Nyilván más forrásokat ismerünk, de én nem vagyok specialista ezen a területen.
A görög, asszír történelmi feljegyzésekben állítólag a jóval korábban jelennek meg a kimmerek a kaukázustól délre (úgy ötven évvel), mint a szkíták, előlük menekülve (majd azok utolérik őket).
Lehet hogy nem így volt. Mondom, nem foglalkozom sokat a témával, de én így olvastam.
"Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte"
Mint ahogy a parthus topik 5435. hsz.-ában írtam:
"Ezzel kapcsolatban a kimmer–kimber párhuzamra hívjuk fel a figyelmet, annál inkább, mert Prokopiosz szerint a hunokat vagy legalábbis egy részüket hívták kimmereknek a régi időkben (J. Haury szerk.: Libri de bellis VIII – Opera omnia I–III; Lipcse, 1905–1913, 501–502. o.). Az ékiratok gimirru népe sem vált ezek szerint köddé, sőt Európa északabbi részeiről – a tótokkal, vagyis a teutonokkal karöltve, akiken még nem a későbbi szlávok értendők – Rómát is keményen támadták. Elképesztően erős seregeiket csak Marius tudta szétverni Kr. e. 101-ben a vercellae-i csatában (itt szerzett elévülhetetlen érdemeket lovassági parancsnokként Sulla, a későbbi diktátor)."
"A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt."
Nem lehet, hogy fordítva? Előbb attól délre, aztán északra.
Illetve a szküthákhoz hasonlóan sokáig tanyáztak Transzkaukáziában, majd a Kaukázus lejtőin, a hegység lábainál és annak völgyeiben?
"a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták "
Semmi bizonyíték arra, hogy keletről jöttek volna. Az összes forrás azt támogatja, hogy délről-délnyugatról költöztek fel a hegyvonulat túloldalára.
"Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva."
Meg arra is van példa, hogy az ógörög források a hettita kulturális vívmányok megszületését a szküthákhoz kötik (Ephorosz stb.), azaz a királyi szküthák eszerint azonosak a Hatti Birodalom vezető etnikumával. Nem kell mindig toposzra gyanakodnunk.
A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt. Azért csak addig, mert kb. akkor, a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták (saját nevükön: skuda 'lövő, lövér, nyilas', lásd Szemerényi, 1980). A hatodik században a skíták végleg megsemmisítő csapást mértek rájuk. (A kimmerek nevét őrzi Gomorra város neve a Bibliában).
Szerintem Prokopiosz, ha a hunokról azt írja, hogy korábban kimmereknek hívták őket, annak az áldozata, ami oly sokszor előfordult, a hasonló kultúra (lovasnomád, íjász) alapján aggata rájuk a jelzőt. Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva.
Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte, jelentéktelenségben tengette életét addig, míg a Germániában meg nem örökítették őket ismét. Talán van rá esély. De hogy mennyire ici-pici, vagy mennyire nagy, az legyen a történészek dolga. Nem tudom.
[1] Szemerényi Oswald, 1980: "Four old Iranian ethnic names: Scythian - Skudra - Sogdian - Saka", Verlag der Österr. Akad. der Wiss., Wien 1980
"Az Avar Portálon előkerült Prokopiosz egy szövegrésze, amelyben a bizánci krónikás lényegében azt állítja, hogy a hunok eredeti neve a kimmer volt."
Az m > b hangátmenet gyakoriságára tekintettel fontos lehet Tacitus egy szövegrésze a Germania 37. bekezdéséből. Ez a kimberek népéről szól, akik előbb a kelta szövetségnek lettek a tagjai, majd germán környezetbe kerültek (bár tulajdonképp a germanizálódás is egy ázsiai eredetű nép hódítását jelentette, az ő nevüket kezdték alkalmazni a meghódítottakra):
„Germaniának ugyanezt a kiöblösödését az óceán közvetlen közelében a kimberek lakják. Kicsiny most e törzs, de dicsősége nagy, s a régi hírnév nyomai szerte megvannak: mindkét parton téres táborok, melyeknek kerületéből most is lemérhetnéd a nép sokaságát s hadi erejét, és egy oly nagy kirajzás hitelét. Hatszáznegyvenedik évét élte városunk, mikor Caecilius Metellus és Papirius Carbo consulsága alatt először jött híre a kimber fegyvereknek.”
Még a Feröer-szigeteken is őrzik a hun (vagy szkütha?) sapka emlékét. Remélem, nem értem félre...
”Hvanngarðurin” fra Syðrugøtu bygd, Færøerne. Bådsvende i en sjeymannafar ca. 1839. Fotografiet findes på Norsk Sjøfartsmuseum, Oslo. Kilde: Andras Mortensen: "Hin føroyski ródrarbáturin" (s.185).
Figurer fra Det historiske museum i Xi’an. Anført som Xiung Nu, dvs Hunnerne. Fundet i grave dateret til Tang dynastiet, dvs. 618-907 e.Kr. Der er nogle få rester af maling på figurerne, og man kan se at hår og skæg har været sort, og huden hvid.
Hun áldozati üstöt találtak a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán, a 67-es út építését megelőző régészeti feltáráson. A szenzációs leletről Honti Szilvia és Németh Péter Gergely régészek adtak tájékoztatót.
A Kr. u. V. századból származó rekvizitum a népvándorlás kori régészeti hagyaték kiemelkedő lelete. Jelentőségét az adja, hogy most először sikerült hiteles, módszeres és szakszerű feltárással napvilágra hozni a hunok temetkezésének ezt a jellegzetes kellékét. A kutatás számára ismert korábbi darabok (Törtel, Kaposvölgy, Várpalota környéke) előkerülési körülményeiről minimális információ állt rendelkezésre.
A rézből készült üstöt egy gödör aljába fektetve találták meg, 100 cm mélyen. A 22 kg súlyú, gazdagon díszített, 60 cm magas edény szinte teljesen ép, több helyen javítások nyomát viseli magán. Az üstöt a hun előkelők halotti búcsúztatójához tartozó áldozati szertartás során használhatták. Ennek nyomát jelzi a szája körül kívül-belül megmaradt vastag koromréteg. Eltemetése előtt vászonba vagy bőrbe burkolták, ennek maradványai az üsttesten megmaradtak.
A régészek óvatosan nyilatkoztak a földbe kerülés idejével kapcsolatban, ez valószínűleg Kr. u. 425--455 között történhetett.
I inform that i have find that it could be the first Atilla Coin, with his portrait, mint in Gandhara. On the obverse : Atilla left, Atilla write in Greek On the reverse : His oncle, rex RUGA, and RUGA write. The module is like an as in Bronze.
Olvasom a topicot és még mindig van egy kis hiányérzetem. Azt érzem hogy a hun kérdésnek csak a felszínét /divatosabb/ érintő dolgokról van beszélgetés. Nem látom a hun birodalom vagy jobb szó a hun egység kialakulásáról szóló eszméket. Azt gondolom a hunok ázsiai szerepléséről keveset beszélünk. Tou-man és fia Mao-tun meg sincs említve.
Ibn Battúta a Krím-félsziget tájékán, Szedsidsán városában kóstolta meg ezt a fehéres színű italt, amelyről a helyiek elmondták neki, hogy kölesből készül. Azonban annyira csípősnek találta, hogy nem akart vagy nem tudott sokat inni belőle. Ő buza alakban jegyezte le a nevét.
Övveretek a 2. pazürüki kurgánból
A 3. sír 
Az altáji Velh-Kaldzsin II. lelőhely 1. kurgánjában eltemetett lovas rekonstrukciója
A feltárás
Temetkezési jelenet 
Az ukoki hercegnő múmiája a pazürüki kurgánoktól jóval délebbre található...
Koronás fők ábrázolása Pazürükből, az Altáj hegységből
Heftalita-hun király ábrázolása a mai Afganisztán területéről
1. Hun nehézpáncélos lovag a Kr. u. IV–V. századból
Még a Feröer-szigeteken is őrzik a hun (vagy szkütha?) sapka emlékét. Remélem, nem értem félre...
Figurer fra Det historiske museum i Xi’an. Anført som Xiung Nu, dvs Hunnerne. Fundet i grave dateret til Tang dynastiet, dvs. 618-907 e.Kr. Der er nogle få rester af maling på figurerne, og man kan se at hår og skæg har været sort, og huden hvid.
Hun üstöt találtak Balatonlelle-Rádpusztán
" Kik voltak a hunok?" Hát a németek úgy 
