... úgy van! Azt viszont tegyük hozzá -akár tetszik ez egyeseknek, akár nem - a zene a lélek nyelve (Gondolj csak a süket Bethowenre ha kételkednél)
Ez viszont a - több mint 2000 feldolgozott - népzenei kincsünkkel, (mikor van ahol 100-200 méretű) egy igen gazdag lelki telítettséget mutat. Ami messze nem azonos a földi fizikai-kémiai világgal. Az csak a "hardvere".
Az az igazság genetikailag a Hunok s,a Magyarok azonosak!Van egy úgynevezett"magyargén"-ami heted-iziglen megmarad!Ez a genetia tudást-ad a dns-ben!De ettől senkinek sem kell többnek képzelnie magát-mivel ebből több a genetikailag "kötelező felelősség"-mint a felsőbbrendűség!
Ráadásul a lélek időnként látogatást tesz minden "rassz"területén-úgyhogy létezik ez az agyonhalgatott dolog de ez inkább csak még nagyobb felelősséget tesz a vállunkra!Ugyanis az "armageddon" elmaradt-s ami azóta történik-az sehol nincs meg írva!A jóslatok érvényüket vesztették-már nem érvényesek!-Mégis annyi a felelősségünk addig amíg még szilárd testben létezünk,addig mélyére hatni-s megismerni a magyar-hun nép eredetét s szakrális feladatát!
De van most egy még-nagyobb feladat az elöttünk álló fel-emelkedési folyamatot elsőként megtenni-a Magyarság minél nagyobb számban ébredjen a saját bennső Isteni létének a tudatára-s utána jogod lessz választani-a dualitásban maradsz-vagy az emberangyali fel emelkedést választod!
Ami nem a halált jelenti,hanem a szándékod függvényében tartózkodhatsz finom anyagi testben-vagy a szilárdabb megtapasztalást is megélhetd egy-egy időre!
Barátai jó elmeélkedést!
Ui.-Nem bolondultam meg!-Ha kételkedsz az egy nagyonjó dolog kételkedj-nézz utána-s a bizonyosságot szereztél-akkor csatlakozz!
és mennyi Dr. Horvàth Istvànunk van még, akikről nem is tudunk... Csak egy kis adalék: a népzene-kincsünk.
Ma is sok zeneszerző él az egyszerűnek mondott emberek között például Erdélyben, akikre a világ zenei élete fölnéz , akiknek képviseletében : "A Muzsikás együttes nyerte el idén a Világzenei Vásár (World Music Expo), azaz a WOMEX-díját, amellyel évente a műfaj legkiemelkedőbb előadóit és együtteseit tüntetik ki "
És még mi minden van ezen kívül is. "A mágusok voltak az emberiség legősibb tanító nemzetsége," szent emberek vitték az írás-tudást Kínába ebből az irányból(kínai krónikák szerint) http://www.grandpierre.hu/200711/0710.htm
Köszönöm, hogy fölhívtad rá a figyelmemet, megnéztem és találtam egy vágásszerűt... Érdekes, és az külön érdekes, hogy az a kínai lány is kereste... (elnézést, hogy csak most találtam ide, hajnalban :)
szevasz!-Pedig ottvan az sok testvérünk karján az első vérszerződés emlékére!
Időszámításunk elött 4040.-ben-Ordoszban!akkor erősítették meg az Ataisz szigetéről kimenekülő Magyar törzzsel-akik nemis voltak egy külön nép-sokkal inkább a Tudás-és az "örökség"hordozói".
Pedig biz a vala igaz. Nem is 3 szerintem sokkal több, mert ha bármely ok miatt el is hagytuk rövid ideig állandó hazánkat, mindig visszajöttünk oda ahonnan szár ma(z)ám.
Szia kedves Recefice! Ugy örülök, hogy végre elmondhatom valakinek! Még akkor is, ha esetleg majd kigùnyolnak, hülyének néznek miatta (különben egyesek màr enélkül is...:-)
Na szòval, egyszer olvastam valahol egy elbeszélést olyan valaki tollàbol aki Kinàban jàrt. Sajnos nem tudom màr Kina melyik részén. Ö irta azt, hogy egy "kinai" làny nagy szeretettel üdvözölte ôt, mint egy régi ismerôst. S amikor megkérdezte tôle hogy lehet ez, mikor pedig most làtjàk egymàst elôször, a làny azt vàlaszolta: észrevettem a karodon a "hunjelet", ezért testvéremnek tekintelek. Namàrmost ez a hunjel a kar belsején, a könyökhajlattol lefelé kb. 2-3 cm-re talàlhato: egy vàgàs (mitha egy régi sebnek a maradvànya lenne; a vérszerzôdéskor is ezen a helyen vàgtàk be a karjukat). Nekem a bal karomon van. Annak idején mindenkin néztem ezt, akivel csak talàlkoztam. Magyarokon, de még franciàkon is. Egyik legjobb baràtomnak - aki hajdubeli kun szàrmazàsu - nincs meg ez a vàgàs. Talàlkoztam olyannal, akinek a jobb karjàn volt (vagy mindkettôn). Söt még egy-két franciàn is megtalàltam (azt hiszem az egyik olasz szàrmazàsu volt). Nincs rà semmi logikus magyaràzat, de mégis érdekes, hogy egyeseknek van ilyen, màsokon meg nyoma sincs. Neked van? Nézegesd a környezetedben...
Megnéztem a videot Dr. horvàth Istvànnal. Igazàn lenyügözô ember! Nem pénzért, vagyonért csinàlja, amit csinàl, hanem, hogy magyar embereket mentsen meg vele. Nagyon egyetértek vele. Persze meg lehet menteni a lehetö legtöbb embert a Földön, , de elsôk a magyarok, mert havonta ezer magyar ember (fiatalon) pusztul el a sziv-érelmeszesedési betegségek àltal. Birom, hogy a nagy nehézségek ellenére is derûs, tiszta buddhista felfogàsa van az öregnek. ('az akadàlyok azért vannak, hogy az embert megerôsitsék, megedzzék; tehàt az akadékoskodòk, gonyolòdok végül is segitôtàrsaink). Nagyon tanulsàgos riport. Köszönet, hogy föltetted. Jol esik az embernek ilyeneket hallgatni, hogy ne veszitsen el minden reményt. Vannak még becsületes, magyar tudosok Mo-n.
Cey-Bert Róbert Gyula: A sólyomember visszatér című könyvében /Püski, 2006/ szó esik egy tibeti lámával folytatott beszélgetésről. ... "Az első nagy probléma, amit meg kellett oldani, hogy mi volt a magyarok régi népneve, mert azt feltételeztem, hogy az 5. és a 8. század között nem a magyar népnévvel jelölték a magyarok őseit magyarázta Cering láma.
- Ótörökül a -gar, -gor, -gur népnév végződések a nép szót jelentették, tehát az olyan nevekben, mint az ujgur, a bulgár, kongur, kasgar, benne van a népet jelentő szó. A magyar népnév -gyar végződése szintén a nép szót jelöli. Nagy csalódásomra a magyar népnevet egyetlen írásban sem találtam meg. Már kezdtem elkeseredni.
Amikor a kínaiak 1950-ben elfoglalták Tibetet, a Ganden kolostorba kerültem, és mivel történelemkutatással foglalkoztam, Ganden Tripa, a kolostor főlámája megbízott a könyvtár legrégibb iratainak a rendbetételével és nyilvántartásával. Nagy örömömre a legrégibb selyemtekercsekre írt feljegyzések között a 6. és 7. századból találtam olyan szövegeket, amelyek leírják a tibetiek hadjáratait Közép-Ázsiában, a Góbi sivatagon túli területeken, a mai Kelet-Turkesztánban, a Tarim medencében. A feljegyzések több környékbeli népet megemlítettek, a türköket, az ujgurokat, a tasgurokat , a kongárokat, a kasgárokat és a hungárokat.
A feljegyzések szerint a hungárok a hunok fejedelmi törzsének a leszármazottai, és ők "gungároknak"; a "Nap fiainak" nevezik magukat. Hun nyelven a gun szó napot jelent, tehát a gungár népnév jelentése naptörzs. Feltételezhető, hogy maga a hun népnév a nap jelentésű gun szóból alakult ki. A gungár és a hungár népnevek tehát felcserélhetők, mert ugyanazt a népet jelölték.
Tovább kutatva a 7. századbeli feljegyzések között olyan szövegeket is találtam, amelyek nemcsak a hungár népnevet, de a hungárok szokásait, áldozati szertartásait és a szent madarukat is megemlítik.
- Melyik volt a szent madaruk, és mit írnak róla? - kérdeztem felvillanyozva. - A szöveg nagyon nehéz volt, mert ótibetiül írták, és sok helyen már nem is volt olvasható. A szent madárról a szöveg csak annyit említ meg, hogy a hungárok vadásztak is vele, tehát valószínűleg a sólyom vagy a sas lehetett. A kérdés csak az volt, hogy a tekercsek hungár népneve a magyarokat jelölte-e? Tudtam, hogy Európában a magyarokat ezer év óta már hungároknak és az országukat Hungáriának nevezték. Kapcsolatban lehet-e a 6 7. századi tibeti feljegyzések hungár népneve az európaiak által használt hungár elnevezéssel? ez a fő kérdés.
Személyesen meg vagyok győződve, hogy a kapcsolat világos: a tibeti tekercsek hungár népneve a magyarok egy részét jelölte, akik pár századdal később nyugatabbra költöztek. ... - Rendkívül érdekes és izgalmas, amit a hungár-gungárokról mondtál. Úgy érzem, hogy Isten vezetett, amikor megtaláltad ezeket a régi feljegyzéseket. Magyarországon azonban úgy tudják, természetesen nem ismerve a tibeti forrásokat, hogy a hungár népnév a török onogur kifejezést takarja, amely tíz törzset jelent válaszoltam töprengve.
- Az onogur törzs valóban tíz törzset, pontosabban tíz népet jelentett törökül, a hungár pedig a hun népet, vagy gungár formában való írása a napnépet jelentette. Egy kisgyermek is észreveheti, hogy a magyarok hungár népneve tökéletesen megegyezik a tibeti írások hungár alakjával, és a gungár hangváltozata is sokkal közelebb van hozzá, mint az onogur népnév.
A két-három napra tervezett kolostori tartózkodásom végül hetekig eltartott, mert Cering lámával való izgalmas beszélgetéseim szinte a kolostorhoz szögeztek. A láma szintén a tanítómesteremmé vált.
- Ha jól értettem, az ősi bön vallás a hegyet kilencemeletes szentélyek tekinti. Honnan származik a kilenc emelet jelképes számának a meghatározása? kérdeztem kíváncsian. - A hegy kilencemeletes szimbóluma az ősi hun táltoshitű vallás Világfájának kilencágas szintjeinek jelképes világához kapcsolódik. - Hogyan kerültek a szent heggyel kapcsolatba a hunok? néztem kérdően Cering lámára. - Egyszerűen azért, mert az őstörténetünk a hunokkal kezdődik. - Meddig tudtok visszamenni az őstörténetetekben? - Az őstörténetünkről nagy vita van a kutatók között. Magam is sokat kutattam népünk eredetét, én az akadémikus világban egy középutat képviselek.
Megtanultam ókínaiul, ótörökül, mongolul, szanszkritul, perzsául, és áttanulmányoztam a legrégibb forrásokat. Őstörténetünkben az európai időszámítás előtti századok meghatározók voltak. Ebben az időben északon, a mai Mongólia területén éltek az őseink, és a kínai források által említett "hsziong-nuk", vagyis a hunok keleti ágához tartoztunk.
- Ez azt jelenti, hogy az őseitek a hunok voltak? - Ez természetesen azt jelentheti, de tudnod kell, hogy a Hun birodalom ebben az időben több különböző népet fogott össze. Lovaskultúrájuk és a táltoshitű vallásuk volt a legfontosabb összekötő kapocs közöttük. Különböző nyelveket és nyelvjárásokat beszéltek, de lassanként kialakult közöttük egy közös kommunikációs nyelv, amelyből kifejlődtek később a török és a mongol nyelvek. A hunok fajilag sem voltak egységesek. A keleti águk tiszta mongoloid volt, a nyugati águk pedig a mongoloid és a kaukazoid népek keveredéséből tevődött össze. A hunok keleti ágának a leszármazottai a mongolok, a mandzsuk és mi tibetiek, a nyugati ágának viszont a török népek és ti, magyarok vagytok a képviselői.
- Tibeti letelepedésünket a kínai krónikák is megemlítették: a hunok harcias Csiang törzse a nyugati égbenyúló hegyek körzetében telepedett le - írta az egyik történészük."
Làttam, betörtetek a Történelem rovatba...Gratulàlok! Szerintem is normàlis, hogy ne maradjon minden örökre az Alterban. Elöbb-utobb - az egyre több perdöntö bizonyiték hatàsàra - helyet talàlnak majd az itteni szövegek ott is.:-)
Ezen a Silla-dinasztia idejéből (Kr. e. 57Kr. u. 935) származó koreai kerámiaszobron a lovas nyergére egy, a hunok üstjéhez módfelett hasonló edényféle van erősítve...
Engraved plaque on wooden base reads "Vessel in the Shape of a Warrior on Horseback (5th-6th Century Shilla Dynasty, Korea)". It stands 8.5-inches high, is 11.5-inches in length.
The distribution of metal cauldron finds in Xinjiang, Northwest China
Figure 2
The metal cauldrons of Type I recovered in Xinjiang: 1. from Tiereketi, Habahe, Altai; 2. from Sha'erbulake, Fuyun, Altai; 3. from@Gongliu, Yili; 4. from Xiao'erbulake, Yili; 5. from Wensu, Akesu; 6. from Shufu, Kashgar; 7. Lanzhouwanzi, Balikun, Hami; 8. from Dahe, Balikun, Hami; 9. from Nanwan, Balikun, Hami; 10. from Hongshan, Balikun, Hami; 11. from Urumchi; 12. from Ka'erzi, Qitai, Changji (1, 2, 4, 7, 11, 12. after Wang & Qi 1995: 290, Fig. 11; 3. after Zhang & Zhao 1991: 42, Fig. 1; 5, 6, 8-10. my own drawings after photos).
Figure 3.
The metal cauldrons of Types II, III and IV recovered in Xinjiang: 1-5. Type II; 1. from Taleqiate, Habahe, Altai; 2. from Nanwan, Balikun, Hami; 3. from Xinyuan, Yili; 4. from Shihezi; 5. from Biliuhe, Qitai, Changji; 6.Type III, from Nanshan, Urumchi; 7. Type IV, from Xinyuan, Yili (1, 2. after Wang & Qi 1995: 290, Fig. 11; 3-6. my own drawings after photos; 7. after Li & Dang 1995: 44, Fig. 3).
The discovery of more than two dozens of metal cauldrons in Xinjiang provides us with important evidence for understanding cultural changes in the region from the early first millennium BC. The elemantal analysis of five cauldron samples has revealed that four early cauldrons were made of copper or copper with a small amount of As, Sb or S, while the one of later date was of Cu-Sn-Pb alloy. It is interesting to notice that two cauldrons contain 1-1.5% Sb and one of them was made of Cu-As-Sb alloy. The identification of Cu-As-Sb alloy points to the connection with southern Siberia. It has also been suggested that most of Xinjiang cauldrons were cast in piece-molds and the technology most likely originated in northern China.
Acknowledgements References </P>
Abbreviations Used in References: KG @@@Kaogu (Archaeology) KYW @@Kaogu yu wenwu (Archaeology and Cultural Relics) XJWW @Xinjiang wenwu (Cultural Relics in Xinjiang)
Akishev, K.A. & G.A. Kushayev. 1963.
Drevnyaya Kul'tura Sakov i Usuney d.r. Ili. (Ancient Cultures of the Saka and Wu-sun in the Ili river Basin). Alma-Ata: Nauka.
An, Zhimin. 1996.
Talimu pendi ji zouyuan diqu qingtong wenhua yicun (The remains of Bronze Age cultures in the Tarim Basin and surrounding areas). KG 12: 70-77
Bernshtam, A.N. 1949.
Osnovnye etapy istorii kul'tury Semirech'ya i Tyan'-Shanya (The main stages of the history and cultures of the Semirechiye and Tian Shan regions). Sovetskaya arkheologiya (Soviet Archaeology) 11: 337-78.
@1952.
Istoriko-arkheologicheskie ocherki tsentral'nogo Tyan'-Shanya i Pamiro-Alaya@(Historical-archaeological essay on the Central Tian Shan and Pamiro-Alai Mountain Regions). Materialy i issledovaniya po arkheologii SSSR 26, Akademii Nauk SSSR, Moscow.
Bogdanova-Berezovskaya I.V.1963.
Himicheskiysostav metallicheskih predmetov iz Minusinskoy kotloviny (Chemical composition of tools from Minusinsk valley. In Novie Metodi v Arheologicheskih Issledovaniyah (New Methods in the Archaeological Research), 115-58. Moskow: Leningrad.
Bunker, Emma C. 1997 (ed.).
Ancient Bronzes of the Eastern Eurasian Steppes from the Arthur M. Sackler Collections. New York: The Arthur M. Sackler Foundation.
Chlenova, N. L. 1994.
On the degree of similarity between material culture components within the 'Scythian World'. In The Archaeology of the Steppes: Methods and Strategies, ed. Bruno Genito, 499-540. Napoli: Istituto Universitario Orientale.
Devlet, M.A. 1980.
Sibirskie poyasnye Plastiny, II v. do n.e. -I v. n.e. (Siberian Openwork Belt Plaques, 2nd c. BC -1st c. AD) Arkheologiya SSSR, D4-7. Moscow: Nauka.
Di Cosmo, N. 1996.
Ancient Xinjiang between Central Asia and China. Anthropology & Archeology of Eurasia 34(4): 87-101.
Erdy, Miklos. 1995.
Hun and Xiong-nu type cauldron finds throughout Eurasia. Eurasian Studies Yearbook 67: 5-94.
Gong, Guoqiang. 1997.
Xinjiang zhaoqi tongqing chulun (A brief discussion of the early copper artefacts of the Xinjiang region). KG 9: 70-77.
Guo, Wu. 1999.
Qingtong fu zai ouya dalu de chuchuan (The early spread of bronze cauldrons in Eurasia). Ouya Xuekan (Eurasian Studies) 1: 122-50.
Jacobson, Esther. 1995.
The Art of the Scythians. Leiden: B.J. Brill.
Liu, Li. 1987.
Tongfu kao (A study of copper cauldrons). KYW 1987.3: 60-65.
So, Jenny F. & Emma C. Bunker. 1995.
Traders and Raiders on China's Northern Frontier. Seattle & London: Smithsonian Institution in association with the University of Washington Press.
Takahama, Shu. 1994.
Chugoku no kama (The cauldrons of China). Newsletter on Steppe Archaeology 4: 2-9.
@1997.
Mounted Nomads of Asian Steppe - Chinese Northern Bronzes. Tokyo: Tokyo National Museum.
Wang, Bo & Qi Xiaoshan. 1995.
Sichouzhilu Caoyuan Shiren Yanjiu (A research on the Grassland Stone Figures along the Silk Route). Urumchi: Xinjiang Renmin Chubanshe.
Wang Changqi. 1991.
Xi'anshi wenguanhui cang E'erduoshi qingtongqi jiqi tezheng (The Ordos bronzes in the collection of the Committee of Cultural Relics of Xi'an city). KYW 4: 6-11
Yue, Feng, et al (ed.). 1999.
Xinjiang Wenwu Guji Daguan (A Grand View of Xinjiang's Cultural Relics and Historic Sites). Urumchi: Xinjiang Meishu Sheyin Chubanshe.
Yukishima, Koichi. 1995.
Sukitai no kama (The cauldrons of Scythians). Newsletter on Steppe Archaeology 6: 2-14.
2. The metallurgical analysis of the metal cauldrons
With the kind support of Xinjiang archaeologists, five samples taken from five different cauldrons were obtained. The dates and origins of these cauldrons are given in Table 2. The elemental analysis was also conducted on the polished sections in a scanning electron microscope (SEM) by using an energy-dispersive X-ray fluorescence analyser (EDXA). It should be noted that what the EDXA analysis measures is actually the micro-composition that can only be taken as a general indication of the overall composition in a sample. Table 3 presents the results of elemental analyses of the five samples.
Table 3 shows that the four earlier cauldrons of Types I, II and IV (nos. 107, 108, 118 and 123) were made of copper with a small amount of minor elements such as As, Sb and S, while the only Type III cauldron of later date from Urumchi was of Cu-Sn-Pb alloy. The reason for using copper rather than tin bronze to cast cauldrons is not so clear but appears to be related to the availability of metal sources in the relevant localities. In this regard, it is worth noting that the two cauldrons containing 1-1.5% Sb (nos. 108 and 123) are from the areas close to each other along the northern foothills of the Tian Shan. This may hint at the availability of a local Sb-containing copper source in eastern Xinjiang. To clarify this issue further investigation is required.
As mentioned previously, the cauldron from Biliuhe with a pair of "three-legs" handles recalls similar pieces recovered in southern Siberia. This typological correspondence seems to be strengthened by the elemental analysis, because the alloy of Cu-As-Sb employed for manufacturing the Biliuhe cauldron was widely used in southern Siberia during the late first millennium BC, especially for fabricating belt plaques in animal styles (Devlet 1980: 32-33).
Intriguingly, the majority of cauldrons recovered in southern Siberia were also made of pure copper instead of tin bronze. According to Bogdanova-Berezobskaya (1963: 136, 153), among the twenty cauldrons analyzed, thirteen are pure copper, five arsenical copper (As 1- 1.5%), one tin bronze, and one Cu-Sn-Pb alloy. But in the cases of implements and weapons, such as knives, sickles, daggers and mirrors, tin bronze and arsenical copper were preferred to be employed as raw materials. It appears that copper rather than copper alloys were intentionally chosen for casting cauldrons in southern Siberia during the first millennium BC. But whether this is also true for Xinjiang needs further research.
On the surface of some cauldrons from Xinjiang, traces of the joint-lines of casting molds can be seen, indicating that they were cast by using piece-molds. It is well known that the piece-molds casting is a typical Chinese technology that was widely employed to cast thousands of ritual bronzes during the Shang and Zhou periods (17th-3rd centuries BC). So and Bunker (1995: 108) once published a cauldron with characteristic Chinese-style decoration as well as two-piece mold marks on the surface. They dated it to the 8th century BC and considered it as one of the earliest examples of its kind. Cauldrons with Chinese-style decoration but in smaller sizes were found also in Shanxi and Gansu provinces as well as in a museum collection in Japan (Wang Changqi 1989:7-10; Takahama 1997: 169). These examples seem to provide a clue for understanding the early stages of adopting piece-molds to the cauldron shape. So and Bunker (1995: 108) already suggests that 'the Chinese may have been among the first peoples to make the shape, which then traveled far into western Eurasia, becoming the signature article of the peoples in the Black Sea region'.
While the casting technology may have originated in northern China, the shape of cauldron may not necessarily be the same too. Chlenova (1994: 506) considers that the origin of the Scythian cauldrons goes back to those from Iran and partially from the Transcaucasian region and Asia Minor. Bunker (1997: 178) also considers that the cauldron shape and handles have no Chinese antecedents and traces the origins of the nomadic cauldron to Transcaucasia, where a cauldron made clearly in hammered metal was found. To get a better understanding of this issue, a comparative research is needed to bring together all cauldron finds from both eastern and western Eurasian steppes.
With regard to the cauldron shapes, it should be noted that the tripod cauldrons used by Saka people in the region of Semirechiye and Yili are quite similar in form to the three-legged "ding" vessels of the Shang and Zhou dynasties in the central plains of China (Bernshtam 1949: 351-2). This similarity may imply the presence of cultural influence from the east to Xinjiang and Semirechiye during the mid-first millennium BC (An 1996: 74).
Ezen a Silla-dinasztia idejéből (Kr. e. 57Kr. u. 935) származó koreai kerámiaszobron a lovas nyergére egy, a hunok üstjéhez módfelett hasonló edényféle van erősítve...
Engraved plaque on wooden base reads "Vessel in the Shape of a Warrior on Horseback (5th-6th Century Shilla Dynasty, Korea)". It stands 8.5-inches high, is 11.5-inches in length.
Figure 1.
Figure 2
Figure 3.
