Együttérzek veled és borzasztóan szomorú vagyok Kele halála miatt :(((
Biztos vagyok benne, hogy ti minden tőletek telhetőt megtettetek érte, megadtátok neki az esélyt a gyógyulásra, könnyítettetek a szenvedésein és élete legnehezebb szakaszában biztonságot nyújtottatok neki.
Gondolj arra, hogy biztosan érezte a segítő szándékot, és bár nagyon nehéz ezt elfogadni, a legjobbat tettétek az ő érdekében.
Elismerésem, amiért felvállaltátok őt és ezt a nehéz döntést!
Köszi mindenkinek a sok drukkot, bíztatást és azt a szeretet amivel a gólycskáról írtatok.
Ma el kellett altatni, jobb volt így neki...:(
Nem akarom részletezni, de már nagyon rosszúl volt.
Pedig holnap vitték volna Hortobágyra egy nagyon jó kis madár otthonba, ahol lábat is kapott volna.
De nem tudott felállni, még a jó lábát sem tudta teljesen kinyújtani, nem evett, nem ivott, csak ha lenyomtuk a torkán, de már egyre nehezebben fogadta el ezt is... Látszott rajta, hogy már nem akar harcolni, nem akar így élni.
Szörnyű volt látni, hogy minden gondoskodás ellenére az utóbbi napokban egyszerűen ellepték a legyek, tehetetlenek voltunk. Az állatorvos szerint a beteg, legyengült állatoknál ez természetes...
Ha egy kis remény is lett volna, nem altatták volna el, de nem volt neki...
Több szakértővel is beszéltünk és mindannyian ugyanazt mondták, műlábbal is csak meghosszabbítottuk volna a szenvedését.
szia! remelem jol van lucky-kele. korul kellene nezni, bizonyara letezik madarakkal foglalkozo alapitvany is, ok talan meg tudnak oldani a szallitast.bar biztos vagyok benne hogy ezer szazalekosan ellatjatok, de lehet megiscsak jobb lenne neki olyan helyen ahol mas labadozo golyak is vannak, esetleg tapasztalatokkal rendelkeznek a golyagyogyitas teren... tisztaban vagyok vele hogy nagyon az ember szivehez tud noni egy ilyen kis biceboca, de attol vagyunk emberek hogy felulirjuk erzelmeinket es objektiven merlegeljuk az allatka erdekeit. mindamellett minden tiszteletem a tied, hogy felvallaltad a gondozasat!!!
óóó de szép! Ez ő? Nem is tűnik betegnek. Olyan jó sora lehet. Vedd rá a szüleidet (barátodat) hogy segítsen elvinni a madarat a protéziskészítőhöz. Vagy a szakember jöjjön inkább hozzá. És tökéletes műlábbal tökéletes lesz a rehabilitációja a madárkának (reméljük).
nos, felhívtam őket. A gondozó, akivel beszéltem azt mondta: mindenképp vigyétek be a gólyát hozzájuk (két okból is: jobb dolga lesz közösségben és amúgy is: védett állat, nem tarthatjátok meg csak különleges engedéllyel). Azt mondta, hogy nyugis, relatíve sötét helyen kell őt tartani, hogy ne legyen stresszes, és akkor bizonyára magától is enni fog. Halat és egeret ajánlott eleségül. Egyelőre sajnos csak ennyit tudtam meg, ha mentek, keressétek: Becsei Annát vagy Papp Noémit (én sajnos, nem velük beszéltem). Egyébként az Állatkert Madárházának száma: 273-4900
igen, bizonyára. Ha mégis megtartjátok, érdemes a műlábon is elgondolkodnotok. Ha meg nem, akkor irány az Állatkert Madárgondozója! Tudod mit, máris felhívom őket!
Murcika, nagyon kedves vagy és köszönöm, hogy felajánlottad a segítséged !!!!!
Most egyenlőre a lába jelenti a legnagyobb gondot, az állatorvos azt mondta, hogy Hortobágyon csinálnak műlábakat, viszont oda le kellene vele utazni, mi pedig Miskolcon lakunk, úgyhogy nem egyszerű.
Szerencsére próbál a csonkocskájára támaszkodni, a másik lábára pedig rátédel. Viszont kiegyenesíteni még csak nehezen tudja.
Mostanában nehezen eszik, kicsit szomorú és ezért ha nem megy magától nekünk kell a szájába tenni.
Nem valószínű, hogy megtartjuk, bár szívünk szerint ezt tennénk, de talán jobb lenne neki valami olyan helyen ahol más gólyák is vannak, meg szeretnénk neki a legjobb helyet keresni !
hol laktok macsakaclub? Azért kérdezem, mert öcsém rögtön az Állatkert Madárházának gondozóit ajánlotta, akik sok praktikus tanáccsal szolgálhatnak majd a gólyatartást illetően. Ha neked problémás, én szívesen felhívom őket! Egyébként, ha megtartjátok, be kell jelenteni a gólyát az illetékes természetvédelmi hatóságnál, hiszen a gólya védett állat. Öcsém is azt mondta, hogy ha nincs megnyírva a szárnya a gólyának, akkor bizony elindulhat a nagy útra nyár végével. És a túlélési esélyei fogságban sokkal jobbak egy ilyen sérült állatnak, mint valahol, a szabadban.
kedves macskaclub, szívesen segítek, ha bármiben tudok. Amint lehet, beszélek öcsémmel, aki a Madártani Egyesület tagja és nagy ornitológus, hátha néhány praktikus tanáccsal szolgál majd. Hogy érzi magát a Kele nálatok? Hogy van a lába (már amelyik megmaradt?) Hogy eszik? Ugye, megtartjátok őt? Kérünk még friss fotókat őkelméről!:)
Nem tudom, erről még nem is nagyon beszéltünk a dokival, azt hiszem valaki bevitte a rendelőbe, de, hogy az volt-e az aki elütötte, vagy valaki más...?!
Igen, már itthon van.:) Tegnap még elég kábúlt volt a műtét miatt, ma már élénkebb, de még nem tud felállni.:(
Nagyon együttműködő, mert ahogy a csőre felé közelítünk kanállal, már nyitja is ki !:)
Enni még most fogunk neki adni. Azt mondták halat, csirkenyakat, meg ilyesmiket lehet neki feldarabolva adni, dehát nehéz menet lesz mert még nekünk kell lenyomni a torkán.:(
Amitől félek, hogy nagyon magányos lesz, hisz a természetben van párja...
Meg, hogy mi lesz vele ősszel, biztosan nagyon fog vágyni.:(
Na nem baj, majd kiderül, hogy alakulnak a dolgok, most az a lényeg, hogy megerősödjön, aztán ha szomorú, magányos, akkor elvisszük a pesti állatkertbe, vagy arra a helyre amit Benőbéka ajánlott.
