A segítségetek szeretném kérni a jelenleg készülő diplomamunkámhoz. Az István, a király c. rockoperát vizsgálom, melyben összehasonlítom az első előadást a 30. évfordulóra készült Alföldi Róbert által rendezett előadással. Továbbá összehasonlítom a Magyarországon élő és a Romániában élő magyarok véleményét a rockoperával kapcsolatban.
Mástól is hallottam, hogy Feke, aki amúgy igen jó énekes, leadott a szinvonalából Szegeden vagyis talán nem akart a sok rossz énekes mellett kitűnni. Micsoda szolidarítás!
Nem azért barbárok ezek, barátom, mert keletről jöttek, arról nem tehetnek, hanem mert kifulladásig, körmük szakadtáig gyűlöldk egymást. mindenki rossz, aki nem magyar, és minden magyar eredendően rossz.
Írja Boldizsár Miklós az "Ezredforduló" című darabban.
Én valahogy nem érzékelem azt a zsigeri gyűlöletet, amihez elég egy vitatott színházi előadás, hogy robbanjon. Magyar-magyar között főleg nem. De talán másként sem. Itt, mintha az utca embere átlátna a szitán és nem engedi, hogy a politika egymás ellen fordítson barátot, családtagot. Habár a széthúzás árnya már itt is megjelent. De küzdünk ellene.
Tudod, én mindig Magyarországon szerettem volna élni. Most már valahogy nem. Pedig, per pillanat, az volna nekem a leglogikusabb lépés. Ott élnek a gyerekeim. De visszariaszt az a hangulat, aminek élő példája ez a hisztéria is.
Alföldi egyáltalán nem vette komolyan a darabot, mert ha azt tette volna, akkor énekelni tudó színészeket választott volna főszereplőnek. A másik része a komolytalanságnak az, hogy a rendezés a koncepció teljes hiányával küszködik (leszámítva a homofób-, antiszemita- és keresztény-ellenes szálat, amiben valóban volt koncepció, csak hát ebből meg a magyarok jó része nem kér egy ezeréves történelmi darab kapcsán).
Rendkívül izgalmasnak és felkavarónak tartja Bródy János Alföldi Róbert István, a király rendezését. A szövegíró az MTI-nek elmondta: az előadás hatását az 1983-as bemutatóhoz tudja hasonlítani, és örül, mert Alföldi komolyan vette a darabot.
