Négy hónapos kislányommal most még TGyÁS-on vagyok. Fél füllel hallottam, hogy ha letelt a TGyÁS 168 napja, akkor -- gondolom, ha indokolt -- még hat hónapon keresztül táppénzre is lehet menni, nem feltétlenül kell rögtön a Gyed-re váltani. Igaz ez? Milyen esetben indokolt a táppénz? A gyerekorvos ad igazolást, vagy a háziorvos, hogyan kell ezt intézni? Csak közvetlenül a TGyÁS lejártakor lehet kérni? Ez folyamatos táppénzt jelent, vagy Gyeden van a kismama és bizonyos napokra-időszakokra jár, pl ha akut betegsége van a babának? Ne haragudjon, hogy ennyi kérdéssel bombázom, de a védőnő nincs a helyzet magaslatán, és a gyerekorvoshoz fordulás előtt szerettem volna kicsit tájékozódni.
Szerencsére nincs nagy baj a kislányommal, a szülés során kicsit hypoxiás lett, ezért most napi 4x gyógytornázunk. Sokkal jobban járnék a táppénzzel, valószínűleg tovább is itthon tudnék maradni a babával, ha ezt tényleg meg lehet oldani.
Szomorúan olvastam, hogy egy kisgyereknek javasolt heteken át ugyanazt az ételt enni. Ezt még egészséges étellel sem tenném meg, hát még sült krumplival. Olvassatok csak utána, az olajban sült krumpli egyáltalán nem egészséges! A magas hőfokon sütött keményítő karcinogén anyagot tartalmaz. Saját gyermekem (még nincs) esetében én mindenképpen mással etetném, meg kell próbálni játékosan adagolni neki, vagy érdekesen tálalni, vagy megmutatni, nekem mennyire ízlik. Gyakorló szülők biztosan kismillió módszert tudnak erre. Ne alapozzuk meg gyermekünk betegségét!
Tehát: Változatos és egészséges ételek jól tálalva!
Mitől lehet az, hogy a három éves unokahúgom kitépkedi egy helyen a haját. Gyakorlatilag kb. 1 éves kora után kezdte ezt, most már kevésbé csinálja. Annyira kitépte, hogy kopasz folt volt a helyén, mindig ugyanott. Normális családban él, nincs veszekedés körülötte. 2 éves korában bölcsibe ment, ahová hamar beszokott, szeretett járni. Hétfőn kezdi az ovit. Többször le lett vágva a haja és akkor egy darabig nem csinálta, mert túl rövid volt neki. Elalváskor is mindig ott tépkedte a haját ki. A nővéremnek javasolták régebben, hogy vigye el gyermekpszichológushoz. Szerinted is érdemes?
Kedves Dreamer! Valami baj lehet az email címeddel, mert több hete próbálkozom elküldeni a válasz levelemet. Ha gondollod feltehetem ide is, de ahhoz kell a beleegyezésed! üdv: Judit
Hááát..., ahogy az eddigi válaszaimból azt hiszem nyilvánvalóan kitűnik én sem vagyok a gyerekverés elkötelezett híve (hogy finoman fogalmazzak), de azt hiszem Viki sem meggyőződésből csap rá a kisfia kezére, amit szerintem sem tesz túl jól. De ezt ő maga is érzi, különben nem írt volna ide. Szóval Kedves Viki! Valóban egy 18 hónapos gyereknél a leghatásosabb nevelési módszer az, ha megakadályozod abban amit csinlá, ha az egyértelműen káros saját maga vagy mások számára.Ez persze energia, és folyton résen kell lenni. Persze sokkal egyszerűbb lenne, ha értelmi meggyőzéssel célt lehetne érni de ez még korai ebben a korban. Normál esetben egy "ducolás", kis ártatlan fej öisszeérintés, nem lefejelés szokott lenni. Lehetséges, hogy nem emiatt csinálja azt amit írtál a kisfiad a játszótéren, hanem csak így vezeti le a feszültségét, az agresszióját. Az agresszióval a világon semmi baj sincs, csak tudni kell bánni vele. Mivel ő még kicsi, neked megtanítanod rá. Én inkább azt javaslom, hogy sokat birkózzatok vele, hemperegjetek, dobáljátok. Ezzel jobban tud oldódni a feszültség benne. Semmiképpen ne üss a kezére, mert azzal csak azt mutatod meg neki, hogy Te így vezeted le azt a feszültségedet, ami abból fakad, hogy rossz szemmel nézed, hogy ő másokat lefejel. Tehát legalizálod a másokra irányuló agressziót. Ettől ő vagy még verekedősebb lesz, vagy csak azért tartja vissza magát, mert fél a veréstől, ezért az agressziója saját maga felé fordulhat és pl. saját haját kezdi el kitépni. Talán még nem ilyen súlyos a helyzet, de mindenképpen jó, ha tudod, hogy mennyit árthatsz neki, még akkor is, ha nem direkt csinálod! üdv:J.
a barátnőm adta meg a saját címét, nekem nem nagyon sikerült regisztrálnom magam, ezért írok most az ő nicknevén.
Szóval arról lenne szó, hogy kisfiam 18 hónapos és nagyon nagyon verekedős, sőt csipkedi a gyerekek arcát (a felnőttekét is ) és ha rászólok akkor elkezd kacagni. Amióta édesapám megtanította neki a "dúcc" -t (lefejelés) azóta ahogy meglát a parkban egy gyereket, odafut, az elején kedves aztán elmondja a varázsszót (dúc) és a vele szemben lévő gyerek szerencsés esetben csak elesik a dúcolásától. Meglehetősen kellemetlen, már félek vele kimenni. Próbáltam ráverni a kezére, már szinte tök erősen, de az sem segített, igazából nem is tudom, hogy okos dolog e hogy ugyanúgy visszakapjaa kézráütést mint ahogy ő adta, fogalmam sincs mit tegyek, egyébként sem az az egyszerű gyerek, de a többit megoldom. Erre szeretnék tőled valamilyen megoldást.
Légyszi ide irj, mert folyamatosan figyelem a velvetet, csak a belépésnél béna vagyok...
Mégis megkaptam, csak annyira tele volt az emailem, hogy már nem adta ki az új leveleket. Köszönöm a bizalmadat, kinyomtattam a leveledet. Látom, hogy sokat dolgoztál vele, ígérem én is azt fogom tenni! Amint lesz egy kis nyugim, hogy komolyan foglakozzam vele elolvasom még egyszer, és válaszolok! Remélem a hét elején sor fog rá kerülni. üdv:J.
Nagyobb bajban vagyok (legalább is úgy érzem), nem szeretném a problémámmal a többi fórumozót nagy terjedelmű beírással lefárasztani. Írhatnék privát üzenetet? Az én e-mail címem dreamer01@vipmail.hu
Nekem eleve problémám van azzal a megfogalmazással, hogy így akarok szülni, meg úgy akarok szülni. Életet adni az egyik legalázatosabb dolog. A hüvelyi szülés az életadás legtermészetesebb útja. De előfordul, hogy nem úgy hozza az élet, hogy az ember átélhesse ezt a fájdalmas csodát, mert komplikáció merül fel, és ezért császármetszést kell végezni. Ettől még ugyanolyan értékű anya a szülőnő, és ugyanolyan esélyekkel indulhat az anya-gyermek kapcsolat. Előfordul az is, hogy a magzat ösztönösen érzi, hogy nem lenne jó, ha megindulna a hüvelyi szülés, mert pl. túl rövid a köldökzsinor és az komplikációkat okozhatna, ezért késik a szülés időpontja, és kerül sor császármetszésre.
Sose felejtsük el, hogy a magzat "tudja" hogy kell megszületni, nem csak mi nők szülünk, hanem a magzat is születik!
Másfél éves korban semmi baj nincsen azzal, ha a gyerek csak egy félét akar enni. Még akkor sem, ha az sültkrumpli. Próbálj meg nem parázni rajta. Az biztos nem jó megoldás, ha nem adsz neki többet, mert attól csak még jobban fogja akarni. A krumpliban sok a keményítő, amire Nikol szervezetének szüksége van a fejlődéshez. Ezen kívül a krumpliban más egészséges vitaminok is vannak, úgyhogy semmi baj nincs azzal, ha Nikol egész nap csak krumplit eszik. Esetleg megpróbálhatsz neki rizst, vagy tésztát is adni, de ha nem kéri azzal sincs semmi baj!
Bocs, hogy csak most válaszolok, de nem voltam internet közelben. Szóval az teljesen biztos, hogy a lányodnak szüksége van apára de tényleg nem bármi áron.
Nekem nem teljesen tiszta a kép, amit írsz. Szóval a gyereked apja szeretné látni Zsuzsit csak Te nem engeded? Vagy nem is kiváncsi rá? Nem teljesen értem a problémád lényegét. Szeretnéd, ha Zsuzsi és az apja tartanák a kapcsolatot, vagy nem? (Az teljesen világos, hogy Te "be vagy rá rágva".)
Nikol másfél hete csak és kizárólag sültkrumplit eszik. Nem baj ez...??? Már arra gondoltam, hogy bekeményítek és nem csinálok neki sültkrumplit, addig éheztetem amíg a gyümölcsöt, zöldséget és a husit meg nem eszi. Nem tudom mit tegyek. fuu nehéz, légyszi írj valami okosat, mert nekem nem jut semmi az eszembe.
nekem az első "szülésem" császár volt, amit nem akartam, én azok közé a nők közé tartozom akik rendesen szeretnének megszülni és nem császárral, ezért van aggályom, mert semmiképpen (ha baj van az más) nem szeretnék még egy császárt bevállalni, meglehetősen megrázó volt az első is. azért köszi a bíztatást
teljesen megnyugodhatsz, mert szules kozben folyamatosan ellenorzik a hegvastagsagot es ha gond van azonnal vagnak. a legrosszabb ami tortenik veled, hogy 2 ora vajudas utan az asztalra kerulsz. de ha gond van, az az elejen ki szokott derulni.
köszönöm szépen a válaszod, meg is nyugtatott rendesen, habár azért még vannak kételyeim, mindenesetre érdemes kivárni a 2 évet, ha valamelyest biztosra akarunk menni...
2 ev utan a csaszarral szult no is olyannak szamit, mintha nem szult volna csaszarral, habar a hegvastagodas a szulest koveto 6. honap vegere befejezodik. annyi az egesz, hogy szules elott neznek egy hegvastagsagot es ha 5 mm-nel nagyobb akkor mehet.
hát nem is tudom annyira kellemetlen leírnom ezeket, de az az igazság, hogy az apja még csak nem is neveli a lányom. Ebben lehet hogy én is hibás vagyok, mert amikor terhes lettem 38 évesen akkor az a férfi akitől teherbeestem (akkor a pertneremnek gongoltam) nem igazán volt beszámítható állapotban. Tudtam, hogy a gyermek nevelésében nekem lesz csak szerepem, nem mintha őt nem érdekelt volna, nagyon örült Zsuzsi jövetelének, de mindig attól félt ha én "bepasizok" es az ő szava járása, akkor az új férfi bezsarolhatja őt az anyagiakkal, nekem ez nagyon rosszul esett ezért inkább nem szorgalmaztam látogatásait, Zsuzsi nem is apának szólítja, hanem a keresztnevén. Mindenesetre nagyon rosszul esett nekem a hozzáállsa a dolgokhoz és most már teljesen el van tiltva a Zsuzsitól, nem bízom meg benne és csak akkor láthatná a lányunkat ha együtt vagyunk, akkor meg szinte csak a veszekedés megy körülöttünk, ami semmiképp nem jó akislánynak.,A vita általában arról szól hogy én kértem a rendszerességet tőle, ő viszont nem hajlandó mondván a holnapi napját sem tudja, hogy jöhetne mindig a előre megbeszélt időben. Akkor haragudtam meg rá nagyon amikor azt mondta, hogy úgy sem számít most még a gyerekkel való találkozás mert nincs miről vele beszélni és a lányoknak az anyukájukra van inkább szükségük mint az apukájukra, ettől aztán teljesen kiakadtam, gondolhatod milyen veszekedések vannak köztünk. Illetve voltak, mert most már nem vagyok hajlandó vele találkozni. Tudom Zsuzsinak tényleg kellene apuka , de azt hiszem nem mindenáron. Várom véleményed.
Én nem vagyok szülész-nőgyógyász, úgyhogy ez a kérdés nem igazán az én asztalom. Kérdezd inkább mr.Spockot erről.
Bár nekem az a tapasztalatom, hogy aki előszőr császárral szült, nem jelenti azt, hogy a következő gyerekét is feltétlenül császárral fogja szülni. A császármetszést sokszor pszichés okok is előidézhetik. Pl., ha valaki nehezen tudja elengedni a magzatot. Vannak olyanok is akik nem bíznak eléggé önmagukban és a magzatukban és ezért, tudat alatt a terhességük alatt végíg császármetszésre készülnek, aztán érdekes módon tényleg így végződik a terhességük. Persze számos más orvosi oka lehet a császármetszésnek, de nem árt tudni a pszichés tényezőről sem! A terhesség alatt rendszeresen végzett terhesmeditáció nagymértékben segíti feltárni többek között ezeket a pszichés tényezőket, és ezáltal segíthet elkerülni a nem kívánt császármetszést is ! Én is tartok ilyen meditációt, ha aktuális lesz a téma, nyugodtan keress meg!
Hát mit ne mondjak, elég ... (majdnem leírtam amit gondolok) módon viselkedik a lányod nemző apja.
Járt a kislányod bölcsibe? Vagy ez az első szociális hely, ahova rendszeresen járni fog? Ha most jár előszőr közösségbe, akkor elkerülhetetlen, hogy szembesüljön azzal, hogy az ő szülei nem élnek együtt, úgy, mint más gyerekéi. Ez független attól, hogy az apja a nevére veszi-e vagy sem. Az, hogy ő hogyan viseli ezt a helyzetet, viszont nagy mértékben függ tőled, és az óvónénitől. Én a helyedben mindenek előtt nyiltan beszélnék az óvónénivel arról, hogy milyen körümények között nevelem a kislányt. Megbeszélném a kislányommal, hogy mennyire szeretem, és hogy nekem ő az egyetlenem, függetlenül attól, hogy egyedül nevelem őt. Ha az apja nem akarja ne vegye a nevére. Ha ennyire nem foglalkozik vele, úgysem változik semmi egy vezeték névtől,és meg sem érdemli, hogy a lányod tovább vigye a nevét!
amit írtam a múltkor "csak én tudom megoldani a problémát" itt konkrétan saját magamra gondoltam, nem arra, hogy adott esetben problémám van pl. a gyerekneveléssel és akkor azt nincs kivel megbeszélnem, nem,... csak a magam kusza fejére gondoltam,.
talán azért nem engedem ki a gyeplőt a kezemből, mert nincs aki elkapná és szétszaladnának a lovak...
Mindenestere most próbálom úgy rendezni a dolgaim, ha Nikol azt szeretné, hogy játszam vele, akkor félre teszem a munkát és vele foglalkozom, ezt ő annyira édes-meghálálja és utána enged dolgozni, nem tudom ez tudatos e benne, mindenestre nekem jól esik és így viszonylag nyugodtabban zajlik 1 fokkal az élet körülöttem..
azt hallottam, hogy aki császárral "szűlt" annak három évet kell várnia , ha biztos akar benne lenni h. a következő nem lesz az, feltéve ha baj van az más szitu. szerinted ez igaz? szerintem butaság, kis esélye van, hogy normál úton szüljön....
Lányom Zsuzsi 3 éves, oviba szeretném beiratni. Édesapjával nem túl jó a viszonyunk, nem élünk együtt és most hogy felmerült a kérdés: nevére venné e ugyan a lányát, azzal utasított el, hogy így ő bármikor zsarolható lesz a gyermeket megillető gyerektartásért. mivel én nem szorulok rá a pénzre biztosítottam felőle, hogy emiatt nem kell aggódnia, ő viszont elutasítja a név szerinti felvállalást. Az ovi miatt nekem pedig ez eléggé fontos lenne, annyira ciki amikor belenéznek az anyakönyvi kivonatba és mindenféle dolgokat látnak benne, nekem ez nagyon kellemetlen, sőt ennek muszály tisztázódnia...
Hogy sikerült elérni, hogy a férjed ilyen rövid idő alatt jobb belátásra térjen?Mindenkinél testi-lelki adottság, hogy mikor kezdi a szexuális életet, hiszen az érzéki (erotikus) vágy már egészen kicsi újszülőtt kortól létezik. Az első erotikus érzés maga a szopás. Az újszülőtt léte függ a táplálástól és a meleg öleléstől, ezért úgy is fogalmazhatnék, hogy a létezés maga erotikus élmény egy újszülőttnek! Csak meg kell nézni egy kisbaba lábfejét, amikor szopik, kéjesen megfeszül. Persze az erotika nem jelent egyet a nemi élettel!Szerintem is korai még 15 évesen a szex.
Az egészséges szexuális fejlődésnek megvannak a maga szakaszai (most senkit nem akarok fejlődéslélektani tényekkel untatni). Ezeken a fejlődési szakaszokon keresztül, kielégítő családi élet és nagyobb traumáktól mentes külvilággal való találkozás (nemi erőszak stb.) mellett, valamint szerető , odafigyelő, a gyerek test-lelki szükségleteit figyelembe vevő szülői gondoskodás biztosításával (kinél-kinél, egyéni adottságoktól függően) általában mindenki eljut a szexuális partnerkapcsolatig. Az, hogy hány éves korban az nagyon sok mindentől függ, pl. kulturálisan is eltérő lehet. De ahhoz, hogy a felek kölcsönös megelégedettséggel, örömszerzésre, testi-lelki kielégülésre, az érzelmi kötődés magas szintjének kimutatására, gyermek nemzésre használják a szexet, nem elég a biológiai fejlettség, hanem érzelmi fejlettség is szükséges. Ehhez pedíg nagyban hozzájárul a nyitott, elfogadó, bizalmas családi háttér, ahol nyiltan lehet beszélni a felmerülő gondolatokról, érzelmekről, már egészen kis kortól!
Az én lányom még csak 3 éves, úgyhogy nem tudom mi lesz, ha azzal áll elém, hogy: "Mami, szexuális életet szereretnék élni"-(bízom benne, hogy még előtte szól, hogy a megfelelő megelőzésről tudjunk, tudjanak gondoskodni!) de remélem, ha az odavezető úton rászolgálok a bizalmára, akkor ezzel sem lesz semmi baj!
Kedves Thor!
Nekem semmi bajom a radikalitásoddal! Egyébként meg a gyerekek testi-lelki bántalmazása ellen én tényleg mindíg nagy hévvel lépek fel, mert azt hiszem az egész társadalmunk, és az abban élők léte (így az enyém a Tiéd és a Mi gyerekeink léte) függ attól, hogy hogyan segítjük a gyerekeinket a felnőtté váláshoz vezető úton! +spontán sajnálom őket
Kedves mindenki, köszönöm, hogy foglalkoztat benneteket a sorsunk. Nem írtam pár napig, mert nyaraltunk, és örömmel mondhatom, hogy nem volt újabb incidens. A férjemnél legalább azt elértem, hogy elismerte, hogy nem jó módszer az erőszak, és a nyaralás alatt is visszafogta magát, bár azt hajtogatja (szerencsére csak nekem), hogy ha időben bevetett volna egy-két atyai pofont, nem itt tartanánk (még mindig a terhességről van szó). Azt látom, hogy egyáltalán nem tudja megemészteni, ami történt. Sose gondoltuk, hogy a gyerekeink az engedélyünkre fognak várni a szex-szel, de azért attól, hogy valaki "ivarérett", még igencsak 15 éves, és szerintem is teljességgel éretlen a szexre. Tudom, hogy én valószínűleg egy nagymama vagyok hozzátok képest, és ódivatúnak tűnök, de állítom, hogy attól, hogy valaki technikailag képes a szexre, érzelmileg még nagyon sok szempontból nem az. Biztos sokféle 15 éves van, az enyém még egy labilis nagy gyerek. Persze már minden osztálytársa azt állítja magáról, hogy nem szűz, némelyek 11(!) éves koruk óta, de hát... Ma már nem szülői engedély kell a szexhez, hanem kortársi engedély ahhoz, hogy még ne csinálja...
