Idén decemberben lesz három éves egyik gyermeke, most lett terhes másodszorra, es ha jól tudom szeptember közepe körül fog szülni. Ez első baba után decemberig kapja az államtól a pénzbeni juttatást. Az érdekelné őt hogy ha megszületett szeptemberben az új babóca akkor jár e neki valamilyen juttatás az államtól a szept-dec. időszakra vagy csak miután az első betöltötte a 3. életévét utána jogosult bármire is a második babánál. ...Ja Kriszti kérdezi.
Szia Judit,
Lányom elmúlt két éves, bölcsibe is jár amivel nincs is semmi gond, nem úgy mint inkább a barátaival. Szóval: kedvenc barátja Zolika nagyon verekedős fiú. Persze általában az én lányomat csépeli a legjobban. Sajnos azt nem tudom h. a bölcsiben hogy reagálnak erre az óvónők, mindenesetre utána fogok járni. A nagyobb gond, h. Zolika nagyon távoli rokonunk is egyben és mivel közel laknak hozzánk sűrűn találkozunk vele. Zolika szülei nem igazán nevelik gyermeküket, de ebbe most nem akarok belemenni, hisz ez az ő egyéni szoc.probl.juk. Lányom imádja Zolikát annak ellenére h. szinte csak a verést kapja tőle. A minap amikor egy közös programról jöttünk haza akkor a konyhában a saját lányom elkezdet ütni saját magát (pont úgy ahogy Zoli szokta Őt) és csilingelő hangon ezt mondta: Ne bánts Zolika Ne bánts Zolika, fáj, fáj! Ezen nagyon kiakadtam és úgy érzem hogy sajnos nem engedhetem meg a további találkozót , nem szeretném ha lányom azt gondolná h. ez teljesen rendben van hogy Őt verik. Tudom h. a barátunk meg fog sértődni ezen, persze ez senkinek nem esik jól, nekem viszont az nem hogy a lányomat veri és erre a szülő reakciója mézes mázos szavakkal csak annyi h. nem szabad kicsikém, nem bántjuk a lányokat . felháborító mi az h. nem bántjuk a lányokat, egyáltalán senkit sem bántunk. Azt hiszem az Ő családjukban Zolika viseli a nadrágot. Mi a véleményed, helyesen teszem h. távol tartom a lányom tőlük?
Üdv:
J.
Szeretném felhívni a figyelmeteket a Szülők Háza és a Nő Ezer Arca együttműködésében szervezett várandósok és kisgyermekes szülők számára tartott "Család születik" programra!
A programban lehetőség nyílik: - egyéni, állapotfelmérésre, tanácsadásra - egyéni és csoportos szülésfelkészítésre, - terhes meditációra, - anya-magzat kommunikáció építésére.
A program a szülésre való felkészítésen túlmutatóan, segítséget nyújt: - a születendő újszülött körül felmerülő kérdések megválaszolásában - az újszülött megértésében, - az újszülöttel való kommunikációban - életvezetési kérdésekben a szülés után - kisgyermekes családok problémáiban - társintézmények, szakellátások ajánlásában - szülés körüli intéznivalókban, tudnivalókban (juttatások, anyakönyveztetés,) - különböző szerepek egyeztetésében (anya, feleség, nő, dolgozónő stb.) - kapcsolati háló változásaiban (szülőtárs, szűkebb, távolabbi család)
Amennyiben felkeltette érdeklődésedet a "család születik programunk", hívd:
Dr. C. Molnár Emma, ügyvezető igazgatót, a Nő Ezer Arca vezetőjét: telefon: 06202269191
további információ: www.anoezerarca.hu, www.szulokhaza.hu
Először is Boldog Újévet kívánok Neked és minden kedves Fórumozónak!
Ami azt illeti, nem tudom ki mondta neked ezt, de szerintem nem volt valami jól informált az illető. Nyugodj meg, a válogatásnak és a gyümölcsökkel való korai megismertetésnek semmi köze egymáshoz. Már írtam egy párszor erről, ezen a fórumon, hogy nem igazán kell aggódni, ha a gyerek válogatós, vagy keveset, vagy csak ugyanazt eszi. Sokkal nagyobb probléma, ha nem iszik eleget. Egy két éves kis szervezetnek nem túl sok táplálékra van szüksége, viszont folyadékra és vitaminra annál inkább. Ilyenkor télen az sem árt, ha vitaminban gazdag gyümölcslevet adsz neki, vagy egyenesen vitamint adagolsz neki. Próbáljatok meg együtt enni a gyerekkel, akár egy tányérból is lehet, hátha akkor megkívánj azt, amit ti esztek, de szerintem ne csináljatok belőle túl nagy problémát.
lányom kezd egyre jobban válogatós lenni az ételek terén. Nem arról van szó, hogy vannak persze ételek, amit nem szeret és ráeröltetném, hanem fura módon olyan ételt sem akar amit pár napja imádott, utána pedig hetekig nem lehet bepróbálkozni vele. 10 hónapos koráig csak anyatejet kapott (most 2 éves), azt mondják, mivel nem kezdtem elég korán megismertetni vele a különböző gyümölcsöket, zöldségeket, most már sokkal nehezebb lesz, sőt válogatós is marad. Szerinted?
egy magánklinikán gondozzák a terhességemet, ahol ultrahang is van, melynek elég borsos az ára. Arra gondoltam, hogy talán az UH vizsgálatokat inkább abban a kórházban csináltatnám, ahol szülni fogok, TB alapon. Szerinted van annak jelentősége hogy ezt hol végzik? Nem hiszem, hogy a kórházban kevésbé gondos lenne a vizsgálat.
Én imádtam a lányom két éves korát (is!) és várom azt is, amikor Bálint két éves lesz. Imádtam, mert még nem feleselt vissza, de már lehetett vele kommunkálni. Annyira jó volt megélni, ahogy napról-napra nyílik a világ felé, és kiváncsian szívja magába a tudást, és a tapasztalást és persze az érzéseket. Két éves kor körül kezdenek el a gyerekek a családjánál egyel tágabb világ felé intenzívebben érdeklődni. Ajánlanám nektek, hogy járjatok el minél többet társaságba, játszóházba, gyerekprogramra. Persze influenzás időszaban ez egy kicsit nehéz, de pl. a Szemlőhegyi barlangban, ha jól tudim működik igazi sóbarlang, ahol játékok is vannak, kirándulni is lehet, és még a náthának is jót tesz. Nagyon ajánlom a zenés-mondókás foglalkozásokat is.
Ez itt a reklám helye: www.szulokhaza.hu, legközelebb holnap, dec. 4.-én vasárnap az ErzsébetligetiSzínházban leszünk, Varázserdő foglalkozást tartunk, fél 11-től, de várunk titeket Manómuzsika foglalkozásainkra is. Ezeket többnyira Budán a XI. ker. környékén és budaörsön tartjuk. Számomra is tanulságos látni, hogy az 1-2 éves gyerekek mennyire élvezik és értékelik pl. a komolyzenét. Most éppen Viváldit hallgatunk.
Visszatérve a kérdésedhez: szerintem mindenfélét meg kell mutatni a gyerekeknek és figyelni kell a reakcióikat, hogy mi jön be nekik. Elkezdhetsz bábozni is neki. Először ujjbábot vegyél, hogy lássa, hogy hozzád tartozik a báb. A mesékről nem rég írtam, hogy inkább a saját napjáról szóló meséket és az egyszerű szerkezetű meséket szeretik még ebben a korban. Kézműves foglalkozásokhoz válassz nagy méretű anyagokat, ezeket ki is vághatod, és pl. felragaszthatjátok egy lapra. Vagy akár Mikulás szakállat is ragaszthattok vattából. A lényeg az, hogy minél nagyobb legyen, hogy kényelmesen meg tudja fogni. Készíthettek só-liszt gyurmát is, és még akkor sem lesz baja, ha megkostólja. Ilyen korban nagyon szeretnek a gyerekek "trutyizni". Fontos és hasznos is, hogy megtapasztalják a különböző anyagokat, szagokat, ízeket. Összegezve: minden olyan foglalkozás tök jó, ami segíti az ismerkedést a környezettel és annak hatásaival, ill. felszabadítja a gyerek érzéseit, kibontakoztatja fantáziáját, fejleszti az empátiáját, érzelmi intelligenciáját.
Szerintem arról van szó, amit írtál. Valószínűleg a játszótársaival szereti azonosítani magát, ezért nevezi magát fiúnak. Nem hiszem, hogy ez később gondot okozna neki, a tényleges nemi identitásánál. Ez inkább azt jelentheti, hogy nagyon szereti a barátnőid kisfiait. Nem igazán lehet konkrétan időhöz kötni, hogy mikor jönnek rá a gyerekek arra, hogy ők fiúk ill. lányok. A pszichoszexuális fejlődésnek különböző szakaszai vannak, és a fiússágnak és lányosságnak is számos oldala létezik (pl. biológiai, társadami, lélektani) Ebben az első időben inkább szerepekkel való azonosulások játszanak nagy szerepet. Ez lehet, fiú, lány, herceg, királylány mackó, stb. Persze "mélylélektani" szempontból is lehetne elemezni a kérdésedet, de ahhoz nem áll elég információ a rendelkezésemre. Ismenem kellene pl. a Ti kapcsolatotokat a kislány papájával, vagy a Te női szerepekről alkotott véleményedet, illetve azt, ahogyan használod ezket a szerepeidet. Így látatlanban ennyit tudnék mondani neked.
Szia Judit! Arról szeretnék kérdezni, hogy milyen kortól különböztetik meg a gyerekek a fiúkat a lányoktól. Kislányom hároméves, és váltig állítja, hogy ő kisfiú. Mitől lehet ez? Babával is autókkal is játszik, nagyon aktív: mindig szaladgál, felmászik dolgokra, majd leugrik róluk. Ovodába még nem jár, legközelebbi barátnőimnek mind fiuk van, tehát velük játszik leggyakrabban. Csupán ennyiről lenne szó?
Lassan itt a tel, amikor tobbet leszunk benn, kevesebbet lehet setalni. Azt szeretnem kerdezni, mit lehet egy 2 eves gyerekkel csinalni? Nem otlethianyban szenvedek, meg nemi kezugyessegem is van, nagyon szeretnek sok-sok dolgot csinalni vele a gyurmatol a gesztenye babon at a festes ragasztasig mindent, eppen csak azt nem tudom egy ket eves mire kepes. Mit varjak el tole, mivel kezdjek, mivel folytassam, mi a megfelelo neki? Elore is koszonom: Zelszi
Hány éves a gyereked? Három éves kor előtt a gyermekeknek még nincs konkrét halálfogalmuk és ezzel együtt halál félelmük sincs. Viszont az anyától való elszakadás miatt érzett félelem, szorongással járhat. Az anya hangulata, az ő félelmei, szorongásai nagymértékben átragadhatnak a gyerekre. A gyermekek beleérző képessége, nagyon erős. A kisgyerekek nagyon fogékonyak, az un. mögöttes tartalmak megérzésére. Tehát, ha a szülő azon szorong, hogy jól tesz-e, ha kiviszi a temetőbe a gyereket, akkor a gyerek ezt a szorongást fogja megérezni, és ő is szorongani fog. Ezt pedig a szülő később úgy is értelmezheti, hogy a temetőben tapasztaltak miatt szorong a gyermeke, holott csak a saját érzését fogja viszont látni. Ezért, én azt javasolnám Nektek, hogy csak abban az esetben vigyétek magatokkal Őt, ha képesek vagytok vele foglalkozni, és a temetői látogatást, úgy tudjátok felfogni, mint egy kirándulást.
Idén lesz 4 éve, hogy elvesztettem az édesanyámat. A születés napján napján, mindig viszünk virágot a sírjára. Eddig sosem vittük magunkkal a kislányomat, de most arra gondoltuk, hogy talán ő is kijöhetne velünk. Ő sajnos nem ismerhette a nagymamáját személyesen, de szoktunk róla mesélni neki. Sokszor kérdezi, hogy hol van most a nagymama? Mit jelent az, hogy meghalt? Nem igazán tudom, hogy mit mondjak neki. Ezért gondoltam, hogy magunkkal visszük őt is a temetőbe, de nem tudom, hogy ez jó ötlet-e?
köszönöm szépen a válaszod, időközben voltunk egy ilyen témájú előadáson, és hasonló gondolatokat hallottunk. Igen, kicsit békén hagyom a férjem, hadd élje meg ő is ezeket a dolgokat a maga tempójában, végülis néha pl. nekem is elegem lesz a babás témából, és mással akarok foglalkozni.
Én speciel a kisebb babaörzéket kedvelem, de ez egyénre válogatja. Köszönöm a kérdésedet, az apák szerepéről a szülésnél. Nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést. Fontos, hogy az apa tisztában legyen azzal, mit keres a szülőszobán, ahhoz is, hogy el tudja dönteni, ott akar lenni, vagy sem. Semmiképpen nem tanácsolnám, hogy rábeszélés miatt legyen ott a szülésnél. A Klinikán, ahol dolgozom, előfordult, hogy az apukával töbet kellett foglalkozni a szülés alatt, mint a szülőnővel. Folyton el akart ájulni, mindíg rossz helyen téblábolt. De volt olyan esetem is, amikor az apuka annyira lelkes volt, hogy alig hagyta szegény anyukát vajúdni. Folyton érdeklődött, utasítgatta, hogy mit csináljon, végül meg kellett kérni, hogy hagyja el a terepet, mert szegény nőnek teljesen leáltak a fájásai. Szóval, azt gondolom, hogy az apukának, ugyanaz a szerepe a szülésnél, mint később az egész családi életben. SEgítenie kell a család születését, a család működését. Segítenie kell az anyát abban, hogy befelé tudjon figyelni, együtt tudjon működni a magzattal hogy összpontosítani tudjon. Ne zavarja meg a külvilág, meg legyen mindene, amire szüksége lehet, hogy biztonsában érezze magát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ő az aki tartja a kapcsolatot az egészségügyi személyzettel (orvossal, szülésznővel), vigyáz arra, hogy senki ne zavarja meg felesleges kérdésekkel, lelkes tréfálkozással, bármivel, ami elvonhatja a vajúdónő figyelmét, a szülőnőt. Ha szükséges, fizikailag is segíti a nőt, tartja a hátát, emeli a fejét, vizet hoz neki. A fájdalom a szülőnő legfőbb segítőtársa. Azt jelenti, hogy minden rendben van, a baba úton van, és hamarosan meg fog születni. Ezért nem sajnálni kell a nőt, hanem bátorítani őt. Az is fontos, hogy elvághatja a köldökzsinort, és ott van a kezdeteknél. Ez óriási élmény, de nem ez a legfontosabb. Hanem a közös munka! Én a helyedben semmiképpen nem eröltetném őt, még sok időtök van. Még lehet, hogy fel sem fogta igazán, hogy apa lesz. Javaslom adj neki időt! üdvözlettel: Judit
Elnézésedet kérem, hogy megvárattalak a válasszal. Szerintem ez akár poén is lehet, hogy a gyerek sísapkában alszik. Persze tudom, könnyű a más "baján" mulatozni. Biztos a kiscsajnak is bejön, hogy foglalkozol vele, és érzi rajtad, hogy valami szokatlant csinál, és neki is tetszik ez. Ha csak ennyiről van szó, én nem igazán reagálnám túl a dolgot. Aludjon egy két napig sísapkában, majd megunja a Drágám. Általánosságban viszont azt ajánlanám, hogy legyél picit következetesebb, vagy engedj meg valamit neki már akkor, amikor látod, hogy nehéz is lenne megtilltani, és nincs is nagy súlya (nem a konektorba akar benyúlni éppen, vagy meztelenül kimenni az utcára, mert az persze más ügy). vagy, ha úgy itéled meg, hogy valamit akkor sem csinálhat, ha nagyon szeretne, akkor ne engedj neki, akkor se, ha az ciki és az összes szomszéd felébred a sírásától. A gyerekeknek kell a következetesség, különben elbizonytalanodnak, és magukat sem érzik biztonságban. Néha, magam is meglepődöm, hogy a következetsség tényleg működik, még akkor is, ha néha kényelmesebb engedni. üdv: Judit
végigolvastam ezt a fórumot, és nagyon sok hasznosat tanultam, köszönöm! Lenne néhány kérdésem Judithoz, illetve hozzátok.
Az első elég gyakorlati, hallottam, most szombaton lesz a Sportcsarnokban babacucc börze. Voltatok már ezen, megéri elmenni? Most várunk kisbabát, még nem vettünk semmit, csak 10 hetes. Valami listát is kéne rögtönözni, láttam a neten párat.
Más téma. Judit, mit tudnál elmondani az apák szerepéről a szüléskor? Azért kérdezem, mert a férjem ódzkodik, hogy ott legyen, hogy lásson szenvedni és semmit sem tehet, stb., de azt mondja, ha szeretném, azért bejön. Azért jobb lenne, ha meggyőződéssel tenné. Azt hiszen, a dolognak csak egyik része a fájdalom.
Pont holnap lenne erről egy előadás, de nem túl lelkes, talán nem érti, mit kell ezt a témát ragozni, néha már mondta, hogy nem túl jó, hogy csak ez a témám mostanában. Nagyon szerette volna a gyereket, nem is egy érzéketlen bunkó, de azért nem is lehet vele órákig csajszis témákról beszéni, valahogy egy csomó mindent egyszerűbben intéz el. Pl. az egyik haverja is gyereket vár (a felesége), és amikor telefonáltak, tök más volt a téma, alig beszéltek erről. Én anyukámmal csak erről beszélek. Valószínűleg én is jobban megérthetném őt, nem kéne mindját magamban jól megsértődni. Ha legyőzöm a rossz érzést, megpróbálom emberi hangot megütve elmondani neki, hogy nekem ezek a dolgok fontosak.
KÖSZÖNÖM SONY, ÉS FOGTÜNDÉRKE A HOZZÁSZÓLÁSOTOKAT.
Fogtündérke,
azért nem vagyok ám egy mindent megengedő anyuka, sőt vannak dolgok amiket megtiltok neki és igazából még nem bizonyosodott be az ellenkezője, de úgy néz ki amit megtiltok mert veszélyes stb... azt megérti és nem is visít. viszont nem tudtam neki megmondani, hogy éjjel ebben v. abban meleged lesz, mert ő minig kitakarja magát és talán fázik v. nem tudom az anyaméh melege hiányzik neki, de mondjuk nem feltétlenül nehéz takaró formájában. Fene se tudja, inkább a pszichés hátterére szertnék rájönni...
persze már (sajna ő is válogat rendesen) van olyan ruha amit egyaltalan nem hajlandó felvenni és persze vannak kedvencei is, én úgy trükközök ill. próbálok, hogy mielőtt ráadom a ruhát előtte elmondom milyen rég volt rajta pl. a kisnyuszis nadrágja és milyen szép lesz benne, erre rögtön magára erőlteti azt amit akarok neki adni....
Képzeld, nálunk pedig pont az ellenkezője van. Mióta a baba megtanult vetkőzni, szerencsénk van, ha estére a pellusa még rajta marad :)
Először a zoknit húzza le, ilyenkor még jó eséllyel belebújik egy mamuszba/cipőbe/csizmába. Jajj nekünk, ha megkaparint egy kinőttet, mert akkor percekig csilingeli, hogy Nemmjó, nemmjó! És színpadias mozdulatokkal mutogatja. Utána ha a cipőt megelégeli, lehúzza, és ha már benne van, a nadrágtól is megszabadul. Itt jön az, hogyha bármilyen képzelt vagy nem annyira képzelt folt esik a pólóján - mondjuk egy csepp víz, leveszi azt is. Végül, koronázásképp kitapasztalta, hogy tud kibújni a bodyból, és innen már csak egy lépés, hogy a pellusát lehúzza, például amikor egyikünk kimegy a WC-re, ő pedig csatlakozni akar a bilin. Ha nem lenne egy olyan hálóruhája, amit imád, el lennénk veszve :)
Én egyébként bármit rá tudok adni (most még?), elég azt mondani, hogy ajándék. A 2 éves szülinapja óta imádja az ajándékokat :)
Még örülj neki, hogy felveszi, amit nélküle vettél:) Az én fiamnál ez már szinte kizárt dolog, csak olyasmit hord, ami tetszik neki, anyagi csőd nélküle venni valamit, mert jó eséllyel pihenhet a fiókban...
ez persze csak vicc (sajnos nem az, amit a fiamról írtam, hanem hogy örülj neki) - azért sapkában és cipőben aludni egy kicsit durva, nem? Én ezt nem engedném, pedig nem vagyok egy nagy tiltó művész:(
a gyerek mindig és minden körülmények között meg fogja találni azokat a helyzeteket, amikor neked kellemetlenebb, hogy visít, mint azt teljesíteni, amit akar (bolt közepén, utcán, vendégségben, anyóséknál, éjjel 3-kor villanó szomszédlámpák fényénél...), de csak teszteli az akaraterődet, ha valahol tényleg ellenállsz, azt nagyon gyorsan megérti/megérzi...
persze ez az egész okoskodás csak arra szól, ha zavar téged, hogy sísapkában alszik - ha nem, akkor tárgytalan minden, amit mondtam, én szerintem nagyon sok minden oké lehet valakinek, ami másnak nem tetszik...
rég nem jelentkeztem, pedig van mit kérdeznem... sorban (persze a felét elfelejtettem már).
A minap 22 hónapos kislányomnak vásároltam télre sínacit és egy új sapkát. Ezeket nélküle vettem, amikor otthon felpróbáltam rá az a fura eset történt h. nem volt hajlandó levenni, annyira elvadult a dolog h. kénytelen voltam rajta hagyni és még abban is aludt. ... Sőt a legfurább h. éjjel amikor titokban leakartam venni róla a sapkát felébredt és üvöltött: sapkát, sapkát.... a végén kénytelen voltam ráadni mert a szomszédban kezdtek felkapcsolódni a lámpák (hajnali három volt). Elképzelésem sincs miért csinálta, eddig csak a cipőjét féltette... mintha elakarná venni tőle valaki. Most h. eldugtam a sícuccot éjjelente felüvölt: cipője, cipője... és ráadom a házi mamuszát. Nem tudom hova tenni a dolgot, remélem te igen,
Természetesen egyetértek én is azzal, hogy egymás problémáiból, kérdéseiből is sokat tudunk tanulni. Ma azonban egy kétségbeesett 15 éves lány e-mailjét küldtem el Juditnak, úgy gondoltam azt mégsem teszem itt közre a fórumon. Judit válaszát nagyon várom, de persze a probléma tömör lényegét és a válasz főbb pontjait is nagyon szívesen megosztom vagyis Judit javaslatának megfelelően megosztanánk Veletek!
Természetesen továbbra is főleg ide a fórumra várom a kérdéseiteket.De persze az emailben feltett kérdésekre is szívesen válaszolok. Esestleg, ha Tiszavirág beleegyezik, akkor a válaszom azon részét, ami másoknak is segíthet publikussá lehet tenni.
abból tudunk segíteni másoknak, hogy kérdéseinket publikussá tesszük. Ez itt egy olyan segítő forum, ahol tiszteletben tartják a személyes adatokat, tehát nem derülhet ki h. ki irta, akkor miért ne lenne mindenki számára elérhető. Nem csak egyedül élünk a földön. Nem csak saját magunkra kell gondolni. Kérlek titeket, én is megoszom a bugyuta kéréseimet már az egész velvettel - számítva arra h. nem csak én tanulhatok belőle.
Szeretném a segítségedet kérni egy 15 éves nagylány esetében. Ha megoldható lenne és Neked nem nagy teher, akkor inkább e-mailben írnám le az esetet, kicsit bonyolult a háttere. A mail címed nem publikus, nagyon megköszönném, ha vagy itt megadnád vagy jelentkeznél a tiszavirag24 kukac freemail.hu - n.
Nagyon várom a jelentkezésedet, köszönettel: Tiszavirág
Ez igen nehéz kérdés, főleg így látatlanban. Másfél éves gyereket még nem igazán érdemes, és célravezető nevelni. Ha amúgy minden rendben a családban, én nem csinálnék nagy ügyet ebből az egészből. Ha elkezd ütögetni a gyerek, határozottan (nem durván!), meg kell fogni a kezét, és azt mondani, hogy nem. Ennyi az egész. Aztán, ha újra csinálja, akkor megismételni. Kimenni a szobából, nem túl célrevezető, mert ilyen korban a gyerekek jobban értenek az azonnali reakciókból. Az, hogy egy gyerek üt, még nem jelenti azt, hogy ő egy agresszív gyerek. Azt jelenti inkább, hogy kiváncsi, hogy mit vált ki a környezetéből, bizonyos cselekedeteivel. Mivel még nem túl sok módját ismeri a közeledésnek, ezért választhatja alkalmasint, ezt az egyszerű ütlegelős formát. Persze az is lehet, hogy dühből is ütöget, de ez teljesen mindegy. Nem szabad túldimenzionálni. Nem szabad hagyni, és ennyi az egész. Aztán, ha nagyobb lesz, akkor persze neki is meg kell értenie, hogy miért nem szabad másokat megütni, de ahhoz is az a legjobb út, amit a barátnőd csinál, hogy mutaja, hogy látod ez fáj a mamának, stb. Persze egy jó kis birkózás az mindíg jöhet, de alapvetően nem kell túlreagálni a dolgot, mert attól még jobban fogja csinálni, mert látja és érzi, hogy hatást vált ki vele! Az én fiam pl. folyton húzza a lányom haját, aki visít, ettől még jobban húzza...
Sok szeretettel várunk mindenkit, holnap 10 órakkor a Millenáris Parkban VARÁZSERDŐ című, Komolyzenei foglalkozásunkra.
A foglalkozás zenei inspirációkon alapszik. A komolyzenei darabokat a kisgyermekek számára legharmonikusabb hangzást biztosító fuvola-hárfa kettőse szólaltatja meg. A zenei benyomások feldolgozása drámapedagógiai módszerekkel történik,a játékmester (drámapedagógus) segítségével.
A foglalkozás egy történetre épül, melynek váza egy képzeletbeli utazás, amelyben a mese világából a gyermekek saját világukig jutnak el. Az utazás minden állomáshoz játékok és dallamok tartoznak, a játékok összhangban vannak a zeneművekkel.
A játékokat a szülők is játszhatják gyermekeikkel együtt. Az önálló részvétel a gyermekek életkorától függ. Egészen kis gyermekek (csecsemők) is részt vehetnek a foglalkozáson. A foglalkozásokat egy három-fős társulat tartja: Takáts Rita drámapedagógus, Pálhegyi Máté fuvola- és Pintér Ágnes hárfaművész.
A program lehetővé teszi, hogy a komolyzene a játékon keresztül, észrevétlenül kerüljön be a kisgyermekes családok életébe, ezáltal keltve fel az érdeklődést az igényes zenehallgatásra, és a Zene nyelvének megértésére.
