Szerintem ez is egy izgalmas témakör. Persze lehet, hogy csak számomra:)
Miközben ez a topik foglalkoztat gondolatban, megérett bennem a szándék, hogy blogot is indíthatnék most már a vallási kérdésekről, amelyek foglalkoztatnak. A blogot is a Mária-jelenésekkel fogom kezdeni.
A blog itt található: http://hitbeke.blog.hu/
Várom ott is itt is a szép, békés hangú kommenteket:)
1531. december 9-én szombaton, egy Juan Diego nevű indián hajnalban szentmisére igyekezett a 15 kilóméterre lévő Tlatelolcóba, Mexikó külvárosába. Abban az időben 9-én ünnepelték Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét. A városhoz közel eső Tepeyac domb közelében csodás muzsikát hallott, amely mintha a domb sziklás csúcsáról áradt volna szerte a vidékre. . Juan Diego egy ragyogó, fehér felhőt pillantott meg a köves domb felett és szinte megigézve elindult felfelé. A dombtetőn egy gyönyörűséges fiatal hölggyel találta szembe magát, aki leírhatatlan szeretettel és kedvességgel becézgetve a nevén szólította. . A Jelenés megkérdezte, hogy hová megy. Az indián térden állva válaszolta, hogy templomba igyekszik. A Hölgy, helyeslően mosolygott és ezt mondta: - Tudd meg legkedvesebb fiam, hogy én a Szeplőtelen és mindenkor Szűz Mária vagyok, annak az igaz Istennek az anyja, aki által él és létezik minden, ami az égen s földön van. Az a kívánságom, hogy itt egy istenházát építsenek, ahol megmutathatom az embereknek teljes szeretetemet, együttérzésemet és irgalmamat, s ahol megajándékozhatom őket segítségemmel és védelmemmel. Mert én Irgalmas Szívű Anyátok vagyok, minden ember anyja, mindenkié, akik segítségül hívnak, szeretnek és bíznak bennem. Itt akarom meghallgatni imáikat, panaszaikat, gondjaikat és fájdalmaikat, hogy nyomorúságaikat megenyhítsem, és bajaikat gyógyítsam. Hogy édesanyai szándékaimat megvalósíthassam, menj el a püspökhöz és mondd el neki, hogy én küldtelek a kívánságommal. Mond el neki, amit láttál és hallottál. Biztos lehetsz abban, hogy hálás leszek és mindenért megjutalmazlak, ha pontosan végrehajtod azt, amire megkértelek. Most pedig menj kicsi fiacskám és tégy meg mindent, amit megtehetsz.
Drága gyermekek! Nézlek benneteket, és a szívetekben reménytelen halált látok, békétlenséget és éhséget. Nincs imádság, sem Istenbe vetett bizalom, ezért a Magasságbeli megengedi, hogy reményt és örömet hozzak nektek. Nyíljatok meg! Nyissátok meg szíveteket Isten irgalma előtt és Ő mindent meg fog adni nektek, amire szükségetek van és betölti szíveteket békével, mert Ő a béke és a ti reményetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
Amint jeleztük, Bernadett Soubirous sem kerülte el a látnokok belülről gyönyörű, de a világ szemében ugyancsak sanyarú sorsát. Kétségbe vonták elméjének épségét, csalással vádolták, letartóztatták, kicsúfolták, fenyegették stb. Bernadett és családja is sokat szenvedett az emberek értetlen és nemegyszer rosszindulatú viselkedésétől. A látnok fél plébánosától is, akit kétségek gyötörnek. Peyramale plébános stílusában nem tagadja meg korát. Jó szándékú bár, szeretné tudni az igazságot, de kemény a gyerekhez. Néha úgy tűnik, hogy minden égi és földi segítség magára hagyja Bernadettet egy időre. A zavart és a feszültséget fokozza, hogy a plébános március 2-i kérése a jelekre vonatkozóan nem teljesül. Nem virágzik ki a vadrózsabokor. Egészen más történik. A látnok térden csúszkál, majd füvet eszik, sáros vízben mosakszik, abból iszik stb. A sok száz csodaváró pedig megmosolyogja. A forrás és az első gyógyulások nem győzik meg az emberek jó részét. A plébánost sem. Egyértelmű jelre vár. Az 1858. március 25-i jelenés alkalmával erre is sor kerül. A szép hölgy a gyermek megismételt kérdésére megmondja végre a nevét: ,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.'' Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi meg az utat a plébániáig s magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma sincs arról, mit is jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen szembe találja magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak ennyit tud mondani: ,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.'' René Laurentin ezt írja a jelenetről: ,,Peyramale meginog az ütés alatt''. Megkapta tehát a jelet. Lépnie kell az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett. Azt is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a szeplőtelen fogantatás dogmáját.
Március 2-án a Szent Szűz kérést fogalmazott meg: ,,Menjen, mondja meg a papoknak, hogy jöjjenek ide, és építsenek itt kápolnát.'' Bernadett azonnal a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést. Dominique Peyramale plébános kész volt mindenre, de bizonyosságot akart. Érdeklődött a jelenés asszonyának neve után, de azt Bernadett bizony nem tudta megmondani. A lelkipásztor ezért jelet kért. Arra biztatta Bernadettet, kérje meg a hölgyet, hogy virágozzék ki a lábait érintő vadrózsabokor, akkor felépül a kápolna. A következő találkozás alkalmával a Szűz csupán mosolygott a kérésen, majd egy újabb titkot adott Bernadettnek személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott: ,,bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.'' A forrás vize lassan elhagyta a barlangot. Ez többeket megrendített, mások azonnal magyarázatot kerestek, voltak, akik értetlenül fogadták. A víz pedig egyre bőségesebben tört elő a mélyből. Néhány nap múlva letisztult, és állandósult a hozama. Mérések szerint a lourdes-i vízforrás a jelenések idején percenként 85, óránként 5100, naponként pedig 122.400 liter vizet adott.
A jelenés híre gyorsan terjedt, és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadett számára a ,,látnoki szerep'' kálváriát jelentett. A látnok egyaránt céltáblája lett a hívőknek, a túlzóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak és az ellenségeskedőknek. Emiatt a gyermeknek sokat kellett szenvednie. Mária azonban igazolta a látnokot. Február 25-én a Szent Szűz felszólítja Bernadettet: ,,Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek.'' Mivel a gyermek semmit nem látott, ezért a malompatakhoz sietett, de a ,,szép hölgy'' megállította: ,,Ne menj oda! Én neked nem azt parancsoltam, hogy a Gave folyamból igyál, hanem inkább ebből a forrásból meríts.'' A Boldogasszony e szavak után a barlang egyik száraz szögletére mutatott, ahol néhány csomó fű is árválkodott. A gyermek a jelzett helyre ment, s ott kézzel kaparni kezdte a földet, amely egyre nedvesebb lett, s lassan vékony sugárban víz kezdett folyni. Bernadett a negyedik próbálkozásra legyőzte undorát, s ivott a sáros vízből, meg is mosakodott benne, s evett a fűből is. A jelenlévők, akik csak a gyerek mozgását látták, kiábrándítónak találták a jelenetet, sőt voltak, akik bolondnak tartották a kislányt. A kérdésre, hogy miért tette, Bernadett ezt válaszolta: a bűnösökért.
A Szent Szűz jelenései 1981. november 28-án kezdődtek Kibehóban, a fiatal Ruandai Köztársaságban. Medjugorje-hez hasonlóan itt is gyerekek (1 fiú és 6 lány) kapott rendszeres látogatásokat az Égből, a Szent Szűztől. A jelenések itt sem tudták megakadályozni a véres polgárháború kitörését, mely során több látnok is az életét veszítette.
Az Egyház évekig tartó vizsgálódás után, minden kritikát figyelembe véve hitelesnek ismerte el, és elfogadta a kibehói Mária-jelenéseket. Sok a párhuzam Medjugorje és Kibeho között, ám az afrikai jelenések nyilvánosak voltak, ritkábbak, ám hosszabb ideig tartók - nyilván mindebben az Ég alkalmazkodott az afrikai emberek életszemléletéhez, mentalitásához
Ebben a cikkben a jelenésekkel kapcsolatban 2 dolgot szeretnénk közkinccsé tenni, egyrészt azokat az énekeket/verseket, melyeket maga Szűz Mária tanított a gyerekeknek, így tehát a Mennyország énekeiről van szó - illetve azokat a látomásokat és magyarázatokat, melyeket a túlvilágról láttak a látnokok.
1956. július. Dr. Javier Torroelo Bueno és Rafael Torifa Lavoignet szemorvosok vizsgálatot végeznek a Madonna szemében, és ugyanazokat a fényreflexeket kapták eredményeikben, mint az élõ embereknél. Mint elmondták: "Ha szemtükörrel fényt bocsátunk a pupillába, akkor ez a fény behatol a szembe és annak mélyérõl verõdik vissza, nem a felületérõl. Ez eredményezi azt a tükrözõdést, amelyet csak mélységgel és térfogattal rendelkezõ szemgolyó tesz lehetõvé. A Szûzanya kegyképén a szem háromdimenziós. A sík felületû szemfényképeken ezt a tükrözõdést elérni nem lehet!' 1962. Dr. C. Wahlig amerikai szemorvos és Izabell nevû optikus felesége 25-szörös nagyítású fényképen végeznek elemzést. Vizsgálataik során a Madonna szemeiben nemcsak további két személyt (Zumárragát és egy másik püspököt) fedeznek fel, hanem sikerül igazolniuk a konvex-tükrök törvényének érvényességét is az Istenanya szemeiben.
1963. Az amerikai Kodak Film Rt. szakember-gárdája hosszú vizsgálat után azt írta, hogy a Madonna-kép lényegileg egy fénykép jellemzõit hordozza, de tökéletes fényképet róla készíteni nem lehet!
1976. Ramirez Vasquez építész kapja a megbízást tízezer férõhelyes új bazilika megépítésére. Munkássága kezdetén a kegykép elõtt, ateista múltjának hátat fordítva, megtér a Katolikus Egyházba.
1979. május 7. Prof. Philip Callahan és Prof. Jody Smith, az amerikai NASA tudósai sajtóértekezleten kifejtik, hogy tudományosan megmagyarázhatatlan a Madonna-kép keletkezése és fennmaradása, a kép színei, valamint a színek frissessége. A kép ellenáll minden vegyszerrel szemben. Erõs nagyítás sem mutatja kopás vagy repedezettség nyomait, ellenkezõleg: a Tilma goromba szövésû szálai bizonyos mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az arckifejezés a mélység dimenziójának benyomását keltse! Az infravörös felvételek igazolják, hogy a kép alatt nincs vázlat, és azt, hogy régebben három helyen is ráfestés történt, ez azonban kezd leperegni, míg az eredeti "festék" változatlan. Vizsgálataik szerint három személy látható a szemekben.
1791. Megmagyarázhatatlan csoda menti meg a kegyképet a salétromsav pusztításától, a képkeret tisztítása közben u.i. a sav ráömlött a kép nagy részére, ám csak halovány vízfolt-szerûség nyoma maradt hátra.
1921. november 14. A kegyképet ismét isteni csoda menti meg. Egyházellenes szabadkõmûvesek a kegykép alatt egy csodálatosan díszített hatalmas virágcsokorba elhelyezett bombát robbantanak. A délelõtt fél 11-es misére idõzített pokolgép pusztításában még a kovácsoltvas feszület is meggörbült, de a kép vékony üvegével együtt ép maradt a törmelékek között. Személyi sérülés nem történt. A bazilika bejáratánál üveg alatt õrzik a kovácsoltvasnak egy formáját vesztett, összegörbült, szobrászozott kovácsoltvas szépségétõl megfosztott "bûnjel" darabját.
1929. Alfonzo Gonzalez mexikói fényképész, többszörös nagyítás során a Madonna szemében egy férfiarc tükrözõdését fedezi fel. Az egyházi hatóság 30 éves hírzárlatot rendel el a felfedezéssel kapcsolatban. Azt csak az érsekség titkos levéltára megnyitásakor tudja meg a világ, mi történt és történt-e valami ez alatt az idõ alatt!
1936. Elsõ lépések a látnok boldoggá avatása ügyében. Félévenként megjelenõ lapot adnak ki "Juan Diego" címmel. Megkezdõdnek az elsõ korszerû tudományos vizsgálatok. A Mexikóban élõ Fritz Hahn professzor két rostszálat vesz ki a kép anyagából; egy pirosat és egy sárgát azzal a céllal, hogy a Heidelbergben mûködõ Nobel-díjas Richard Kuhn professzorral megvizsgálják. Az ajánló levelet Marcelino Junco, a mexikói egyetemen az organikus kémia osztályát vezetõ kémia professzora írta német kollegájának. A Nobel-díjas tudós vizsgálatának eredménye káprázatos, mert a többször megismételt analízis során sem a Madonna-kép rostszálain, sem magukban a rostokban semmiféle festék nyomai nem fedezhetõk fel!
1946. Festõk és restaurátorok hosszas vizsgálódásaik - szenzációs mûvészi kritika! - végeredményeként egyhangúlag megállapítják, hogy a kegyképen nincs ecsetnyom.
1950. május 29. S. Carlos Salinas Chávez grafikus, erõs nagyító alatt vizsgálja a Madonna arcának kinagyított képét és felfedezi, hogy a jobb szem pupillája egy szakállas férfi arc- és mellképérõl árulkodik. Az óriási esemény Luiz Marie Martinezt, Mexikóváros érsekét egy kutató bizottság sürgõs megalakítására ösztönzi. Négy évi munka után 1955. december 11-én drámai nyitóbeszéd keretében nyilvánosságra hozza a székesegyház fõpapja, hogy a látnokról készített korabeli festményekkel való összehasonlítás kétséget kizáróan mutatja, miszerint a Szûzanya szemében maga Diegó látható. A látnokról készült legrégibb festmény 1533-ból való.
A tilmán lévõ képnek nemcsak a megjelenése volt csodálatos, hanem mindeddig való fennmaradása is az. A képen, sokszoros nagyításban sem látható ecset nyoma! A növényi eredetû ritka szövésû anyag nincs elõkészítve festõvászonnak, és erre nem is alkalmas. Ha nem festik be, 20 év alatt szétmállik. Ha megfestik, akkor már 5 év alatt tönkre megy. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt 470 éven keresztül, pedig az elsõ 116 év alatt még üveggel sem védték, sõt százezrek érintették és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették elõtte. A tilma festményt nem hordozó részét relikviaként széthordták, így a festmény ma 198x106 cm, melyen a Szent Szûz alakja 142 cm. Jelenleg üveg alatt hármas keretben (arany-ezüst-bronz) õrzik az eredeti bazilika közvetlen közelében felépített hatalmas méretû betonból készült új székesegyházban, annak 20000 zarándokot befogadó belsõ terében a szentély oltárasztalához vezetõ introitusként. Az utóbbi évtizedekben a tudósoknak rendkívüli érdeklõdése a kultúra, a mûvészet minden ágából egyre újabb kérdéseket vet fel a kép létének és keletkezésének magyarázatára. Hosszasan vizsgálta a NASA ûrkutatási központ is. A tepeyaci jelenések óta 46 pápa uralkodását jegyzi fel az egyháztörténelem, s közülük 26 határozottan állást foglalt bullákban, körlevelekben, jubileumi megnyilatkozásokban e természetfeletti jelenség hitelessége mellett.
A köpenyt, (amelyet az indiánok tilmának neveznek) rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatásaként néhány év alatt 9 millió indián keresztelkedik meg. (A "guadalupe" elnevezés spanyol nyelvi félrehallás következménye, és nahuatli[33] nyelven eredeti jelentése: a démon legyõzõje.)
A Guadalupei Madonna képjelrendszere megérttette a bálványimádó bennszülöttekkel, hogy helytelen égitestekben imádni Istent, és évente tízezrével fiatalok vérét áldozni neki. A Szent Szûz példáját követve, az igaz Istent kell imádni, aki saját Fiát áldozza fel az emberiség üdvösségéért - egyszer s mindenkorra. A képrõl felismerték a Szûzanya hatalmát is, aki összezúzza a kõ-kígyót, a Sátánt. A sokat szenvedett aztékok megtalálják a továbbélésükhöz szükséges természetfeletti létmagyarázatot, és az evangélium fényében felismerik emberi méltóságukat s földi küzdelmük végsõ célját.
Juan (ejtsd: Huan) Diego, 57 éves indián férfi szentmisére igyekezik a jelenés napján, amikor a csillagok alól valami le nem írható gyönyörû hangot hall, majd fényt lát, és valaki kedvesen nevén szólítja. A Szent Szûz jelent meg elõtte és nahuatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, s mondja el neki óhaját: "Hõn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti Irgalmas Anyátok!" A spanyol püspök, Juan de Zumárraga kétkedve fogadja a kérést, és jelet kér. A negyedik jelenés alkalmával a Szûzanya kéri Juant, hogy a domb tetején - a hideg téli decemberben - szedje teli rózsával kötényszerû köpenye elejét, mutassa meg Õneki és azután vigye el a püspöknek. A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez idõben rózsaszedésrõl beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörû Mária-kép válik láthatóvá a ruha elején. Zumárraga püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért. Két hét múlva már áll a fából épült elsõ kápolna.
Isten két csodálatos képmást adott az emberiségnek. Az egyik a Krisztus megrendítõ szenvedését megörökítõ Torinói Lepel, a másik az Istenanya guadalupei festménye, amely az örökkévalóság mûtermében keletkezett egy azték indián tóga-szerû köpenyének elülsõ oldalán.
K.: Miasszonyunk beszélt-e Önnek a Figyelmeztetésről?
V.: Igen, beszélt róla, de időpontját nem közölte.
1977. február
K.: Meg tudná mondani milyen lesz a Figyelmeztetés?
V.: A Figyelmeztetés a világon mindenütt látható lesz az égen, és azonnal lelkünk mélyére hatol. Nagyon rövid ideig tart, de nagyon hosszúnak tűnik hatása miatt. Lelkünk javára válik, mivel általa szembesülünk lelkiismeretünkkel, és meglátjuk mindazt a rosszat és mindazt a jót, amit tettünk. A Figyelmezetés után végtelen szeretettel leszünk mennyei Atyánk és Szűzanyánk iránt, és bocsánatukat kérjük, amiért megbántottuk őket.
K.: Mindenki látni fogja a Figyelmeztetést, hitétől függetlenül?
V.: A Figyelmeztetés mindenkihez szól, mert Isten azt akarja, hogy üdvözüljünk. A Figyelmeztetésnek az a célja, hogy közelebb vigyen Őhozzá, és hogy hitünk gyarapodjék. Már most készülnünk kell erre a napra, de nem félelemmel, mert Isten semmit sem azért küld, hogy rettegjünk, hanem igazságosan és szeretettel azt kívánja, hogy minden gyermeke részesüljön az örök boldogságban, és ne vesszen el.
V.: Olyan lesz, mint egy belső bánat, amiért megbántottuk Istent. Isten segítségével tisztán látjuk majd mindazt a fájdalmat, amit Neki okoztunk, és mindazt a rosszat, amit elkövetünk. Isten segít majd, hogy átérezzük ezt a belső fájdalmat, mert amikor valami rosszat cselekedünk, beérjük azzal, hogy foghegyről az Úr bocsánatát kérjük, de a Figyelmeztetéskor Isten segítségével egész testünkben átérezzük ezt a mélységes bánatot.
V.: A legfontosabb az, hogy az egész világ egy jelt fog látni, egy kegyelmet, vagy egy büntetést a lelkekben, vagyis egy Figyelmezetést. Abban a percben mindenki egyedül lesz lelkiismeretével, egyedül Isten előtt. Mindenki látni fogja saját bűneit és ezek következményeit.
K.: Mindannyian egy adott pillanatban éljük ezt át?
V.: Igen, egy adott pillanatban.
K.: Mennyi ideig tart a Figyelmeztetés? Egy óra hosszat? Másfél óra hosszat?
V.: Valójában nem tudom, de úgy gondolom, hogy öt perc elegendő lesz.
K.: Hogyan érezzük majd magunkat?
V.: Mindenki másképp, ez a lelkiismeretünktől függ. Mivel a Figyelmeztetés személyre szóló, tehát reakciónk is más és más lesz. A legfontosabb az lesz, hogy felismerjük saját bűneinket és azok következményeit. A Figyelmeztetést Ön másképp fogja megélni mint én, mivel mások a bűnei.
K.: Történik-e velem valami bűneim miatt? Vagyis fogok-e testi szenvedést érezni bűneim miatt?
V.: Nem, hacsak az érzelmi felindulás miatt nem történik önnel valami, pl. egy szívroham.
K.: Vagyis a Figyelmeztetés nem jár fizikai szenvedéssel, hanem abban áll, hogy bűneimmel egyedül állok Isten előtt. Mi van a jó cselekedetekkel? Vajon ezeket is látni fogom?
V.: Nem, ez csak egy figyelmeztetés lesz, hogy lássuk bűneinket. Olyan lesz, mint egy megtisztulás a Csoda előtt, hogy kiderüljön, hogy a Figyelmezetés és a Csoda által megtérünk-e.
K.: A Figyelmeztetés tehát bármely pillanatban bekövetkezhet?
K.: Úgy hallottuk, egyesek azt állítják, hogy a Figyelmezetés olyan természeti jelenség lehet, amelyet Isten arra használ fel, hogy az emberiséghez szóljon. Igaz ez?
V.: A Figyelmeztetés természetfeletti dolog lesz és tudományosan nem magyarázható.
K.: Conchita, megmagyarázná-e azt, ami elhangzott, tudniillik, hogy a Figyelmezetéskor megismerjük önmagunkat és a bűnöket, amelyeket elkövettünk?
V.: A Figyelmeztetés a világ lelkiismeretének megtisztulása lesz.
K.: Mi van azokkal az emberekkel, akik nem ismerik Krisztust? Hogyan értik meg a figyelmeztetést?
V.: Akik nem ismerik Krisztust, azt fogják hinni, hogy isteni figyelmezetés.
Hú, nagyra értékelem e nemes kirohanásodat az igazságtalanságok ellen!
Én magamban elválasztom a mások felé megnyilvánuló toleranciát az önmagam felé irányuló toleranciától. Vagyis úgy gondolom, ahogy a népi igazságok mondják: mindenki a maga bőrét viszi a vásárra, az a pap is, aki bort iszik és vizet prédikál.
Azt sajnos semmiképpen sem tudom elképzelni, hogy az emberi igazságtalanság, az eredendő bűn következményei eltűnjenek a földről, pedig a Szűzanya is ezt szeretné:
"A Szűzanya az Isten országáért, a föld természeti és lelki szennyezettségének megszüntetéséért az engesztelés terjedésének megsegítésével készíti elő Szent Fiának az emberi szívekben való láthatatlan eljövetelét, mely felülmúlja a legtökéletesebb lelkiismeretvizsgálatot is. Ez a feltámadt, megdicsőült Krisztussal találkozás jelentheti 6.2 milliárd ember bűneitől való szabadulását is, ha együttműködő bűnbánattal, megtéréssel teljesítjük a feloldozás feltételeit."
Conchita naplója c. könyv 10. magyar kiadása 44. lapján olvassuk a garabandáli jelenés főszereplőjének a fatimai Luciával kapcsolatban állt Conchita Gonzaleznek tudósítását az egész világ minden emberének szívében megmutatkozó Isten figyelmeztetéséről.
"A Szent Szűz 1965. január 1-én azt mondta nekem, hogy a Csoda előtt egy figyelmezetés lesz, hogy a világ javuljon meg. E figyelmeztetés, épp úgy, mint a büntetés, rendkívül megdöbbentő lesz mind a jókra, mind a gonoszokra: a jókra azért, hogy közelebb kerüljenek az Istenhez, a gonoszokra pedig, hogy figyelmeztesse őket: közeledik az idők vége és ezek az utolsó figyelmeztetések. E tárgyban még sok mindent el lehetne mondani, de ezt nem tehetem levél útján. Senki sem akadályozhatja meg ennek az érkezését. Ez biztos, annak ellenére, hogy nem tudom sem az évét, sem a napját."
Ez valami borzalmas eseménynek ígérkezik, amely megrázkódtatja az egész világot. Conchita hozzáfűzi, hogy ez az esemény önmagában nem halált okozó, de a megrendülés annyira mélyreható lesz, hogy egyesek belehalhatnak. Ezerszeresen kívánatosabb lesz a halál. Meglátják majd, hogy a figyelmeztetés közvetlenül az Istentől jön, sőt a gyermek megjegyzi azt is, hogy minden élőlény látni fogja saját bűnei rútságát és hogy a bűnösök valóban Krisztus szenvedésének okozói.
"függetlenül attól, hogy mi a jelenések valódi magyarázata: káprázat, szuggesztió, szemfényvesztés, bármi is legyen, számomra a szeretetről szól, és ezért érdekel, és ezért tartom hitelesnek.
Szerinted így én ön-, és közveszélyesnek számítok?"
Tekintettel arra, hogy tolerálod az illúzió, szemfényvesztés, azaz hazugság lehetőségét, sajnos azt kell mondjam: valamelyest mindenképpen igen.
Az emberi civilizáció ezredévnyi történelme és egyúttal folyamatos nyomorúságának egyik kulcskérdése, ha nem a legfőbb kulcskérdése, az, hogy toleráljuk a hazugságot, illúziót. Ugyanis ez egy olyan mag, ami még magként talán szimpatikus is, hiszen megengedő, toleráns, pluralista és humánus, csakhogy ebből a magból nő ki aztán az igazságtalanság, majd a társadalmi igazságtalanság, hiszen ha itt megengedünk egy kis vagy nagy hazugságocskát, illúziót, szemfényveszést, akkor miért ne lehetne kicsit máshol is? S mindig valami jó ügyet célt megjelölve kibúvóként ürügyként, a háttérbe persze mindig önérdek és hatalom alapvetően...
Így lehet az, hogy tömegek fejet hajtanak valami hazugság, nem létező , kitalált, mondvacsinált érték (pl király) előtt és eltűrik az elnyomatást, eltűrik hogy alsóbb kasztba valók, elhiszik hogy kevesebbek, hogy nekik kevesebb jár, hogy elnyomás, szenvedés nélkülözés jár. És bizony a vallások egyházak dolga volt hogy ezeket a hazugságokat, téveszméket súlykolja, rögzítse és fenntartja az elmékben, azaz az agymosás. Elhiteti a tömegekkel hogy itt ebben a csúnya, rossz gyarló, ördögi világban szenvedni kell, nélkülözni kell, és majd máshol a túlvilágon a mennyországban cserébe jó lesz. S az agymosás annyira sikeres a mai napig, hogy nyomorult birkák még abba sem gondoltak soha bele, hogy de akkor az egyházi vezetők miért éltek mindig is fényűzésben luxusban, gazdagságban, ha "könnyebb a tevének átmenni a tű fokán mint gazdag embernek a mennyországba"? Azt ugye senki nem gondolhatja komolyan hogy az egyházi vezetők a pokolra kívántak kerülni? Csak ez az egyetlen egy momentum önmagában egy értelmes, gondolkodó, igazság kereső számára alapvetően és végérvényesen cáfolja az adott egyház és vallás hitelességét. Ehhez képest, az agymosás annyira sikeres, hogy ezeket a kilógó, ordító lólábakat, a mai napig nem veszik észre, nem fogják fel tömegek.
Mindeme folyamatoknak köszönhető, hogy ma is elfogadott hétköznapi dolog, hogy lehetséges elit, lehetséges milliárdos is és hajléktalan is, az egyik milliószor nagyobb honoráriumot kaphat mint a másik, az egyik ember milliószor többet érhet mint a másik. Gyalázatos és tűrhetetlen radikális esélyegyenlőtlenségek, embertelen fasiszta igazságtalanságok számítanak hétköznapi elfogadott dolgoknak. Hogy lehet ez a sok borzalom lehetséges még ma is egy modern világban? MIND EME GONDOLKODÁSMÓD MIATT! És így lesz ön- és közveszélyes egy ártatlan kis tolerancia...
Örömmel látom, hogy sikerült tüzet gyújtanunk itt a klubban:) Nevezzük talán a keresők fényes lángjának. Örülök, hogy ez a topik, amely szerintem odaát a nagy fórumon nagyon sok támadásnak lenne kitéve, itt a klub védettségében az őszinte keresést szolgálhatja.
Biztos mondták már neked, hívő emberek, amikor beszélgettél velük, hogy egy keresztény hívő ember igazságérzete logikai úton voltaképpen nem követhető. Mert a keresztény hívő ember igazságérzete Istentől indul, és hozzá tér vissza. Lehet, hogy olyasmiben mérjük az igazságot, ami, vagy aki számodra nem is létezik, hogyan juthatnánk szerinted akkor így közös nevezőre, ha én mindent az Isteni kegyelemmel magyarázok, te meg esetleg nem?
Nagyon érdekes, amit itt megfogalmazol. Elmondod, hogy a keresésben az igazság megtalálása vezet téged, hogy mindent alá tudsz vetni ennek az értéknek.
Engem, azt hiszem, a szeretet megtalálása vezérel. Az eddig kialakult gondolatvilágomba nagyon jól beleillik a szerető Szűzanya képe, függetlenül attól, hogy mi a jelenések valódi magyarázata: káprázat, szuggesztió, szemfényvesztés, bármi is legyen, számomra a szeretetről szól, és ezért érdekel, és ezért tartom hitelesnek.
Szerinted így én ön-, és közveszélyesnek számítok?
A hozzászólásodból arra is rájöttem, miért nem érdekel engem, ha a nézeteimet nem tudom összeegyeztetni másokéval itt a fórumon, és az sem, ha a saját nézeteimnek nem tudok érvényt szerezni. Engem nem érdekel, hogy igazam van-e, vagy hogy a másiknak igaza van-e. Engem az érdekel, hogy egy beszélgetésben megvalósul- e felebaráti szeretet. Hosszútávon tehát akkor fogok tudni beszélgetni veled, ha valamilyen kölcsönös tisztelet, érdeklődés alakul ki a beszélgetések nyomán egymás hozzászólásai iránt. De én nem az igazságot fogom keresni a hozzászólásaidban, hanem a kereső ember gondolatait, mert ez az egyik legszimpatikusabb tulajdonság a szememben, ha egy ember keresni tudja az értékeket. Legyen az az igazság, vagy a szeretet, vagy valami más.
Minden ilyesmi nagyon érdekel, mivel az igazságot keresem. Semmi kifogásom az ellen, ha az bizonyosodik be hogy létezik a megjelengető szerető Szűzanya, vagy ha az ellenkezője az igaz, mindegy, csak találjuk meg az igazságot és leplezzük le a hazugságokat, tévedéseket. Ennyi a célom őszintén, nyitottan és alázattal, de az igazságot engedmények nélkül megkövetelve. Nem érdekel hogy az igazság kellemes vagy kellemetlen, nem vagyok hajlandó részrehajlani romantikus, negédes illúziókért és hazudni a jobb közérzetért, inkább vállalom a szenvedést, a kétséget, de akkor is csakis a színtiszta igazságot vagyok hajlandó elfogadni és ezt kutatom. Ez a művelet, pedig így zajlik, minden oldalt meg kell figyelni, minden véleményt meg kell hallgatni, tanulmánozni, törekedni a pártatlanságra és objektivitásra. A misztikus hívőknek nem annyira kellemes. Sajnos őket nem érdekli az objektív igazság; elvannak saját hitigazságaikkal... Ez szerintem ön- és közveszélyes. De persze lehet hogy tévedek...
Még csak törpe-tölgyet találtam a leírásokban, de már legalább fát...
"A Szűzanya mint teremtmény gyakran fényözönben jelenik meg; tehát olyan fényben, amely körülfogja, hordozza. Ez a fény a látnokok számára látható, ám Fatimában 1917 májusától minden hónap 13-án a déli órákban érkező jelenés rendkívüli fénygömbjét észlelték a zarándokok és a kíváncsiságból egybegyűltek is. Egyöntetűen megállapították, hogy ez a fény sokkal erősebb a déli napfénynél. A Cova da Iria törpe tölgyéhez közeledő gömbszerű fény elhomályosította a tűző nap világosságát."
"Külön kell foglalkoznunk azzal, ami szinte valamennyi jelenés lefolyásának közös kísérőjelensége; s ez a jelenések fényvilága. Mint a jelen könyv utolsó fejezete részletesen kifejti, a jelenéseket mindenkor sajátos fényjelenségek kísérik; nemcsak csodálatos napkitörések és színváltozások, hanem egyáltalában olyan fény, amely a fizikailag ismert fény sugárzó hatását felülmúlóan tündökletes. A mai fizika számára is a fizikai fény a kozmosz energiavilágának egyik legrejtélyesebb jelensége. A kutatás álláspontja szerint a fény nem más, mint az elektromágneses sugárzás szemmel látható fajtája.
(...)
A jelenésekben megjelenő fény azonban nem tűnik anyaginak; hiszen még az a személy, a szőkefalvi látnok is látja ezt a fényt, aki már hosszú évek óta fizikai vakságban szenved. A jelenések fénye ezért inkább a természetfeletti valóság üzenetének lenne mondható, amely egyrészt fényszerű, másrészt mégis sajátosan ragyogó fény."
"Égi édesanyánk feltétel nélkül szeret bennünket, õnála nincs távolságtartás. Az emberiségért való aggódásában benne van az egyiptomi, az afrikai, az ázsiai, a kínai buddhista és mohamedán emberi sorsokért aggódás is."
"Az a 16 hónap, amely Egyiptomban 1968. áprilisa és 1969. július között eltelt, a csodás gyógyulásokat és a még csodálatosabb megtéréseket is jelenti."
Azt hiszem az illúzióim irtó mélyen gyökereznek. Tipikusan olyan ember vagyok, akit az illúziói éltetnek, aki ebből nyeri az önazonosságát. Tehát az illúzióimat, azt hiszem, nem kell féltened:)
Örülök, ha érdekesnek találod a topikot, és ahogyan már beszéltünk is erről, nem áll szándékomban meggyőzni téged, tisztában vagyok vele, hogy ha akarnálak sem tudnálak másfajta belátásra bírni. Én a saját illúzióim alátámasztására nyitottam ezt a topikot, a többi meg úgyis jön magától, jön veled és remélem Msmks-sel is:)
Sok kellemes percet kívánok nektek ebben a topikban, a Szűzanya természetesen titeket is szeret, és velem örül a topik látogatóinak:)
Valahol olvastam, hogy megkérdezték az egyik garabandáli látnokot, hogy olyan-e a Szűzanya a szobrokon, mint amilyennek őt látta az arcát. Azt mondta, nem tudja, nem foglalkozik a szobrokkal. Gondolom, aki látta az eredeti arcot, aki átélte a valóságos találkozást, annak egy szobor semmi.
