mi is voltunk a varázserdőben, ha lesz még ehez hasonló kérlek feltétlenül jelezd!!!! köszi.
Nem értek egyet azzal, hogy Nikol apukáját hagynom kellene tévézni, miközben én a szobában játszom és altatni próbálom Nikol, neki éppen ugyanúgy ki kell vennie a szerepét a gyerek nevelésből és szórakoztatásból, hiszen nem egyedül vállaltam a gyermeket. A másik pedig igazából az, hogy én vagyok vele egész nap, nekem ugyanúgy ez munkát jelent mint neki a saját munkahelye, persze ez nem jelenti azt, hogy minden este neki kell felvállalnia a mesemondó dédelgetős szerepet, de neki is hozzá kell járulnia valamelyest az esti altatáshoz. Egy gyereket nem azzal szeretünk, hogy megpuszilgatjuk>.... szerintem. Mellesleg rólam is le kell vennie néha ilyen terhet. Ezt azért mondom, hogy teher, mert amikor az ember az egész napos nyüzsi után hullafáradtan esik neki a gyermek altatásának az már tényleg teher, és inkább rossz mint jó a babának.
Nem, nem riadt fel éjszaka azóta az eset óta amikor írtam, így összesen 2x történt meg.
Sony levelét olvasva, nekem is vannak hasonló kérdéseim, pl.: ő is csak később kezd bele a játékokba, amikor már mindenki befejezt... stb. Tornázni engem sem hagy, így már feladtam a tornát. Izgatottan várom Sony kérdéseire VÁLASZOD, engem is érdekel.
Elmentünk ma a Varázserdőbe, ha ott voltál, biztos láttál is, mi fakadtunk sírva mindig, amikor fuvolaszó szólt :)
Ezzel kapcsolatban lenne az első kérdésem. A terhesség alatt lettem hihetelenül érzékeny a kihangosított zenére, ami azért nagyon érdekes, mert előtte sok koncerten voltam, rendszerint az első sorokban... El fog ez múlni?!
A másik kérdés kicsit hosszabb, a babáról. Tehát az úgy volt, hogy kb. 6 hónapos korától jártunk tornázni. Imádta, egy percig sem zavarta a dolog, játszott a többiekkel, jól el volt. Utána a téli időszakban csak ritkán tudtunk elmenni, és már előtte (kb. 14-15 hónapos korában) is elkezdett saját utakat keresni, főként lépcsőzött, liftezni akart, és a benti zenés torna helyett (én tornáztam) kint akart lenni. A kihagyás után (17-18 hónapos korában) pedig egyszerűen nem hagyott tornázni, folyton a nyakamban lógott, és kirángatott a teremből. Ez eddig nagyjából érthető számomra, mert ha jól tudom, ez az újraközeledés korszaka.
Most következik a kérdéses dolog. Mivel én nem tudtam tornázni, ugyanott egy 1-2 éves gyerekeknek szóló tornára kezdtünk járni. Arra gondoltam, biztos élvezni fogja, hiszen olyan, mint egy kis csík, mindenre felmászik, fut, szalad, pörög-forog, szeret játszani, önálló. Ezzel szemben ott nem. Addig, amíg azt csinálja, amit akar, addig minden rendben van. A többiek középen táncolnak, vagy élvezettel figyelik a tornavezető bohóckodását, addig Mandula megmássza a párnahegyet vagy végigegyensúlyoz a hídon. De ha ez a feladat, akkor ő biztosan a tükörben nézegeti magát, vagy ceruzáért ácsingózik. Rajzolni nagyon szeret itthon, ezért azt gondoltam, arra biztosan hajlandó lesz a tornavezető játékos felhívására. De nem, mert ő inkább kivárta, míg vége van a feladatnak, és utána ment oda rajzolni, amikor mások már nem voltak ott.
A kérdés eldöntött lenne, ha látnám, hogy a torna, illetve az 'irányított gyerekközösség' egyértelműen rossz neki. De nem az, mert élvezi, amit éppen csinál, csak nem éppen azt, amit a tornavezető mutat. Sőt, élvezi más gyerekek társaságát is, ha nem kell azt csinálnia, amit más akar ráerőltetni, bármilyen játékos formában.
Én most több lehetőséget látok, nem tudom eldönteni, melyik az igaz.
1, Vinni kell társaságba, hogy lássa, a többiek azt csinálják, amit mondanak nekik, és közben nagyon jól érzik magukat.
2, Nem szabad vinni egy ideig ilyen jellegű társaságba, nehogy egész életére megutálja az ilyen dolgokat.
3, Vinni kell, mintegy mellékesen, valami más foglalatosság mellett, esetleg épp csak benézés, továbbállás szinten, hogy ő vágyjon rá.
4, Valami olyan egészen trükkös dolgot kéne tenni, amiről nekem fogalmam sincs :)
Egyébként játszótéren szívesen játszik más gyerekekkel, szándékosan keresi a társaságukat (szeretik is :), csúzdánál kivárja a sorát, homokozóban odaszalad a többiekhez, lapátot cserélgetni és homoktortázni. Ha hozzánk jönnek látogatóba, közvetlen, kedves, ha mi megyünk látogatóba, felfedezi a helyet, jót játszik a játékokkal, nem kíván el semmit. Magától ilyen, én próbáltam úgy nevelni, hogy nem kényszerítettem semmire, csak bátorítom (engem ugyanis pont fordítva neveltek, és tudom, hogy nem jó). Ha valamire azt mondom neki: meg tudod csinálni, akkor biztosan megpróbálja - kivéve, kivéve, kivéve a tornán. A kérdés, hogy most ez a nevelési elv van rá ilyen hatással, vagy egyszerűen van ilyen időszaka a gyerekeknek és ez el fog múlni. Vagy nem múlik el, de hosszútávon nem gond, mert később már úgyis megérti, hogy amikor egy felnőtt profi módon akarja szórakoztni, az izgalmas dolog (ez a kivárásos verzió), vagy éppen most készül totálisan nevelhetetlenné és antiszociálissá válni (egyébként ez az anyukám verziója...) Hozzá tartozik még az teljes képhez, hogy persze vannak tilos dolgok, de azok ilyenek: lelépni a járdáról (visszateszem a babakocsiba - ezt két nap alatt megtanulta), konnektorozni (ezt agyon unatkoztuk ;), forró sütőhöz érni (ezt megmagyaráztuk, azóta a forró gyanus dolgokat óvatosan közelíti meg, és ha érzi, hogy sugározza a meleget, nem nyúl hozzá), alvó embereket felzavarni (ezzel még küzdünk, általában ejnye-bejnyével, mert agyon unni nem lehet), más gyerekeket bántani (ennél szigorúan rászólunk, és elvesszük a kezét - ez kb. 1 hónapos móka volt). A kötelező dolgokkal így belegondolva hadilábon állunk, mert mi a kötelező? Az étkezés, de mivel nem akarjuk, hogy elmúljon az az ösztönös képessége, hogy tudja, mit ehet meg és mit nem, ezért megenni semmit sem kötelező (például a banánnál volt ez fontos, mert 100 gyerekből 1 érzékeny a banánra, na ő pont az, nem is ette meg a banánt, míg 'bele nem nőtt', anyukám tömött bele egyszer, és tiszta piros is lett tőle a pofija). Az alvás pedig úgy néz ki, hogyha mi akarjuk altatni, és ő nem álmos, akkor az altatás lehetelen feladat. Ennek ellenére magától beállt egy bizonyos rendszerességbe az esti alvása. 9-körül alszik, 8-1/2 9 körül ébred. Néha alszik délután, néha nem, én mindig adok rá lehetőséget.
A kivárás felé én azért hajlanék, mert többször láttam már olyat tőle, hogy technikailag meg tudna csinálni valamit, de nem teszi, mert még nem látja értelmét. Később aztán amikor tényleg megérik rá a helyzet, akkor csinálja sokszor, ahogy kell. Például egy ilyen példa volt mostanában, hogy a játszótéren egy anyuka dícsérte a gyerekét, hogy kétévesen gyönyörű köröket tud rajzolni. Én arra gondoltam (csak gondoltam!) vajon Mandula mikor fog köröket rajzolni. Hazamentünk. A babó nagy gonddal rajzolt 1 szép, majdnem teljesen szabályos kört, vigyorgott egyet, és azóta nem rajzolt többet. Most épp az egyenes vonalakkal próbálkozik, nagyon büszke, ezt egyedül találta ki, hogy ilyet is lehet. :)
Na elég ebből a bő lére eresztetett locsogásból! :) Csak azért írtam, hogy lásd, milyen a baba most 21 hónaposan.
A második kérdés tehát: szerinted rángassam továbbra is gyerekrendezvényekre, vagy hagyjunk ki néhány hónapot?
Nehéz ezt így megállapítani, hogy kinek van igaza. Szerintem egy gyereknek a ritmusa idővel alkalmazkodik a szüleiéhez. Ahogy írod Te sem vagy az a nyugis tipus. Miért lenne Nikol az. Szerintem sem baj, ha 4 órát alszik délután, ha arra van szüksége. Vizont a férjed szükségleteire is oda kéne figyelned. Ha őt zavarja, hogy nem nézhet TV-t, téged pedig nem, akkor talán szerencsésebb lenne, hagyni a férjedet kikapcsolódni, és Nikollal a szobájában játszani, mesélni neki, ott elaltatni őt. Így a férjed is pihenhetne, ahogy neki jó és Nikolt sem kellene felébeszteni a délutáni alvásából! Hogy álltok az esti felriadással? Előfordult azóta? üdv.J.
általában Nikol napközben két órát 12 -től 14-ig. Amikor két órát alszik, akkor általában az esti lefekvés 8-9 óra közé tehető. Néha viszont alszik 4 órát is, ám ilyenkor este nem nagyon lehet vele bírni és akár éjfélig is fenn van. A párom azt mondja ne hagyjam aludni olyan sokat, mert akkor este nem lehet lefektetni és hiperaktív állapotba kerül. Szerintem egyálatalán nem gond, h. 4 órát is alszik, ez az ő szükséglete, és valóban este nem hulla fáradt, így csak akkor alszik el ha mi is mellete fekszünk tévé stb.. kikapcsolva. Persze ez nem nagyon tetszik a páromnak, én viszont nem vagyok hajlandó napközben az alvását megszakítani. Nekem van igazam. Igaz?
Engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljak egy jó kis hétvégi programot kisgyerekes családok részére! Szombaton, 18.-án, 11 órátor a Millenáris parkban, Varázserdő címmel, zenés (komolyzenei kisétrettel -fuvola, hárfa-), verses, dalos, drámajáték lesz 1-6 éves gyerekeknek és szüleiknek. Ez a program nagyban fejlszti a gyermekek érzelmi inteligenciáját és nem utolsó sorban a szülőknek is igényes kikapcsolódást kínál. Gyertek el! üdv: Judit
Kérdésed egyáltalán nem idióta,de szerintem még egy kicsit korai Nikiolt bilire szoktatnod. Az nem baj, hogy játszásiból vettél neki bilit, de semmiképpen nem szabad eröltetni, hogy rendeltetésszerűen használja. Épp elég, hogy ott van, és néha játszik vele. A szobatisztaság szépen magától alakul ki. Neked nincs más dolgod, mint figyelni Nikol jelzéseit. Abból, hogy elbújik amikor kakil tisztán látszik, hogy szépen halad a szobatisztaság felé, kb. 2-3 éves korára biztos nem fog neki problémát jelenteni, hogy bilibe végezze a dolgát. Kivéve, ha eröltetetd, vagy ha valaki a családból erölteti, mert akkor kialakulhat benne egy bilifóbia, és az gátolhatja a természetes fejlődésben. A kedves rokonokat pedíg mosolyogva meg kell hallgatni, aztán egyik füleden be a másokon ki. Egyrészt az idő minden megszépít, úgyhogy lehet, hogy az ő gyerekük sem lett 11 hónaposan szobatiszta, másrészt, ha lett is, ez nem egy verseny, hogy ki ér hamarabb célba. Régebben, amikor még nem volt eldobható papírpelenka érthetőbb volt, hogy a szülők minél hamarabb azt akarták, hogy szobatiszta legyen a gyerekük, mert elég utálatos lehetett, sok esetben mosógép nélkül mosni a kakis pelenkákat. De ma, az eldobható pelenkák korszakában, ez már talán nem olyan sürgető. Persze az igaz, hogy lényegesen kevesebbe kerül a WC papír, mint a pelus, ennek ellenére úgy gondolom,mégis jobb hagyni a gyerekeket a saját ütemükben szobatisztává érni. Arról nem beszélve, hogy azok a gyerekek akiknek "nem paráznak rá" a szüleik a szobatisztaságra hamarabb is lesznek szobatiszták. Most jön a nyár a szabadban nyugodtan mászkálhat Nikol pelenka nélkül, ha épp látod, hogy el akarja végezni a dolgát és úgy látod, hogy kedve van a bilire ülni, nyugodtan megpróbálkozhatsz vele. DE semmiképpen ne eröltesd! A szobatisztaság összefügg a dolgok helyére rakásának képességével, ezért, többet használsz, ha kirakos játékokat, párkeresőst, hol a helye játékokat játszol Nikollal! A szobatisztaság magától be fog következni. Julcsa lányom pl. egy nap alatt lett szobatiszta. Egyik nap megkérdezte, hogy pisilhet-e a WC.-be, és onnantól kezdve, gyakolatilag soha nem ment félre a dolog, kikvéve persze az éjszakákat. Akkorra még pár hónapig pelust kapott, de hamarosan már rendszeresen szárazon vettük le róla reggelre. üdv: J.
valószívűleg most egy idoóta kérdést fogok feltenni, de igazából én egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek , mindenki mást mond, szóval vázolom a dolgot:
Mint korábban irram lányom Nikol miholnap másfél éves. Kb. 4 hónapja vettem neki egy bilit. Bizonytalan voltam benne (meg most is az vagyok), hogy eljött e az idő számára vagy sem, mindenesetre úgy gondoltam, hogy sosem árt még ha kicsit korai is megvenni a bilit. Azt gondolom, hogy a bilit most még játékszernek hiszi, hiszen ráül ugyan ruhástól és pont olyan hangokat ad ki mint amikor valaki kakil és éppen szorulása van, sőt mondja is kaki, kaki, persze ha pelus nélkül akarom rátenni a bilire az nem nagyon tetszik neki, de a lakást már rendesen összepisilte. Úgy gondlom ez még csak játék számára és valójában nem jött el az ideje, akármennyire hangozataja anyukám és a közeli családtagok hogy mi már 11 hónaposan szobatiszták voltunk, nekem nehéz elhinnem. Ami fura Nikolnál ,hogy amikor kakil (általában délelőtt) akkor elbújik a lakás egy rejtett zugába és teljesen csendben mindenkitől elzárkózva legugolva végzi dolgát, - tehát tisztában van vele hogy kakil mert elbújik, és csak akkor bújik el ha kakil. Nem jelzi utána hogy kakilt, de nem is értem, hogy most mi van tényleg tudná jelezni, vagy nem, nem tudom - én nem figyelek rá eléggé, nekem kellene a bilihez szoktatnom valami jó modszerrel??? mit tegyek???
Azt gondolom, hogy, mégha értené is, hogy mit csináltok, akkor sem az erotikával lenne baja, hanem azzal, hogy nem ő van a középpontban. A mami az övé és, a papa is jobban tenné, ha őt simogatná. Gondolhatja. Később, amikor un. ödipális korszakba fog lépni, akkor a papa lesz a központ, ő lesz a herceg, ő lesz az ideális férj jelölt stb. De ennek semmi köze az eritikához!
valahogy én is így gondoltam, és próbálok hasonlóan eljárni mint ahogy azt te is tanácsoltad, csak tudod azt nem értem, hogy egyszer párom simogatott a takaró alatt mire a leánykám elkezdte figyelni mi történik és mintha megértette volna - a takarón kívülről lefogta a párom kezét, hiába próbálozott a párom a lányunk vadul lefogta és mivel nem beszél még hangosan tudtunkra adta hogy ezt most ne! Tényleg tudhatja mi folyt a takaró alatt vagy mi értelmeztük rosszul őt????
Az elcsattanó hitvesi csók, szerintem inkább jót tesz a kislányod lelki fejlődésének, mint rosszat. Kevés olyan hasznos és megnyugtató dolgot tudok elképzelni egy kisgyereknek (főleg, ha lány!), ha bár tudva nem tudja, de érzi, hogy a szülei szeretik egymást, vonzódnak egymáshoz. Jót tesz a kislány nő és férfiképének, ha azt érzi, hogy az anyu nem csak mami, de nő is, mégpedíg vonzó, az apunak is tetszik. Én nem gondolom, hogy egy gyereknek aszexuális légkörben kéne felnőniük. Sőt! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kifejezetten orgiákat kell tartani a gyerek előtt, de egy kis erotika biztosan nem árt! Persze, itt is, mint minden másban jó, ha megtartjátok a határokat, hogy mi az, ami már csak rátok tartozik. Ez ugyanúgy vonatkozik pl. a vitákra, veszekedésekre, amik elkerülhetetlenül néha a gyerekek előtt folyanak. Ez sem feltétlenül káros, főleg, ha aztán a kibékülést is láthatják, érezhetik. Ugyanakkor a durva, ijesztő csatározásokat, vagy komoly, akár a családban bekövetkező változásokat érintő beszélgetéseket, mint válás, szétköltözés, új gyerek vállalása stb. (mégha az csöndesen is zajlik) ha egy mód van rá,mégsem tanácsos a gyerekekek előtt folytatni. Kérdésedre azt tanácsolom, hogy az erotika nyugodtan lehet a hétköznap része (puszi, csók, simi, pajzán nézés stb.), de a konkrét petting vagy aktus lehetőleg ne a gyerek előtt folyon. De, ha véletlenül mégis észreveszi, benyit stb. próbáljatok meg természetesen viselkedni, semmiképpen ne csináljatok úgy, mintha valami rosszat, titkos dolgot csinálnátok. Puszilgassátok meg őt is, de ne folytassátok előtte. Én nagyon fontosnak tartom egyébként azt, hogy ne legyen tiltott, tabu kérdés az intimitás a nemiség. A gyerekek a nemi kérdéseket épp olyan egyszerűen kezelik, mint bármi mást. Inkább tanulnunk kellene tőlük, a saját testünkhöz való viszonyunkról. Ők még nem prűdek, nem aszexuálisak, vigyáznunk kell rájuk, hogy ne rontsuk el őket. SEgíteni kell nekik a saját testük megismerésében, a kezdezektől, éppen úgy, mint bármi másban. De ez már egy másik kérdés. üdv:J.
nem tudom, hogy igazából ez a terület hozzád tartozik e amiről most kérdezni fogok, de az az igazság, hogy olvastam a tanácsaidat és te bizonyultál a legszimpibbnek a sok tanácsadó közül... szóval kényes témáról van szó ezért nehezen fogalmazom meg. Kislányom 18 hónapos, néha a férjemmel elcsattan egy közös csók, aminél ő is szemtanú, sőt néha egy kicsit több is bár én próbálok arra az időszakra összpontosítani amikor lányom már alszik. Egyáltalán nem helyeslem férjem viselkedését, de ép ésszel hiába magyarázom neki, hogy ez nem hiszem hogy jót tesz a lányunk lelkének, férjem ezt nem hajlandó tudomásul venni - azzal érvelve, hogy úgysem érti, - pedig nekem az az érzésem, hogy sokkal többet ért mint ahogy azt mi felnőttek gonolnánk. Nem szeretném ha valami frusztráció v. hasonló kialakulna benne ezért kérdezem a véleményed.
köszönöm gyors válaszod, nehéz feladat elé állítottál, mikor azt írtad, hogy gondoljam át Nikol napját. Sajnos annyira kaotikus világban és életet élek, hogy nem nagyon van időm ill. nem is gondoltam rá hogy komolyabban figyeljem a napját, inkább a pillanatnak éltem.... de most hogy átgondoltam tanácsaidat teljes mértékben igazat adok neked, jobban kell rá koncentálnom és esetleg este átgonolnom az Ő napját. Most megyek és elkezdem az esti terápiát (csak vicc), de tényleg félre teszek mostantól este mindent és vele foglalkozom. Köszönöm a tanácsot.
Az éjszakát sosem lehet a nappal nélkül értelmezni. Ahogy leírod Nicole viselkedését, nekem egyértelműen úgy tűnik, hogy valami felzalkatta, túlpörgette őt. Valami ami történt vele az elmúlt napokban, hetekben. Túl sok élmény érte, amit nem tudott feldolgozni. Talán egy utazás, baleset, betegség vagy véletlenek összejtszása, amit az ő kis agya, pszichéje rosszúl kapcsolt össze és rémületet váltott ki belőle.Ezen esetleg érdemes lenne elgondolkoznod, hogy Te tudd, hogy mi lehet az ok. Ez legalább téged megnyugtat, és így Te is jobban meg tudod nyugtatni N.-t. Én sem gondolom, hogy rémületet rémisztéssel lehetne orvosolni. Az minden esetre megnyugtató, hogy nincs neurológiai háttere Nicole "rohamának". Én mindenesetre azt javasolnám, hogy estére már próbáljatok meg csak Nicollal fogalkozni. Csöndesedjetek el és olvassatok meséket, dúdolókat, énekeljetek halk dalokat. Ne kezdjetek nagy játszásba sem, inkább próbáljatok meg ingerszegényen, unalmasan viselkedni. Ha újra előfordul ez az éjjszakai felriadás, szerintem is jó, ha teljesen felébreszted őt. Felkapcsolod a villanyokat, beteszel valami zenét. Mivel még kicsi ahhoz, hogy megértse az ok okozati összefüggéseket, ösztönösen jól csináltad, hogy a tested melegével nyugattad őt. Csak, ha teljesen meggyőzödtél arról, hogy felébredt, (fontos, hogy enni és inni semmiképpen ne adj neki addíg) akkor probálkozz meg az újboli elaltatással. Ugyanúgy, mint este. Nyugisan, unalmasan, lágyan, szeretettel. J.
Nikol orvosa kizárja, hogy neurológiás eredetű lenne a problémám, avval magyarázza a rángatózást, hogy ez egy rossz álomból lévő reakció, amikor is nem szabad a babát visszaaltatni, mert akkor ugyanabba az álomba kerül vissza, hanem teljesen fel kell ébreszteni és utána lehet újra lefektetni. Én elmondtam neki, hogy a szeme nyitva volt ezt úgy értelmeztem, hogy éberen van, erre ő azt mondta, hogy a nagyagy ilyenkor még nincs fent, teljesen tudati állapotba kell hozni a babát, a fürdőszobás hidegvízes arcmosást javasolta... hát nem is tudom nekem ez túl brutálisnak tűnik, ill. én is próbáltam és nem vettem észre h. segítene. Neked mi a véleményed?
Elmex gyermek fogkrémet használunk és a kisfiam imádja. Ahogy kimondjuk, hogy megyünk fogat mosni, már megy is a fürdőszobába. Örülök a válaszodnak, mert másképpen nem nagyon tudnám rávenni a fogmosásra.
Mivel ilyen komplikációk léptek fel a szülés után, ezért a kislányod fejlődését fokozott figyelemmel kell kisérni. Ezért, azt javaslom, hogy feltétlenül mutasd őt meg neurológusnak, hogy ki lehessen zárni bármiféle betegség meglétét. Ma már mindenféle fájdalom mentes vizsgálatok állnak rendelkzésre pl. az epilepszia kiszűrésére. Ezzel nem megijeszteni akarlak, csak mielőtt bármiféle nevelési tanácsba, pszichés háttér boncolgatásba kezdenék, feltétlenül fontos az organikus (meghatározóan szervi eredetű) okok kizárása. üdv.J.
Semmi baja nem lesz egy kis lenyelt fogkrémtől, de mindenképpen neki valót válasszatok, aminek a fluorid-tartalma tejfogakhoz való. Jobb is fogkrémmel mosni, mint anélkül, csak ne a tiéteket használjátok. A dobozra rá van írva, hogy ne nyelje le, de a kicsik eleinte mindig lenyelik a fogkrémet, mert tudatosan köpni még nem tudnak (ahogy orrot fújni sem), majd megtanulja, semmi gond. Különben is bármilyen trükk jó, amitől szeretnek a kicsik fogat mosni, lehetőleg minden étkezés után! Mi pl. egyszerre vagy váltogatva 2 különböző színű fogkefével mossuk a kicsi fogát, mert úgy jobban tetszik neki a móka... és persze a fogkrémet lenyeli:)
Kedves Judit,
Lányom Nikol másfél éves lesz nemsokára. A minap éjszaka avval ébresztett minket, hogy iszonyatosan elkezdett sírni. Azt gondoltam, biztosan rosszat álmodott és ha felveszem, sétálok vele három lépést, elalszik a vállamon (mint általában) és visszateszem az ágyba. Ám ez alkalommal a sírása igazából egy epilepsziás rohamhoz hasonlított (bár ő nem epilepsziás) remegett a teste, iszonyatosan dobálta magát miközben éreztem, hogy szüksége van az ölelésemre, de a teste ellenáll. Végelkeseredésemben meztelenre vetkőztettem és én is levetkőztem mert úgy gondoltam hogy ha a bőrünk összeér azzal is meg tudom nyugtatni, nem voltam benne biztos hogy a jól bevált nyugtatódalomnak a hangja elér e az agyáig. Mindenesetre én is megrémültem és próbáltam öleléssel és finom hangon énekelve nyugtatgatni. Nem tudom mitől nyugodott meg mindenesetre bennem megmaradt a nyoma. Hozzá kell tennem, azt tudni kell róla, hogy a szülésem nagyon nagyon komplikált volt, 36 órán át vajúdtam ezek után császárral … őt pedig kétszer élesztették újra és 3 szor mosták ki a gyomrát. Nem tudom nem függ ez össze a fenti esettel, illetve lehet e még ilyenre számítanom és ha igen akkor mit tegyek.
Köszi.
Juli
Kedves Fogtündérke! Egy szakmádba vágó kérdésem lenne. Már egy ideje rendszeresen mossuk a kisfiam fogát. Csupaszon nem fogadja el a fogkefét, ezért mindig rakunk rá egy icipici fogkrémet. Mivel kiköpni még nem tudja, ezért lenyeli. Nem lesz baja tőle?
Én ráadásul fogorvos vagyok, gondolhatjátok, hogy a gyerek nem látott édességet, kezdettől nagyon figyeltünk, biogyümölcs, biozöldség, kis fehér hús, minden nagyon egészséges... Nem erőltetjük, mindig felkínáljuk, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ehhez képest csak gyümölcsöket eszik. Néha egy kis kenyér vagy vmilyen tészta, de egyszerre mindig szigorúan egyfélét, a világért nem enne egyszerre krumplit is meg répát is, a látható zöldfűszerekről nem is beszélve... Néha gondolkozom, mit is evett az utóbbi napokban, és nem jut eszembe semmi... De hát jól van, és egész formás kis fickó...
Biztos sok gyereknel igazad van, de nehanynal biztos nem. :) Az en lanyom az eddigi masfel eveben nem latott csokoladet, igy nem tudhatja mi az (tv sincs), egyszeruen van nehany etel, ami tetszik neki, a tobbi meg nem... aztan idonkent ez valtozik. Sokszor nem is attol fugg, mi az az etel, csak hogyan van elkeszitve. Pl karfiolt, brokkolit fozve nem eszi meg, de rantva igen... Aztan gondolom rengeteg gyereknel van az a periodikus eves is, mint amit Judit irt, hogy egy darabig csak ezt, vagy csak azt eszi es az sem a letiltott kajatol fugg....
Szerintem sokszor a szülők tehetnek arról, hogy egy gyerek válogatós lesz. Mondjuk pont úgy, hogy tiltják például a csokitól, vagy tukmálják valamilyen kajára. És akkor, csak a csokoira bír gondolni, pedíg lehet, hogy magától mást is megenne, de csakazért is pl. csokit akar. Nem tudom, hogy ez így van-e, de én sokszor tapasztalok ilyesmit. Mondjuk az én gyerekem még kicsi, főleg szopik, de él hal a banánért, almaárt, most kezdtük a főzeléket, pedgíg én úgy terveztem, hogy fél éves koréig csak szoptatni fogom, ennek ellenére 5 hónaposan kinézte a számból a banánt, hát adtam neki. Azóta imádja. Nem tudom lehet, hogy ez később megváltozik. Mondjuk az anyóspajtást én élből kitiltottam a konyhából. Eleinte ment a sértődést, de ma már azt is megkérdezi, hogy hozhat-e egy kiló almát a piacról.
Kedves Niki! Nem egyforma a gyerekek táplákék igénye. Ezért nagyon nehéz pontosan megmondani, hogyan kellene helyesen táplálkozni. Nyilván vannak józan ésszel belátható határok, hogy pl., ha napokig semmit sem eszik a gyerek, ott biztos valami nincs rendben. Akkor egyértelműen orvoshoz kell fordulni. Ezen kívül a gyerekek étkezési szokásai széles palettán mozognak. Pl. ismerek olyan gyereket is (talán erről már irtam is ebben a topicban?), aki hónapokig kakaón élt, aztán leszokott róla. Az én lányom van, hogy egész nap gyümölcsöt kíván, másnap viszont betöm két szelet rántott husit. Én minden esetre felkínálom neki minden nap a legjobb tudomásom szerinti egészseges, vitamin és tápanyagdús ételt, hogy legyen miből választani. Ha egy mód van rá, nem tartok otthon túrórudit, vagy csokit, de, ha mégis előkerül egy-egy, és ő megkívánja, megeszi. Amikor közösségbe kerük, ott úgyis azt kell ennie, amit felkínálnak neki, ha nem fogja megenni, éhen marad. Ezt azért közlöm vele. Minél kevesebb hangsúlyt fektetsz az evés körüli problematikára, annál hamarabb megoldódik! Szóval, úgy gondolom semmiképpen nem kell félned attól, hogy alultáplálnád, vagy rosszúl táplálnád a gyermeked. Az anyósodról és a Te táplálkozási szokásaidról azért kérdeztelek, mert úgy éreztem, hogy talán túl nagy teret engedsz neki. Akár az is az lehet, hogy hagyod magad felbosszantani. DE nem akarok okoskodni. üdv.J.
Természetesen zavar, hogy nem úgy eszik a gyerek ahogy elvileg "kellene", ezért is írtam a topikba, hogy kikérjem a véleményedet erről. Az anyósom hozzászólásai pedig nem elbizonytalanítanak, hanem inkább már falra mászom tőlük, valahányszor szóba hozza ezt a témát, idegesít amikor okoskodik. Magamról annyit, hogy teljesen normális testalkatú vagyok, az evéssel soha nem volt problémám, bár állítólag én is elég vézna kisgyerek voltam, de legalább nem voltam válogatós. Köszönöm a többiek véleményét és tanácsát is! Üdv. Nnik
Nem akadály az örökbefogadásnál, ha már van valakinek vérszerinti, vagy örökbefogadott gyermeke. Ha már egyszer be vannak adva a papírok, és nem jelenthezetek le az örökbefogadási listáról, autómatikusan benne vagytok a rendszerben. Kérdeznék valamit, ha gondolod válaszolj. Látsz összfüggést aközött, hogy amikor beadtátok a papirokat az örökbefogadáshoz, akkor estél 10 év után teherbe?
Abszolút megértem, hogy kimerült vagy. Az anyaság az egyik legkimerítőbb, legembertpróbálóbb dolog a világon, ugyanis állandó figyelmet és önátadást igényel. Irtó nagy felelőség és fizikai strapa is. Nem lehet 10 percre kikapcsolni a gyereket, mint amikor az iskolában kicsengetnek, vagy mikor pihi szünet van a munkahelyen. Ezért tartom nagyon fontosnak, egy körülbelüli napirend kidolgozását, hogy legalább legyen, hogyan öszpontosítani az energáidat. Nyilván nem lehet óramű pontossággal lefektetni a gyereket, de hasznos a kb. ugyanabban az időben történő délutáni alvás, mert az legalább egy fix idő, amivel te rendelkezhetsz. Ugyanígy az esti lefektetést is jó időben elkezdeni, így elcsíphetsz magadnak egy kis estét is a napból. Jó, ha vannak hadra fogható nagymamák, nagypapák, egyéb rokonok, akiknek ki lehet utalni egy - egy fix időpontot a héten, amikor ők vigyáznak Lucára. Az se baj, ha egy alkalommal csak 1 órát érnek rá, de azt rendszeresen, így tudsz rá számítani. Én nem vagyok az egésznapos bölcsi híve. Szerintem 3 éves kor alatt a személyiségfejlődés alakulásában még meghatározó szerepet kell kapnia a szülőknek. Ez nem azt jelenti, hogyha mégis bölcsibe kerül egy gyerek, mert mondjuk a szülőknek muszály dolgozniuk, mert olyan az anyagi körülményük, vagy senki sem tud segíteni, nem lehet megoldani másképp, hogy az anya terhei csökkenjenek, a gyerek visszafordíthatatlan károsodást fog szenvedni a fejlődésben. Nem! De nagyobb biztonságban, lelki harmóniában és komfortosabban fogja magát érezni, ha az első lépéseket a társadalomba vezető úton, a szocializáció felé, szülői támogatással teszi meg. Vannak ma már napos bölcsik, ahol fizetni kell ugyan, kb. 2000-3000 Forint, de akár egy napra a héten is be lehet adni a gyereket. Így láthatod majd, hogy, hogyan éli meg a bölcsödét. Az első időben úgyis sokat betegeskednek a közösségbe adott gyerekek, ami teljesen normálisnak mondható, úgyhogy elképzelhető, hogy amúgy sem sokat járna bölcsibe. Ha van rá egy kis anyagi keret 650-1000 Forint /óra bérért lehet babysittert fogadni, akár pár órára egy nap. Szóval én azt javaslom, feltétlenűl szervezd meg magadnak hogy legyen időd és módod felszusszani egy kicsit a gyereknevelés terhe alól, és, ha az órrod már kint van a vízból, mérlegelni is könnyebb lesz, hogy bölcsi vagy nem bölcsi! üdv:J.
Először is kezdjük azzal a "túrát", hogy képzeld el magadat 3 évesen, amikor jönnek az okos felnőttek, bácsik és nénik és kérdezgetik hogy,"Na mi leszel, ha nagy leszel, kislányom? Emlékszel mit válaszoltál nekik? Mi lett azóta ezzel a színésznő, űrhajós, orvos, táncosnő, szakács, óvónő (csak, hogy beindítsam a fantáziádat) stb. kislánnyal aki akkor voltál, hol lakik ő most benned? Aztán ugyanezt eljátszhatod az érettségi előtt álló Panny-val, ő mi akart lenni? Ha gondolod oszd meg velünk ezt a találkozást, hátha másnak is hasznos lehet! üdv.J.
Kedves nnik, az en lanyom is iszonyu valogatos, (most 19 honapos), bar o legalabb abbol amit szeret rengeteget meg tud enni. Amit tudok ajanlani, mert nalam bevalt: En az ebedet hasznalom a kiserletezesre, de nalad a leirt "nem szeretem" lista alapjan a reggeli is lehet az. Szoval, ebedre olyan kajat csinalok, amiben van szeretem, es nem szeretem etel is. Minden alkalommal. Nem osszekavarva, elrejtve, hanem lathatoan, pl. o (tobbek kozott) a hust nem eszi meg mar egy fel eve, igy ha husos etelt csinalok, a koretben van a rizs mellett olyan zoldseg megfozve, amit szeret. De a hust is rakok neki. De ha ott hagyja, se csinalok belole problemat. Vagy ha fozeleket csinalok, amit nem szeret, akkor olyan feltetet, amit szeret, pl fott tojast, es csak egy kanal fozeleket. (Aztan persze eloszor otthagyja a "bemazolt" darabokat, de az otodik alkalommal mar nem.) A te esetedben a reggeli vajas kenyerrel kiserleteznek. Mindig raknek neki paprikat, vagy paradicsomot, Probalnek kulonbozo szinu paprikakat, hamozott es feldarabolt paradicsomokat, vagy amit a fantaziad kiad. Ugyanigy a sajttal is lehet probalkozni. Vannak pl azok a teszta szaggatok, ami sziv, meg lepke, meg fene se tudja milyen alakuak, egy egy lapot esetleg azokkal kivagnek, hatha a masfajta alak szimpatikus lenne, de a lenyeg, hogy minden alkalommal raknek valamit, amit elvileg nem szeret. Arra meg, hogy epp pl uzsonna ido lenne, de neki nincs kedve enni, nalam tokeletes, ha en eloszedek valami etelt es elkezdem latvanyosan enni (pl almat). Akkor hirtelen neki is kell... :) Nalam szep lassan egyre tobb dolgot megeszik, meg kb egy honapban egyszer valamilyen husos etelt is elsutok, mert epp ugy tartja 'uri kedve' hogy megkostolja... :) De a nagyszuloket tenyleg ki kell iktatni. En is raszoltam minden nagyszulore, hogy ne merjenek edesseget adni, ha megis adnak, en veszem el, hogy rendben, majd kesobb, aztan valahogy 'elfelejtem', vagy en eszem meg... :)
Abban teljesen egyetértek Mikolttal, hogy, ha éhes a gyerek enni fog. Azonban, ha Te a táplálkozás körül problémát érzel, akkor ott biztos valami nem jól működik. Nem feltétlenül az, hogy nem jól eszik a gyerek, vagy, hogy túl sovány lenne. Engem inkább az gondolkoztat el, hogy miért bizonytalaníthat el ennyire az anyósod, illetve az érdekelne, hogy neked, milyen szerepe van az életedben az evésnek? Volt-e régebben problémád vele? Ha gondolod válaszolj! J.
