találtam egy tök jó játékot a babanet oldalán, ha esetleg érdekel valakit... Kb. 5 perc alatt végeztem vele és egész jó dolgok vannak a nyeremények között :)
Látom senki sem túl aktív. Csak nem lefoglalnak titeket a gyerekek?
Mi jól vagyunk. Mindkét gyermek nő, mint a bolond gomba.
Gergő már mindenfele forog és így az egész lakást bejárja. Egyébként fogalmam sincs, hogy hogyan. Imádnivaló kölyök. De a két gyerek mégis totál különböző.
Bogi nagyon jó kislány, de elég sokszor hisztizik, amit nehezen tudok kezelni. De majd csak kinövi. (És úgy néz ki, hogy nem veszik fel szeptembertől az oviba, hanem majd csak januártól. De az sem biztos. Még az is előfordulhat, hogy csak jövő szeptembertől.)
Mindent rendben talált a doki. (Majd 3 hónap múlva kell mennem még rákszűrésre.) Azért amíg az asszisztensnő megírta a fogamzásgátló receptjét volt időm beszélgetni a dokival. Azt mondta, hogy régebben ebbe a vérzésbe szoktak belehalni a nők a szülésnél. De már egy ideje jól tudják csillapítani azt úgyhogy már az esetek nagy többségében nem kell kivenni a nők méhét. Jó mi? De amúgy vállalhatok még gyereket ez az eset egyáltalán nem fogja befolyásolni a további terhességeimet.
U.i: Ja és úgy kezdődött az egész. Hogy a doki elolvasta a zárójelentésemet és megkérdezte, hogy: "Ja, hogy maga volt az, aki jól ránk ijesztett, aki nagyon vérzett?" Én meg mondom: Hát az nem túl jó, hogy ha a rengeteg esete közül így emlékszik rám.
Örülök, hogy jobban vagy :-)! Remélem a doki is mindent rendben talál majd :-).
Sajnos nem ilyen egyszerű ez a bőrprobléma, lányoknál is volt kis kiütés, és tényleg rendbe jött viszonylag hamar. Szegénykémnek olyan száraz a bőre, hogy folyamatosan hámlik és már a kisebesedés határán van. Folyamatosan kenni kell, mert félek, hogy kisebesedik neki. De most mintha egy kicsit jobb lenne, gyorsan le is kopogom :-). Hétfő óta diétázok, talán már ez látszik rajta és remélem szépen javulni fog tovább. A doktornő már majdnem felírta a szteroidos krémet, de aztán mondta, hogy még megpróbálhatom ezt a diétát, hátha segít. Jó lenne, ha nem kéne ilyen kenőcsöt használni, elég rosszakat írnak róla...
Remélem Gergőnél is gyorsan elmúlik a sírdogálás, próbáltatok neki adni hasfájásra valamit? Nekünk most az espumisan jött be, a lányoknál pedig az infacol volt a jó, bár Maja is elég hasfájós volt, de ezzel azért kevesebbet sírt. Aztán ha elmúlik a sírás, meg Gergő is nagyobb lesz, már tud is vele "kezdeni" valamit Bogi is :-)
A hasam nekem is rettentően lóg, de azért van kis hájacska is, mindenhol :-). Érdekes, mert nem emlékszem, hogy Maja után is ennyire lógott volna a hasam, de gondolom, minden egyes terhesség után lassabban regenerálódik...
Mi jól vagyunk. Gergő elég sírós baba. Nem nagyon szeret feküdni, inkább ölben lenni. Így Bogira sajnos kevesebb időm jut, mint szeretném. (Így sokat ül szegénykém a mesék előtt. Aminek nem nagyon örülök.) Amúgy Bogi inkább csak el van a tesó mellett, szól, hogyha sír.... Még nem nagyon foglalkozik vele. Ma megyek délután a nőgyógyászhoz 6 hetes kontrollra. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond. (Ha szeretnék még gyerkőcöt, akkor mekkora a rizikófaktor.) Nálunk a Bogi volt nagyon kiütéses az elején. Gergő is az, de ő nem annyira. Az anyatejtől volt. Kb. 1 hónap alatt magától elmúlik teljesen. Semmit nem kell vele csinálni. Szépen leszárad magától. És nem marad nyoma. (Lehet, hogy nektek is az van. Bár így látatlanban nem tudom. De állítólag a gyerekek 90 %-nál kijön.) Az én szülésemnek volt egy előnye is, hogy már mikor hazajöttem belefértem a terhesség előtti ruháimba. (Bogival ez kb. fél év volt.) Mivel segítettek összehúzni a méhem és nagyon sokáig volt rajtam homokzsák, így gyakorlatilag hasam sincs, inkább csak a fennmaradó kinyúlt bőr látszik. Olyan vagyok mint egy 80 éves öregasszony, akinek mindenhol lóg a bőre. Amúgy jobbulást kívánok nektek! Gyógyuljatok meg gyorsan!
Remélem most már jól vagy Ficánka, sikerült megerősödnöd! Bogi, hogy viselkedik tesóval?
Mi megvagyunk, lányok imádják, bár néha ha pont rosszkor sír, pl. esti meseolvasásnál, akkor haragszanak rá, de ez általában nem tart sokáig :-). Én most épp diétázom, szegény öcsinek nagyon csúnya a bőre, lehet, hogy tejallergiás, úgyhogy tejtermék megvonáson vagyok. Nem könnyű, de mintha ma már jobb lenne a bőre... Nomeg pár kiló biztos leugrik így, amit egyáltalán nem bánnék, sőt! Most szegénykém ráadásul beteg is, elkapta Fannitól a vírusos gégegyulladást, nagyon csúnyán köhög szegény, de egész jól viseli... Remélem gyorsan kilábalunk belőle!
Elég régóta fenn vagyok a facebook-on egy babás csoportban. Oda írtam ezt le. (Nincs erőm mégegyszer leírni, úgyhogy nézzétek el.)
Gyorsan leírom a szülésem történetét, bár nagy részét úgy is tudjátok. Szóval hétfőn (22.-én) reggel voltam vérvételen és NST-n. Akkor még nem mutatott fájásokat a gép. Aztán délután itt volt a mamám (mert ugye délelőtt ő vigyázott Bogira) és mondtam is neki, hogy nézze folyamatosan keményedik a hasam. De nem fájt, nem görcsöltem és egyáltalán nem volt rendszeres. Aztán reggel 9 körül már éreztem valamit, de még mindig inkább csak keményedéseket, nem is nagyon figyeltem rá, pedig szerintem, így utólag már akkor is 3 percesek lehettek. Csak közben én öltöztettem, reggeliztettem Bogit... Aztán 10 körül már felhívtam a párom és anyukám, hogy készüljenek, mert lehet, hogy valami lesz. 11-kor riadóztattam már mindenkit, mert véreztem (utólag biztossá vált, hogy tágulásos vérzés volt) és 3 percesek voltak a fájások, ami szép lassan biztossá vált, hogy az. De mivel nem volt túl erős, ezért inkább csak a vérzés miatt indultunk el a kórházba. Párom hazajött, átöltözött, én gyors lezuhanyoztam (hátha múlik, de nem). Aztán páromnak még gyorsan el kellett mennie anyukámért. Mire ideértek már gondoltam, hogy még ma meglesz Gergő. 12:45-re értünk a kórházba. Megvizsgáltak, 4 centire voltam kitágulva. Átvittek a szülőszobára és rákötöttek az NST-re. Kb. fél órát lehettem rajta, amikor közölték, hogy most előkészítenek, beöntést csinálnak. Átmentünk egy másik helyiségbe, de ott megvizsgált a szülésznő és azt mondta, hogy már 7 centire ki vagyok tágulva, így nincs idő a beöntésre, mer még a wc-ben fogok lebabázni. Vissza a szülőszobára. Nemsokára a párom is bejöhetett. Kis idő múlva mondta a szülésznő, hogy szóljak, hogyha székelési ingert érzek. Én éreztem már, de az előző szülésből adódóan tudtam, hogy még nem tartunk ott. Két fájás múlva viszont már szóltam. Megnézte, mondta, hogy még egy kicsi kell. Azt kérdezte, hogy nem akarok felállni egy-két fájás erejéig, hogy az a maradék méhszáj is rövidüljön? Hahaha. Hát nem akartam, de valószínűleg állva esett volna ki belőlem a gyerek, mert még két fájás és jöhetett a kitolás. Egy nyomás: fej, egy nyomás: test. És már kint is volt a kisfiam 15:19 perckor. Szóval a szülés nagyon gyorsan, könnyen és szépen ment. Én nagyon boldog voltam és láttam, hogyan látják el a fiamat. (ezt Boginál nem láthattam, mert más helységben végezték) Na, de akkor jött a baj. A doki hívta a másik orvost, hogy segítsen. Nagyon véreztem és nem tudták honnan. Rögtön hívták az aneszteziológust. A páromat pedig kiküldték a babával. Akit érdekel a neten utána tud olvasni. A zárójelentésemre azt írták rá, hogy atonia uteri. Arra emlékszem, hogy altatás közben a doki odavetette, hogy lehet, hogy ki kell venni a méhemet. (bár ebben nem voltam biztos, mármint, hogy ezt mondta, de utólag kiderült és utánajártam, hogy így volt. De szerencsére nem lett semmi baj.) Aztán felkeltettek. Én ott feküdtem egyedül, órákig remegve. A páromat hazaküldték, hogy ha este akar jöjjön vissza hozzám (természetesen vissza is jött), a babát pedig már elvitték a gyerekágyra. Este 9-kor vittek át engem is a gyerekágyra és kb. éjfél volt, amikor először megszoptathattam Gergőt. Aztán egy napig mindig hozták hozzám szoptatni, mert annyira gyenge voltam és szédültem, hogy nem bírtam ellátni. A következő nap viszont már végig velem lehetett. Szóval csodálatos dolog egy ilyen csöppség és a szülésem is csoda volt egy kis bakival beárnyékolva. Bogi még a kórházban találkozhatott Gergővel és nagyon kíváncsi volt rá, de hamar félrevonult rosszalkodni. Nekem pedig nem engedte, hogy felvegyem, megöleljem... Hú, ez nagyon rosszul esett. Nem így képzeltem el..... ....... ......Viszont amikor hazajöttünk rögtön meg akarta fogni. Mindenkinek mutogatta a testvérét. Aztán elment játszani. Néha eszébe jut, akkor elfut és mondja, megnézem. Néha szól, hogy anya, sír a tesó.... Szóval egyelőre elvannak egymás mellett.Jó hosszúra sikeredett, de így kerek a történet.
Képet egyelőre nem tudok feltölteni, mert azt írja, hogy túl nagy a méret.
Hát igen, bár jelentősen javult a helyzet, hogy végre elkezdődött az ovi! Igazából nincs okom panaszra, eddig öcsi a legjobb gyerekem, rengeteget alszik, tényleg nagyon jó baba. Néha kicsit fáj a hasa, akkor sír, de nem sokszor szerencsére. Úgyhogy abszolút meg vagyok elégedve :-)
De jó! Úgy örülök nektek! Szép kisbaba! Tiszta pasi!
Én még történettel nem tudok szolgálni. Még mindig egyben. És semmi jel, hogy megindulna. Pedig már nagyon szeretném. Pénteken bevetettem/bevetettünk mindent, de semmi. Rengeteget keményedett a hasam, de nem görcsölt. Volt, hogy számoltam is, 8 percesek voltak. Aztán kimentem pisilni és elmúlt. Azóta is szoktam keményedni, de semmi. A derekamat is érzem néha, de semmi. Mostmár vagy 24.-én éjszaka jön vagy nem leszünk itthon karácsonykor vagy a kislányom születésnapján. Úgyhogy szupi....
Sziasztok! Mi a helyzet Ficánka? Remélem már te sem vagy egyben :-)!
Mi tegnap jöhettünk haza, öcsi besárgult eléggé, szegénykém 3 napig szinte folyamatosan fény alatt volt. De most már szerencsére minden oké :-)!
Nem tudom a tonicnak volt-e köze hozzá, de hétfőn szépen estére megittam mind a 2 litert. Aztán filmnézés közben, úgy fél11-11 között elkezdett fájdogálni a pocakom, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert nem volt túl erős, gondoltam, majd elmúlik. Miután vége lett a filmnek gondoltam, alszom egyet, de egyre erősebbnek éreztem a fájásokat. Közben néztem az órát, pontosan 5 percenként jöttek és minden fájás egyre erősebb lett. Kezdtem gyanítani, hogy ez már nem fog elmúlni :-). Az időzítésnek mondjuk nem igazán örültem, mert nagyon álmos voltam, jobb lett volna szülés előtt egyet aludni... Na mindegy, éjfél előtt felhívtam a szülésznőt és megbeszéltük, hogy elindulunk. Éjfél után kb 10 perccel már úton is voltunk, fél óra alatt beértünk a kórházba. Az utolsó két fájás már 4 perces volt, és már nagyon éreztem lent a fejecskéjét is. Mondtam is a páromnak, hogy a dokim tuti le fogja késni az egészet (mert persze nem tudtam elérni telefonon). Felmentünk a szülészetre, ott megvizsgáltak, már 3 ujjnyira nyitva voltam. Megérkezett a szülésznőm is pár perc múlva, és mondták, hogy elérték a dokit is, úton van. Elég hamar beért ő is, nem tudom ekkor mennyi lehetett az idő, óra nem volt a szülőszobában. Akkor már 4 ujjnyi volt a tágulás, már csak burkot kellett repeszteni. Na, az valami borzalmas volt, és végtelen hosszúnak is tűnt. Már épp szólni akartam, hogy most már hagyják ezt abba, mert megőrülök, de szerencsére vége is volt és közölték, hogy akkor nyomhatok, ha gondolom. Szerintem onnan már csak egy 10 perc volt és meg is született öcsi :-). Gyorsan megkérdeztem, mennyi az idő, mert ugye az roppant fontos dolog :-)! Hajnal egy óra 44 perc volt :-). Következő kérdés az volt, hogy szép gyerek-e :-), persze, hogy szép, mondta a párom. Szóval kb 2 óra volt az egész onnantól, hogy rádöbbentem, hogy végre szülni fogunk :-). Még jó, hogy éjszaka volt, nappal biztos nem értünk volna be ilyen gyorsan, nem is tudom mi lett volna akkor!
Remélem mindenkinek hasonlóan gyors és szép szülése lesz! Hajrá Ficánka! Várom a te történetedet is :-)
Én gyanútlanul fellépek ide, és lám csodát, mi fogad itt!
Nagyon gratulálok!
Ezek szerint gyorsan megszületett a baba. Tegnap délután még itt beszélgettünk. Akkor még semmi jele nem volt, hogy ki akarna bújni. Remélem te is jól vagy. Gyors felépülést! Majd jelentkezz, ha tudsz!
