Én is ott lakom. Az idén szeretnék kiköltözni amúgy Aggtelek környékére. Ezt a példányt vagy két hete fényképeztem Szentléleken :p
Farkaslesre én is gondoltam, mivel eléggé nagy, összefüggő hó van, elképzelhető, hogy talál az ember pár nyomot Szelcepuszta felett. Farkast valóban meglesni szerintem esély szinten konvergál a zéróhoz. Sajna.
Horkai Z. szerint egy x kilós vadállat ereje nem azonos a vele egy súlyban lévő emberével, hanem annak háromszorosa. Azt sem tudtam, hogy a falkában a nőstényeknek 22 hónapos korukig MINDENT szabad, csak utána kényszerülnek bele a hierarchiába...És azt sem, hogyha a falka négylábú vezére le akarja dominálni a kétlábút, akkor nem szabad egy időre kivenni a falkából, mert ha visszateszik, akkor neki annyi...Ilyenkor más, erősebb farkasok kerülnek a falkába, "foglalkoztatni" a négylábú vezért.
Múlt vasárnap Gödöllőn voltam, az Állatok Világnapján, és a következőkkel bővültek életem eddigi legboldogabb percei: Horkai Zoltán kihozta a farkasfalkáját egy számukra lekerített, elég nagy területre. Sok mindent mesélt róluk, olyan dolgokat is megtudtam a farkasról, amit eddig nem, és, és, és: felnőttek bemehettek hozzájuk.
5-6 fő mehetett be egyszerre, aztán tisztes távolban a falkától és egymástól leültünk. Aztán jöttek a farkasok. Amelyik odajött valamelyikünkhöz és megszagolgatott stb., ahhoz már hozzányúlhattunk. Az a mozgás, a szőrük illata, tapintása, az az egész varázslat...Czigány Ildikó a varázslat végén még nálam is boldogabbnak tűnt. Engem persze nagyon szerettek a farkasok, ahogy ezt sokan megállapították, de furcsálltam is volna, ha nem így lett volna.
Horkai előtt le a kalappal: az állatai (egy medve is kint volt) gyönyörűek, nagyon jó kapcsolatban vannak vele, foglalkoztatottak, de NEM IDOMÍTOTTAK.
Igazándiból nem nagyon láttam ott embereket, kivéve, akik benn a füvet nyírták a farkaskifutóban. Lehet, hogy nem volt nagy a változás, csak most az eső miatt, a térdig dagonyában "szerencsétlenebben" néztek ki a farkasok. Az is lehet, hogy az elkerített farkassal volt valami bibi, amit mi nem tudunk. biztosan én voltam cska rossz passzban, vagy túl érzékeny lelkületü. Nem tudom.
sziasztok, Voltunk ma kinn a veresegyházi medvefarmon, és persze megnéztük a lupikat is:) Amennyire tetszett tavaly az egész, most annyira lehangolt. Az egyik nőstény leellett, vannak picik is. Szegény a sok embertől teljesen be volt stresszelve, ide-oda cipelte az egyik kölyköt - gondolom el akarta rejteni, de nem tudta hová:( - persze volt egy fából készült "védhelye", ahol a többi picike játszadozott, de gondolom túl sok embert érzett a közelében még így is. Később visszamentem hozzájuk, addigra már lenyugodott és nem volt nála a pici. A sok eső miatt iszonyú dagonyában állnak a farkasok - az egyik kifutóban el van különítve egy farkas, fel - alá rohangászott a néhol bokáig érő vízben. Volt kaja is betéve neki, amit végre elkezdett volna enni - amikor végre kevesebb ember állt a rács előtt, erre jött egy nagyhangú társaság, nekiállt üvölteni a farkasnak, hogy "gyere farkas, zabálj itt" és közben rázták a rácsot is. Természetesen a farkas eldobta a kaját és futott a kifutó másik végébe... A nagykifutóban füvet vágtak, így az ott lévő farkasok a kerítéshez szorultak ki és amennyire tavaly barátkoztak, most olyan idegesek voltak és ők is fel alá rohangásztak + kergették egymást.. Persze, a sárról és fűnyírásról nem tehetnek az ottaniak, de én úgy érzem (a farkasokat imádó szívemmel), hogy amennyire tök jó nagy helyük van a medvéknek, a farkasoknak annyira picike..
Néhány kép azért onnan a teljesség igénye nélkül:)
Én bizony itt rég voltam...Megetettem a kölykökkel a sültcsirkém maradványait, aztán elmentem rénszarvast simogatni, visszajöttem és megszagoltattam a kezem velük.
Nagy siker volt. Aztán lefeküdtem a kifutó mellett, oldalt napozni, és egy cigánycsaládból a mindezt végignéző néni megjegyezte: "Na, megjött a bracs..."
Jaj, ne is mondd. Imádom őket - egyszerűen nem tudok velük betelni. A barátaim néha már kissé idiótának is tartanak emiatt:) Főleg a szürkéket kedvelem, de a többiek is szépek nagyon:)
Igen Werner könyve nekem is megvan, jó párszor átolvastam:) és irigykedem rá ezerrel, hogy így élhet, ennyi farkas között:)
A falkád pedig örülhet, hogy ilyen gazdája van. Hogy nem a pénz, hanem a jó gazdi a fontos a kölyökeladásnál:) Remélem azóta már jó helyen van a picilány:)
Szia!Ha minden adott lenne ahhoz(elsősorban anyagiak,terület,),akkor farkasaim lennének:-)Ahhoz viszont multimilliomosnak kéne lennem,hogy megvegyek egy akkora földet,mint amire egy falkának mint territóriumként valódi élőhelyet biztosítsak,megfelelően elkerítve(2 m le-fel) a saját és mindenki biztonsága érdekében.Ők szabadságra születtek és kínzás lenne megvonni tőlük,de ha egyszer nyernék nagyon sokat a lottón,erre költeném az biztos,és úgy élnék velük mint Werner Freund-ha jól írtam a nevét.
Addig be kell érjem az utánzattal,ami nem is hálátlan feladat,mert igazán egyéniségek.
Zafíre soká azért volt eladó,meg néha mások is,mert addig amíg nekem tetsző gazdát nem találok,addig maradnak,hiába fizetnék meg az árát,én döntöm el kinek adok el kutyát.Ez pedig nem vételár függő nálam,hanem összességében csak extra jövőt biztosító gazdik nyerik el a bizalmamat:-)
Láttam mindet:) És ott "csorgott a nyálam" igen azért a pici lánykáért, aki sokáig gazdit keresett:)
Sajnos a mostani életvitelem nem engedi a kutyatartást, amig otthon laktam volt kutyám, "sajnos" csak egy spánielt engedtek anyuék (ami érthető is egy panelban). Mielőtt meg lennék kövezve érte, nagyon jól érezte magát, órákat sétáltunk, ott volt nem messze tőlünk a Rákos-patak, a Dunapart, a Hajógyári-sziget - szóval nem kínoztam. De oda egy német juhászt tényleg nem lehetett volna bevállalni. (a sajnost azért tettem zárójelbe, mert nagyon szerettem őt is, bár nem volt német juhász - és abban az időben a német juhász volt a mindenem:)
Mostanra három nagy szerelem maradt a kutyák közül: a rhodesiai ridgeback, a hosszúszőrű német juhász és hogy a topicnál maradjunk:) a cseh farkaskutya.
Mivel 8-18:00 között nem vagyok otthon, így mind a hármat csak távolról imádhatom:(
Szép volt Lajka,és ha jól sejtem a képről megítélve nem volt kisdarab!Kár,hogy hamarabb elmennek,mint mi emberek:-(
A honlapját gondolom azt láttad Gilgamesnek,meg talán akkor láttad az Ilárionét is.
A galériát a honlapokon nem is tűntetem fel,mert rengeteg képanyagot tartalmaz,és végül azoknak szánom,akik komolyabban érdeklődnek,így van türelmük is végig nézni.
Azt hiszem Neked akkor még a Zafíre nevű kiskutya is nagyon bejött:-)
Most miért nincs akkor egy ilyen szerelmetes kutyád?
Elhiszem:) Tényleg sokat mászkáltam az oldaladon:) Főleg az egyik kanod tetszik nagyon, ha jól emléxem Gilgames névre hallgat:)
Igen, van képem, - bár ez egy scannelt kép és ráadásul kivágtam őt, hogy ne rajtam nevessetek:). Lajka volt a neve és imádtuk egymást. Egy idősebb házaspáré volt, a nyarakat töltöttem náluk és olyankor én foglalkoztam vele. Sajnos ma már nem él, de a kedvessége, szépsége, okossága örökre megszeretette velem a fajtáját:)
Imádom őket,és örülök,ha másoknak is élményt okoz a látványuk!A galériámban is próbálok minél több érdekes filmet készíteni,bemutatni a viselkedésüket,és szórakoztatni az állatszeretőket.Most nagy sikere van,hogy a bébit születéstől elkezdtem bemutatni.Sokan telefonáltak és eljöttek már,csak úgy falka látogatóba is.
Én már láttam az oldaladat:) Az első szerelmetes "félig kutyám" egy hosszúszőrű német juhász volt, azóta imádom ezt a szőrváltozatot. A TE oldaladon találtam meg őket ismét - köszönet érte:)
