Nem is tudtam, hogy ez az MTA hivatalos vitaoldala. Te ott valami királyfi vagy, aki a hun témában vezető tudós? Elolvasnám a könyveid listáját tudós barátom.
Nyilván más forrásokat ismerünk, de én nem vagyok specialista ezen a területen.
A görög, asszír történelmi feljegyzésekben állítólag a jóval korábban jelennek meg a kimmerek a kaukázustól délre (úgy ötven évvel), mint a szkíták, előlük menekülve (majd azok utolérik őket).
Lehet hogy nem így volt. Mondom, nem foglalkozom sokat a témával, de én így olvastam.
"Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte"
Mint ahogy a parthus topik 5435. hsz.-ában írtam:
"Ezzel kapcsolatban a kimmer–kimber párhuzamra hívjuk fel a figyelmet, annál inkább, mert Prokopiosz szerint a hunokat vagy legalábbis egy részüket hívták kimmereknek a régi időkben (J. Haury szerk.: Libri de bellis VIII – Opera omnia I–III; Lipcse, 1905–1913, 501–502. o.). Az ékiratok gimirru népe sem vált ezek szerint köddé, sőt Európa északabbi részeiről – a tótokkal, vagyis a teutonokkal karöltve, akiken még nem a későbbi szlávok értendők – Rómát is keményen támadták. Elképesztően erős seregeiket csak Marius tudta szétverni Kr. e. 101-ben a vercellae-i csatában (itt szerzett elévülhetetlen érdemeket lovassági parancsnokként Sulla, a későbbi diktátor)."
"A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt."
Nem lehet, hogy fordítva? Előbb attól délre, aztán északra.
Illetve a szküthákhoz hasonlóan sokáig tanyáztak Transzkaukáziában, majd a Kaukázus lejtőin, a hegység lábainál és annak völgyeiben?
"a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták "
Semmi bizonyíték arra, hogy keletről jöttek volna. Az összes forrás azt támogatja, hogy délről-délnyugatról költöztek fel a hegyvonulat túloldalára.
"Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva."
Meg arra is van példa, hogy az ógörög források a hettita kulturális vívmányok megszületését a szküthákhoz kötik (Ephorosz stb.), azaz a királyi szküthák eszerint azonosak a Hatti Birodalom vezető etnikumával. Nem kell mindig toposzra gyanakodnunk.
A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt. Azért csak addig, mert kb. akkor, a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták (saját nevükön: skuda 'lövő, lövér, nyilas', lásd Szemerényi, 1980). A hatodik században a skíták végleg megsemmisítő csapást mértek rájuk. (A kimmerek nevét őrzi Gomorra város neve a Bibliában).
Szerintem Prokopiosz, ha a hunokról azt írja, hogy korábban kimmereknek hívták őket, annak az áldozata, ami oly sokszor előfordult, a hasonló kultúra (lovasnomád, íjász) alapján aggata rájuk a jelzőt. Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva.
Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte, jelentéktelenségben tengette életét addig, míg a Germániában meg nem örökítették őket ismét. Talán van rá esély. De hogy mennyire ici-pici, vagy mennyire nagy, az legyen a történészek dolga. Nem tudom.
[1] Szemerényi Oswald, 1980: "Four old Iranian ethnic names: Scythian - Skudra - Sogdian - Saka", Verlag der Österr. Akad. der Wiss., Wien 1980
"Az Avar Portálon előkerült Prokopiosz egy szövegrésze, amelyben a bizánci krónikás lényegében azt állítja, hogy a hunok eredeti neve a kimmer volt."
Az m > b hangátmenet gyakoriságára tekintettel fontos lehet Tacitus egy szövegrésze a Germania 37. bekezdéséből. Ez a kimberek népéről szól, akik előbb a kelta szövetségnek lettek a tagjai, majd germán környezetbe kerültek (bár tulajdonképp a germanizálódás is egy ázsiai eredetű nép hódítását jelentette, az ő nevüket kezdték alkalmazni a meghódítottakra):
„Germaniának ugyanezt a kiöblösödését az óceán közvetlen közelében a kimberek lakják. Kicsiny most e törzs, de dicsősége nagy, s a régi hírnév nyomai szerte megvannak: mindkét parton téres táborok, melyeknek kerületéből most is lemérhetnéd a nép sokaságát s hadi erejét, és egy oly nagy kirajzás hitelét. Hatszáznegyvenedik évét élte városunk, mikor Caecilius Metellus és Papirius Carbo consulsága alatt először jött híre a kimber fegyvereknek.”
Még a Feröer-szigeteken is őrzik a hun (vagy szkütha?) sapka emlékét. Remélem, nem értem félre...
”Hvanngarðurin” fra Syðrugøtu bygd, Færøerne. Bådsvende i en sjeymannafar ca. 1839. Fotografiet findes på Norsk Sjøfartsmuseum, Oslo. Kilde: Andras Mortensen: "Hin føroyski ródrarbáturin" (s.185).
Figurer fra Det historiske museum i Xi’an. Anført som Xiung Nu, dvs Hunnerne. Fundet i grave dateret til Tang dynastiet, dvs. 618-907 e.Kr. Der er nogle få rester af maling på figurerne, og man kan se at hår og skæg har været sort, og huden hvid.
hun lovasok és germán gyalogos....
hun könnyűlovas.............
Övveretek a 2. pazürüki kurgánból
A 3. sír 
Az altáji Velh-Kaldzsin II. lelőhely 1. kurgánjában eltemetett lovas rekonstrukciója
A feltárás
Temetkezési jelenet 
Az ukoki hercegnő múmiája a pazürüki kurgánoktól jóval délebbre található...
Koronás fők ábrázolása Pazürükből, az Altáj hegységből
Heftalita-hun király ábrázolása a mai Afganisztán területéről
1. Hun nehézpáncélos lovag a Kr. u. IV–V. századból
Még a Feröer-szigeteken is őrzik a hun (vagy szkütha?) sapka emlékét. Remélem, nem értem félre...
Figurer fra Det historiske museum i Xi’an. Anført som Xiung Nu, dvs Hunnerne. Fundet i grave dateret til Tang dynastiet, dvs. 618-907 e.Kr. Der er nogle få rester af maling på figurerne, og man kan se at hår og skæg har været sort, og huden hvid.
