A magyar kötény szó megfelelőjének látszik (sumér nyelvi topik 2791.). Kötény szavunk tehát jó eséllyel Elámból származik, és a sumér, valamint feltehetően más nyelvek közvetítése útján került hozzánk. De az angolokhoz is ilyen kiindulási alapból kerülhetett a 'pamut'-ot jelentő cotton.
"a kidinnû/kitinnu az elámi nyelvből kerülhetett át Mezopotámiába ... az akkád kitû megfelelőjeként vált arab (qutn) és spanyol-provanszi (al-coton, coton) közvetítéssel az angol cotton forrásává"
"KTN: Phoen /ktn/ linen; Ug /ktn/ kind of raiment; Aram /kittan/ flax, linen; /-niyt/ raiment; (imp.) /kt(w)n/ = ; Syr /kettan/ flax, linen; /kottīn/ raiment, sail, net; Akk /kitu/ flax, linen; /kitīt/, /-itt/, /-int/ linen, raiment; ?/qutān/, /ku-/ a fine material; Arab /kattan/ flax, linen; G&z /ktan/ linen (cloth); (+/kdan/) raiment; ? Eg (Dem.) /gtn/ garment; Cpt /ʃtēn/ =.
Pisztácia szavunk eredete: It. pistacchio, from L. pistacium "pistachio nut," from Gk. pistakion, from pistake "pistachio tree," from Pers. pista "pistachio tree." The modern pistachio nut P. vera was first cultivated in Western Asia, where it has long been an important crop in cooler parts of Iran. It appears in Dioscurides as πιστάκια, recognizable as P. vera by its comparison to pine nuts.
Elámi pi-iš-tuk-ka4 'pisztácia'
In: Jan Tavernier, Iranica in the Achaemenid Period (ca. 550-330 B.C.): lexicon of old Iranian Proper Names and Loanwords, Attested in Non-Iranian Texts; Peeters, Leuven, 2007, 460.
Az elámi civilizáció egyik leghíresebb emlékét, Dur Untašt (=Untaš erődje) a Kr. e. XIII. században építtette Untaš (-Napiriša) király egy kb. ötven méteres magaslaton, Szúzától 45 km-rel délre. Az új fővárosban a 105x105 m-es ziggurat körül egy belső és külső udvart találunk, számos későbbi templomkörzetnek, például a jeruzsáleminek az előzményeként. A komplexumot 1951 és '61 között Roman Ghirshman bontotta ki a tell alól, aki egy víztisztító létesítményt is feltárt:
A víztisztító megépítését a Karkheh (Khoaszpész) vizének sáros volta tette szükségessé, melyet Szúzából vezettek ide Haft Tepe mentén egy kilenc ágra bomló csatornán. Ez a legkorábbi ilyen jellegű építmény a világon.
Azt már 1965-ben gyanította von Soden, hogy a kidinnû/kitinnu az elámi nyelvből kerülhetett át Mezopotámiába1. Két évvel később hasonlóképpen állapítja meg Oppenheim, miszerint ez egy „idegen szó az újbabiloni szövegekben a vászonneműek jelölésére”2. Hinz és Koch szerint az elámi kuktum (ku-uk-tum) egy ing- vagy kabátszerű felsőruha volt3, melyről Alvarez-Mon kimutatta, hogy lenből készítették4. Utóbbi arra is felhívja a figyelmet, hogy a középelámi kortól gazdagon adatolható kifejezés akkád kitû megfelelőjeként vált arab (qutn) és spanyol-provanszi (al-coton, coton) közvetítéssel az angol cotton forrásává5, bár az elámi kuktum eredetileg nem pamutból (gyapotból) készült.
4The Introduction of Cotton in the Near East: A View From Elam, in: K. Abdi szerk.: Draya tya hacâ Pârsâ aitiy: Essays on the Archaeology and History of the Persian Gulf Littoral, Archaeopress, Oxford, 2005, 10‒1
The name of Iran from New Persian derives immediately from Middle Persian Ērān, Pahlavi ʼyrʼn, first attested in an inscription that accompanies the investiture relief of the first Sasanid king Ardashir I at Naqsh-e Rustam. In this inscription, the king's Middle Persian appellation is ardašīr šāhān šāh ērān while in the Parthian language inscription that accompanies the Middle Persian one the king is titled ardašīr šāhān šāh aryān (Pahlavi: ... ʼryʼn) ... The gentilic ēr- and ary- in ērān/aryān derives from Old Persian ariya-, Avestan airiia-, etc., meaning "Aryan," in the sense of "of the Iranians." This term is attested as an ethnic designator in Achaemenid inscriptions and in Zoroastrianism's Avesta tradition, and it seems very likely that in Ardashir's inscription ērān still retained this meaning, denoting the people rather than the empire
Csak én gondolom, hogy Elám nevéből származik Irán és alán, vagy csak a spanyol viasz esete? A magyarban az úr, orr, orom, óriás szavak gyöke szintén magasat, kiállót jelent. Erre rímel a hegység jelentésű sumér kur és hursag is.
Šum. nim 'magas, emelkedett; korai; keleti', Elám esetében gyakran a földre, országra utaló ki determinativummal
A keletibb síkságra s a rajta túl emelkedő fennsíkra, ill. előhegyekre használták, etnikai tartalma nem volt. Maguk az elámi népek ezt a szót nem használták.
Vallatnak lehet igaza: az akkád Elamtu az elámi Ha(l)tamtu torzításának látszik, nem pedig valahogy fordítva, ahogy (ugyancsak '96-ban) Quintana gondolta.
Hinz szerint halHatamti = hal 'föld, ország' + tamt 'barátságos, kegyes úr' (1971).
"A perzsákat pl. csak Kr. e. 691-ből említi egy itteni forrás, amely arról szól, hogy Parzuašból való harcosokat is besoroztak az elámi hadseregbe"
Josephusnál ez úgy csapódik le, hogy a perzsák az elámiak leszármazottai voltak: Ἔλυμος μὲν γὰρ Ἐλυμαίους Περσῶν ὄντας ἀρχηγέτας κατέλιπεν (A zsidók története I, 143). Egyébként a mezopotámiai források mellett pl. a szúzai fellegvár adminisztratív tábláin legalább 11-szer említik őket egyes vagy többes számban, pár-sir(-ra) és pár-sip formában.
Hatti pat- (pata-) ’láb’, patalha- ’talp v. boka’, pidda’i ’futni’
Lúvi pati- ’láb(fej)’
Szumír ĝešbad ’láb; bútordarab lába’
Magyar pata, patkó
Oszét fad ’láb(fej)’
Szanszkritp’at, pā́d, acc. pā́dam, gen. padáh, m. ’láb(fej), (láb)nyom’; pádya- ’lábra vonatkozó, ahhoz tartozó’, pádyā f. ’lépés, út, gyalogút, ösvény’; padá- n. ’lépés, lépésköz’
Avesztai pad-, pâdha ’láb(fej)’, paiđyā ’láb(fej)’, pađa- n. ’(láb)nyom; láb mint mértékegység’, pasti- ’gyalogos’
Perzsa pāy, pa ’láb(fej)’
Gudzsaráti peg ’láb(fej)’
Szingaléz paya ’láb(fej)’
Kasmíri pad ’láb(fej)’
Beludzsi phadh ’láb(fej)’
Vakhi pued ’láb(fej)’
Bengáli pa ’láb(fej)’
Marathi pay ’láb(fej)’
Nepáli pau ’láb(fej)’
Örmény pl. ot-kh ’πόδες’, ot-n ’πούς, πόδα’ (az örményben rendszerint kiesik a szókezdő p); het, gen. hetoy ’(láb)nyom’, y-et ’után’, z-het, z-etoy ’hátul, valami mögött, után’
Ógörög pṓs, pós (*dor.), att. pọ̄́s, gen. podós m. ’láb(fej)’; aeol., dor., ark. pedá = metá (p>m nazalizáció); pézda f. ’a lábfej felső része (csüd, rüszt)’; pezdó- ’gyalogolni’
Latin pēs, gen. pedis m. ’láb(fej), láb mint mérték, pata, karom’
A sumír forrásokban Nim-ma vagy Num-ma, ezt fordíthatták le az akkádok.
Valóban ők hozták létre az első, történelmileg ismert államalakulatot Iránban. A perzsákat pl. csak Kr. e. 691-ből említi egy itteni forrás, amely arról szól, hogy Parzuašból való harcosokat is besoroztak az elámi hadseregbe (Terence Wise: Ancient Armies of the Middle East; Osprey, London, 1999, Men-at-Arms 109., 14.)
Šum. nim 'magas, emelkedett; korai; keleti', Elám esetében gyakran a földre, országra utaló ki determinativummal
Nézegetnivaló: 