"Mivel a Hungár naptár kb. 200 évvel közelebbi párhuzamos középkori napfogyatkozásait ignorálták, kénytelen voltam egzaktabb bizonyíték után is nézni.
Így került látókörömbe az 1980-as években Mainz központjában (a Hilton hotel mellett) talált öt hajó roncsa, amelyet a rómaiak akkor építettek, amikor még azok óramű pontossággal járőröztek a folyón. Egymástól 20 mérföldnyire felállított állomások közt közlekedtek, reggel lefelé hajóztak a folyón, délután pedig felfelé. A barbároknak nehéz volt meglepetésszerű támadást indítani ezen ősi vízirendőrség vigyázó tekintete közepette.
Dr. Olaf Höckman archeológus megállapította az egyik hajóról, illetve az ahhoz felhasznált tölgyfáról, hogy CE 376-ból származik, és két részletének alapos vizsgálatából kiderült, hogy javításuk két különböző alkalommal, történt, először CE 386-ban, azután CE 394-ben. Mind az öt hajó békésen végezte be vízi pályafutását, egymás mellett, egy kikötőben leltek békésen megöregedve menedéket, miután a Rajna szép lassan megváltoztatta medrét. Én hiszek a dendrokronológusoknak, tehát a datálás dátuma jó! Csak akkoriban Septimius Severus, és Caracalla voltak a császárok!
A hagyományos AD 386 táján már más – nem békés – idők jártak a Rajna vidéken; mindennapos volt a barbár betörés, Rando alemann herceg AD 368-tól folyamatosan fosztogatja Mainz vidékét…
Tehát nincs értelme a vízirendőrségnek. Ha meg lett volna, akkor ezeket a hajókat felgyújtják, és nem maradtak volna fenn korunkig.
E kis kitérő után kanyarodjunk vissza a Julián naptár Hungár naptár szerinti kezdőévéhez HC/CE 154-hez. "
"During my search I found an article about 5 wreckages of Roman galleys which were found in the 1980s in the centre of Mainz, Germany (near the hotel Hilton). These galleys were built by the Romans in times when they were still patrolling the river Rhine very carefully. They were moving between guard-stations installed in every 20 miles, starting down the river in the morning and returning up the river in the afternoon. It was quite difficult for the barbarians to begin an attack unexpectedly while this ancient river-guard was on duty.
The archaeologist, Dr. Olaf Höckman examined one of the galleys, or more exactly the oak tree which was used to build it, and determined that the wood is originating from CE 376. Examining further very carefully two fragments of the galleys he realized that the galleys were repaired twice, first in CE 386, and then in CE 394. After that all the five galleys ended peacefully their river-mission, they found an untroubled shelter in a dock as aged wreckages resting in peace next to each other, since the Rhine gradually changed its river-bed. I believe in dendrochronologists, so I accept their dating as a correct one! The only thing is that during the mentioned time the Caesars were Septimius Severus and Caracalla !
Around the traditional AD 386 in the Rhine region the times had already changed from peaceful to worse, the barbaric raid was an everyday event, the Alemann prince, Rando plundered the Rhine country continuously from AD 368 and on. Consequently there was no more place for river-patrolling. If these galleys were still in use that time they would certainly burnt down, and they could not remain for our age as intact wreckages."
Különböző korokban több különféle apokalipszis és világvége-váró folklór hódított
(lásd legutóbb a maja naptár)
Hydatius mellesleg szintén egy ilyen folklorista volt. A világvégét, avagy Krisztus második eljövetelét állítólag 482 május 27-ére várta. Valószinűleg ő ezt már nem érhette meg, hivatalos vélemények szerint 468 körül (kb. 89 évesen !?!?) meghalt. Halála időpontjára természetesen nincs pontos adat, erre csupán a krónikája utolsó bejegyzései alapján következtethetünk.
Krónikája rengeteg pontos kronológiai támpontot tartalmaz (olimpiai évek, aktuális pápa, spanyol aera, napfogyatkozások stb.) Kortársként ír például a hunokról, Attiláról stb. Ehhez képest furcsa, hogy itt ennyire nem foglalkozik vele senki, főleg a középkori magyar krónikák kronológiájának viszonylatában.
E mellett a keresztény aera mellett mint a középkorban jelentőséggel bíró számítást a spanyol aera-t kell említenünk, melynek kezdőpontja a Kr. sz. előtti 38. év január 1-je. Ez a számítás a Kr. u. V. század második fele óta volt használatos, még pedig jelentős középkori íróknál, pl. sevillai
In: Christoph Ulf–Robert Rollinger szerk.: Frauen und Geschlechter -- Bilder – Rollen – Realitäten in den Texten antiker Autoren an der Wende von der Spätantike zum Mittelalter; Wien–Köln–Weimar, 2006, 155–65.
Forradalom...
" AZ ÉRÁK
Amint azt az előbbiekben láthattuk a kronológia az idő általunk közvetlenül érzékelt legnagyobb egységével, az évvel dolgozik. Ráadásul visszafelé. Megértem azt is, hogy emberi visszaszámolás, tehát lehet benne hibázni. Még nagyot is. Minél távolabbra megyünk vissza az időben annál nagyobbat. Az évek számlálása sokféle lehet, nem kívánom őket ismertetni, inkább az évek végtelen sorára terjedő érák lesznek érdekesek dolgozatom szempontjából. Az éra valamely történeti eseménytől vagy természeti tüneménytől számított évek folytonos sora. Az eseményt, amelyből az évszámítás kiindul nevezzük az éra kezdőpontjának epochájának.
A keresztény időszámítás könnyebb megértése érdekében meg kell ismerkednünk a keresztény világérákkal is, hiszen megelőzik azt, sőt kifejezetten azokra támaszkodik.
„…az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.”
A gondolatot a Bibliából kölcsönöztem, Péter második leveléből. De vehettem volna a Koránból is, hiszen „Allahnál egy nap annyi, mint ezer esztendő abból, amit ti számoltok.” [22. SZÚRA]
A korai kereszténység történetéből megállapítható, hogy a bibliai teremtéstörténet a hét napjainak analógiájára alakult ki. A napokat hozzákapcsolták az Ószövetség generációinak rendjéhez, és elnevezték őket Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes és Dávid után.
A hatodik világnapot Krisztusnak szentelték. Kezdetben csak a keretek voltak adva, ebből adódott, hogy ha az Úr napjai annyit tesznek mint ezer év, miközben a teremtés hat nap alatt ment végbe, akkor a beteljesedés a 6000. év.
Bármit is írjanak a különféle egymásnak ellentmondó források, ez teoretikusan, matematikailag nem jelenthet mást, mint a „Jézus születése szerinti” időszámítás 5001-re vagy 5000-re teheti az Üdvözítő születését, vagyis a 6. világnap kezdetére. Ennek következtében a Kr. U. 1000. év meghatározó jelentőségű kell, hogy legyen az egyházi időszámításban.
A keresztény világérák kialakításának ideológiai alapja az eszkhatologikus – azaz az utolsó ítélet az emberi történet végcéljának tekintő szemlélet, és ennek egyik megnyilatkozási formája: a khiliazmus. A világtörténet e szemlélet szerint zárt egységet alkot, amely a kezdetektől – az „első ember” megteremtésétől egy isteni ütemterv szerint hatalmas, évezredes korszakokon át halad a Végkifejlet, az eszkhaton, azaz az isteni végítélet felé.
A khiliazmus ennek a történetszemléletnek mintegy számszerű vázát volt hivatva megadni, s ehhez a bibliai teremtéstörténetből szerzett támaszt. A bibliai elbeszélés szerint a teremtés 6 napja után a 7., a szombat a pihenés, lezárás, megnyugvás napja. A teremtés minden napjának az akkor keletkezett emberiség történetében 1000 év felel meg. A teremtés csúcspontja, Ádám, mintegy előképe és párhuzama az emberi történelem csúcspontjának: a megváltást hozó Krisztusnak. Amiként az Úr „a teremtés koronáját”, Ádámot a 6. nap közepén, a legmagasabb napállás idején teremtette – úgy Krisztusnak is az emberi történet 6. évezredének közepe táján, az 5500 körüli évek valamelyikén kell születnie. Az „Úr megtestesülése” (incarnatio Domini) után még egy fél ezredig tart a küzdelem a Gonosz erőivel, majd a teremtés 7. ezredének kezdetén, az emberiség történetének Szombatnapján bekövetkezik az Úr másodszori megjelenése parúszia, és az isteni Végítélet, majd a messiási kor.
Ezek az elméletek adták meg a keresztény világérák kronológiai keretét.
Ezek a világérák, amelyek korai kronológiai művekben találhatók, nem a Biblia magyarázata vagy Krisztus születése idejének meghatározása szolgálnak, inkább időszámítási célból készültek. Ezek az írók az egész emberiség korát felölelő időmérő rendszert kívánták előadni. Általában a „Septuaginta (LXX)” fordítás kortani adataira támaszkodtak s Krisztusig körülbelül 5500 évet számítanak.
A legfontosabb, legkorábbi világéra Sextus Julius Africanus nevéhez köthető. Világérája szerint Krisztus a világ teremtése (Anno Mundi) a továbbiakban Ter. u. 5500. évben született.
A húsvétciklus számoló Hippolütosz évre pontosan követi. Az alexandriai világkorszak-számítást Panodórosz és Anianosz Krisztus születése után 400 évvel már ismeri. Ők 5501-re teszik Krisztus születését. Le is írják!
A Jézus születésére vonatkoztatott 5501-es adatot átveszi Maximus mártír, sőt Syncellus is.
A szakkönyvek egybehangzó tanúsága szerint a VII. századtól bizonyítottan az alexandriai éra terjed el Bizáncban is 5508-as korszakkezdéssel. (Protobizáncinak is szokták nevezni.) A VII. századi Chronicon Paschale világéráját bizánci világérának nevezik 5509-es korszakkezdéssel.
Egyáltalán nem világos, hogyan keletkezett 15 vagy 16 év különbség az alexandriai és a bizánci világéra között, ha az Alexandriából, az időmérés hazájából származott? Keleten ne ismerték volna korábban a világteremtéstől számított időszámítást? Justinianus császár (527-565) idejében nem számították, nem ünnepelték a húsvétot? Ahhoz az indikció, vagy az uralkodás kezdetével induló időszámítás nem lett volna elégséges. Éppen akkor veszik át az időszámítást, amikor az Alexandriában hivatalosan megszűnik az arab hódítás miatt? Valami nem stimmel. Ez csak azt jelentheti, hogy a bizánciak igenis számolták saját fejük szerint 15-16 év eltéréssel Alexandriához képest! Van további problémám is, hiszen Ginzel szerint a bizánci korszakolás nem tört át azonnal a gyakorlatba, mivel ott egészen a X. századig még az alexandriai is előfordul. (Ginzel, III./292.) Ezt úgy kellene értenünk, hogy a császárok és a magánszemélyek Justinianus korától bizánci világéra feltüntetésével dátumozzák okleveleiket, számítják a húsvétot, míg egyes megrögzött bizánci (?) történetírók, mint például Theophanes [hagy. 9. sz.] műve elején még alexandriai világérában gondolkodik. Augustus császár idejében VD=5500-ban születik Jézus Krisztus és 33 évvel később VDXXXIII=5533-ban feszítik keresztre.
Létezik egy másik számításról, amely a világ teremtésétől Krisztus születéséig eltelt időt csak 5200 évre tette. Euszebiosz nevéhez fűződik, de nyomában Orosius, Viktorius (5201. márc. 25.) néha Béda és a római mártírakták (5199) is használják.
Kaiszareiai Euszebiosz új időszámításának a lényege az, hogy a maradék világtartamot meghosszabbította 300 évvel, hogy az idők vége a 800. évre essék. Krisztus születését eltolta a hatodik világnapon belül, 5500-ról 5200-ra!
Az „EZER ESZTENDŐ ANNYI MINT EGY NAP” váza változatlan maradt; csak Krisztus születését tolták el a hatodik világnapon belül. Csak a 801. év kezdetével köszöntene be a hetedik világnap, s talán a végítélet is.
Ha a korabeliek, különösen az időszak vége felé ez alapján számolták volna az időt, biztos, hogy nem került volna számításba Nagy Károly császárrá koronázása éppen a 800. (vagy 801.) évben. Meg lehetünk nyugodva már nem így számolták. Tudtak Dionysius találmányáról, használták is, különben nem lenne lorschi kalendáriumunk, amely nevén nevez egy 789-es évet. Ezt csak annyit jelent, hogy közben egy újabb 200 évvel eltolták a kezdőpontot, teoretikusan nevezhetjük azt a Ter. U. 5000. évre. A „Jézus születése szerinti” időszámítás gyakorlatilag ezt jelenti.
Eddig nincs semmi ördöngös csalás, nincs összeesküvés, a relatív kronológia jó!
A Karulus/Karolus/Károly korabeli tudósok igenis jól tudták, hogy Jézus születésétől kb. 800 év távolságra tehető királyuk római imperátorrá [babérkoszorús hadvezérré] koronázása. Ez csillagászati időben számítva az i.sz. 990-994 közötti éveket jelenti. "
"Az év megjelölésének eddig említett középkori módjai mind tökéletlenek annyiban,
hogy csak egy bizonyos évkörön (cycluson) belül határozzák meg a kérdéses évet, ami a régibb múlt eseményeinek vagy a távolabbi jövendő valamelyik időpontjának biztos megjelölésére nem elegendő, vagy pedig – mint az uralkodási év – csak az illető (uralkodói) cyclus kezdetének ismerete mellett szolgálhatnak biztos évjelölésül. Könnyebb és biztosabb a tájékozódás az évek jelölésének annál a módjánál, mikor az éveket egy meghatározott időponttól kezdve folytatólagos sorszámmal jelölik. Ilyenkor az évszámítás alapja nem csak néhány évre szorítkozó (és esetleg ismétlődő) cyclus, hanem az éveknek végtelen sorára terjedő aera1, melynek csak kezdőpontja van meghatározva. Csak ezt a kezdőpontot kell ismernünk, hogy az év helyét a sorozatban biztosan megjelölhessük, éppúgy, mint a számokét a természetes számsorban.
Az aera szerint való számítás már az ókorban is ismeretes volt. Aera-számítás az
Olympiasok szerint való és a Róma alapításától való évszámítás, úgyszintén a Rabbi Hanassiáltal a Kr. u. IV. században behozott zsidó évszámítás is, mely a világ teremtését vette kiindulási pontul, a teremtést a Kr. e. 3761. évre téve. A középkorban többféle aera-számítás volt használatban; igazi egyöntetűség csak akkor következett be, amikor a keresztény népeknél mindenütt a ma is használatos keresztény aera-számítási mód terjedt el. E mellett a keresztény aera mellett mint a középkorban jelentőséggel bíró számítást a spanyol aera-t kell említenünk, melynek kezdőpontja a Kr. sz. előtti 38. év január 1-je. Ez a számítás a Kr. u. V. század második fele óta volt használatos, még pedig jelentős középkori íróknál, pl. sevillai
Isidorus-nál is. A Pyrennaeusi félszigeten, Portugáliában még a XV. században is használták. Az orthodox Kelet-Európában a Kr. u. VII. századtól a görög császárság bukásáig, sőt azon túl is nagyon elterjedt byzanci aera ismerete is szükséges, melynek kezdete a Kr. e. 5509. év szeptember 1-je. Megemlíthető még az aera Diocletiani vagy aera martyrum, melynek kezdete Diocletianus uralkodásának 1. éve = a keresztény évszámítás szerint írt 284. év. Valamennyit túlszárnyalta elterjedtségben és jelentőségben a keresztény aera (aera vulgaris), melyet a húsvéti táblázatokkal kapcsolatban már említett Dionysius Exiguus római apát alkalmazott először.
1 Az aera (helyesebben: era) szót a középkorban tévesen azonosították a latin aes szó többesszámával. Eredete ma sincs egészen tisztázva. Ideler (i. m. II. 430.) gót eredetűnek véli, s a germán Jahr szóval azonosítja. Valószínűbb, hogy jelentése egyszerűen szám. (V. ö. Rühl i. m. 207. sk. 1.)"
Forrás: Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve;Könyvértékesítő Vállalat, Bp., 1985
