Sziasztok! Én egy fiatal srác vagyok. Van két dilemmám: Házasodjak-e vagy ne, legyen gyerekem vagy nem. Illetve gyerekeim. Szeretném, ha összegyűjtenénk azokat a dolgokat amik ezek mellett ill. ellen vannak.
Ezt ma kaptam, angolul. Nem vagyok szakfordító, úgyhogy elnézést hogy nem tökéletes, de remélem érthető. (Ha valaki kéri emailben az eredetit, írjon a gbetty72@hotmail.com-ra)
GYEREKEK Egy kis vidámság azoknak, akiknek az életében szerepet játszanak a gyerekek, akár mint sajátjuk, akár mint unokák, unokatestvérek...
Amikor úgy érzed, a gyerekeid kicsúsznak az irányításod alól, gondolj arra, hogy Isten sem tudta mindenhatóságát kiterjeszteni a saját gyermekeire.
Isten megteremtette Ádámot és Évát. Az első amit mondott: NE TEDD. -Ne tedd mit? - kérdezte Ádám. -Ne egyél a tiltott gyümölcsből. -Tiltott gyümölcs? Van itt tiltott gyümölcs? Hé Éva, van tiltott gyümölcsünk! -Na neee. - hitetlenkedett Éva -De tényleg! -Ne egyetek a gyümölcsből! - mondta Isten. -MIÉRT? -Mert én vagyok az Atya és én azt mondtam! - felelte Isten és arra gondolt miért nem fejezte be a teremtést az elefántoknál. Pár perccel később látta, hogy gyermekei almát esznek és leszidta őket: -Hát nem azt mondtam hogy ne egyetek a gyümölcsből?! -Ühüm. - dünnyögte Ádám. -Akkor miért csináltad? - kérdezte az Atya. -Nem tudom - felelte Éva. -Ő kezdte - mondta Ádám. -De nem! -De igen! -De nem!
Isten büntetése az volt, hogy Ádámnak és Évának is legyenek saját gyerekei. Ez a viselkedésminta be lett állítva és sohasem változott.
De megnyugtatásul: Ha állhatatosan és szeretettel akarod átadni a gyerekeidnek a bölcsességet de nekik nem kell, ne légy szigorú magadhoz. Ha a Mindenható Istennek gondjai voltak a gyermekei nevelésével, miért gondolod, hogy neked olyan könnyen megy majd?
Gondolkozz el ezeken: 1. Az első két évet azzal töltöd, hogy megtanítod járni és beszélni. A következő 16-ot meg azzal, hogy magyarázod hogy üljön le és fogja be a száját.
2. Az unokák Isten jutalma azért, mert nem ölted meg a gyerekeidet.
3. Tinédzserek anyjai megértik, hogy egyes állatok miért falják fel a kölyküket.
4. A gyerekek ritkán idéznek téged rosszul. Igazából szóról szóra megismétlik azt, amit nem lett volna szabad mondanod.
5. A legfőbb célja a gyerekzsúroknak az, hogy megtudd: vannak rosszabb gyerekek is a sajátjaidnál.
6. Gyerekbiztossá tettük az otthonunkat de még mindig ott vannak.
A nap tanácsa: Légy kedves a gyerekeidhez, mert egy nap ők választanak neked Öregek otthonát.
És végül: Ha nagyon ideges vagy és fáj a fejed, tedd azt ami az aszpirines üvegre van írva:
"Vegyen be két szemet" és "tartsd távol a gyerekektől" (megj: az angolban a KEEP AWAY FROM CHILDREN van, vagyis úgy is lehet érteni, hogy tartsd távol MAGAD a gyerekektől)
Igen, kettő, de azért a pozitív oldalán kicsit több. De attól még a másikról sem szabad elfelejtkezni.
Jaj, eszembe jutott egy régi vágyam! Mielőtt gyerekem lett volna, arra számítottam, hogy lesz egy kislányom, akinek fésülgetem, fonogatom a haját. Nos, két lányom lett, egyiknek gyönyörűbb a haja, mint a másiknak. A nagynak göndör, a kicsinek egyenes, az alján egy enyhe hullámmal és a hátuk közepéig ér...... csak épp valami riasztó van beléjük építve, mert ahogy fésű kerül a látóterükbe, azonnal szirénáznak... :-(
A másik régi álmom: a kislányommal gyöngyöt fűzögetünk. Nos, már tudom milyen az, ha egy doboz gyöngy szétszóródik a nappaliban, térden kúszni-mászni, kanapé alá nyúlkálni és még 2 hónap múlva is valahol gyöngyöt találni. Úgyhogy azóta meg én szirénázok ha gyöngyöt látok....
Köszönöm neked is meg Babconak is! Úgy látszik engem néha vissza kell rángatni a földre, hogy ne szálljak el az álomvilágomba! De ez nem baj! Mert jobb, ha most tudatosul bennem a dolog, hogy az éremnek két oldala van! :D
Nekem ezzel egyik szülés után sem volt problémám - nekem más jutott, a tej. Folyamatosan folyt, elég sokáig, nem csak az első napokban. Állandóan melltartóbetétet kellett hordanom (éjjel-nappal, pedig fejtem is), amit hiába cseréltem gyakram, azonnal átázott. Mivel nyár volt, folyamatosan aludtej szagom volt, az orrom alatt illatozott. :-S
Lassan 30 leszek és kéne is meg nem is, és ez a dilemma pont azért a sok szarságért van, amiket tapasztalatilag mondtok.
Ez azért furcsa... ha van párod, szeretitek egymást, akkor ez úgyis közös döntés, közös akarat (kéne hogy legyen).
Ha meg nem tetszik, nem kell olvasni. Vedd meg a Kismama magazint. Másnak viszont lehet, hogy segít, kicsit megnyugszik, ha tudja, hogy nincs egyedül a problémájával.
Egyébként meg olvasgasd a Gyerekszáj topicot. Én néha majd összepisilem magam a röhögéstől olyan szövegeket mondanak a gyerkőcök. Ott aztán kedvet kaphatsz a babázáshoz.
Te egyébként csak akkor vállalnál gyereket, ha azt hinnéd minden szép és jó, a hozzászólások csak abból állnának, hogy "az én kislányom végigalussza az éjszakát" "a kisfiam soha nem köp pofán a spenóttal, szépen megeszi úgy, hogy egy folt sincs az előkéjén"?
na,ez egy egeszseges hozzaallas,igy meglatod,milyen konnyen veszed majd az akadalyokat is,es megtalalod azt a boldogsagot,amire vagysz,es amit igenis jelent egy gyerek a problemakkal egyutt:))
Már mondtam - az élet egy nagy kaland, aki bele sem mer vágni (holott megtehetné!, csak hozzád hasonlóan vacillál meg filozofál) az boldogtalanul, magányosan hal meg ha túl sokáig töpreng. .
Én szülés után vagy 3 hónapig állandóan lepisiltem a bal térdemet (vagy környékét), komolyan... fogalmam nincsen hogy csináltam, de így volt - aztán elmúlt... :-)
Igazad van, ahogy a többieknek is! Bármennyire is az ellenkezője jön le, nem gondolom azt, hogy ha megszületik a gyerekem, akkor minden csak szép és jó lesz! Gondolom, hogy nem lesz könnyű! Mert onnantól kezdve teljesen megváltozik az ember élete! De ismerem magam annyira, hogy tudom, hogy amikor ott fogom tartani a kezemben, akkor földön túli boldogságot fogok érezni, hogy ő ott van nekem! Régóta vágyom már gyerekre, szóval valószínüleg ez nyomja most el a józan gondolatokat egy kicsit! De van némi információm, hogy mire számítsak!
Ezért van nekem szerencsém a párommal, mert ő már látott olyan állapotban, hogy normális ember rosszul lett volna tőlem, mégis csak pozitív dolgokat mondott. És nem csak azért, hogy ettől jobban érezzem magam, hanem mert tényleg így gondolta! Egyébként nekem baromira nem fontos a smink, meg az ilyen női dolgok. Ilyen értelemben nem vagyok tipikus nő. Mivel sokáig úsztam is, a hajam is rövid, két perc alatt megmosom, öt perc alatt szárad.
Barátnőmön keresztül látom, hogy tényleg nem fenékig tejfel az élet gyerekkel. De valami olyan nyugalom és derül árad belőle, hogy azt baromira irigylem tőle. Pedig látom rajta, hogy nem könnyű neki négy gyerekkel.
Ezért nem veszem komolyan azokat a dolgokat, amiket az újságokban írnak. Mert ott minden anyukának és kismamának tökéletes az élete, gyerek nyugodt, csendes, stb. Nincs vele semmi gond. De tudom, hogy ilyen nem létezik. Mert nyilván senki sem tökéletes, én sem vagyok! Ezt tudom is magamról!
De mondom, én még egyelőre álmodozom. Mindig is ilyen álmodozó voltam, aztán ha majd ott tartunk, akkor visszarángatom magam a földre. Bár lehet, hogy a betegségem miatt nem lesz egyszerű teherbe esni és egészséges ki is hordani egy gyereket!
Igazatok van nektek is, mivel tapasztalatból beszéltek! Nekem egyelőre csak egy kép van a fejemben és egyelőre mindent szépnek és rózsaszínnek látok! De tudom, hogy nem csak ez van! A barátnőmmel tulajdonképpen végigizgultam az ikerterhességét és volt problémája és már tudom, hogy nem csak az van, mint a filmekben, hogy minden szép és jó! De azt kell mondjam, hogy amíg nem fogok ott tartani, hogy akkor most babaprojekt ezerrel, addig sztem nem is fogom tudni ezt másképp látni!
Hát, nekem nincs gyerekem, de éppen elég tapasztalati felhomályosítást kaptam és láttam ahhoz, hogy ne is legyen.
Persze, mondjátok csak a tapasztalataitokat, talán valaki pont azokban találja meg a problémája megoldását, de vannak olyanok is, mint én, aki vacilál. Lassan 30 leszek és kéne is meg nem is, és ez a dilemma pont azért a sok szarságért van, amiket tapasztalatilag mondtok. Emlékezz vissza, szerintem, te magad is ugyanabban a rózsaszín felhőben lebegtél az első gyereked előtt (bocs, nem tudom mennyi van), mint amilyenben mindenki lebeg ilyenkor. Nem kell ebből senkit kiábrándítani, mint ahogyan férjhez sem úgy megy az ember, hogy előre várod, mikor lesz a párod alkoholista, ver agyon téged és a gyerekeket , és, hogy mikor kell belátnod, anyád megmondta! Megvan ennek a rózsaszín felhőnek is a maga feladata, talán oldja a félelmet és a szorongást mindattól, ami utána rád vár. Ha reggeltől estig azon filózik az ember, hogy úristen, mikor fog a születendő gyerekem olyasmit produkálni, amitől sírógörcsöt kapok, talán ebbe hülyül bele előbb szegény anyuka, és csak utána a gyerekébe.
Senkit sem kényszerítenek arra, hogy megmássza a Mount Everestet. Indulás előtt azért célszerű ismereteket szerezni a várható nehézségekről, nem csak arra gondolni, hogy fent fogom lengetni a zászlót meg nagyon hepi vagyok. Mert aki nem számol a nehézségekkel, az könnyen elbukik.
Nagyon sok elkeseredett anyukát láttam, mert pl. nem tudott szoptatni. Ma már az a trendi, ha minél tovább anyatejes a baba (ami persze jó) de sokan vannak, akiknek minden próbálkozásuk ellenére nem megy. De ha csak a rózsaszín ködös történeteket hallják állandóan, akkor kevesebbnek érzik magukat, vagy rögtön az eljén feladják, holott egy kis kitartással lehet, hogy nekik is menne.
A másik: egy barátnőm a szülés után hetekig nem tudott rendesen pisilni. Utólag derült ki, hogy ez nem is annyira ritka. De ő teljesen bepánikolt miatta. Ő is mondta, hogy ha hall ilyenről vagy rendesen tájékoztatják, akkor nem aggódik, tudja, hogy ez normális. De folyton csak a rózsazsínködös szüléstörténeteket hallhatjuk (vagy az extrém rémtörténeteket) hogy: "és akkor a hasamra tették a babucit, engem azonnal a földöntúli boldogság töltött el, hogy anya lettem"
olvasgass mar kerlek egy kis Baba-magazint,vagy hasonlo ujsagot es rajossz,hogy sokaknak az a bibliajuk es ha nem minden ugy tortenik,ahogy ott le van irva,azonnal osszeomlanak.....
Nem vagyunk egyformak,mi itt sokan mar tudjuk azt,amit egy elsogyerekes anyuka meg nem,csak segiteni szeretnenk,hogy ne erje oket csalodas
Sosem vágytam igazán anyaságra, pont ezekért a dolgokért. Annyira nem hülye az ember, hogy ne mérje fel előtte ezeket is. Tudod, gyerek nélkül is tisztában van az ember azzal, hogy mire vállalkozik. És őszintén szólva, titeket olvasván csak erősödik a hitem, hogy jobb ebből kimaradni.
És gondolom, te is úgy indultál neki az első gyerekednek, hogy alig vártad, hogy kivakarhasd a szarból és lehányhasson. Abszolút nem a szépet láttad, te egyszerűen szenvedni akartál. Ugye? Miért kell utána a mártírt játszani? Te akartad.
altalaban az ember nem kap duhrohamot,ha letojjak,hiszen egy kisbabanal ez nem direkt van,automatikusan teszi a dolgat es kimosdatja.....De egy kamasz mar neha szandekosan durva,szemtelen es nagyon jol tudja,hol a szulei gyenge pontja,hogy oda usson...
Termeszetsen en sem akarok elriasztani senki a gyerekvallalastol,mert ezekkel egyutt nagy elmeny,eletem legnagyobb kihivasa,kalandja,de a tiszta kephez ezek is hozzatartoznak,nem csak a mosolygos,illatos,sminkelt cimlapanyukak 2 nappal szules utan 60-as derekboseggel...
Persze hogy nem, sőt, nagyon is akartunk gyereket. Éppencsak fel szeretnénk világosítani a mostani gyerekteleneket, akik azt hiszik, hogy ha szülnek, akkor olyan éteri boldogságban lesz részük életük végéig amit el se tudnak képzelni, hogy ne ringassák agukat mélyen ebbe az idealisztikus álomba, mert ebből csak csalatkozni lehet. Ennyi.
Én egyébként nem kaptam rohamot soha ha a kakából kellett kimosni őket, vagy lehányták a galléromat büfizés közben és hasonlók, nekem a kaka csak egy büdös kenőcs ebből a szempontból, én már annyi szart pucoltam (csecsemők, kutya, macska tisztelgése a lakásban), hogy elmehetnék vécésnéninek is akár... :-)
valoban.....ez most hogy jon ide?? Teged edesanyad dalolva mosott ki a szarbol,imadta,ha lehanytad es kozben ezerrel mosolygott ....van ilyen a meseben
