Na végre, elhúznak a "boroshátwenibalázsok" a bocskorba. Végre lehet majd országos rádión hallgatni Kispált, Kárpátiát vagy Kontroll Csoportot. Ma végre jó a kedvem:)
Na, nem sokat kellett várni, hogy beigazolódjon: a pénz az úr. Nem lehet csak úgy ripsz-ropsz otthagyni egy jó kis húsosfazekat. Persze kell a porhintés: a hűséges hallgatók érdeke, meg a magyar demokrácia védelme (na, pont a Sláger védte és fogja megvédeni ezután is). De az az igazság, hogy az ördöggel is lepaktálnának egy jó kis profit reményében. Gerincesek lennének, úgy vérig lennének sértve, hogy soha ide vissza se néznének. :-)
[Sürget az idő, mert ha nem lépnek elég gyorsan, akkor a hallgatók hamar elcsábulnak ám, egy év múlva már csak a halovány emlék maradna... Mondjuk én szerettem a régi idők slágereit hallgatni, de a többihez nem volt közöm. Ilyen zenét akármilyen névvel, akármelyik rádió tud sugározni... sőt én is tudok ilyeneket magamnak lejátszani - ezt teszem :-)]
A korábbi hírekkel ellentétben mégsem vonulnak ki Magyarországról a Sláger Rádió részvényesei. az Emmis és partnerei azon dolgoznak, hogy ismét fogható legyen a magyar éterben az adó - közölte a társaság az MTI-vel. "Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy népes és hűséges hallgatóságunk minél előbb visszakapja a Sláger Rádiót" - idézi közleményük Barbara Brillt, az Emmis International budapesti alelnökét.
A közlemény szerint az Emmis és partnerei örömmel fogadták és üdvözlik a kilenc nagykövet lépését, hogy nyílt levélben fejezték ki aggodalmukat az átláthatóság hiányával kapcsolatban Magyarországon. A kormányfő több megnyilatkozása, valamint az, hogy az ORTT elnöke a Legfőbb Ügyészséghez fordult az ügyben, "egyaránt tükrözi az országos frekvenciák odaítélése körül kialakult helyzet komolyságát" - írja a cég, amely szerint "nem más forog kockán, mint a szabad és független média megőrzése Magyarországon."
No megy itt a kötélhúzás, s ki tudja mi lesz ennek a vége....
Szerintem nem vagy paranoiás... Én is hiába keresem a hozzászólásaimat, csak néhány rá adott választ találtam meg itt. Tudod, vannak, akik nem bírják, ha nincs igazuk...
Próbaképpen, hogy meddig marad itt, beteszem megint azt a prózámat, amivel itt indítottam. Meglátjuk, meddig marad itt:
Koszpek Ferenc:
Míg világ a világ
Egy autó közeledett a szinte teljesen kihalt úton. Valamiért hosszú ideig megragadt rajta a tekintetem. Átlagos autó volt, mégis felkeltette a figyelmemet... Ugyanaz a gumi volt rajta, ami a hasonló típusok megmaradt példányain, ugyanaz a bőr belső, ugyanaz a rikító piros szín, mint sok másikon. Mégis furcsa volt benne valami. Vagy inkább rajta. Sokat tűnődtem, hogy mi lehet az, aztán mivel nem jöttem rá, folytattam a tankolást, ami már megszokott, rutinműveletnek számított ezen a vég nélkülinek tűnő utazáson, amiben a saját, kontinensnyi területen földi, FM hullámsávon elérhetően hallgatható, több mint 90%-ban zenét, méghozzá legalább 40-50, sőt, 60 éves zenét sugárzó rádióadómnak kerestem a szponzorokat. Nem volt könnyű ez a nagy világválságot és világégést 30 évvel követően, de szerencsém volt. Sok cd-t és dvd-t őrzött meg apám nekem ezekből az időkből, amiket még az apjától kapott. Némelyik már annyira agyon volt hallgatva, hogy teljesen újra kellett digitalizálni a foszlányokból. Még jó, hogy az ehhez szükséges készülékek gyártási dokumentumai megmaradtak a kommunikációt oktató iskolák pincéiben, mélyen eltemetve a túlélést biztosító készletek alatt, és születtek még olyan elmék, akik újra tudták alkotni ezeket, a lemezek lejátszására alkalmas, és a műsorszórást lehetővé tévő készülékekkel együtt, amiknek - így olvastam a 15-20 éves újságokban, - az integrált áramköreit teljesen tönkretették a föld felszínén többször végigsöprő, nagy erejű elektromágneses hullámok. Utam során mindenhol szívélyesen, mosollyal fogadtak az üzletemberek, a cégek tulajdonosai, vagy - ahol már megengedhették maguknak ezt a luxust - a reklámmenedzserek. Bármiről tudtam velük beszélgetni akkor is, ha a nyelv, amit beszéltünk, csak néhány szóban volt hasonló. Ez is az egyik következménye volt a nagy világégésnek, hogy elvándoroltak az emberek eredeti lakóhelyükről, az új helyen mindig felvettek szavakat az ott lakóktól, és bevittek azok nyelvébe a saját szókincsükből. Szinte mindenki megértett mindenkit egy-egy kontinensen belül. Azt sem régóta tudjuk, hogy van a Nagy-Vízen túl is élet. Persze jöttek hajók, amiknek a legénysége, utasai azt állították, hogy folyamatosan a nap útját követve jutottak el a mi partjainkig, de senki nem hitt nekik. Mondtak, amit akartak, mi meg megbeszéltük napnyugta után a helyi ivóban, hogy északról, vagy délről jöhettek-e. Hagytuk őket letelepedni, évekig segítettünk a gazdálkodásban, hogy életben maradjanak, vagy ha menni akartak, engedtük őket újra vízre szállni. Persze ilyenkor fogadásokat kötöttünk, hogy merre indulnak el, de mivel senki nem akart velük menni, és toronyiránt tűntek el a szemünk elől, a fogadásra összeszedett pénzt visszaadtuk a tulajdonosoknak, akik kénytelenek voltak megelégedni a bizonytalansággal. Egy nap, amikor a rövidhullámú frekvencián való adás-vétellel is komolyabban kísérletezni kezdtek az ügyesebb fiatalok - ezt addig senki nem csinálta, mert még ha a hatótávolsága sokkal kisebb energiafelhasználás mellett jóval nagyobb is, csak magas zajszint mellett lehetett vele továbbítani -, olyan adást fogtak, ami alig hallhatóan, de zenét sugárzott. Mivel mindenki, aki köztudomásúan ezen a területen ténykedett, éppen jelen volt, két lehetséges magyarázat létezett erre az adásra: vagy valaki titokban, egy eldugott helyen, a közösségeken kívül is elérte ezeket az eredményeket, és önhatalmúlag használ egy bizonyos frekvenciát - bár szinte lehetetlen volt ekkora felhasználáshoz szükséges energiaforrást beszerezni -, vagy - amit ennek ellenére sokkal kevesebben gondoltak hihetőnek -, valóban létezik legalább egy másik szárazföld, és azon fejlett civilizáció, azaz olyan a háborút túlélő emberek, mint mi vagyunk. Persze a bejövő jelre, ami egy 65 éves zeneszám volt, valami feldolgozása egy egykori rádiós páros dalának - nekem is van az adott lemezből egy példányom -, kimenő jellel, szintén ilyen korú zenével válaszoltak, és két napon belül megjött a válasz is, méghozzá beszéd formájában. Többségünk alig értette meg a nyelvet, amit ők beszéltek ott a távolban, de volt egy ember a Messzi-Északról, a Kis-Vízen túlról, aki majdnem tökéletesen megértette őket és megérttette magát velük. Ezt követően gyorsan kiderült, hogy nem egy magánzó van az éterben, hanem egy egészen nagy, a miénknél sokkal nagyobb közösség, és már vagy 25 éve így sugároznak zenét. Sűrűn telepített áthangoló és átjátszóállomások hálózatát hozták létre, így - bár sűrű hangolás mellett, de - folyamatosan hallgatható ugyanaz a műsor, viszonylag jó minőségben. Hosszan, napokon keresztül folytatódott ez az első beszélgetés, közben egymást váltották az emberek a készülék előtt, mialatt még a vétel minőségén is sikerült jelentősen javítani bizonyos alkatrészek cserélésével, ezáltal a vételi érzékenység növelése mellett a torzítás és a háttérzaj csökkentésével. Annyira sikerült felvenni a közös beszélgetési fonalat, hogy sikerült az általunk elmondottak alapján egy FM hullám adására, és néhány - erről eltérő adatok érkeztek: 19 vagy 90 darab - ennek vételére alkalmas készüléket építeniük, és ezt kipróbálniuk. Ekkortájt került szóba a hagyományosan járműveikre, ruházatukra rögzített piros, és néha a pirossal együtt kék szalag is. Egy 90 éves öregember mesélte el az akkor 6 éves unokájának a történetet, hogy valamikor a mi kontinensünk közepén volt egy állam, valami Magyarország. Ennek volt egy, az egész-, és egy, majdnem az egész területét műsorszórással lefedő rádiócsatornája, amit egy akkor még létező, úgynevezett "politika" szüntetett meg, szinte egyik napról a másikra. Bár már akkor is demokráciának nevezték a legtöbb területi egységen fennálló, államformától független rendszert, az emberek nem tudtak semmi mást tenni ez ellen a döntés ellen, mint ezekkel a szalagokkal, némán tiltakoztak... Azóta mindig, amikor ilyen korú zenéket, főleg ha azokat játszom, amit ez a két ember, és az általuk fémjelzett adó játszott, kicsordulnak a könnyeim, és ki kell kapcsolnom a mikrofonomat. ...és azóta már tudom, mi volt furcsa azon a furgonon: Nem volt rajta semmilyen szalag...
Nemtom, hogy ez a kezdődő paranoiám jele, de lehet az, hogy azt a múlt szombati hírt, hogy nemtom hány ország jelezte tiltakozását a magyar demokrácia eme (a frekvenciák pártközeli kézbe játszása) sajátossága ellen, valamint, hogy a Szenátusban vmi indítványt nyújtottak be Magyarország megintésére, már sehol nem találom? Sőt, már hétfőn se találtam, pedig szombaton az Index.hu-n olvastam. Lehet az, hogy ezt a hírt egyszerűen kitörölték a magyar médiából? Nyugatassatok meg, hogy csak én vagyok béna a Google-lel!
Most minden bántás és sértés nélkül azt szeretném megkérdezni tőled, hogy ez neked egyáltalán kérdés volt??
Akinek van és volt esze az láthatta, hogy a Sebestyénék és a Borosék mennek az új rádiókhoz.(Borosóék csak azért csinálták a fesztivált, hogy felstrófolják az árukat)
Amúgy én nem hiszek annak a közvélemény kutatónak aki azt mérte, hogy a Juventus elvitte a hallgatókat.
Ugyanis a régi Danubius hallgatók szinte mind a Classt hallgatják. Köztük én is! :)
És mivel hétfőn jön újra a Piritósos csapat, ezért nincs ok mást hallgatni. :)
Szerintem a történet inkább arról szól, hogy ne külföldi legyen a tulaj. Nem is jósolok nagy jövőt a Sláger USA -béli tulajdonosának tervezett magyarországi embargóját illetően, mert az USA-ban pld. nem is engedélyezik a külföldi tulajdonlást rádiónál.
Zenei kínálatban a Neo egyelőre toronymagasan vezet a sláger előtt, ( hol volt pl Quimby eddig? ) de tényleg széles a repertoár. Másrészt Ganxta lehet, hogy bunkó, de nem hülye. Bár nekem azóta nagyot nőtt a szememben, mióta anno a BB ben Kozsó macijába belefújta az orrát.
Majd ha az új rádiók kevesebb koncessziós/frekvencia díjat fizetnek be, mint a slágerék, akkor nyomjad ezt a szöveget, addig viszont ez a szöveg sima hazugság/rágalom.
Nem. A történek arról a reményrõl szól, hogy ha a tulajdonosokat kirúgják, de a mûsorvezetõket kegtartják, akkor az eddigi sok-sok pénz eztán mind a pártkasszákat gyarapítja. Csakhogy az élet nem ennyire egyszerû... Szerencsére...
Nem arról van szó, hogy mennyire hülyék a Láger-fanok, hanem hogy egy ügyes húzással "átcsoportosítottak" néhány száz millát az államkaszából a pártkaszákba...
Szóval várjuk a digitális átállást, hogy mi magunk dönthessük el, mit hallgatunk. Bár ismerve a magyar lakosság elmaradottságát műszaki-technikai kérdésekben, sok év múlva jön majd el a forradalmi változás. Manapság munkám révén sok lakásba bejutok itt vidéken, hát, nem szeretnék mesélni, milyen civilizációs szinteket látok...
A kérdésedre a választ most találtam meg a 168 óra online-on, az idézet onnan való:
"Szól a rádió... Ezért némult el a Sláger és a Danubius Mit huzakodunk ezeken a frekvenciákon? Miért nem lehet egyszerűen másik országos hullámhosszra költöztetni a Slágert vagy a Danubiust? Részleteiben rendkívül komplikált szisztéma a frekvenciaelosztás, a feltett kérdésre viszont egyszerű válasz kínálkozik: véges a frekvenciasáv. A kommunikáció gördülékeny működését nemzetközi egyezmények szavatolják. Megfelelő szabályok alapján lehet csak hozzáférni egyes hullámhosszokhoz. A rohamléptű technikai fejlődés távközlési vívmányait rendszerbe illesztő nemzetek feletti szervezetet 1992 előtt International Telegraph and Telephone Consultative Committee (CCITT, a "Comité consultatif international téléphonique et télégraphique" francia elnevezése alapján) néven ismerték. Utódja az ITU (International Telecommunication Union), amely az egész világon meghatározza, melyik régióban, kicsoda és milyen frekvenciához juthat hozzá.
„Ahogy a technológiák fejlődtek, minél magasabb frekvencián (avagy rövidebb hullámhosszon, hiszen e két érték egymás reciproka), kezdtek a különböző médiumok dolgozni,” mondta a technikai háttérről a 168ora.hu-nak Babits László, a BKTV kábeltelevízió elnöke.
Ahhoz, hogy rend legyen és az óriási technikai fejlődést valami módon szabályozzák, az újonnan felfedezett és használatba vett frekvenciákat tisztességesen ki kellett porciózni. Ha mindezt nem foglalták volna egységes keretbe elődeink, az hatalmas káoszhoz vezetett volna. Senki semmit nem hallana az interferenciától.
A frekvenciagazdálkodással a Nemzeti Hírközlési Hatóság foglalkozik Magyarországon. Feladatkörüket rendkívül szigorúan veszik: az ITU által nemzetközi szinten meghozott szabályozást nekik kell betartatniuk az ország határain belül. Jellemző például, hogy külön engedélyt kell kérni a hatóságtól egy olyan hétvégi rendezvényhez is, amelyen a szervezők URH-rádión beszélgetnek egymással a mező két széléről.
„Mikor arra gondolunk: jóságos ég, most ezen a két frekvencián kell veszekedni. Miért nincs egy harmadik? Akkor a válasz: azért, mert nincs. Megszabott, hogy Magyarországnak hány országos lefedettségű rádió- és televízió-rendszere lehet. Még a helyi frekvenciát használó kisebb stúdiók száma is kötött,” mondta a szakember.
Bizonyára sokan emlékeznek: nagyszüleink antik rádióin csupán városnevek voltak láthatóak. Miért? „Annak idején az embereket a frekvencia és hullámhossz kevésbé foglalkoztatta. Most egyszerűbb a dolog, mert a rádióknak van nevük. Akkoriban ha azt mondták, hogy Budapest egy és Budapest kettő, mindenki tudta miről van szó, hiszen csak ez a két adó sugárzott” emlékeztetett Babits László.
A főgond: véges a frekvenciatartomány. Ha nem szabályoznák nemzetközi és országos szinten a forgalmazást, egyik adó kiütné a másikat. Interferálnának, tehát ugyanazon a frekvencián működnének. Egyiket sem lehetne normálisan hallgatni.
Arról nem is beszélve, hogy még egy szabályozott frekvenciahálózatban is felléphetnek problémák, ha az nincs tisztességesen megtervezve. A hálózat generálhat olyan jeleket, amelyek összeütődnek az eredeti jellel, véli a szakember, aki szerint komoly művészet az ilyesmit megtervezni.
Ennél is nagyobb hadművelet a rádiótelefonok hálózatát zökkenőmentes működésre hangolni. A telefontársaságoknak is országos lefedettséget kell biztosítaniuk, csak nekik jóval több, egymáshoz közel eső torony hálózata révén.
A digitális átállással javul majd ez a helyzet, bővülnek a lehetőségek, vélekedett a szakember. A frekvenciaspektrum kihasználása szempontjából kedvezőbb a digitális technológia, ugyanis sokkal több adót lehet ugyanazon frekvenciatartományban továbbítani."
Sok kérdés felmerül az ügy kapcsán. Én pl. azt nem értem, hogy többen miért a Sláger és a Danubius meglétével hozzák összefüggésbe a sajtószabadságot. Továbbá felfoghatatlan a hazai rendszer, ahol politikai pártok képviselői döntenek gazdasági ügyekben, miközben általában sík hülyék hozzá. Mert miért is kell a piac működésébe ilyen direkt módon belenyúlni? Pár hónap vagy 1 év múlva világosan ki fog derülni, hogy a 2 új rádió együttesen sem fog annyit befizetni a költségvetésbe, mint a régiek. Akkor majd hogyan védik meg az egykori "bölcs" döntést? Mondom ezt annak ellenére, hogy nem igazán rajongtam a két megszűnt csatornáért, zenei választékukat pocséknak tartottam és az idétlen Önözés vagy a sok bugyuta kiszólás napközben is sokszor felállította a szőrt a hátamon. (Azt közölte egy bizonyos Juhász Gergő nevű tenyész-műsorvezető szerda délután 13.30-kor, hogy "már nagyon kevés van hátra a heti munkaidőből". Na persze, neki csak pár óra...) Az új rádiók még keresik a helyüket, egyelőre se füle, se farka az egész műsorstruktúrának, zenei palettának stb.
A volt hallgatók egy része nem mond igazat, mert ilyenkor illik letagadni a valóságot. Mindenki megnyugodhat, később majd hivatalosan is növekedni fog ez a bizonyos 10 %, lesz az még 50-60 is. Hiába a sírás-rívás, ez a 2 országos frekvencia van, nincs több. Több megyében nem hallgathat senki Juventust vagy bármi mást, mert hogy nincsenek, vagyis ráfanyalodnak majd a Class FM-re és a NEO-ra. (Állításomat bármikor fenntartom és megismétlem: a régi hallgatók döntő többségét csak a Bumeráng hiánya aggasztja, és miután ezt nemsokára újra megkapják, szép lassan elül a vihar és az "országos dudálás" csak emlék lesz.)
Na, megint itt van, akinek mindenről van véleménye. Mondhatjátok és magamra gondoltam. Elmélkedhetünk arról, mi is az a sajtószabadság. Én úgy látom, hogy ma a sajtószabadság a sajtónak az a szabadsága, hogy mazsolázhat abban, hogy kinek ad szót és kinek nem. Hogy a tulajdonos mit tart fontosnak és mit nem. Ez így nagyon nincs rendjén. Ha csak a rádiózást nézzük, ott van az a sok szabad frekvencia a régi URH sávon, amit senki nem használ, de senki nem is használhat. Én a magam részéről felszabadítanám a sávot és engedélyezném regionális sugárzásra. Áttekintettem a törvényt, arra jutottam, hogy olyan feltételrendszert állít, ami egyszerűen teljesíthetetlen.
