Ez a topik ne haljon meg!Nagyon szép és megható történetek vannak rajta.Nekünk is van 2 kutyánk,1 németjuhász(szuka) és 1 Törpe pincher,aki most is itt fontoskodik körülöttem.Ő is szuka.Remélem az én történetemet pár évig nem kell leírni,bár az előzőekről tudnák mesélni,de ezeken már túl teszem magam.Sziasztok!
Ott nem. A malamutosban, a szamojédesben, néha a huskysban. A kölyökkutyásban alapító tag vagyok :D De mostanában csak be-benézek, mert rég kinőttünk a kölyökkorból....
Mert hogy az az igazi házörző.... Ugyan már. Tesónéknak kettő is van egyszerre, aztán mégis bementek az illetéktelenek a házba. Lefújták őket, az egyik meg is vakult. :(
Mért kéne újra német juhászt választani? Az egy dolog, hogy mi újra malamutot választottunk. A két kutya jelleme viszont teljesen eltérő. Bár ezt előre nem tudhattuk :)))
Óvatosan vallom be, mert minimum eretnekséggel fognak vádolni a fanatikus macskarajongók, de általában nem szeretem a macskákat. Amíg picik édesek, aranyosak, csak az a bajom velük, hogy megnőnek. A legtöbbjük nem kötődik, bezárni egy lakásba, kényszeríteni a kötődésre állatkínzás, és emberkínzás. Nem hiszek a kaparófákban, láttam már szétkapart bútorokat, de nyilván vannak kivételek.
A kutya kicsit előbb szocializálódott az emberhez... na ennyi röviden a hozzáállásom, és vannak még egyéb személyemhez kötődő bajaim is, amik kifejezetten undorral töltenek el, de nem ecsetelném, mert ez nem az a topik.
Nagyon várjuk a kutyust. Sokan mondják, hogy hülyeséget csinálunk azzal, hogy nem német juhászt választunk újra. Direkt nem tesszük. Így is nyilván lesz egy kis hasonlítgatási időszak, de azon vagyunk, hogy elkerüljük, amennyire csak lehet.
Drága Lopezünket nem tudjuk feledni, gondozzuk a kis sírját, amin mogyoró nőtt. Hiánya óriási, így hosszas lelkiismeret furdalás után nagy tettre készülünk! Megkerestünk egy tenyésztőt, és lefoglaltunk magunknak egy kutyust. Fajtiszta pumi. Nem kívánunk vele kiállításokra meg mittomén hova járkálni, így törzskönyv nélkül kértük, kifejezetten az alom legapróbb tagját, ha van nekik olyan. És volt! :)
Május 26-án megyünk érte, már nagyon izgulunk, hogy milyen lesz vele. :) Majd rakok képet róla.
Én is nagyon sajnálom... Mi tudjuk igazán milyen egy társ elvesztése...
Valamelyik nap a naplementében repültem Kalocsán, gyönyörű volt, rá gondoltam, hogy most milyen közel is vagyok hozzá, és potyogtak a könnyeim repülés közben. Kalocsára mindig vittem Őt is magammal, nagyon szeretett ott lenni, mert rengeteg ember és kutty vette körül ott, mindenki szerette. Mikor együtt táboroztunk ott, mindig odabújt a hálózsákomhoz, és együtt aludtunk... Nagyon hiányzol Kiskutyám!
Nagyon sajnálom! Az én Jerrymet végül 03.28-án kellett elaltatni. 12,52-kor állt meg a kis szíve....15 éves volt. Azóta is hallom éjjel a szuszogását. Mindig várom, hogy becsattog a szobába....Iszonyúan hiányzik, minden este sírok lefekvés előtt. A kis hamvai ott vannak a szobában egy urnában. Annyira szeretném megölelni, megsimogatni.....de már soha nem tehetem. Nekem 15 évig Ő volt a mindenem; neki pedig én. Ő volt az első kutyám, és egyelőre el sem tudom képzelni, hogy lesz másik. Nagyon beteg volt már, el kellett engednem. Sosem felejtem el.
Január negyedikén meghalt Szonja kutyám is. Akkor nem tudtam írni ide a fórumba a megrázkódtatástól, rettentesen hiányzik még most is!!!
Egy hónapig küzdöttünk az életéért, minden nap infuzio, a veséjével voltak komoly gondok, ahogy levettük az infuról, egyből kiszáradt, és mindent kezdhettünk mindig előlről. A karácsonyfa alatt is kapta az infuziot, én meg csak azt kértem karácsonyra, hogy ggyógyuljon meg. Rengeteget aggódott az egész család... Már kezdett jobban lenni, mikor egyik nap jött anyukámtól a telefon, hogy Szonja meghalt... El sem hittem, mert már evett, kezdett hízni, magától ivott... Amikor hazaértem úgy feküdt az ágyában, mintha aludna. A kertben temettem el, előtte órákig ölelgettem, simogattam, nagyon nehéz volt beletenni abba a hideg gödörbe... 6 éves volt csak.
Nekem Ő volt a tökéletes kutya, Ő volt a kedvesség, a vidámság, maga a szeretet! Mindenkit imádott, mindegy volt neki, hogy ember vagy állat!
Nem tudom, fogok-e még szeretni kutyát úgy, mint Őt. Ő olvasott a gondolataimban, egy lélek volt velem, néha szavak sem kellettek, értett mindent.
Mikor utoljára jártunk az állatorvosnál, ülve kapta az infuziot, közben fejét a vállamra tette, és úgy szorított magához egy órán át, mintha azt mondta vlna: ne aggódj gazdi, majd csak lesz valahogy!
Már harmadszorra törlöm,ki,hogy mit is akarok kívánni egy ilyen eset után. Eleltatni,a kedvencet? Egyáltalán látni meghalni? Nem lessz egyszerű. TAlán rosszabb mint a váratlan halál. Hu ,mit is lehet mondani. Legyetek erősek. Én elhoztam a kutyust tegnap Piliscsévről,de olyan buta mint az ökör:) Teljesen szocializálatlan őnagysága. Idős házaspárnál nevelkedett 2 évig,akiket saját tulajdonnak tekintett. Az volt amit a kutya akart. Na nálunk nem ez van,de nem nagyon tetszik a rendszer neki. Már kétszer majd letépte akezemet,de elnéző vagyok vele mert én is egy ökör vagyok:)
Azon leszek. Óriási élni akarás van benne, pedig sokat szenved szegénykém :((((((((((((((( ! Amikor jobban van, lelkifurdalásom van, hogy el akarom altatni; de mikor rosszul lesz, tudom, hogy ez a legjobb döntés. Így is már november óta húzzuk-halasszuk, de a helyzet csak rosszabbodik. Sajnálom szegénykét, olyan jó kutyus. Nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést. Abban reménykedem, hogy amikor kijön a doki, éppen rosszul lesz. Talán akkor könnyebben elengedem.....
