Sajnálattal látom, hogy régóta nem történt itt hozzászólás, de azért megpróbálom, hátha valaki(k) legalább néha benéznek ide:
A közeljövőben alighanem be kell feküdnöm a budapesti MÁV Kórházba. A kérdésem, hogy van-e zárható szekrény vagy bármi, amibe berakhatom éjjelre/műtétre laptopom?
És (mivel gondolom Wi-Fi nincs) van-e valamelyik mobil szolgáltatónak ott megfelelő erősségű beltéri 3G lefedettsége?
Két babát szültem a mávban, 2OO7-ben és 2OO8-ban. Nekünk nagyon jó tapasztalataink vannak, mind a kórházzal mind az ügyeletes ellátással is! Csak ajánlani tudom!
Sziasztok! Most leltem rá erre a sajnos régóta inaktív topikra, de mivel véleményem szerint ez a téma sajnos nagyon is aktuális, megpróbálnám feléleszteni! Hátha...
Én még sajnos nem jutottam el a gyermekszülésig, mert életem első terhessége egy méhen kívüli volt. L Ezzel volt szerencsém bekerülni a MÁVba, ahol aztán passzívan mindent elkövettek, hogy a lehető legrosszabbul járjak. Az más kérdés, hogy a végét már nem vártam ki.
Röviden, hogy mi történt: 6 nap járóbeteg, majd 4 nap bennfekvő betegként való MÁV kórházas megfigyelés alatt nem sikerült (vagy nem akarták) diagnosztizálni a méhern kívülimet. 10 nap alatt 5UH vizsgálat és 4 HCG tesztes vérvétel az általam elmondott tünetek mellett (barnás és pirosas váltakozó vérzés, és több görcs jól kivehetően a jobb petefészkem alatt) nem volt elég ahoz, hogy ne az állítólagos csodával hitegessenek (amit egy babára vágyó nő szeretne hallani, hogy még nincs veszve minden, lehet, hogy ebből egészséges baba lesz ki ne kapaszkodott volna szívesen ebbe a reménybe a helyemben??), hanem megmondják, ha borzasztó is, de a gyors és könnyebb felépülés érdekében a megváltoztathatatlant? Miért kell fiatal, babára vágyó, egészséges nők jövőbeli termékenységét, sőt életét kockára tenni a nemtörődömségük, lustaságuk, zsúfoltságuk miatt? Az összes orvosilag ismert tünetét produkáltam ennek a belső vérzést is okozható bajnak, de volt, hogy azt kérdezték egymástól előttem; ezt minek vettük fel? Az UH-s el akart hajtani miután az orvos vizsgálatra küldött, hogy minek jöttem ide, mit képzelek? Majd megvizsgált, de közel sem alaposan és közölte: ugye megmondtam, hogy nem fogok látni semmit? 5 vizsgálat alatt nem találták meg a vizsgálatok kezdetétől számított 10. napra már 10mm-esre növekedett magzatot, mely szétrobbantotta végül a petevezetékemet. UH-s szakemberek ezek? A másik kórházban, ahová azonnal átmentem miután a MÁVból saját felelőségre távoztam, az UH-t végző orvos kevesebb, mint 15mp alatt találta meg pont ott, ahol az utolsó 3 UH-n már magamtól is mondtam, hogy keressék: jobb petefészek alatt!!!
Ha gyors a diagnózis, még gyógyszeres úton is megoldható lett volna a petevezetőm megmentésével. Így már elég veszélyes állapotban műtőbe kerültem, laparoscopiával távolították el a teljes jobb ptevezetőmmel együtt. Még így is elég jól megúsztam, van még egy petevezetőm és nem haltam meg. De, ha a MÁVon múlott volna, akkor műtenek csak meg, amikor már komoly belső vérzésem van és akkor nem 4 kis lyuk lenne a hasamon, hanem egy hosszú nagy, amin keresztül ki tudja, lehet, hogy több mindent is ki kell akkorra pakolni. Ha nem is halok meg, akkor is sanszos lett volna, hogy soha nem lehet gyerekem!? De még ha nem is, akkor is miért játszanak az én életemmel, testemmel? Miért kockáztatják a veszélyesebb, fájdalmasabb, lassabb gyógyulással járó műtétet, ha gyors és humánus úton is megoldható, úgy hogy két hét múlva újra vissza tudok menni dolgozni. Miért? Legyek rosszhiszemű: nagyobb műtét, hosszabb kórházi tartózkodás = nagyobb lóvé, amit a TB-ről le lehet a kórháznak gombolni. Velem ne játszadozzanak! A szomorú az, hogy én egy olvasott, tanult 30 éves nő vagyok, aki aggodalmas és közben határozott. Ha más kicsit kevésbé tudatos, ott marad és ki tudja mi történik vele. Ezt Ti normálisnak tartjátok a XXI. században? Várom nagyon a véleményeteket és más jó és rossz tapasztalatokat a MÁV nőgyógyászatáról.
Most találtam erre a topikra és azon kezdtem gondolkozni: vajon hogy jobb? Ha az ember előre kiválasztja az orvost, akivel szülni fog, vagy a sorsra bízza magát? Januárra várom a kisbabát és még nem választottam szülész orvost, lakcím szerint pedig a MÁVban kellene szüljek. Eddig csak jót hallottam erről a kórházról és alkalmazottairól, igaz minden kismama választott orvosnál szült. Nem tudom mostmár mit tegyek. Nem ismerem a szülészorvosokat, ezért választani is hazárdjáték. Mi a garancia arra, hogy akit választok ott lesz mellettem és gondoskodik arról, hogy minden rendben legyen? Nem beszélve az anyagiakról.... Tanácstalan vagyok....
Elég megdöbbentő ami a csemetétekkel történt. Gondolom most már minden rendben vele és sikerül valahogy kiheverni ami történt.
Én 2004-ben szültem a Mávban, és tulajdonképpen csak jót tudok mondani.
A szülés: az orvosom és a két szülésznő is lesték a kívánságomat, ott segítettek és akkor amikor én kértem. Nem volt semmilyen beavatkozás(még infúzió sem), és mindent előre elmagyaráztak. Rögtön megkaptam a babát és még ott a szülőszobán segítettek a szoptatásban. Ja! Választott orvosom volt, aki Nyíregyházáról jött fel az én kedvemért, minden nap benézett hozzánk, és egy árva fillért sem akart elfogadni.
A csecsemősök: háááát... ki így, ki úgy állt az emberhez. Némelyik nővér csak odaböffentette, hogy ennyit evett a gyerek, meg, hogy ejnye anyuka így sosem megy haza, stb..., de a többség segítőkész volt. Bármit kérdeztem, kértem azonnal segítettek.(lehet, hogy mázlim volt?????)
Az én kisfiam is besárgult (a negyedik nap lett csak tejem), de ő az egyik idős csecsemős javaslatára kapott egyszer pótlást és így sikerült elkerülnük a komolyabb bajt.
Más:
Hetekig betegeskedett a gyerek, amire a gyerekorvosunk csak a fejét csóválta és nem tett semmit. Végső kétségbeesésémben elvittem a Mávba. Megállapították, hogy a gyereknek valami felsőlégúti hurutos fertőzése van, ami ráment a pajzsmirigyére is. Több mint egy hétig antibiotikumokat kapott. Már jól van,de ha a dokinkon múlik akkor nem tudom mi lett volna.
Igen, tudunk sok mindent. Egyébként van egy fórum a neten, de nem az indexen, ahol részletesen, kitárgyalták a történteket.
Minket vizsgált a nevezett doki, de számunkra egy végtelenül kedves, becsületes embernek tűnt. Ő, és a mi orvosunk sem tehet róla, hogy a picink mit élt át az első napjaiban, és főleg utána, egy hónapig. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy ezeket, mint szülő átélje...
Ne haragudjatok, de nem mondhatunk csak annyit, hogy:
a. van alapja annak, hogy az irígyei a dokit kicsinálták.
b. a kismama halálához vezető szülést nem ő vezette le, szvsz. ő nem hagyta volna, hogy a kitolási szakasz 90 percen át tartson, és ebbe szakadjon bele szó szerint a kismama szíve...
c. lehet, hogy az osztály vezető főorvosa tanítja a szakmát az országban, biztos, hogy ért is hozzá, és jó tanár, de szerintünk pocsék vezető lehet, mert ezt egy főnök nem hagyhatja, ami ott időnként történik.
d. a hálapénz.hu oldalt nem tudom miért kellett megszűntetni. Mindenhol vannak bűnöző, erkölcstelen emberek, még az igen tisztelt orvosi kamarán belül is. Az, hogy valaki ad-e hálapénz, az az ő, és a dokija személyes ügye. Ha a doki viszont előre közli, hogy bizony ő ennyi-annyit kér, azt hadd ne minősítsem! Ez a delikvens bizony azt érdemli, hogy pellengérre állítsák, és töröljék ki a hátsóját a személységi jogaival.(Szeretnék arról hallani, hogy az APEH kivizsgálja-e valaha egy ilyen "orvosnak" az adóbevallását. Érdekes lehetne...)
e. sajnos a paciensek oldalán is van mit fejlődni, nem kéne sportot űzni abból, hogy ki mennyit adott.
csíkos
P.S.: feleségemtől naponta kérdezték, hogy "mennyit adtunk mi az orvosnak, hogy naponta itt van?" Nem igazán hitték el, hogy semmit, pedig így volt. Aki meg előre lerótta a közölt penzumot, arra meg rá se' hederített a szülész "orvosa"...
Én is ott szültem, és az én fiam is 10 napot töltött benn sárgasággal. Volt egy kis ciszta is a koponyájában és a válla is eltört a szüléskor, amit csak a zárójelentésből tudtam meg. Feljárhattam hozzá szoptatni-ez annyira nem volt megterhelő- de az már elég rossz élmény volt, hogy a branüljéből csöpögött a vér egy alkalommal, mikor szoptatni mentem...még időben szóltam.
Hát mit mondjak... az elsőt Cegléden szültem...az még rosszabb volt. Onnan kínai sárgán hazaengedték..de erősek voltunk, kihevertük.
Hallom, tragédia történt a szülészeten. Tudtok valamit?
Sajnos újabb adalék a "babarát" osztályokkal szembeni, azóta kialakukt előítélteimhez:
A picikénk jól van, de...
A feleségem azóta sincs rendben. A méhet tartó szalagok az első napok okozta pihenéshiány, és a mi korunkban amúgy indokolt császármetszés elmaradása miatt annyira meglazultak, hogy ezek műtéti helyreállítására nincs mód. Azóta több helyen jártunk, mindenhol ez a diagnózis, ennyien nem tévedhetnek egyformán. Lefordítva magyarra: nagyon úgy néz ki, nem lehet kistestvére a fiunknak, és a feleségemre záros határidőn belül egy nagyon szomorú műtét vár...
Most nem írok ide semmit, mert nem tudok higgadt véleményt írni...
Eltelt majdnem egy hónap. Állapotunk:
Első ránézésre jó, másodikra is. Igazi kisbabás napok telnek, lassan másfél hete. Görcsös, fájdalmas sírás nincs. ("Türelmesnek kell lenni anyuka, minden baba sír." Anyátok is sírhatna!!!) Használnak a gyógyszerek (ha a gyógyszertárban kegyeskednek azt elkészíteni, ami a recepten van...), nincsenek hasgörcsök, a széklet is rendbe jött. A pici szépen gyarapszik, már 5110 gramm, pelus, ruha nélkül.
Meg volt az ellenőrző vérvétel is, na itt még nincs minden rendben. Van olyan májenzim, ami javul, van olyan, ami nem. Lassú folyamat lesz, eltarthat egy évig is, mire kiheverjük, remélem nem lesz ilyen hosszú. Meg ennek következtében vérszegény a pici. De ez kezelhető, csak ugye újabb gyógyszer. Ezt a "bababarát" elvet nehéz túlélni. Szerintem az lenne a "bababarát", ha mindez nem történt volna meg.
Az hab a tortán, hogy a feleségem műtét elé néz... Mivel a "bababarát" osztályon nem tudta az emlegetett dolgok miatt kipihenni magát, és napokig kénytelen volt frissen szült kismamaként három óránként járkálni emeletre fel, onnan le. A többit el lehet képzelni...
Szia!
Köszi szépen, úgy néz ki, hogy javulunk!!! -)))) (Csak el ne kiabáljam...) Két napja már igazi kisbabás napjaink vannak.
Olvasva a történeted, az jutott eszembe, hogy ezek ott benn, a magas lovukon ülve a végsőkig ragaszkodnak a dogmáikhoz, akkor is, ha a körülmények, meg a józan paraszti ész mást diktálna. Képzelem, ha a feleségem nem szakképzett ápoló, akkor most járhatnánk a temetőbe egy pici kis sírhanthoz...-((((
Na, de most minden OK, a picike jól érzi magát, épp elaludt. Gyarapszik súlyra, és centire is!-))) Érdekes, van itt gyógyszer, csak fel kell írni.
(P.S.: reszkessetek ott a Máv-ban a harmadikon! Lassan lesz időm jogászkodni, fel lehet kötni a pelust! Komolyan gondoltam! Bűntető ügy lesz belőle!)
Sajnálom a piciteket és mielőbbi gyógyulást kívánok neki.
Én 3 gyereket szültem a MÁVban és szívem szerint mindenkit odaküldenék szülni.
Csak hát a csecsemős brigád az bizony nagyon elkurvult ott.
Az első kettőnél ('92 és '97) még nem volt különösebb probléma, de 2000re lecserélődött az egész csapat és sikerült eljutni odáig, hogy ordítottam velük és egy nappal korábban hazajöttünk. Szerencsére betegségünk nem volt, egyszerűen nem adtak enni a gyereknek, helyette folyamatosan szélcsövezték mert szerintük hasfájás miatt ordított.
Továbbá az aktuális álláspont szerint az egy napos gyereknek alkalmanként 10, a két naposnak 20, stb ml. kaja kell.
Csak nem egy 4 kiló 70 dekásnak.
Aztán egy doki (áldassék a neve pedig elfelejtettem), nem bírta hallgatni a sírását és sk adott neki 150!!! tápot amit a törpe begyűrt és aludt vele vagy 8 órát végre.
Másnap reggel hazacuccoltunk és a fiacskának soha többet nem "fájt a hasa".
Köszi szépen, de ilyen előzmények után abba a kórházba többé soha...
Már jó kezekben vagyunk, érdekes itt nem kell kérni semmit, mondják, és írják fel a szükséges gyógyszereket. Nem mi kérdezünk rá, hogy "tessék mondani ez jó lesz?", hanem eligazítanal minket. Ráadásul folyamatos megbeszélés folyik a belgyógyász orvos, a fül-orr-gégész, ideggyógyász, és a gyógytornász között. Csak hümmögnek a Máv-ra... Nem értik. Mi sem. Ráadásul a beérkezett vizsgálati eredmények alapján a Máv elmélete, miszerint a sárgaságot a fertőzés okozta: megdőlt. Pont fordítva volt: a sárgaság miatt legyengült szervezet fertőződött...
Nem tudom miért nem írják fel automatikusan, mi Eszter doktortól kaptunk először, és aztán bármikor fordultunk hozzá, mindig egyetértett vele.
Én azt hiszem a helyetekben hozzá mennék vissza. Neki el lehet mondani, hogy mi történt, és ő szakmailag is fog tudni segíteni. Ha kell, keres nektek szakembert, megmondja, hogy hol van az ő tudásának a határa.
Köszi szépen!
Kapunk valami hasonló szert, a neve most akkor se' jutna esembe, ha ütnének...
Csak hosszú folyamat lesz, azt megmondták. A pici eddig 3 féle antibiotikumot kellett, hogy kapjon. Kezdheti szegénykém a bélflóra építését előről...-((((
Mégegyszer köszi a tanácsot!
(Elnézését kérem mindenkinek, de nagyon szomorú vagyok. A pici fiam alig múlt öt hetes, és gyakorlatilag egy napot volt egészséges, azóta minden látszat ellenére súlyos beteg. Ahhoz képest jól viseli.-((()
Formát bontok, elnézést kérek, lehet, hogy ez nem szokás erre felé, de:
Nyílt levél
Kedves Máv Kórház, annak is a harmadik emeleti újszülött osztálya! Un. "bababarát" osztály!
Köszönetet szeretnénk mondani a május 9-én, pénteken született kisfiam középfül gyulladásáért, aki egyébként makk egészségesen született. Megjöttek a tenyésztésminták a feleségemtől és tőlem: negatív mind. Ergo a baktérium fertőzést tőlünk nem kaphatta...
Köszönetet szeretnék mondani azért is, hogy az első hétvégéjén hagytátok jó alaposan besárgulni a picit, az életveszélyes állapotig, és csak hétfőn kezdtétek meg a terápiát.
Köszönetet szeretnék mondani azért, hogy ezek következtében nem volt választásotok, és tele kellett nyomni a picit antibiotikummal, és ettől a bélflórája a mai napig nem állt helyre, mivel az antibiotikum nem csak a fertőzést okozó baktériumokat ölte ki belőle. A picike nem tud rendesen enni, mert mindig iszonyatos hasgörcsök kínozzák, és persze a széklete sincs rendben.
Köszönetet szeretnék mondani azért is, hogy ennek következtében a kisfiam máj enzimjei sincsenek rendben, un. csecsemőkori májbetegségben szenved.
Köszönetet mondok azért is, hogy a nálatok kialakult sárgaság miatt egy azóta felszívódott agyödéma következtében izomtónus zavarok miatt járhatunk gyógytornászhoz, nehogy gyógyulni tudjon, békében, itthon.
Köszönetet szeretnék mondani azért is, hogy azóta sem volt egy igazán békés, igazi kisbabás napunk, járhatunk orvostól orvosig. Nyugodjatok meg: benneteket nem fogunk terhelni!
Végezetül egy találós kérdés: tudjátok kinek a kisfiával műveltétek mindezt? Egy kolléganőtökével, a szolnoki Máv kórház rendelőintézetének a vezető asszisztensével.
Gratulálok!
Ne feledjétek a jelszavatokat: "Bababarát! Mindhalálig!"
Az elkeseredett apuka:
Virágh István
P.S.:
Hogy legyen egy kis lelkiismeret furdalásotok is, néhány ritka, boldog pillanatról vannak fotók a
http://kep.tar.hu/br56
oldalon, a picike albumban.
Szia Apukatárs!
Sajnálom, hogy Veletek is ilyesmi történt!-(((
Nekem is életem egyik meghatározó élménye volt, amikor a kisfiamat a karomba adták! Egyébként nyugodj meg: az első pár hónapban egy kisbabát nem lehet elkényeztetni. Ezt megint nem én mondom, egy gyermekpszihológus ismerősünk.
Azért szerencse is van a szerencsétlenségünkben: Nálatok az, hogy volt mellettetek egy szakember, az én feleségem meg ápolónő. Képzeld, ha nem így lett volna. Illetve brrrr.... El ne képzeld!
Szia!
Rendőrségi feljelentés a dosziéban, megírva. Azt is megmondták, hogy mi legyen benne, milyen iratokat csatoljak be, stb, stb. Nem "orvosper" lesz belőle, eszem ágában sincs magánjogi dolgokba belemenni, ez bűncselekmény. Nem én vagyok jogász, van egy bíró barátunk...
Egyébként nem "tervem", legszívesebben hagynám a fenébe az egészet! Csak nem megy ki a fejemből a gondolat, hogy még hány picike kerül életveszélybe, mert az emlegetett "orvos" belesz@rik a munkájába...
Zalaegerszegen született a kisfiam január 8.-án. A Szülés sem volt problémamentes, egész éjszakás vajúdás után végül reggel meg kellett császározni a nejemet. Az orvos meg a szülésznö minden fél órában kijöttek a folyosóra némi lelket önteni szegény toporgó fejembe. A srác egészségesen került a babaosztályra, de a nejem sezerncséjére egy védönö is vele szült egy idöben, így volt aki segített neki a baba alapellátásában, mert a kórházban senki sem érezte magát hivatottnak ezen feladat elvégzésére. 3 napos korában az ápolónö szerint nem azért sír, mert tele vana pelenka, hanem azért, mert EL VAN KÉNYEZTETVE!!!! <-anyád
A gyermek vizsgálata rendszerint akkor vált esedékessé, mikor a szoptatás volt. Általában a nejem kezéböl vitték vérvételre meg egyéb fehérköpenyeffektusnövelö beavatkozásokra.
Azóta havonta oltás, csipövizsgálat, voltunk szemészeten könnycsatorna öblítésen, stb. Ezek után a vizsgálatok után a srác elött 1-2 napig nem szabad fehér pólóban mutatkozni, mert nekiáll sírni....
...ezektöl a dolgoktól függetlenül életem legszebb pillanata volt, amikor elöször megfoghattam, és azóta minden nap egy külön öröm, mikor rámmosolyog, vagy csak odasimul hozzám. Imádom a kis szarost... :-)))
Cask azt akartam kihozni, hogy a tajgetosz nem csak a címben említett kórházban létezik, hanem máshol is... ... ezen IS kellene változtatni az egészségügyi reform keretében, de ez már egy másik téma...
Igen, eléggé kulcsszó.
Valahogy elég sok nő jut el az otthonszülés gondolatához a kórházi tapasztalatai után...
No meg ahogy a nő anyává válik, megtanulja az anyatigris szerepet is.
Nagy hibának érzem, hogy az emberek a mai napig misztifikálják az orvosokat. Én ma már ezt sem teszem.
Óriási kétségeim vannak a topicnyitó terveivel kapcsolatban is, kíváncsian várom a fejleményeket.
Szerintem a kulcsszó a "mai eszemmel". Persze sok mindent én is másképp csinálnék már, ha a mai eszemmel kerülnék oda. De akkoriban a személyzet felé érzett feltétlen bizalommal mentem oda, eszembe sem jutott, hogy itt majd esetleg nekem kell dirigálnom vagy követelőznöm, hogy emberhez méltó bánásmódban részesüljek.
Másnap az osztályon én is a szobatársaktól tudtam meg mindent. Még a telefon kezelését is ők magyarázták el. Az első reggel nem kaptam reggelit, mert nem tudtam kimenni érte. A gyerek pelenkázását, ápolását is a szobatársam mutatta meg, és hogy az ápolótálcán mi mire való. Nagyon kevés segítséget kaptunk a személyzettől. Önkiszolgáló kórház... ez nagyon találó :)
Nézd!
Mint írtam a feleségem ápolónő, egy vidéki kórház vezető asszisztenseként dolgozott februárig, akkor jött el, mert már pihennie kellett.
Az nem állapot, hogy frissen szült kismamaként ő magyarázza el az ott fekvő társainak, hogyan kell a köldökcsonkot ápolni, hogyan használják a fertőtlenítő szereket, mire vigyázzanak, ha WC-re mennek, stb, stb. Vagy írják ki, hogy kórház önkiszolgáló!
Balhéztunk mi eleget, már az elejétől fogva. Ennyit ért. Ha azért hanyagoltak el minket, mert balhéztunk, akkor a jogi kategória nem "foglalkozáskörében elkövetett gondatlan veszélyeztetés", hanem "gyilkossági kísérlet"...
Ha túl leszünk mindenen, és picike végre élheti a normális kisbabák életét, nem lesz több rohangálás vérvételre, kontrollra, stb., akkor jövök én, és pontig viszem dolgot. Ebből elég volt, ez nem magyarázható a magyar egészségügy állapotával, ez simán hanyag munkavégzés! Csak egy 24 órás, ártatlan kisbaba életével játszadoztak! Lehet, hogy cinikusan hangzik, de nem vagyunk kvittek a kórházzal. Pontosabban azzal az orvossal, aki akkor, ott szolgálatban volt. Minden zárójelentés meg van, és ezek, továbbá a tanúvallomások alapján a delikvens húzza a rövidebbet, arra felkészülhet. Majd beszélni fogok a közvetlen felettesével, és meglátjuk. Ha a kórház nem teszi meg a lépéseket, akkor megteszem én, de nem lesz irgalom!
Nézd, én annyit tudok neked írni, hogy én az első gyerekemmel megtanultam -és a mai napig e szerint viselkedem-, hogy nem hagyatkozhatunk az orvosokra. Nekünk is előfordult (külföldön), hogy az orvos nem akarta kezelni a gyerekünket. Addig balhéztunk, amíg a megfelelő kezelést ki nem harcoltuk.
Ami veletek történt, az nem a MÁV Kórház egyedisége. Bárhol vagytok, nektek kell résen lenni a gyermekeitek érdekében.
Az 1. kérdésedre.
Én a mai eszemmel bizony üvöltöznék és balhéznék, ha nem tennének semmit, pedig szükség van rá. Nem várnék a sült galambra.
A 2. kérdésedről más beszélgettem Eszter főorvossal én is. Ő is rossznak tartja, hogy a kismamákat soha senki nem tájékoztatja az esetleges problémákról.
A 3. kérdésedet nem értem, amikor mi ott voltunk, soha senki nem mehetett be a kórtermekbe.
Nekem csak a harmadik emeleti újszülött osztállyal van komoly bajom. (Az intenzíven, mint már korábban is írtam minden tudásukkal, igyekezetükkel küzdöttek a piciért!) Azóta is ezt az emeletet nyögjük...
Találós kérdéseink nekünk is vannak.
1. (Ez a legfontosabb)Hogyan lehet egy kórházban terápia nélkül hagyni egy besárgult újszülöttet 48 órán át?
2.Miért nem mondja el senki a kismamáknak, hogy mit, hogyan csináljanak, mire vigyázzanak, hogy ne legyen fertőzés?
3.Miért "átjáróház" a kórterem? (Bezzeg én csak ablakon át nézhettem a kisfiamat, pedig a szülőszobán a karomban volt. De utcai ruhában és cipőben a személyzet nyugodtan közlekedett az újsülöttek között.)
Egyelőre ennyi jutott az eszembe.
P.S.: helyettesítő ügyeletes dokik: nekünk is ilyen jutott, majdnem bele is halt a picink!
