elhalkulok mára,
erre az órára,
és azt hiszem
holnapra is kedvesem,
de ne feledd,
mandolinozz,
pattanó húromon
rendesen,
ezüst nyálad fond
hangszerem köré
csendesen!
míg a nap lemegy,
én alszom egyet,
mert fáradt a testem
és hülyülök is,
bár csakis rád gondolok,
hogy csendben, nesztelen,
betegyem-e, vagy ne tegyem.
ha jó a hajnal illata,
és megcsap a derengő homályban
a márványfehér dombok, völgyek
közt hersegő bimbód,
és az egyre mélyebbre
zuhanón ringó,
völgyedben őrjítőn,
vonzón-hívó,
hívogató, rózsaszín szurdikod,
beleveszek én
azt hiszem,
belehalok, jaj,
úgy hiszem.
félek, ezen a rozsdásodó éjen,
félek,már
nem fog
fölállni
a faszom.
félek,
csak dugdosom,
és állítgatom
a mélybe hulló,
rózsás meredélybe.
egy hátvakarásnál is szerényebb,
petyhüdt kéjben.
a szopás szó helyett a franciázás ajánlása tárgyi tévedés, az ugyebár nyalás (vagyis a pina nyalása) és szopás (vagyis a fasz szopása)kölcsönösségi alapon, egyidejűséget feltételezve, tehát ezt a javaslatot hímsoviniszta elszólásnak tekintem.
(Ha már a franciázásról esett szó jelzem, hogy a francia nyelvben pusztán a genitáliákra száz, nyomdafestéket tűrő szó van, vagyis nem prüdek, hiszen valahogy meg kell nevezni azt ami van, történik. Valójában nem a szótól idegenkedünk, hanem magát a ténykedést szégyelljük. Ezt hívják prüdériának.)
A szopás helyett az 'oralizálás' szintén helytelen, hiszen a nyalás is orális szex, tehát teljesen félrevezető, megint hímsovinizmust gyanítok mögötte, ráadásul magyartalan, mi közünk nekünk az orális szóhoz.
Én inkább a szájszexet javasolnám helyette, hiszen egyfelől a szex szó már átment a közprüdériába, megfelelő kontextusban jól érthető, másfelől talán tárgyszerűbb is mint a szopás szó (és ez a legfontosabb), hiszen a szopás is több cselekvésből áll, pl. a makk nyaldosásából, ami nem szopás, a fasz rágicskálásából, és mindenféle, a közvetlen szopáson túlmutató, játékos női szájmozgásból (a buzikról itt nem ejtünk szót). Nézzük, beválik-e a gyakorlatban: 'a menyasszonyod wazze leszájszexelt, amíg te holt részegen fetrengtél'. Egész jó. Ha valahogy barátunkkal udvariasan szeretnénk közölni a pontos tényállást, mégsem annyira mellbevágóan tárgyszerű, mint a 'menyasszonyod wazze leszopott, amíg...'
A 'szájszervben való farokcsóválás' nem lenne rossz, ellenben a megnevezés nem pontosan írja le magát a szopást, helyesebben most alkotott szavunkat, a szájszexelést, és túl hosszú, a szopás szó tárgyszerűbb. A szopás alapszó, a szlegnbe is átment, mint pl. 'ezt jól megszívta', 'megszopatta' stb.
Ha jelen hozzászólásban született és levédett szájszex szót használjuk, mindig vigyázzunk a kontextusra, hiszen egy ügyetlen mondatnál, összekeverhető a nyalással, amire a szopással ellentétben nem tudunk tárgyszerűbb és tömörebb magyar szót alkotni.
(copyright: dr. Falloszlengető Csanád)
Végezetül olvassunk el közösen egy versrészletet Kosztolányi Dezső, Kis bordélyház című verséből:
(...)
Sáros angyalkák, ti hüvely-knyi lányok,
piskótatestek, kapualjban állók,
idézzetek halálos éjeket,
és piszkos, parfümös ruháitokban
készítsetek mocsaras kéjeket.
Hegyes cipõcskétek bús vágyra koppan,
ha izzadt kéj mézibe forrotok,
gyönyört szaglász kis sáros orrotok.
A seggecskétek két kis gumilabda,
és szörp a nyálatok ezüst patakja,
kéj, hogyha ültök s terpedt lábbal álltok,
aranyt pisiltek és habot kakáltok.
(...)
ejnye, hogy ne lenne szebb szó!
Ott van a franciázás, a cumiztatás, az oralizálás, a szájszervben való farokcsóválás, és még sok egyéb, csak most nem jut eszembe, mert leszállt a vér a fejemből, mivel ez a szuka itt az ölemben....
Az általad felsorolt dolgokkal nagyon 1et tudok érteni, természetesen a bunkóság akkor is feltűnik, ha szép külső mögött rejlik, és 1 ilyen szituációban én sem a nőnek adnék igazat.
Az imperialista globalizációban kihűtött, lefagyasztott, elmagányosodott és kiüresedett lelkek csüggedt, klaviatúrakoppintás váltásai.
(Mellesleg valamelyik nap olvastam, hogy egyre inkább szaporodik azon férfiak száma, akik nem hajlandóak a tényleges udvarlásba, párkeresésbe belefogni, hanem nem állnak már fel a gép mellől, megelégednek a kiüresedett szájberudvarlással. Én azt hittem, hogy a mélypont azon japán menedzserek, akik már csak szopatni hajlandók (pardon, nincs szebb szó a magyarban, na jó legyen orális szex, de az meg magyartalan), mert másra már nincs figyelmük vagy idejük. És nem, mint látható, van ennél még lejjebb is.)
:))
Láttam én vonaton ultizgató boldog betanított munkásokat is. Nincs ezen mit szégyellni. A dominónál jobb.
Különben ha összeírnád, amit napközben fecsegsz, akkor kiderülne, hogy ez ugyanaz. Persze nem mindegy, hogy mit fecseg az ember lazításként. Biztos, hogy Otto Hahn és Strassmann nem ugyanarról locsogtak, mint Huszka Jenő, Kálmán Imre és Lehár Ferenc. Szvesz elektronikus traccsparti, elektronikus gang, elektronikus utcasarok, vagy elektronikus klub. Ennyi. Vagy ez neked nem volt idáig evidens?:)))
(Nem biliárdozunk egyet?, keresek egy jó szájtot.)
Az ilyen mellett nehéz szó nélkül elmenni.
Valóban kordokumentum, hiszen érzőszívű netező szívét facsarja az a segélykiáltás, amivel a kapitalizmusban magára maradó ember sikoltja bele egyre növekvő unalmát.
Mondd, _Fritillária_, nem fárasztó folyton ilyeneket írni, hogy +verlek vagy Lkaplak, vagy 1szerű? Én már próbáltam, de sokkal lassabban haladok így, mintha normálisan leírnám a szavakat.
Az élet értelme c. angol filmben van egy jelenet, amelyben a világ legkövérebb embere vederbe, ill. veder mellé való hányással könnyít magán az étteremben. Ez némileg zavarja a vendégsereget, néhányan el is indulnak hazafelé. A főpincér érdeklődik, de mégis miért mennek el? Talán nem volt elég jó a kaja? Hogyan lehet udvarias választ adni?
Vendég1 (nő) – Oh, nem, nem, minden rendben van, csak tudja, éppen a nehéz napjaimat élem.
Vendég2 (férfi) – Ugyan, csak el kell érnünk a vonatot.
Vendég1 – Jaj, tényleg! És hát nem szeretném összevérezni a kárpitot.
Most csak emlékezetből idéztem, de nagyjából így zajlik le a párbeszéd.
