Jelenleg 12 hetes terhes vagyok. Minden agyon szép és jó...lenne. Nagyon szerettük volna ezt a babát, és szeretjük most is. Nappal minden rendben is van. (leszámítva persze az állandó hányingert és az émelygést, de hát ez ugya velejár). Viszont éjjel, szinte mindig borzalmas álmaim vannak. Az még a legjobb, ha csak úgy spontán meghalok. DE a legválogatottabb horrororok történnek meg velem. Folytom menekülök, üldöznek, meg akarnak ölni, el akarnak venni tőlem valamit. Lassan már félek elaludni, annyira félek az álmaimtól. Felmerült bennem, hogy nem lehet-e, hogy a babának van valami baja, és ezért álmodom mindezt. A dolog azért is érthetetlen, mert amúgy minem idilli. A párom szerető, rendes, mindenben segít, kímél. Már most úgy becézgeti a hasamat, mintha legalábbis az ő hasa lenne. anyuék is mindemben segítenek, a tesómék is alig várják, hogy megszülessen a bébi, már összerakták neki az unokatesó kinőtt ruháit. A munkahelyen is örömmel fogadták a hirt, és nem is várják el, hogy igazán dolgozzak, mindig kisegítenek, és inkább az adminisztrációt bízzák rám. Szóval, ilyet szinte még álmodni se lehet. Erre én meg itt gyártom magamnak a problémát. Ezért gondolom, hogy talán nincs valami rendben a gyerekkel. Mi a véleményed. Nagyon várom, mert már ettől az estétől is félek.
Köszönöm szépen az elismerő szavaidat. A honlapunkon minden programunk és helyszinünk fel van tüntetve. Szívesen látlak és ott személyesen is tudunk beszélgetni!
Tök jó a honlapotok. És hol vannak ezek a foglalkozások? Lehet ott veled személyesen is találkozni. Ahogy így olvasom a válaszaidat, szivesen megismerkednék veled.
Mindenkinek, akik velünk együtt már nagyon várják a tavaszt!
Gyere már tavasz!!! - kirándulás, március 15.-én Kamaraerdőn. Találkozás 10 órakkor, a 41-es villamos végállomásán, a Kamaraerdei Ifjúsági Park bejáratánál.
Gondold csak végig. Mi a feltétele az óvodába menésnek? Lehet, hogy a kisfiad úgy fejezi ki:" hogy kösz mami, igaz szeretem a gyerekeket, de oviba még nem készülök"- hogy nem teljesíti a feltételt: nevezetesen nem hajlandó bilibe kakilni.Szóval, én a helyedben semmiképpen nem eröltetném a dolgot. Főleg, ha áprilisban kistesó érkezik.
A szobatisztaság a dolgok helyére rakásával van összefüggésben. Amikor már rájön a gyerek, hogy mi hova való. Pl. kisebb kocka a nagyobba, puzzle darab a helyére és kaki, pisi a bilibe. Tehát, hasznosabb a konkrét anyagcsere végtermék kérdés helyett, inkább konstrukciós játékokat játszani a gyerekkel. Valamint hasznos, ha megengeded, hogy ott legyen, amikor Te hasonló tevékenységet folytatsz. Hagyd, hogy döntse el ő, mikor áll készen arra, hogy a helyére tegye a dolgát. Lehet, hogy hamarabb be fog ez következni, mint gondolnád. Próbáld meg, nem összekötni ezt az óvodával, mert akkor könnyen játszma válik belőle, pedíg ez egy teljesen egészséges fejlődési folyamat, ami minden egészséges gyerek életében előbb vagy utóbb bekövetkezik. Nyilván ő sem szereti, ha csípi a popsiját a kaki, ezért magától fog majd szólni, ha nem érzi úgy, hogy ezzel valami más is következhet az ő életében, azon kívűl, hogy nem lesz kakis...Ha jól számolom, utoljára (júniusban), akkor kérte a bilit, amikor még nem voltál terhes,. Mi erről a véleményed?
A kisfiam áprilisban lesz 2 és fél éves, és azt tervezzük, hogy ősztől oviba megy. Elvileg ugyebár akkor veszik fel, ha már szobatiszta, de nem az. Sőt, ahogy látjuk, inkább elutasítja a bilit, mint érdeklődne iránta. Elbújik, ha kakil, aztán letagadja, ha rákérdezünk, hogy van-e. Nagyon érzékeny a bőre, többször előfordult már amikor hígabb volt a széklete, és többször kakilt egy nap, hogy kicsípte a fenekét (pedig amint észrevesszük a "dolgot", egyből tisztába tesszük), ezért próbáljuk neki magyarázni, hogy szóljon ha van, nem kell bilizni ha nem akar, de legalább ne tagadja le, mert ha sokáig benne ül, akkor megcsípi a popsiját. Na mindegy, nem szól. Néha mondja, hogy bilizni akar, olyankor levetkőztetem, de csak szórakozik vele, az már ünnepnap, ha végre ráül. Tavaly júliusban volt pár nap, amikor használta, de azóta nem. Nem tudom, mi történhetett. Most áprilisban érkezik a kistesó és valahol azt olvastam, hogy nem célszerű akkor szoktatni, amikor kistestvére születik. De akkor mit csináljak? Nagyon rossz lenne, ha emiatt nem mehetne oviba, mert nagyon szeret gyerekek között lenni. Van valami tipped, hogy mit tegyek, vagy továbbra is inkább csak ajánlgassam neki a bilit, mint lehetőséget, hátha egyszer bejön neki? Üdv, Niki
Hú, akkor most nagyon izgi lehet az életed, költözés, baba...
Persze, tök jó, hogy optimistán fogod fel, hiszen végülis elveszíti ugyan Mandula az egyeduralkodóságát, de tényleg kap egy tesót. Én is nem régen éltem meg azt amit Te most készülsz megélni. Az első pár hónap tényleg "húzós" volt, de mára már eléggé belejöttünk. Mondjuk azért azt sosem felejtem el, hogy amikor hazajöttünk Bálinttal a kórházból, Julcsa lányom (2 évesen) közölte, hogy ő a vadász a Hófehérkéből, és én vagyok Hófehérke, és vigyázzak mert leszúr. Szóval dolgozott a kis lelke neki is...
Teljesen egyetértek Fogtündérrel. Valószínűleg a Te szorongásoddal van inkább dolgod, mint a gyerekedével. 2 éves kor körül az anya 1 napos távolléte, ha a nagyszülők szükségleteinek megfeleően bánnak vele (és ez a Ti esetetetekben, nekem nagyon úgy fest) nem okozhat lelki traumát, törést. Ráadásul a gyereknek is nagyon hasznára válik, ha a szülei jóban vannak. Ebből szempontból pedíg, nagy szükségetek van, egy kis meghit egymásra figyelésre. Nem kell feltétlenül azt várnod a gyerketdtől, hogy repessen az örömtől, amiért nem vagy vele egy napig. Az sem különösen baj, ha kifejezetten szomrú miatta. A fontos, hogy lássa rajtatok, hogy semmi baj sincsen. Ti megértitek őt, hogy nem örül, mégis , mint felnőttek, az ő szülei, úgy döntötök, hogy ő a nagyiéknál alszik. Elmondjátok neki, hogy másnap érte mentek, és addíg ő mit fog csinálni, és aztán Ti mit fogtok együtt csinálni, ha megjöttök. Fontos, hogy mindenhez kössetek valamilyen konkrét dolgot, történést, mert a gyerekekek nem tudnak még elvontan gondokodni. Ezér jó, ha például azt mondjátok, hogy ebéd után jöttök, így ő tudja, hogy pl. vacsora után nem kell várnia Titeket.
Az pedíg szerintem nem baj, ha a nagyiéknál a dolgok kicsit másképp vanak, mint otthon. Nem lehet ilyen gyorsan "elrontani" a gyerekeket. Tudják, ők, hogy ki az igazi "Úr" a háznál.
Szóval szerintem, hajrá! Utazzatok el és érezzétek jól magatokat és egymást! Javaslom, hogy ne telefonáljatok haza, mert az csak mindenkit felkavar. Max. sms-ben érdeklődjetek, ha nem bírjátok(od) ki...
szia! én is kiváncsian várom, Judit mit mond erre, az én tapasztalatom az, hogy ez is iszonyúan gyerekfüggő. Biztos van 2 éves, aki simán ott alszik, és van nagyobb is, aki nem. Én egyszer próbáltam hogy nyáron anyukámmal aludjon egyetlen éjszakát a fiam a Balatonon, jó, egy csomó mindent elbénáztak vele, pl. autóban altatták el, és alva tették be az ágyba, így nem tudott megbarátkozni a helyzettel, hogy hol és kivel alszik, de felébredt hajnali fél 4-kor, felöltözött (cipő, sapka, minden), és ott ült makacsul, bármilyen hullafáradt lehetett, nem volt hajlandó többet ott elaludni. Azóta se ment bele, hogy máshol aludjon, pedig már 3 és fél. Én nem erőltetem,biztos vagyok benne, hogy hamarosan direkt jó bulinak fogja tartani. De ehhez hozzá akarom tenni, hogy úgy engedtem el a nyáron, hogy biztos voltam benne, hogy egy éjszakát kibír és nem lesz semmi gond, és szerintem nem is lett volna, ha anyukám nem olyan konfliktuskerülő (egy kis esti bőgést gondolt megúszni autóban altatással, pedig nem is biztos, hogy sírt volna, így meg éjjel ébredve azt se tudta, hol van szegény). És még valami: ez ugyan balul sült el, de semmilyen utóhatását nem érzem, ez nem okozott trautát az egyébként biztosan kötődő gyereknek. Másfél éves korban egy hét, az egy örökkévalóság lehetett neked, és még egyáltalán nem értetted, hogy egyáltalán visszajön-e a mamád, nem volt semmi időérzéked, az egy hét meg nagyon hosszú volt ehhez. Ez nem ugyanaz, mintha egy szombati éjszakára megpróbálod a nagyszülőknél altatni a 2 éves gyerekedet, akivel ezt elrőre is, utólag is megbeszéled! Tuti hogy nem okozol vele maradandó sérülést, ha nagyon nincs ínyére, azt is tudni fogod, de simán lehet, hogy nem lesz vele semmi gondja, és akkor meg kár kihagyni a lehetőséget egy kis páros töltődésre! szerintem :)
Tudom, hogy nem lesz könnyű neki. A doki szerint már minden pillanatban várható, hogy megszületik a kistestvér, akit elvileg Mandula is vár, de attól még biztosan nehéz lesz elfogadnia, hogy már nem egyedül van. Ha így nézzük, én sem tudom elképzelni, mi lesz még ebből, de optimista vagyok, mert az ő születése előtt sem tudtam elképzelni, hogy élünk majd hármasban, végül mégis minden jól alakult. Most pedig könnyebb dolgom lesz, mert nem egy költözéssel van egybekötve az új családtag érkezése, az első hónapban csak és kizárólag azon kell gondolkoznom, hova kerüljön az új kiságy :)
Szabó Lőrincet nagyon kedvelem, mindenképp elolvasom majd azt a verset!
Egyébként civilben grafikus vagyok, bár mostanában valamiért nem foglalkozom ezzel annyit, mint régen :)
Mi alapján döntenéd el, aludhat-e a gyerkőc "egyedül" a nagyszülőknél?
A szüleim nagyon jó fejek, a kislányom heti egy napot velük tölt, élvezi és 100%-os figyelmet kap, egész nap. Én így el tudok menni suliba (levelezőn).
A férjem jár segítő beszélgetésekre, és ott a tanácsadója, aki jó régről ismer már mindkettőnket, és általában képben van, azt javasolta, töltsünk együtt pár hétvégét, kettesben. Nincs válságban a házasságunk, de nehéz időkön mentünk keresztül, és bár a kapcsolatunk betonbiztos és szeretetteljes, azért bizony eléggé leültek a dolgok. Szóval szerinte a kétéves lurkót már le lehet passzolni egy hétvégére a nagyszülőkhöz, mi pedig csinálhatnánk programot (vizitúra, tréningek, romantikázás).
Nekem még korainak tűnik, hogy egész hétvégét nélkülünk legyen a gyerkőc, de nem akarok a túlféltő anya mintapéldánya lenni.
Ha a gyerkőcöt kérdezem, mi lenne, ha nagyiék bohócmulatságra vinnék este, náluk aludna és másnap állatkertbe mennének reggel, akkor azt feleli, hogy én is legyek ott.
Engem másfél évesen egyszer "elpasszoltak" egy hétre, aztán ötéves koromig minden reggel nyúztam az ovi előtt anyukám, hogy "ugye értem jössz?" és sírtam, csináltam a műsort reggelente. Biztos, hogy nem érte meg neki.
A férjem tanácsadója azt mondja, két éves korban el lehet kezdeni a szoktatást és a lurkó hamarosan természetesnek fogja tartani, ha egy-egy hétvégén a nagyiékkal van. Hogyan lehetnék benne biztos, hogy nem okozok szorongást neki?
Megint csak egerősíteni tudlak, hogy tényleg jó úton játsz. Mi is a foglalkozásod, persze az anyaságon kívűl?
Szerintem a szabadjára engedés és a "hagyni a gyereket a saját tempójában fejlődni között lényeges különbség van. A gyereknek alapvetően arra van szüksége, hogy figyeljék őt, és szükségleteinek megfelelően foglalkozzanak vele.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy leüljünk vele játszani. Engedjük be magunkat a gyerekek világba. Ezt Szabó Lőrinc remekül megfogalmazta a Lóci óriás lesz című versében. Ajánlom figyelmedbe.
Kérdésedre a konkrét válaszom az, hogy amíg a "Babócád" élvezi a puzzle kirakását, ne vegyél neki másikat. Ha már látod, hogy unja, nem játszik vele, csak akkor vezess be másik játékot. Ajánlom, hogy nézzetek be egy játszóházba, ahol sok-sok játék van, ott kipróbálhattok különböző játákokat, így könnyebb lesz kiválasztanod, az újabb fejlesztő játékot neki. Érdemes foglalkozásokra is eljárni (pl. www.szulokhaza.hu), hogy magamat ajánljam. A foglalkozásaink úgy vannak összeállítva, hogyminden korosztály megtalálhassa a számára mgefelelő formákat és eszközöket.
Február 26.-án a Bálint Házban (Révay utca) lesz Varázserdő foglalkozásunk, és utána kézműves foglalkozás piciknek.
A legjobb, ha bele-bele kóstóltok különböző tevékenységekbe, és így szépen kialakul, hogy mi érdekli őt. Én nem vagyok a direkt tanítás híve, még óvodás korban, sőt általános iskola alsó tagozatában sem.
Szerintem a legfontosabb, hogy biztonságos szeretetteljes légkörben, hagyjuk őt játszani és kibontakozni. A gyerekeket, ha kiegyensúlyozottak minden érdekli, rendkívül gyorsan tanulnak maguktól is. Elég, ha belegondolsz, hogy 1-2 éve még világon sem volt, most meg beszél jár és gondolozik. Ha egy gyerek nem érdklődő, nem kiváncsi, ott valami baj van, vagy a mentális állapotával, vagy a családban van valami probléma.
Mikorra várod a Picidet? Arra mindenképpen készülj fel, hogy lehetséges, hogy a "Babócád" vissza fog egy picit fejlődni, ő is újra igazi babóca akar lenni. Ez csak átmeneti állapot,és lehetséges, hogy kivülről egy darabig nem fog annyira látványosan fejlődni, de "belülről" nagyon nagy dolgok történnek majd vele. Megtanulja, hogy mit jelent nyerni egy tesót, de veszítne azt, hogy a "mami és a papi csak az enyém". Ez nem könnyű, még nekünk szülőknek sem, hogyan lenne akkor neki az.
De most tényleg nem tudom, szembesítsem-e egy új kihívással, vagy hagyjam kiélvezni a sikerét! Vagy egyszerűen csináljam azt, hogy veszek egy nagyobb puzzle-t, beteszem a játékai közé, és ha érdekli, majd úgyis foglalkozik vele? Szivem szerint ezt tenném.
Eddig tényleg mindenben engedtük a saját tempója szerint fejlődni, és semmiben nincs lemaradva, ellenben egy csomó dologban nagyon jó, például nagyon-nagyon kreatív. Ez tényleg így menne minden gyereknél? Vagy csak szerencsénk volt vele?
Na jó, lehet, hogy így szülés előtt kicsit másképp nézek mindenre. Főként azért lenne jó tudni, hogy minden gyereknél bejön-e ez a hagyjuk saját tempójában fejlődni dolog, mert ugye jön a második, jó lenne tudni, nála is így lesz-e majd.
Szoktam nézni egy sorozatot a Spektrumon, a címe: Miből lesz a cserebogár? Ott például arra a megállapításra jutottak, hogy a szabadjára engedett gyerekek rosszabbul teljesítenek mindenféle teszteken, kevésbé intelligensek. De az anyukájuk szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy nem volt kedvük éppen azt játszani, mint amit játszaniuk kellett volna.
Tényleg nem akarlak butaságokkal fárasztani, csak néha annyira elkap a kétség, hogy egy gyerek 'fejlesztése' tényleg ennyire egyszerű lenne! Lehet, hogy valahol a lelkem mélyén én azt vártam volna, hogy a gyerekeket tényleg tanítani kell, és ösztönözni kell, különben lemarad a többiektől, vagy legalábbis nem tudja kifutni a formáját. De most nagyon úgy tűnik, nem így van. Eddig mindenből az jött be, ha a tanítgatós késztetéseket elnyomva ráhagytam a dolgot. Ráadásul így nem csak az adott dolgot tanulja meg, hanem azt is, hogy bízhat magában! De ez meddig mehet el? Meddig működik így? Az oviban már tényleg tanítani fogják őket. Persze lehet, hogy akkorra pedig már felkészül arra, hogy őt tanítsák is...
Biztosan azt hiszed most rólam, hogy csak monológozni járok ide a fórumra, de az a valóság, hogy tényeg nem értem, miért működik mindez. És mint egy anyuka, a lehető legjobbat akarom adni a gyerekemnek. Illetve lassan már a gyerekeimnek. Én alapvetően szeretem a nyitott, alternatív megoldásokat, de mivel itt nem magamról van szó, hanem róluk, néha elbizonytalanodok...
Lehet, hogy tényleg csak a közelgő szülés miatt töprengek ennyit, utána úgysem lesz időm rá :)
Na ez most tényleg monológ volt, igazi kérdések nélkül :) Mindenesetre köszönöm, hogy néha elolvasol, és megerősítesz, ha jó úton járok :)
Kérdésedre Te magad megfeleltél. Én sem tudok okosabbat vagy mást mondani. Jó dolga van a "Babócádnak", hogy ilyen figyelmes, fejlődését ügyesen segítő, türelmes anyukája van.
Addig ütni a vasat, amíg meleg, tehát ha valamire rájön, kis idő múlva, amíg még tart az érdeklődése, továbblépni. Vagy a sikerélmény kiélvezésének biztosítása, tehát ha valamit már jól és stabilan tud csinálni, akkor hagyni, hogy ennek kiélése után más felé forduljon a figyelme, és pár hét után visszatérni a témához egy magasabb szinten.
A konkrét példa, hogy a babóca most már ügyesen, értelmesen, nem próbálgatással és ami fő, nagy élvezettel ki tud rakni egyedül 6 darabos puzzle-t. Több van neki, olyan puzzle-s könyvben, tehát nem betanulta az adott képet, hanem tényleg tudja a módját. Szerinted érdemes most venni neki egy cseppet nagyobbat, a kihívás kedvéért, vagy inkább élvezze ki a tudását, mert sehova nem rohanunk?
Tudom, nem egetrengető kérdés, de szerintem távolba vezet, mert egészen más ember nő fel, ha folyton hajtják a gyereket, vagy ha engedik, hogy kiélvezze amit tud. Eddig úgy tapasztaltam, úgyis mindennek eljön a maga ideje, amit még nem tudok az, hogy nagyobb korban ez mennyire érvényesül, illetve mikor jön el ez a nagyobb kor :)
Az ősz még sokára van. Főleg egy ilyen pici ember életében. Fél év nagy idő, addig még nagyon sokat fog változni magátol is, majd meglátod. Én azt javaslom, hogy csinálj mindent ugyanúgy, mint eddig. Ha jól érzitek magatokat, egyen nyugodtan két villával főzeléket. Szerintem még korai elővenni az ovitémát, mert a gyerekeknek inkább a rövidtávú memoriájuk jó. Szerintem, úgy április-május körül elég előveni ezt az ügyet. Akkor, amikor amúgy is már meg lehet nézni az ovit, a gyerekeket, az ovónénit. Nyáron el lehet majd kezdeni óvodásat játszani vele, vagy a babáival. Pl. úgy, hogy a babák esznek szépen, megterítenek, kezet mosnak stb. Fontos, hogy a szabály tanulás játékos legyen és ne kényszer. A gyerekek nagyon minta követők és biztosan számíthatsz rá, hogy, ha az az ovi jó, akkor a gyerek szívesen fogja azt csinálni, amit a többiek, még akkor is, ha ez ottnon másképp van. Még az is lehet, hogy ő fog rátok szólni, ha valamit nem helyesen csináltok! üdv. Judit
Ősszel oviba megy a kislányom. Szeretném felkészíteni... Nem a közösségi életre gondolok, mert járunk zenebölcsire, tornára, játszóházba stb., inkább arról kérdeznélek, hogy ha eddig szabadon és kreatívan neveltem a lurkót, kezdjem-e el most a szabályok tanítását, vagy maradjon minden a régiben, mert meg fogja tanulni, hogy az oviban más szabályok érvényesek? Pl. ha itthon két villával eszi egyszerre a főzeléket és minden babot elfelez, mielőtt bekapja, akkor ezen együtt szórakozunk. Ha aludni megyünk, mindig van még egy és még egy utolsó mese, ha festünk és ő inkább gilisztákat tép a papírból, akkor úgy a jó. Tudom, hogy az oviban nem lesz fél órájuk az ebédre és az óvónő nem fog mellé feküdni a kiságyba, a gyurmát sem lesz szabad az ablakra kenni. Mit gondolsz, el kéne kezdenem a szabályokra tanítani?
Alapjában véve alkalmazkodó és nagyon várja a dícséretet. Mi a jobb neki?
Természetesen nagyon fontos, és én helyesnek is gondolom, hogy ennyire sziveteken viselitek a kislányotok csiszolgatását. De azért, ebben sem jó túlzásokba esni, mert az túl nagy terhet rak a Ti vállatokra, és ez szorongóvá tehet benneteket, ez pegyg végül kihat a gyerekre. Nagyon nehéz a megtalálni a helyes mértéket, de talán segít az a tudat, hogy a kislányodnak is megvan a saját maga útja, és nektek feladatotok az is, hogy segítetek neki azon menni, még ha az nem is teljesen egyezik a Ti izlésetekkel. Persze ez most még korai, hiszen csak két éves, de jó tudni és számolni ezzel is. 2 éves gyerekeknek ajánlom a Kis Vakondos meséket, nagyon egyszerű állatos meséket, verseket,mondókákat. Ez tényleg nem a reklém helya, de a Pagony könyvesboltokban tök jó könyvek vannak és az eladók általában segítenek, hogy melyik könyv való a gyereknek, és van lehetőség arra is, hogy ott olvasgassátok őket, és kiválasszátok melyik tetszik a gyereknek. A www.egyszervolt.hu, honlapon is találhattok letölhelthető meséket, verseket. Ezen kívül, hogy azért magamat se hagyjam ki,gyertek el a Szülőkháza programjaira is, mert ott is sok ötletet kaphattok!
Természetesen már beszéltem az ovónőkkel, a problémára már ök is rájöttek, megprobálnak segíteni, azt mondjak eddig is neveltek Zolikat, de apszolut látszik h. otthonról nem jön megfelelő nevelés. Nagyon nehéz úgy nevelni egy gyereket h. otthon nem azt látja ami a bölcsödében van, sőt azt mondták, már sokkal rosszabb volt korábban mint most és folyamatosan fejlődik Zolika, de ez nem jelenti azt h. az édesanyuka jelenlétében is jó fiú lesz. Tehát részemről ez azt jelenti, ha a bölcsiben nem veri meg az én csememtémet akkor sem tanácsos közös programot szervezni.
Még egy dologra rájöttem: en tényleg nagyon szeretem Zolikát és ezt ki is mutatom elég szimpdiasan. És én tökfej nem jöttem rá h. lányom ezt teljesen leveszi, lehet h. ő ezért is rajong Zoliért. Most már visszafogtam magam teljesen és csak szimplán köszönök Zolikának , ölelés puszit csak akkor jár ha a lányom nem látja. És elezdtem egy másik gyereket "szeretgetni" a bölcsiben egy pici, sokkal finomabb kisfiút, hátha igy a lányom átpártol. Tudom nevetségesnek hangzik amiket írok, de nekem ezek létfontossággú dolgok, ha most nem tanulja meg és nem látja a lányom a helyes utat akkor később már nehéz rajta csiszolni. Nagyon fontos, hoóisz tőlem és apukájától látja a lányom a helyes viselkedési mintát ill. remélem helyeset mutatunk neki. Mindenesetre otthon ez a központi témánk esténként, mert mindketten aggódunk, nem szeretnénk rosszat tenni. Nagyon sajnáljuk a barátainkat akiknek a társaságától meg kellett válnunk de a saját családunk sokkal fontosabb.
Lenne még egy kérdésem, bár tudom ez itt nem a reklám helye, de .. szeretnék mesér olvasni a leányzónak és igaz h. tanácsoltad már az a legjobb ha az ő napját meséljük el neki egy más néven nevezett főszereplővel, de én béna vagyok a mesélésben, szívesen olvasnék inkább neki. Mit javasolsz?
A barátnőd, elvileg a gyerek 3 éves koráig kapná a Gyes-t, és egy gyerek után a családi pótlékot. Ha szeptemberben megszületik a második gyereke, akkor szeptembertől, a második gyereke után fogja már kapni előbb a Gyás-t, aztán a GYed-et (ha legalább 180 nap biztosítási ideje van) ha nincs akkor a Gyes-t és két gyerek után a családi pótlékot. Illetve már a terhesség 91. napjától jár magzat után is a családi pótlékhoz hasonló juttatás (magzat támogatás?), segítsen valaki, ha jobban tudja. A lényed az, hogy a Gyás, a Gyed, és a Gyes, csak egy gyerek (az aktuálisan legkisebb) után jár, viszont a családi pótlék a gyermek számával nő. emélem sikerült válaszolnom. üdv.J.
Természetesen nem Zolikával van a baj, hanem a kedves szülőkkel, anyukával, apukával, és bölcsis nénivel. A gyerekeknek (főleg 2 éves korban), még nincs morális tisztánlátásuk. Nem tudják, hogy mit lehet csinálni és mit nem. Ők csak késztetéseket éreznek (amiket valjuk be mi felnőttek, ugyanúgy érzünk). Ki ne érezte volna már, hogy úgy bepancsolna valakinek, aki elé vágott az autójával, vagy szemtelenűl szolgálta ki egy boltban, de persze mi jól nevelt felnőttek ezt már csak gondolatban játszuk le, de a gyerekek még egy az egyben megteszik. Nem ezzel van a baj. A szülő és a pedagógus feladata utat mutatni (nem feltétlenül jó szó a nevelés) a gyereknek, hogy hogyan tanulja meg kezelni az indulatait. Nem feltétlenül elfojtani azokat, hanem pl. máshogy levezetni. Ennek az útmutatásnak az eszközei elsősorban a pozitív példa. Ehhez magunknak is megfelelően kell tudnunk kezelni indulatainkat. Elsősorban a közvetlen családtagjainkkal szemben, és itt is első helyen magával a gyerekkel szemben. Sokszor találkozom azzal, hogy egy anyuka arról panaszkodik, hogy agresszív a gyereke, közben pedíg neki néha "eljár a keze". A gyerekek jó tanulók... Fontos a megértés az elfogadás is. Ez azonban idő és energia szükséges. Megértenünk, hogy mi váltja ki az agressziót a gyermekünkből (az agresszó eyébként nem feltétlenül negatív dolog, sőt!), és segíteni neki, hogy mit kezdjen vele. Ez nyilván otthon könnyebb, mint egy böcsiben, vagy oviban, ahol több gyerek jut egy pedagógusra. Ez azonban nem lehet ok, arra, hogy a pedagógus elmulassza az útmutatást. Az A betű megtanulásának hiányára sem magyarázat, hogy "Tanító néni, én akkor hiányoztam", Persze a kislányod nem lehet áldozat. Ez tiszta sor. Zolika szüleinek "megnevelée" sem a Te feladatot. Talán még jót is teszel velök, ha kapnak valamilyen visszajelzést, hogy nem o.k, amit csinálnak. Azt persze megtilthatod, hogy Zolikával barátkozzon a lányod, de amíg a bölcsibe jár, addíg a bölcsisnénivel is beszélned kell, hogy lehetőleg jobban figyeljen oda ezekre a "jelenségekre", hiszen a gyerekek "érzékeny műszerek", és alapvetően fontos, hogy a belső iránytű, jól legyen beállítva. És ez az első években történik! üdv: J.
Szerintem, tényleg lehet, hogy csak fáradt volt aznap este, de végülis majdnem mindegy az ok. A kisgyerekek nagyon hamar lesznek "fóbiásak", mert még nem pontosan értik a dolgok között az összefüggéseket. Ezért, ha éppen a fáradságtól volt félős, ijedt "világvége" hangulatban és pont akkor mostak neki hajat, amit amúgy sem imád, akkor ezt úgy élhette meg, hogy a hajmosás az ijesztő, kibírhatatlan dolog, és később, amikor újra hajat mosol neki, előjön az a régi érzés, de most már nem a fáratsádtól, hanem a hajmosástól. Éppen ezért én azt ajánlanám hogy inkább egy pár hétig szüneteltessétek a hajmosást. A kádvízbe tehettek egy pici sampont és a vizes kezetekkkel végísimíthattok a fejénf ürdetéskor, de max. ennyi. Hagy érezze, hogy respektáljátok az érzéseit. Ugyanakkor, ha lehet előtte mossatok hajat, és engedjétek meg neki, hogy mondjuk ő öblítse le a hajatokról a vizet. Szóval lássa, hogy a hajmosás igzából nem egy félelmetes dolog, viszont, az ő érzései azok nagyon is komolyak, csak nem arról szólnak, amit gondol. Aztán szépen, pár hét múlva, újra meg lehet próbálni a hajmosást, ügyelve persze a reakcióira. A lényeg az, hogy Ti ne legyetek megijedve, esetleg attól, hogy hú mi lesz, most már sosem moshatom meg a gyerekem haját, de ciki vagy ilyenek. Egyrészt a haj egy idő után öntisztul (persze, addíg elég büdi), másrészt, ezek a mikrófóbiák előbb utóbb elmúlnak, de legalábbis enyhülnek. Nálunk, Bálint fiam ilyen hajmosás ellenes, volt hogy 1-2 hónapig! nem mostam neki hajat, de mostanában elég jól tűri. üdv: J.
Ujra kerdesem lenne hozzad. Kislanyom ket eves mult es a hajmosastol mindig felt. Hetente egyszer minden alkalommal bombolt hajmosaskor, aztan vegre megertettuk vele, hogy ha hatrahajtja a fejet, akkor nem megy viz a szemebe, igy nem is sirt. Azota volt, hogy sikerult betartani, volt, hogy nem , igy legalabb nem mindegyik vegzodott bombolessel. De mult heten teljesen megvaltozott a viselkedese. Szabalyosan rettegett a viztol, olyan modon sirt, ahogy elotte soha, mintha egy malacot szurtunk volna le.... :( Lehet, hogy csak nagyon faradt volt aznap, lehet, hogy valami uj. Igazabol azt nem tudom eldonteni, hogy most akkor felejtsuk el par hetre a hajmosast, vagy igenis probaljunk, akar ketnaponta ujratanitva az egeszet hajat mosni? Vagy mossuk mas modszerrel? Gondoltam valami szivacsos megoldasra is... Valaszodat elore is koszonom: Szilvi
Idén decemberben lesz három éves egyik gyermeke, most lett terhes másodszorra, es ha jól tudom szeptember közepe körül fog szülni. Ez első baba után decemberig kapja az államtól a pénzbeni juttatást. Az érdekelné őt hogy ha megszületett szeptemberben az új babóca akkor jár e neki valamilyen juttatás az államtól a szept-dec. időszakra vagy csak miután az első betöltötte a 3. életévét utána jogosult bármire is a második babánál. ...Ja Kriszti kérdezi.
Szia Judit,
Lányom elmúlt két éves, bölcsibe is jár amivel nincs is semmi gond, nem úgy mint inkább a barátaival. Szóval: kedvenc barátja Zolika nagyon verekedős fiú. Persze általában az én lányomat csépeli a legjobban. Sajnos azt nem tudom h. a bölcsiben hogy reagálnak erre az óvónők, mindenesetre utána fogok járni. A nagyobb gond, h. Zolika nagyon távoli rokonunk is egyben és mivel közel laknak hozzánk sűrűn találkozunk vele. Zolika szülei nem igazán nevelik gyermeküket, de ebbe most nem akarok belemenni, hisz ez az ő egyéni szoc.probl.juk. Lányom imádja Zolikát annak ellenére h. szinte csak a verést kapja tőle. A minap amikor egy közös programról jöttünk haza akkor a konyhában a saját lányom elkezdet ütni saját magát (pont úgy ahogy Zoli szokta Őt) és csilingelő hangon ezt mondta: Ne bánts Zolika Ne bánts Zolika, fáj, fáj! Ezen nagyon kiakadtam és úgy érzem hogy sajnos nem engedhetem meg a további találkozót , nem szeretném ha lányom azt gondolná h. ez teljesen rendben van hogy Őt verik. Tudom h. a barátunk meg fog sértődni ezen, persze ez senkinek nem esik jól, nekem viszont az nem hogy a lányomat veri és erre a szülő reakciója mézes mázos szavakkal csak annyi h. nem szabad kicsikém, nem bántjuk a lányokat…. – felháborító mi az h. nem bántjuk a lányokat, egyáltalán senkit sem bántunk. Azt hiszem az Ő családjukban Zolika viseli a nadrágot. Mi a véleményed, helyesen teszem h. távol tartom a lányom tőlük?
Üdv:
J.
Szeretném felhívni a figyelmeteket a Szülők Háza és a Nő Ezer Arca együttműködésében szervezett várandósok és kisgyermekes szülők számára tartott "Család születik" programra!
A programban lehetőség nyílik: - egyéni, állapotfelmérésre, tanácsadásra - egyéni és csoportos szülésfelkészítésre, - terhes meditációra, - anya-magzat kommunikáció építésére.
A program a szülésre való felkészítésen túlmutatóan, segítséget nyújt: - a születendő újszülött körül felmerülő kérdések megválaszolásában - az újszülött megértésében, - az újszülöttel való kommunikációban - életvezetési kérdésekben a szülés után - kisgyermekes családok problémáiban - társintézmények, szakellátások ajánlásában - szülés körüli intéznivalókban, tudnivalókban (juttatások, anyakönyveztetés,) - különböző szerepek egyeztetésében (anya, feleség, nő, dolgozónő stb.) - kapcsolati háló változásaiban (szülőtárs, szűkebb, távolabbi család)
Amennyiben felkeltette érdeklődésedet a "család születik programunk", hívd:
Dr. C. Molnár Emma, ügyvezető igazgatót, a Nő Ezer Arca vezetőjét: telefon: 06202269191
további információ: www.anoezerarca.hu, www.szulokhaza.hu
Először is Boldog Újévet kívánok Neked és minden kedves Fórumozónak!
Ami azt illeti, nem tudom ki mondta neked ezt, de szerintem nem volt valami jól informált az illető. Nyugodj meg, a válogatásnak és a gyümölcsökkel való korai megismertetésnek semmi köze egymáshoz. Már írtam egy párszor erről, ezen a fórumon, hogy nem igazán kell aggódni, ha a gyerek válogatós, vagy keveset, vagy csak ugyanazt eszi. Sokkal nagyobb probléma, ha nem iszik eleget. Egy két éves kis szervezetnek nem túl sok táplálékra van szüksége, viszont folyadékra és vitaminra annál inkább. Ilyenkor télen az sem árt, ha vitaminban gazdag gyümölcslevet adsz neki, vagy egyenesen vitamint adagolsz neki. Próbáljatok meg együtt enni a gyerekkel, akár egy tányérból is lehet, hátha akkor megkívánj azt, amit ti esztek, de szerintem ne csináljatok belőle túl nagy problémát.
lányom kezd egyre jobban válogatós lenni az ételek terén. Nem arról van szó, hogy vannak persze ételek, amit nem szeret és ráeröltetném, hanem fura módon olyan ételt sem akar amit pár napja imádott, utána pedig hetekig nem lehet bepróbálkozni vele. 10 hónapos koráig csak anyatejet kapott (most 2 éves), azt mondják, mivel nem kezdtem elég korán megismertetni vele a különböző gyümölcsöket, zöldségeket, most már sokkal nehezebb lesz, sőt válogatós is marad. Szerinted?
