Veszel egy átlátszó műanyag dossziét, vastag alkoholos filccel rajzolsz rá rácsot, majd a recepteket úgy rakod a műanyag dossziéba, hogy a rácsok között legyenek kis receptek. Aztán rakhatod is bele a szkennerbe.
Előző melóhelyemen a vége felé rengeteget kellett szkennelni, egy munkanap alatt 5-8 ezer oldal lement. Mondjuk ehhez eszköz is kell, egyrészt olyan szkenner kell, amelyik 100-200 oldalt is biztosan behúz, másrészt elég gyorsan teszi ezt, harmadrészt kell tárhely is a beszkennelt anyagok tárolásához.
Lehet tanítani, de nem igazán érdemes. Sőt, sokszor inkább ront a tanítás. Egy zajos betű megtanítva csak összezavarja a dolgokat.
Már nincs Recognita, hanem OmniPage van helyette. Tud olyan PDF kimenetet, hogy a fotózott vagy szkennelt kép látszik, de mögötte ott van a felismert szöveg. Így rá lehet keresni.
Na, mindegy. Az egész projektedet nem nagyon értem :)
Nem tudom, most mennyire okos a recognita vagy más OCR szoftverek, de emlékeim szerint igen sokat kellett tanítgatni a progit (igen, szó szerint tanítani kell).
Ebben az esetben ráadásul jópár betűtípussal és elég magas zajszinttel kellene megküzdeni az alapanyag sokszínűsége és kora miatt.
Amúgy csináltam már szkenneléssel hasonlót. Egy a5 méretű kb 350 oldalas könyvet, még egyetemistaként.
Eszméletlen szívás volt....
Ugyan már... Én már párezer oldalon túl vagyok, még win 98 alatt kezdtem. Nincs kitartásotok, nem bírjátok a monotonitást. Igaz, én már 1974-ben diplomáztam.
Kiteszel magad mellé egy üveg soproni kékfrankost (tiszteljük a helyi ipart!), és százoldalanként jutalompohár!
Az ötlet az, hogy a pici recepteket a kockákban helyezem el (na ezt nehéz ügy megcsinálni szkennerrel). Aztán a "rács mentén" automata progival feldarabolom a képet.
Ezt most megint csak nem értem. (mármint hogy mi a cél)
Kollázs-ként egymás mellett legyenek receptek a képen, vagy digitalizálákor úgy gondolod, hogy jobb ha nem egyesével csinálod, hanem egyszerre többet.
Mennyivel jobb, mint ha egyesével veszed fel őket?
Ha az első az eset, akkor képmanipuláló progival (én pl. GIMP-et használok) annyit teszel egybe, amennyit akarsz. Rövidebb idő alatt, mint ha a fényképezésnél igazgatod mindenféle rácsokhoz.
Ha a második akkor pedig csak egy fölösleges plusztevékenység.
Az ötlet az, hogy a pici recepteket a kockákban helyezem el (na ezt nehéz ügy megcsinálni szkennerrel). Aztán a "rács mentén" automata progival feldarabolom a képet.
Nekem most viszont -hála az égnek- nem kell recognitáznom, csak kép formába vinni a cuccot. Akkor meg már mindegy, hogy a szkennerre rakosgatom a recepteket vagy a fgép alá, nem?
A minősége pedig bőven elég, hiszen csak monitoron kell olvashatónak lenniük a recepteknek.
Újságból kivágott receptek, méretes mennyiségben, így a szkennelés kicsit nehéznek tűnik. No meg nincs szkennerem és csak emiatt nincs értelme venni. Szerintem.
Akkor kérj kölcsön. Vagy vegyél egy gagyi nyomtató-szkennert.
Avval is sokkal kevesebb macerával lényegesen jobb minőségben tudod megcsinálni.
Újságból kivágott receptek, méretes mennyiségben, így a szkennelés kicsit nehéznek tűnik. No meg nincs szkennerem és csak emiatt nincs értelme venni. Szerintem.
Így a fotózásra gondoltam, a bevilágítás a másik topikban képfaragó nick tanácsai alapján már kitalálva, jónak tűnik... Főleg, hogy ha pozícióban vannak a képen a receptek, onnantól automatán fel lehet darabolni a képeket.
Nem ismerem az előzményeket, de mit értünk a recepteken?
Orvosi recepteket? Mert akkor egyszerűbb egy automata szkennerbe berakni, amelyik szépen sorban behúzza és beszkenneli őket.
Ha ételreceptekről van szó, akkor is működhet a dolog. Még akkor is ezt a módszert javaslom, ha szamárfüles, kézzel írt receptekről van szó. A 90 %-át beviszi a szkenner, a maradékot meg egyszer le kell fénymásolni és máris mehet a szkennerbe.
