Most csak nagyon gyorsan válaszlok, mert látom, hogy sürgős!
Vannak dolgok, amikben egyet értek az előttem hozzászólókkal. A gyerekvállalás valóban felelősségteljes dolog, ami feltétlenül felnőtt gondolkodást igényel! A hozzászólások hangnemével azonban alapvetően nem értek egyet. Nem hiszem, hogy Dorcinak segít, ha ítélkezünk felette és helyette döntünk az életéről. Azt hiszem, ez csak még rémültebbé és meggondolatlanabbá teszi őt.
Én azt gondolom, hogy mérlegelned kell a körülményeidet, azokat is amiket az előttem hozzászólók írtak. Csak akkor szabad vállalnod egy másik életet, ha egyedül is, szülői segítség nélkül is gondoskodni tudsz róla. A párod is fiatal még és te is az vagy. Szinte még gyerek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az évek száma garancia a felnőtt, felelősségteljes gondolkodásra. Sajnos!De az feltétlenül igaz, hogy a körülményeid nem tünnek túl biztatónak a gyerek vállalásra. Azonban Te már belekerültél ebbe a helyzetbe, akár hogyan döntesz nem maradhatsz többé ugyanaz a gyerek aki eddíg voltál. Ha megtartod a babát, akkor azért , mert anya leszel és el kell tartanod és testileg lelkileg, szellemileg egészséges gyermeket, majd felnőttet kell nevelned a babádból. Ha elveteted, akkor meg azért, mert egy másik, már megfogant élet felett kellett döntened, hogy ne szülessen meg. És ez is egy felelősségteljes döntést igényel. Ezt sosem fogod elfelejteni, még akkor sem, ha később az idő és az életed azt fogja igazolni, hogy jól döntöttél. Azért, mert amikor eljön az ideje és elvégezted az iskoláidat, körvonalazódik a jövőd, benne élsz egy működő párkapcsolatban, biztonságosabb körülmények között tudsz majd gyereket vállalni. A szüleid segítségével, de nem az ő felelőségükre és az ő kontójukra!
Szerintem, a jelen helyzetben két látszólag rossz dolog, helyzet közül kell választanod. Viszont, amint döntöttél, már az lesz a legjobb, amit dönthettél, azzal kell megbírkóznod. A szüleidet semmiképpen sem hagyhatod ki a döntéseből, hiszen fontos a segítségük. Nem értek egyet azzal, hogy zsarolnak téged, de megértem őket, hogy el vannak keseredve és féltenek téged és magukat is. Én is el lennék keseredve, ha a lányom 15 évesen gyereket akarna szülni a semmire. Nyilván ők sem olyan életet szántak neked, mint amilyennel szembe kell nézned, ha vállalod a babát. Egy kisbaba édes, aranyos, de emberfeletti energiát, szeretet és anyagi biztonságot ígényel. Az biztos, hogy az iskolát egy darabik nem tudnád folytatni és a szüleid segítsége nélkül, egy darabíg anyaotthonban ugyan ellakhatnál (kb. 3 hónpaig, ha van üres hely), de aztán saját magadnak kellene megteremtened a körülményeket ahhoz, hogy te nevelhesd a gyerekedet és ne kerüljön állami gondozásba. Ezt szigorúan szabályozzák. Nem bezélve arról, hogy az abortuszt ugyan nem kényszeríthetik ki a szüleid, de ahhoz, hogy a kórházból haza vihesd a babád, ahhoz szülői, vagy gyámi beleegyezés szükséges, amíg nem töltöd be a 18 évet. (Kivéve, ha 16 évesen férjhez mész, mert azzal automatikussan nagykorúvá válsz) Ugyan van lehetőség a gyám megváltoztatására is nagyon indkolt esetben, de ez egy nagyon hosszú, macerás folyamat. Ezeket jó, ha tudod, és látod előre, milyen élet várhat a gyerekedre, és mérlegeled, hogy te milyen életet szánsz neki! A döntés mindenképppen a tiéd kell, hogy legyen, mivel a következményeit is te fogod vállalni, akár így, akár úgy döntesz. Akkor is ha az abortusz mellett döntesz, mert az is feldolgozást igényel, hogy ne legyen később negatív hatással az életedre! Az, ha most nem vállalod a gyereket nem a te kudarcod. Mindenkivel előfordul, hogy hibázik. A kérdés az, hogy mennyire lehet azt helyre hozni és kinek, kiknek ártasz vele!
A döntésben segítséget tudunk nyújtani a SOTE I. Sz. szülészeti Klinikán, telfonon, vagy személyesen. Mindenképpen azt javaslom, hogy gondolkozz el ezeken, és ne felejtsd el te most egy másik emberről is döntesz! Fontos,hogy vállalni tudd a felelőséget a döntésedért, mert az egy életre szól!
Kedves Dorci! Szerinted mikor lesz esélyetek arra, h a szüleitek segítsége nélkül éljetek és el is tudjátok tartani a közös gyermeket? Ne gondolkozz sokat, én megmondom. Ha majd leérettségizel, szakmát tanulsz és elmész dolgozni. A barátodra ugyanez vonatkozik. Ez talán hamarabb következik be. De ha többet szeretnél, akkor nem ártana egyetemre, főiskolára menni. Ez még nem jutott eszedbe? Ez nem is szerepelt sosem a jövőképedben? Ha már ilyen "felnőtt" vagy, más dolgokra is gondolnod kell!!!!!
itt ülök és döbbentten azon töprengek amit ez a kislány ír.... egy csomó kérdés merül fel bennem.... gyereket a gyereknek? abortusz vagy nem abortusz? zsaroló anya? ki felelősége a születendő gyerek és kié a gyerekanya? ennyire felgyorsúlt a világ hogy már nem futja az időnkből a saját gyerekünkre? miről szól ez a történet? két gyerek készül gyereket vállalni. tudják egyáltalán mivel jár ez? nincs buli, nincs szórakozás, pelenka van, szoptatás van.....vége a gyerekkornak...... és akkor még a zsarolóanyáról nem beszéltem......
18 év alatt szülői beleegyezés nélkül össze sem lehet házasodni(ha még nem változott meg a törvény:) ) Szerinted miért van ez így?Gondolod,h a gyermekvállalás kevesebb felelősséggel jár, mint egy házasság?
Bocs, de ha azt akarod, hgoy anykádék vállaljanak minden felelősséget a gyerekedért, nem gondolod, joguk van beleszólni? Nem szülhetsz gyereket valaki másnak...
Köszönöm a segítséget. Ez nagyon megnyugtató, csak az a baj, hogy az anyukám lelkileg terrorizál. Azt mondja, hogy kitagad, ha megtartom, hogy ide nem hozhatom haza a gyereket. A párom családja még nem is tud az egészről. de kétlem, hogy segítenének, ugyanis ők vidéken egy kis faluban laknak, és ott nagyon ciki, ha valaki esküvő nélkül "csinál" gyereket. Szeretnénk ugyan összeházasodni, de ő is csak 17 lesz. Még tanul és egyenlőre nem sok esélyünk van arra, hogy a szüleink segítsége nélkül el tudjuk tartani a gyerekünket. Ennek ellenére szeretném őt, semmiképpen nem akarom elveteni, de, ha nem hozhatom ide haza, akkor nem tudom mit csináljak. Gondolkodtunk az albin, de arra sincs pénzünk. Esetleg valami segítséget tudnátok adni nekem, hogy kihez forduljak segítségért? Eseteg személyesen, mert így interneten egy kicsit személytelen. Nagy szükségem lenne rá. Vagy esetleg tudnák találkozni Judittal, valahogy? Köszönöm: Dorci
Először is, bocs Judit, hogy belekontárkodom, kérlek mindenképp javíts ki, ha tévednék!!!
Utánanéztem a kérdésednek a jogszabályban (a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény) Mielőtt még belekezdenék, Te a korlátozottan cselekvőképes kategóriába tartozol, mivel már betöltötted a 14. életévedet de a 18-at még nem.
A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, a törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.
A Te esetedben erről van szó, amennyiben - leegyszerűsítve - Neked vagy a magzatodnak nincs semmi egészségügyi problémája, illetve a terhesség nem bűncselekmény következménye.
A terhesség 18. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen - Tehát ez RÁD vonatkozik.
(Persze később is van erre lehetőség, de más indokok alapján- pl. életveszély)
A terhesség megszakítása, ha azt nem egészségügyi ok indokolja, az állapotos nő írásbeli kérelme alapján végezhető el.
A terhességmegszakítás iránti kérelmet az állapotos nőnek a Családvédelmi Szolgálat munkatársa előtt személyesen kell előterjesztenie, a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás benyújtása mellett.
Korlátozottan cselekvőképes személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhességmegszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges.
Tehát: ebből arra következtetek, hogy ha pont fordítva lenne: Te szeretnéd megszíkítani a terhességet, akkor kéne a szüleidnek a hozzájárulása.
Azonban arra, hogy megszakíttasd a terhességet, ők semmiképpen nem kötelezhetnek.
Problémáddal kapcsolatos egyéb vonatkozásokban (lelki tényezők, stb.) pedig Judit biztos, hogy nagyon nagy segítségedre lesz!
Nem tudom, hogy problémámmal megkereshetlek-e? 15 éves múltam decemberben és most töltöttem a 14. hetet. Eddíg nem szóltam a szüleimnek a terhességemről, mert nem akartam, hogy estleg ne egyezzenek bele a babába és el kelljen vetetnem. Most már elmondtam. Volt nagy oribálás, meg családi cikrkusz, de úgy tünt, hogy minden rendben lesz, mert már úgysem lehet mit tenni. De az anyukámnak valaki azt mondta, hogy fiatalkorúak esetében akár a 18. hétig is meg lehet szakítani a terhssséget. Igaz ez? Ha igaz, mit tehetek, hogy ne kényszerítsenek abortúszra. Ha tudsz kérkek segíts, rettentően meg vagyok ijedve! Dorci
Én semmiképpen nem eröltetném a helyedben a hús evést a lányodnál. Ha sok tejterméket eszik, akkor a kellő vitaminhoz és tápanyaghoz is hozzájut a szervezete. Valószínűleg átmeneti lesz a kislányod vegetáriánussága, de én ismertem olyan kislányt, aki 6 évig nem evett húst, aztán egyik napról a másikra újra elkezdte enni!
Koszonom a valaszt, igyekszem betartani, bar mar remenykedtem, hogy van egy 'nagylanyom' :) Lenne egy kovetkezo kerdesem. A lanyom kb. ket honapja nem hajlando hust enni semmilyen formaban. Olvastam errol, hogy tarthat nehany hetig, nem is eroltettem, de azert mar kezd sok lenni. Elotte nagyon szerette. Az etvagya most is kituno, nem is ertem hogy fer bele annyi minden. Rengeteg tejtermeket eszik (sajt, joghurt, turo), gyumolcsot, tesztat; zoldseget is, bar foleg a repa es a krumpli a kedvenc, de hust se felvagottban, se fozve, se csirket, se mast. Ha megerzi az izet valamiben, addig valogatja az etelt, amig ki nem szedi az osszes hust. Tudok valamit csinalni, vagy varjak tovabb? Zelszi
Köszi, Judit, nem tagadom, hogy ezeken lehet és hasznos is gondolkodni, de az eredeti kérdésemre azóta már választ kaptam egy másik fórumon. Profi szoptatási tanácsadók tapasztalata, hogy 2-2,5 éves korban a gyerekek néha tényleg "elfelejtik a helyes technikát". Tőlem nem idegen a pszichologizálás, persze gondolkozhatok azon, miért most történt ez, de a tény tény, hogy egy kislány, aki 25 hónapon keresztül tökéletes hatékonysággal és teljesen fájdalommentesen szopizott, a 26.-ra úgy szopik mint egy kezdő, lenőtt nyelvű cumizavaros csecsemő:) Hogy mi következik ebből, azt majd meglátjuk, elsőre csak az érdekelt, hogy van-e ilyen, de mostmár tudom, hogy van. Azért köszi!
Azt nem hinném, hogy kiesett volna a gyakorlatból a lányod. Szerintem inkább arról van szó, hogy talán ez jelzés arra, hogy lassan abba lehet hagynod a szoptatást. Lehet, hogy a szervezeted már kifáradt. Szerinted mit szólna a lányod, ha abbahagynátok a szopit? Te, hogy éreznéd magad? J.
Köszönöm én is a gyors válaszodat. Elég rosszúl voltam, úgyhogy még megköszönni sem tudtam idáig. végül még aznap este felhívtam a háziorvosunkat és felírta azt az antibiotikumot amit te is ajánlottál.Szerencsére így tovább szoptathattam a babót. Elég kemény volt, mert 39 feletti lázam volt 2 napig, de úgy néz ki Pindur nem kapta el. kop, kop.
köszi a válaszod, egyszer már írtam rá egy hosszú levelet, de elszállt. A barátnőm szerelmi életében durva fejlemények vannak, de most nincs energiám írni róla.
Inkább kérdezek vmi egészen mást. Írtam, hogy még szoptatom a 2 éves elmúlt lányomat - kezdettől fogva igény szerint, tehát adok, amikor kér, és még elég gyakran kér. A családom és ismerőseim nagyon sokat bántottak ezért, de meg nem ingattak, mert a gyereknek és nekem is jó volt ez így. Én úgy látom, hogy lelkileg még mindig szükséglete (nyilvánvaló, hogy éhen nem halna nélküle), és teljesen el voltam szánva, hogy kivárom, amíg magától abbahagyja. A nagyobbik lányom is leállt magától, 2 év 7 hónapos korában, bár ő addigra már régen csak elalváshoz kérte, nap közben nem. De úgy látom, hogy a kicsi kezdi a TECHNIKÁT elveszíteni, létezhet ilyen? Elgyötörtek és fájnak a mellbimbóim, pedig igazán edzésben vannak, szinte 4 éve folyamatosan szoptatok! Amikor abbahagyja, a felső fogsora lenyomata látszik a mellemen. Nem harap meg, sőt, ha megkérem, tényleg próbál finoman szopizni, de lehet, hogy egyszerűen a szája már nagy ahhoz, hogy fájdalom nélkül szoptassam? Lehet, hogy ez hülyeség, de nem jut más eszembe. Tudnál segíteni?
A legtöbb antibiotikum mellett lehet szoptatni! Sőt kell is. Mert, ha neked benne van a vírus a szervezetedben az könnyen megfertőzheti a babát is. Amennyiben megvonod tőle az anyatejet, amely az pont az ő számára termeli az ellenanyagot. Az antibiotikumból valamennyi átjut ugyan az anyatejbe, de ez még jót is tehet a babának. Majdnem minden gyógyszerre rá van írva, hogy szoptatás alatt és terhesség alatt nem ajánlott. Ez legtöbbször azért van, mert nem próbálták k, vagy azért. mert, ha bármi más okból valami betegség fellép a gyógyszer szedése alatt ne lehessen a gyógyszergyárat beperelni. Sajnos, sok felnőtt háziorvos nem veszi figyelrmbe azt, hogy a kismama szoptatni szeretne. Szerintem hívd fel az orvosodat és mond meg neki, hogy írjon fel olyan antibiotikumot, ami mellett lehet szoptatni (pl. Augmentin). Én is ezt szedtem a mandulagyulladásom alatt. Persze csak, ha az állapotod engedi. Ezt mindenképpen az orvosnak kell eldöntenie!
Nekem elég sürgős problémám lenne, légyszi, ha tudsz válaszolj hamar!
A háziorvos tüdőgyulladást állapított meg nállam, és antibiotikumot írt fel, ami mellett nem lehet szoptatni. A babám most múlt 4 hónapos és még szopik. azt mondta az orvos, hogy irassak fel tápszert, de én nem szeretnám abba hagyni a szpotatást. Még nem vettem be a gyógystert. kérlek írj, vagy aki tud adjon tanácsot! Fontos!
Hát az biztos, hogy nem lesz könnyű a két pici gyerekkel. Főleg, ha nics segítséged, ahogy írod.Szerintem az a legjobb, ha tényleg úgy készülsz, mintha ikrek lennének. A féltékenység teljesen normális dolog. Fontos, hogy ne akard a kislányodat nagynak kezelni. Hagyd, hogy ő is pici baba legyen, ha szeretne. Az természetes, hogy nincs semmi ingyen. A kislányod kap egy tesót, de elveszíti az egyeduralkodóságát. Jó, hogy ez viszonylag hamar történik. Ő már így fog szocializálódni. Csak nektek lesz fáradságos, de aztán együtt tudnak játszani stb. Bocsánat, de én is nagyon fáradt vagyok, ugyan az én gyerekeim között 2 év van!
Azért örülök, hogy viszonylag rendben teltek az ünnepek. Azt szokták momdani, hogy "család ellen nincs orvosság". Azt figyeltem meg, hogy általában azok gondolják azt, hogy ők mindent jobban tudnak másnál, akik igazából nem biztosak magukban, és mindíg bizonyítaniuk kell, hogy ők bizony jól csinálják. Akik igazán rendben vannak magukkal, azok nyíltabbak mások felé, kiváncsian szemlélik az másságot, érdeklődnek s nem ítélkeznek. Szerintem is az lenne a jó, ha nem csak addíg lenne érdekes valakinek a véleménye, ameddíg nincs meg a véleményünk róla. Utána már mondhat amit akar. Ezek, az akár rossz példák, szerintem arra jók, hogy mi azt tanuljuk meg belőlük, hogy mi milyenek ne legyünk soha! A barátnőddel kapcsolatban az a véleményem, hogy ez a viszony mindenképpen rosszat tesz a gyerekének. Megkockáztatom, hogy mardandó károsodást okozhat. Az első három év az egyik legmeghatározóbb időszak egy gyermek életében. Ilenkor nagyon fogékonyak a gyerekek és akár tudatalatt épüéhetnek be olyan szorongások amelyeket később sem fog tudni feldolgozni. A gyerek biztos érzi, hogy valamimi nincs rendben, és mivel a gyermeki világkép nagyon egocentrikus, ezért úgy érezheti, hogy vele nincs valami rendben. Jobb lenne, ha a barátnőd átgondolná, hogy mit szeretne és nyiltan felválalná a döntését. Először saját maga és a férje előtt, aztán a saját szintjén a gyereke előtt is. üdv: Judit
Köszönöm a hozzászólásokat! Nem mondom, hogy nem estek jól. Igen. Én is úgy gondlom, hogy nem vagyok annyira gáz fickó, mint azt a kedves nejem gondolja rólam. Most is lefektettem a nagyobbikat és játszottam a picival. Sajnos az a baj, hogy a mi a kapcsolatunk már azelőtt nem volt relhótlen, hogy a nagyobbik gyerek megfogant. Én már akkor fontolgattam, hogy kilépek a kapcsolatból, mert kezdett ellaposodni. Aztán terhes lett és maradtam. Akkor örültem, úgy gondoltam a sors rendelte így. Lehet, hogy tényleg. Nem tudom. A második gyerek még várhatott volna. de most már örülök neki is. Igen a párterápiát Judit is ajánlotta. Lehet, hogy az kellene, mert én már kezdem feladni. Ma telefonált ő. Talán a jövő héten találkozunk. Nem tudom. Most nagyon fáradt vagyok. Azért köszönöm a támogatást.
Valoszinuleg en is olyanba szolok bele, amihez semmi kozom. Elnezest ezert. Nem tudom mennyit segitettel otthon, vagy van e mas segitsege a felesegednek? Mi par evre kulfoldon vagyunk, segitseg semmi, a nagyritkan kilatogato nagyszulokon kivul, igy terhesseg, szoptatas alatt, egyaltalan pici gyerekkel (lassan kettovel) nem egyszeru a helyzet. En is kivagyok idonkent, orulok, ha alszok. De pont ezert a ferjem megprobal segiteni, amennyit tud, ha kell, pelenkaz, oltoztet, furdet, ha mast nem, vigyaz a kislanyunkra, amig en elmegyek baratnokhoz, vagy veluk vasarolni, vagy egyszeruen csak beulok egy kad vizbe, es nehany oran at azt csinalhatok, amit akarok. Nagyon kellenek ezek a gyerekmentes orak, hiaba imadjuk oket, azert idonkent sok beloluk, plane 'bezarva' a negy fal koze. Igy a ferjem nem csak nekem segit, de maganak is, hiszen pihenten, feltoltodve ritkan van 'fejfajasom'...:)
nagyon köszönöm, amiket a kérdésemre írtál, nagyon sokat segített a barátnőm kisgyerekéről való gondolkodásban, egy csomó mindent máshogy láttam volna nélküled! Gyere vissza a fórumra!!!:) Engem is nagyon érdekel, amit a fogorvos lány kérdezett tőled az ovikról!
most visszaolvastam mindent, amit eddig írtál, mert nem akarok rész-igazságokra reagálni. Szerintem:
- Te egy kivételes pasi vagy abból a szempontból, hogy mélységében és tudatosan gondolkozol a nehézségeidről
- képes vagy látni a feleséged helyzetét, nézőpontját is (ha nem is a viták hevében, de már mikor írsz róla, mindenképp)
- képes vagy segítséget kérni, és beismerni, hogy nem megy az, amivel próbálkoztál.
Nagyon jó, hogy beszélsz róla, ne hagyd abba!
De a köztetek lévő problémák már nem biztos, hogy azon a szinten vannak, amit egy tanácsadó fórumon meg lehet oldani. Hiába látod te az ő szemszögéből is a helyzetet, ha ez rajtad pillanatnyilag nem segít, és ha ez nem kölcsönös. Róla nem tudtunk meg sokat, nem tudni, szerinte mennyire komoly a helyzetetek. Ha belátja, akkor lehet, hogy belemegy vmilyen közös gondolkozásba (pszichológus, párterápia segítségével). Ha nem, akkor vhogy rá kell döbbenteni, hogy részedről tényleg komoly és tarthatatlan ez az egész - erre nagyon jó lehet, amit Judit mondott, hogy elmész pár napra. Ezt már nem tudja annyival lesöpörni, hogy "persze már megint sörözik a haverjaival ahelyett, hogy velünk lenne".
Szerintem amire szükségetek van, az az, hogy mindketten kb. ugyanúgy lássátok a problémátok nagyságát (értsétek, mi bántja a másikat), és KÖZÖSEN javítsatok a kapcsolatotokon. Ha ezt eléritek, akkor sem leszel vasárnapi apuka, ha végül együtt mégis úgy döntötök, hogy külön folytatjátok, mert a jó kapcsolat megmarad.
Szerintem:)
Hát tudom, hogy egyszerűbb tanács lenne, hogy éjjfélkor vigyél ki temetőbe 3 csokor fokhagymát és Mekka irányában dobd el a fejed fölött - főleg mert ezt egyedül is meg tudnád tenni, de szerintem a kapcsolatotok rendezéséhez 2 ember kell (ahogy az elrontásában is többen működtetek együtt). Amit én látok, hogy benned van készség a problémamegoldásra.
Most a nyolcadik honapban vagyok. A terhessegre nem igazan reagalt sehogy a kislanyom. Nott a pocakom, sokszor megmutattuk neki, hogy ott a kisteso, simogassa meg a pocim, es altalaban meg is tette, de ennyi. (A pici, ha minden igaz fiu lesz.) A szopizasi kedve sem valtozott. Az etvagyan nem tunt fel, hogy megvaltozott volna a tejem ize. Most is szoptatom, naponta haromszor, reggel delben es este. Ezek mind elalvas (reggel tovabbalvas) elotti szopik. Lehet, hogy ha nem lettem volna terhes, mar lecsokkentettem volna csak az estire, de mivel azt gondoltam a masodik miatt ugyis visszaszokik, nem erolkodtem.
Az a nagy büdös helyzet, hogy én is tudom, hogy szar az ügy. Én sem akarok vasárnapi apuka lenni. És igaza van a JUditnak, hogy ezzel az egésszel magamat köpöm szemen. De azért én is férfi lennék, vagy mi a feleségem egyfolytában terhes meg szoptat meg ideges meg fáradt, meg mostne, meg most fáj a fejem. Jó tudom, hogy ez rosszúl hangzik, főleg sok nő számára. Én igenis tisztelem és becsülöm a női nemet, de fakír nem vagyok. Nekem is vannak vágyaim, és ezt talán a feleségemnek is meg kellene értenie. Tudom, hogy ezt az egészet végülis a gyerekek szívják meg, de mit csináljak. Szerinted?
Túléltük az ünnepeket, bár koránsem volt az egész boldog mézeskalács-sütögetés, de azért próbáltam arra gondolni, amiker írtál, és legalább én nem kezdeményeztem vitákat a nővéremmel. Ő persze nem nagyon állta meg szó nélkül, hogy a kisebbik gyerek még velünk alszik, szopik stb., de próbáltam elengedni a fülem mellett. Nem tudom miért, vannak ilyen emberek, akik misszionárius módjára nem tudnak lejönni arról, hogy meggyőzzenek: csak az ő útjuk helyes. Nekem sem tetszik, hogy rácsap a gyerekei fenekére, meg hogy nagyon ritkán dícséri meg őket, de ez egyrészt nem az én dolgom, másrészt mindent összevéve kiegyensúlyozott gyerekek, akik e mellett sok jót is kapnak a szüleiktől. Ő miért nem tudja azt nézni, hogy a gyerekek jól vannak, szociálisak, mindenhol jól érzik magukat? Az általam halálosan elkényeztetett gyerekeim, akik nem tanultak meg 4 hónaposan egyedül játszani, majd örökre magányosak lesznek, mert az oviban, iskolában nem játszik velük senki! Mert ugye nem tudnak egyedül játszani... Esküszöm a gyereknevelés legnehezebb része az a sok jó tanács! Mindegy, ez már nem számít, csak még itt kidühöngtem magam:)
Viszont új fejlemények vannak a viszonyt folytató barátnőméknél is. Azóta kitálalt a férjnek, és most már hivatalosan "gondolkozik", melyiket válassza. Otthon lakik, de találkozgat a szeretővel is. Én nem tudom, hogy ez a nyílt bizonytalanság meddig bírható egy kis 2 éves számára komolyabb következmények nélkül? Te mit gondolsz?
Ezt egy kicsit neked is írom, gergelykeke. Nem okoskodni meg ítélkezni akarok, tudom, hogy nem egy paradicsomi párkapcsolatból vezet az út egy szerető karjaiba, de átgondoltad a következményeket? Lehet, hogy a feleséged nem fogja humorosan felfogni, és hamarosan ott találod magad, hogy minden második vasárnap elviheted a gyerekeid az állatkertbe, azt' annyi. NEM csak a közül lehet választani, hogy szenvedsz a feleségeddel, vagy szeretőd lesz! Szerintem.
Először is gratulálok az új Jövevényhez! A Te eseted tipikusan az az eset, amire azt mondják, hogy "egyik kicsi másik pici". Az biztos, hogy előszőr meg kell várni, hogy mit reagál a terhességedre a gyerek. Még elég pici, szerintem emlékszik is rá, milyen volt amikor ő volt a hasadban, ezért szerintem teljesen természetesen fogja fogadni. A kis korkülönbség miatt ők szinte ikrek lesznek. Erre fel kell készülnötök. Valószínűleg a baba megszületásekor valóban jobban fogja igényelni a törődést, de ez teljesen természetes. MInt az is, hogy féltékeny lesz rá. Az nem lenne egészséges, ha nem lene az. Van egy pár kérdésem. Szopizik még a kisgyereked? Fiú,vagy lány? Hányadik hónapban vagy ?
Az a helyzet, hogy én nem vagyok ilyen megértő, mint Tétimi! Szerintem a megcsalás nem egyenes dolog, és arra üt vissza aki megteszi. Azt is mondhatnám, hogy gyáva dolognak tartom. Muszáj leírnom, hogy emailben mi már többször értekeztünk G.-vel, ezért többet tudok a kapcsolatukról, mint az a topicból kiderül. Véleményem szerint nem tetted jól, hogy engedtél a kísértésnek. Én most is azt javaslom, mint már annyiszor, hogy, ha úgy érzed, hogy mindent megtettél a feleségedel való kapcsolatodért, de kudarcot vallottál, vagy már nem szereted őt, akkor inkább lépj ki a kapcsolatból tisztán (már amennyire ezek után lehet), és tiszteld meg őt és ,magadat annyira, hogy nem kezdesz hazudozásba. Még akkor sem, ha gyerekeid vannak. A gyerekek úgyis érzik, ha valami nincs rendben, és csak szoronganak. Jobb, ha nem mérgesedik el a kapcsolatotok, mert az a gyerekek rovására mehet. Én a helyeben egy kis időt kérnék. Talán el mehetnél egy hétvégére egyedül valahová, hogy átgondold a dolgot. Talán, ha a felséged érzi, hogy komoly a baj, kicsit jobban összeszedi magát. De, ha elkezded ezt a megcsalós játszmát, komoly a veszélye, hogy a kapcsolatotok sem fog megjavulni, és még magadat is megutálod!
Ne haragudj, ha kicsit keményebb voltam, de én ezt a lépésdet komoly dolognak tartom!
Masodik gyerekemet varom, az elso 16 honapos lesz, mire megszuletik a baba. Nem nagy kulonbseg, de mi szerettuk volna igy. A kerdesem az lenne, hogy fel lehet e kesziteni valahogy a 'nagyot' a kicsire? Vagy hagyjuk, varjuk meg hogyan reagal?
Milyen valtozasokra keszulhetunk fel vele kapcsolatban? Sokfelet hallottam, hogy visszaesik kicsit, ujra babas lesz, raadasul feltekeny a picire. Ezek remhirek, vagy tenyleg van bennuk valami?
Nerm szeretnék beleszólni, de szerintem ne mondd el a feleségednek!Most még van esély az újrakezdésre, de ha elmondanád, szerintem felégetnéd a hidat.
Egyébként mi történt köztetek (a másik lánnyal)?
Az is elofordulhat, hogy ez a kapcsolat jót fog tenni a házasságodnak. Otthon türelmesebb, megértobb leszel, esetleg így a dolgok maguktól is megoldódnak. Vesztenivalód nem sok van. Én azt vallom, amirol nem tud, az nem érdekli.
Így visszaolvasva - nem lehet most egyszeru nektek a feleségeddel!
