Mivel katymáriak voltak azok is anno, akik először szerették volna a születőfélben lévő kisebbségi törvény hiányosságát pótoltatni a bunyevácok szerepeltetésével - lásd: Dujmov Mátyás és Tumbász Rajkó tisztelendő kezdeményezése -, úgy szintén katymári volt az a bolsevista időkből pozícióban maradt bunyevác születésű, majd műhorváttá vedlett szintén katymári származású személy is, aki nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos hivatalából Tabajdi Csabával konspirálva gördített akadályt a nemes szándék megvalósítása elé - lásd: Ispánovity Márton szerepköre.
Továbbá mivel ma vészes gyorsasággal közeleg a bunyevác igazság pillanata, azaz az elismertetés kérdésében az országgyűlésnek május 14-ig döntenie kell, most a bunyevácok által leginkább népes településeken mindent megtesznek a hamis történelemtudat legfőbb terjesztői, hogy közel két évtizede tartó módszeres agymosásaikkal minél nagyobb bizonytalansággal töltsék el a még megmaradt identitástudatú nép gondolatvilágát.
Míg Garán az egykori Bunjevacko Musko Prelo, ma Kakasbál néven közismert, össznépi szimpátiával övezett rendezvényt sajátította ki egy tiszta bunyevác nagyszölő unokájaként, valamint egy tiszta bunyevác apa fiaként strómanként felhasznált Kubatov Márton horvát kisebbségi önkormányzati elnökké varázsolt tisztségével, addig Katymáron a helyi szintén horvát kisebbségi önkormányzat tagjai igyekeznek remegőn görcsös igyekezettel megfelelni kenyéradó gazdáiknak, és különféle rendezvényekkel tolni a bunyevác néppel szembeni horvát asszimilációs politika szekerét.
Ugyan a falu honlapján nem látom nyomát, de a Bácsalmási Lapok hirdetőújság szerint egy, a katymáriak számára teljességgel idegen horvát alkotóművész, Ivana Jovanović Trostmann "örömteli pillanatot" ígérő kiállítása fogja az agymosás tárgyát képezni.
Szép dolog a nemzetközi kultúra terjesztése is, de én inkább maradok büszke arra a vándorkiállításunkra, mely keretében a katymáriak előtt a faluban született, Zomborban élő és alkotó Pajo Blesic munkásságát mutattuk be, más vajdasági bunyevác alkotók igényes műveivel egyetemben.
Bármennyire is igyekeznek a szervezők olyan nevekkel emelni a kiállítás rangját, mint amilyen a horvát főkonzul, vagy a pécsi horvát külképviselet kultúrfelelőse, közel sem vagyok biztos abban, hogy tavaszi mezőgazdasági munkák idején a katymári nép egy maszathalmazból állómodern stílusra lesz kíváncsi, hiszen ilyent naponta lát Katymáron a lakatlanul maradt házak málladozó vakolatát szemlélve.
Remélem, egyszer s mindenkorra végeszakad ennek a horvátoskodó divatnak, és a központi irányítók beletörődnek abba, hogy egy teljes népcsoportot nem lehet kilóra megvenni, még ha akadnak is annak egyes silány emberminőségű tagjai, akik érdekből hajlanak a nemzetáruló opportunizmusra.
Még annyit, összehasonlító példa okáért: Garán, ahol Katymárhoz hasonló számban élnek szívemhez közelálló bunyevácok, sajnálatomra és döbbenetemre egyetlen olyan helyiséget sem voltunk képesek találni, mely megfelelt volna e kiállítás bemutatásának a feltételeinek.
Az ármánykodás tárháza kifogyhatatlan, és ha eltökélt, hovatovább hivatott céljuk egyeseknek mások ellehetetlenítése, akkor ez a réteg a legképtelenebb ötletektől sem riad vissza.
Íme alább egy kulturális jellegű rendezvény, melynek kidomborított célja éppen az volt, hogy bemutassuk egy vándorkiállítás alatt azokon a településeken, ahol horvátoknak nyomuk sincs, viszont a bunyevácoknak annál inkább, hogy e népnek is akadnak nagyszerűségeik, csodálatos látnivalókat bemutató alkotóik. Őket a legrangosabb vajdasági bunyevác tömörülések delegálták számunkra.
A rendelkezésre álló időszak alatt erre négy településen tudtunk sort keríteni, így sorrendben Baján, Bácsbokodon, Katymáron és Bácsalmáson.
Szívem eszerint az összes Baja környéki településen bemutattuk volna az összeállított anyagot, de a hivatalos engedélyekre tekintettel most csak ennyire nyílott lehetőség.
A fogadtatás mindenhol lenyűgöző volt, a sajtó illő érdeklődést mutatott, így meggyőződésem, hogy volt a szervezésnek értelme, haszna, indokoltsága.
Na de, nem Magyarországon élnénk, ha ne keletkeznének utórezgések!
Lám, így történt Katymár esetében is.
De hogy ez egy olyan vádban nyilvánuljon meg, ami alapból morbid és képtelenség, az csak az ármánykodók primitívségét hivatott igazolni.
Eszerént én "aljas módon lepaktáltam a horvátokkal", és velük együtt hoztam fedél alá a katymári kiállítást. Egyéb hasonló csacskaságok is elhangzottak, de a lényege a dolognak ez.
Nos, kérem! Jómagam örültem annak, hogy egyáltalán sikerült olyan helyszíneket találni, melyek alkalmasak meglehetősen nagyszámú alkotások méltó fogadására. Ez például Katymár esetében a polgármester, Pál Endre barátom figyelmességének és fogadókészségének köszönhetően a polgármesteri hivatal dísztermében adatott meg.
Minő eretnekség, hogy nem egy pajtát, nem egy gabonatárolót, nem egy sportcsarnokot, vagy iskolai tornatermet vettünk igénybe, hanem egy központi fekvésű, nívós körülményt biztosító biztonságos helyiséget. Mely az önkormányzat kezelése alatt áll.
Nem, nem a katymári horvát kisebbségi önkormányzat kezelésében, hanem annak a faluéban, melyben egymás mellett élnek magyarok, bunyevácok, svábok, az utóbbi éveknek köszönheteőn még cigányok is, csak éppen horvátok nem.
És itt a kulcsszó, a biztonságos!
Tudniillik, egy ilyen kiállítás minden egyes alkotása lajstromozva van, annak értéke szerint, és ennek függvényében kötnek a szervezők biztosítást rá. Mely biztosításnak egyik alapkövetelménye a biztonságos körülmények biztosítása. És a személyemet mocskolók ha hiszik, ha nem, Katymáron ez a helyiség volt egyedül alkalmas arra, hogy az alkotásoknak helyet tudjon biztosítani (sajnos szűken), és rendelkezzen olyan riasztórendszerrel, mely megfelelel a biztosítótársaságok igényének.
Ez a zord igazság, de aki csak egy pöttynyit is ismeri a munkásságomat, az alapból baromságnak kell, hogy tekintse személyemmel szemben az ilyen blőd vádat.
Mivel sem a kiállítás megnyitója, sem maga a kiállítás nem volt zártkörű, arra sem nekem, sem másnak nem adatott meg a lehetőség, hogy nemzetiségére tekintettel szelektálja az érdeklődőket, ennélfogva az imént felsoroltakon kívül még az önmagukat horvátoknak vallók is szabadon betérhettek, ami számomra csak öröm, hadd szembesüljenek önmagukkal.
(Ami egyébként nem veszélytelen, mert például ez Bácsalmáson is így volt, aztán a "horvátok" egyik helyi gátlástalan prominense meg is csinálta a maga kis botrányát magánelőadásában.)
Az első bemutatkozás Baján volt megtekinthető, a BKKM-i Nemzetiségi Központban, majd eddig Bácsbokodon, a Meizl Ferenc Művelődési Házban, mely kiállítás alkotásait szándékunk szerint be kívánjuk mutatni azokon a Baja környéki településeken, ahol évszázadok óta él bunyevác lakosság, és ahol szívesen fogadják törekvésünket.
Ennek a maga nemében egyedülálló körútnak az alkotói a következők:
Pavle Blesić, Zomborban élő katymári származású festőművész
A rendezvény védnöke:Pál Endre, a község polgármestere
Megtekinthető: 2009. március 25-től április 9-ig, munkanapokon a hivatal nyitvatartása alatt.
A rendezvény fő célja: bemutatni annak a bunyevác népnek a létét és alkotói nagyszerűségét, mely nép Magyarországon felháborító módon még nem tartozik az államilag elismert nemzeti kisebbségek sorába.
Vajon ma magukra ismernek-e, kedves régi cimboráim, rögtönzött dalárdánk jeles tagjai?
Itt még mindannyian bunyevácok voltunk. Kik közül a kutya sem akart horvát lenni, meg sem fordult ilyen aljasság a fejünkben.
Aztán szégyenszemre mégis katymáriak lettek a bunyevác nép legelvetemültebb árulói. Fentpesti kikupálózott katymáriak ... Akiket kilóra meg lehetett venni.
Bunyevác nemzetiségünk elismertetéséhez szükséges aláírásgyűjtő íveket Szép Katicának átadtam.
A rendelkezésre álló 60 napban főként ő fogja ezt a nemes folyamatot Katymáron szervezni, irányítani.
Úgy vélem ismerő őt mindeni annyira, hogy tudja elérhetőségének a lehetőségeit, de a Kati személyesen is keresni fogja a kapcsolatot azokkal, akikre konkrétan számítunk.
Kezdeményezésünk előzményei e klubfórum különböző témaköreiben megtalálhatók.
Például főkénti tartalommal (de más címek alatt is):
Hadd ne én védjem meg, a nagyszerű katymári svábokat, de bátorkodom elmerengésre ajánlani, hogy a németek évtizedek múltán sem igazán kívánják németeknek tekinteni, a közéjük telepített svábokat.
Mondom mindezt miért is!?
Nézzük! Katymár honlapja, sajnos nem igazán akaródzik szépülni, fejlődni, nagy kár, hiszen ennek a három nemzetiség által lakott határmenti községnek a népe, mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne.
Milyen érdekes is ez. A falut német nyelven bemutató verziója (írhatták volna sváb dialektussal is), bunyevácokról és svábokról szól, egyik mellé sem biggysztették oda, hogy .../horvát, hogy .../német.
Ugyanakkor viszont valamiért úgy döntöttek a szerkesztők, hogy horvát lobogó logója alatt, horvát nyelven mutatják be a községet, de itt már szeretett bunyevác népemet csúfságra horvátnak is, a svábokat pedig németnek is aposztrofálják!
Lám, miként tud a nagypolitika nemzetiségi agymosása befolyással bírni, még egy, a végeken található apró falu életében is.
Mi a valóság? Katymár egyike azoknak a ritka hazai településeknek, ahol még a bunyevácok ékes tisztasággal beszélik saját, más nyelvektől lényegesen eltérő dialektusukat. Nem, kérem, itt nem tájszólásról van szó, hanem a tradicionális kultúra sajátosságairól, ismérveiről. Nyelvében él a nemzet!
Fel sem tűnt számomra, hogy Katymár is rendelkezik saját önálló honlappal.
Ugyan a frissítés hagy még kívánnivalókat maga után, na de sebaj, hajrá katymáriak. Megérném, hogy végre már itt is jelenjetek meg, hiszen a vendégkönyvetekből látható, akadtok többen is kik járatosak internetes berkekben.
Az én néhai kedves rokonom, a Marjánovity Félix gyermekét is ezek között láttam .., legalább te mutasd meg Félixkém, milyen is az a katymarac virtus :)!!! Puszi a Famíliának :)!
Mint alább hírül adtam, "DUZIJANCE 2002" címen, egy egésznapos kulturális programot szervezett Katymáron, a Neven Bunyevác Kulturális Egyesület.
Az egy évvel ezelőtti rendezvényükön részt vettem, az ideiről sajnos távol kényszerültem maradni.
A múlt évi "Duzijance" kezdeti órájában beszélgetőtársam volt a Petőfi Népe napilap, regionális újságírónője, annak rendje szerint fotómasinával a nyakában, magnóval a hóna alatt.
Az elkövetkező napokban azt hittem én voltam figyelmetlen, lényeg, hogy semmiféle helyszíni tudósítást nem láttam a lap hasábjain. Sem felvételt, sem írott anyagot.
Ma állt módomban megkeresni a neves nap főszervezőjét, aki szuperlatívuszokban számolt be az idei rendezvény sikeréről, állítása szerint a műsort követő bál reggel hatig tartott, ígérte hogy felvételeket fog rövid időn belül a rendelkezésemre bocsátani.
Kérdésemre, miszerint lapokban nyomát sem láttam az egésznapos programnak, elkeseredetten számolt be az ezzel kapcsolatos csalódásáról.
Elmondása szerint illő módon időben küldte el a teljes programot és a névre szóló meghívót ismételten ugyanannak a laptudósító hölgynek, akiről az imént tettem említést. Mindezt biztonság okáért, ajánlott levélküldeményben. Hogy, hogysem, se reagálás nem érkezett az újságírótól, se nem jelent meg az ominózus napon, nagy bánatukra úgy múlott el a bunyevác nép egyik legszebb ünnepe, hogy arról nem volt képes senki sem tudósítani egy árva sort sem, a táncosok szemetgyönyörködtető egyedi öltözékéről, és az ebben előadott műsor során készíthető igazán látványos felvételek hiányáról nem is beszélve.
Döbbent méltatlankodásomat tetézte azzal történő szembesülésem, hogy egy évvel ezelőtt nem én voltam figyelmetlen, hanem ugyanez az újságírónő, ellenére hogy a folklór nap jelentős részén részt vett, az ideihez hasonló módon "tudósított" az eseményekről, azaz minden, a programmal kapcsolatos híranyagot magánál tartott, lapja révén semmit sem bocsátott a bácskai bunyevác nép, mint olvasóréteg rendelkezésére.
Az újságírónak küldött postai levélküldemény feladási ideje, 2002. augusztus hatodika, ami a részletes programon kívül tartalmazta a rendezvény főtámogatói sorát, azaz a helyi vállalkozók mellett, a katymári önkormányzatot, valamint a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítványt.
Már az is sértő, hogy az újságírónő a helyi támogató prominenseket figyelmen kívül hagyta, arról a tapintatlanságról nem is szólva, mely a legnagyobb hazai, kisebbségi kérdésekben kompetens közalapítvány semmibe vételét illeti. Értesüléseim szerint, ez a fajta "figyelmesség" csak a bunyevácoknak dukál, a többi katymári kisebbség esetében minden zajlik annak rendje és módja szerint.
Ez sem öregbíti az Axel-Springer lapkonszern, mint profitorientált érdekeltség jó hírnevét.
Ugyan a Petőfi Népe jeles bajai munkatársai, bizonyos "instrukcióknak" köszönhetően távol tartják magukat e fórumon történő megjelenéstől, így ha itt nem reagálnak soraimra, akkor egyéb úton fogok állásfoglalást nyerni tőlük az események tekintetében.
Isten éltesse a nevenapján Katymár község polgármesterét, Hebők Béla barátomat, az én Nagy Tanítómesteremet !
Őneki köszönhetem, hogy éveken át diákkoromban az egyik legjobb kereseti forrást a PÓKER és a BILIÁRD jelentette számomra, melyek rejtelemeiben az ő segítsége nélkül nem tudtam volna egykönnyen eligazodni. Hálás vagyok neked Bélám mindhalálig !
Itt még mindannyian bunyevácok voltunk. Kik közül a kutya sem akart horvát lenni, meg sem fordult ilyen aljasság a fejünkben.
