A minap egy ilyen story történt velem, együtt éltem egy férfival 2 évig aki elvált a feleségétöl, és attol a nötöl volt egy 8 éves kisfia akit mi neveltünk, anyuka nem foglalkozott vele, hallani sem akart rola, amikor eszébe jutott fel fel hivta! De a nö alapba is olyan van neki több gyereke más férfiaktol és a volt páromat is megcsalta azzal a férfival akivel 3 évig uténa együtt élt, közben én szakitottam a párommal, és a volt feleség is a párjával, és most ujra együtt vannak. Furcsa mert megint jelentkezett nálam is és az ex feleségével is együtt van ahogy kiderül, azt mondta nem hogy örülnék neki ujra foglalkozik a fiával ugy mint egy rendes anya csak uyge azt nem mondta hogy ujra együtt is vannak! Amugy a nö nagyon sok durva dolgot tett a volt barátommal, munkahelyéröl kirugattatta egy anonym levéllel stb a kérdés hogy szerintetek hogy most ujra együtt vannak változhatott a nö? én azt vallom kutyábol nem lesz szalonna.
A segítségét szeretnénk kérni egy kutatáshoz. A kutatás témája a párkapcsolatok, és házasságok minőségének feltárása, célja azok jobb megértése. Ennek érdekében egy interneten párok számára kitölthető online kérdőívet állítottunk össze. Ennek kitöltésével nagymértékben hozzájárulhatna a munkánkhoz. A kitöltés egyetlen kritériuma hogy legalább 1 éve párkapcsolatban vagy házasságban éljenek a kitöltők. A kitöltést követően visszajelzés igényelhető.
Az kérdőív a következő címen kitölthető: http://parkapcsolatkutatas.mindenkilapja.hu/
Amennyiben Ön nem felel meg a kritériumnak, vagy nincs kedve részt venni a kutatásban, ám esetleg tud valakit az ismerősei között, akiről úgy gondolja, hogy szívesen részt venne, kérjük küldje tovább nekik ezt a levelet, és elnézést a zavarásért. Köszönettel:
Tóth Dániel, Smohai Máté, Ambrusz Renáta, Kiss Luca, és Dr. Mirnics Zsuzsanna A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Intézetének kutatócsoportja
A munka nem sikerült, húúú nagyon nyúl voltam, de legalább a lehetőség. Tegnap is voltam egy helyen, sokkal jobban ment, látom, hogy min kell javítanom, tanulnom még. 2 helyre adtam be eddig, mind a kettőre behívtak. Nem egy rossz arány. Ma elküldetem, még 3 helyre. Másfél éve nem dolgozom, és most álltam neki munkát keresni újból.
Igazad van. Kettőn áll a vásár. Sok éven keresztül inkább barátként, mintsem házastársként éltünk egymás mellett, amit így utólag visszanézve, én alakítottam ilyenre. Ő viszont elfogadta. Volt betegség, aztán /hálistennek!!!/ jött a Baba is...na és persze robotoltunk, aminek ez lett vége. Elhidegülés. Régebben "cetliztünk" egymásnak..és igen , ez is elmaradt.
A párom most éli a nyűglődést, több ok miatt /betegség, kevesebb munka/.próbálok segíteni neki...és úgy látom, hogy eredménnyel, ha lehet ilyet írni. És igen, a beszélgetések indultak el a legnehezebben, más ritmusban élünk. Ő nappali ember...én szeretek sokáig fennmaradni.
Nos igen a szívfájdalom...csak magamat utálom miatta, de ezzel nekem kell együtt élnem és túltenni rajta.
Kaptál a sorstól valami olyat, ami lehetőséget adott arra, hogy kivirágozzál és mellékesen a férjeddel megújuljon a kapcsolatotok. Aminek az ellaposodásában nyilván te is vastagon benne voltál. jó lenne tán ezzel is szembe nézni.
Vajon hányszor mondtál/írtál a férjednek kedves üzeneteket, hányszor próbáltál vele beszélgetni ezen idő alatt? Hányszor mondtad a pasinak, hogy milyen fontos neked és hányszor a férjednek? hányszor vagy kiváncsi a konzervatív férj nyűglődésére, úgy őszintén?
Történt, ami történt, tartsd meg belőle, ami jó, de viharos tempóban hagyd abba a szívfájdalmat és ha igazán szereted a férjedet, akkor ne hagyd, hogy ellaposodjon a kapcsolatotok és tanulj meg vágyakozni azután is, ami a tiéd.
Igen, én így is gondolom. Sosem mondanám el neki, egy életre megsebezném vele, nem hagyna el, de semmi nem lenne úgy. Csak a gyerkőc miatt meg ne akarjon velem maradni , 6 éves lesz a fiunk. Ha már így is alakult...a párom kissé konzervatív, 10 évvel idősebb. Sose zavart ez, sőt a "szerető" még öregebb pár évvel. Úgy látszik nekem ezt írták meg fennt az égiek.
Mindezek által tényleg boldog vagyok. A zenész, azért egy kicsit fáj, hazudnék, ha nem, de a jó oldalát nézem. Ő vele 13.-án vége lett, 14.-én meg az "álmaim munkahelyéről hívtak", igaz, még csak elbeszélgetésre, majd hétfőn kiderül. Nincs miért szomorkodni. Ráadásul jövő héten még egy kis buliba is sikerül elcsalnom a férjet. Szóval zajlik minden, ahogy kell.
SOHA ne àruld el a kiviràgzàsod okàt! Egy pszichològus igy fogalmazta: akinek mersze van megcsalni, annak legyen mersze hallgatni is.
Mert aki toredelmeskedik, az csak a sajàt lelkiismeretènek a nyomàsàt akarja a màsik vàllàra àtràzni. Ezzel csak megsebzi a màsikat ès ront a kapcsolaton, esetleg tonkre teszi teljesen....
nálunk sajna én voltam a hunyó, ha érted, nem vagyok rá büszke, meg még friss is.
Ráadásul egy volt "szerelemmel"...akkor is én húztam a rövidebbet...most is. De inkább szégyent érzek...de jó is történt. 14 éve élek együtt a férjemmel, kicsit lapi volt minden.Jött a régi "Ő", aki már akkor is foglalt volt,amikor együtt voltunk, zenélt a drága. Majd 1 évig smszgettünk, nagy szenvedélyes szavak, mint a tinik. Be is teljesedett, aztán ennyi. De , ami a szép az egészbe az 1 év alatt újra élni kezdtem,kivirultam, amit a kedves férjem is észrevett. A házaséletünk is olyan , mint a kezdetekben, és ez nagyon jó...lehet , hogy ez a kaland kellett hozzá.
Valami legujabb amerikai kutatàsok szerint a nagy beleszeretès, szenvedèly egy hormonon alapul ès kb 2 èvig tart (ez ugy làtom nàlatok is igy volt), utàna jon egy nyugodtabb idoszak amiben a szerelem megvan/megmarad de tovàbbi fontos tènyezok nagyobb jelentosèget nyernek, mint pl. a megèrtès, bizalom, tudom hogy ha sz..ban vagyok, szàmithatok rà, o is ènràm, màsik heppjeinek elfogadàsa (ez nem azt jelenti hogy tapsikolunk ha a koszos zokni rendszeresen a nappaliban szellozkodik!), ès amellett megmarad a jò szex. Ugyanis ez utòbbiakra a szenvedèlyes idoben nem igazàn figyel se az ember lànya se az ember fia.
Ez az utòbbi fàzis ugy làtszik nem jott ossze nàlatok.
Erdekessèg kèppen: a tudòsok szerint szag szerint vàlasztunk partnert, minden dezodor ès parfum ellenère ez egy tudat alatti valami amit a civilizàciò embere màr nem kèpes tudatositani, de azèrt igy muxik.
Mindez a kutatàsok szerint. De sztem van benne valami.
Beszèljètek meg, elemezzètek ki magatokat, egymàst, nèzz be a màsik tapasztaltabb topikba, ès ha kell, tegyetek pontot a vègère. Van olyan kapcsolat ami elèrkezik a "szèp volt, jò volt, elèg volt" àllomàsra, van olyan ahol èrdemes megbeszèlni ki mit szeretne tulajdonkèppen. Talàn nem is akarta igazàn hogy megvàltozz?
Amugy meg nem szabad az egyènisègedet feladni, mert szinlelni nem lehet sokàig, ès ha belekènyszerited magad egy ruhàba ami nem a tied, elobb-utòbb frusztràltsàg a kovetkezmènye, ès nem csak az vàltozik meg benned amit a pàrod kivànt hanem olyan tulajdonsàgok is amit szeretett benned.
Ne veszekedjetek, beszèljetek, hallgassàtok meg egymàst... sok szerencsèt!
Ez a téma itt off, ezért csak röviden: igen, biztosan van, aki mint betolakodóra néz az emberre - de ezzel gondolom, semmi újat nem írtam; el kell visleni, oszt' annyi
Ez is off: nem érdemes épp ezért az Egyház-at ostorozni; gondolj mondjuk egy olyan nőre, aki tényleg komolyan veszi a vallását, de mégsem jön össze a házassága valamiért és a második házasságot nem köthetné meg egy templomban, holott az erkölcsi világrendjáhez hozzátartozna az egyházi esküvő - ezért nem olyan rossz, ha megvannnak a kiskapuk ahhoz, hogy egyházilag is elválhasson és így a lelke rendben legyen...
Nem jó helyre írtál. Az Eltérő szexigény a házasságban a te témád, még akkor is, ha nem vagytok házasok. 6 év az már majdnem az, pláne ha együtt is éltetek szinte végig. Próbáld meg ott.
"A sors különös fintora, hogy az idő folyamán a megfelelési kényszerein miatt megpróbáltam olyanná válni, amilyennek ő mindig is akart látni, és amilyen szerette volna, hogy legyek."
Én soha egyetlen olyan kapcsolatban sem maradtam benne, ahol a másik engem meg akart változtatni.
Most nem arra gondolok, hogy jobban figyelek mondjuk arra, hogy nem hagyom az asztalon a piszkos tányért meg ilyen apróságok, hanem a nagy jellemvonások.
Fogadjon el olyannak, amilyen vagyok.
Élni és élni hagyni.
Most, hogy a saját elvárásaira formált, nem meglepő, hogy rádunt.
Az biztos, hogy a hűség egy olyan dolog, ami abszolút mértékben a bizalmon alapul. Hiszen a másik fél vajon hogyan tudná megállapítani annak meglétét, vagy hiányát?!
Én szeretném, azt hinni, hogy egy tiszta, szerelemből induló kapcsolatban mindkét fél teljes hűséggel tiszteleg párja szerelme előtt, viszont a gyakorlat sajnos elég gyakran mást mutat.
Én még elég fiatal vagyok, jelenleg egy több mint hat éves kapcsolatban vagyok a párommal. Mióta együtt vagyunk, feltétlen hűséget élvez a párom, mindig kerültem azokat a helyzeteket, amikben akár a lehetősége is felmerült volna annak, hogy megcsaljam.
Viszont egy valamit nagyon nem tudok érteni.
A kapcsolatunkban az első két év volt a "nagy fellángolás időszaka" amikor ment a nyalás falás, becézések, stb. halmozása.
Szentül meg voltam győződve, hogy a párom ugyanolyan hűséges hozzám, mint amilyen én vagyok hozzá!
Sajnos az utóbbi időben viszont egyre nagyobb dilemmába kerülök.
A helyzet a következő:
Az elmúlt időszakban egyre inkább azt érzem, hogy a kapcsolatunknak úgymond "megszokás szaga" van, ami egyrészt nem igazán tetszok, másrészt eléggé félek is tőle.
Az, hogy egy ilyen helyzet előáll, úgy gondolom, hogy mindig mind a 2 félen múlik. Éppen ezért én arra gondoltam, hogy mielőtt nagyobb hülyeséget csinálok, kilépek ebből a kapcsolatból, mert nem akarom megvárni, hogy esetleg megcsalásig fajuljon a történet. (Számomra valamiért ez minden aljasságok alja!) Na szóval a szakításkor nagy sírás rívás, és megbeszéltük, (vagyis ő) hogy változás ezerrel, problémák megoldódnak, próbáljuk tovább. És lön, próbáltuk tovább. Azóta eltelt lassan 2 év, viszont ott tartunk, hogy kicsi páromon azt veszem észre, hogy rajtam kívűl minden pasi érdekli. Ha a számára egy kicsit is vonzó pasival találkozik, előveszi a csábos nézését és stíröli, ha szóvá teszem, a válasz az, hogy ő így néz. Na persze. Na ja, a szex sem úgy működik, ahogy annak kéne. Eleinte heti 5-6 alkalom volt a jellemző, aztán ez egy értelmes kb heti 3 alkalomra csökkent. egy ideje ott tartunk, hogy sajnos kezd megközelíthetetlenné válni. egy nap leületm megbeszélni vele a dolgot, mondtam neki, hogy ez van, ez nekem nem jó, mondjon rá valamit, mert addigra elég sok mindent próbáltam az ügy érdekében tenni. azt mondta, hogy hiányolja belőlem egy kicsit a hevességet, és a szenvedélyt. Aztán elmagyaráztam neki, hogy nehéz úgy szenvedélyesnek lenni, ha az embert hetekig elutasítják, utána pedig nagy kegyesen bebocsájtást nyer, de csak akkor, ha ő akarja. Sajnos az a helyzes, hogy tudom, hogy nincs fából, mert régen nagyon szerette velem a szexet. jelen pillanatban ott tartunk, hogy bebizonyosodott, hogy a szexuális vágya az ugyanúgy megvan, csak úgy néz ki, hogy már nem irántam.
Erre abból következtetek, hogy egy elkeseredett próbálkozásom alkalmával úgy láttam neki a szexnek, hogy egy "normálisnak" mondható pornót tettem be, hogy kezdjük el nézni. Pár perc alatt úgy felizgult tőle, hogy évek óta nem láttam olyannak. Na ekkor jöttem rá, hogy nagy a baj.
Na mit gondoltok, már késő, vagy még tudok tenni valamit az ügy érdekében?
Valahogy azt kéne elérnem, hogy újra felkeltsem az érdeklődését.
Viszont rájöttem még valamire.
A sors különös fintora, hogy az idő folyamán a megfelelési kényszerein miatt megpróbáltam olyanná válni, amilyennek ő mindig is akart látni, és amilyen szerette volna, hogy legyek. Na most, hogy olyan lettem, már egyáltalán nem érdeklem.
Na ez milyen?
Na jó, most már túl ideges vagyok ahhoz, hogy folytassam.
Hááát, nem tudom... Akkor is nagyon szemellenzősnek és bántónak tűnt a megjegyzése, rám nézve is, mert ha pl. ő ezt gondolja, akkor valószínű rólam is így gondolkodnak? Mint betolakodóra, vagy fiam, haza ne gyere "ilyennel"??
Ami pedig azt illeti, hogy az én kapcsolatom miért alakul jól (jelen idő, messze nem vagyunk annyi ideje együtt, hogy múlt időben beszéljek róla, most is alakítjuk, és igen, bazi nehéz néha. Kultúra ide vagy oda. De dolgozunk rajta és sikerrel.) Ami meg a házasságot illeti, nem vagyunk házasok. Senki nem riogatott azzal, mit hoz majd a jövő, inkább azt kérdezik, mikor házasodunk és még mért nem. Az egyedüli ok, amiért még nem, az pénzhiány. Én vágyom rá nagyon, és a párom is. És komolyan is gondolom.
Ami meg a katolikus egyházat illeti... hát, no comment, mi értelme ennek? Ha valamiben hiszek, akkor ahhoz tartom magam, és nem csak úgy, hogy ha netán valami közbe jönne, hát akkor még mindig ott van, hogy mégse tartom magam hozzá. Ezt sose értettem az egyházban, ezért nem is törekszem közéjük.
A topictárs véleménye csakugyan "sarkosra" sikeredett kicsit (ha udvariasan akarok fogalmazni), de azért ismerd el: nyilván akadt anno nem kevés ember (jóbarát, rokon, kéretlen tanácsadó) aki óvott a házasságodtól és a egjegyzések között akadtak megfontolandók is.
Az, hogy neked sikerült, az ha nem is csupán szerencse kérdése, de azért a nyers szerelmen kívül sok egyéb apróságnak is köszönhető: nem volt komoly szexuális inkompatibilitás, azonos gyökerekkel rendelkeztettek (hasonló kultúrális szintre, azonos érdeklődési szintre, világlátásra, azonos "világracsodálkozásra", nagyjából hasonló értéksorrendre, gyereknevelési elképzelésre, az idők során azonos irányú testi-lelki változásokra, miegyéb hasonló nyalánkságra gondolok)..és még lehet(ne) sorolni azokat az apróságokat, amelyek kellenek egy sikeres párkapcsolathoz - és kétségtleen, minél nagyobbak a gyökér-béli különbözőségek, annál komolyabbak
lehetnek a konfliktusok.
---
A nekem "úgy rémlik" az itt nagyon kevés, ugyanis a Katolikus Egyház (gondolom a sokévszázados igény hatására) kidolgozta a maga "technikáit" arra, hogy a közismert hibajelenségek mellett is (meddőség, házasság el nem hálása) egyházilag szét tudja választani a válni szándékozókat
(Hogy messze ne menjek, én is el vagyok válva "katolikusegyházilag" is....és újra össze vagyok boronálva (másik) egyházilag is...)
