A tegnapi válaszom csak az első mondat volt: Te is elgondolkodtattál engem :-)
Nekem hála nélkül hiányérzetem lenne. És ebből indult a morfondír, h nekem mi a hála, és másnak mi. Nekem nagyon szorosan hozzákapcsolódik az öröm. Ennek szorosságát most vizsgálom :-)
Azt hiszem, sokakat az rettent el a hálától, h lekötelezettségnek, kiszolgáltatottságnak érzik, pedig lehet másképp is.
Szétválasztanám a hálát és azt az érzést, amikor úgy kap vki, h attól adósnak érzi magát. Számomra az nem hála, még ha azt is várnak el érte. Az vmi más, amire így hirtelen így nincs jó szavam. Az vban tud lenni kellemetlen szitu.
Másrészt, ha minden megvéve v alutasítva, akkor hol marad pl a kölcsönös szívesség, azaz a csere lehetősége?
Megveszem, ha valamire szükségem van, tehát nem fogadok el potyát, "lekenyerezést" és igyekszem, nem kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, ahol csak más jóindulatára számíthatnék.
Akik a környezetemben élnek, és segítségemre vannak, azokat minimum duplán elkényeztetem.....
Azt hiszem, még nem kellett hálásnak lennem semmiért
....vagy rosszul értelmezem a kérdést, ...fogalmat :))
.... jéééé, egy rendes, böcsületes szamaritánucs...., aki mégcsak korrumpálni sem akar..., úgy meg mi a poén a buliba'? A hongkongi bazárba' is kötelező az alkudozács, megvesztegetécs nélkül semmi szórakozács, akkor meg minek ácsorogna ott a sokk sztovacsek egész nap? Ilyennel is ritkán találkoz a zember, hálátlan hálával köll inni a Söröt...