Az éjszakát sosem lehet a nappal nélkül értelmezni. Ahogy leírod Nicole viselkedését, nekem egyértelműen úgy tűnik, hogy valami felzalkatta, túlpörgette őt. Valami ami történt vele az elmúlt napokban, hetekben. Túl sok élmény érte, amit nem tudott feldolgozni. Talán egy utazás, baleset, betegség vagy véletlenek összejtszása, amit az ő kis agya, pszichéje rosszúl kapcsolt össze és rémületet váltott ki belőle.Ezen esetleg érdemes lenne elgondolkoznod, hogy Te tudd, hogy mi lehet az ok. Ez legalább téged megnyugtat, és így Te is jobban meg tudod nyugtatni N.-t. Én sem gondolom, hogy rémületet rémisztéssel lehetne orvosolni. Az minden esetre megnyugtató, hogy nincs neurológiai háttere Nicole "rohamának". Én mindenesetre azt javasolnám, hogy estére már próbáljatok meg csak Nicollal fogalkozni. Csöndesedjetek el és olvassatok meséket, dúdolókat, énekeljetek halk dalokat. Ne kezdjetek nagy játszásba sem, inkább próbáljatok meg ingerszegényen, unalmasan viselkedni. Ha újra előfordul ez az éjjszakai felriadás, szerintem is jó, ha teljesen felébreszted őt. Felkapcsolod a villanyokat, beteszel valami zenét. Mivel még kicsi ahhoz, hogy megértse az ok okozati összefüggéseket, ösztönösen jól csináltad, hogy a tested melegével nyugattad őt. Csak, ha teljesen meggyőzödtél arról, hogy felébredt, (fontos, hogy enni és inni semmiképpen ne adj neki addíg) akkor probálkozz meg az újboli elaltatással. Ugyanúgy, mint este. Nyugisan, unalmasan, lágyan, szeretettel. J.
Nikol orvosa kizárja, hogy neurológiás eredetű lenne a problémám, avval magyarázza a rángatózást, hogy ez egy rossz álomból lévő reakció, amikor is nem szabad a babát visszaaltatni, mert akkor ugyanabba az álomba kerül vissza, hanem teljesen fel kell ébreszteni és utána lehet újra lefektetni. Én elmondtam neki, hogy a szeme nyitva volt ezt úgy értelmeztem, hogy éberen van, erre ő azt mondta, hogy a nagyagy ilyenkor még nincs fent, teljesen tudati állapotba kell hozni a babát, a fürdőszobás hidegvízes arcmosást javasolta... hát nem is tudom nekem ez túl brutálisnak tűnik, ill. én is próbáltam és nem vettem észre h. segítene. Neked mi a véleményed?
Elmex gyermek fogkrémet használunk és a kisfiam imádja. Ahogy kimondjuk, hogy megyünk fogat mosni, már megy is a fürdőszobába. Örülök a válaszodnak, mert másképpen nem nagyon tudnám rávenni a fogmosásra.
Mivel ilyen komplikációk léptek fel a szülés után, ezért a kislányod fejlődését fokozott figyelemmel kell kisérni. Ezért, azt javaslom, hogy feltétlenül mutasd őt meg neurológusnak, hogy ki lehessen zárni bármiféle betegség meglétét. Ma már mindenféle fájdalom mentes vizsgálatok állnak rendelkzésre pl. az epilepszia kiszűrésére. Ezzel nem megijeszteni akarlak, csak mielőtt bármiféle nevelési tanácsba, pszichés háttér boncolgatásba kezdenék, feltétlenül fontos az organikus (meghatározóan szervi eredetű) okok kizárása. üdv.J.
Semmi baja nem lesz egy kis lenyelt fogkrémtől, de mindenképpen neki valót válasszatok, aminek a fluorid-tartalma tejfogakhoz való. Jobb is fogkrémmel mosni, mint anélkül, csak ne a tiéteket használjátok. A dobozra rá van írva, hogy ne nyelje le, de a kicsik eleinte mindig lenyelik a fogkrémet, mert tudatosan köpni még nem tudnak (ahogy orrot fújni sem), majd megtanulja, semmi gond. Különben is bármilyen trükk jó, amitől szeretnek a kicsik fogat mosni, lehetőleg minden étkezés után! Mi pl. egyszerre vagy váltogatva 2 különböző színű fogkefével mossuk a kicsi fogát, mert úgy jobban tetszik neki a móka... és persze a fogkrémet lenyeli:)
Kedves Judit,
Lányom Nikol másfél éves lesz nemsokára. A minap éjszaka avval ébresztett minket, hogy iszonyatosan elkezdett sírni. Azt gondoltam, biztosan rosszat álmodott és ha felveszem, sétálok vele három lépést, elalszik a vállamon (mint általában) és visszateszem az ágyba. Ám ez alkalommal a sírása igazából egy epilepsziás rohamhoz hasonlított (bár ő nem epilepsziás) remegett a teste, iszonyatosan dobálta magát miközben éreztem, hogy szüksége van az ölelésemre, de a teste ellenáll. Végelkeseredésemben meztelenre vetkőztettem és én is levetkőztem mert úgy gondoltam hogy ha a bőrünk összeér azzal is meg tudom nyugtatni, nem voltam benne biztos hogy a jól bevált nyugtatódalomnak a hangja elér e az agyáig. Mindenesetre én is megrémültem és próbáltam öleléssel és finom hangon énekelve nyugtatgatni. Nem tudom mitől nyugodott meg mindenesetre bennem megmaradt a nyoma. Hozzá kell tennem, azt tudni kell róla, hogy a szülésem nagyon nagyon komplikált volt, 36 órán át vajúdtam ezek után császárral őt pedig kétszer élesztették újra és 3 szor mosták ki a gyomrát. Nem tudom nem függ ez össze a fenti esettel, illetve lehet e még ilyenre számítanom és ha igen akkor mit tegyek.
Köszi.
Juli
Kedves Fogtündérke! Egy szakmádba vágó kérdésem lenne. Már egy ideje rendszeresen mossuk a kisfiam fogát. Csupaszon nem fogadja el a fogkefét, ezért mindig rakunk rá egy icipici fogkrémet. Mivel kiköpni még nem tudja, ezért lenyeli. Nem lesz baja tőle?
Én ráadásul fogorvos vagyok, gondolhatjátok, hogy a gyerek nem látott édességet, kezdettől nagyon figyeltünk, biogyümölcs, biozöldség, kis fehér hús, minden nagyon egészséges... Nem erőltetjük, mindig felkínáljuk, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ehhez képest csak gyümölcsöket eszik. Néha egy kis kenyér vagy vmilyen tészta, de egyszerre mindig szigorúan egyfélét, a világért nem enne egyszerre krumplit is meg répát is, a látható zöldfűszerekről nem is beszélve... Néha gondolkozom, mit is evett az utóbbi napokban, és nem jut eszembe semmi... De hát jól van, és egész formás kis fickó...
Biztos sok gyereknel igazad van, de nehanynal biztos nem. :) Az en lanyom az eddigi masfel eveben nem latott csokoladet, igy nem tudhatja mi az (tv sincs), egyszeruen van nehany etel, ami tetszik neki, a tobbi meg nem... aztan idonkent ez valtozik. Sokszor nem is attol fugg, mi az az etel, csak hogyan van elkeszitve. Pl karfiolt, brokkolit fozve nem eszi meg, de rantva igen... Aztan gondolom rengeteg gyereknel van az a periodikus eves is, mint amit Judit irt, hogy egy darabig csak ezt, vagy csak azt eszi es az sem a letiltott kajatol fugg....
Szerintem sokszor a szülők tehetnek arról, hogy egy gyerek válogatós lesz. Mondjuk pont úgy, hogy tiltják például a csokitól, vagy tukmálják valamilyen kajára. És akkor, csak a csokoira bír gondolni, pedíg lehet, hogy magától mást is megenne, de csakazért is pl. csokit akar. Nem tudom, hogy ez így van-e, de én sokszor tapasztalok ilyesmit. Mondjuk az én gyerekem még kicsi, főleg szopik, de él hal a banánért, almaárt, most kezdtük a főzeléket, pedgíg én úgy terveztem, hogy fél éves koréig csak szoptatni fogom, ennek ellenére 5 hónaposan kinézte a számból a banánt, hát adtam neki. Azóta imádja. Nem tudom lehet, hogy ez később megváltozik. Mondjuk az anyóspajtást én élből kitiltottam a konyhából. Eleinte ment a sértődést, de ma már azt is megkérdezi, hogy hozhat-e egy kiló almát a piacról.
Kedves Niki! Nem egyforma a gyerekek táplákék igénye. Ezért nagyon nehéz pontosan megmondani, hogyan kellene helyesen táplálkozni. Nyilván vannak józan ésszel belátható határok, hogy pl., ha napokig semmit sem eszik a gyerek, ott biztos valami nincs rendben. Akkor egyértelműen orvoshoz kell fordulni. Ezen kívül a gyerekek étkezési szokásai széles palettán mozognak. Pl. ismerek olyan gyereket is (talán erről már irtam is ebben a topicban?), aki hónapokig kakaón élt, aztán leszokott róla. Az én lányom van, hogy egész nap gyümölcsöt kíván, másnap viszont betöm két szelet rántott husit. Én minden esetre felkínálom neki minden nap a legjobb tudomásom szerinti egészseges, vitamin és tápanyagdús ételt, hogy legyen miből választani. Ha egy mód van rá, nem tartok otthon túrórudit, vagy csokit, de, ha mégis előkerül egy-egy, és ő megkívánja, megeszi. Amikor közösségbe kerük, ott úgyis azt kell ennie, amit felkínálnak neki, ha nem fogja megenni, éhen marad. Ezt azért közlöm vele. Minél kevesebb hangsúlyt fektetsz az evés körüli problematikára, annál hamarabb megoldódik! Szóval, úgy gondolom semmiképpen nem kell félned attól, hogy alultáplálnád, vagy rosszúl táplálnád a gyermeked. Az anyósodról és a Te táplálkozási szokásaidról azért kérdeztelek, mert úgy éreztem, hogy talán túl nagy teret engedsz neki. Akár az is az lehet, hogy hagyod magad felbosszantani. DE nem akarok okoskodni. üdv.J.
Természetesen zavar, hogy nem úgy eszik a gyerek ahogy elvileg "kellene", ezért is írtam a topikba, hogy kikérjem a véleményedet erről. Az anyósom hozzászólásai pedig nem elbizonytalanítanak, hanem inkább már falra mászom tőlük, valahányszor szóba hozza ezt a témát, idegesít amikor okoskodik. Magamról annyit, hogy teljesen normális testalkatú vagyok, az evéssel soha nem volt problémám, bár állítólag én is elég vézna kisgyerek voltam, de legalább nem voltam válogatós. Köszönöm a többiek véleményét és tanácsát is! Üdv. Nnik
Nem akadály az örökbefogadásnál, ha már van valakinek vérszerinti, vagy örökbefogadott gyermeke. Ha már egyszer be vannak adva a papírok, és nem jelenthezetek le az örökbefogadási listáról, autómatikusan benne vagytok a rendszerben. Kérdeznék valamit, ha gondolod válaszolj. Látsz összfüggést aközött, hogy amikor beadtátok a papirokat az örökbefogadáshoz, akkor estél 10 év után teherbe?
Abszolút megértem, hogy kimerült vagy. Az anyaság az egyik legkimerítőbb, legembertpróbálóbb dolog a világon, ugyanis állandó figyelmet és önátadást igényel. Irtó nagy felelőség és fizikai strapa is. Nem lehet 10 percre kikapcsolni a gyereket, mint amikor az iskolában kicsengetnek, vagy mikor pihi szünet van a munkahelyen. Ezért tartom nagyon fontosnak, egy körülbelüli napirend kidolgozását, hogy legalább legyen, hogyan öszpontosítani az energáidat. Nyilván nem lehet óramű pontossággal lefektetni a gyereket, de hasznos a kb. ugyanabban az időben történő délutáni alvás, mert az legalább egy fix idő, amivel te rendelkezhetsz. Ugyanígy az esti lefektetést is jó időben elkezdeni, így elcsíphetsz magadnak egy kis estét is a napból. Jó, ha vannak hadra fogható nagymamák, nagypapák, egyéb rokonok, akiknek ki lehet utalni egy - egy fix időpontot a héten, amikor ők vigyáznak Lucára. Az se baj, ha egy alkalommal csak 1 órát érnek rá, de azt rendszeresen, így tudsz rá számítani. Én nem vagyok az egésznapos bölcsi híve. Szerintem 3 éves kor alatt a személyiségfejlődés alakulásában még meghatározó szerepet kell kapnia a szülőknek. Ez nem azt jelenti, hogyha mégis bölcsibe kerül egy gyerek, mert mondjuk a szülőknek muszály dolgozniuk, mert olyan az anyagi körülményük, vagy senki sem tud segíteni, nem lehet megoldani másképp, hogy az anya terhei csökkenjenek, a gyerek visszafordíthatatlan károsodást fog szenvedni a fejlődésben. Nem! De nagyobb biztonságban, lelki harmóniában és komfortosabban fogja magát érezni, ha az első lépéseket a társadalomba vezető úton, a szocializáció felé, szülői támogatással teszi meg. Vannak ma már napos bölcsik, ahol fizetni kell ugyan, kb. 2000-3000 Forint, de akár egy napra a héten is be lehet adni a gyereket. Így láthatod majd, hogy, hogyan éli meg a bölcsödét. Az első időben úgyis sokat betegeskednek a közösségbe adott gyerekek, ami teljesen normálisnak mondható, úgyhogy elképzelhető, hogy amúgy sem sokat járna bölcsibe. Ha van rá egy kis anyagi keret 650-1000 Forint /óra bérért lehet babysittert fogadni, akár pár órára egy nap. Szóval én azt javaslom, feltétlenűl szervezd meg magadnak hogy legyen időd és módod felszusszani egy kicsit a gyereknevelés terhe alól, és, ha az órrod már kint van a vízból, mérlegelni is könnyebb lesz, hogy bölcsi vagy nem bölcsi! üdv:J.
Először is kezdjük azzal a "túrát", hogy képzeld el magadat 3 évesen, amikor jönnek az okos felnőttek, bácsik és nénik és kérdezgetik hogy,"Na mi leszel, ha nagy leszel, kislányom? Emlékszel mit válaszoltál nekik? Mi lett azóta ezzel a színésznő, űrhajós, orvos, táncosnő, szakács, óvónő (csak, hogy beindítsam a fantáziádat) stb. kislánnyal aki akkor voltál, hol lakik ő most benned? Aztán ugyanezt eljátszhatod az érettségi előtt álló Panny-val, ő mi akart lenni? Ha gondolod oszd meg velünk ezt a találkozást, hátha másnak is hasznos lehet! üdv.J.
Kedves nnik, az en lanyom is iszonyu valogatos, (most 19 honapos), bar o legalabb abbol amit szeret rengeteget meg tud enni. Amit tudok ajanlani, mert nalam bevalt: En az ebedet hasznalom a kiserletezesre, de nalad a leirt "nem szeretem" lista alapjan a reggeli is lehet az. Szoval, ebedre olyan kajat csinalok, amiben van szeretem, es nem szeretem etel is. Minden alkalommal. Nem osszekavarva, elrejtve, hanem lathatoan, pl. o (tobbek kozott) a hust nem eszi meg mar egy fel eve, igy ha husos etelt csinalok, a koretben van a rizs mellett olyan zoldseg megfozve, amit szeret. De a hust is rakok neki. De ha ott hagyja, se csinalok belole problemat. Vagy ha fozeleket csinalok, amit nem szeret, akkor olyan feltetet, amit szeret, pl fott tojast, es csak egy kanal fozeleket. (Aztan persze eloszor otthagyja a "bemazolt" darabokat, de az otodik alkalommal mar nem.) A te esetedben a reggeli vajas kenyerrel kiserleteznek. Mindig raknek neki paprikat, vagy paradicsomot, Probalnek kulonbozo szinu paprikakat, hamozott es feldarabolt paradicsomokat, vagy amit a fantaziad kiad. Ugyanigy a sajttal is lehet probalkozni. Vannak pl azok a teszta szaggatok, ami sziv, meg lepke, meg fene se tudja milyen alakuak, egy egy lapot esetleg azokkal kivagnek, hatha a masfajta alak szimpatikus lenne, de a lenyeg, hogy minden alkalommal raknek valamit, amit elvileg nem szeret. Arra meg, hogy epp pl uzsonna ido lenne, de neki nincs kedve enni, nalam tokeletes, ha en eloszedek valami etelt es elkezdem latvanyosan enni (pl almat). Akkor hirtelen neki is kell... :) Nalam szep lassan egyre tobb dolgot megeszik, meg kb egy honapban egyszer valamilyen husos etelt is elsutok, mert epp ugy tartja 'uri kedve' hogy megkostolja... :) De a nagyszuloket tenyleg ki kell iktatni. En is raszoltam minden nagyszulore, hogy ne merjenek edesseget adni, ha megis adnak, en veszem el, hogy rendben, majd kesobb, aztan valahogy 'elfelejtem', vagy en eszem meg... :)
Abban teljesen egyetértek Mikolttal, hogy, ha éhes a gyerek enni fog. Azonban, ha Te a táplálkozás körül problémát érzel, akkor ott biztos valami nem jól működik. Nem feltétlenül az, hogy nem jól eszik a gyerek, vagy, hogy túl sovány lenne. Engem inkább az gondolkoztat el, hogy miért bizonytalaníthat el ennyire az anyósod, illetve az érdekelne, hogy neked, milyen szerepe van az életedben az evésnek? Volt-e régebben problémád vele? Ha gondolod válaszolj! J.
Sajnos (nekem ugyan szerencsére) elutaztunk, csak kedden leszek újra hosszasabban internet közelben, de addíg is hátulról kezdeném a válasz adást. Kedves Panny! Amikor valaki azon gondolkozik hogy mi is szeretne lenni igazából, akkor én azt szoktam javasolni, hogy próbáljon meg visszanyúlni a kezdetekhez. Szárnyaljon szabadon a képzelete szárnyain. Képzeld el, hogy jönne egy jó tündér és minden vágyadat teljesítené, csak meg kellene mondani mi szeretnél lenni, mit mondanál neki. Mi szerettél volna lenni oviba, általánosban és középiskolában. Ebből meglátod, hogy mi az amire legbelül vágsz, aztán ezt kell összhangba hozni a realitásokkal. Mérlegelni, hogy milyen kompromisszumokat kell megtenned, ahhoz, hogy lehető legnagyobb megelégedéssel töltsön el a munkád. Szívesen segítek neked ebben a saját mgadban történő barlangi túrán. üdv:J.
Ha jól tudom, Te a "Mi legyek?" kérdés megoldásában is tudsz segíteni.
Szóval, Egerben végeztem 2000-ben angol-szociálpedagógia szakon, majd levelezõn megcsináltam az idegenforgalom és szálloda szakot.
3 évig angolt tanítottam, most pedig egy diákcsereprogram szervezetnél vagyok. Ezt a munkát lényegében élvezem, de persze a munkahely nem biztos és a fizu sem túl jó. Így ismételten felmerült bennem a gyötrõ kérdés, mi a nekem való munka, amiben jól érzem magam és meg is tudok belõle élni.
Tudom, erre így elég nehéz bármit is mondani, de a lényeget felvázoltam, jöhetnek a kérdések. :)
az etkezes azert van, hogy ne haljunk ehen, legyen uzemanyag a motornak, azaz a testunknek. ha a gyerek "mukodik", azaz el, megkapja a szukseges energiat, azaz nem kell aggodni. nem eszik? ne egyen. legyen mindennap reggeli-tizorai-ebed-uzsonna-vacsora, akkor megkinalod, eszik, amit eszik, aztan kovetkezo etkezesig semmi. ha idegeskedsz, ra is atragad es meginkabb nem fog enni. anyost ki kell kapcsolni, nem az o gyereke. en meg olyan gyereket amugy nem lattam, aki onszantabol a teritett asztal elott ehenhalt volna.
20 hónapos a kisfiam és az a problémám, hogy nagyon "rosszul" (azaz válogat és keveset) eszik. Az még talán nem zavarna annyira, hogy nem eszik sokat, mert hát istenem, ha egyszer nem éhes... Sajnos azonban olyan ételeket nem tudok neki adni, ami szerintem fontos lenne a fejlődéséhez: zöldségek, gyümölcsök, stb. Gyümölcsök közül maximum a banánt eszi meg. Szegény enné az epret is, de attól meg kiütést kap... Zöldségek közül nyersen semmit, főve pedig esetleg a főzelékeket, de nem eszik paprikát, paradicsomot. Tojást, sajtot, túrót még véletlenül sem, kivéve ha rudi, azt enné halomszámra, de azt meg nem nagyon adok neki. Kap helyette joghurtot, meg müzliszeletet. Bezzeg az anyósom! Suttyomban adogatja neki a túrórudit mondván, hogy annyi kell neki. Nagyon sokat vitatkoztunk már ezért vele a férjem meg én, de nem igazán használ. Neki tiszta a lelkiismerete, mert ő mindig megmondja, hogy mit adott neki amíg mi távol voltunk - utólag. Ráadásul még rossz anyának is érzem magam amiért nem eszik rendesen a gyerekem, mert mindig megkapom, hogy nem úgy etetem, ahogy kéne. Rendszertelenül és nem úgy, ahogy neki annak idején a gyerekorvos javasolta. Ő tudja mi kell egy gyereknek, mert két gyereket felnevelt. (Az egyik 29, a másik 38 éves.) Megpróbálom én úgy etetni, ahogy a nagy könyvben meg van írva (5ször egy nap), van mikor sikerül (időnként egész szépen eszik), van mikor nem, de mit csináljak, ha egyszer nem éhes, nincs étvágya akkor, amikor szerintem ennie kéne? Nem tömhetem meg akarata ellenére! Pedig kisebb korában szinte mindent megevett, aztán egyre válogatósabb lett. Nem tudom miért. Most kap vasat meg multivitamint, de nem igazán történt változás étvágy terén. Egyébként egészséges a gyerek és szerintem nagyon formás is. Nem olyan dundi, mint csecsemőkorában, de ez normális. Az anyósom szerint viszont nagyon sovány. Mit gondolsz, várható változás? Van ok az aggódalomra, vagy semmi gond? Köszi előre is! Niki
Nekem csak 8 hónapos a gyerekem, de néha én is a falat kaparom a kimerültségtől. Pedíg nagyon szeretjük a kisasszonyt. Én már kétszer egy héten lejárok edzést tartani, akkor a nagyi vigyáz rá. Ha nem lenne ez a két nap, hát én se tudom, hogy bírnám. Érdekes, ez valahogy sehol nincs megírva, de lehet, hgy csak én nem találkoztam vele. Mindeni csak arról beszél, hogy, szoptatni kell a gyereket minél tovabb, ha nem teszed, akkor rossz anya vagy. 3 évig otthon kell maradni, ha bölcsibe adod, gazember vagy. Ez nekem egy kicsit durva. Én szeretem a gyerekemet, de nem vagyok rabszolga! Én is biztos bölcsiba adom, ha 2 éves lesz, de lehet, hogy hamarabb! Kitartást kívánok neked! Szup
Most másfél éves a kisfiunk, aki akkor fogant, amikor már teljesen lemontunk arról, hogy legyen közös gyerekünk a férjemmel. Már az összes papirunk be volt adva az örökbefogadáshoz. Most azon gondolkozunk, hogy lassan kéne egy tesó is, de mivel már mindeketten benne vagyunk a korban, nincs időnk újabb 10 évet várni, míg összejön. Úgyhogy úgy gondotuk, most jó időben badnánk a papirokat. MIt gondol, van esélyünk az örükbefogadásra, ha van már egy saját vérszerinti gyermekünk? köszönettel: J.
Luca lassan másfél éves. Decemberben lesz 2. Szeptembertől szeretném bölcsibe adni, de nem tudom, nem korai-e még. Szépen fejlődik, mindent eszik, beszélni is elkezdett már, picit félek, hogy vissza fog fejlődni. Viszont nekem már nagyon kéne dolgoznom. Egyrészt a pénz miatt, másrészt megzöldülök már itthon. Mi a véleményed, van valami ötleted?
Pontosan a fix napi összeget nem tudom megmondani, de azt tudom, hogy a 70%-ból lejön 8,5% nyugdíj előleg+adózni is kell belőle, a megfelelő sávnak megfelelően, de a kisgyermekek után járó családi adókedvezmény is igénybevehető. A Gyed összege 83.000 Forintban van maximálva, ennél többet nem lehet kapni. A pontos összeget a munkahelyeden a bérszámfejtő tudná kiszámolni. üdv: Judit
Kisbabát várok, és az lenne a kérdésem mennyi GYED-re számíthatok. 16éve dolgozom a napi átlagkeresetem 9600,-- Ft. Azt tudom hogy ennek a 70%-a a GYED, de azt nem ebből milyen levonások vannak.
Itt az út, hármas út, mint a mesében. Vajon merre menjek? Mi lesz velem, ha ezt lépem, nem lenne-e jobb arra menni? Nekem valahogy így jön le amit írtál.Félelmeid teljesen érthetőek, sajnos, vagy inkább szerencsére, nincs előre forgatókönyvben leiírva, hogy hova visznek minket azok a bizonyos utak, lépések. Vagy, ha le is vannak írva, nem lehet benne előre lapozni! Ezért aztán nincs más hátra, mint meghallani azt a belső hangot, amelyik mindenkinél jobban tudja, hogy mit kell tenned. Ahhoz azonban, hogy meghalld ezt a hangot, belső csendességre van szükséged. Lehet, hogy ezért hagnyagolod most el a dolgaidat. Talán szükséged van egy kis belső csöndre! Én nem hiszem, hogy csak egyfajta lángoló szerelem létezik. Minden működő képes kapcsolatnak meg van a maga vonzása, csak tudni kell meglátni, hogy mi az. Néha a lángoló szerelmek csúmya véget érnek, és a barátságból és emberi bizalomból szerelmek szövődnek. Talán végíg kellene gondolnod, hogy miért lett vége a nagy szerelemnek és mit látsz vonzónak az új kapcsolatodban? Mi hiányzik az életedből? Hova lett a szenvedély belőled? Vajon csak a lángoló szerelemben lakik? Most ezek a kérdések jutottak eszembe. Nem feltétlenül várom, hogy írásban válaszlj rájuk, ha gondolod gondold végíg őket, kérdezz bátran vissza, ha valami nem világos! üdv: J.
