A helyváltoztatás iránti igény egy évszázad alatt a sokszorosára nőtt. Ezzel együtt a közlekedésben résztvevők veszélyeztetettsége is. Kérem gyalogos, kerékpáros és járművezető társaim véleményét, hogy mit tehetnénk a balesetmentes közlekedésért.
Megrendülten hallom a híradásokat, egy-egy hétvége baleseti krónikáját. Nem csak 5 ember, köztük nagyon fiatal is vesztette életét, hanem velük tönkrement a családjuk, szüleik és gyermekeik is.
Most országos vita alakul ki az irányjelzés használatáról, ennek büntetési vonatkozásairól. Általában elitélő véleményeket hallok az irányjelzés megköveteléséről. Biztosan vannak helyeslők is, én is közéjük tartozom. De emlékezzünk vissza, amikor sok ember a viszkis rablónak szurkolt vagy annak idején a betyároknak a pandúrok ellen! Pedig a sokszor megénekelt betyárok nagyobb része kegyetlen rabló, gyilkos volt. (Ezt a kérdést jól ismerem, sokszor írtam róla.)
Mi köze van ehhez a közlekedésnek? Az, hogy én továbbra is azért szurkolok, hogy legyen okom a bizalmi elvben bízni. Hogy bízhassak abban, hogy ha valaki irányt változtat vagy kihajt a körförgalomból, akkor szabály szerint használja az irányjelzőt. Ne azért, mert ha elmulasztja, megbüntetik, hanem azért, mert ezzel balesetveszélyt hárít el.
Volt egy barátom, aki egy hasonló bejegyzésemre azt válaszolta, hogy ő minden szabályt megszeg, mégis 30 éve vezet baleset nélkül. Ami tízezerszer sikerült neki, egy alkalommal nem. És ez végzetes volt számára.
Többször szóvá tettem a Jelky András utca és a Rudnay utca keresztezésénél levő balesetveszélyes helyzetet. (A kiscsávolyi templom előtt levő kereszteződés. Itt a Szegedi útról érkező elsőbbséget ad a neki jobbról, a Jelky utcáról érkezőnek. Az elsőbbségadás táblát nem mindenki vette észre, mivel közel is van a Szegedi úthoz, a forgalmi helyzet leköthette a figyelmét. (Érdekes, hogy a jobbkézszabály szerint is elsőbbséget kellett volna adni.) Ha a templom felöl érkeztem, mindig lassan közelítettem meg a kereszteződést. Néhány esetben előfordult, hogy az elsőbbséget nem adták meg, de ezt nem is vették észre. Ezen egyébként nem őrjöngtem, mint szokásos, hanem nyugodtam mentem tovább. Nem is dudáltam bőszen, amint egyébként illik.
Aminek örülök: a nehezen belátható és veszélyes kereszteződéshez egy nagyméretű tükröt szereltek fel. Ez mindkét irányból nagyon megkönnyíti a járművek forgalmát.
Egy másik újdonsággal is találkoztam: a Bernhart Sándor út melletti szánkódombnál, a Margó presszónál van egy kis gyalogút, mely esténként sötétbe burkolózott. Oda egy napelemes lámpa került, mely jól megviágítja a járdát.
Mondják, hogy a "hír" csak a rossz hír. Most megkíséreltem mindjárt két jó hírrel előállni.
Tübb alkalommal írtam a gyalogátkelőhelyekkel kapcsolatos teendőkről. Most nézzük a gyalogos szeméve! (Nem akarok azzal előállni, hogy elsőbbségem akkor van a zebrán, ha megadják. Ha nem, akkor csak jogilag lesz igazam.
A forgalmi lámpával ellátott gyalogátkelőhely biztonságosabb, de egyetlen ország sem engedheti meg, hogy minden zebrát lámpával lásson el. Síkos időben azonban érdemes a gyalogosnak fokozottan figyelni, ha nagy sebességgel érkező járművet lát.
A lámpa nélküli zebrán csak akkor megyek át, ha a járművezető lassít, megáll és jelzi, hogy átenged. Párhuzamos közlekedés esetén még így is csak akkor, ha látom, hgy a belső sávban érkező jármű is meg fog állni. Az 51-es bajai szakaszán, a Dózsa György úton előfordul, hogy 10 percig is álldogálok, amíg úgy látom, hogy átkelhetek. A jogommal igyekszem nem visszaélni, tehát nem sétálok, hanem szaporázom a lépteimet a gyalogátkelőhelyen, mint olyan ember, aki gyalogos is, kerékpáros is, járművezető is.
Hogy a járművezető nem áll meg, annak számtalan oka lehet. Határozatlan a gyalogos, ő pedig siet. Figyelmetlen, telefonál, mással foglalkozik, alkohol vagy - és ez mindinkább gyakoribb lesz - drog hatása latt áll.
Magamnak is meglepetés, hogy előző jegyzetem után két nappal arról értesülök a sajtóból, hogy már a jogalkotó is foglalkozik a KRESZ erre vonatkozó részének bővítésével vagy kiegészítésével. Nyilván nem az én javaslatom miatt. A kérdést én úgy foglaltam össze, hogy a vezetés közben a vezetésre kell figyelni. Minden egyéb tevékenység, ami elvonja a figyelmet a vezetéstől, legyen tilalmas. Ha a jogalkotó tényleg megkezdi az erre vonatkozó szabályok bevezetését, azt minden valószínűség szerint össznépi vita követi. Az ember nehezen viseli, ha szabadságjogaiban korlátozzák. (Lásd USA-beli és svájci fegyvertartási vita.) Végül is ki tilthatja meg nekem, hogy vezetés közben szalonnázzak, ha nekem erre van gusztusom. Érvelhetek azzal, hogy éhségérzetem balesetveszélyt okozhat. Ugyanez elmondható a cigarettázásról vagy bármi más kiegészítő tevékenységről.
Érvek szólnak a dohányzás ellen. Régebben olvastam, hogy egy hölgy, akinek rágyújtás közben ráesett a cigaretta parazsa a nejlon harisnyájára, halálos balesetet szenvedett. A hirtelen fájdalomtól az autót a szalagkorlátnak vezette. A dohányos viszont érvelhet elvonási tünetekkel, ami szintén balesetveszélyt jelenthet.
Végezetül pedig az ellenőrzés majdnem lehetetlen. Tehát bármely hasonló tiltásnál csak az önkéntes jogkövetésre lehet alapozni.
Egy alkalommal már írtam egy kis jegyzetben, hogy vezetés közben csak a vezetéssel célszerű foglalkozni. A vasárnapi tragédia, melynek áldozata az áldozatokon kívül a balesetet okozó moldáv fiatalember is, megerősít ebben. (4-5 év börtön után egész életén keresztül megmarad szerencsétlen figyelmetlenségének emléke. Mint tudjuk, a GPS-re figyelt, azt állítgatta. 70-80 km/óra sebességnél a gépkocsi egy pillanat alatt áttérhet a másik sávba.)
Jómagam nem telefonálok, nem hallgatok rádiót, és semmi, amit általában kütyünek hívnak, nincs az autómban. Nincs GPS-em, nem is értek hozzá, (bár tudom, hogy van, akinek szüksége van rá, de nekem nincs), nincs lézer-blokkoló, radar-zavaró, nem himbálózik a látóteremben semmi csecse-becse stb. Még rádiót sem hallgatok vezetés közben, nem engedem el a kormányt, nem gesztikulálok, hosszabb beszélgetéseket nem folytatok. Azt is tekintetbe veszem, hogy az én életkoromban mennyi a reakcióidő. És tudni fogom, hogy mikor kell végleg abbahagyni a vezetést és jogosítványomat emléktárgyaim közé tenni.
Az előbbieket megfontolásra ajánlom gépjárművet vezető társaim szíves figyelmébe.
A közlekedési táblák megforgatása, alkalmanként meggyűrése mögött valamiféle virtus állhat. Valószínűleg ugyanabban gyökeredzik, mint hajdan, amíg voltak, a telefonfülkék összetörése, a játszóterek tönkretétele, az épületek grafitivel való összefirkálása. A szándék minden esetben a károkozás, amit aztán a közösség fizet meg.
Forgalmi táblák esetében egy "Állj! Elsőbbségadás kötelező. tábla hiánya még halálos balesetet is előidézhet. A Katonavárosban - egy tábla már, örömömre jelzi a nevet, nem biztos, hogy azért, mert gyakran szorgalmaztam a régi városrész nevek visszaállítását -, tehát a Katonavárosban van egy körforgalom. A körforgalmat előjelző táblát megfordították. Gondolom, hogy valami megfelelő szerszámmal, mert én kézzel nem voltam elég erős visszafordítani, pedig többször is megpróbáltam az utóbbi hetekben. Ha valakinek sikerül, illesse köszönet!
Örömmel hallom a híradásokat, hogy egyre kevesebb a halálos közlekedési baleset. Változatlanul az a véleményem, hogy egyetlen egy is sok. A balesetek jó része elkerülhető, tél idején úgy látom, lassabb és figyelmesebb vezetéssel.
Hogy lassan és figyelmesen vezettem, - nekem még rádió sincs az autómban, nem táplálkozom, nem cigarettázom, (egyébként sem), nem nyúzom a mobil telefont, kizárólag a vezetésre figyelek. Nem gondolom, hogy ezzel tegnap este halálos balesetet előztem meg, de egy súlyos sérülést valószínűleg igen. A Czirfusz utcán jöttünk a körforgalom felé Egy kerékpáros fiatalember valami szerelt a járművén, talán a világítást, majd hirtelen nyeregbe pattant, és átvágott előttem az autóbuszok bejáratához. Ahova egyéként csak busznak szabadna behajtani. Bár nem állt egyetlen busz sem a nekem bal oldalra eső öbölben, mégis lassan haladtam. Részint mert előtte van egy 30 km-es tábla, részint, mert csúszós az út. Ezen kívül igyekszem takarékos benzinfogyasztással kezelni az autót, tehát nem gyorsítók fel, hogy aztán ötven méter után a fékre lépjek.
Végül szerencsésen megálltam a fiatalember elütése nélkül. Aki az egészből mitsem vett észre, mivel vastag füles szőrmesapka volt rajta, fülében pedig az elmaradhatatlan fülhallgatóval élvezte a zenét. Biztosan valami jó számot hallgathatott.
A Dózsa György úton állok a nagymalom közelében levő gyalogátkelőhely előtt. (Hívhatnák Pesti útnak, mint régen. Volt egy szokás, hogy arról nevezték el az utcákat, ahovan vezettek. Szegedi út, Mártonszállási Bokodi út, Szeremlei utca, Vaskúti út stb. De ez már egy másik téma (magyarul topic) tárgya. Tehát vagy állok 10 percig, míg végre egy autós társam megszán, és megáll a gyalogátkelőhely előtt, és int, hogy keljek át bátran. Szrencsére nem teszem, mert sejtem, hogyha nekiindulnék, akkor e bejegyzésre már nem lenne módom. A belső sávban száguldó autók ugyanis a gyalogátkelőhely előtt megálló autót nem veszik figyelembe. Részben ritkán találkoznak ilyen jelenséggel, részben elfelejthették, amit az autósiskolában a párhuzamos közlekedésről tanultak.
Tudom, hogy nehezen megoldható, de valami módon érdmes lenne a Kresz ismeretét bizonyos időszakonként frissíteni. Nem feltétlenül intézményes formában, ez nehezen megoldható, hanem valami önkéntes alapon, szórólapok vagy valami hasonló nyomtatványok segítségével.
Szükség lenne erre. A mai újságban olvasom, hogy Kecskeméten három embert ütöttek el gyalogátkelőhelyen. (A hótól sokszor nem látni a gylaogátkelőhely felfestését, vezetőtársaim is gyakran fogalkoznak vezetés közben más tevékenységekkel. (Mobiltelefon, étkezés, hogy csak kettőt említsek közülük.)
Ezt a bejegyzésemet már tegnapelőtt beírtam, de túl hosszú vagy lassú lévén, a számítógép törölte.
Nem hiszem, hogy az az autós, aki jogilag valószínúleg vétlen volt, és aki ma halálra gázolt egy autóbusz mögül kilépő 6 éves kislányt, nyugodt lélekkel hajtja ma álomra a fejét.
Ha nagy jármű, mint tehergépkocsi, autóbusz, kamion áll az út szélén, lassítsunk le, és győződjünk meg, hogy nem lép-e mögüle ki valaki. Baján például a távolsági autóbusz állomásnál a Czirfusz utcában. Én mindiig lassan haladok el az autóbuszok mellet, inkább elviselem, hogy néhány autóstársam tülköléssel serkent gyorsabb haladásra.
Elmondok egy velem tóbb, mint 50 évvel ezelőtt megesett történetet. 20 km-es sebességgel mentem egy 250-es BMW motorral. egy olyan utcán, mely a bajai Attila utcához volt hasonló. Egy kisfiú meglátta a másik oldalon az édesanyját, és hirtelen átszaladt. Hogy el ne üssem, elfektettem a motorkerékpárt. Az édesanya sikoltozására lincshangulat alakult ki, mivel annak idején ilyen korú fiatalnak még nem volt jogosítványa abban a városban, és a diáksapkát viselni kellett. Szerencsére voltak emberek, akik felfigyeltek rá, hogy a gyermekhez a motor hozzá sem ért. Csak rajtam, meg a motorkerékpáron voltak horzsolások. Én egy életre megtanultam, hogy meg kell próbálni a váratlan helyzeteket is kivédeni, és a védekező típusú (defenzív) vezetés híve lettem.
Egy érdekes hírt olvastam ma, amely - részben a közlemény hiányosságai miatt - töprengésre késztet. Megköszönném, ha kifejtenék véleményüket.
Történt pedig, hogy egy 100 esztendős ember elütött egy autóbusz mögül kilépő 88 éves asszonyt, aki életét vesztette. A rendőrség bevonta a gázoló jogosítványát. Vajon miért?
1. Vétett a szabályok ellen?
2. Életkora miatt?
Az első kérdésre egyértelmű, hogy igenlő válasz esetén szabálysértés, bűncselekmény történt, az komolyabb retorzióval jár. Ha viszont életkora miatt vonták be a jogosítványt, akkor helytelenül jártak el.
A baleseti statisztika nem bizonyítja, hogy az idősebb kor a baleset okozásnak velejárója. Kétségtelen, hogy az életkor növekedésével megnő a reflexidő, de ezt az idősebb ember tudja. A megnövekedett reflexidőt ellensúlyozhatja a tapasztalat, a nagyobb óvatosság, a relatív gyorshajtás mellőzése és a védekező (defenzív) vezetési mód.
Történt pedig, hogy a napokban kerékpárral közlekedve majdnem egy autó alá kerültem. Az autó vezetője nem vette észre a Tóth Kálmán utca és a Kossuth Lajos utca kereszteződésénél az elsőbbségadás táblát. Mivel én a védekező, (defenzív) közlekedés híve vagyok, kerékpárral is mindig megnézem, hogy megadják-e az elsőbbséget. Most is időben leugrottam a bicikliról, nem történt semmi baj. (Hogy van-e tényleg ilyen hetedik érzék, nem tudom, de én gyakran megérzem, ha valaki téveszt a közlekedésben.)
Miután leugrottam a bicikliról - ellentétben a gyakran tapasztalt rossz szokással - nem ordítoztam, nem ráztam az öklömet, nem mondtam a vezetőnek hogy tanulja meg a Kreszt -, hanem sűrű bocsánatkérésére csak azt mondtam, hogy "semmi baj". Mint ahogy tényleg nem is volt.
Maga a tábla elhelyézése a ház falán tényleg nem szerencsés, de máshová nem lehet tenni. Hogy a nagy tűzvész után megtervezett nyílegyenes utcák a szegényslg miatt nem készültek el, tulajdonképpen szerencsés. Ez adja a bajai belváros utolérhetetlen báját, egyedülálló hangulatát.
Hosszabb tapasztalatomra alapozva mondom, hogy télen hideg, nyáron meleg van. Lehet, hogy nyáron nem szokott ilyen nagy hőség lenni, mint idén van. Ebben lehet a magyarázata, hogy jártomban-keltemben több ordítozó, dudáló, káromkodó autóst látok, mint általában.
Azt hiszem, most is érvényes az a véleményem, hogy a mai nagy forgalomban csak türelemmel, udvarias magatartással, védekező (defenzív) vezetési móddal, alkalmanként mások csekély hibájának megértésével lehet részt venni. Kevesebb idegesség, több türelem biztonságosabb közlekedés jelent.
Ezt kívánom mindannyiunknak ma, amikor átvettem új, eredetileg 55 éves balesetmentes közlekedés után a jogosítványomat. Még csak egy karcolást sem okoztam, de ezt nem tulajdonítom valami kivételes képességnek. Voltak meleg helyzetek, de mindig sikerült szerencsével - én úgy hiszem, más is közrejátszott - kivédenem. Úgy, hogy egyetlenegyszer sem ordítoztam, nem dudáltam rá senkire, nem türelmetlenkedtem. Ezt, mint módszert jószívvel ajánlhatom mindenkinek, tudva, hogy sokan vagyunk, akik így gondolkodunk, és így járunk el közlekedés közben.
Elmentem megnézni a javasolt lehetőséget. Valóban célszerű lenne a kerékpárutat a töltésen vezetni, amint erre számos példa van. Általában is ismert tény, hogy jó lenne a kerékpárközlekedést külön választani a gépjárműközlekedéstől.
Baján is sok utca van, melyen veszélyes, alkalmanként félelmet kelt kerékpárral közlekedni. (Pl. Bernhart Sándor utca, Czirfusz utca stb.)
A Bernhart Sándor utcát említettem. Ide az Epreskert utcából kihajtani gépkocsival is veszélyes. Hiába helyeztek el tükröt- örvendetes, hogy már hosszabb ideje nem törték be -, de az északi irányból, Szentistván felöl 80-90 km/óra sebességel érkező gépkocsikat nem lehet időben észlelni.
Ha már itt tartok, megemlítem, hogy jónéhány beláthatatlan útkereszteződés van. (Növényzet, műtárgyak.) Fel sem merül bennem, hogy valakit is a növényzet irtására ösztönözzek, a beláthatóságot biztosító nyírást viszont célszerűnek tartom.
Szeretnénk, ha Duna hídról lefelé jövet a kerépárút a régi töltésen haladjon tovább és ne kelljen a volt Posztógyár előtti gödröket kerülgetni a biciklikkel. Így a Türr kilátóig be lehetne vezetni a kerékpáros forgalmat biztonságos úton.
Úgy tűnik, elhal ez a téma - magyarul topic -, de még megkísérlem néhány ötletemet elővezetni.
Olvastam, hogy a napokban egy álló autóbusz mögül kiszaladt egy gyermek. Erre az eshetőségre érdemes mindig előre gondolni. Én például a Czirfusz utcán álló buszok mellett mindig lassan megyek el, utánam haladó autóstársaim élénk nemtetszésétől kísérve. (Nem általánosítok, csak egy-két alkalommal hangzik fel a dudaszó.)
Úgy, mint amikor a Dózsa György úton 50-nel haladok. Néhányan akkor is gyorsabb haladásra serkentenek, de nem veszem a lelkemre, és persze továbbra is betartom az ötvenet. Sőt egy gyalogost átengedve a zebrán, le is lassítottam, amikor elszáguldott mellettem egy autóstársam. Tanács a gyalogosoknak: párhuzamos közlekedésnél ne bízzanak abban, hogy az autósok a másik sávban is megállnak. Persze tanulták, de viszonylag ritkán fordul elő. Ugyanígy veszélyes lehet a "tele" forgalmi lámpa a Déri sétány és a Deák utca kereszteződésénél. Ha lesz rá pénz, érdemes lenne változtatni.
Javasoltam, hogy a vasúti felüljáróra jó lenne a biciklik számára egy vályú, melyben fel lehetne tolni a kétkerűmet. Ezt vagy nem olvasták vagy nincs rá pénz. De remélem előbb-utóbb megvalósul.
Egy egyszerű megoldást láttam vasúti alul- és felüljárókon, mellyel könnyebbé válik a kerékpárral való feljutás. A lépcsők szélén egy "U" alakú, alul sarkos feljárót helyeznek el, kb. 8 cm széleset, hogy minden kerékpár kereke beleférjen. (Én a bajai vasúti felüljárón naponta kétszer is feltolom a kerékpáromat, úgy, hogy a szélén levő keskeny tartóidomot veszem igénybe.)
Az említett egyszerű és valószínúleg nem is költséges megoldás megkönnyítené a feljutást.
Nagyon figyeljetek a rendőrökre. A magyarországi rendőrség pénzéhsége valószínűleg újabb fokozatra kapcsol (2010-ben 16 milliárdot kellett kirugdosniuk a közlekedőkből) Naszóval már 2x láttam a Kossuth ucca gyógyszertáros végén, hogy áll egy civil autó az út szélén, benne két rendőr. A lámpák felől jövő gyalogosokra hajtanak. Átmész a nagy zebrán, utána esetleg beszaladsz a kis zebrán a pirosba és csak akkor veszed őket észre, mikor kiszáll és írja a csekket. És naponta hány ezer rendőr töltheti ezzel a napját... kell a pénz, mocskosul kell. Apróbetűs rész: tisztában vagyok vele, hogy a kisrendőr ugyanolyan terrorban tartott nyomorult rabszolga, mint rengeteg más alkalmazott, nem rájuk kell haragudni. Viszont okádok attól, amit egyre több hatóság kezd alkalmazni, miszerint az állam kivonja a költségvetésük egy részét és azt mondja nekik: a hiányzót szerezzétek meg, ahogy tudjátok. Vagyis részben a büntetésedből fedezik azt, hogy ott üljön a rendőr és büntethessen téged.
A nagy hó miatt igyekszem gyalog közlekedni. Nincs ebben semmi különös. Gyermekkoromban úgyszólván nem is volt autó, magánkézben legfeljebb egy-két háború előtti, így tudtuk, hogy mire való a lábunk.
Látom, hogy kerékpárosok elég sokan közlekednek a hó ellenére. Nyilván megvan rá az okuk, messze van a munkahelyük stb. Javasolom, nagy ívben kikerülni, előzni őket, számítva arra, hogy a kerékpáros esetleg elcsúszik, elesik, és az autó alá kerül. Ma egy ilyen, de szencsés kimenetelű esetnek voltam tanúja.
Nincs is közöttünk semmi vélemény-különbség. Legfeljebb azt tenném hozzá az előbbiekhez, hogy szeretném megérni, hogy a szabálytisztelet, türelem, udvariasság, egymás emberszámba vevése a közlekedésben is általánossá váljon. Jómagam, betöltvén 72. életévemet, e téren már csak a reményt táplálgathatom magamban. Annak örülök, hogy nyugatabbra jobbnak bizonyul a közlekedési kultúra. Érjen ide minél előbb!
Én sem úgy gondoltam, hogy minden autós megállás nélkül hajt át a zebrán, de sajnos nagy a különbség az ország nyugati fele és közöttünk. Pápán voltunk néhány éve és ott a város közepén halad át egy nagyon forgalmas út, mi azon akartunk átmenni. Arra gondoltam, hogy kellett volna hozni három napi hideg élelmet, de csodák-csodája odaértünk a zebrához és megálltak az autók. Uganezt tapasztaltuk pl. Tatán, Győrben, Sopronban, Szombathelyen stb.Remélem lassan ide is elér ez a közlekedési kultúra!
A gyalogátkelőhelllyel kapcsolatos észrevételemből szeretnék levonni derűlátó következtetést.
Tegnap a távolsági autóbuszpályaudvarhoz igyekezve, a tanítóképző felöli oldalról a körforgalom után. Egy autós udvariasan átengedett a gyalogátkelőhelyen, melyen sietve, a 4 métert két-három másodperc alatt megtettem. (Az úttest közepén van egy terelősziget.) Az udvarias és a Kreszt ismerő autós után jövő gépkocsi vezetője éktelen dudálásba kezdett, nem tetszett neki, hogy az előtte levő autós megállt a gyalogátkelőhelynél. Felhúzott autóablaka miatt nem hallottam, hogy mit ordított nekem, de el tudom képzelni. Miután az egybenyakú fiatalember kopasz feje vérvörösre változott. Gépjármű vezetésére kevébé, kecskét vezetni valószínűleg alkalmas lenne.
Pécsen nagyon kedvező tapasztalataim voltak. Ott az autósok emlékeznek még a zebráknál történt súlyos, sőt halálos kimenetelű balesetekre.
Bajára visszaérve szintén kedvező tapasztalatom volt. Derűlátásra van ok. Az 5 százaléknyi járművezetőt kellene még jobb belátásra bírni!
A KRESz egyértelműen kimondja, hogy a gyalogátkelőhelyet úgy kell megközelíteni, hogy szükség esetén előtte meg lehessen állni. Ezt az élet felülírja, ha például, mint gyakran látni, kerékpáron haladnak át, vagy gyalogosan, de távolabbról futva. Párhuzamos közlekedés esetén a külső sávban megálló autóssal együtt nem minden esetben áll meg a belső sávban közlekedő autós.
Jogaim teljes tudatában is igyekszem meggyőződni, hogy az autós valóban megáll-e, hogy a gyalogátkelőhelyen átengedjen. Ha nem, nem erőltetem. Némely autósról szemlátomást látni lehet, hogy attól tart, hogy fékezés esetén hátulról beleszaladnak. Ennek veszélye fokozottan fennáll, ha hosszabb sorban közelednek az autók a gyalogátkelőhelyhez. A legjobb az lenne, ha minden átkelőhely, (zebra) lámpával lenne ellátva, de ez nyilván megoldhatatlan.
Autósként gyakran látom, hogy az átkelőhelynél beszélgetnek, így nem lehet megítélni a szándékukat. Olyan is előfordult, hogy a gyalogos intett, hogy menjek csak, azután meggondolta.
Jómagam úgy szoktam gyalogosként vagy kerékpáromat tolva eljárni, hogy határozottan jelzem a gépkocsi vezetőjének a szándékomat. Ha megáll, akkor sietős léptekkel, tehát nem "slattyogva" haladok át. (Némelyek igyekeznek kifejezetten dühíteni az autósokat a lassú átkeléssel, de olyat is láttam, hogy megálltak beszélgetni a zebrán.)
Tehát a gyalogátkelőhely elsőbbségét semmiképpen sem kissebbítve, az a véleményem, hogy tekintettel kell lenni egymásra. Türelemmel, udvariassággal, védekező típusú vezetéssel fel lehet oldani a gyalogosok és a gépjárművezetők közötti ellentéteket, és el lehet kerülni a baleseteket.
Ma hallottam, hogy megint elütöttek egy embert a zebrán, aki meghalt. A Bajcsy utcán a főiskola sarkánál van egy zebra, amin igen nehezen lehet átjutni.Annyiszor hallottam már, hogy a ráutaló magatartás esetén is meg kell állni az autósnak és át kell engedni a gyalogost. Most csak azt kell tisztázni, hogy mi a ráutaló magatartás, estleg az lehet talán ha állok az út mellett a zebra előtt? Ezt többször megtettem,de nem jártam sikerrel, szépen ki kellett várnom mindig a soromat, hogy át tudjak menni a túloldalra. Most jön az érdekesebb egyik nap láttam két láthatósági mellénybe öltözött rendőrt, akik gyalogosan járőröztek és mit látok, át akarnak jönni a zebrán, na mondom a páromnak várjuk meg mi történik. Az történt, ami velem, velünk szokott, ők is kivárták a sorukat és amikor már nem jött egy autó sem, akkor átjöttek. Na, akkor mit akarunk mi civilek?!
