Segítségre lenne szükségem.Kezdem az elején.Augusztusban kiderült,hogy a férjem már hónapok óta szexuális üzeneteget írogat egy másik nővel.Az ő állítása szerint ,,csak'' csókolóztak és már nem tartják a kapcsolatot.Na azóta a férjem megőrült.Szeptember elején az egyik este úgy jött haza,hogy láttam rajta valami bántja.Rákérdeztem, nem mondta el.Majd mikor megint megpróbáltam kihúzni belőle mi a baj, nekem esett megvert-megrugdosott úgy hogy a gyerekek a kádban fürödtek(semmit nem vettek észre).Azt mondta azért kaptam mert napközben ,,megbaszattam''magam a volt munkahelyemen.Voltam aznap a volt melóhelyemen,ittam egy kv-t és beszélgettem a volt kollégámmal,aki egy pasi.Majd másnap elutazott külföldre 10 napra.Olyan mérges és elkeseredett voltam,hogy a Facebookon elkezdtem üzengetni egy osztálytársammal(esti érettségire járok)és elmondtam neki 1-2 olyan dolgot ami a férjemet sosem érdekelte velem kapcsolatban.Utólag kiderült hogy ő kintről belépett az én profilomba és végignézte az üzengetéseinket.Ezek után elkezdett olyan üzeneteket küldözgetni hogy ő legszívesebben megölné magát.Hát ezt senkinek nem kívánom!
Hazajött,leültünk megbeszéltük a dolgokat,hogy tiszta lappal kezdünk mindent mert szeretjük egymást és szeretnénk megoldani a problémát.Bocsánatot a mai napig nem kért a verésért,de természetesnek veszi hogy felejtsem el az ő ,,csókját".
A probléma a következő:azóta ő betegesen féltékeny!Ha iskolába megyek már előző nap közömbös lesz velem és kerül.Ha csörög a telefonom már kiborul,ha leülök a géphez megnézni az üzeneteimet, kiborul.Egy nap 500-szor megkérdezi hogy minden rendben?Minden ok volt a suliba?
Legutóbbi agyrém a következő.Pénteken egész nap csak ketten voltunk itthon festegettünk(lakásfelújítunk),szerelmesen szépítgettük a z otthonunkat.Majd mikor végeztünk ,hogy indulok délután a suliba ő meg a melóba, akkor megint érthetetlen dolog történt.Mondtam neki sietek de meg kell mosnom a hajamat(két napja lépcsőt mázoltam).Felöltözött és elviharzott.Amikor utána megkérdeztem hogy mi a baja,azt mondta hogy ő nem fogja végignézni amíg én szépítkezek,hogy utána elmenjek az iskolába ,ahová,,megbaszatni"járok magam.Ez pénteken volt,ma hétfő van és még mindig nem szól hozzám és ahol tud elkerül.
Én sosem csaltam meg őt és nem is tennék ilyet Két gyönyörű és okos gyerekünk van.Azt hittem hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon.De ezzel a helyzettel már nem tudok mit kezdeni.Egy idegroncs vagyok, az ideg ráment a gyomromra.Egyszerűen nem tudom meggyőzni,hogy senki más nem kell nekem csak ő,betegesen féltékeny.Bármit mondok is neki nem hisz nekem.Attól félek hogy ezzel fogja tönkretenni a kapcsolatunkat.Én csak boldog és nyugodt életet szeretnék,de ő ebben most nem partner.De én így meg belerokkanok idegileg.
Mit tegyek?
köszönöm a válaszokat
jaja, bírom a női lapokat. Minden újságíró csajnak vannak olyan ismerősei - nem is egy - akiknek az élete pont olyan fázisban tart ami éppen illik a cikkéhez. Persze csak a hülye nem tudja, hogy ezek az írások mind úgy készülnek, hogy a lábát sem teszi ki a lakásból a szerzőnőnk, magyarul az újjából szopja a történeteket. Pont olyanok, mint a standup komédiások akik megtörtént esetként adják elő a tréfáikat.
A házastársi hűségnél, csak a demokrácia nagyobb kamu Orbán Viktor monnyon le.
Reménytelen kísérlet ezt indokolni (lerajzolni) azoknak, akik szerint a velük szerződött felek, nem az önrendelkezés jogáról, a személyes szabadságukról mondtak le. Ha lehetséges (volna) párhuzamot vonni az imént említett két szerződés között, akkor azt, az alábbiak szerint tehetnénk meg:
- egyáltalán elolvastad, megértetted, amit aláírtál? ne rángasd a copfom!
- és mégis úgy gondolod, hogy a birtokodba, a felügyeleted alá kerültem; ezt hol olvastad - még mielőtt, ezt törvénybe iktattad volna?
- nem, várj! én nem eladtam magam, neked, hanem társultunk; emlékszel? tudod, amiért udvaroltál; na ugye!:-) ország-világ előtt bekapom, ha te is hogy te nem?
- mondom, ha te is (és, nem mellékesen, ha azt akarom) a többihez pedig semmi közöd mint ahogyan ahhoz se, amihez azt megelőzően se volt, hogy egyáltalán szóba álltam volna veled; érted? de biztos? akkor mi a gond?
- te tényleg ennyire hülye vagy? ne izmozzál itt; jó, akkor szólj a haveroknak, majd azok agyonvernek helyetted; micsoda férfi! hát neked teljesen elmentek otthonról? atombombát? nincs is atombombád!
- életem legnagyobb tévedése vagy; kérlek, ne rugdosd a falat nem vagy éhes? 10 tojásból, 2 szál kolbász, vekni kenyér elég lesz? ennek így soha nem lesz vége Istenem! agyon kellene vernem, lecsapni, mint egy legyet, vagy szökjek el menjek világgá? meneküljek az általam, a tegnap felcímerezett, tegnapelőtt még senkik elől? mi ez? valami rossz álom?
- apuka! nem férsz el a gatyában? hát ekkora vagy, töki?:-) persze! már emlékszem, anyám mondta is; ő azért szült engem, hogy te baszogathass mer ugye, ez a karmám, ez van megírva, vagymi
Ha jol ertelmezem akkor a ferjed kezdte a masik novel a kikacsingatast a hazassagbol, te meg folytattad, ez igy nem hazassag. Ulj le vele beszelni, mond meg neki ezt hogy te kezdted el, utmutatast adtal mert nekem is jogom van arra amire neked, tehat az uj utat is neked kell megmutatni. Vagyis, nem beszelgetunk nokkel es ferfiakkal erzelmekrol, tetszesrol, egy csok is megcsalas mert nem ezt igertetek egymasnak az eskuvon. A feltekenykedes meg mindket reszrol kilove, felre a bizalmatlansaggal, ettol egy hazassag biztos hogy romokban fog heverni. Kerdezd meg a ferjedet hogy vasarnapi apuka akar-e lenni a gyerekei eleteben? Mert aki nem maga neveli a gyerekeit az soha igazan nem tudhatja magaenak, lecsuszik roluk, elveszti a gyerekei szeretetet, rengeteg ilyen szitut lattam mar. Mond meg a ferjednek hogy gondolkozzon el ezen, es azon is hogy ha egy ujjal hozzad mer erni a jovoben szetvered a pofajat azzal amit hirtelenul a kezedbe akad, es a hazassagot abban a pillanatban felbontod, mehet a budos francba, nem a kozepkorban elunk vagy Szaud Arabiaban hogy ezt el kelljen egy nonek turni. Legyel nagyon kemeny es hatarozott, lepjel fel!
A súlyos féltékenységi téveseszmék esetén legjobb szakember segítségét kérni. Ez az út persze csak akkor járható, ha a féltékeny fél részéről van betegségbelátás. Ha nincs, valószínűleg a legjobb kilépni a romboló kapcsolatból, amely agresszióhoz, s ritkán még gyilkossághoz is vezethet. De remélve, hogy nem ilyen súlyos esettel állunk szemben, hanem befolyásolhatóbb és változtathatóbb érzésekkel, a következőt kell megértenünk. A féltékenység egy intenzív szorongás a másik elvesztésének vélt veszélye miatt. A féltékeny ember ezért állandóan kérdezgeti, faggatja, megesketi partnerét, ellenőrzi sms-eit, lehallgatja telefonját, elolvassa e-mailjeit, váratlan ellenőrző látogatásokat tesz, stb. Minden egyes ilyen ellenőrző akció, vallatás rövid ideig megnyugvást hozhat, ilyenkor csökken a szorongás. Mivel a szorongáscsökkenés erős jutalmazó hatással bír, ezért a féltékeny személy mintegy rátanul arra, hogyan tudja csökkenteni szorongását, ezért újra és újra, egyre intenzívebben fog faggatni, kérdezősködni, ellenőrizni. A féltékenység tárgya, vagyis az "áldozat" akarva-akaratlan újra és újra megerősíti-megjutalmazza féltékeny párja viselkedését azáltal, hogy felel a kérdésekre, beszámol, hol járt, mit csinált, kivel találkozott, s ezzel hozzájárul mindig párja szorongásának csökkentéséhez. A megoldás az, ami rövidtávon rossznak tűnik, de hosszú távon beválhat. A deszenzitizálás lényege, hogy megakadályozzuk a szorongáscsökkentés patológiás módját, pl. ez esetben az információnyújtást, s ezáltal arra kényszerítjük a féltékeny felet, hogy önmaga érje el, saját gondolati tevékenységével, hogy lecsökkenjen szorongása. Amikor megjelenik a szorongás, kézenfekvő dolog számára, hogy úgy nyugodjon meg, hogy megtudja kérdezgetés, nyomozás által, hogy jelen helyzetben gyanúi alaptalanok. Ha ezt megakadályozzuk, akkor arra kényszerítjük, hogy önmaga találjon szorongáscsökkentő gondolatokat: pl. "már megint ezt csinálom, pedig tudom, hogy ő szeret és megbízhatok benne". Még több sikerrel kecseget a féltékenység "házi" kezelése, ha a féltékeny fél is benne van ebben, és vágyik arra, hogy megszabaduljon féltékenységétől. Akinek van ehhez vénája, az úgy is "kezelheti" féltékeny partnerét, hogy kérdéseire, faggatódzásaira eltúlzott válaszokat ad, melyek viccesek, abszurdak. Fontos azonban, hogy ez ne gúny legyen, ha inkább együttérző értetlenség. A féltékenység kezelése természetesen csak akkor vezethet sikerre, ha valóban semmi alapja, s valóban csak a féltékeny fél fejében születik. Egy evolúciós pszichológus írja, hogy egy családterapeuta mesélte neki: rendelőjében sokszor jelentek meg párok, akikből az egyik kórosnak nevezett féltékenységet mutatott a másik iránt. A kezelés után a terapeuta 1-1 évvel később érdeklődött pácienseinél hogylétük felől, és gyakorta tapasztalta, hogy a telefonhívás időpontjában a férj vagy az asszony már azzal a személlyel élt együtt, akivel annak idején "ártatlanul" meggyanúsították.
"És az nagyon gyakori, hogy akinek bűntudata van, az viselkedik gáz módon, mert szeretné nem szar alaknak érezni magát, és így elhiteti magával, hogy a másik okoz neki rossz érzést."
történet:
Vonaton utazik egymással szemben egy részeg és egy utas
Amúgy azt külön kiemelném, hogy bár mártírt játszani ("szegény beteg, szüksége van rám") kényelmesnek tűnik, de csak azért, mert nekünk is felmentést ad mindenféle rossz viselkedésért. Magunk elől és a másik fél elől is elzárja a fejlődés lehetőségét. Rémisztő alakok az ilyenek, meggyőződésem, hogy külön hely van nekik fenntartva a pokolban :)
(más kérdés persze, ha tényleg beteg, de az erőszakosság nem betegség)
Ebben az esetben feltétlenül. Szerintem számára is ez a gyógymód. Az igazi őszinte szeretet meghalt (lehet, hogy már korábban), ezen már senki nem segíthet. Mindenkinek szembesülnie kell a tettei következményeivel. Ha nem tudja összekaparni magát, arra ott a pszichológus, meg a barátok, meg mittudomén. De itt tovább házasságot játszani egyszerű hazugság lenne. Persze sokan csinálják, de attól még az.
Én mindig is szerettem a gyerekeket, és fogalmam sem volt, milyen lesz az egész, de biztosan nem olyan lett, mint képzeltem. Van olyan is, aki azt hiszi, nem szereti a gyerekeket, aztán boldog családos lesz egész életében. A lényeg, hogy nem lehet tudni. Azért próbálunk ki dolgokat, mert nem tudjuk, mi lesz a végeredmény :) Szóval nem azt mondom, hogy félj tőle, csak azt, hogy minden lehetséges kimenetelre tudni kell értelmesen reagálni.
Mások érzéseinek az okát meg így távolról nyilván nem tudhatom, de azt tudjuk, hogy volt vaj a fején. És az nagyon gyakori, hogy akinek bűntudata van, az viselkedik gáz módon, mert szeretné nem szar alaknak érezni magát, és így elhiteti magával, hogy a másik okoz neki rossz érzést.
Igaz.. A csalja meg verzió, valóban nem a legjobb ötlet :)
Viszont ezzel együtt tényleg kereshetne egy normális fazont, mert ez a leányzó nem ezt érdemli. Ahogy ír és hozzááll ehhez a dologhoz egy komoly kis értelmes nő lehet, csak nem tudja mit tegyen.
A jóban rosszban azt jelenti, szétverik a pofám és tűrnöm is kell?
Na ne :)
Igen a beteg embernek egy megfelelő szakintézményben a helye és nem egy ilyen aranyos nőcinél.
A házasság meg a gyerek tényleg ilyen anomáliákat hozhat ki az emberből adott esetbe? Én még nem voltam házas, gyerekem sincs. Komolyabb kapcsolatokkal próbálkozom több kevesebb sikerrel. Lehet egyébként manapság normális kapcsolatot kialakítani? Ugyan már :)
Én bírom a törpéket, simán leülök bármelyikkel videojátékozni, legózni meg amit akartok, de nem tudom egy olyan helyzetben amit írtál amikor komoly a felelősség milyen lennék. Lehet kikészülne az idegrendszerem?
Kicsit azért elgondolkodtattál.
Ebben az esetben (szerintem) nem erről van szó, itt egyszerűen a férj a saját maga féltékenységébe őrül bele.
Ergo a saját maga csapdájában van, az asszonyka szegénykém meg csak a haját akarja megmosni, és azt sem tudja mert arra is asszociál valamit a srác.
Meg lehet, hogy nem is viselkedett úgy. Na de szabad akarattal rendelkező lények vagyunk, mindenki azzá válik, amivé válni akar. A család egy teljesen új helyzet, nem mindenki bírja elviselni (magát benne). Én is fiatalon házasodtam, szarul éreztem magam, még hülyeségeket is csináltam, de aztán egyszerűen elváltam, és közben egyszer sem ütöttem meg az asszonyt. Fölösleges a múlton rágódni, most ilyen lett, most ennek megfelelően kell hozzáállni. Sajnos ilyenkor rengeteg az ún. "sunk cost", az a befektetés, ami mind elveszni látszik, és ezért szeretnénk azt hinni, hogy nem volt hiábavaló. De nagyobb távlatban nézve semmi sem hiábavaló, ezért viszont semmi értelme rossz döntéseket hozni.
Azért nem hibás senki, mert hozzámegy egy pasihoz, aki később verekedőssé válik. Ha utána is "kitart mellette", azért viszont már hibás, és meg is érdemli a sorsát (már elnézést az őszinteségért). A gyerekek viszont nem, szóval legalább őértük tessék az egyetlen lehetséges jó döntést meghozni.
Az ünnepekre szépen költözz el anyuka, nagyi, rokon, barátnő akár gyerekekkel is (nyilván velük).
Szépen karácsonyra kapjon egy kis pihenőt milyen amikor elveszíti azt aki ott van neki mindig. Velem is volt már ilyen csúnyán viselkedtem és "kidobtak" egy hétre, igaza is volt aki csinálta és rájöttem marha voltam.
Ha szétveri a lakást, úgy is mindegy mert felújítás van :)
Amennyiben tényleg szeret, rájön mekkora egy marha és térden csúszva esedezik majd.
(B) verzió
Tényleg csald meg és keress egy "jól megtermett" fiatalembert aki adott esetben meg is tud védeni.
Nagy darab a párod? ..vagy a szokásos szemüveges kis szájkaratés aki a nőkkel nagy legény? Ha van mögötte tartalom tehát nem csak beszél, akkor azért óvatosan mert kár lenne a személyi sérülésért meg rendőrségi ügyekért így karácsony előtt főleg, de ha már ennyit beszél megcsalásról akkor egye meg amit főzött.
Ennek a srácnak szerintem elgurult a gyógyszere, itt sokat kulturált keretek között nem érsz el.
Barátnővel , rokonsággal, bárkivel de vedd fel a kapcsolatot és kérj segítséget akár hivatalos formában is.
Te annyira rossz férjet választottál, hogy az valami hihetetlen.
Erre semmi bizonyíték. Amikor választotta, még egyáltalán nem biztos, hogy beteg volt az ember (most éppen az). Honnan tudhatta volna, hogy egyszer majd beteg lesz? Ritkán lehet az ilyesmit annyira korán kiszúrni.
Ez az igazi baj! Ha két ronda és buta gyereketek lenne, könnyű szívvel leléphetnél, és otthagyhatnád a két mihasznát az igen hülye férjedre, hogy rohadjanak meg magukba'.
Te annyira rossz férjet választottál, hogy az valami hihetetlen.
Én pasi vagyok, de amit ez a srác művel az agyrém. Sose voltam féltékeny típus, de ilyet nem csinálnék pedig velem se könnyű. XD Nálam az a bevett módszer, mindig azt mondom: ha bármi van más kell, vagy egyéb akkor szóljon és megoldjuk. Ez teljesen hatásos. Persze volt már, hogy megcsaltak, de mosolyogtam egyet rajta mert aki nem becsüli a párját és ilyet megtesz az kb annyit is ér.
Én a helyedben nem a családi otthont szépítgetném basszus hanem sürgősen segítséget, vagy lépéseket tennék.
Ha a párját megveri valaki, akkor már nem szereti hanem egy egész más fajta érzelmek vannak benne.
Maradjunk ennyiben.
Tudom nehéz, nem könnyű. Közös lakás, autó, gyerekek nem lehet csak úgy fogom magam szevasz.
De ebbe tényleg így tönkre mész záros határidőn belül.
Manapság elég keményen büntetik egyébként a családi és azon belül a nők ellen elkövetett erőszakos dolgokat.
Ha azt mondod "de hát még mindig szeretem" akkor hülye vagy nem látsz tisztán.
Mindenki magából indul ki. Ő félrekúr (valószínűleg továbbra is), ezért betegesen féltékeny rád. Aztán bűntudatból megver. Nagyszerű. Ez bőven túl van azon, amit leülve meg kéne beszélni. Semmit ne beszélj meg vele, kérj segítséget, hogy minél előbb biztonságban legyél tőle. Szülők, barátok, távoltartási végzés, aztán válás. Ha vele beszélgetsz, egyrészt ő is meg fog őrülni és még veszélyesebb lesz, másrészt vedd figyelembe, hogy igen sérülékeny pozícióban vagy és akár te is sokkal könnyebben manipulálható lehetsz. Az, hogy millió szállal kötődtök egymáshoz és a szívedre hallgatva szívesen "megmentenéd" a kapcsolatot, egy érthető dolog, de ebben a helyzetben abszolút nem érv semmi mellett. A nehézségekkel megküzdeni szép dolog, de ez NEM nehézség, hanem egy szar ember, ilyennel többet szóba sem állunk. Akármilyen nehéz lesz, fél év után már el sem fogod tudni képzelni, hogyan merülhetett fel benned, hogy ne a válás mellett dönts.
"nekem esett megvert-megrugdosott" férfiként mondom, hogy ez igen nagy gond, és ha többet ne történik meg, önmagában is tönkreteheti a kapcsolatot.
"Olyan mérges és elkeseredett voltam,hogy a Facebookon elkezdtem üzengetni egy osztálytársammal(esti érettségire járok)és elmondtam neki 1-2 olyan dolgot ami a férjemet sosem érdekelte velem kapcsolatban.Utólag kiderült hogy ő kintről belépett az én profilomba és végignézte az üzengetéseinket.Ezek után elkezdett olyan üzeneteket küldözgetni hogy ő legszívesebben megölné magát.Hát ezt senkinek nem kívánom!"
Nem kellene mindjárt kívülállóhoz rohanni panaszkodni, főleg nem úgy, hogy tudja az FB-kódjaidat. Feltehetőleg eddig is ellenőrzött, csak nem vetted észre.
Mindketten éretlen személyiségek vagytok, életkortól függetlenül. Mindazonáltal egyetértek az előttem szólóval, ez csak romlani fog, és egyre többet fog megverni. Legalábbis a statisztika ezt mutatja.
Segítségre lenne szükségem.Kezdem az elején.Augusztusban kiderült,hogy a férjem már hónapok óta szexuális üzeneteget írogat egy másik nővel.Az ő állítása szerint ,,csak'' csókolóztak és már nem tartják a kapcsolatot.Na azóta a férjem megőrült.Szeptember elején az egyik este úgy jött haza,hogy láttam rajta valami bántja.Rákérdeztem, nem mondta el.Majd mikor megint megpróbáltam kihúzni belőle mi a baj, nekem esett megvert-megrugdosott úgy hogy a gyerekek a kádban fürödtek(semmit nem vettek észre).Azt mondta azért kaptam mert napközben ,,megbaszattam''magam a volt munkahelyemen.Voltam aznap a volt melóhelyemen,ittam egy kv-t és beszélgettem a volt kollégámmal,aki egy pasi.Majd másnap elutazott külföldre 10 napra.Olyan mérges és elkeseredett voltam,hogy a Facebookon elkezdtem üzengetni egy osztálytársammal(esti érettségire járok)és elmondtam neki 1-2 olyan dolgot ami a férjemet sosem érdekelte velem kapcsolatban.Utólag kiderült hogy ő kintről belépett az én profilomba és végignézte az üzengetéseinket.Ezek után elkezdett olyan üzeneteket küldözgetni hogy ő legszívesebben megölné magát.Hát ezt senkinek nem kívánom! Hazajött,leültünk megbeszéltük a dolgokat,hogy tiszta lappal kezdünk mindent mert szeretjük egymást és szeretnénk megoldani a problémát.Bocsánatot a mai napig nem kért a verésért,de természetesnek veszi hogy felejtsem el az ő ,,csókját". A probléma a következő:azóta ő betegesen féltékeny!Ha iskolába megyek már előző nap közömbös lesz velem és kerül.Ha csörög a telefonom már kiborul,ha leülök a géphez megnézni az üzeneteimet, kiborul.Egy nap 500-szor megkérdezi hogy minden rendben?Minden ok volt a suliba? Legutóbbi agyrém a következő.Pénteken egész nap csak ketten voltunk itthon festegettünk(lakásfelújítunk),szerelmesen szépítgettük a z otthonunkat.Majd mikor végeztünk ,hogy indulok délután a suliba ő meg a melóba, akkor megint érthetetlen dolog történt.Mondtam neki sietek de meg kell mosnom a hajamat(két napja lépcsőt mázoltam).Felöltözött és elviharzott.Amikor utána megkérdeztem hogy mi a baja,azt mondta hogy ő nem fogja végignézni amíg én szépítkezek,hogy utána elmenjek az iskolába ,ahová,,megbaszatni"járok magam.Ez pénteken volt,ma hétfő van és még mindig nem szól hozzám és ahol tud elkerül. Én sosem csaltam meg őt és nem is tennék ilyet Két gyönyörű és okos gyerekünk van.Azt hittem hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon.De ezzel a helyzettel már nem tudok mit kezdeni.Egy idegroncs vagyok, az ideg ráment a gyomromra.Egyszerűen nem tudom meggyőzni,hogy senki más nem kell nekem csak ő,betegesen féltékeny.Bármit mondok is neki nem hisz nekem.Attól félek hogy ezzel fogja tönkretenni a kapcsolatunkat.Én csak boldog és nyugodt életet szeretnék,de ő ebben most nem partner.De én így meg belerokkanok idegileg. Mit tegyek? köszönöm a válaszokat
