Sziasztok! Érdekes a téma. Az egyedüllét és a magány nagyon hasonlatos fogalom, mégsem ugyanaz. Lehetsz magányos akkor is ha van társad,de megkockáztatom azt is, hogy szinte csak akkor érezheted magányosnak, ha van társad-társaságod,csak éppen nem kapsz kellő megértést, figyelmet. Egyedül lenni pedig néha kell...hogy letisztuljanak a gondolataid, hogy józanul dönteni tudj, vagy csak az elméd és a lelked finomítsd. Ennyi jutott most röviden eszembe. De szívesen olvasnám mások véleményét is...
Nagyon érdekesnek tartom a témát, el is kezdtem kitölteni a kérdőívet, a kérdéseket is nagyon jónak, izgalmasnak találom, csak aztán félbehagytam, mert arra gondoltam, visszacsatolás nélkül nem igazán szeretnék elmélyedni a témában, mert attól még magányosabbnak érezném vélhetően magamat.
Felvettem ezt a topikot a kedvencek közé, majd olvasgatom, hogyan alakul a beszélgetés, és akkor talán némiképp feloldódva én is be tudok kapcsolódni.
Egyébként pedig arra gondoltam, hogy e-mailben szívesen kipakolnék valakinek, ha akad bárki, akit érdekelnek egy ismeretlen ember érzései.
Egy kutatásom során arra keresem a választ, hogy mit jelent ma a lányok, nők, asszonyok számára az egyedüllét és magány, milyen formában játszik szerepet az életükben/életünkben. Egy kérdőív kitöltésére kérnélek benneteket, mely kb. 30 percet vesz igénybe, és név nélkül zajlik. A kérdéssort az alábbi linkre kattintva érhetitek el: https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dEpXbUlw TEMtVlA3MHFZbWs3VjlSQ3c6MA
Emellett szívesen olvasnék, beszélgetnék itt is róla.
A magány, egyedüllét....
Nagyon, nagyon köszönöm előre is a segítséget, a megosztott érzéseket, gondolatokat... :)
