Szerbusztok, majd csak ide találunk mi a lemaradottak is, ha megkésve is de..nem letörve. :-)) Ebben is csak belepussztúlni vagy sántúlni lehet, de megfáradni kevésbé...
Remélve ,hogy szívesen fogadtok , üdv.
"Birkalopás"
"...Az apám öles ember volt. Ha a vadorzóktól puskát vett el, csövét a térdén ketté törte. Suhajtó hajtott is ész nélkül. Mikor már messze járt, apám hivatta Szuhayt, aki olyan zupás őrmesterféle volt a tanyán, telve huncutsággal és dús tapasztalatokkal. - No, öregem, - mondta Szuhaynak, - tudja-e kend, hogy ki lopta el a birkát? Szuhay nevetett. - Tudom hát: Maga a juhász. - Úgy van. Maga ez a zsivány Suhajtó. Csak már most vissza is kell szerezni tőle Meghányták-vetették a dolgot és kiókumlálták, hogy Suhajtó a multheti akasztói búcsún beszélhette meg a lopást cimboráival. Szuhay rögtön belovagolt Akasztóra, s ott a korcsmákat sorba járva, megállapította, hogy Suhajtó a "Dobos gém"-be italozott két másik juhász cimborája társaságában. Az egyiket Ladik Lajosnak hívják, aki csak itt a fülöpszállási réteken parancsol Borsay földesúr hatszáz birkájának; a másik meg valami Tegzes Jeremiás, aki meg a szabadszállási homokokat legelteti. Délfelé Szuhay már meg is érkezett, s előadta apámnak az esetet, amiből megállapították, hogy a huszonnégy elhajtott birka ma estig Ladik Laji birkája közt lesz, éjszakáig, - éjszaka aztán tovább adják Tegzes Jeremiásnak. És így tovább... Nem volt szabad késlekedni. Csak azt nem tudta az apám, hogy miképp válassza ki Ladik Laji hatszáz birkája közül a maga huszonnégyét? De öreg Szuhay ezt is vállalta. Megebédeltek, aztán kocsira ültek. S hogy a birkáink mellett mentek el, apám Szuhay súgására odakiáltott Suhajtónak:
- Juhász! - dobd fel a kocsiba a pulit !
Suhajtó céklavörösen engedelmeskedett .
Egy óra mulva megállt a kocsi Ladik Laji birkáinál. Maga a juhász, meg két tagbaszagadt bojtár vigyázták a nyájat. - Osztán hány birkád van, te Ladik ? - förmedt rá apám a juhászra...
- Hatszáz, - mordult vissza Ladik.
- Hazudsz, gazember, mert az én huszonnégyem is közte van.
A három juhász összenézett, oszt meglódultak vadul a kocsi felé.
- Ez meg itt hatlövetű revolverpuska, - mutatta az apám, - jó lesz ott megállni.
A három juhász megállt és összesúgott.
- No mi lesz? - türelmetlenkedett az apám.
- Hát jól van, - mondta elkeseredve Ladik, - ha itt van az úr huszonnégy birkája, válogassa ki őket, oszt vigye!
- Az is meglesz, fiam, - szólalt meg most Szuhay. - István, - mondta a kocsisnak, - ugorj csak le, oszt ne, itt van a puli, uszítsd neki a falkának.
- Csak a mienket, - kiabálta a pulinak folyton Szuhay és nem telt bele egy óra, mind a huszonnégy birkánkat kifogta a hatszáz közül a puli. A három juhász csak állt, mint a sóbálvány. Mintha az egész dolgot csak álmodnák. Mikor mind a huszonnégy birka rakáson volt, s apám a leforrázott juhászokat még egyszer mindennek lehordta, Pista kocsis, meg a puli elkezdte az országúton hazafelé terelgetni a birkákat; a kocsi meg lassacskán ballagott utánok." zalai Szalay László novelláiból volt.
"...Társad a bajban, rosszban és jóban, Magányodban, mélypontodban, Napfényben, sárban, örömben, gyászban, Szép napokban, vesztes harcban..."
/Ossian/
"Az élet szent, szép és hatalmas valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet."
/Ady Endre/
"Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: "Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg."
/Márai Sándor/
"...Legyen tiéd, ha kell, az imádott szerencse, de engem őrizzen tetteimnek bilincse,
hagyjon a véletlen a mézben vagy a sárban, magam-varrta sorsot hordjon mindég vállam..."
/Weöres Sándor/
"...Én nem tudom, ki győz e viadalban, hogy győztes-e, ki fent áll a magasban, s hogy elbukott-e mind, ki lent a mélyben, sárban taposva nyög nagy szenvedésben, és nem tudom, kit illet a gyalázat, gyalázatos-e, akit meggyaláztak, avagy a kéz az, amely fojtogat? Lázongó szívvel hordom sorsomat!"
/Várnai Zseni/
"A történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárban verődnek, nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élőket. Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltető erővel teljesedik meg a levegő. A ledőlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét."
/Gárdonyi Géza/
"Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban. Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett? – Ki? Az Isten, aki nem csinált belőle semmit."
/Móricz Zsigmond/
"Ismeri ő az életet... Ismeri minden aljasságát és minden szépségét, és tudja, hogy minden mocskával együtt, az élet mégis milyen nagyszerű! Istenuccse! - lesz még mondanivalója erről a világ számára. A szentek a mennyben - hogyne lennének tiszták és mocsoktalanok? Őket ugyan nem illeti ezért dicsőség. De a szentek, akik a sárban élnek - ez, ez az örök csoda! Ezért érdemes élni; azért, hogy az ember lássa, hogyan emelkedik ki a bűn fertőjéből az erkölcsi nagyság; azért, hogy kiemelkedjék belőle ő maga is, és ahogy kezd tisztulni a szeme, először pillantsa meg homályosan a távolban derengő szépséget. Azért érdemes élni, hogy lássa az ember: minden gyöngeségből, gyarlóságból, bűnből, minden feneketlen aljasságból hogyan emelkedik ki az erő, az igazság és a lélek."
