Írtam ugyan már pár könyvet, de ezek sajnos közgazdasági és szociológiai tárgyúak voltak, így nem igazán értem kivel szeretnél összeboronálni. Talán le kellene higgadnod, mert úgy látom, a hun név említése nálad rohamot okoz. Ha gondolod, vedd igénybe a modi segítségét a garantált és biztos nyugalomhoz. Addig is jó pihenést.
Szarok egy olyan embernek a véleményére, aki szerint 1.) a Pó folyó római neve a Padanus és nem a Padus volt (s aki emiatt "padányi kelták"-ról beszél...), 2.) akinek a kedvenc forrása az Arvisurák, az Iszfaháni-kódex és a tamana-gyűjtemény, 3.) aki bősz magyarkodónak tartja magát, de mindeközben idős korára sem tanult meg elfogadható szinten magyarul helyesen írni... soroljam még?
ON
Mit tudsz a mongol Isjamcsnak a türk rovásszövegek körében végzett kutatásairól?
Olyat nem merek feltételezni, hogy nem hallottál róla. Tudod-e, hogy mi a jelentősége a hun írásbeliséggel kapcsolatban? Netán valamelyik könyvedben idézted már őt? Vagy csak az Iszfahánira futotta? :D
A hozzászólásaid nem érdekelnek, mert csak egy felfuvalkodott alak szenvelgései derülnek ki belőle. A műveid listája esetleg érdekelt volna, de látom ilyenek nincsenek, csak a környezetszennyezéseddel tűnsz ki a vita résztvevői közül.
Egyáltalán, szükségesnek véled, hogy efféle megjegyzésekkel rongáld a vitát?
Nem is tudtam, hogy ez az MTA hivatalos vitaoldala. Te ott valami királyfi vagy, aki a hun témában vezető tudós? Elolvasnám a könyveid listáját tudós barátom.
Nyilván más forrásokat ismerünk, de én nem vagyok specialista ezen a területen.
A görög, asszír történelmi feljegyzésekben állítólag a jóval korábban jelennek meg a kimmerek a kaukázustól délre (úgy ötven évvel), mint a szkíták, előlük menekülve (majd azok utolérik őket).
Lehet hogy nem így volt. Mondom, nem foglalkozom sokat a témával, de én így olvastam.
"Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte"
Mint ahogy a parthus topik 5435. hsz.-ában írtam:
"Ezzel kapcsolatban a kimmer–kimber párhuzamra hívjuk fel a figyelmet, annál inkább, mert Prokopiosz szerint a hunokat vagy legalábbis egy részüket hívták kimmereknek a régi időkben (J. Haury szerk.: Libri de bellis VIII – Opera omnia I–III; Lipcse, 1905–1913, 501–502. o.). Az ékiratok gimirru népe sem vált ezek szerint köddé, sőt Európa északabbi részeiről – a tótokkal, vagyis a teutonokkal karöltve, akiken még nem a későbbi szlávok értendők – Rómát is keményen támadták. Elképesztően erős seregeiket csak Marius tudta szétverni Kr. e. 101-ben a vercellae-i csatában (itt szerzett elévülhetetlen érdemeket lovassági parancsnokként Sulla, a későbbi diktátor)."
"A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt."
Nem lehet, hogy fordítva? Előbb attól délre, aztán északra.
Illetve a szküthákhoz hasonlóan sokáig tanyáztak Transzkaukáziában, majd a Kaukázus lejtőin, a hegység lábainál és annak völgyeiben?
"a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták "
Semmi bizonyíték arra, hogy keletről jöttek volna. Az összes forrás azt támogatja, hogy délről-délnyugatról költöztek fel a hegyvonulat túloldalára.
"Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva."
Meg arra is van példa, hogy az ógörög források a hettita kulturális vívmányok megszületését a szküthákhoz kötik (Ephorosz stb.), azaz a királyi szküthák eszerint azonosak a Hatti Birodalom vezető etnikumával. Nem kell mindig toposzra gyanakodnunk.
A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt. Azért csak addig, mert kb. akkor, a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták (saját nevükön: skuda 'lövő, lövér, nyilas', lásd Szemerényi, 1980). A hatodik században a skíták végleg megsemmisítő csapást mértek rájuk. (A kimmerek nevét őrzi Gomorra város neve a Bibliában).
Szerintem Prokopiosz, ha a hunokról azt írja, hogy korábban kimmereknek hívták őket, annak az áldozata, ami oly sokszor előfordult, a hasonló kultúra (lovasnomád, íjász) alapján aggata rájuk a jelzőt. Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva.
Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte, jelentéktelenségben tengette életét addig, míg a Germániában meg nem örökítették őket ismét. Talán van rá esély. De hogy mennyire ici-pici, vagy mennyire nagy, az legyen a történészek dolga. Nem tudom.
[1] Szemerényi Oswald, 1980: "Four old Iranian ethnic names: Scythian - Skudra - Sogdian - Saka", Verlag der Österr. Akad. der Wiss., Wien 1980
"Az Avar Portálon előkerült Prokopiosz egy szövegrésze, amelyben a bizánci krónikás lényegében azt állítja, hogy a hunok eredeti neve a kimmer volt."
Az m > b hangátmenet gyakoriságára tekintettel fontos lehet Tacitus egy szövegrésze a Germania 37. bekezdéséből. Ez a kimberek népéről szól, akik előbb a kelta szövetségnek lettek a tagjai, majd germán környezetbe kerültek (bár tulajdonképp a germanizálódás is egy ázsiai eredetű nép hódítását jelentette, az ő nevüket kezdték alkalmazni a meghódítottakra):
„Germaniának ugyanezt a kiöblösödését az óceán közvetlen közelében a kimberek lakják. Kicsiny most e törzs, de dicsősége nagy, s a régi hírnév nyomai szerte megvannak: mindkét parton téres táborok, melyeknek kerületéből most is lemérhetnéd a nép sokaságát s hadi erejét, és egy oly nagy kirajzás hitelét. Hatszáznegyvenedik évét élte városunk, mikor Caecilius Metellus és Papirius Carbo consulsága alatt először jött híre a kimber fegyvereknek.”