, hogy ezeket kiiktasd az életedből, hanem inkább az, hogy megtaláld őket. Aztán, egyenként meg kell vizsgálnod, hogy melyik stressz forrás az, amelyik akár pozitív hatást is gyakorolhat az életedre, mert pl. nagyob teljesítményre sarkall, amitől jobban érzed magad. Aztán azt, hogy, melyik az amelyik káros. Amelyikkel nem tud a szervezeted sikeresen megküzdeni, ezért testi tüneteket okoz, mint pl. a fogcsikorgatás. A pszichoterápia abban tud segíteni, hogy egy szakember végígveszi veled ezeket a stesszforrásokat, és segít neked eldönteni, hogy melyik káros és melyik hasznos. Segít abban, hogy a zavart okozó stresszforrásokkal, hogyan tudnál sikeresen megbírkozni. Abból amit leírtál, én úgy látom, hogy talán túl nagy benned a megfelelési vágy, a felelősség érzet, valamint túl erőssen akarod magadat védeni a külső hatásoktól, amelyek pedíg természetes velejárójuk az életnek (pl. átmenni az utcán). Azt hiszem ezeken kéne gondolkoznod, akár egyedül, akár pszichoterapeuta segítségével, és akkor a fogcsikorgatásod is enyhülne! üdv: Judit
Őszintén örülök, hogy az unokahúgod elindult a gyógyuláshoz vezető úton. Az való igaz, hogy a gyógyszerek önmagukban nem elegendőek a teljes gyógyuláshoz, de indokolt szedésük hozzásegít a megoldáshoz. Pszichoterápiával kombinálva pegíg (főleg, ha az unokahúgod is szeretne gyógyulni és a családja is támogatja ebben!) nagyon hasznos! További minden jót kívánok nektek, és, ha elfogadsz egy tanácsot, most hagyjátok egy kicsit gyógyulni. Ne faggassátok a beszélgetésekről! Ha van kedve mesélni hallgassátok meg, de ne nagyon kérdezzétek. Van a gyógyulásnak egy bizonyos menete, amit nem jó megzavarni!
Hááát, ahogy elmondtad, van oka bőven megbuggyanni abban a családban. Mindig csodálkozom azon, hogy mennyire _akarnak_ emberek bízni inkább minden másban, semhogy kilátsszon, ami nyilvánvaló, csak csúnya.
Annak különösen örülök, hogy ő mennyire meg akar gyógyulni, szerintem ez sokat fog segíteni neki. Mondtam a sógornőmnek, hogy azér látgasson meg máregyszer a hugi ha ráér, én is szeretném a tulajdon szemeimmel felmérni a különbséget... az igazság az, hogy én már nagyon régen yganakodtam, hogy vele ninscen rendben valami, sokmindenre gondoltam, elsősorban az öcsém otthoni viselkedésére, valahogy nem jutott eszembe a pánikbetegség... lehet, hogy azzal a szerencsés esettel állunk szemben, hogy valamikor a serdülőkor táján valamiféle hormon lefagyott az agyában, és ezt most a tablettákkal tudják pótolni... tudom, laikus magyarázat, de ebben reménykedek.
