Remélem jó helyen járok... Nos szeretnék egy olyan fotóst találni, aki profi géppel egy teljes napot igénybevevő árukészlet fotózást vállalna. Bútorok, egyéb lakás kiegészítők, stb. Prospektus készítéshez és weboldalhoz.
Ajánlatokat felszerelés és ár megjelöléssel a következő e-mail címre várok: csodo.norbert@gmail.com
az utómunka része a fotózásnak. a negatív előhívásakor is egy utómunka folyik hiszen a fotós maga dönti el ott helyben, hogy végül milyen lesz az előhívott papírkép. a számítógépes utómunka pedig segít olyanná varázsolni a képet amilyet szerettél volna eredetileg, amilyennek elképzelted azt a pillanatot de a fényképezőgép nem ugyanazt látta amit te magad. de ez már milliószor lerágott csont :) az eltúlzott utómunka már manipuláció. na jóccakát :)
pontosan, valami hasonlót írtam én is szerintem. Van egy Photography annual 1969 című újságom. Elég bonyolult megértenem, hogy miért is kerültek be azok a képek az újságba, mert nem valami jók, de ha sokat nézem az egyik képet, akkor elgondolkodok rajta és rájövök, hogy miért jó. Azt csak arról jutott eszembe, hogy mostanság fiatalok körében nagyon elterjedt a PS túlalkalmazása. Első pillantásra, vagy kicsiben jó a kép, de ha meglátom nagyban akkor hányok, és olyan büszkék magukra hogy tudtak csinálni egy jól kinéző felhúzott kontrasztos képet. Nem tagadom nekem is van ilyen, és használok PS-t is, mert miért ne, de megpróbálok nem túllépni egy szintet.
S nagyon sok ember van. Van aki szép csendben elfotózgat, s nagyon jó képeket csinál s felfigyelnek talán rá, de van hogy csak a maga örömére csinálja.
Van olyan aki ellő pár képet, van közte jó is, fel-fel tölti ide oda, de nem veri nagy dobra, begyülti a gratulációkat, esetleg nyereményt s kész.
Van aki életében egy-vagy két olyan képet készitett ami tán jó, de attól még játsza az arcot mindenhol tolja a "szarját" s eljátsza a janit. Ilyeneket nem birom.
Meg ennek egyik durvább változata aki két hobbija közt épp rátalál a fotómasinára, s egy rövid ideig nyomatja játsza az arcot aztán ugy ahogy elővette el is teszi (tán akár örökre is)
Sztem a fotózás egy olyan dolog. Bármit is fotózol, az a lényeg, hogy elmész csinálod, lekötöd magad valamivel, s utána nagyon jó elővenni késbb a képeket, jó hallani barátoktól / másoktól/ kritikájukra adható profiktól, hogy megdicsérnek tetszik nekik, s ez az érzés nem pótolható semmivel se. :)
Lehet, hogy ez is csak amatör szint, de én ugy vallom, elsősorban magad örömére csináld, s ne próbálj semilyen importált ideologiát átvenni, csináld ugy ahogy akarod.
Nyo de mire is akartam kijukadni? Most hogy bejött a digit, s mindenki lő, sokan sajna "rosszra/rosszul használják" - mig régen amig sokat kellett rákölteni, aki tényleg szerette s lételeme volt (jó nem csak az) az csinálta elsősorban, nagyobb tételben, mindenféle témával dologgal, igy volt egy szűrö.
lényeg a lényeg: egy dekával sincs most sem több fiatal tehetség mint eddig volt csak éppen elérhetőbbek az eszközök. olyan ez mint, hogy régen sem volt kevesebb katasztrófa csak azóta a hírszolgáltatás sokat fejlődött.
Hát néha én is szoktam igy agyalni. AMikor nem a hülye hobbim után mászkálok, hanem csak ugy járok, akkor fel-fel figyelek én is dolgokra. Egyik éjszaki hazakutyagolásom alatt tetszettek meg a kihalt aluljárók. Aztán ugy pár napig rákaptam s sorra jártam éjjelente őket. Ritkán kap el olyan gondolat amit megvalósitok, de sztem ez a alapja, hogy mész-látsz-utána megpróbálod megcsinálni, s megcsinálod.
"sokszor teljesitményben verik az idősebb szakértő fotosokat.....?.....hogyi s van ez?" mit értesz teljesítmény alatt? azt, hogy amikor elmegyek egy rendezvényre akkor az úgynevezett tehetséges fiatal fotós 730x kattint, amiből 20 értékelhető? mert ez valóban nagy teljesítmény :)
bocs hogy ennyit dumálok, de még ezt leírom:D: Vannak olyan óráim amikor repül az agyam, mert úgy látok, hogy agyam rá rak kivágásokat(négyzettel kijelölve) a látómezőmre, és elszineződnek azok a részek, amik jól néznek ki fotón, ami tökéletes az piros. remélem ti nem néztek hülyének:D:D:D eddig mindneki annak nézett akinek ezt elmondtam.:D
kül. vártam már egy ilyen topicra, mert kiváncsi vagyok vagyok a kortársaimra. fotozz-on szdtem össze 2csávót, akik 16évesek, egyk már abbahagyta a fotózást, met szerintem csak fellángolás volt neki. Másik meg paraszt, és nem nagyon szoktam vele beszélni.
ezt most is csinálják:D most is járok "terepgyak"-ra (igazából túravezető vagyok) de ott nem érek rá szöszmörészni a fényképezővel, edig osk kedvem lenne hozzá. Ha lesz egy vakum, akkor elmegyek bulikba fotózni, a célom az hogy adjon az egyik honlap egy passcardot a bulikba:D pénz az nem kell:D eddig sosem kértem pénzt ilyen dolgokért, és addig amíg nem ez lesz a munkám nem is fogok.
Egyetem alatt maj rákapsz jobban :) Pl egy-egy terepgyakot vagy redezvény vagy bulit csak ugy végigfotózni, mindent megpróbálni elkapni, aztán meg csak irogathatod a cd-ket a csoportársaknak, mert rádjárnak majd a termést elkérni :)
Alcímre válaszolok: én véleményem: Nyitottabbak vagyunk digitális techikák felé, mert már ezekbe születtünk, én pl 10éves koromban már játszhattam egy Fuji A101-el:D és talán ez is segít valamit. Főleg látásmódomban az segít sokat nekem, hogy művészetis általánosba jártam(nem folytattam ezen a vonalon a tanulást, mert nem éreztem jövőt). Már 7.-ben mikor először fogtam slr gépet(tanóra volt fél évig) én szerettem talán a elgjobban kattintgatni, képeim nem voltak jobbak, de legalább a lelkesedés megvolt. Első manuálisan is kezelhető digit fényképezőmig nem nagyon izgatott a fotózás, bár mindíg én fotóztam családi cuccokon. Aztán valahogy megtetszett az h. én játszhatok a fényekkel szinte, és még látom is közben, hogy mi lesz az eredmény(ez volt 2éve).Talán a bátyám miatt is fotózok most, mert régen ő fotózott virágokat egy Practikával, aztán idegesített, hogy szép képeim vannak(10db) és le akartam hagyni. Fél év alatt beleszerettem a fotózásba, de még annyira most se, hogy magamtól elmenjek fotózgatni(vagyis inkább lusta vagyok). Ha valaki megkér(főleg csajok), akkor örömmel lefotózom. Mostanság kezdtem el járni gyakorolni, mert új gépem van, és égő, hogy roszabb képeket készítek vele, mint a sokkal bénábbal. kb 8hónapja éreztem bátorságot arra, hogy beküldjem a képeimet pályázatra első egy USA-i volt, azzal nyertem 50ft-t, mert második lettem. Aztán kis téli számítógépfüggés után, tavasszal is küldtem 3-ra is. Országos középiskolai fotókiállításon kiállított lett a képem, eddig nekem az a legnagyobb eredményem saját véleményem szerint. Aztán most 2hete meg 3. lettem az országos diákfotó(sajtófotó) pályázaton. Ha már béna vagyok a sportokhoz, legalább ez sikerélményt ad nekem, én ezért csinálom mostanság, hogy ilyenekből boldogságot szerezzek, meg amiatt is, hogy boldoggá tesz a szép teremtése. Fő alapelvem az egyszerűség, hogy ne legyen információval túltelített a kép, valamilyen hangulatot sugározzon. Bárcsak suliban is ilyen fogalmazásokat tudnék összedobni 10perc alatt:) Gregor Dávid, székesfehérvári 16 éves gimnazista.
Hmm én egyáltalán nem érzem tehetségesnek magam, meg a 20-at is csak felülről verem, de szeretek csak ugy néha kattintgatni itt-ott. Bár furi, van egy jó barátom egy csajszi, ő állandüan kiállitást akar nekem rendezni. :PPP Párszor az elején még csak azt gondoltam, hogy a alkohol beszél belőle (mert néha összeülünk borozgatni), de aztán "józanul" is egyre többször emlegette. Én továbbra is képtelen ötletének tartom ezt, de nem akartam megbántani őt - hisz ő a legnagyobb rajongója az ilyen néha el-el katintok párat képeimnek - szóval belementem a "játékba" s párszor kicsit elfantáziálgattam vele. Bár pár képet már kiállitott az enyémeim közül az irodájában, szóval nekem az is nagy elismerés :)
Lehet, hogy ez itt OFF, de ugy éreztem ez talán idevág :)
