Természetesen nem saját magamnak szeretnék válaszolni, csak azt jelzem ezen a módon, hogy a most következő bejegyzésem összefügg az előbbivel.
Annyi a változás, hogy a főszerkesztő értesített, hogy a Sugó Hangja jövő pénteki számát még kiadja. Egyébként magam is azt tartom korrektnek, hogy a lap a hó végéig megjelenjen. És volt egy ígéretem, hogy amíg élek, én ingyen írok a lapjába. A nagyobb áldozatot ő vállalta, én viszont fontosnak tartom, hogy mindig betartsam adott szavamat.
Hogy megkönnyítsem a dolgát, akinek legfeljebb két perce van a lap átfutására - vagy legfeljebb két percre tudja érdektelen tartalom miatt érdemesíteni -, én a Visszatkintésben a Rudnay mesterről való utcaelnevezésről írok, és közlöm a 90. esztendejébe hajló B. Mikli Ferenc ezzel kapcsolatos domborművét. A Bácskai történetekről nem szeretnék hosszan magyarázni. Aki tudja, kiről szól a Mészáros Lázár, a tudós katona c. cikkem, annak nem kell magyarázat, hogy ki lehetett Baja e nagy fia. (Akinek a hazahozatalához a véletlen folytán volt valami közöm.) Aki meg nem tartja érdemesnek elolvasni. annak is tudok érdekes témát ajánlani, csak sajnos, nem a Sugó Hangjában.
Vajon kinek az érdekeit sértette a Sugó Hangja? Azt megértem, hogy egy nemrég általam alapítani akart városvédő folyóiratnak nem volt létjogosultsága. Azt is átlátom, hogy a városvédő jellegűnek indult és általam alapított Bajai Honpolgárt ügyes puccsal ki kellett venni a kezemből, hogy egyesek az eltelt negyven évet még húsz-hüszonöttel meghosszabbíthassák a maguk számára. Hiába fáradoztak. Az időt nem lehet megállítani. Egyébként örömmel látom, hogy jönnek a helytörténetben a tehetséges fiatalok. Szívesen látom őket, és szurkolok nekik.
Biztatást kaptam, hogy legalább itt az interneten maradjon fenn a Sugó Hangja. Köszönöm, és megkísérlem a tanácsot megfogadni. A világ erősen megváltozott. Baja hajdan elbírt három napilapot, most - és erre még 1984-ben tettem jómagam javaslatot - egy hetilapra sincs erő. Mielőtt valaki valami nagy üzletre gondolna: a Sugó Hangja 155 Ft-os árából nem jött ki a nyomda, a papír és a terjesztés költsége sem. A mai, tehát az utolsó számban olvasom, hogy lap annyira érdektelen volt, hogy két perc alatt kiolvasta az itész, akinek a 38. szám került a kezébe. Úgy látszik, olcsó húsnak híg a leve. Ingyen írtuk, sőt egyes számait is magunk vásároltuk meg, hát ennyi telllett tőlünk.
Sajnálom, hogy pl. A bajai tűzoltóság hőskora c. ckkemben nem sikerült semmi érdekeset találni. Ugyanis írok arról az időszakról, amikor a mentő és a tűzoltóság egy szervezet volt, sőt én százéves korában beszéltem az utolsó olyan mentőssel, aki egyszersmind tűzoltó is volt. Ha most nem is, de száz év múlva - ezt megjósolom - érdekes lesz.
Az olvasásmegértéssel kapcsolatban hadd mondjak el egy igaz történetet! Valamikor a Petőfi Népe ki volt téve a portára, abban az épületben, ahol most a Földhivatal van. Egy ember vagy félóra hosszat figyelmesen tanulmányozta az utolsó oldalt, a Bajai Hírlapot, melynek történetesen én voltam a szerkesztője. Meghatott ez a figyelem. Ifjú újdondász lévén, gondoltam, most közvéleményt kutatok. A kérdésemre, hogy mi kötötte le annyira a figyelmét, olyan választ adott, hogy majd hanyatt estem: - Nem ér semmit! (A "semmi" szót itt egy durva kifejezés helyett használom.) - Mire alapozza a véleményét - kérdeztem. - Nincs benne semmi Bajáról - volt a meglepő válasz.
A dolog érdekessége: rekkenő nyár lévén, a Bajai Hírlap tudósítói a Sugovicában hűsöltek. Így az újságoldalon levő 11 cikket és híradást egytől-egyig én írtam. És valamennyi Bajáról szólt.
Fiatal voltam, jót nevettem a dolgon. A mostani kritika már rosszul esik, hiszen egy-egy ilyen történeti cikkben nagyon sok munka, utánjárás van. És bizony költségek is adódnak.
nem lehetne tovább életben tartani ezt a topicot? Nem helyettesítve ezzel a megszűnő kiadványt, de tudod - ami az internetre felkerül, az ott is marad! Nagyon sokat tanultam tőled és nem én vagyok az egyetlen. Forrásul szolgálhat ez a topic sok fiatalabb kutatónak, érdeklődőnek.
Már több alkalommal megemlítettem, hogy valószínűleg a Sugó Hangja utolsó számáról adok hírt. Most elérkezett a pillanat, hogy a pénteki, tehát az április 15-i szám lesz az utolsó. Így is megélte a hetilap a 38. számot. Amikor - és ez még 1984-ben történt - egy bajai hetilap megjelentetését szorgalmaztam - a körülmények nem kedveztek. Most a terjesztés okozta nehézségeket nem lehet leküzdeni. Hiába írunk ingyen, hiába adja bele a főszerkesztő miden idejét és energiáját, a nyomda és papírköltséget állni kell, és a példányokat el kell juttatni az árusító helyekre, illetve az előfizetőkhöz. (A "magad uram, ha szolgád nincs" módszerrel.) Egyébként az ingyen dolgozó újságírónak is vannak költségei. Jómagam sem tudok mindig biciklin menni egy-egy téma után, egyéb eszközökre (számítógép, nyomtató, bele festék és papír, könyvek, folyóiratok), sőt az eszközök karbantartására is szükség van.
Ismét csak azt tudom jelezni, amit én írtam a pénteki számba. A főszerkesztőnk által javasolt Visszatekintés rovatban a tanítóképző valamivel több mint százéves épülete szerepel.
A bajai tűzoltóság kezdeteiről szól egy helytörténeti cikkem. Van egy érdekes kezdeményezés, melyet a borút mintájára satjtútnak neveznek. Erről a hozzáértőt kérdeztem meg. Nagyon eredményesen dolgozik a Magyar Roncskutatók Egyesülete bajai csoportja. A Radnóti Kollégiumban a diákok figyelmesen hallgatták a roncskutatásról szóló előadást. Egy fiatal házaspár a szeretetszolgálat keretében 9 hónapot dolgozott egy indiai kisváros kórházában. Tapasztalataikról tartottak előadást a református gyülekezeti házban.
Írtam egy kissé tréfás jegyzetet egy olyan dologról, mellyel mindannyian találkozunk, ha vonaton utazunk. Hírt adtam az Éneklő Ifjúság Kórustalálkozóról, egy naív festő érsekcsanádi tárlatáról, és fotóval adok hírt két emlékezetesen szép hangversenyről és két képzőművészeti kiállításról.
Tudom, hogy ez kissé sok is egy szerzőtől, de "elfogytunk lassan mint a gyertyaszál", hogy a költő szavaihoz hasonlítsam a jelent. (Az idézetet kissé megváltoztatva,)
E sorokkal minden valószínűség szerint a Sugó Hangja téma (magyarul topic) is elköszön kedves levelezőtársaimtól.
Természetesen azonnal válaszoltam. Kutatását fontos és szép ügynek tartom, melyhez sikert kívánok. Ha tudok, szívesen segítek további kutatását esetleg előmozdító ötlettel.
Szeretnék Önnek személyes emailt írni, szépanyám Tóth Jolán, Tóth Kálmán testvére volt. Elég sokat sikerült kideríteni a Tóth családról, de gondoltam hátha Ön ehhez még hozzá tudna tenni. Email címem: aszlay kukac index.hu. Kérem jelentkezzen, ha úgy gondolja, hogy tudna segíteni.
Amint arról hírt adtam, a Sugó Hangja a múlt pénteken, április 1-jén jelent volna meg utoljára. Főszerkesztőnk nem adta fel a reményt, így még egy számmal megpróbálkozunk. Vannak, akik szeretnék, ha lenne egy hetilapja Bajának, hiszen most, amikor a bajai sajtó másfél évszázados lett, hagyományokra is lehet építeni. Jómagam 1984-ben javasoltam egy hetilap indítását, legalábbis akkor jelent meg erről szóló írásom egy Bajális című, nyaranként megjelenő kiadványban.
Most megint csak azt tudom előre jelezni, hogy én mit írok, mert a szám megjelenéséről csak tegnap késő este értesültem.
A Visszaemlékezés rovatban egy szépen helyreállított régi lakóházról közlök fotót, és egy kis írást a városkép megőrzésérnek fontosságáról.
A múlt számban Baja felszabadulásának emlékünnepe alkalmából rendezett babakiállításról - élő kisbabákról,( és nem játékbabákról volt szó) melyet 1929-ben rendeztek a szerb megszállás alóli felszabadulás évfordulóján. Most egy másik eseményről írok, mely azzal kapcsaoltos, amikor a szovjet csapatok bevonultak Bajára. Az írással szeretnék megemlékezni egy nemrég elhunyt kiváló bajai népművelőről, Wilhelm Józsefről.
Udvardi Erzsébet Baja Város Hírnevéért-díjban reszesült. Ádám Péter pénteki tárlatán bemutatott festményeit a kórháznak ajándékozta. A Zeneiskola vizuális intézményének is nyílt tárlata a gyakorlóban, ma pedig az EJF Bajcsy-Zsilinszky úti galériájában nyílik tárlat. Ez eseményekről egy-egy fotóval adok hírt, csakúgy, mint Volford István fafaragóról, a Hagyományos Mesterségek Vásárával kapcsolatbn. Hírt adok még a Szeghő Lászlóné Iskolahét díjkiosztásáról és a neves pedagógusról szaktanterem elnevezéséről.
Természetesen hétfőn is elmehetnék Ádám Péter barátom kiállítására - első külföldi tárlatán vagy 20 éve is én voltam vele a németországi Ingolstadtban, egy Duna menti városban -, de kiállításának megnyitójára holnap, azaz pénteken fél 6-ra megyek a Sugovica ÁMK-ba. (Régen II. Rákoczi Ferenc Ált. Iskola,)
Ezt bizony itt eltévesztettem, de a Sugo Hangjában szerencsére nem. A megnyitó időpontja helyesen jelenik majd meg.
Bizonyos remények még vannak, de valószínű, hogy holnap jelenik meg a Sugó Hangja utolsó száma. Hiába írtuk ingyen, a nyomdaköltségtől kezdve más költségek is vannak. Pl. terjeszteni ie kell, nem csak kinyomtatni.
Csak azt tudom, hogy én mit írtam a holnapi számba:
A Visszatekintés rovatban a kis szerb templomról, mely 1973-ban helyreállítva a zeneiskola kamaraterme, és a Vízügyi Kamarazenekar próbaterme volt.
Bemutatom Kovács Zita művészettörténészt, a Türr István Múzeum igazgatóját.
1928-tól ünnepeljük hazánkban az Anyák napját. 1929-ben babaszépségversenyt rendeztek a felszabadulás emlékünnepén (a szerb megszállás alól való felszabadulásról van szó), az Országos Stefánia Szövetség keretében. A cél a csecsmőhalandóság csökkentése és a nemzet számbeli erősítése volt. Ezt a kérdést igyekeztem körüljárni. Sok bajai felismerheti elődeit.
Írtam egy kis jegyzetet arról, amikor Kodály Zoltán beszélt velem.
Palik Vera küldött szép írást a hajómalomról, és írtam a fogyasztóvédők bajai csoportjáról.
Hírt adtam Ádám Péter festőművész hétfői kiállításáról.
Bartók - nem hasonlítom magam a zeneszerző zsenihez - azt írta: Tele poggyásszal megyek el. Nekem is van még néhány adósságom, amit még szerettem volna megírni. Életem során annyi fordulatot megértem, hogy lehet, még ez is sikerül.
1984-ben jelent meg egy cikkem Hetilapot Bajának! címmel. Amint ez lenni szokott, ellene szóltak, majd megpróbálták elkészíteni. Természetesen engem kihagyva, mint történt ez az általam alapított Bajai Honpolgárral is. (Lehet, hogy ebben még lesz változás. Lehet, hogy jön egy főszerkesztő, akiben felébred a lelkiismeret, csak tartok tőle, hogy akkor már késő lesz. "Eliramlik az élet" - ahogy a költó írja.
De nem ezért emelek szót. Elképzelhető, hogy most készül a Sugó Hangja utolsó száma. Ha így van, szeretnénk nagyon színvonalas számmal búcsúzni.
Én pedig felhasználni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet - hátha valaki elolvassa -, hogy a Barátok templomának déli oldalán elhelyezett Mária-szobrot sürgősen be kell vinni a templomba. Nem szabad vállalni a kockázatot, hogy mint a napokban Kecskeméten és a Baja melletti Vodicán (Máriakönnyén) is történt, Baja legrégobb, így pótolhatatlan értékű szobrát a vandálok összetörjék.
A Sugó Hangja múlt számában írtam a Kálvária szoborcsoportról, és arról, hogy az említett Mária-szobor minden bizonnyal onnan való. A rajta levő évszám (1747) az áttelepítés éve lehet.
A Sugó Hangja következő számában - csak saját terveimet tudom - írnék egy portrét Kovács Zita művészettörténészről, a Türr Istvám Múzeum igazgatójáról, valamelyik jelentős műemlékről, a sajtútról, a Kommunális Kft. által szervezendő Mesterségek vásáráról, lenne cikk a Hajómalom Egyesületről, a Fogyasztóvédő Egyesületről. Hogy a 7. oldalra mely várostörténeti témát szánnék, még nem tudom, mert ezek nagyon sok utánjárással járnak. Talán a Kultúrpalotáról írnék, melyet bejárunk a Városvédő Egyesülettel, s melynek nevével Kodály nyomán én sem tudok megbékülni. A "kultúr" összetételt kellett volna nyelvünkből már régen eltűntetni.
A tájékoztatás szándékával jelentkezem itt a régi Sugó Hangjában. (A másikba nem sikerül bejutni.) Szemlézni a ma megjelent lapot, mint a lap egyik munkatársa, nem tartanám illendőnek.
Jómagam a Szentháromság térről írtam, nem Ádámtól-Évától, hanem csak a török időktől követve a történetét. A főszerkesztőnk által javasolt Visszatekintés rovatban a Nemzeti Bank épületéről. A jobbítás szándékával szólok azokról az utcanevekről, melyek a várostérképeken évtizedek óta hibásan szerepelnek. Március 11-éig látható a Nemzetiségi Házban Tamás Ferencné gobelin kiállítása. A keddi születésnapi megnyitóról, (Tamás Ferencné 97. születésnapjáról) egy fotóval emlékeztem meg.
A Sugó Hangja jövő pénteki számban a Kálvária szobrairól - itt vannak Baja legrégibb szobrai - és a bajai márciusról írok. Egy-egy fotóval Nagy Boglárkának ma a Sugovica ÁMK-ban megnyitott és Szalay Gyula hétfőn az EJF vonatkerti gyakorlójában nyitandó kiállításáról szeretnék megemlékezni.
A Sugó Hangja következő, tehát a február 18-án megjelenő számban egy szomorú történetet mesélek el, részben tanulságai, részben a napokban történt tragikus csónakbaleset miatti elkeseredésemben. Aminek utánajártam, több, mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt történt Baján. Ennek kapcsán kivételesen a vízi közlekedésre vonatkozó szabályokat is összegyűjtöm. (Természetesen csak a csónakokra vontakozóan.) A kedves "kék" Duna, ha nem tisztelik a szabályait, rettenetes is tud lenni. De jó lenne, ha az idei nyáron csak csupa öröm forrásává válna!
A Visszatekintésben - ez a főszerkesztőnk által kitalált művelődési rovat, de nem "kultúrrovat" - egy Baján élő fiatal szobrászművész alkotásáról írok. Megkísérelem, hogy ne csak évtizedeke, évszázadokra, hanem a közeli múltra is visszatekinthessünk.
A témák (magyarul topicok) ugyanolyanok, mint mi emberek vagyunk. Születnek, élnek, majd elmúlnak. Látom, hogy ez vár itt a Bajai régióban a Sugó Hangjára is. A hetilap viszont él, ha internetes kiadásába továbbra sem sikerül bejutnom.
Ez okból itt jelzem, hogy a február 11-i, tehát az e hét péntekjén megjelenő számban a bajai református egyházközség megalakulásának 200. évfordulójáról emlékezem meg. A Visszatekintésben - ez a 12. oldalon található művelődéstörténettel, és hangsúyozottan nem "kultúrtörténettel" foglalkozó sorozat -, a Tóth Kálmán szoborról írok, illetve a szobor olyan részletéről, ami nincs, és aminek hiányát vagy negyven évig jómagam sem vettem észre.
Főszerkesztőnk számot tartott tőlem egy kis jegyzetre. Vasárnap délután kisétáltunk, nagyszülők, szülők, unokák a Türr-emlékműhöz. Szép táj, tavaszias időjárás, gyönyörű naplemente. Mégis találtam morgolódásra okot.
Olyan is lesz, aminek örültem. (Ugyanakkor azt kívánnám, hogy soha ne legyen rá szükség.) A bajai mentőállomás az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat közbenjárására új életmentő műszereket kapott ajándékba a Német Szövetségi Köztársaság Belügyminisztériumától.
Tartok tőle, hogy a hét főbűn legcsúnyábbikába, az irigységbe estem. Az imént tettem egy kísérletet. Népes családom felügyelete alatt beírtam a beírandókat, melyet a körülöttem levők egyhangúlag helyesnek találtak. Ennek ellenére a jelszót nem sikerült megkapnom, - semmit sem kaptam -, így maradok a hajdani Sugó Hangjánál.
Főszerkesztőnk értesített, hogy már az új esztendő kezdetén értekezletet tart a 7-én megjelenő lapszámot előkészítendő. Ötleteim vannak, talán kissé könnyedebbre fognám a mondanivalómat, hogy az új esztendő vidáman kezdődjön.
Minden kedves levelezőtársamnak ezt kívánom, sőt az is, hogy így is fejeződjön majd be.
Köszönettel:
Gál Zoltán
U. i. Hogy aláírom a nevemet, azért kaptam már rosszalló megjegyzéseket. Olyan is szerepelt, hogy ez a gyávaság jele. Egyszer-egyszer, így év kezdetén megkísérlek magyarázatot adni. Makacs fajta vagyok, ha valamit elhatározok, tartom is hozzá magamat. Első internetes művemért (Index, Bajai régió, Mijó bajai klubja, Muszáj-e rettegésben élni Baján? 32. bejegyzés) kerek három esztendeig jártam a különböző igazságtételi intézményeket, míg ártatlanságomra fény derült. Hasonló esetekre gondolva a továbbiakban szerettem volna megkönnyíteni a személyem utáni keresgélést.
Ismerem a mondást, hogy ami nem megy, azt nem erőltessük. (Sok olyan mondást ismerek, aminek az ellenkezője is igaz.)
Makacsul próbálkozom a Sugó Hangjába való regisztrálással. Kb. 40 kísérletet tettem, ami akár kevésnek is tekinthető, ha bizonyos tudományos kísérletet végez a kutató.
Nagy gonddal követtem az ott levő utasításokat, valamint tanácsaidat. Magát a 3 pontból álló tennivalót magam sem tartom túlzottan bonyolultnak.
A kudarc ott következik be, hogy amikor - mintegy az akció megkoronázásaként - a Regisztráció szóra kattintok, akkor egy ugyanolyan ábra jön elő, csak más kód betűkkel, amit szintén kitölthetek, stb. az idők végtelenjéig.
Érdekes játáknak tartom. Karinthynak volt egy találmánya: egy gomb, amit ha megnyomok, kijön egy másik gomb, amit szintén meg lehet nyomni.
Közeleg az új esztendő, a sorban a 2011. Akkor ismét kísérletet teszek, szigorúan ragaszkodva eddig is megszívlelt tanácsaidhoz.
Addig pedig kívánok BÚÉK-ot minden kedves levelezőtársamnak.
A Sugó Hangja internetes oldalán hírt adunk egy kitűnő kollegánk, Baráti György elhunytáról. Ugyanezt tettem az In Memoriam téma alatt is. Egy kiváló személyiséggel lettünk szegényebbek, bár áldozatos egészségvédő és várost megörökítő munkássága megmarad örökre.
A Sugó Hangjában mellékelt fotográfiát egy kiállításon készítettem, amint munkáját végezte. Szerénységét tiszteletben tartva a felvétel készítésénél méltán hihette, hogy a kiállítás közönségét fényképezem. Egészségi állapotának romlása miatt - orvosi tanácsra - ekkor már csak kivételes alkalmakkor látogatott el a kiállításokra.
Egy mélyen érző, hivatását, családját, imádott unokáit szívből szerető embert, jó barátomat ismertem meg Baráti György minden jó ügyért lelkesedő és tenni kész személyiségében.
Köszönöm a segítséget. Tulajdonképpen az egyik kísérletem az "X" betű, a másik a "C" betű alatt levő jelnél dőlt dugába. Néhány meg ott, hogy a jelszó megerősítése nem akart megjönni. (Lehet, hogy én voltam türelmetlen.) Az említett jeleket még soha nem használtam. Mint afféle botcsinálta anyanyelv-védő az "and"-ot és jelét "és"-nek írom, a kereszt félét pedig valaha, zenész lévén eredetileg, kottaírásnál használtam.
Szíves segítséged újabb késztetést (magyarul inspirációt) adott, hogy ismét nekiveselkedjek. Hogy sikerül-e, az eredmény beszél majd önmagáért.
Nemrég olvastam, hogy rövidesen megjelenik majd egy újabb netikett, ami a netezés etikettjét (valószínűleg illemtanát) jelenti. Komoly bírálatok értek, amikor például bemásoltam a Türr-emlékmű feliratát csupa nagybetűvel, amint az emléktáblán áll. Azóta tudom, hogy ez tulajdonképpen csúnya modortalanság volt részemről, afféle ordítás vagy káromkodás. Ugyanezt követtem el a Sugó Hangjában is megjelent írásomban, melyben az utolsó bajai postarablás hősének, egy csendőrőrmesternek a sírfeliratát másoltam be. Hogy hol van, azt éppen egy internetező társamtól tudtam meg. Ugyanis a Rókus temető regiszterében nem szerepel, egyszerűen abból az okból, hogy időközbern a sírhelyet és az obeliszket megvásárolták, de kegyeletből a hátoldalon meghagyták az eredeti, azóta meglehetősen megromlott állapotú táblát.
Ha már itt tartok, tegnap belátogattam a Rókus temetőbe, és eltöltöttem ott vagy másfél órát. Nem volt ebben semmi szokatlan, karácsony előestéjén, Ádám-Éva napján sokan voltak, aki felkeresték szeretteik sírját. Itt csak megemlítem: nagyon sok síron van díjhátrelékra figyelmeztető felirat. Nagyon sok olyan névvel találkoztam, akiért már senki sincs, aki fizessen, de olyan személyiség nyugszik benne, akinek emlékét meg kellene őrizni. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy védetté kellene tenni az egész Rókus temetőt. Éppen azért, hogy ne jusson a pravoszláv temető sorsára. (A Sugó Hangja legújabb, december 24-i számában egy kis írásban foglalkoztam vele, meg a benne levő Szent György kápolnával.
Kedves Farkzoli!
Erősen eltértem az eredeti felvetésedtől. Bocsánatot kérek érte!
Ez utóbbival ellenőrzi a weblap, hogy valóban emberi felhasználó vagyok és nem valami kellemetlen szoftver. Ha itt nem tudod kibogarászni a képet, akkor nyomd meg a frissítést (F5), betölt egy másik képet.
Az emailben kapott jelszót és az előbb már megállapított felhasználónevet csak be kell másolni a "Bejelentkezés" ablakon a felhasználónév/jelszó sorokba, nem szükséges bepötyögni. Lehet, hogy itt volt valami fura karakter.
Még nem koszorúzott siker a sugohangja.info-ba való bejelentkezésre, melyet egyébként szívből ajánlok olvasásra. Már eljutottam odáig, hogy a regisztráció majdnem sikerült. A keresztszerű jelet a jelszóba nem sikerült előallítanom, ami nem jelenti, hogy véglegesen visszarettentem a regisztrációtól. (Visszarettenésem csak átmeneti megtorpanásnak tekintendő.)
Tulajdonképpen ott is szerettem volna kifejteni ellenérzésemet a Bácska Kultúrpalota elnevezéssel kapcsolatban. Először a gyengébb érvekkel álltam elő, melyek tőlem származnak, majd Kodály Zoltánra hivatkoztam. A mester, aki nagy nyelvművelő is volt, erélyesen kikelt a "kultúr" szó ellen.
Erről a Sugó Hangja december 24-i számába érvekkel alátámasztott cikket írtam. Számomra az lenne a legkedvezőbb megoldás, ha a cikk legalább megjelenhetne a sugohangja.info-ban a Bácska Kultúrpalota elnevezésről szóló híradással egyetemben. Ismerem a véleményt, hogy a "kultúrpalota" név már annyira elfogadottá vált, hogy minden ellenállás reménytelen. Ezzel is vitatkozom. Most nem hozom elő őket, de saját gyakorlatomból több esetre is tudok hivatkozni, melyben közbenjárásom sikerrel járt. (Más kérdés, hogy akkor nagyon nem szerettek érte, de az a vélemény, hogy kákán keresek csomót, már rég feledésbe merült, viszont a felszólamlásaim eredménye megmaradt.)
Úgy érzem, hogy most sem lesz eredménytelen, mert nincs kétségem, hogy minden érdekelt a legjobb megoldást akarja. Ennek ára a Bácska Kultúrpalotának a magyar nyelv szempontjainak és néhány más körülménynek megfelelő nevet adni.
Még mindig csak ott tartok, hogy a sugohangja.info-t szíves figyelmükbe ajánlva itt jelezhetem, hogy mit írtam a következő, a december 24-i számba. A részletekbe nem mennék bele. Igyekeztem az adventi, karácsonyi műsorokon, kiállításokon jelen lenni, és ezekről egy-egy fotóval megemlékezni.
Írtam egy kis szösszenetet is, aminek az lehet az érdekessége, hogy igaz történet, és talán csak velem eshet meg ilyesmi.
A főszerkesztő jóvoltából van egy oldal a Sugó Hangjában, - ez mindig a hetedik -, melyre igyekszem a városukat szerető vagy Baját jobban megismerni kívánó olvasóinknak valami érdekességgel szolgálni. A pénteki megjelenés december 24-e, Ádám-Éva napja. A város címeréről, várossá válásáról, és arról igyekszem valódi képet adni, hogy miként került Baja címerébe az első emberpár bibliai jelenete.
Főszerkesztőnk ötletéből minden lapszámba írhatok egy fotóval illusztrált kis cikket valami nevezetességről, műemlékről, műalkotásról. Most a Rudnay utcai Szent György-kápolnát, és a benne levő festményt mutatom be. Kedves olvasóink bizonyára kedvet kapnak megtekinteni a szép kápolnát, és benne B. Mikli Ferenc falfestményeit és a Bálint Attila tervezte beltéri alkotásokat.
Kedves Olvasóimnak is, és természetesen azoknak az embertársaimnak is, akik nem olvasóim, kívánok áldott karácsonyt, és boldog új évet!
A Bajai kultüra témában szeretnék figyelmükbe ajánlani egy-két rendezvényt még a mai nap folyamán. Meg kell vallanom, hogy a bőség zavarával küzdünk. Amiről pedig a művésznő jóvoltából most értesültem, hogy a Művészetek Gödrében Fodor Ilda kiállítása nyílik egy óra múlva, oda már nem tudok, sajnálatomra, eljutni.
Szíves figyelmükbe ajánlom a sugohangja.info-t. Még e témában szeretnénm jelezni, hogy a pénteki számban részemről néhány kiállítás fotója, a hajómalom építő Palik Vera kitüntetése, a Megyeházára való visszatekintés, a baja-bezdáni tápcsatorna felújításáról szóló vízügyi konferencia, és a Ferenc-csatorna, illetve a tápcsatorna rövid történeti áttekintése szerepel.
Továbbra is szíves figyelmükbe ajánlom a sugohangja.info-t. Én még nem tanultam ki, hogy miként kell bele írni, a napokban viszonylag sok dolgom akadt. Holnap estig pedig el kell készítenem a következő, tehát a jövő pénteken megjelenő számba szánt írásaimat, melyeket az alábbiakban ajánlok szíves figyelmükbe.
A Visszatekintésben a Haynald Lajosról készült festmény fotóját közlöm. A Haynald utca az elsők között volt Baján hivatalos utcanév már 1870-ben. A képhez mellékelt pár soros írással szeretném felhívni a figyelmet a tudós főpap működésére. Neves botanikus volt, az MTA tiszteletbeli tagja. Csillagdát alapított, Liszt és Munkácsy barátjaként az ő aláírásukkal is tett óriási összegű alapítványokat. Baján a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek iskoláját, a mai Szent László ÁMK-t, (ennek előtte Tóth Kálmán Gimnázium) alapította. Érdemes lenne átgondolni a róla egykor elnevezett utca nevének visszaadását, természetesen Táncsics Mihály érdemeit nem kisebbítve, más helyen megörökítve. (Baján volt már erre példa, mint a Dr. Alföldy József utca, mely ma ismét Deszkás utca. A közelében van Dr. Alföldy József tér.)
A várostörténethez a Vízügyi Kamarazenekarról írok. Egy cikk keretében a teljesség igénye nélkül. Egykori tagjai közül már csak kevesen vagyunk. A jelen kutatás arra is jó volt, hogy sikerült minden minden anyagot összegyűjtenem, hogy az alapítás 50. évfordulójára megírjam a hajdan nagyhírű együttes történetét.
Egy-egy fotóval szeretnék megemlékezni a Téli tárlatról és Nemes István hétfői kiállításáról, és ha jut rá idő, akkor a Bács-Kiskun Megyei levéltár most megjelent, a sorozatban a 24. évkönyvéről is szeretnék megemlékezni. A könyv egyebek között Tánczos-Szabó Ágota levéltáros kutatásának eredményeként rendkívül értékes, jórészt bajai adatokra támaszkodó zenetörténeti tanulmányt is közöl egy 1928. évi zenei kataszterrről. Ez különösen kedves számomra, miután a megtisztelő felkérésnek eleget téve én lektoráltam.
A sugohangja.info-t szíves figyelmükbe ajánlom. Én jelenleg még könnyebben boldogulok az itteni témában. Mivel a szerkesztőségi ülésre nem tudtam eljutni, csak azt tudom jelezni, hogy én mit szánok a jövő pénteki Sugó Hangjába.
A Visszaemlékezés rovatba - főszerkesztőnk javasolta, hogy egy-egy műemléket, képzőművészeti alkotást ismertessünk és megszerettessünk -, a Róna-féle szanatóriumot szántam. (Azt hiszem a bajaiak inkább úgy ismerik, hogy a volt gyermekkórház.) Akik fotóznak, számukra érdekességként megemlítem, hogy több alkalommal el kellett mennem, hogy az épületről fényképet készíthessek. Alkalmanként hatalmas árnyékok zavartak be a képbe.)
Egyébként témámtól kissé eltérve megemlítem, hogy egy-egy objektumot egyre nehezebb lencsevégre kapni. Mindenütt vezetékek, oszlopok, közlekedési táblák, parkoló autók zavarnak be a képbe. Úgy próbáltam meg a zavaró momentumok legalább egy részét kiszűrni, hogy hajnalban mentem el fényképezni. Meglehetősen kevés sikert eredményezett a korai felkelés.
Visszatérve:
Nagyobb témám lenne a pénteki Sugó Hangjába a hetven év előtt nagy fonodai tűz, melyre csak a legidősebbek emlékezhetnek. Történetének különös érdekessége lehet, hogy egy hozzátartozó jóvoltából szerepelni fog a tűzvész áldozatául esett szerencsétlen munkás leányka fényképe, abban a gyönyörű bunyevác népviseleti ruhában, amiért visszament a lángoló épületbe. Megrendítően szép emlék.
Részt vettem a XI. megyei levéltári napon, melyen egyebek között három bajai témájú építészeti előadás hangzott el. Sarlós István bajai levéltáros Mezei Lajos építész bajai munkásságáról, Major Zénó szintén bajai levéltáros az Újváros építéséről, dr. Gyenesei József megyei levéltár-igazgató pedig a bajai zsingagóga felújításáról tartott előadást. A levéltári napról szeretnék még beszámolni.
Lórinczi Csaba kollegám elkészítette a www.sugohangja.info nagyon szép honlapot. Ebből arra következtetek, hogy az új honlap átveszi ennek a kis témának (magyarul topicnak) a szerepét.
A sors úgy hozta, hogy csak azt tudom, hogy én mit szeretnék megírni a Sugó Hangja jövő pénteki számába, ezért a témákat még itt szeretném jelezni.
A Lőkert sor egy hajdani Lövészegylet nevét viseli, mely még 1803-ban alakult. Az egylet érdekes sorsáról, és a híres bajai lőtáblákról szól az írás. (Hazánkban összesen kb. száz festett lőtábla maradt fenn. Ebből negyvenhetet, az itteni Lőegylet tábláit, a bajai múzeum őrzi.)
A Visszaemlékezés rovatban pedig a belvárosi templom mellett álló Szent Flórián szoborral.
Írnék még kiváló autóbusz vezetőkról, akik 250 ezertől 1 millió kilométert tettek meg járművükkel balesetmentesen.
Egy fotóval szeretnék megemlékezni Agócs Írisz fiatal illusztrátor művészünk tárlatáról, mely 23-án, kedden 17 órakor nyílik kiállítása az MNÁMK-ban.
A hetilap híreit nem tudom előre jelezni. Tekintettel, hogy a szerkesztőségi ülés időpontjában egy kiállítás megnyitásán voltam (EJF vonatkerti gyakorló, Mészy Mészáros Gábor keramikus-szobrászművész tárlata, szíves figyelmükbe ajánlom), így csak azt tudom jelezni, amit jómagam írtam vagy fotóztam a pénteken megjelenő számba. (Hogy mi kerül be azt a főszerkesztő dönti el, akinek a hellyel is gazdálkodnia kell.)
Dr. Kincses Ferenc festőművésznek a Hadtörténeti Intézetben megnyílt tárlata. (Beszámoló és fotó).
Orgonakoncert a barátok temmplomában. (Dr. Áment Ferenc Lukács pannonhalmi orgonaművész és kamarakórusa adott nagysikerú hangversenyt.)
Allaga Géza, akit a cimbalom atyjának is neveztek, életútja, abból az alkalomból, hogy a most fennállásának 140. évfordulóját ünneplő tanítóképző első énektanára volt az alapítás évében.
A Visszatekintés rovatban a posta-palota sgrafittóját mutatom be. Alkotóját, Márton Ferencet halálának 70. évfordulóján értékelik. Tavaly Csíkszeredában tárlatot rendeztek alkotásaiból a Csíki Székely Műzeumban, és két monográfia is megjelent róla.
A híreket általában nem lehet előre jelezni. Nekem könnyebb a dolgom, mint kollegáimnak, ha tájékoztatni szeretném Kedves Levelezőtársaimat, hogy mit írnék a Sugó Hangja következő számába. Főszerkesztőnkkel egyetértve a régi, tehát a íves Duna-hidat, dr. Szentjóbi-Szabó Tibor Matematika és művészet című előadását, Ki építette a Grassalkovich palotát és egy fotóval a református öregek otthona mai alapkőletételét, és kápolna avatását szeretném beküldeni.
Bevallom, e témák feldolgozása számomra olyan örömet jelent, hogy kora hajnalban nekifogtam, és a Grassalkovich-palotával kapcsolatos cikket már el is készítettem. Ezzel nem azt szeretném szerénytelenül kifejezni, hogy a kisujjamból kiráztam, mert a valóságban e témával vagy 20 éve foglalkozom. Az ilyen témák nagyon munka- és időigényesek. Nem beszélva arról, hogy a részletekre rálelni szerencse is kell hozzá.
Nem könnyű manapság egy könyvet kiadni, nem könnyű egy lapot indítani. Mind a kettőhöz nagy elszánás, és egy sereg további feltétel megteremtése szükséges. Nem volt ez másképpen akkor sem, amikor 1860-ban Baja első újságja megjelent. Van ok idén egy csendes kis jubileumot tartani, hiszen ez idő óta pontosan 150 esztendő telt el. Igyekszem majd, hogy a bajai sajtó másfél évszázadáról a Sugó Hangja hasábjain szót ejtsek.
Szerkesztő bizottsági tag társaim nevében nem beszélhetek. Jómagam örömmel vettem főszerkesztőnk ötletét, és egyben megtisztelő megbízását. A pénteki lapszámban a Sugovica és a Vodica névmagyarosításának érdekes témakörét járom körül, és elkészítettem az új megbízás első cikkét. Egy-egy jeles bajai épület, szobor, festmény keletkezéséről, történetéről igyekszem majd képet adni. Az első alkalommal, a pénteki számban a Kiegel-házat mutatom be, a Liszt Ferenc Zeneiskolának, az intézet Képző- és Iparművészeti Tagintézményének Dózsa György úti otthonát. Egy számomra különösen kedves épületet, melynek a művészetoktatás szolgálatába állításához sok közöm volt. Az 1817-ben készült épülettel 1983-ra nagy érték újult meg. A régi Bajának maradandó építészeti emléke, melyről Major Máté bajai származású építészettörténész azt írta könyvében, hogy Baja legszebb műemléki épülete. S melyet az idézethez máltó módon sikerült helyreállítani, úgy, hogy műemléki értkeinek maradéktalan meghagyása mellett alkalmassá vált a zeneoktatás céljára.
Örömmel venném, ha olvasóink eljuttatnák hozzám a cikkeimmel kapcsolatos véleményüket, észrevételeiket. Tudom, hogy közösen sokat tehetünk szeretett városunkért!
