A scytha szó etimológiájával e könyv előző fejezetében már foglalkoztunk. A szóval szembeni kétkedés azonban már 2500 éves és Herodotosszal elkezdődött, akinek a Kr. e. 5. szd.-ban feltűnt, hogy ez a szó Elő- Ázsia elsejében ismeretlen, a perzsák pl. más néven nevezik ereket a népeket, s a perzsák ezeknek közvetlen szomszédaik. Persae cunctos Scythae vocant Sacas írja tűnődve (3) Strabo panaszkodik az előtte élt görög írókra, akik ezekről a népekről semmi bizonyosat nem közölnek (4). Plinius is zavarban van Ultra Oxum sunt Scytharum populi. Persae illos Sacas in universum appellavere a proxima gentes (5). Curtius, aki Nagy Sándorról s annak hadjáratáról írt könyvet a Kr. u. első században már még többet tud: Sogdiani, Dahae, Massagetae, Sacae eiusdem nationis sunt (6). Ezzel egyébként már Strabo is tisztában van: Scythae a Caspio mari incipientes magna ex parte Dahae appellantur, qui orientariores sunt, Massagetae dicuntur et Sacae et alii communiter Scythae privatim vero aliter atque aliter (7). Lassan arra is rájöttek, hogy a parthusok és a scythák lényegében ugyanaz a nép. Parthiaci gens olim Scythica írja Stephanus Byzantinus (8). Justinus meg már azt is tudni véli, amin a megkülönböztetés alapul: Parthi Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur, nam Scythico sermone Parthi exules dicuntur (9). (Az állítás talán azon alapul, hogy a hunok szorították az avarokat keletebbre). A kép lassan még tovább tisztul. Procopius, aki Justiniánus bizánci császár vandálok elleni háborújában császári követként a szövetséges massagétákat felkereste, már kimondja, hogy ezek tulajdonképpen húnok, amikor azt írja: Massagétas génos ons nun Hunnous kalousin (10) és megismétli ezt a bizánci-perzsa háborúról adott beszámolójában is : Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus, viszont egy más helyen Attila hunjait nevezi massagetáknak Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse. Menander a 6. szd.-ban már a turk néppel azonosítja az ókori szakákat (Turci, qui, antiquitus Sacae vocabantur), Theophanes pedig a 8. szd. jól tájékozott bizánci írója így ír: In Oriente ad Tanaim (Don) Turci tegunt, qui Massagetoe antiquitus dicti sunt.
A felsorolt hivatkozások csak egy töredéke annak az ókori és koraközépkori adattömegnek, amely a szkíta népek és az őstörök népek azonosságát mutatja, de akinek még ez sem elég, annak felhívjuk a figyelmét két furcsa körülmény rejtélyes negatívumára. Az egyik, hogy a szkíták, parthusok, sacák, massagéták, thyssagéták írmag nélkül, nyomtalanul eltűntek, mintha csak a föld nyelte volna el őket, a másik, hogy hosszú történetük, tetteik, városaik, uralkodóik ellenére sem maradt fenn a szkíta, sem a parthus nyelvből egyetlen mondat és egyetlen sor írás sem.
Ilyen nevű népek a görögök fantáziáján kívül soha, sehol nem léteztek. Azok az ókori népek, amelyek ezeknek a helyén valóban éltek, a dáhok, avarok, húnok, úzok és szabirok, vagyis az u. n. turáni népek egyenes ősei voltak. Ókori nyelvüket akkád, hurri, káld néven tanulmányozza az a tudományos világ, amelyből a magyarok szinte teljesen hiányzanak, annak ellenére, hogy ha van nép árja- Európában, melynek őseire alkalmazható a szkitha szó, mint tudományos megjelölés, ők - azok.
A harmadik nagyobb szumirfajú elvándorlási hullámot az a kategória adja, amelyet később majd egy időn át massagétáknak fognak nevezni a görögök és a rómaiak; amíg rá nem jönnek, hogy saját igazi nevükön ezek - hunok. Nevük, húr, chun, kún, szumir szó, amely annyit is jelent magyarul farok, meg annyit is, hogy fényes (talán díszül, meg rangjelzésül használt lófarkaikról, vagy esetleg öltözködésre használt állatbőrei farkairól (kacagány) nevezték őket így a többiek, vagy talán pompaszerető uralkodóikról) . Egyiptomi feliratokon unni, unut, kínai torzításokban hiungu formában jön elő a nevük. Massagéta nevük a görögök felelőtlen és lelkiismeretlen görögösítésének iskolapéldája (20) Hívják őket khionitnak is.
A nem görög és római hanem elő-ázsiai forrásokban és földrajzi nevekben nem méd, hanem mada (örmény forrás szövegekben médj, médz formában jelenik meg a szó mutatva, hogy a d valami különös zengésű hangzó volt) néven megjelenő nép neve legelőször Kr. e. az 1700-as években vetődik fel ékírásokban olyan formában, amelyet mita (többes számban mitanni) szóval literál - aligha korrektül - az ókortudomány, amikor is ezek Közép-Mezopotámiában alapítottak a Hamurápi-féle első Babilonja összeomlása után, egy nagy szerepet játszó birodalmat az ugyanakkor Babilon helyén alakult kasszú birodalom szomszédságában. A 19. század európai történettudománya természetesen a médeket is az indogermán népek sorába iktatta, csak később derült ki, hogy szumir fajta turáni nép volt, éppúgy, mint az ezer évvel korábbi mita. Mikor ugyanis Tusratu mitanni király sógorához, IV. Tutmozisz egyiptomi fáraóhoz intézett egyik levelét felfedezték és kiderült, hogy annak nyelve csaknem azonos a bogházközi hurri nyelvű okmányok nyelvével és mind a két nyelv a szubartuiak által beszélt szumir nyelv egy-egy válfaja, bebizonyosodott, hogy az egyiptomiak által egyébként Nah-ur-in névvel nevezett Mitanni népe éppúgy nem indogermán, mint a hurri sem az. Ezeknek a mitanniaknak egy része valószínűleg asszír nyomás elől húzódott kelet felé Kr. e. 1000 körül, arra a területre, ahol azután, Kr. e. 900800 körül a mada (méd) birodalmat találjuk. A mita, mada, médz, médj, méd népnevek feltűnő fonetikai rokonsága egyazon népre mutat.
Az ókori görögök önkényes hellenizálásával szemben a panasz és szemrehányás nem új keletű. Már ókori nem-görög tudósok is kifakadtak miatta: Josephus Flavius római zsidó történetíró pl. ezt írja erről a Kr. u: i első. évszázadban: Porro gentium, qvaedam adhuc servart derivatum a suis conditoribus appellationem, quaedam etiam mutaverunt Graecis potissimum talis nomenclaturae autoribus. Hi enim posterioribus saeculis veterem locorum gloriam sibi usurpaverunt, dum gentes nominibus sibi notis insigniunt, tamquam ad suum jus attiret nomina ista gentiurn decoris causa in Grecorum forman mutari ad aurium voluptatem Antiquitatum Judaicarum, Lib. 1., c. VI és VII). A görög hamisításoktól ma már lehetetlen ókori ismereteinket megtisztítani.
A Kr. e. 6. század végére a szkíták nagy hatalomra tettek szert, az 510-es években az Akhaimenida Birodalmat fenyegették. Ez időben a perzsák ismert nagy uralkodója, Dareiosz vezetett hadat ellenük. A perzsa források a szkítákat szaka néven említik, amely az iráni nyelvű nomádok általános neve lett a perzsában. Dareiosz hadjárata során egészen a Boszporoszig ment, átkelt rajta, majd Thrákián át a Dunáig vonult. Itt görög segédcsapatokkal egészítette ki seregét. Végső soron a perzsák sikertelenek maradtak, mert a szkíták visszahúzódtak a Dunától északra, saját területeikre, ahová a perzsa seregek már nem tudták követni őket. Ezekben az években a szkíták a perzsagörög nagypolitika szempontjából is fontos történeti szerepet játszottak.
A szkíták politikai történetét, a fenti történeti epizódot leszámítva, meg sem kísérelhetjük most nyomon követni. A kép túl töredezett lenne, ami egyrészt a források hiányosságából, másrészt a szkíták politikai szétszórtságából ered. Nem volt ugyanis {33} egységes birodalmuk, csupán lazán kapcsolódó törzsek szövetségét hozták létre. Mint minden nomád alakulatnál megfigyelhető, a vezető itt feltehetően iráni nyelvű etnikum mellett más etnikumok is részt vehettek benne. A szkíták alkonya a Kr. e. 4. század végén kezdődött. Ekkor fokozatosan újabb iráni nomád csoportok vették át az uralmat a szkítáktól, először a szauromaták, majd a velük közeli rokon szarmaták. Pomponius Mela (Kr. u. 1. század) szerint a szauromaták a Tanaisztól keletre, a szarmaták a Tanaisztól nyugatra helyezkedtek el. Plinius (Kr. u. 1. század) szerint viszont a Tanaisz vidékén mindenütt csak szarmaták laknak. Kétségkívül a szarmata terminus egyeduralkodóvá, az új törzsszövetség egyedüli nevévé vált, így az is elképzelhető, hogy aszauromata és szarmata elnevezés ugyanannak az iráni törzsszövetségnek időben elkülönülő két neve.
Màr régota tervezem beirni az indiai Hunzàk-kal kapcsolatos iràst, melyet Dr. Toth Jenô irt 1913-ban és Zajti: Magyar évezredek c. könyvében talàlhatò.
<< Kàsmirtòl északra, a Hindus folyo tulso partjàn fekszik Hunja föld, a hunzàk és nagarok orszàga. Azsia szivében...él ez az érdekes néptöredék, az egykori yuétik, a fehér-hunok egyik késôi maradvànya. Ösi birodalmuk a mai Pandzsàbra, a katiavàri részekre, Bengàlra terjedt, nyugat felé Afganisztànra, Beludzsisztànra; réges-rég leolvadt az angol fennhatosàg alatt àllo mostani kicsi néptörzsre.... ..Azon kevés szittya emlék közül, amely a hunok ôsi fénykoràrol beszél, felemlitendô Szurja napisten grànitkôbôl valo szoborsorozata, amely a Calcuttai muzeum kôosztàlyàban làthatò. Ha szemügyre veszünk egy ilyen szobrot, ugy rögtön észrevehetjük Szurja isten cifritott szàru csizmàit, egyenes kardjàt, mentéjét, süvegét...Mellette két scytha kiràly àll rövid ingben, szoknyagatyàban. Kunkorodo bajuszuk van és ôs scytha fövegük. Két oldalt amazonok nyilaznak. Ötözetük rojtos szàru csizma, a férfiakéhoz hasonlo szoknya és ékszer. Szép termetük felsô része szabad, puzdràval a hàtukon. Nékik is süvegük van, hajuk befonva a vàllaikra omlik. Különben az egész csoport kocsin van àbràzolva alul hét rohano loval. Felül viràgfüzéres nemtôk lebegnek. Phoebus napisten rohano fogata jut eszünkbe e szobor szemléleténél, de a scythàk napistene régibb, mint a görög Phoebus. Itt emlitem meg Kaniska kiràly szobràt, melyet Radha Krisna talàlt meg Mat község hatàràban. Mentében van és hosszu gilgiti csizmàban. Egyenes kardot visel, amilyent a nagy mogulok hordtak. A szobor sanscrit felirata hirdeti, hogy "Kaniska kiràly ôfelsége".
A hunzàk népe feloszlik a shin, jàszkun, rono és jàsz-osztàlyokra. A jàsz-kunok népe a legôsibb földbirtokos osztàly; igy ismerik ôket. Kàszt neveik: Bhat, Dar, Ratez, Lòn, Vai, Bagà, Thòkr; Katlan-vidéki Kàszt: Lakai, Sòfi, Hàmdi, Battash, Sarfi, Wahdi, Kappàs, Làtfi, Zaidi.
A nagikrok önmagukat borisoknak nevezik. A gilgitieket giltòtenak, a ladakbelieket Bòlt névvel jelölik, a kis tibetieket BALÒTZOK-nak hivjàk. Csalàd és férfi neveik közül egynéhàny:
"Földrajzi nevekben ez a népnév a következő helyeken fordul elő (a lista nem teljes):
Maxera délkáspi folyó Ptolomeusnál, Mazara nevű város a Tigris és az Eufrát forrásvidékén, Matsar nevű erőd a mai Pejbárt közelében, Madzar nevű város a Kuma és Bybala összefolyásánál az észak-káspii térben, a Kaukázus Magyar-Hegység neve, A Fekete-tenger Magyar-tenger neve, a különböző örmény történelmi és földrajzi munkákban említve Madzsar-völgy, Madzsarok faluja, stb." ..................................................................................... További magyar nevek:
Afrikában egyebek között ilyen nevek is találhatók: Arad, Ada, Awas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikay, Baka, Dráwa, Gyula, Moldvai, Rábai, Sáwa, Sokoro, Tata, Stb.. Ázsiában pedig ezek: Apuka, Arató, Baray, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Jokaj, Kapa, Kanna, Seres, Suba, Tomori, Tabán, Zaránd, stb.. Vámos utánanézett, hogy a magyar szónak milyen változatai találhatók. Magyar: falu az Urál vidékén, törzsnév a Tobol és Irtis vidékén, tó Tibetben, falu Mindanao szigeten (Fülöp-szigetek). Magyarka: Folyó a Kaukázusban. Magyarjó: falu Tajvanban. A magar-mazar-makar nevek előfordulása pedig többszörösen túlhaladja a magyarét.
Buda már akkor Buda volt, amikor szlávok még nem éltek a Duna mentén. Mai nyelvünkben már nincs értelme, ezért miden bizonnyal őseredetű, melyet a világ különböző pontjain létező Buda nevek igazolnak. Amerikában van két, Kanadában egy Buda nevű helység, elnevezésük története bizonytalan, de valószínű, hogy magyaroknak van hozzá valamilyen köze. Nem valószínű viszont, hogy a közép-afrikai Budát magyarok alapították. Ugandában van Budalin, Indonéziában Rabuda, Raundában és Burundiban Budahunga nevű hegy, mely vidékén ilyen nevek találhatók: Biabátor (falu), Bihari (folyó), Csángó (sziget), Csóka (patak), Csongor (patak). A legérdekesebb azonban Ausztrália északkeleti csücskétől keletre eső Laughlin szigetcsoport egyik tagjának, Budaduna nevű kis szigete. (Lásd: a déli félteke 153. hosszúsági és a 9. szélességi kör délkeleti szögletében.). Vajon hogyan csordogált el e távoli vidékre a szlávok vodája?
Amennyiben időd engedi, érdemes elolvasni Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete 2. rész c. munkáját.
olvasd el: Paál Zoltán művét, regék, ősi történetek, sámánszövegek rendszere, szinte mitologikus anyag, mely kb. Kr. e. 4040 -től Kr. sz. 1780-ig meséli el a palócok regevilágát.
A hun törzsszövetség központja Ordosz volt , ahol rendszeresen összeültek a törzsek küldöttei , egyeztették írásukat / a rovásírást/ , kalandozási kötelezettségeiket stb. Hatalmas történet, s izgalmas, mint a Biblia . A kérdés: hogyan volt képes egy ózdi kohász ilyen szerteágazó , hatalmas fantáziát /műveltséget?/ igénylő mű megalkotására ? Erre mondják sokan a beavatást , látomásokat /ha Edgar Cayce- nek lehettek , a mi kohászunknak miért ne?:))
"Mióta a Püski Kiadónál 1998-ban megjelent Paál Zoltán: Avisura-Igazszólás c. kétkötetes gyűjteménye /töredéke a "tudásnak"/, rengeteg a követő, a hívő...s egyre több a sámán... Vannak találkozók, képzések, beavatások ...Érdemes utánaolvasni, mert hatalmas már az irodalma , s érdekes, izgalmas , terjedelmes meséről van szó, ilyenre vágyakozik a lelkünk, fantáziánk , s ha agyunkat kikapcsolva élvezzük, nagyon jó! Különböző érdekek bármikor vallássá emelhetik, sámánokkal, táltosokkal, szakrális helyekkel, már most több ezer követője van , s egy régi erkölcsét, hagyományait vesztett országban, önző politikusok, hazug vezetők között virágzik a tisztaság iránti vágy, az ősi erkölcs , hagyományok, emlékek, valami egész világot átszövő világbölcselet megismerésére vonatkozó szándék"
Kérdésedre a válasz: Minden aminek nincs bizonyítva az ellenkezője elfogadható.
Az arvisura alapján a 24 hun-magyar törzsszövetség "vérszerződése -ha hinni lehet neki-időszámításunk elött 4040-ben Ordoszban volt-mit lehet erről pontosabbat tudni!?Üdv. Jani
A hun birodalom volt a legnagyobb, ami valaha a földön létrejött, és hosszabb ideig létezett, mint más nagy birodalmak.
A hivatalos európai történetírás szerint a hunok története Kr. e. 209-ben kezdődik, amikor a Mao-tun nevű shan-yü [lásd tanyü, tennó, kende/kündü] államcsínnyel átveszi az uralkodást apjától. Vajon miért ezt tartják a hun birodalom létrejöttének? :) Kínai források alapján (a kutatások kezdeti stádiumban vannak) Legalább 1500-2000 évvel Kr. e. hun törzsek -- apró, néha nagyobb törzsszövetségek -- éltek a mai Mandzsúriától a Góbiig. Ezer év a legkevesebb, ami egyelőre sejtésekkel igazolható, a részletes forráselemzés várhatóan sokkal nagyobb időtávlatba fogja a hunok történetét helyezni.
Központi területük a mai Xia (Hszia) tartomány, ami nevében őrzi a hunok kínai hsziung-nu megnevezését.
A törzsszövetségek vérszerződéssel alakulnak, ami az új alakulat alkotmánya is egyben, részletes esküszöveggel és a szerződésszegőre előre rögzített átokkal. A vérszerződők egymást anda, vértestvér névvel jelölik, ami a magyar koma fogalom rokona (+andalog). Uralkodónak nem személyt, hanem nemzetséget választanak, a nemzetségből pedig mindig a legerősebb uralkodik.
A Mao-tun-féle hun birodalomra, és általában a hun életmódra [nem felel meg igazán az európai "nomád" fogalmának] jellemző: önálló mezőgazdasági kultúra és önálló városi kultúra. Egyiket sem Kínától tanulták. Államszervezetüket a későbbi Kína is átveszi (az eredeti kínai államszervezet a városállamok rendszere). A birodalom legfőbb bevételi forrása a Selyemút ellenőrzése. Emiatt kerülnek konfliktusba Kínával, amely saját befolyásába szeretné vonni a Selyemutat. A kínaiak a szomszédos jüe-csi néppel lépnek vérszerződésre, Kr. e. 120 körül északra szorítják a hunokat. Mao-tun nemzetsége két ágra szakad, Csu-csi [Chun-wei?] északra megy a későbbi mongóliai hunokkal, Hu Han Je shan-yü behódol a kínaiaknak, és az Ordoszba költözik. Ők a déli hunok. Államszervezetük Kínán belül autonóm, de az uralkodó mindig túsz Csanganban, Kína akkori központjában. Cserébe katonai szolgálattal tartoznak. A dolog fontosságát húzza alá, hogy Hu Han Je a korabeli "négy szépség" egyikét kapja feleségül.
Kr. u. 206. a Han-dinasztia bukása, párhuzamosan megerősödnek a déli hunok (nemhogy beolvadtak volna, mint azt az európai történetírás feltételezi). A következő korszak kínai neve "Az öt barbár 16 királysága". Az "öt barbár" a hun, a hszien-ti[?], a tyie (a korábbi jüe-csi nép), a tangut és a tibeti. 313 körül a hunok elfoglalják Csangant is, ezt megelőzően kivégzik a kínai uralkodót. A déli hunok közt belviszályok.
413-ban Melian Bobo megalapítja a Dá Xia (Nagy Hszia) dinasztiát. A déli hunok központját visszaviszi az Ordoszba, melynek közepén felépíti Tongvancsenget (= Fehérvár -- Belső-Ázsiában "Fehérvár" mindig szakrális központok neve; kínaiul Pej-Cseng, ahol pej = feh(ér) :), mongol neve Csagán Balgaszun, szintén Fehérvár jelentéssel; továbbá --> a kazár Sarkel szintén Fehérvár, magyar területen: Székes~, Nándor~ Gyula~ és Dnyeszterfehérvár). A város falának építéséhez a Kőmíves Kelemenné-hez hasonló monda társul. (A Nagy Fal építéséhez szintén hasonló monda járul, Men Csieng Nü története a Si Tyi-ből, lásd Polonyi Péter könyve; + Shang-kori Kínában szokás volt az emberáldozat városfal építéséhez).
431-ben a déli hunok uralma megbukik, de a város a XIV. sz-ig fennmarad. 786-ban tibetiek szállják meg, falait lebontják. A XIV. sz-ban tangutok költöznek a városba. A tangutokat tibeti eredetűnek tartja az eu. történetírás annak alapján, hogy Tibet határán éltek -- bár nem veszik figyelembe, hogy csak a XIII. sz-ban űzi oda őket Dzsingisz kán. Valójában sok hun elemet tartalmaz a tangut nép, "nyugati hszia"-nak tartják őket a kínaiak. Tongvancsenget Hszia Dzsó-ra nevezik át, országukat ugyanúgy Dá Xia néven nevezik, mint Melian Bobóét. A város náluk is szakrális központ.
A Ming-korban néptelenedik el véglegesen [Hun]fehérvár, a terület elsivatagosodása miatt.
1870-ben fedezi fel egy Potanyin nevű orosz utazó.
A hunok utóélete:
-- kínaiak szerint: hun -> magyar (még kutatandó)
-- Ucsiraltu mongol nyelvész szerint: ami magyar--mongol közös kultúrjelenség, az mind hun eredetű (pl. Molnár Anna balladája); a hun az alapja a mongol és a török nyelveknek, közös jelenségeik a hun nyelvre vezethetők vissza (O.B.: archaikus mongol nyelvjárások közel állnak a hunhoz)
szicíliai Diadórosz (Kr.u.40):"Mert nagyon megsokasodott az a nép (a szkíták),s nevezetes királyai voltak,kiktől némelyeka SZAKA,mások a MASSZAGÉTA,ismét mások az ARIMASPI nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére települt szarmatáknak hívnak" Diadórosz II.45
Mela Pompeius:" A szarmata nemzet tulajdonaira s fegyvereire nézve leginkább a párthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsű is"
Hérodotosz:" A szarmaták szkíta nyelvvel bírnak, azonban azt a hajdankortól fogva furcsán (soloecismus) ejtik ki, mivel az amazonok nem jól tanulták meg"
Justinus: "Minthogy ők (a szkíták) a párthus és a baktriai hatalmat, asszonyaik pedig az amazon birodalmat alkotják"
forrás: Kánnai Zoltán: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig 12.o. (az idézetek forrása is ottan pontosan meglelhető
Egyébkénti saját találás: az 1875-ben kiadott ógörög szótár szerint (itt nem tudok görög karaktert használni) : "maszszagéta" = szkíta !!!!!!!!
Először egy "bonyolultabb" megoldás: beírod a Kánnai Zoltán nevet a keresőbe.
Az egyszerűbb "a MAG népe". Mondjuk ez a veszélyesebb, mert nem tudsz válogatni a bőségből. Itt viszont egymás alatt megleled az összes fennlévő művét.
Ejnye-bejnye Bagatur...(miért a lenézô stilus?) Ez a kérdés nem is olyan nyilvànvalò, mint amilyennek làtszik. Ugyanis ugy tudjuk, hogy a fekete és fehér hun megkülönböztetés égtàji jellegû: a feketék az északi tàjon (Kina), a fehérek pedig délen (India) szerepeltek volna. DE! India mai lakossàga is fekete bôrû! Feketébbek a négereknél. A feketeség nem rasszjel. S a régi "szerecsen" jelzô vajon mit jelenthetett: négert vagy csak fekete arcszinût? Zavarò tény az is, hogy pl. a KM-ben is létezett egyszer egy Fekete Magyarorszàg. Vajon azért mert itt a lakossàg fekete bôrû volt, vagy szerecsen, vagy néger? Vagy ezen is csak egy északi tàjegységet értettek annak idején? A hunoknàl nem logikus viszont, hogy miért pont az északi részen lévôket nevezték feketéknek (ahol kevesebbet napfürdôzhettek, tehàt bôrük vilàgosabb lehetett)? Aztàn ott van pl. Magyar Adorjàn, aki Fehérnek a kunokat nevezi, s müvészetükben làtja erre a magyaràzatot: "...vallàsosszineik a fehér és a kék voltak... szent növényeik a fenyvek és a csillagalaku, hatszirmu fehér viràgok, nàrciszfélek...szent féme az ezüst, amelynek szine fehér és a természetben fenyôàgszerû jegecekben fordul elô...". Fekete kunoknak pedig a történelembôl ismert hunokat tartja, vagyis Atilla hunjait. Mivel ezek szerinte fekete és a piros viseletben jàrtak (vagy sötétbarnàban). Szerinte a kunok (fehér hunok)szôkék voltak, mig a hunok (fekete hunok) barnàk vagy feketehajuak voltak. Szoval szerintem kàr lenézni bàrmilyen véleményt is, mert koràn sem tisztàzott még ez a kérdés.
Kedves Rece-fice!Nemtudod az Arvisura-t ismered-e? Ugyanis ott sok olyan dolog szerepel ami a Hun nép eredetére utal-ugyanis voltak fekete-hunok is-vagyis "szerecsenek"-24nép-ből állt össze!Sok adat szerint a Magyar-"törzs" egy-az ősi tanokat őrző törzs-szerü csoportosulás volt!Mindenki Hozzájuk tartozott-aki Hittel valotta a hitüket s a feladatukat!-Ha nagyobb rá-látásod van ezekre-örömmel olvasnám a soraidat-Üdv-Jani
köszönöm a kijavítást, szinte felfoghatatlan a mennyiség (és a különbségek) és ebben tudod mi a nagy szám? az kérlekszépen, hogy az egyes "egyed", mikor kitalált egy dallamot, -mondjuk játszásiból, hogy a 159.417.-et - akkor nem ismerte a másik 159.416-ot, hanem maximum 100-1000-2000 másikat, és mégis olyat alkotott, ami még nem volt (bár nyilván ez utólag derül csak ki). Na erre mondom én, hogy ez nem fizika+kémia !, ahogy láttatni szeretnék.
Kedves Piroska! Mindegyik vallásban vannak csodálatos-tanítások!
oly dolog ez a vallások tekintetében-mintha egy nagy "gömbbön"fúrnál kukucskáló lyukakatés azon keresztül szemlélnéd a "fátyol" tulsó oldalát!
nos minden szemlélődő a maga nézőpontjából tudja elmagyarázni azt-s így mindegyiknek a maga nézőpontjábót-teljesen igaza van!
Most majd elkezdődik-ha elfogadjuk-akkor még ezen életünk alatt a globális"magasabb rálátás" az egészre!
A lélek isteni magja minden emberben benne van-csak nagyon régtől félszendergés állapotába volt!-most jött el az idő az ébredezésre!nem ok nélkül mondják az isteni tudatosságra ébredt emberről"fel-ébredett állapotban van"!Ha,így történik-engedélyt adunk magunknak a Teremtői képességekre!
Amíg a tudatunkat megtartjuk ebben az állapotban addíg ez úgy is marad-de-ha elkezdünk aggódni-félni akkor még visszacsúszunk a dualitás állapotába!2-3 emberöltő alatt eljön az idő arra,hogy az emberiség döntő többsége fel ébredetté vélljon,s a háború-mint a nézet eltérés durva eszköze teljesen eltűnik az emberek közül-nem tiltásokkal!
Tiltásokkal sohasem lehet -de az emberek többsége el fog tőle borzadni s elfordul azoktól az emberektől!
Mi az előhírnökei vagyunk egy új teremtésnek!Rajtunk is múlik az átmenet milyensége!
örülök neki,hogy te is hasonlóan gondolkodol!
Elnézést kérek a topicgazdától-hogy így eltértem az eredeti témától.
