Szerintem mire kiderül hogy a gyereknek érdemes sokat foglalkozni a zenével, addig talán elég a napi fél óra gyakorlás. De ha nincs meg ez, akkor nem derül ki, hogy érdemes-e foglalkozni vele, vagy sem. A jó amatőr szinthez is kell a napi fél óra kezdetben. Aztán a gyerek elég nagy lesz, hoyg eldöntse kell-e ez neki komolyabban, vagy sem. Illetve a tanár is javasolhatja.
Nekem nagyon sokáig jobban ment az uszás, mint a hangszer. Végül én döntöttem a zene mellett. Nem volt soha megerőltető. Játszottam is eleget, nem emlékszem, hogy rossz gyerekkorom lett volna.
Én csak azt nem tudom elképzelni, hogy fért bele az intenzív zenetanulás a versenyszerű sport és az egyéb hobbik az idődbe úgy, hogy emellett még iskolába is jártál. Én mostanában próbálok zsonglőrködni a percekkel, de úgy érzem, hogy nem járok sikerrel.
Azon töprengek, hogy mi van, ha esetleg valami más elől veszem el az órákat, amik esetleg inkább a gyerek javára válnának később, mert mégsem olyan tehetséges, hogy a zenével bármit is kezdhessen. A hobbyszinthez elég lenne a napi fél óra is, viszont úgy meg is reked azon a szinten.
Úgy hallottam, hogy amit leírtál, az épp a japán ún. Suzuki módszer lényege. A mama a gyerek babakorától játszik egy hangszeren a gyerek mellett, de a hangszerhez a gyerek nem nyúlhat 5 éves koráig. Mikor aztán megteheti, féltett kincsként közelít hozzá és boldog lesz, hogy tanulhat rajta.
Ja, egy határig... Csak az én hallásom mellett ez a határ még erősen az elviselhetetlen kategória. A másik, meg csak azért, hogy zenét tanuljon egy gyerek, tehetség nélkül, na azért én inkább nem járatom. Van más módja annak, hogy ismerje a klasszikusokat, hogy fogalma legyen a zenetörténetről. Nem muszáj ehhez mások érzékeit kínozni. :-)
Szerintem ez teljesen igaz. Az hogy valakinek jó a hallása vagy sem, nem feltétlen dől el attól, hogy jól énekel vagy sem. Az éneklés a hangszálak használata. Meg kell tanulni használni... :)
Én szülői hatásra kezdtem el hegedülni. Egészen kisovódás korom elejtől kezdve tiltott gyümölcs volt számomra anyu hegedűje, amit nagy gonddal feltett a szekrény tetejére. Közölte, hogy akkor kaphatom meg, ha elég nagy és elég okos leszek. Van itthon zongora, meg volt furulya, azt verhettem, fujhattam, de nem kellett. (minden gyereknek az kell, amit nem szabad!) 5 és fél évesen megkaphattam a hegedűt - természetesen egy kisebbet a zeneiskolában. Azóta sem tettem le (25 leszek - már végeztem a Zeneakadémián) Nem emlékszem mennyit gyakoroltam kezdetben, de sosem néztem az órát. (csak már mikor nagyobb voltam) nem éreztem úgy, hogy bármi féle sport, tánc, szakkör, vagy más szórakozás kimaradt volna a kisgyermekkoromból. (versenyszerűen úsztam, tornáztam, később "csak" művészitorna, meg sí - a korcsolya már felnőttkori hobbim) Az iskolai teljesítményemet sem hátráltatta, sem a hegedű, sem a sport. Persze a középiskola mellett már nehezen lehetett volna versenyszerűen sportolni, de akkor az már speckó zenei gimi lévén nem is volt annyira fontos. (lehettem volna mérnök is mondjuk... ) De így sem rossz... :)
Nagyobbik lányom barátnőjéről mindenki azt gondolta, hogy semmi hallása sincs, iszonyú hamisan énekelt világéletében. Mégis tavaly magántanárt fogadtak hozzá és elkezdett zongorázni, mára már a Zongoraiskola II-ből tanul, élvezi és szerintem nagyon ügyes. Azóta végre az énekórák sem jelentenek szenvedést neki. Szerintem nincs olyan, hogy valakinek nincs hallása, legalábbis mindenkié fejleszthető.
Hivatalosan úgy van, hogy a normál iskola első két osztályában szolfézs van és csak harmadiktól kezdődik a hangszeres tanulás. Ezért ha valaki hamarabb kezdi a hangszert, akkor az hanszeres előképzős. Csak harmadikbanválik első osztályossá a zeneiskolában, bármennyire is tud addigra a hangszeren játszani. Utána hat évig tart a zenesuli, tehát nyolcadik végéig, de lehet valaki ún. továbbképzős négy évig, ha van kedve hozzá.
Én fuvoláztam 6 évet, előtte meg ugye a 2 év furulya. Szerettem is és utáltam is. A zenekar jó volt, egy darabig. Én fuvolazenekarban játszottam. Volt pár fellépésünk, de mivel volt nagyzenekar is, ezért inkább őket nyomták. Én meg akkor még túl kicsi voltam hozzá. Aztán lett egy új fuvolatanárom, neki köszönhetően fél év múlva leraktam a hangszert. Viszont arra emlékszem, hogy sokáig vettem utána viccesen a levegőt, mintha végig kellene fújnom egy adott hosszúságú részt. A nagyoknak nulla hallása van, úgyhogy én nem erőltetem ezt az egészet. A zenét máshogy is meg tudom velük szerettetni, és az egészből ez a legeslegfontosabb. Kevés az olyan tehetség, akinek esélye van kiemelkedni.
Mi Annával oviba kezdtük, ami zeneovi volt és baromi jó, mert csak énekelgettek és tapsikáltak és idönként szerepeltek. Nagycsoportosan kezdte a hegedüt és 2-3 évig még szerette is, de aztán már nem.
Matyi elsöbe ment zeniskolába, elökészitös lett szolféson is és zongorán is. Most másodikos és most is még valami másodikos elöképzös és jövöre lesz elsős...de lehet, hogy ha késöbb kezdi a hangszert, akkor gyorsabban haladnak mert legalább van valami fogalma a hangokról.
Nem vagyok elég elszállt hozzá :) De tényleg, mérnökagyam van, inkább annak mentem.
A van-e értelme jó kérdés... Azaz értelme szerintem van, én nagyon sokat kaptam a zeneiskolától. Nem csak azt, hogy tudok kottát olvasni és hangszeren játszani, hanem fantasztikus tanárnőm volt, jó társaság, sajnos zenekarból kevés jutott nekem, de az utolsó években duókat játszottunk a barátnőmmel, hát szuper volt. De a gyakorlást - főleg kicsiként - utáltam, és főleg azt, hogy szerettem volna sportolni, táncolni járni, de nem fért már az időmbe. Úgyhogy a lányaimat nem tervezem zeneiskolába járatni (persze ha megvesznek érte, akkor mehetnek :) ), inkább valami sport vagy néptánc felé akarom terelgetni őket.
Azért is gyötör ez a kérdés, mert a nagyobbik gyerekem (10,5) napi fél-háromnegyed órát gyakorol és szépen, középszerűen halad, nem is kell neki több. A kisebb viszont (7,5) másfél éve zongorázik, nagyon gyorsan halad és tulajdonképp addig gyakorol, amíg én mondom neki. Akár órákat is, mindennap. Csak közben meg állandóan kérdezgetem magat, van ennek értelme? Közben kint süt a nap...
én zenei tagozatos voltam, kórustag meg minden, én is zongoráztam, de én sem voltam kiemelkedően tehetséges (inkább jó képességű), de mai napig szeretem (csak ne kelljen idegen előtt játszanom...). Fuvolázni szerettem volna, de a szüleim zongorázni adtak. Furulyáztam is, ma is rendszeresen játszom a gyerekeknek.
Én kábé napi háromnegyed-egy órát gyakoroltam, rettentő lelkiismeretes voltam és féltem a vizsgáktól (de persze volt, hogy kimaradt... Czernyért én se lelkesedtem :D)
Mindkét gyerekem mutat zenei érdeklődést (tehetségről még korai lenne nyilatkozni), remélem, valami zenekari hangszer megtetszik nekik.
Én zongoráztam, nem voltam kiemelkedően tehetséges (a zongorához, a zenéhez amúgy igen), emellett lusta voltam gyakoroni és a szülői noszogatás is hiányzott. Szerintem, ha a kezdeti lelkesedés elmúlik, akkor kell más, ami lendületet és sikerélményt ad, ez pedig a zenekarban zenélés. Máig emlékszem az első Tücsökzenekari koncertre, ahol iskolatársaim játszottak én meg tátott szájjal halgattam a nézőtérről.
Ezért én szívesebben javasolnék zenekari hangszer-tanulást. Zongorához, ami egyéni műfaj - nagyon tehetségesnek kell lenni. De első hangszernek, zeneelmélethez nagyon jó.
Nagyobbik lányom most furulyázni kezdett - lelkesen önként gyakorol, minden nap, sokszor vissza kell fognom magam, nehogy rászóljak. Kisebbik abszolút hobbi szinten szájmónikázik. :-)
szerintema tehetséges többnyire magától gyakorol, a közepes meg mikor kedve van, ha sokat dícsérik akkor többet..Az én Matyim közepesen tehetséges, de reggelente sokszor leül 10 percre...igaz még csak elöképzös és délutánonként néhányszor egy héten...Anna közepesen tehetséges hegedüs volt...5 évig csinálta, de egyre jobban utálta. de sosem eröltettem, hogy ne hagyja abba.
Szia, én is közepesen tehetséges zongorista voltam 5 évig, nálunk heti 3-4-5 alkalommal napi fél-egy óra gyakorlás volt, illetve addig, amíg nem ment a lecke (iszonyúan rettegtem a 140 centis tanárnőmtől :)). Azt hiszem, úgy volt könnyebb, ha először mentek az utált dolgok (Czerny, skálák, Bartók), és mindig a végére vettem, amiket szerettem (romantikusok, Schumann - imádtam). Nyáron szintentartás volt csak és hétközben is néha kaptam szünnapot, ha nagyon utáltam. Tehetségest nem tudom. :)
Én jártam zeneiskolába végig általános és középiskolás koromban. Állítólag tehetséges voltam :), legalábbis sokáig rá akartak beszélni, hogy legyek zenész. Emlékeim szerint szünetekben nem gyakoroltam (ja, fuvoláztam), de párszor azért elővettem - részben nyilván szülői ráhatásra - és olyanokat játszottam, amiket szerettem. A napi gyakorlás fél-egy óra lehetett, kicsiként nyilván kevesebb. Hú, most itt nosztalgiázok :) Néha annyira utáltam gyakorolni és abba akartam hagyni, de utólag nagyon örülök, hogy nem tettem - persze ebben is nagy része volt a szülői ráhatásnak ;)
Ha kicsi (6-9 éves): szerintem nem függ a tehetségtől. Inkább szülöi ráhatással - nem erőltetéssel! - rá lehet szoktatni a gyereket arra, hogy minden nap egy kicsit gyakoroljon. Kezdetben játszon a hangszerrel. Ha ehhez hozzászokik, akkor a későbbiekben nem lesz probléma a gyakorlással. Természetesen jó tanári munka is kell mellé, hogy a gyermek szeresse a hangszert, találjon benne örömet és kihívást egyszerre.
Felhozom ezt a témát, hátha mást is érdekel. Szerintetek mennyit kell egy közepesen tehetséges gyereknek naponta gyakorolnia (zongora) és mennyit egy tehetségesnek? Kell hagyni hosszabb szüneteket pl. nyáron, hogy érjenek a dolgok, vagy akkor is nyuvasztani kell szerencsétleneket?
Szerintem dupla segítség jobb, mint a nulla segítség :-)) Én amúgy ma mintha láttam volna ezt a hegedűiskolát, a Kodály Zeneműboltban voltam (úgy hívják a boltot a kiskörúton, majdnem szemben a Nemzeti Múzeummal? Nem vagyok benne egészen biztos, mert a Dobszay szolfézskönyvére koncentráltam, de mintha :-))
Antikvárium van a Múzeum körúton - a Kodály Zeneműbolt. Ez a Líra és Lant kiadónak egy Szakkönyvboltja. Antikvárium van még a Rószavölgyi Zeneműboltban, amit most hirtelen nem tudok pontos cím szerint, de www.rozsavolgyi.hu oldalon megtalálod a címet...
A Hegedű ABC más mint a Hegedűiskola 1, de én tanítok mind a kettőből. :) Alapvetően mind a kettőből jól meg lehet tanulni hegedülni... az ABC újabb.
