40 éves a vőlegényem. Szülei, főleg anyukája ahol tud, ártani próbál, és sikerül is neki, mert nem dolgozik, azaz ráér, és mert a barátom ott lakik. A barátom meg hagyja, hogy mocskoljon az anyukája.
El sem engedik a 40 éves fiukat. Ezt úgy értem, hogy nem hagyják, hogy elköltözzön. Még szeretem, és már most is tudom, hogy ha szakítanánk, hiányozna, és nagyon szenvednék, de ìgy is szenvedek, és nincs előrefele menő változás.
ha már minden mindegy, és rosszabb nem lehet, akkor azt csinálnám, hogy válaszút elé állítanám a pasimat...arany macikám! vagy én, vagy az anyád, ezt most döntsd el, mert elegem van belőle...szétköltözünk, és élünk boldogan, vagy maradj az anyáddal, én húzok...
ha azt mondja, hogy nyuszikám, erre nem is gondoltam, szólok is mutternak, hogy húzzon a rákba...akkor nyertél.
ha azt mondja, hogy nemá...mi lesz velem a mutter nélkül?... akkor tudod mit kell tenned...
csak hogy némi elégtételt kapj a rápazarolt évekért, légyszíves rúgd tökön...arra emlékezni fog.
Ugyan a lényegen nem sokat változtat (már amit eddig leszűrtünk a szituból), de ezt hogyan értsük? Lelkileg nem engedik el, vagy konkrétan fizikailag nem engedik neki, hogy elköltözzön tőlük? (tőled függetlenül, tehát most nem rád kihegyezve...)
Nem tudom, ismered-e azt a könyvet, hogy "Mérgező szülők". Én csak kiragadott részleteket olvastam belőle itt-ott, de könnyen lehet, hogy valamiféle érzelmi zsarolással tartják maguk mellett ezt a 40 éves férfit (???)
Akkor kicsit pontosítok: a vőlegényem soha nem volt nős, sem elvált, gyermeke sincs.
Nem egyke, mert van egy testvére, aki már férjezett. Az anyuka nem egyedül van, mert van férje, aki még mindig aktív. Soha nem ajánlották, hogy költözzek oda, de el sem engedik a 40 éves fiukat.
Már nagyon kiábrándultam, és szerintem már elég időt vártam. Tud valaki 5letet adni, hogy hol lehet normális fiút találni?
Hát milyen férfi az, aki nem áll ki a szíve választottja mellett....?
Nyilván nem azt várná el egy nő, hogy a pasi ordenáré módon leteremtse az anyukát - de az igenis elvárható, hogy finoman leállítsa. Pl. egy olyan szöveggel, hogy "anyukám, nem te fogsz vele élni, hanem én - és én őt választottam". Ha ebből egy anya nem ért, vagy megsértődik, akkor a pasinak is be kell iktatni pár lépés távolságot.
Bár nehéz elképzelni, hogy 40 év után ezt megteszi...
Pasi vagyok, tehát hülye is. Ennek ellenére azt javaslom, pattanj le erről a társulatról..
ugyanis nem írtad, mi az a kovász, ami betonerősen összetart..
Ha a pasid baromi jól főz, mos,takarít, tenyerén hordoz, ez bizony nyomós ok...vagy fergeteges a szex, az anyósra már rá is szakadt a plafon a nagy döngetés közben...vagy a kettő együtt..ez összetartó ok...
de, ha ezek csak úgy tessék-lássék, maszatolva, kövéren, nagy hassal, mosatlan foggal, csíkos gatyával, koszos, soha nem cserélt sportcipőben, állva evősen az anyuka kozmált paprikáskrumpliját...no, onnan szélsebesen fuss...
jó, azt elismerem, ha televannak pézzel, mindenre jut, senkinek nem kell spórolni, állandó a jólét, új kocsi, szép, nagy ház, medence, stb..akkor maradj, és nyelj...
negyven évesen már szomorú, ha ilyenen kell töprengeni...
Szerintem te szintén zenész lehetsz.... Mármint szoknyaszélen ücsörgő negyvenes szinglilegény....
:-))))
Nagyon érzékenyen érint a realitások leírása.
Nincs itt semmiféle nőtanács. Sok évtizedes élettapasztalat annál inkább.
Tudod, láttunk már karón varjút... :)
van az a mondás, hogy Amelyik állat úgy hápog, mint a kacsa, amelyik állat úgy totyog, mint a kacsa, amelyik állatnak olyan tolla és csőre van, mint a kacsának..... no az a kacsa.
Huszonkettőig éltem otthon. (Mert minden embernek ugyanúgy kell élnie, ugye? Aki már huszonnégyig él otthon, az egy szerencsétlen béna senkiházi.) De, ha hosszú ideig egyedül éltem volna, lehet, hogy bérbe adom a lakásom és addig a szüleimnél lakom, míg lesz egy komoly kapcsolatom. Nem így volt, de miért ne lehetett volna így?
Az én lányom férjhez ment a főiskola után azonnal a világ másik végére, Kaptak egy lakást. Egy év múlva otthon volt. Itt élt pár évig. Most az élettársával él együtt, építettek egy házat maguknak. A „vejem” tizenkét évvel öregebb. Ő is az anyjával élt, négy évvel ezelőttig. Kifejezetten szeretem. Igaz Tőlem is csak tízekét év választja el. Annyival fiatalabb mint én. De, ha itthon élne a lányom, a szememben nem lenen kevesebb? Az elő irdatlan szerelmi csalódás után sokáig nagyon jó volt neki, hogy van hova, kihez hazamennie. Mi meg örömmel láttuk.
A fiam sem kevesebb, csak mert most éppen velünk él. (32, ő a fiatalabb.) Elmegy egy-két évre, néhány hónapra, utána visszajön. Amíg nincs családja, mi sem természetesebb, hogy bármikor hazajöhet, akár rövidebb, akár hosszabb időre. Nekem, meg neki természetes. Ki mondja, meg mi a jó? Te? Ti? Mire fel?
Miért csak az a jó, amit ti elképzeltek? Miért vagyok annyira rosszindulatúak egy emberrel, a sorsa ismerete nélkül is? És, ha ő másként képzeli, képzelte? Miért ti értékelitek őt negatívan? Mi jogosít?
Legföljebb, ha nem nagyon tud mit tenni ellene (pl. munkahelyen, szomszédságban), akkor megpróbál tudomást nem venni róla.
Meg mi az, hogy azt hiszi a férfi, hogy ez így szokás?????
Hol hallottál te olyan családi szokásról, hogy a gyerekünk szíve választottját mocskoljuk?
Mi az, hogy "szerencsétlen manusz" nem veszi észre? Ha érzelmi intelligenciája kicsit több, mint egy lapostetűnek, akkor csak észre veszi, ha valaki bántja azt, akit ő szeret! (Még akkor is, ha a bántó személyt is szereti.)
Normális embernek még akkor is feltűnik, ha nincs ott a konfliktus közben, hiszen utólag észre kell vennie, hogy a másik dühös, ingerült vagy szomorú!
"A barátom meg hagyja, hogy mocskoljon az anyukája. "
Az a kerdes, hogy ezt a kerdezo honnan tudja? Ha a pasi meseli el neki, akkor agyam eldobom.
Ha meg szemtol szemben csinalja az anyosjelolt, akkor ket lehetoseg van.
a) a csaj csendben turi.
b) a csaj meg tudja vedeni magat.
Az a) esetben nem csak a pasi hagyja, hanem o maga is hagyja. Honnan tudna szerencsetlen manusz, hogy nem tetszik neki? Lehet azt gondolja ezt igy szokas.
Ha a csaj megvedi magat, valaszol, es a pasi ebben a konfliktusban nem valaszt oldalt, vagy az anyja melle all, akkor el kell hajtani a fenebe.
(az én fiam 30 lesz,de külön albérletben él 1éve...előtte barátnőnél 2 évet. Azóta tud értékelni mindent, mióta egyedül lakik,mindenről egyedül kell gondoskodnia. Nem várja otthon meleg kaja,nem mosok/vasalok rá, nem jár haza....de szívesen veszi ha néha meghívom....érdekesen változott..........felnőtt.......)
Semmiféle ítélkezés nem volt - csak vélemények leírása a topiknyitó által megadott információk alapján. Figyelembe véve persze az élettapasztalatainkat (én 50+ vagyok - talán van némi rálátásom dolgokra...)
Miért nem bíztatjátok a lányt, ha szereti, tartson ki? Ha meg nem szereti, akkor nem igazán a mama a baj. Vagy a szerelem le van már szarva? És éppen a nők szarják le?"
Ok azon ne múljon
Kedves kérdező! Én bizony bíztatlak, ha szereted tarts ki a férfi mellett.
A Mama nem lehet baj, majd meglátod.
Csak akkor lesz problémád, ha tényleg anyukapicifia szindrómában szenved a drága 40 éves ffi,aki lehet soha nem lakott még külön, nem tudja milyen az önállóság....stb.
Együtt élni anyukapicifiaférfivel ááááááááááááááááááááá nem olyan "nehéz:-(((("
...........én tapasztalatból beszélek(átéltem)
ááááááááááááááááááá Csak 1-2 dologban lesz megnehezítve az életed, ne aggódj....
Szóval ha szereted,teszteld a férfit is az anyját is....aztán dönts
Épp az a probléma, hogy fogalmatok sincs miért van az a férfi éppen otthon. Lehet elvitte a házát egy válás, vagy egy rossz üzleti döntés, vagy bármi más, vagy éppen ki van adva, mert nincs családja és ez anyagilag jó döntésnek látszott. De ti máris ítélkeztek felette. Látatlanban. Mi ez, ha nem gonoszság? Miért nem bíztatjátok a lányt, ha szereti, tartson ki? Ha meg nem szereti, akkor nem igazán a mama a baj. Vagy a szerelem le van már szarva? És éppen a nők szarják le?
