Ugyan az eset nem bajai, viszont idáig jutottunk, idáig juttattak bennünket, a kialakult nemzeti morál miatt ez bárhol előfordulhat Magyarországon.
Meglehetősen szűkszavúan tálalta a média ezt az ügyet, úgy tűnik főrendőrként egyedül szegény húgyhólyag problémákkal kínlódó ominózus tábornokunk került rivaldafénybe, aki még rá is tett pár kakukkrészeg karamboljával a lapátra.
Anno egy ügyvéd szárnysegédjeként hetente fordultam meg hivatalból a megyei rendőr-főkapitányságon, ahol több más tisztviselő között az írás szerinti bankrablót is szerencsém volt személyesen ismerni.
Ezért is tölt el döbbenettel az, amit elkövetett, hiszen szémélyben egy szimpatikusan értelmes, több diplomás fiatalembert ismertem, aki hasonlóan több belügyi társához, élt a korai nyugdíjba vonulás lehetőségével, így történhetett elő, hogy negyvenpár éves kora ellenére alezredesként kezdhette el élvezni azt, ami a többség számára csak egy átgürcölt élet után adatik meg. Na jó-jó, tudunk olyan lehetőségekről is, melyek párszázezer forint csurgatása mellett előrébb tudták hozni ezeket az éveket, de ez csak a jómódúak osztályrésze hivatott lenni.
Soraim lényege az értetlenkedés, a dilemma a fölött, vajon mi késztethet egy közel 45 éves magasan kvalifikált embert arra, hogy sikeres évekkel a háta mögött olyan bűncselekmény elkövetésére vetemedjen, mely nem az ő kategóriáját jellemzi?
Még ha jogászként, közgaszdászként fehérgalléros bűnözővé vált volna, miként ezekből számtalan található kishazánkban, még akár mondván ilyen időket élünk, ha nem is értenénk meg, de nem lepődnénk meg, de hogy ennyire snassz módon próbáljon javakhoz jutni, az azért igencsak sokkoló, arról az óvatlanságról nem is szólva, hogy még saját kocsija rendszámát is közszemlére tette, amit egyedül a vakok meg az analfabéták nem tudtak leolvasni.
Igen, jól emlékszem én az öreg zsaru cimboráimra, akikben volt annyi kurázsi, hogy pár fröccs mellett elismerték, miszerint a rendőrt és a bűnözőt csak egy nagyon vékonyka mezsgye választja el egymástól.
Na majd az új belügyi vezetés, az majd rendet fog vágni ebben a béka segge alá züllött országban :((( ...
Adjunk hálát a sorsnak, hogy mi még viszonylag békés vidékének vagyunk tekinthetők, más sokkal durvább helyekhez képest ebben az elvadult medencében.
Ugyanakkor valljuk be magunknak, hogy akad nap mint nap bűnözés itt is, de mi legalább "büszkén vallhatjuk", nem csupán egy etnikum sajátosságáról van szó, nálunk diszkrimináció mentesen "igazságosan arányos" mértékben akadnak bűnelkövetők teljes társadalmi spekrumunkból.
És ezt demokratikus működtetésű felállásnak merik nevezni Magyarországon.
Mely demokráciának úgy szeretném, ha mondjuk helyi rendőrségünk illetékes vezetői, de akár még az utcák hétköznapi rendjét őrző egycsillagos ifjú rendőr is következmények nélkül elmondhatná véleményét, a bazi nagy magyar szólásszabadság jegyében. Annak illő módján, a társadalom nagy többsége számára elfogadható módon.
Mert számomra például fontos lenne tudni, vajon a mi bajai rendőrségünk vezetője/vezetői miként vélekednek kollégájuk mondandója, majd annak következményei kapcsán.
Szerintem egy beszámoló olyan tartalommal kell, hogy bírjon, mely tartalom meggyőzi annak hallgatóit, hogy közösségük rendjének biztosítását, de legalábbis ebbéli igyekezetét jó kezek irányítják. Egy ilyen beszámolóval kapcsolatban meglátásom szerint elvárás a kendőzetlenség. Azon keretek között, ami belefér a honi törvények által szabott követelményekbe.
Ha a magyar bűnüldözés albánozhat, szerbezhet, arabozhat, ukránozhat, akkor vajon miért is ne cigányozhatna azon ismérvek alapján, melyek a miskolci rendőrfőkapitány számára adottak?
Nos, nem világlik ki más előttem e helyi főrendőrrel szembeni intézkedések kapcsán, hogy egy mocskos, egy többkulacsos államban vagyunk kénytelenek élni.
Mely állam egyrészt rendőrállamként igyekszik a népet megfélemlíteni, másrészt meg a mostani példa alapján a nép által felkent befolyással bíró civilek nyomására saját népelnyomó eszközét, a rendőrséget is igyekszik megfélemlíteni.
Kussolásra bírni!
Mindezt egy egy százalékos takonypárt, egyik semmivel sem kevésbé takony vezetője műfelháborodását követően.
Egy egy százalékos takonypárt csicskáztat egy tízmilliós országot!
Ha ugyanannyi "csordaszellemiség" járná át pozitív értelemben rendőreink lelkét is, mint ami az állítólagosan megsértett etnikumot jellemzi negatív értelemben, úgy minden egyes becsületére minimálisan adó rendőrkapitányság képviseltetné magát azon a demonstráción, aminek az alapja egy össznépi felháborodás.
Egy naponta kirabolt, meglopott, megfélemlített nép jogos felháborodásból fakadó demonstrációján.
Remélem az illetékesek felülbírálják elhamarkodott lépésüket a miskolci főzsaruval szemben.
Állandóan azt halljuk, hogy kevés pénz, és ezért számtalan esetben lépéselőnyt élveznek a vastag bugyellárissal rendelkező csibészek.
Na de, ha ez így van, akkor milyen ok késztetheti bűnügyi szerveinket arra, hogy egy körözött bűnözőért csupán egy füles alapján szabolcsi zsaruk 500 kilométert utazzanak csapatosan Zalába, ahelyett, hogy helyi kollégáikat kérnék meg a bújkáló "vad" becserkészésére?
És ha megvan, akkor lóduljon be a dicsőségre szomjúzó díszkíséret.
Ez felénk is így történik, esetleg országszerte ez jellemző?
Azt tudom, hogy felénk a "megyeiek" nem szívesen engedik vidéki kollégáikat látványos sikereket elérni, zömében úgy történnek a dolgok, hogy rázósabb eseteknél maguknak vindikálják a látványos megjelenés és helyzetmegoldás jogát, mások megelőző szívós munkájával szereznek maguknak a végkifejletekkel babérokat.
És ha a sajtó kérdez, akkor például esetünkben sosem a bajai, kalocsai, bácsalmási, halasi rendőr nyilatkozik, hanem "természetesen" a kecskeméti, azt a látszatot keltve, mintha az adott ügynek mindvégig kardinális szereplője lett volna.
Sírni szoktunk örömünkben és bánatunkban, néha kínunkban vagy mérgünkben, a sírás oldja a feszültségünket, tisztítja a lelkünket, könnyebbé teszi a szívünkre nehezedő nyomást, gyógyír a bajra, felszabadít.
Egyszóval sírni nem szégyen, ha olyan okunk van rá, ami miatt természetesnek vehető ez a reakciónk.
Ugyanakkor akadnak esetek, amikor a sírás snassz, szánalmas, visszataszító.
Ha a pofont osztó magabiztosan kacag, amikor azt adja, de taknyos kölökként pityereg, ha emberére akad, és éppen kapja.
Hogy ez így van-e, vagy csak hatásvadászatról van szó (nem idegen ez a sajtótól, lásd Szili ominózus "sírása"), innen nehéz eldönteni, de amennyiben fedi az állítás a valót, abban az esetben bizony gyenge rongy embernek tekinthető az a hatalma teljében keménykedő rendőr, aki az adott szituációban gestapos tisztnek képzelve magát megfeledkezik arról, mit is jelent valójában az a hivatás, amit a rendőr fogalom takar.
Ahogy arról is sok másik társával egyetemben, hogy ő annak a köznek a szolgálatában áll, annak a köznek köszönheti a munkájáért járó juttatását, mely köz egyes alanyait időnként ok nélkül lábbal tiporja.
Míg a magát elsíró rendőr áldozata vélhetően a szenvedéstől sírt (ezt minden józan ember megértéssel fogadja), addig a kirívó durvaságot tanúsító rendfenntartó erő - mennyivel riasztóbb így - amiatt sírta el magát, mert lőttek a pályának, lőttek a korengedményes nyugdíjnak, lőttek a karriernek, lőttek a beosztással járó előnyöknek.
Legény a gáton, szar a lapáton!
Na az ilyen "rendőr" valóban menjen haladéktalanul a bús picsába, akad majd olyan "magánhadsereg", mely kötelékében bizonyára meg fog felelni "biztonsági őrként", valamelyik állattenyésztési vállakozás 4-es számú szakosított szarvasmarhatelepének éjszakai műszakjában. Magyarán éjjeliőrnek. Én annak sem alkalmaznám.
Egyébként úgy undorító az egész hajcihő, ahogy az írás szerint zajlik, két véglet a jellemzője: vagy a mundér bármi áron történő védelme, egymással aljas módon összejátszva; vagy, ha a kötél mégis szakadni látszik, zömében jellemtelen szemetek egymásra mutogatásává fajulnak az események, a felelősség vállalás szikrányi jele nélkül.
Egy dolog az, hogy gyorshajtás után, de vajon az ominózus gyorshajtás miatt léptetik-e le?
Az eset rövid leírása alapján az tűnik az alezredes legnagyobb "bűnének", hogy a hazai szokásoktól eltérően nem élt a sógor-koma-jóbarát intézmény jótékony lehetőségével, hanem ritkaságszámba menő karakterességgel azt kérte a beosztottaktól, kezeljék tettét úgy, mint tennék ezt bárki más esetében.
Na itt kellett volna a kapitánynak megmérni a lázát, ugyanis akaratait józan fejjel irányító, épeszű magyar rendőr az ő tisztségében nem szokott ilyen mellbevágó ötletekkel előállni. Karakán beosztottak ilyenkor kellene, hogy éljenek a parancsmegtagadás nem túl hálás módszerével. Bár valahol őket is meg lehet érteni, meglepetésüktől dermedten nem voltak urai cselekedeiknek, és automatikusan hajtották végre a sokkoló utasítást.
Ugyanakkor, ha a kapitánynak - tekintettel becsülendő hozzáállására - valóban csupán annyi írható a rovására, amiről az írás szól, enyhén szólva is túlkapásnak tűnik az emiatt kirótt retorzió.
Ebben az esetben hiányolom a lojalitást, különösen akkor, ha az a százas tempó netán egy olyan belterületi szakaszon esett meg, ahol nem túl extrém ez a sebesség.
A BAJA.HU portálon kódorogva rákattintottam a bajai rendőrség honlapjára, és szétnézvén benne meglepődve azt tapasztaltam, hogy egyes részeiben finoman szólva nem éppen naprakész a tartalma.
Részint egyes menüpontjai, például a "Rendőrségi hírek", meg a "Bűnmegelőzés" nem funkcionálnak, másrészt meg nem akarom elhinni, hogy 2002 óta nem történt semmi olyan jelentős esemény, mely ne érdemelne képes publikációt a rendőrség életével kapcsolatban.
De ennek a bizonyos Képek a 2002-es évből címet viselő albumnak a tartalma archívumi anyagként úgyahogy elmegy, de némely képei érzésem szerint berzenkedést keltőek.
Szép dolog volt látványos körülmények között hazagurítani Jugóból, a határsávban művelt szántóról elbugázott drága traktort, ahogy a rendőri munka mindennapjainak rögzítése és bemutatása is tisztelendő látvány, de a pózolva népünnepélyi tüzet gyújtó letűnt polgármester mutogatása - nem is világos, itt milyen apropóból -, ma már igencsak kevésbé aktuális körülmény.
Aztán akad itt kifejezetten irritáló felvétel is, mégpediglen a látványos módon kiebrudalt egykori "vasprefektus", akinek az arroganciáns vezetői stílusa keményen kihatott a bajai állomány életére is. Sok nagyszerű képzett rendőr hagyta maga mögött részint ennek a személynek köszönhetően az amúgy szeretett pályát.
Elszomorító látvány, amikor magasan kvalifikált volt rendőrök képzettségükhöz képest alantas munkát végeznek méltatlanul fiatalon bekövetkezett nyugdíjba vonulásukat követően.
Ma meg sír a kormány, hogy kevés a rendőre. Annak ellenére, hogy ma már a határőrök is mind egy szálig rendőrként végzik munkájukat.
Ma látszik csak igazán, mekkora luxus volt szélnek ereszteni annyi nagyszerű jó szakembert.
No persze buta és vak az, aki nem látja, hogy ez is az ország tendenciózus lezüllesztésének egyik szegmense, aminek bizony az egyre védtelenebb lakosság itta, issza, és fogja a jövőben is meginni a levét.
Olyan jó volna végre Baját legalább ebből a szempontból, az országos átlagnál különbnek ítélni.
No ne a rendőrség tegye ezt, hanem mi, az általános recesszió szenvedő alanyai.
Kemény helyzetelemzés, de lehetne a sor akár hosszabb és durvább is.
Mégis!
Meglátásom szerint ez inkább a főváros, a nagyvárosok jellemzője.
Kisvárosokban, falvakban merő sportból úgy vélem nem szokás ilyen szélsőségekbe bocsátkozni, hiszen ott, ahol mindenki ismeri a másikat, meg lehet találni egymást, légyen az akár maga az atyaúristen.
Sőt, Baja viszonylatában éppen a keményebb fellépést hiányolom nem egy esetben. Természetesen a legvérmesebb csibészekkel szemben.
Nem tudjuk, mikor rohan Kovács László és Lendvai Ildikó Brüsszelbe és Strasbourgba, hogy a magyar demokrácia végét jelentsék be nemzetközi fórumokon. A történtek fő felelőse nem a rendőrség, hanem politikai felettese. A jelenlegi kormányzat azonban pont úgy próbál eltussolni mindent, mint a karhatalom.
Ötödik napja nem tudjuk, megmarad-e a látása annak a férfinak, aki 23-án munkahelyéről indult hazafelé, és a rendőröktől tudakolta, merre biztonságos elindulnia. Bízott a közegben – vesztére. Pár perc múlva felszólítás nélkül lőtték fejbe – hétfő óta kórházban küzdenek a látásáért. A döbbenetes történetről az Index számolt be.
Negyvenedik napja nem tudjuk, ki a felelős azért, hogy szeptember 18-án a rendőri vezetés passzívan végignézte, hogyan koncolják fel kis híján az emberüket, és hogyan foglalják el suhancok az MTV épületét.
Ugyanennyi ideje nem tudjuk, miért nem fogadta el akkor Gyurcsány Ferenc a rendőrséget felügyelő Petrétei József lemondását. Nem tudjuk, mikor mondott igazat a kormányfő: egy hónapja, amikor állítólag telefonon utasította a rendőri vezetést, hogy tegyenek valamit, és mégse, vagy most, amikor azt mondta, ő nem utasíthatja a független rendőrséget, és mégis.
Egy napja nem tudjuk, mit szól az emberi jogokra és a demokratikus szabadságjogokra oly érzékeny SZDSZ ahhoz, hogy Budapest főpolgármestere rendeletmódosítással hiúsítja meg a gazdák tüntetését, és mostantól az egykori demokratikus ellenzéki Demszky kedve szabja majd meg, hol kezdődik Pesten a demokrácia. A gyülekezési jogot súlyosan csorbító rendelet szerint mostantól nemcsak a kulturális, de a politikai rendezvényeknél is engedélyhez kötik a hangosbeszélő stb. használatát.
Nem tudjuk, meddig mehet el a kormányzat, amely arra utasítja rendőrségét, hogy kamuindokra hivatkozva („műveleti terület”) lezárja a Kossuth teret. Nem mintha nem szoktuk volna meg ettől a kormánytól a gyülekezési jog folyamatos megsértését: 2003-tól kezdve számtalanszor hivatkoztak a „közlekedés rendjének aránytalan sérelmére”, hogy a nekik nem tetsző arcok utcai jelenlétét megakadályozzák.
Nem tudjuk, kik, hol és milyen rendőrökre támadtak Molotov-koktéllal 23-án, indult-e eljárás a támadók ellen, és merre vannak a sérült rendőrök – Gergényi ugyanis ezzel magyarázta a kemény rendőri fellépést. Arról sincs fogalmunk, miért hazudta a főkapitány, hogy nem bántottak senkit, amikor a BBC-től kezdve a Sky-ig a fél világ azt mutatta, hogy földön fekvő, már ártalmatlanná tett embereket rugdosnak a derék magyar rendőrök. Miért mondta azt, hogy nem ők szorították a fideszes tüntetőkre a szélsőségeseket („Ők mentek arra”), amikor ennek az ellentéte történt? Miért tagadta a vipera-használatot, amikor azt is rögzítette a média?
Sose tudjuk meg, milyen rendőrök bántalmaztak utcaszerte – a rendőri vezetés cinikus és a komcsikat idéző magyarázata szerint ugyanis a jelvény „leesett” róluk 23-án, ezen túl pedig sokuk arcát símaszk fedte el. A szeptemberi jogszerűtlen rendőri intézkedéseknek csak áldozatai vannak, elkövetői nem – a több tucat esetből egyben sem azonosították be a rendőrt.
Nem tudjuk, beleértendő-e a rendőrség „jogszerű, szakszerű” fellépésébe a rendőrautóban vagy a fogdán megbilincselt gyanúsítottak ütlegelése. Rendben van-e, hogy állatias módszereket alkalmazva pucérra vetkőztetik a gyanúsítottakat a fogdán, vagy órákon át térdepeltetik, ahogy arról a Társaság a Szabadságjogokért beszámolt. Hol marad a demokrácia, ha a bévé-parancsnok a TASZ azon kérdésére, hogy hol vannak minderről a benti felvételek, megvonja a vállát: lehet, hogy már letörölték őket.
Bezzeg az utcai térfigyelők felvételei megvannak, de azt meg a bíróságok nem csatoltatják be a gyanúsítottak elleni eljárásokban. Nem tudjuk, mióta számít az esetlegesen eljáró rendőr koronatanúnak a magyar bíróságon, ahogy arról a Magyar Helsinki Bizottság beszámolt.
Nem tudjuk, mikor rohan Kovács László és Lendvai Ildikó Brüsszelbe és Strasbourgba, hogy a magyar demokrácia végét jelentsék be nemzetközi fórumokon. A fő felelős ugyanis nem a rendőrség, hanem politikai felettese: a jelenlegi kormányzat azonban pont úgy próbál eltussolni mindent, mint a karhatalom. A Fidesz-érában demokráciáról papoló szoclibek úgy húztak el a hét eleji eseményeket vizsgáló bizottságok üléséről, mint a sicc. Pont azt az átlátszó módszert vették elő, amit anno a Fidesz: nem szavazzák meg a napirendet, mert nekik nem tetszenek az ellenzék által felvetett kérdések. Mér’ nem hívták meg OV-t is, zsolozsmázzák, hiszen ő felel mindenér’.
A szociálliberális komány regnálása alatt a rendőrség 2002 óta jogsértést jogsértésre halmoz: megakadályozták a Baumag vagy a Lelkiismeret 88 tüntetéseit, fiatalok zsebeiben matattak, jól lenyomták a negyvenkilós Greenpeace-es kiscsajokat Pakson, ízlésrendőrségként léptek föl egy nekik nem tetsző muzsikussal szemben.
A múltból okulva bízhatnánk abban, hogy az érintettek felelősségre vonása mégse marad el: négy éve az Erzsébet hídi ún. csata után a kezdeti mellébeszélés ellenére kitették a BRFK vezetőjét. Három éve, amikor a Kendermag Egyesület békés tüntetését szélsőségesek a rendőrség szeme láttára szétverték, a BRFK pedig napokig bizonygatta, hogy helyesen jártak el, végül csak megtalálták a felelősöket.
Medgyessy-Lamperth tökös rendőrsége után azonban úgy tűnik, Gyurcsány-Petrétei csapata minden eddiginél messzebb mehet el. A 2002 óta regnáló szociálliberálisok olyan támadást indítottak a demokratikus alapjogok ellen, amilyenre a rendszerváltás óta nem volt példa.
Minderre pedig nem magyarázat pár ezer szélsőséges randalírozása."
Levelet írt Kovács Tamás, Legfőbb Ügyésznek Csurka István a MIÉP elnöke. Az oszlatásban részt vevő "külföldi személyek" jelenlétéről szóló hírek kivizsgálását kéri a politikus.
Csurka István a Magyar Rádió Reggeli Krónika című műsorában október 25-én elhangzottakra hivatkozik. Eszerint egyes híresztelések szerint „különféle tüntetőkkel szemben fellépő magyar rendőrség kötelékében nem magyarul beszélő, de a magyar rendőrség egyenruháját viselő és a tömegoszlatásban résztvevő külföldi személyek is voltak”. A politikus azt írja, hogy a műsor két vendége – Vadai Ágnes (MSZP) és Simicskó István (KDNP) – közül egyik sem tett e fentieket cáfoló kijelentést, hanem a kivizsgálandó körülmények közé utalta a kérdést.
Levelében vizsgálatot követel Csurka István, és kérdéseket fogalmaz meg: „1. Előfordulhatott-e, hogy a rendőrség egyenruháiba idegen állam emberei öltözhettek, a rendőrség fegyvereivel, eszközeivel felszerelve idegen állam rendőri vagy másmilyen szerveinek tagjai magyar állampolgárok ellen küzdhettek, kényszerítő eszközöket használhattak, avagy éppenséggel a műveletek irányításában valamilyen máshol szerzett tapasztalat birtokában részt vehettek? 2. Mely állam vagy államok milyen beosztású személyei voltak ezek, milyen minőségben tartózkodtak hazánkban? 3. Ki vagy kik adtak engedélyt részvételükre és miért? 4. Ha pedig a hír valótlan, hogyan és miként kelhetett szárnyra? Ki ennek a felelőse?”
A MIÉP politikusa szerint fontos a kérdések gyors megválaszolása, mert „elviselhetetlen méretűvé mélyül a bizalmatlanság fekélye” – írja. Levele utolsó részében felveti azt is, hogy „az intézkedő rendőrök mind egyénileg, mind csoportosan arctalanok voltak, nem viselték a rendőrségi törvényben előirt azonosító jelvényüket, sőt arcukat még a védőrostély alatt is kendővel, símaszkkal eltakarták”.
„Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar társadalom végzetes kettészakadottságán és ebből következő lesüllyedésén csak a teljes nyíltsággal, a szembenézés bátorságával lehet segíteni, illetve ezt a süllyedést megállítani” – zárul a levél.
Végtelenül elszomorítónak tartom, hogy reményeimmel ellentétben - melyekkel gyaníthatóan nem voltam/vagyok egyedül -, sajnos nagyon úgy tűnik, hogy mégiscsak voltak bajai rendőrei is a budapesti vérengzéseknek.
Ellenére, hogy bizonyságot nyert, miszerint demokrácia köntösében tetszelgő diktatúrában élünk, úgy tartanám helyi szinten elegáns módon korrektnek (hadd mondjam ki így, a simlis fővárosi Gergényi-féle hozzáállásnál különbnek és ezáltal tisztelendőnek), ha kiállna a bajai rendőrkapitányság vezetése, és őszintén nyilatkozna arról, részt vettek-e, vagy sem abban a rémtörténetben, ami az '56-os forradalom 50 éves évfordulóján történt Budapesten.
És ha részt vettek, kérem ne, ne nevesítsen, de mondják ki azt, hogy bocsátassék meg azok a bűnök, melyek elkövetésében a mi régiónkból kollektíven részt vettek, melyekhez fegyeres testületként megkérdőjelezhető mentalitáson nyugvó parancsot teljesítve asszisztáltak.
Hogy mi bajaiak és Baja környékiek próbáljunk meg bűnbocsánatot adni, amiért azokat a barátainkat, szomszédainkat, rokonainkat, akik közpénzen rendőrként teljesítenek szolgálatot, belekényszerítettek egy olyan szerepkörbe, ami megcsúfolja a szépen csengő rend őre megfogalmazást.
Hogy a bajai és Baja környéki civil társadalom "fiaink" miatti szégyene feloldódjék.
És itt az új városvezetéstől is elvárhatnánk (illete a képiselő-testülettől), hogy mint a rendőrség mindenkori vezetője szokott időszakonkénti beszámolóját elbíráló fórum, állásfoglalásával próbálja meg csitítani azokat a felhangokat, melyek a helyi társadalm még nagyobb mérvű megosztottságának együttjárói.
Következésszerű, hogy az események hatására rendőrökkel szembeni közhangulat alakul ki (párosulva a tőlük való rettegéssel), ami nem meglepő, hiszen a szoclib módszerek részint elérték azt, hogy a rendőrök zöme a tényleges bűnözői társadalommal szemben alig-alig mer eljárni, hiszen egy-egy intézkedésének a túldimenzionálásakor az állásával játszik (ami a csibészektől jó pénzt hoz az ügyvédek zsebébe). Ugyanakkor meg provokátorok konspiratív bevetésével, a társadalom alapszintű állapolgári jogaikat gyakorló ártatlan embereivel szemben - kortól és nemtől függetlenül - olyan durvaságot enged meg magának anonimitás leple alatt (maszkokban, azonosítás lehetősége nélkül), a legvéresebb diktatúrák fegyverarzenálja "legitimizált" használatával, ami joggal vált ki jóérzésű emberekből elementáris visszatetszést és felháborodást.
És mivel jár(hat) mindez a mi 'békés' kisvárosi hétköznapjainkban?
Nem mással, mint hogy azok az emberek, akik a rendőrség kötelékébe tartozókkal vannak rokoni, ismerősi, haveri, baráti kapcsolatban, amennyiben adott szituációban felteszik a bátortalan kérdést, hogy "de ugye te nem voltál ott"; "ugye te nem lőttél"; "ugye te nem ütöttél viperáal"; és így tovább, annnak két lehetősége van, vagy letagadja az igazat (ettől még a gyanakó kisördög ott marad bujkála az emberek agyában), vagy megmondja, mitöbb (ilyen esetről is hallottam már), kínjában még büszkén fel is vállalja tettét/tetteit (lásd: Gyurcsány szindróma), ami a nézetkülönbség miatt jólműködő, egészséges ösztönökön alapuló, akár még régmúlti kapcsolatokat is képes szétzúzni, pillanatok alatt tönkretenni.
Egy olyan Gergényi-féle fanatikusnak köszönhetően, kit a beosztotti állomány őrvezetőtől felső tisztikarig bezárólag szívből utált vidékünkön már azokban az időkben is a módszerei miatt (méghogy "vasprefektus", ugyan kérem ...), amikor nálunk megyei rendőrfőkapitányi tisztségét töltötte be.
Én nem szeretném, egy Gergényi miatt kerülni rendőr barátaim tekintetét, én nem szeretnék egy Gergényi miatt összetűzésbe kerülni egyetlen rendőr ismerősömmel, barátommal sem.
De azt se szeretném, ha ezek közül egy is büszkén döngetné a mellkasát, mondván: te is szétrúgtad volna a helyemben a rohadt tüntető agyát, ha ott lettél volna az adott szituációban.
Nincs az a szituáció, mely mentesítene bárkit is az alól, ha védtelen és ártatlan emberek válnak egy intézkedés áldozatává.
Kérem nem feledni: rendőrökhöz kötődő emberek is rendőri brutalitás áldozataivá váltak!
Olyan jó volna hinni, hogy bajai, Baja környéki rendőrök nem vettek részt a tegnapi, az éjszakai Gergényi féle gyalázatos ámokfutásban.
Reméljük, hogy nem!
Kunvolános buszt láttam felvillanni, de Bácsvolánost nem.
Magyar emberek voltak hideg kiszámítottsággal, nem egy esetben védtelen magyar emberek galád hóhérai.
Én elhiszem, hogy a parancs az parancs (Gergényi felvállalva a felelősséget, még büszkének is tűnik a brutalitásért), de ha én rendőr lennék, hétszent, hogy alá/mellé/fölé céloznék, hogy még csak véletlenül se találjak el senkit se az éleslőszerekkel vetekvő hatású gumigolyókkal, könnyfakasztó gránátokkal.
Én huszonpár éves koromban láttam a rémületet annak a barátomnak az arcán, ki eltávozáson léő katonaként viccből csípőből felém lőtt légpuskával, és a lőszer a szemem alatt az archúsomban landolt.
Természetesen orvoshoz nem mertünk menni, nehogy eljárás induljon, mi magunk műtöttük ki a golóbist, lekezeltük ecettel, és drukkoltunk, hogy ne kapjak vérmérgezést. Megúsztam. A szemkifolyást is.
Persze így, ebben az alattomosságban, amikor többen lőnek egy tömegre, naná, hogy nem lesz gazdája azoknak a lövéseknek, melyek célba érve cafatokra tépték némelyek húsát, melyek kiontották az ember szeme világát.
Gondolhatnók önmagának feltett lelkiismereti kérdéskor: biztos nem az én lövésem talált!
És ha mégis!?
És ha apád, anyád, öcséd, húgod, fiad, agy lányod az, akit eltaláltál?
És ha nem te találtad el, hanem a kollégád, hogyan fogsz az elkövetkezőkben együtt dolgozni vele?
Egyáltalán, az utóhírek alapján, ha csak egyetlen lövést is leadtál, bárkit is talált el, hogy fogsz innentől a tükörbe nézni?
Lepofozni?
Gumibotozni?
Kardlapozni?
Lesprézni?
Túl lehet élni! Piszokul fájhat, de hacsak a fatális véletlen nem hozza úgy, maradandó károsodások nélkül túl lehet élni.
De viperázni?
A kard élével odacsapni?
Komoly sérülésekre alkalmas bármit is kilőni?
Bakanccsal a fekvő ember fejét, veséjét szétrúgni?
Na neeee!
Ezek fasisztoid módszerek, ezek a legdurvább diktatúrák módszerei!
Ez Pinochetnél, Papa és Baby Docnál, Somozánál dívó műfaj volt, de ma, a 2006-os esztendő EU-s Magyarországában, egy nemzeti ünnep 50 éves évfordulóján, a világ minden részéről itt tartózkodó magas rangú vendégek szeme láttára, bizony ez nemzetközi megítélésében is igencsak snassz, innentől úgy fognak ránk nézni, mint egy utolsó civilizálatlan barbár bennszülött bagázsra.
Mint mondottam: csak remélni merem, hogy bajai, Baja környéki emberek nem asszisztáltak ehhez a gyalázathoz ...
Egyszerűen megáll az ember esze, csak bízni merek a bajai rendőrök bölcsességében, hogy adott szituációban (nem kell messzire menni, éppen ma volt ilyen Baján), nem ragadtatnák magukat olyan "célzott lövéseket leadó" (hahhaha) helyzetre, mint fővárosi kollégáik tették.
Akiknek piszok nagy szerencséjük volt, hogy túszt nem találtak el, mert ha így történt volna, akkor bizonyára nem nyomatnák érdekükben azt a süketelést, ami úgy blőd, ahogy van.
Imádom, amikor cakk-pakk néznek hülyének mindenkit, méghogy célzott lövések mozgó járműben ülőre úgy, hogy a célszemély mellett ártatlan emberek is tartózkodnak (lehet, hogy éppen a lődöző zsaru hozzátartozói).
Hát persze, azért kellett "csak" 27 lövést leadni, hogy közülük egy végre célba is találjon.
Ennyi lövés mellett akár mindhármukat kinyírhatták volna. Még jó, hogy nem egymást találták el :(....
Mi szinte minden téren a végletek országa vagyunk: ha elfogjuk a gazembert, akkor olyan lájtosan bánunk vele, mintha rég nem látott vendég lenne, másrészt meg olyan következetlenül brutálisak vagyunk, hogy ahhoz képest fasiszta keretlegények is kismiskák lennének.
Lásd, MTV ostroma: helyzet kezelése lágy, mint a takony, majd pár napra rá az is kapott, mint a fuvarosló szívlapáttal, aki nem szemlesütve sétáltatta kedvenc palotapincsijét.
Azért arra kíváncsi lennék, mennyire tudna rezzenéstelen maradni Gergényi(ke), ha Bodrácska ülne vele szemben, és ugyanúgy ráolvasná mindazt, amint egyik tévécsatornán nyilatkozott a mai rendőrséggel kapcsolatban (felszereltség, morál, egyebek).
Biztos vagyok abban, hogy többen is vagyunk olyanok, kik együttérzéssel gondolunk azokra a bajai rendőrökre, kiket a forrongó fővárosba vezényeltek.
A magam részéről bízom abban, hogy nem éri őket semmiféle atrocitás, ahogy abban is, hogy vidéki srácokként azonosulni tudnak annyira a nem ok nélkül lázongókkal, hogy ne ledarálandó ellenséget lássanak bennük.
A fennálló rendszer vétkének tekintem, hogy ilyenkor Budapestország képtelen úrrá lenni a helyzeten, és olyanokra szorulnak, kik szintén szenvedő alanyai ezeknek a mocskos időknek.
Kitartás fiúk, gyertek haza méltósággal és egészségben!
Volt szerencsém 2000-ben NYC-ben, többek között látogatást tenni az ENSZ székházban is.
Nem sokat lacafacáztak a biztonsági emberek, ha becsörgött a kapu, tetőtől-talpig motozás alá vették a klienst, éppen úgy, ahogy repülőtereken szokás.
Én a belső zsebemben hordtam azt a műanyagból öntött háromlábat, amit a digitális fényképezőmre lehetett csatlakoztatni, ha a felvétel ezt kívánta.
Andalogva a sok látnivaló között, egyszercsak benyúltam a zsebembe, és elővettem segítőeszközömet, ami összecsukva marokba fogott ránézetében a klasszikus megfogalmazás szerinti "fegyvernek látszó tárgy" benyomását keltette.
Vendéglátóm ezt a mozdulatot látva elsápadt, majd szép lassan elmagyarázta, hogy ilyen helyen részint tartózkodjak zzebbenyúláskor mindennemű hirtelen mozdulattól, másrészt meg kínosan figyeljek arra, hogy ilyen eszközöket vagy elő se vegyek, vagy ha teszem is, nagyon lassan és körültekintően végezzem, lévén ha ezt egy fegyveres közeg félreérti, bizony nagyon könnyen előfordulhat, hogy előbb lő le kapásból, majd utána kérdezősködik.
Én amondó vagyok, hogy bűnözőként rendőrökkel szembeszállni sehol sem veszélytelen üzem, sehol sem életbiztosítás. Semmilyen formában.
Éppen eléggé meg vannak a zsaruk félemlítve már ahhoz, hogy intézkedni merjenek. No nem arról van szó (merem remélni), hogy azoktól vannak beszarva, akik ellen adott esetben fellépniük kell, hanem azoktól az admnisztratív baxtatásoktól, amit egy-egy intézkedés mindenféle emberi jogi nyekergők miatt következményként fel szoktak merülni. Kivizsgálások, hosszadalmas procedura, idegőrlő hónapok, felfüggesztések, és a végén még örülhet, ha nem sittelik le, nemhogy az állományban maradhat.
Borítékolni mertem volna, hogy a szokott libsi nyálverés megint az egekig fog csapni, az ominózus rendőrlövés miatt.
Igen, tudom, hogy a társadalom fekélyességének velejárója a mind nagyobb számban jelentkező bűnözés, de még mindig úgy vagyok ezzel, hogy nem kötelező bérgyilkossá, bankrablóvá, drogfutárrá, embercsempésszé, fegyverkereskedővé válni, de aki felvállalja, az vállalja a rizikót, hogy bizony lepuffanthatják.
Tessék kérem fehérgallérosan bűnözni, vagy politikusnak menni, és ott lophat az ember amennyi csak jólesik (ha egy mód van rá, minél többet), nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaha is bántódása eshet (elenyésző a példát statuálások száma).
Mindig eszembe jut a nagybátyám, aki azt mondta nekem, amikor kezdett kissé rosszabbul menni: "Gyere fiam, nyissunk kuplerájt! Ha nem megy a bót, megbaxuk az árut."
Egy költői kérdés: van okunk csodálkozni az általános morálon?
Alább, csak a teljes írott anyag egy részét ragadom ki, de arról a "több mint nyolcvan leszerelt jól képzett nyomozóról" mindazok a nagyszerű belügyi dolgozók jutnak eszembe, kik itt Baján szereltek le (illetve kényszerültek odébbállni) szép sorjában éveken át, ami különösen egy vezetői tisztségére alkalmatlan vezető, Tölgyesi Lajos idején zajlott kirívó mértékben.
A megmaradt emberanyag (de ronda kifejezés) is félig-meddig megcsömörlötten, hivatását különösebb lelkesedés nélkül látta el a továbbiak során, hiszen az asztalra kenyeret kell tenni.
Amit a mai napig nehéz megemészteni, hogy amikor ez a zűrzavaros erdészeti exrendész letette a kapitányi lantot (működését megelégelve letetették vele), akkor ugyanolyan álszent csóközönös hátbaveregetés és dísztőr adományzás övezte dicstelen levonulását, mintha olyan valaki távozott volna, ki a Városnak, azaz azoknak az adófizető polgároknak, (kiknek mint "munkáltatóknak" elvileg az érdekét kellett volna szolgálnia), közmegelégedésére távozott volna szolgálati helyéről. Egyszóval ugyanolyan elismerés övezte, mint egy jó vezetőjét.
Ez egy ilyen város.
Részint éveken át senki sem volt hajlandó hivatalból tudomásul venni és kezelni azt a számtalan mocskos ügyet, amibe ilyen tisztség mellett, még töredékét sem engedhetné meg az ember magának.
Másrészt meg, amikor az éves beszámolóját nem fogadta el a testület, egyik kézzel kapta a taslát, majd kicsit később a másikkal a cirógatást.
Mondhatnék a helyzetre egy halom közmondást és általános bölcsességet, de ebből leginkább az világlik ki számomra, hogy az egyszemélyes felelősséget felvállani felügyeletet és kontrollt gyakorlók részéről senki sem volt képes, kizárólag "csordában", azaz lényegében személytelenül volt merszük végkövetkeztetést vonni.
Annak morbid mivolta (közröhejesnek is mondhatnám), hogy valakit kirúgunk, majd felmagasztaljuk (szó sincs valamilyen rechabilitációról), mifelénk a legközömbösebb kategóriát képezi.
Még egyszer a kiragadott mondatról, aláhúzva egy nem lényegtelen szempontot: "több mint nyolcvan jól képzett nyomozó".
No kérem, ezen a jól képzetten van nem kis hangsúly!
Nem mintha a jól képzettek szélnek eresztése luxusa, kizárólag a belügyi szférát jellemezné (lásd pl. egészségügy), de ha belegondolunk, hogy a belügyi dolgozók nem jelentéktelen hányada állományba tartozása alatti iőszakban folytatta iskolai tanulmányait, akkor már hasbaakasztó, ha gyenge képességű, netán egymással rivalizáló vezetők miatt kerülnek az ilyen emberek (is) utcára, illetve kényszerhelyzetből olyan munkaterületekre, melyek enyhén szólva ledegradálják a kvalifikált embert.
Régebben éjjeliőrnek, meg portásnak hívták azokat, akik ma őrző-védő fogalommal felruházott munkakörökbe kerülnek.
Egy tavaly nyári hír is alátámasztja némiképp a 2004 elején alakult NNI-ben uralkodó állapotok aggasztó voltát. A HavariaPress 2005. július elsejei híre szerint több mint nyolcvan jól képzett nyomozó szerelt le egyik napról a másikra a Nemzeti Nyomozó Irodától egy átszervezésről határozó belügyminiszteri döntés miatt. Az átszervezés egyik nem titkolt célja a vezetői helyek csökkentése volt, ám az átszervezés második ütemében - érthetetlen módon - újra visszaállították az alosztályvezetői és osztályvezető-helyettesi pozíciókat. Emiatt az érintettek közül sokan úgy vélték, hogy egy kellően át nem gondolt, tévesen előkészített tanulmány alapján történt átszervezéssel nem lett hatékonyabb az NNI működése, ellenben jól képzett szakembereket veszített vele az "magyar FBI". A Nemzeti Nyomozó Iroda akkor úgy reagált a hírügynökségi értesülésre, hogy valóban sokan leszereltek vagy nyugdíjba vonultak, de ez nem veszélyezteti a Nyomozó Iroda működését."
Vajon létezhet-e az, hogy a rendőrségi honlapon a körözöttek listáján, ugyanannak a hat személynek a képe lépked monoton egymást követően évek óta anélkül, hogy valamelyiket is időközben kézrekerítették volna?
Kedves Józsi, eszerint láttad ezt a filmet? Mert ez alapján nem vagyok biztos benne.
Józsi, most esetedben egyike annak a kivételnek szólal meg, mely szféráról sajnos a legnagyobb jóindulattal sem hihető a 99 %. Felderítési mutatóid neked inkább lehetnek, de nagyon jól tudjuk, hogy a nyilvánosságra került "szeplős" zsandárok (de jöhet képbe a financ is, meg a határőr is) száma csak a jéghegy csúcsa, elég, ha ilyen témakörökkel foglalkozó fórumokban körülnézünk, és máris el lehet borzadni.
De a bulvársajtónak köszönhetően bizony jóval több napvilágot lát, mint amennyiről hírt kaptunk verescsillagos időkben.
A mi rendőreink semmivel sem különbek, mint azok a szomszédaink, akikre pökhendin magyaros módon mutogatni szoktunk. Csak éppen minél "balkánibb" az összehasonlítás (nem véletlenül tettem idézőjelbe), annál rentábilisabb. Csak a nagyon vak emberek nem gyanítják, milyen jó biznisz "vadvonuló utjainkon" portyázni, és ezt honunkat átszelő módon értem. Nem titok ez, szinte mindenkinek akad saját élménye is. Amíg a bérek ilyenek maradnak, addig bizony jelentős szerepe marad a paraszolvenciának (legyünk lájtosak), légyen az társadalmunk bármely szeglete. Ez a mi Júniónk, bizony afféle esélyegyenlőség nélküli szegényházi Júnió, itt csak a "szokott kiváltságos kör", a felső tízezer élvezi annak számukra rendelt előnyeit.
Én más miatt tartottam ezt a nyers és melankólikus filmet figyelemre méltónak.
Én ismerek olyan rendőrtisztet, kinek feladata a "házonbévüli" felderítés volt, ha jól gyanítom, akár konspriratív módszerekkel is. Csakhogy nálunk ez a játék, ha jól tudom, nem is olyan egyszerű, erről valóban inkább ti rendőrök tudtok többet. Annyi azért az én tarsolyomban is akad, hogy akadt, aki ezt a fajta munkát megutálta, lévén ha a "lebuktatott" kolléga "batya" volt, akkor "körösztapiék" ejtették az ügyet.
Józsi, ezekről a dolgokról, biztos vagyok, hogy sem te, sem más rendőr nem fog nyílt színen szót váltani.
Felhozok egy példát: enegm mindig röhögőgörcs kerülget, amikor a tévében meglátom Gergényi "vasprefektust". Nem más jut eszembe, mint az őáltala megtisztított megyeszékhely pl. strigóktól és futtatottjaiktól. Na most én még nem tudtam úgy Kecskemétre menni kocsival, hogy évszaktól függetlenül ne láttam volna minden alkalommal 8-10 kurvát strichelni. És ekkor hazabeszélhetek, lévén érdekes módon ennek a műfajnak Baján és környékén, Gergényi nélkül sem volt az utakon sosem divatja.
Ugyanez a visszafogottság viszont nem mondható el kábítószerek forgalmazása és használata terén, még az ifjúság köréből is számtalan esetben hallok felháborodott hangokat, mondván az már mindennek a teteje, ami ezen a téren tapasztalható. Szülő is akad ilyen dögivel, csak hát ki mer szólni manapság :((....
Visszatérek a filmre: igen, bemutatnám belügyeseknek, financoknak egyaránt. Csak hogy elgondolkodjanak azon, hogy az EU, vajon tud-e olyan igénnyel hatni miránk is, hogy a filmben látott módszerek alkalmazhatók legyenek. És mindez számomra azért téma, mert itt van a fejemben mindaz a számtalan mocskos eset, ami a mi környékünket jellemezte az elmúlt 30-35 év során, kérem nem feledni, tizenöt éves korom óta kocsmajáró embör volnék, és hát ilyen közegben sokmindennel állt módomban találkozni, rengeteg információhoz volt módom gyakran akaratlanul is hozzájutni.
(Igen, egyszer meg is kéne mindezt írni, annál mindenképpen különb módon, mint tették ezt már némelyek. Majd, ha halálos beteggé fogok egyszer válni, akkor - már minden mindegy alapon - lehet, hogy meg is fogom tenni.)
Abbahagyom most Józsi, mert fölzakkant bennem a múlt, az a múlt, mely számomra nem 99 %-os tisztaságról tanúskodik.
Egyet még.
"A rendőrök ugyan egyenruhát viselnek, de ettől ugyanolyan emberek mint bárki más. szerintem..."
Az emberi gyarlóság valóban sokmindenre képes. A filmekben aztán minenféle tulajdonságokat igyekeznek kisarkítani a készítők, mi a filmnézők, pedig ebből általános következtetéseket vagyunk hajlamosak levonni. A "tükör" kifejezés nem illik szerintem a mondatba, mivel ez azt jelentené, hogy minen magyar rendőr, beleértve mindenkit, olyan mint ami a filmben látható. 17, a rendőrségnél eltöltött év után állítom, hogy a magyar rendőrök 99%-a becsületes, munkáját végző ember. A rendőrség is a társadalom része, arányaiban ott sincs több, vagy kevesebb írigy, rossz szándékú, kapzsi, korrupt, vagy jószívű, segítőkész, stb. ember, mint az egész társadalomban. A rendőrök ugyan egyenruhát viselnek, de ettől ugyanolyan emberek mint bárki más. szerintem...
Felteszem a kérdést az arra illetékesnek: ugyan köztudott, hogy Baján számtalan dolog akad, ami nem tekinthető normálisnak, de vajon ez a hűbelebalázs kapkodás miféle ésszel felfogható célt szolgálhat?
Ki lesz felelős személy szerint azért, ha a kialakult káosz miatt emberek balesetet szenvednek?
Index - Totalcar.hu 2005. december 7., szerda 7:44 - gyulavitéz -
Igazoltatás közben, ha a rendőr kéri, le kell halkítanunk a zenét. Cserébe köteles tisztelegni, ha egyenruhában van. Ha akarjuk, közösen rögzíthetjük a tényállást.
Megesett valaki mással
Néhány hete egy barátom 30 éves Merci buszával szállítottam hűtőszekrényt. Hosszú volt a nap, de estefelé, amikor már csak a busz visszaadása volt hátra, kiderült, hogy a kalandok csak most kezdődnek. A legutolsó kanyar, amit a Mercivel kellett volna megtennem - hogy behajtsak a telepre ahol leparkolnám -, egy sima derékszögű bal. Egészen pontosan főútvonalról kell balra egy utcácskába befordulni. Szokás szerint nagy röhögések közepette haladtunk - alkalmi rakodómmal -, amikor az elég széles sáv belső oldalára húzódtam, az utcához közeledve. Aztán tükör, látom szemből pont van hely, megint tükör, és már húzom is a kormányt balra. Ebben a pillantban hatalmas csattanás, látom, hogy a busznak egészen az elejénél egy Passat hátulja van már, és a Merci bal első sarkával a Passat jobb hátsó ajtaját löktem meg. Az kicsit keresztbe fordult, a hátulja oldalt csúszva felszaladt a járdára, majd onnan lefordulva keresztben állt meg az úttesten. Szerencsére szemből nem jött semmi...
Én leparkoltam, kiszálltam, és kiszálltak a Passatból is ketten. Két egyenruhás rendőr, a szokásos mellénnyel a bőrkabáton. A Passat az egyikük autója volt, és nagyon siránkozott a járda által eltört felnin, a kifordult hátsó futómővön, meg persze a karosszériasérülésen is. Közben odajött hozzánk egy idősebb úr a feleségével és az unokájával, és nagy hangon mondta, hogy ő mindent látott, a Passat legalább 100-zal jött. Megadja az adatait is, ha kell, ő tanúskodik, mert így nem lehet közlekedni, még "nekik" sem, mivel nem használtak megkülönböztető jelzést (amit nem is tudtak volna, mivel civil autóról van szó). A rendőr ezután kérte, hogy kezdjuk kitölteni a "kék-sárgát" (első hiba!). Én töltöttem az egyik oldalt, ő közben kereket cserélt a Passaton. A vége felé haladva, odajött hozzám, és mondta, hogy írjam oda alulra, hogy elismerem, hogy az én hibám.
Ezt kicsit furcsállottam, mivel szerintem kereszteződésben nem illik előzni, és gondoltam, még a véletlenül akadt tanúm általi előnyt is kihasználnám, ha lehet. Mondtam, neki, hogy szerintem nem én vagyok a hibás. Erre mondta, hogy ő nemcsak engem előzött, hanem az egész sort, és nekem kellett volna a tükörből figyelnem, és egyébként is főútvonalon lehet kereszteződésben előzni. Ettől még mindig nem ijedtem meg. Azt mondta, akkor kihívja a helyszínelőket (második hiba!). Elment rádiózni. Eközben mondta a haver, akié a busz, hogy ne kekeckedjek, mert ezután minden sarkon meg fogják állítani az elég feltünő buszt, és az nem hiányzik neki. Nekem úgy sem lesz semmi bajom, ismerjem el, és menjünk vacsizni.
Ekkor érkeztek meg a kerületi rendőrök, akiket a balesetes rendőr hívott. Kérdezik, mi történt. Elmeséltem. Mondja, hogy tiszta sor, én vagyok a hibás, mert kétszer kell tükörbe nézni kanyarodás előtt, és én biztos nem néztem. Mondom neki, lehet, hogy a haverja olyan gyorsan jött, hogy a két nézés között ért elém. Azt mondja, hogy ilyenre nem lehet hivatkozni, amire én azt feleltem, hogy arra sem, hogy én szerinte nem kétszer néztem tükörbe. Azt mondta, neki mindegy, megírja a feljelentést (harmadik hiba, bár ennek a rendőrnek még csak az első... ekkor). Azt válaszoltam, hogy ne fáradjon, mindennek ellenére elismerem, hogy én hibáztam, a miértet persze nem kötöttem az orrára. Azt mondta, akkor rendben, ők el is mennek, írjuk meg a "kék-sárgát" (második hiba a részéről, összesen a negyedik rendőri hiba). Én befejeztem a kitöltést, és odavittem a lapot a balesetes rendőrnek, aki azzal fogadott mosolygva, hogy "mi van, nem hitted el, hogy kihívom őket?". Nem feleltem.
Ezután felgyorsultak az események. Elkezdte kitölteni az ő oldalát, a kötelező biztosítás részéhez érve azt mondta, hogy nincs nála az igazolás, majd később felhív, és találkozunk valahol, és majd akkor beírjuk, de neki most sietnie kéne, mert szolgálatban van. Én még a telefonszámomat is megadtam neki, hogy segítsem a gyors ügymenetet. Aztán csörgött a telefonja, és a beszélgetés után egyre idegesebb lett, és már nem is sietett annyira. Közben befutott még két rendőrautó. Aztán félrevonult még többet telefonálni. A társa, aki vele az autóban ült, elmondta, hogy ők egy másik kerületben vannak szolgálatban, és még csak nem is lenne szabad itt lenniük. Ami nem derült volna ki, ha nem szólnak be rádión helyszínelőket kérni, de ezt a rádiózást meghallotta a főnökük is, és rájuk szólt, hogy ne mozduljanak sehova, mert ő is idejön.
Gondolom, ő azonnal levágta, hogy a két delikvens miért is siethetett annyira, hogy baleset történt, és még azt is elfelejtették, hogy ha szolgálatban levő rendőr balesetet szenved, akkor minden egyéb körülménytől függetlenül KÖTELEZŐ a központi helyszínelőket hívni. Ezt persze nekem is csak a végén mondták el, de nekem nem is kéne ezt tudnom, ugye. Tehát a "kék-sárga" eleve felejtő. Szóba sem kerülhetett volna. Aztán meg a direkt nekem hívott ijesztgetőknek sem volt sok keresnivalójuk az ügyben...
Megvártuk tehát a fehér öves fehér sapkásokat. Megszondáztattak mindkettőnket (ezt is kötelező), és az általuk adott iratokat kellett kitölteni, a "kék-sárga" ment a kukába. Mikor végeztünk, kérdezte tőlem az egyikük, hogy tudom-e mi van a Passat biztosításával? Mondtam, hogy annyit tudok, hogy nincs nála. "Nem nincs nála, hanem nincs" - válaszolta. "És még az üvegei is sötétek" - mutattam a fullra fóliázott üvegekre, engem persze rögtön kivégeznének egy sima utcai igazoltatásnál, ha ilyen lenne az autómon. Ez persze csak vicc volt, de amit a fehér öves mondott utána az már nem annyira. "Jobb lett volna, ha csöndben megegyeztek... mindent el lehetett volna intézni simán. Mindenkinek van ismerőse... egy visszadátumozott biztosítás, és kész. Mindenki jól járt volna, de már nem lehet... túl sokan tudnak erről a balesetről..."
Ekkor jutott eszembe tűzoltó barátom, aki mesélte, hogy neki sincs kötelező biztostása, sőt át sem szokta iratni az autóit. "Minek?" - kérdi. "Ha megállítanak, kiadom a BM-igazolványom, és már köszönnek is el, jó utat kívánva." Ennyi, szerintem nem kell magyarázni semmit. Én hibáztam, ugye.
Az igazoltatásról
Magyarországon a rendőrök és az úrvezetők közötti viszony nem teljesen felhőtlen. A sorozatos igazoltatások, az intézkedő rendőrök által alkalmazott tiszteletlen hangnem sok autósnak okoznak kellemetlenséget. A szocializmusnak tagadhatatlan érdemei vannak napjaink moráljának kialakulásában.
Az igazoltatás nálunk civilizáltabb országokban nemcsak hogy nem divat, de nem is nagyon létezik. Ha elmeséljük angol barátainknak, hogy a rendőrök rendre megállítanak minket, hogy elkérjék az iratainkat, először öt percig sírnak a nevetéstől, majd - amikor belátják, hogy a valósággal néznek farkasszemet - értetlenkedve csóválják a fejüket, hiszen ők csak szabad akaratukból adják ki személyes adataikat, ha érdekük fűződik hozzá.
A száraz tények
Az igazoltatással és a helytelen rendőri viselkedéssel kapcsolatos jogi kérdéseinkre, ezúttal is Jámbor István rendőr alezredes, az ORFK Közlekedésbiztonsági Osztályának munkatársa válaszolt. Jámbor úr nehezményezte a sok korrupcióval kapcsolatos kérdést, ami rossz színben tüntetheti fel a szervet, pedig szerinte az eljárás alá vont személyek is sokszor hibáztathatók, ha valami nem úgy történik, ahogy kéne. Az alezredes úr elismerte, hogy a rendőrök nem minden esetben viselkednek úgy, mint a földre szállt angyalok, de álláspontja szerint az állampolgárok is sokszor ludasak egy-egy rossz szituáció kialakulásában.
Az alezredes úr szerint a rendőrség morálja az állampolgárokét tükrözi, sem jobb, sem rosszabb annál, hiszen a rendőrök is ugyanabban a közegben nevelkedtek. Egy egyenruhával nem lehet egy csapásra megváltoztatni azt, ami 25 év alatt alakult ki egy emberben, így egy rendőr pont annyira precíz és jogkövető, mint a társadalom.
- Mit írat alá velem a rendőr, ha az igazoltatáskor szabálysértésem elismerem, és mi történik akkor, ha nem ismerem el?
- Az eljáró rendőr nem kényszerítheti az állampolgárt, hogy bármit is aláírjon. Mindazonáltal helyszíni bírság kiszabásánál a szabálysértőnek alá kell írnia, hogy a szabálysértést elismeri, a büntetést elfogadja, különben a rendőrnek szabálysértési feljelentést kell tennie. A nyomtatvány hátulján fel van tüntetve, hogy a bírságot 30 napon belül be kell fizetni, ellenkező esetben a pénzbírságot akár közérdekű munkára vagy elzárásra is lehet változtatni.
Ha mégis feljelentésre kerül sor, a rendőr a 11/2000-es belügyminiszteri rendelet szerint nyilatkoztathatja a szabálysértőt anyagi helyzetéről, hogy a kiszabandó bírság személyre szabott legyen. A nyilatkozatot természetesen nem kötelező kitölteni.
- Miért nem vesz fel jegyzőkönyvet a rendőr a szabálysértésről, miért derülhet ki utólag, hogy a szabálysértőt olyannal is vádolják, amiről a helyszínen szó sem volt?
- Szabálysértési ügyekben az a gyakorlat, hogy a rendőr által készített jelentésből indulnak ki, jegyzőkönyvet sokszor ennél sokkal komolyabb bűnesetekben sem vesznek fel. A rendőrt nem kötelezi törvény, hogy a szabálysértő szeme láttára, a szabálysértővel együtt rögzítse a tényállást, de az autó vezetőjének természetesen joga van hozzá, hogy leírja álláspontját, és ezt a rendőrtől is elvárhatja. A szabálysértési feljelentésből a szabálysértő csak akkor kérhet másolatot, amikor az eljárás már folyamatban van. Persze nem mindenki számára az egyenes a legjobb út, hiszen van, aki ködösíteni akar, hogy végül jobban jöjjön ki az ügyből.
- Hogyan lesz a pénzbírságból közérdekű munka, illetve elzárás?
- Ez automatikus folyamat, amibe a szabálysértőnek nincs beleszólása. Ha valaki nem fizeti meg a bírságot, először megpróbálják letiltani a fizetéséből. Ha ez valamiért nem sikerül, akkor az adóhatóság próbálja meg behajtani a pénzt, ami esetleg azzal is járhat, hogy ingóságot foglalnak le. Csak ezek után nyilatkoztatják az állampolgárt, hajlandó -e közérdekű munkát vállalni. Ha igent mond, és a jegyző tud adni munkát, napi 5000 Ft-ot ledolgozhat. Ha éppen nincs munka, akkor az eljárás megrekedhet ezen a ponton, de elképzelhető, hogy elzárásra változtatják a büntetést.
Ha valaki nem hajlandó dolgozni sem, akkor jövedelmétől függően napi 1000-3000 Ft-onként elzárással válthatja ki pénzbüntetését. Az az általános gyakorlat, hogy hasonló ügyekben a büntetés mértékét úgy állapítják meg, hogy szegény és gazdag ember egyaránt öt nap elzárással válthassa ki, így nem feltétlenül jár jobban valaki, aki egynapi elzárással 3000 Ft büntetést válthat ki.
- Mennyit keres egy közlekedési rendőr?
- A rendőrök fizetése a mindenkori köztisztviselői illetményi alaphoz igazodik. Ez jelenleg 35 ezer Ft, ez a rendőr fizetésének az alapja. Ezt a rendőr beosztása, rendfokozata szerint felszorozzák, ehhez jöhet még az éjszakai pótlék meg néhány ezer forint, ha autót is vezet, így egy kezdő közlekedési rendőr körülbelül bruttó 90-100 ezer Ft-ot keres. Utcai rendőr 3,6-nál nagyobb szorzót nem kaphat, azt is csak 10 év után, ha emellett főtörzszászlós, az további 0,44-os szorzót jelent, ha még vezet is, meg sokat éjszakázik, akkor a fizetése elérheti a 150-160 ezer Ft-ot. Ennél többet utcán szolgáló rendőr nemigen kereshet.
- Hogyan szankcionálják, ha a rendőr telefonált, megkülönböztető jelzés nélkül cikázott a forgalomban, vagy rendszeresen tiszteletlenül beszélt az igazoltatásokon?
- A panaszokat annak a rendőri szervnek kell kivizsgálnia, amelyhez a rendőr tartozik. A helyi rendőrkapitánynak vagy a megyei rendőrfőkapitánynak van fegyelmi jogköre, ők döntenek a vétkező rendőr sorsa felől.
- Nincs olyan, hogy egy rendőr ellen sok panasz érkezik, és ezért indítanak eljárást vele szemben. Minden esetet egyenként vizsgálnak ki, és figyelembe vehetik, hogy sok vagy rendszeres a panasz egy rendőrre. A rendőröket sokkal szigorúban bírálják fegyelmi jogkörrel rendelkező feletteseik, mint a civileket. A kihágás mértékétől függően részesülhetnek feddésben, figyelmeztetésben, de pénzbírságot is kaphatnak, lefokozhatják őket, és a szolgálati viszonyukat is megszüntethetik - utóbbi közlekedési ügyekben nem jellemző.
- Mit tehet az autós, ha problémája van az intézkedő rendőrrel?
- Ha valaki sérelmezi a vele szemben folytatott eljárást, 8 napon belül bejelentést tehet a kapitánynak vagy a megyei főkapitánynak, attól függően, hogy a rendőr hová tartozik. A bejelentést szóban és írásban egyaránt megteheti, az írásbeli bejelentés formája nem kötött. A kapitánynak ezt 15 napon belül el kell bírálnia, és határozatot kell hoznia az esetről. A határozat ellen van jogorvoslati lehetőség, és a fellebbezés után az ügy egy szinttel feljebb kerül. Ha még ezután is elégedetlen a sértett, megtámadhatja a másodfokú döntést, és az ügy a bíróság elé kerül. Az intézkedő rendőr egyébként nem kerül a bíróság elé, a tárgyaláson csak a felperes és a másodfokú döntést meghozó rendőri szerv képviselője van jelen.
- Miről ismerem meg a rendőrt? Van az igazoltatásnak forgatókönyve?
- Ha a rendőr egyenruhában van, az egyenruha és a jelvény igazolja őt. Ha az ellenőrzött személy kéri, hogy mutassa meg a jelvényszámát, mert az valamiért nem látható, akkor az intézkedés után a rendőr köteles azt felmutatni, de hangsúlyozom, mindezt csak az intézkedés befejezése után köteles megtenni.
A szolgálati igazolványát a rendőr nem köteles megmutatni. Ha nincs egyenruhában, akkor szóban közölnie kell, hogy rendőr, majd meg kell mutatnia az igazolványát, csak ezután kezdheti meg a munkát. Természetesen szélsőséges esetben, ha például a rendőr életét, testi épségét veszély fenyegeti, vagy ha az intézkedés eredményessége forog kockán, akkor nem fog az igazolványával bíbelődni, egyszerűen közli, hogy rendőr, és azonnal intézkedik.
A szolgálati szabályzat előírja, hogy az igazoltatás megkezdése előtt a rendőr köteles a napszaknak megfelelően köszönni, és a polgárt neméhez, korához illően megszólítani. Ha egyenruhában van, tisztelegnie is kell. Végül közölnie kell azt is, hogy mi a tervezett intézkedés. Magától értetődő, hogy minden rendőrnek illedelmesen, udvariasan kell viselkednie. Ahhoz, hogy ez így is legyen, sokban hozzájárulhatnak az állampolgárok, amennyiben ők is normális hangnemben kommunikálnak.
Az igazoltatás alanyának is törvény írja elő, hogyan viselkedjen. "A jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható." Az igazoltatás alatt tehát azt kell tenni, amit a rendőr mond, vagyis oda kell adni neki a papírokat, le kell halkítani a zenét a kocsiban, ha épp arra kér. Mindemellett úgy gondolom, ha az állampolgár tisztelettel beszél a rendőrrel, azzal sok kellemetlenségtől megkímélheti magát.
Az arányosság követelménye miatt a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés céljával, tehát egy egyszerű igazoltatásnál a rendőr nem alkalmazhat erőszakot, nem vihet el valakit bilincsben vérvételre, ha nem tanúsít ellenállást, vagy nem húzhatja a procedúrát egy óráig, ha nem talál semmilyen problémát.
- Miért van szükség igazoltatásra? Miért csak a volt szocialista országokban igazoltatnak ilyen nagy számban a rendőrök?
- Nem csak a volt szocialista országokban igazoltatnak a rendőrök, és egyébként sem hiszem, hogy egyetlen kiragadott példa alapján kellene véleményt mondanunk. Nem állíthatjuk, hogy egy idegen ország példája rossz vagy jó, amíg nem vizsgáltuk meg összességében az adott ország jogi lehetőségeit. Van például külföldön olyan gyakorlat, hogy csak olyan helyen lehet sebességet mérni, ahol igazoltan történtek balesetek gyorshajtás miatt.
- Ne essünk át a ló túlsó oldalára, én egyszerűen csak arra gondolok, hogy nyugaton, ha az autóst megállítják, az azért van, mert vétett a szabályok ellen, a hasra ütéses módszer sehol nem divat.
- Tudjuk, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban nincs ilyen múltja a véletlenszerű ellenőrzéseknek, de azt már kevesen tudják, hogy ezekben az országokban egyes bűn- és balesetmegelőzéssel foglalkozó szakemberek minket hoznak fel követendő példaként. Ha nem lenne igazoltatás, az út szélén álló rendőr bajosan állapíthatná meg, hogy valaki lejárt papírokkal, ittasan vezet, netán körözés alatt áll.
- Az igazoltatás visszatartó szerepét nem is vitatnám, de mégis úgy gondolom, nem biztos, hogy hosszú távon megéri, mert komoly súrlódási felületet teremt, és óhatatlanul rossz irányba tereli a rendőrök és az állampolgárok kapcsolatát.
- Pont mostanában olvastam egy statisztikát erről, ha jól emlékszem a Metro újságban, amelyből kiderült, hogy az állampolgárok nagy része szerint jó, hogy van igazoltatás.
- Ha gyalogosan közlekedek, akkor is igazoltathat a rendőr?
- Az intézkedésnek jogszerűnek kell lennie. Kell, hogy legyen valami oka, vagyis egy szép leányzót nem igazoltathat a rendőr, hogy kiderítse a címét, de ha úgy látta, hogy egy állampolgár jogsértést követett el, minden további nélkül ellenőrizheti. Nehéz konkrétan meghatározni, hogy ki ellenőrizhető. Oda nem juthatunk el, hogy minden ellenőrzés előtt jogerős bírósági döntés szülessen, így ez a rendőr megítélésére van bízva.
- Kérhetek-e kártérítést, ha bizonyítani tudom, hogy az igazoltatás anyagi kárt okozott nekem? (Elkéstem a munkahelyemről és kirúgtak, nem tudtam megkötni egy üzletet stb.)
- Államigazgatási jogkörben okozott kárról akkor beszélhetünk, ha jogsértő volt a hatóság részéről folytatott tevékenység, tehát például, ha az igazoltatás indokolatlanul elhúzódott. Egyéb ügyekben a hatóság nem perelhető azért, mert jogszabályban előírt tevékenységet folytatott.
- A helyszíni bírságokat is nyilvántartásba veszik, vagy csak a feljelentéseket kérdezheti le rádión az intézkedő rendőr?
- Amennyiben előéleti pontot is kap, úgy a pontrendszeres nyilvántartásba bekerül, de ha csak pénzbírsággal sújtják, azt a későbbiekben önnel szemben intézkedő rendőr nem tudja lekérdezni. Szeretnénk, hogy a közeljövőben a helyszíni bírságokról is legyen országos nyilvántartás, egyelőre ugyanis a helyszíni bírságok csak megyei szinten, a szabálysértések pedig kapitánysági szinten vannak nyilvántartva.
- Az elfelejtett sebességkorlátozó táblákat ki hagyja ott? Mi történik ha egy rég befejezett kátyúzás miatt teljesen indokolatlanul virító harmincas táblánál fotóznak le?
- A közlekedési táblákért a közútkezelő felel, neki kell biztosítania a feltételeket a biztonságos közlekedéshez. Ha ilyen helyen rendőrök fotóznak, az szakmailag teljesen indokolatlan, de jogszerű. Az autósnak nincs mérlegelési joga, feltétel nélkül el kell fogadnia a közlekedési táblákat, és ha ilyen helyen büntetik meg, el kell fogadnia a büntetést. Ideális persze az lenne, ha ilyen eset nem fordulna elő, hiszen az indokolatlanul kihelyezett táblák a többi táblába vetett bizalmat is csökkentik.
- Ha egy indokolatlanul kihelyezett tiltó tábla miatt veszik el a jogosítványomat, akkor nem tehetek semmit ellene?
- Mivel az autósnak a közúti jelzésekkel szemben nincs mérlegelési joga, egy ilyen eset jogilag egyáltalán nem vitatható.
- Megtagadhatom az igazoltatást úgy, hogy egyszerűen nem állok meg az integető rendőrnek? Kérhetek felmentést szóban a procedúra alól?
- Az autós köteles a közúti jelzések szerint eljárni. Mivel a rendőri jelzés is ezek közé tartozik, ha valaki továbbhajt, az a közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése, és 30 ezer Ft-ig terjedő pénzbírságot vonhat maga után. Mindenki, még egy diplomata is köteles a személyazonossága megállapításáig megállni. Ezek után nem írja elő törvény, milyen indokkal tekinthet el a rendőr az igazoltatástól, de kisebb fokú szabálysértéseknél van mérlegelési joga, és dönthet, hogy figyelmeztet, vagy helyszíni bírsággal sújt. Ha egy vajúdó kismamát lát a hátsó ülésen, természetesen elengedheti az autót.
Fontos azonban, hogy a rendőr semmilyen esetben sem adhat engedélyt további jogsértésre. Ilyenkor a rendőrnek nincs mérlegelési joga, és nem engedheti tovább a vajúdó kismamát, ha az autó papírjai lejártak, vagy a vezető ittas. Vannak komolyabb szabálysértések, amikor szintén nincs mérlegelési joga az eljáró rendőrnek. Ha például az ellenőrzésre azért kerül sor, mert a célszemély nem adott elsőbbséget, és ezzel valakit hirtelen fékezésre kényszerített, akkor a rendőr köteles szabálysértési feljelentést tenni.
- Üldözhet a rendőr, ha nem állok meg neki?
- Megvan a jogszabályi alapja annak, hogy a rendőr a megkülönböztető fényjelzést bekapcsolva az autó után menjen, de semmiképpen sem sodorhatja veszélybe. Az üldözés nem igazán ideillő szó, inkább úgy mondanám, hogy követheti a gépjárművet. Az ilyen esetek jogi háttere egyébként nem tökéletesen tisztázott, éppen mostanában járjuk körül a kérdést.
- Ha egyedül ülök a kocsiban, akkor egy szabálysértési ügyben mindenképpen a rendőrök szava dönt az enyémmel szemben, hiszen ők párosával járnak? Ha utólag véletlenül kiderül, hogy olyasmit követtem el, amit valójában nem, akkor már nem tudok védekezni? Ha négyen ülünk az autóban, akkor a rendőröknek lesz nehéz dolguk?
- Nem számszerűsítenék ilyen direkt módon. Az is előfordulhat, hogy egy ember szava fog dönteni tízével szemben, minden az adott esettől függ. Sajnos sok esetben a hatóság előtt két rendőr szava sem ér annyit, mint egyetlen elkövetőé.
- Ennek mi lehet az oka?
- Nem tudom. A rendőrnek nem érdeke, hogy valótlant állítson, míg az elkövetőnek adott esetben egyértelműen igen, ezért vannak olyan országok, ahol szabálysértési ügyekben a rendőr szava szent, és az elkövetőnek kell bizonyítékokkal alátámasztania az álláspontját, ha ezt meg akarja cáfolni.
- Ezek szerint egy egyszerű, bizonyítékokkal nem alátámasztott kifogás is elég lehet, hogy megsemmisítsenek egy rendőri jelentés alapján hozott határozatot, ha pedig tényleg négyen ültünk az autóban, akkor a rendőröknek esélyük sincs?
- Nem, ez egyáltalán nincs így. A szabad bizonyítás elve érvényesül minden ügyben. Nincs előírva, hogy hogyan kell bizonyítani valamit. Például a gyorshajtás adott esetben egy rendőr szava alapján is megítélhető, hiszen egy több évtizedes vezetői tapasztalattal rendelkező rendőr nyilvánvalóan meg tudja ítélni, ha valaki harminc helyett százhússzal hajtott. Ilyenkor nincs jelentősége annak, hogy pontosan mennyivel hajtott a sofőr, csak az számít, hogy egyértelműen megállapítható volt a gyorshajtás ténye. Ilyen esetben akkor is elítélhetnek valakit, ha még négyen ültek az autóban, és azt állítják, hogy a sebességmérő harmincat mutatott, sőt eljárást is indíthatnak az utasok ellen hamis tanúzásért.
Traffipax
Végül szólnék még pár szót a traffipaxokról. A sebesség mérése igen hatékony módja annak, hogy a gyorshajtók kedélyét megfékezzék. Amerikától Ázsiáig, ahol a rendőrségnek futja a költségvetésből, az utak mentén figyelik az ámokfutókat. Még a német autópályákon is van traffipax, pedig ott az út nagy részén nincs is sebességkorlátozás. Ahol viszont az útviszonyok miatt mégis tábla szabályozza a sebességet, ott a német rendőrök is fényképeznek.
A magyar rendőrség azonban sokszor nem baleset-megelőzésre, hanem pénzszerzésre használja fel sebességmérő készülékeit. Rendre mérnek például Szentendre Budapest felőli végénél az ugaron, ahol már tényleg semmi sincsen. A benzinkút és az utána következő néhány méter még a város határán belül van, de a négysávos úton a táblán kívül az égvilágon semmi sem indokolja, hogy ötvennel haladjunk. Nincs forgalmas kereszteződés, nincsenek gyalogosok, mégis megbüntethetnek, mert a szabály az szabály, és a város végét jelző tábláig ötvennel kell menni, ha törik, ha szakad.
Ha a traffipaxokat forgalmas, veszélyes szakaszokon, illetve iskolák, óvodák mellett állítanák fel, nem elhagyott négysávos utakon vagy ottfelejtett negyvenes tábláknál, akkor talán jobb lenne az állampolgárok szájíze. Az az autós, akit az isten háta mögött büntetnek meg gyorshajtásért, nyilván háborogni fog, és utálni fogja a rendszert, amely arra költi a pénzét, hogy drága szerkezeteket vásárol, hogy aztán értelmetlenül kitoljon vele. A büntetésnek persze senki sem örül, de ha valakit azért büntetnek meg, mert veszélyes útszakaszon, forgalmas kereszteződésben vagy iskola előtt, harmincas táblánál ment gyorsan, az tényleg nem szólhat egy szót sem, sőt esetleg még rá is döbbenhet tettének súlyára.
Amíg traffipaxokat helyeznek ki értelmetlenül, amíg sok rendőr él vissza az egyenruhával, és tiszteletlenül beszél, vagy megfordul autójával a záróvonalon annak ellenére, hogy az égadta világon semmi sem jogosítja fel erre, addig nem lesz itt jó világ. Mi, civilek annyit tehetünk, hogy minden sérelmezett ügyben panasszal élünk, és segítünk a törvénytisztelő rendőröknek kiszűrni állományukból azokat, akik nem illenek oda. Persze az is fontos, hogy tisztelettel beszéljünk a feladatát végző rendőrrel, és akkor talán kevesebbet kell később írogatnunk.
Addig is mindenkinek, legfőképp a rendőrség belső felügyeleti szerveinek a figyelmébe ajánlom a rendőrségünk szégyentáblája fórumot, ahol sokszor fényképpel is igazolják a rendőri szabálysértéseket, visszaéléseket. Ha szegény Győzikét feljelenthették, mert a tévében biztonsági öv nélkül vezetett, akkor a fotók alapján éppúgy lehetne eljárást indítani a szabálytalankodó rendőrök ellen is. Előre egy szebb, jobb világért!"
Ön szerint a rendőrség munkája
kiváló
37
jó
126
elmegy
698
rossz
394
pocsék
2016
Én már kezdek leszokni arról, hogy különösebben megütközzek, megdöbbenjek közéletünk jelenségein.
Ugyanakkor sajnos le kell szögeznünk: megette a fene azt a mi tetves huncut világunkat, mellyel még így is szalonképesnek bizonyultunk az Európai Unióban.
Vagy talán ez a mai EU, túlontúl felhígult ahhoz, hogy vele kapcsolatban a "szalon" kifejezés egyáltalán felvetődjék!?
Kis ország, kis távolságok, kicsi különbségek. Szaged, Baja, határmeti városok, 100 kilométerre egymástól.
Vajon nekem miért is dereng fel a bajai rendőrség vonzáskörzete, egyes egykori momentumai miatt az alábbi írás kapcsán?
Öreg ex- és elmart zsarucimboráim, forog-e a gyomrotok?
Megérjük-e egyszer is, hogy meri valaki is rendőrként védelmébe venni, az alábbiak szerint leszart mundér talán sosem létező becsületét?
Létezik-e még tisztességes rendőr?
Ha akad ilyen, fel meri-e vállani ezt a nem mindennapi szerepkört, a mai "másként gondolkodó" időkben?
Annyi kérdésem lenne, de hát csak morfondírozok magamban .....
------------------------------------------
"Hat évet kapott a balástyai rémet elfogó rendőr
Index/MTI
2005. október 3., hétfő 13:11
Nem jogerősen hat éves börtönre ítélték, és négy évre eltiltották a közügyektől Kumbor Tibor, volt szegedi főnyomozót. A balástyai rém elfogását levezénylő rendőr saját városában zsarolt és fenyegetett vállalkozókat.
Első fokon, nem jogerősen hat évi börtönre ítélte Kumbor Tibor volt szegedi főnyomozót hétfőn kihirdetett ítéletében a Budai Központi Kerületi Bíróság. A balástyai rémet elfogó nyomozót bűnszövetségben, hivatalos személyként, folytatólagosan elkövetett zsarolásban társtettesként és csalásban mondta ki bűnösnek a bíróság.
A szegedi rém
A tucatnyi vádpont szerint a balástyai gyilkosságok felderítését is irányító Kumbor Tibor és öt társa zsarolással, fenyegetéssel, illetve megtévesztéssel összesen több mint százmillió forintot tulajdonítottak el a sértettektől.
A bíróság Kumbor Tibort négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától is. A másodrendű vádlott egyiptomi orvost kilenc év börtönnel és félmillió forint pénzbüntetéssel sújtották, a harmadrendű vádlott hat év börtönt kapott. A másik három vádlottra felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést róttak ki.
Több száz millió forint
A nyomozás adatai szerint a rendőrtiszt és társai 2001 nyarától tavaly nyárig követték el bűncselekményeiket. Az elítéltek olyan személyeket zsaroltak és fenyegettek meg, akikről feltételezték, hogy nagyobb összegeket is ki tudnak fizetni. Feltevéseikben jobbára nem is csalódtak, hiszen egyik sértettjüktől például 130 millió, míg egy másiktól 55 millió forintot szereztek ilyen módon.
A nyomozás adatai szerint azonban több más sértettjüktől is százezres nagyságrendű összegeket kasszíroztak. A zsarolók olykor a családtagok megfélemlítésétől sem riadtak vissza. A nyomozó alezredes tettét súlyosbítja, hogy aktív, sőt vezető beosztású rendőrként követte el a vádirat által neki tulajdonított cselekményeket."
Az egyre inkább velünk élő terrorista- és egyéb bűnözői fenyegetettség közepette gyakran felmerülő kérdés: meddig engedjük államunkat elmenni a világ szerencsésebb részein évszázadok óta, de nálunk is immár másfél évtizede megszokott szabadságjogaink korlátozásában. A jogi elméletben is megjelent már a "biztonsághoz való jog" kategóriája, amelyet azzal a Hobbestól származó tétellel igazolnak, miszerint az állam alapvető kötelessége polgárainak védelme a támadásokkal vagy a gazdasági összeomlással szemben. Az olasz jogfilozófus, Giorgo Agamben a kivételes állapotról nemrégiben írott könyvében a rendkívüli helyzeteket egyenesen az állam alanyi jogaként fogja fel. De vajon minden jogunkat korlátozhatja az állam biztonságunk érdekében? Különösen érdekes kérdés, vajon korlátozhatóak-e az olyan, a legtöbb civilizált jogrendszerben úgyszólván abszolútnak tekintett jogok is, mint az élethez, az emberi méltósághoz való jog vagy a kínzás tilalma.
A tapasztalat az, hogy az átlagpolgár előnyben részesíti a biztonságot, még ezekkel a jogokkal szemben is - már legalábbis akkor, ha nem a saját, hanem mások jogai forognak veszélyben. Gondoljunk csak a nyári második, sikertelen londoni merényletsorozatot követően egy metróállomáson ártatlanul "kivégzett" brazil villanyszerelő esetére. Miközben az angol közvélemény elsiratta a vétlen áldozatot, a többség annak ellenére nem fordult a Scotland Yard ellen, hogy világossá vált: nemcsak tévedtek, de hazudtak is, hisz a fiatalember nem viselt gyanús ruházatot, nem futott el a rendőrök elől, hanem békésen ült a metrószerelvényben újságját olvasva, mikor leteperték és hétszer fejbe lőtték.
A közvélemény nem emelte fel a szavát azokkal a felhatalmazásokkal kapcsolatban sem, amelyeket a legfőbb közjogi vezetők vagy egyenesen a hadseregek legfőbb vezetői kaptak szeptember 11-e óta a terrorcselekmények elkövetéséhez használt polgári légi járművek lelövésére. A nyáron, a ciprusi gép katasztrófája után tudhattuk meg azt is, hogy a görög elnök fontolgatta a gép lelövését, elkerülendő a lakott területre zuhanását. Magyarországon például a parlament 2004-ben teljesen visszhangtalanul iktatta a honvédelmi törvénybe a légvédelmi erők parancsnokának ezt a jogosítványát, amellyel akár több száz ártatlan ember életét olthatja ki. Egyedül Németországban indult - persze ott sem a közvélemény nyomására - még be nem fejeződött alkotmánybírósági eljárás ezen ölési engedély alkotmányosságát illetően. Németországban 2004-ben a közvélemény egy része felháborodott annak a rendőrtisztviselőnek az elítélésén, aki egy gyermekrablót azzal fenyegetett meg, hogy erőszakkal kiszedi belőle a - mint később kiderült, akkor már halott - gyerek tartózkodási helyét. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy civil internetes aláírásgyűjtés indult a túl enyhe ítélet elleni tiltakozásul. Huszonöt alkotmányjogász-professzor (köztük egykori alkotmánybírák) pedig páratlan módon állásfoglalást tettek közzé egy szakmai folyóirat hasábjain a kínzás tilalmának abszolút volta mellett, egyik kollégájuknak a terroristák elleni kínzást bizonyos feltételekkel megengedő felfogása ellen. Hasonlóan elutasította a kínzás lehetőségét annak az államnak a főbírája, amely naponta néz szembe a terror fenyegetésével. Aharon Barak, az izraeli Legfelsőbb Bíróság elnökének szavai szerint: "A demokráciák sorsa, hogy számukra ellenségeik nem minden eszköze áll rendelkezésre. Az erőszak (vagy kevésbé eufemisztikus kifejezéssel élve: a kínzás) például még egy terroristának a "ketyegő időbomba" szorításában történő kihallgatásakor sem."
A magyar politikai és szakmai közvéleménynek a jogkorlátozásokkal kapcsolatos álláspontjára enged bizonyos mértékig következtetni az, ahogy az új köztársasági elnöknek az amerikai hatóságok ujjlenyomat-gyűjtési gyakorlatával szembeni kirohanását fogadták. Ha most egy pillanatra eltekintünk attól, vajon bölcs dolog-e egy "középhatalom" államfője részéről a "szuperhatalmat" látogatási bojkottal fenyegetni, illetve, hogy a mostani elnök a 70-es években, kezdő kutatóként nem volt ennyire finnyás munkát vállalni a határsértőket habozás nélkül lelövő akkori NDK-ban, akkor megállapíthatjuk, nagyon kevesen értették meg a tiltakozás helyes lényegét, hogy tudniillik a terroristák által leginkább fenyegetett államnak is igazolnia kell az általa alkalmazott jogkorlátozások szükséges és arányos voltát, olyan, egyébként korlátozható jogok esetében is, mint amilyen az adatvédelem, a magánszféra szabadsága.
A szélesebb közvélemény attitűdjére a biztonságunkat veszélyeztetők jogainak, adott esetben akár élethez való jogának korlátozása dolgában pedig csak következtetni lehet annak az esetnek a fogadtatásából, amikor múlt hétfőn egy rendőr, fegyverét használva a budapesti Komjádi uszodánál, életveszélyesen megsebesítette egy ukrán trükkös tolvajbanda egyik, fegyvertelenül menekülő tagját. A banda tagjai korábban kiszúrták a kerekét egy autósnak, majd ezt a helyzetet kihasználva megpróbálták elrabolni pénzzel teli kézitáskáját. Az áldozat gázpisztolyával menekülésre kényszerítette a bandát, akik állítólag eközben autójukkal megpróbáltak elütni egy rendőrt. A rendőrök először ekkor használták fegyverüket, akkor még eredménytelenül. A szívtájéki lövést - a második, módosított rendőri közlemény szerint - akkor adta le a megbotló rendőr, vétlenül, amikor a bandatagok már futva menekültek. A jogszerűtlennek ítélt rendőri fegyverhasználat ellen tiltakozó Társaság a Szabadságjogokért nevű emberi jogvédő szervezet honlapján a következő hozzászólások voltak olvashatóak: "Jogszerűtlen, és csak egy hibát követtek el. Hogy nem lőtték le mind a négyet... Talán nem egyből a rendőrbe, inkább a rendőrségi törvénybe/rendeletbe kellene belekötni, hogy engedni kéne a lőfegyverhasználatot."
"Itt a probléma a rossz törvénynyel van, amit ideje lenne módosítani, hogy a rendőrségnek elrettentő ereje legyen, és ne csak röhögjenek a bűnözők rajtuk, mint egy tehetetlen bohócon. Hasonló problémával álltam szemben jómagam is. Egyik nap valaki bemászott a kerítésen, és megpróbált betörni a házunkba, amikor megláttam, azonnal kimentem, erre ő elkezdett szaladni. Ilyenkor két dolgot tehetek: fejbe vágom egy tepsivel vagy valamilyen erre alkalmas eszközzel, kockáztatva azt, hogy a végén feljelent azzal az indokkal, hogy ő csak vizet szeretett volna kérni és azért mászott be. Vagy hagyom elfutni, és akkor később is megteheti ugyanezt. A bűnözőknek lehetnek szabadságjogaik, de nekem nem?"
"Én teljes mértékben a rendőrség mellett állok! Ugyanis a rendőr nem szórakozásból lőtt, hanem mert teljesítette a kötelességét. De kérdem én önöktől tisztelt "nem veszem számra a nevüket", önök szerint mit kellett volna csinálni a szervnek? Meghívni a bűnözőket teázni, és közben megbeszélni velük, hogy ejnye-bejnye? Ott a helyszínen agyonlőni mindegyiket. Ekkor lenne csak IGAZSÁG. Ez nem volt jogsértő. A bűnözőnek mindent lehet? Akkor ezzel az erővel meg is lehetne szüntetni a rendőrséget, mi? Agyasok. De mit kell magyarázkodni, hogy ki lőtt és miért, meg eltalálta, és? Nem díszből van a rendőr oldalán a stukker."
*
A hozzászólók jól sejtik, a magyar rendőrségi törvény valóban nem engedi meg ilyen esetben a fegyverhasználatot. Ezért is érvel - legalábbis második közleményében - a rendőrség is úgy, hogy valójában nem is történt fegyverhasználat, csupán véletlenül elsült egy véletlenül kibiztosított pisztoly a véletlenül elbotló rendőr kezében, akinek ujja véletlenül éppen a ravaszon volt a botláskor. Az 1994-ben elfogadott rendőrségi törvény szerint lőfegyverhasználatnak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül, vagyis ezekben az esetekben a rendőr felhatalmazást kap emberi élet tudatos kioltására. Éppen ezen az alapon vizsgálta a szabályozás alkotmányosságát 2004-ben az Alkotmánybíróság is, vajon az nem sérti-e az élethez való, az alkotmánybírák által a halálbüntetés eltörléséről szóló 1990-es döntésükben abszolútnak tekintett alkotmányos jogot. A 2004-es határozat ezért - jóllehet szinte alig esett róla szó - szintén az alkotmánybírósági döntéseknek abba a sorozatába illeszkedik, amelyben a testület állást foglalt az élethez és emberi méltósághoz való alkotmányos jog nagy kérdéseiben, mint amilyen a halálbüntetés, az abortusz és az eutanázia.
Az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezői a rendőri lőfegyverhasználat egyes eseteit az élethez való joggal ellentétesnek ítélték, és kérték az alkotmánybíráktól ezek alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az esetek egyik típusa, amikor valaki nem tesz eleget a nála lévő fegyver vagy más veszélyes eszköz letételére irányuló rendőri felszólításnak, és magatartása a fegyver vagy a más veszélyes eszköz ember elleni közvetlen felhasználására utal. (Mint láttuk, a Komjádinál történtek nem sorolhatóak ide, hiszen a banda tagjainak nem volt fegyvere, sőt egy gázpisztolytól is futásnak eredtek.) A másik csoportot azok a fegyverhasználatok alkotják, amelyekkel a rendőr bizonyos súlyos állam, illetve emberiség, valamint élet elleni bűncselekmények elkövetőinek elfogását akarja elérni, illetve erőszakos kiszabadításukat, szökésüket akarja megakadályozni. (Az ukrán banda tagjai legfeljebb egy rablás kísérletéért felelősek, amiért persze felelniük kell, de talán nem az életükkel. A Blikknek azt a néhány nappal későbbi hírét, miszerint az ukránok valójában bérgyilkosok, akik a trükkös lopást egyfajta ujjgyakorlatnak szánták, most hagyjuk figyelmen kívül, hisz a megbotló rendőr hétfőn még nyilván nem olvashatta a bulvárlap csütörtökön megjelenő számát.) A támadott szabályozás egy része tehát akkor is megengedi a rendőrnek a lőfegyver használatát, amikor az nem közvetlen életveszély elhárítását szolgálja. Márpedig az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az emberi élet elvételének állam általi megengedése csak olyan esetekben lehet alkotmányos, amikor a jog eltűri az emberi életek közötti választást, és ennek megfelelően nem bünteti az emberi élet kioltását. Ilyen például a jogos védelem esete, amikor valaki az élete elleni támadást hárítja el a támadó megölésével. (Megjegyzem, a mi esetünkben legfeljebb az elütési kísérlet pillanatában merülhetett fel a rendőrök jogos védelmi helyzete, de amikor az életveszélyes lövés dördült, már bizonyosan nem.)
Az alkotmánybírák a kifogásolt lőfegyverhasználati esetek közül nem találták alkotmánysértőnek azt, amely megengedi a szándékosan, személyre leadott lövést az emberi élet kioltását szándékosan elkövető elfogására, szökésének megakadályozására. Ebben az esetben tehát a bírák kivételt tettek az általuk megfogalmazott elv alól, miszerint valamely bűncselekmény korábbi elkövetése még önmagában nem jelenti életek közvetlen veszélyeztetését, ezért nem indokolt az elkövető életének veszélyeztetése.
*
Könnyű belátni, hogy egy ilyen - bármennyire elvetemült - bűnöző lelövése közvetlenül nem alkalmas más emberi életek megmentésére. Az alkotmánybírák - érzékelvén az ellentmondást - leszögezték: mindenekelőtt abban kell állást foglalniuk, hogy alkotmányosan megengedhető-e az élet kockáztatása akkor, ha az nem életveszély elhárítását célozza. Mert, ahogy a többségi indokolás szól: önmagában abból a körülményből, hogy valaki korábban emberi életet oltott ki, okszerűen még nem következik, hogy további emberölésre, vagy legalábbis az életet veszélyeztető cselekmény elkövetésére készül. Sőt, a bírák azt a nem mellékes problémát is érzékelték, hogy egyáltalán nem bizonyos, hogy valóban az a személy követte el az emberölést, akivel szemben a rendőr fegyverét használja.
A többségi indokolás értelmében a rendőr részéről veszélyeztetettségi helyzetben lévő személy jogi helyzete speciális, amennyiben korábban embert ölt. (A pontosság érdekében tegyük hozzá: vagy legalábbis a rendőr ebben a hiszemben van.) Az élethez való jogból - szól az alkotmánybírósági érvelés - az a követelmény fakad, hogy az emberi életet kioltó személy jogi felelősségéről dönteni kell, ehhez viszont szükség van a jelenlétére, ami adott esetben csak az elfogásával biztosítható. És itt következik az indokolás lényege: "aki más életének kioltásával megsérti az élethez való jogot [megint tegyük hozzá: feltételezhetően - H. G.], (...) magára vonja azt a kockázatot, hogy (...) a saját élete kerül veszélybe." Azzal ugyanakkor adós marad az érvelés, hogy egy korábban elkövetett tett milyen alapon eredményezi az elkövető életének kockára tételét. Úgy tűnik, mintha ez a korábban (feltételezhetően) elkövetett emberölés szankciója, büntetése lenne. Csakhogy ebben az esetben az élethez való jog korlátozásának - még akkor is, ha itt nem feltétlenül kerül sor az élet kioltására, csak kockáztatására - meg kell felelnie annak az alkotmányossági tesztnek, amelyet az Alkotmánybíróság a halálbüntetés alkotmányellenessé nyilvánításakor alkalmazott. Vagyis a feltételezett gyilkos életének már a kockára tétele is korlátozza az illető élethez való jogának lényeges tartalmát. Az az érvelés ugyanis, miszerint a lőfegyverhasználat jogszerűsége a konkrét esetben csak akkor áll meg, ha a rendőr minden kétséget kizáróan tudja, hogy az a személy, akire rálő, korábban embert ölt, éppúgy nem küszöböli ki az alkotmánysértést, miként justizmordok esetében az ügyész, a bíró, a hóhér felelősségre vonása önmagában nem teszi alkotmányossá a halálbüntetést.
Lényegében hasonló érveléssel tartotta hatályban a többségi döntés a törvénynek azt a passzusát is, amelynek értelmében a rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazásakor "lehetőleg" kerülni kell az emberi élet kioltását. Egyedül Holló András fogalmazta meg különvéleményében, melyhez Kukorelli István is csatlakozott, hogy mind az emberi életet korábban kioltók levadászásának megengedése, mind pedig a kényszerítő eszközök alkalmazásának lehetséges következményeként az emberi élet kioltásának elfogadása az élettől való önkényes megfosztás törvényes lehetőségét teremti meg, ami ellentétes az alkotmánnyal.
*
A magyar Alkotmánybíróság az élethez és az emberi méltósághoz való jog értelmezése kapcsán kialakított másfél évtizedes gyakorlatában hosszú utat tett meg. Ez a gyakorlat kezdődött a két jog egységének és abszolút jellegének felfogásával a halálbüntetés alkotmányellenességéről szóló határozatban, majd az abortuszdöntésekben folytatódott annak elismerésével, hogy az élet elvételének állami elfogadása kizárólag az életek közötti választás eseteiben lehet alkotmányosan igazolható, más esetekben az állam életvédelmi kötelezettségét korlátozhatja az anya emberi méltóságának részét képező önrendelkezési joga. Az eutanáziáról szóló határozatban a testület elismerte ugyan, hogy az eutanáziáról való döntés az önrendelkezés megnyilvánulása, ugyanakkor az állam életvédelmi kötelezettsége miatt nem ítélték alkotmányos követelménynek annak garantálását a törvényhozó részéről. A 2004 tavaszán a rendőri lőfegyverhasználatról született döntés sajnálatos visszalépést jelentett, amennyiben a bíróság alkotmányosan megengedhetőnek tartotta az emberi élet kioltásának állami jóváhagyását olyan esetekben is, amelyekben nincs szó életek közötti választásról. Ezzel a határozattal a jelenlegi bírák többsége mintha felülvizsgálta volna elődei felfogását az emberi élet és méltóság egységéről és abszolút jellegéről. Ez pedig rossz üzenet egy olyan világban, amely egyébként is az államilag gyakorolt vérbosszú, a magánterrorra felelő állami terror követelésétől hangos. Az ukrán banda esete pedig azt igazolja, hogy az élethez való jog devalválásában nincs megállás, a korábbi gyilkosok után a vadászati szezon immár vonatkozik a tolvajokra is. Itt, "valahol Európában"."
(*"Könyörgök, akasszuk föl!" - a cím valójában, ahogy a link alatt is látszik, idézőjelbe van téve, csak a program itt nem engedélyezi linkesítéskor az idézőjel használatát.)
Biztos vagyok benne, hogy régiónk vonatkozásában is lenne bőven mondanivaló az alábbi téma kapcsán.
Vajon hányan járnak-kelnek közöttünk nap mint nap, anélkül, hogy valaha is lebuknának hamisított irataikkal.
Óhatatlanul eszembe kell, hogy jusson az ominózus bajai országgyűlési képviselőnk, kinek a megkérdőjelezhetetlenül valódi diplomáját, a mai napig nem tudta bemutatni senki sem.
És ekkor talán "joggal" merülhet fel a kérdés, ha a parlamentben otthoniasan mozoghat bárki is, tisztázatlan eredetű okmányokkal, mitől ne érezhetne annak követésére ösztékélést az egyszerű, hétköznapi halandó!?
Mit is lehet mondani akkor, ha még a hamisnak tűnő diploma kiállítójaként szereplő tanintézmény, nevezetesen rangos tudományegyetemünk főigazgatója is, tartva a regnáló politika kiszámíthatatlanságától inkább "burokba" zárkózik, mintse, hogy retorzió érhesse tényfeltáró közlékenységéért.
Mijo
_______________________
"USA-vízumot hamisítottak Lebukás Bármilyen iratot elkészítettek 50-100 ezer forintért [2005-09-16] Szemán László
Tetten értek egy profi hamisítópárost a főváros XVI. kerületében. Az FBI ügynökei is beszállnak a vizsgálatba, hiszen a hamis USA-vízumokat terroristák is használhatják.
Az eddigi adatok szerint immár másfél éve működött az az okmányhamisító-műhely, amire állampolgári bejelentés alapján szerdán csaptak le a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) emberei. Tudvalevő, hogy állampolgári bejelentésre általában akkor hivatkoznak a hatóságok, ha például operatív nyomozás során jutottak el a bűnelkövetőkhöz vagy informátoruk személyét akarják megvédeni az esetleges bosszútól.
A nyomozók akkor rontottak be a XVI. kerületi családi ház erre kialakított helyiségébe, amikor ott két 30 év körüli magyar fiatalember számítógépekkel éppen útlevélbe ragasztható amerikai vízumokat gyártott.
– A műhelyben gyakorlatilag a Magyarországon forgalom lévő valamennyi okmányt hamisították számítógépes úton. Biankó érettségi bizonyítványokat éppúgy találtunk, mint építészmérnöki diplomát, útleveleket vagy éppen rendőrigazolványt. A kitöltött iratokból leszűrhető, hogy az egész országban terjesztették a hamisítványokat, Kecskeméttől Sopronon át Debrecenig.
A beszerzett hivatalos iratokat beszkennelték, majd a megfelelő forma kialakítása után kinyomtatták. Lefoglaltunk néhány ezer darab olyan plexilapot is, amelyekre jogosítványt vagy lakcímbejelentőt készítettek.
A szakértő előzetes véleménye szerint a hamisítványok már-már tökéletesek voltak. A hamisítók fél év múlva már profi munkát tudtak volna készíteni – mondta el Mihály Csaba százados, az NNI Különleges Ügyek Osztályának helyettes vezetője. Hozzátette: a két hamisítón kívül elfogtak egy harmadik férfit is, aki éppen két kitöltetlen érettségi bizonyítványt vett át.
– Vizsgálnunk kell, hogy az okmányhamisító-műhely mely szervezett bűnözői csoporthoz tartozott. Felvettük a kapcsolatot a külföldi partnerszolgálatokkal is, mivel több ország hamis okmányait is megtaláltuk. A vizsgálatba bevonjuk régiós kirendeltségeinket is, hiszen vélhetően több ezer hamis okmányt már felhasználtak. A munkahelyek vezetői nem szokták visszaellenőrizni az iskolában, hogy a náluk felvételre jelentkező orvos, hentes vagy mérnök valóban elvégezte-e azt az iskolát, amelynek diplomáját bemutatta – mondta az NNI Bűnszervezetek Osztályának vezetője, Orosz István. Az alezredes lapunk kérdésére kijelentette: az FBI-nak nem volt köze az akcióhoz, ám éppen az USA-vízumok miatt be kell kapcsolódniuk a vizsgálatba.
Ismert, hogy 2000-től Magyarországon dolgozik egy FBI-ügynökökből álló különleges csoport. Feladatuk elsősorban a volt szovjet utódállamokból terjeszkedő nemzetközi maffia elleni fellépés, ám 2001, a New York-i támadás óta előtérbe került számukra a terrorizmus elleni fellépés is.
Bár egyelőre nincs adat rá, de nem is zárható ki, hogy a hamis amerikai vízumokat éppen a migránsok között megbújt terroristagyanús elemek próbálták meg felhasználni.
Az eddigi adatok szerint a most lebukott hamisítók 50-100 ezer forintért adták a hamisítványok darabját, azok fajtájától és a vevő személyétől függően.
A gyanúsítottakat egyébként mindössze három évig terjedő börtönbüntetés fenyegeti. Más kérdés, hogy bizonyítható-e a szervezett tevékenység, mert egy maffia tagjaiként jóval többet kaphatnak. A nyomozók felhívták a figyelmet arra, hogy a hamis okmányok felhasználóit éppúgy felelősségre vonják, mint a készítőket.
-----------------------------------
Rendszerint újak állnak az elfogottak helyére
Az NNI jogelődje 2003. szeptember 15-én számolt be egy okmányokat ipari méretekben hamisító budapesti férfi elfogásáról. Az újpesti „ezermesternél” kétezer általános, közép- és főiskolai, egyetemi bizonyítványt, diplomát, adókártyát, rendőrigazolványt, jogosítványt, nyelvvizsga-bizonyítványt foglaltak le. Sőt még texasi, illetve finn és szlovák okmányok is előkerültek. A BRFK 2004. március 17-én iskolai bizonyítványokra szakosodott háromtagú hamisítócsapatot fogott el."
